Fórum - Versek! (172. oldal)

elejére ... 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180 181 ... végére

13100. Mütyürke (2011-10-24 20:31.08)

Belestem:)Be kell valljam ,nekem Bódy Gábor homályzóna ,most utána néztem . Ez nekem "nehéz" vers.Nyomasztó ,fojtó még olvasni is,de lehet ,hogy csak most ilyenem van.. Cserébe egy másik Weöres vers. Weöres Sándor: Bolero Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain, tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy, hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk, ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán, ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

13099. Angelika58 (2011-10-24 15:29.24)

Ma van Bódy Gábor halálának évfordulója. Persze, Weöres Sándor Psychéje jut róla mindenki eszébe.Weöres elképzelt egy csodás asszonyt, aki hatalmas tehetségű költő is.Megírta életrajzát és életművét, közreadta leveleit és a róla szóló emlékezéseket. Aki nem tudja, hogy Lónyay Erzsebet nem élt sosem, hogy egy zseniális költő fikciója, a műből rá nem jön soha, olyan reális a környezet, a történelmi háttér. Az alak, a mű, az ábrázolás olyan hiteles, hogy akár el is hihetjük, volt nekünk egy ilyen gigászi tehetségű költőnőnk. Álljon itt Bódy Gábor emlékére "Psyché" egyik gyönyörű verse. FRAGMENTUM. Burkolódik az ég nyommasztó felhőbe, A sütő nyár múltán szúrós ősz időbe, Villámzás, mennymoraj tép a levegőbe, Vándornak pogátsát takarnak kendőbe. Tellve a levegő félős madarakkal, A tél elűl délnek rezegő szárnyakkal, Nyirkos setét szántás az itt maradtakkal, Tar galy verebekkel, mezőség varjakkal. Pósta kotsi kürtöl, neki-vág a sárnak, Bennt vagyon levelem szerelmes Atyámnak, Sullyos a fellege borúlt homlokának, Tám már meg sem érti szavát leányának. Siratott szegényem, el-árúlt Apóka, Gyáva ölelésem nyakába fonódna, A hogy fúladó kap másik fúladóba, És eggyütt merülnek fekete folyóba.

13098. Angelika58 (2011-10-24 15:05.08)   - (válasz Lector 13097. hozzászólására)

De jó ezeket a verseket itt is olvasni. Erről Szerb Antal Pendragon-legendája jut eszembe. Ahol megmagyarázatik, ha az angol halálosan szerelmes, azt mondja : I rather like you. (Meglehetősen kedvelem Önt.) :))

13097. Lector (2011-10-24 13:56.17)

Arany János Whol Janka emlékkönyvébe To love, to like,enyelgénk Amaz sok,ez kevés; {Szótár segélye nélkül Támadt ez érzés;} Egy szóba' most ezen per Kiengesztelve lőn: Zeng édesen:remember! Át téren és időn. A szavak mesterétől...

13096. Lector (2011-10-24 13:08.23)

Arany János Kortársam R.A . Halálán Kidőlt immár sok ép,erős, Ki velem indult és haladt; Kevés itt fenn az ismerős: Oh, mennyivel több föld alatt! Reményem- elzárt völgy -fenék, Nincs onnan út kivezető; Emlékezet üdítne még- De az meg egy nagy temető.

13095. Lector (2011-10-23 19:08.45)

Egy számomra régen ,...kedves..verse: Arany János LEPKE Zöld lepke mint hulló levél, Melyet tovább legyint a szél, Nem száll virágot lepni meg, Csak lenn az út porán libeg. Nincs feltűnő bársony meze, Csilló- pora,fény lemeze; Virágkorát most éli bár, Oly színhagyott köntösbe jár. Volt napja,volt,négy,tán öt is, Hogy ízlelt ő szerelmet is; Most a jövőnek hint magot, Nem fél,hogy a láb rátapod. Szegény! ha rátoppantanék, Pusztulna ő s egy nemzedék; De oly bizalmas ott alant, Miért bántsam a gondtalant; Élj lepke! éld múló nyarad, Ha még egy-két napod marad: Jöhet nagy vihar hirtelen, S megfagysz esőn ,hideg szelen. Köszönd,hogy már tekintetem Földhöz lapul,nem föl vetem; Ha bátran még fenn hordanám, Rád is tiportam volna tán.

13094. Lector (2011-10-23 18:50.24)

Arany János DAL A hegedű száraz fája, Beh szomorú a nótája! Úgy megsi-ri,úgy kesereg Talán a könnye is pereg. A hegedű bús nótája, Magyar ember múlat nála: Úgy megdanol,táncol,vigad, Hogy a szíve majd megszakad.

13093. Lector (2011-10-23 18:44.00)

Arany János Néma Bú Halnak,halnak, Egyre halnak, Színe lángja a magyarnak. Itt is egy név, Ott is egy név, Hányat elvisz minden egy év. S aki még él, Minden névnél Összerezzen,búsan ,árván: Mint a néma Lomblevél,ha Egy-egy társra húll le sárgán.-

13092. Lector (2011-10-23 18:36.23)

Arany János.-A Vigasztaló{részlet} Verseimben van e érdem: Sohse'bánom,sose kérdem, Házi mécsem szelíd fénye Nem hajósok létreménye, Nem a tenger lámpatornya, Mely felé küzd száz vitorla, Mely sugarát hintse távol Elég ha nekem világol

13091. Kimikem (2011-10-23 17:49.13)   - (válasz Lector 13088. hozzászólására)

:) Hidd el, hogy nekem sokat számít a megerősítés. Ezért köszönöm szavaidat. :))

13090. Kimikem (2011-10-23 17:46.35)

Igaz nem vers, nézzétek el most nekem! Örkény István: Az első lövés (In:Levelek egypercben (Budapest, 1996)) "1956 október 23-án este 11-kor indultunk a Rádió elfoglalására. Odáig csak tüntettünk, énekeltünk, néhány éljent és vesszent kiáltottunk: eszünkbe sem jutott, hogy elfoglaljunk valamit. Csak amikor az ávósok orvul rálőttek arra a küldöttségre, mely az ifjúság kiáltványát akarta felolvasni, indultunk el a Sándor utcán a Rádió felé. Még akkor nem voltak fegyvereink. Még akkor igazi dühünk sem volt. Olyanok voltunk, mint a fiatal kígyó, melynek még nem nőtt méregfoga. Ilyenféle verseket kiabáltunk: "Menjünk tovább előre /Ne hallgassunk Gerőre". Mentünk is elôre. Az első halott - egy ezredes teste - ott feküdt a Puskin utca kövén. Mint a vasat a vas, úgy vonzotta ez a nem élő test a sok tízezernyi élőt. Mentünk, mentünk, míg el nem dördültek az elsô sortüzek. Mondják, hogy a jó katonaló nem lép holttestekre. Mi rosszabbak voltunk a lovaknál: futtunkban rátapostunk saját halottainkra. De ugyanakkor egy ismeretlen, aki majdnem föllökött a rohanásban, visszaszólt: "Pardon, bocsánat". A Múzeum-kertben a menekülők kikerülték a virágágyakat, de az utcára érve felgyújtottak két autót. Ezeket jól összeszidtuk, mert még egyikünk se tudta, hogy már felkelők vagyunk."

13089. Kimikem (2011-10-23 17:39.56)

EMLÉKEZZÜNK HŐSEINKRE ! Wittner Mária : 1989. október 23. Ma értetek szól a harang, a lélek harangja, ma értetek szól a fohász egy nemzet ajakán, ma értetek gyúl sok-sok kicsiny mécses, ma Néktek szól az ifjúság lelkesedése, ma Rátok emlékezünk s fájón ünnepelünk. Ma gondolatban együtt járjuk a régi helyeket, ma lélekben Veletek emlékezünk. A felnövekvő lelkes ifjúság méltón he1yetekre áll. És jön, jön az eleven áradat, kezükben apró kis gyertya ég, mintha tenyerén tartaná égő szívét. Könnytől csillogó ezernyi szempár, emelt fő és hatalmas méltóság, ez hát a Nép, a kicsiny és mégis oly hatalmas büszke Magyar.

13088. Lector (2011-10-23 17:34.13)   - (válasz Kimikem 13066. hozzászólására)

Az lesz a vége,hogy már nem tudom fokozni ,mennyire csodálom,amit teszel.

13087. Kimikem (2011-10-23 17:34.04)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 13084. hozzászólására)

:)) A Nagytemplomot ugyan nem (bár a konyha ablakomból látom a tornyát), de egy másik templom harangját minden nap hallhatom többször is. :))

13086. Kimikem (2011-10-23 17:30.56)   - (válasz Angelika58 13083. hozzászólására)

:)) Köszi! :))

13085. Kimikem (2011-10-23 17:28.40)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 13082. hozzászólására)

Nem ismerem. Köszönöm, utána fogok nézni! :))

13084. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-10-23 17:00.03)   - (válasz Kimikem 13075. hozzászólására)

Ma a debreceni nagytemplom harangja szólt délben a Kossuthon. Most vettem észre, hogy mindennap máshonnan harangoznak. (régebben egész héten egyet húztak).Sajnos lakásomba nem hallatszódik semmilyen harangszó "élőben".

13083. Angelika58 (2011-10-23 16:04.45)   - (válasz Kimikem 13081. hozzászólására)

Nézd, mit találtam! Darvas nem jól mondott verset, de ezt nagyon érezte. http://www.youtube.com/watch?v=yqSiIw8Y_X4&feature=results_m..

13082. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-10-23 00:04.17)   - (válasz Kimikem 13061. hozzászólására)

Reinitz Béla zenésített meg Ady verseket, Őrizem a szemed-et Medgyasszai Vilma énekelte gyönyörűen.

13081. Kimikem (2011-10-22 23:12.30)

Áprily Lajos -- Októberi séta Ez itt a hervadás tündér-világa. Akartál látni szép halált velem? A Bükkös-erdő bús elégiája szép, mint a halál és a szerelem. Fától fához remegve száll a sóhaj, közöttük láthatatlan kéz kaszál. Az ágakról a fölrebbent rigóraj tengődni még a holt irtásba száll. Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti, holnap szél indul, döntő támadás, holnaputánra minden elfelejti, milyen volt itt a végső lázadás. Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál, tönkök merednek dúltan szerteszét, s a nyár, ez a kilobbant forradalmár, vérpadra hajtja szőke, szép fejét. A partot fűzek testőrsége óvja, a tollforgójuk ritkítottan ing. Halkan himbál a horgom úsztatója, nagyot csobbant a játékos balint. Fény-pászma hull most messze, holt mezőig, s a víz egy percre hullámos határ: innen mosolygó partja tükröződik, itt egy utolsót lobban még a nyár. De túl, gyepén a ritkuló bereknek ijedt lombok rebbennek szerteszét, a szél felettük pókszálat lebegtet, ezüst pókszálat és ezüst zenét. Az ősz hárfás tündére jár a réten, az ő húrjáról szól a halk zene. Most át fog jönni: árnyékát sötéten pallónak átveti a jegenye. Akár egy impresszionista festmény! Egy Monet vagy Renoir ... :))

13080. Angelika58 (2011-10-22 23:06.41)   - (válasz Kimikem 13077. hozzászólására)

És hiába van most ősz, ideteszem a Márciust.Olyan, mintha csengettyű szólna emberi nyelven. Áprily Lajos: Március A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált. Régi, kiszáradt tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejű cinke víg dithyrambusa: dactilusok. Selymit a barka már kitakarta, sárga virágját bontja a som. Fut, fut az áram a déli sugárban s hökken a hó a hideg havason. Barna patakja napra kacagva a lomha Marosba csengve siet. Zeng a csatorna, zeng a hegy orma, s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?

13079. Kimikem (2011-10-22 23:05.49)   - (válasz Kimikem 13078. hozzászólására)

Ez valami csoda! " Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon. Elhullt a Nyár a nagy vadászaton. Amerre vitte buggyanó sebét, bíboros vére freccsent szerteszét. "

13078. Kimikem (2011-10-22 23:04.32)   - (válasz Angelika58 13076. hozzászólására)

Én is. Szoktam idetenni verseit! Áprily Lajos Szeptemberi fák Bükkök smaragd színét erezve fent az első pár vörös folt megjelent. Állunk. Kezedben késő kék virág. Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák. Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon. Elhullt a Nyár a nagy vadászaton. Amerre vitte buggyanó sebét, bíboros vére freccsent szerteszét. Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért, hogy tékozolta, nézd, a drága vért. S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol, hörögve összeroskad valahol.

13077. Kimikem (2011-10-22 23:02.52)   - (válasz Angelika58 13076. hozzászólására)

:)) Ott is voltam! :)) Ősszel gyönyörű a Házsongárdi.

13076. Angelika58 (2011-10-22 22:59.09)   - (válasz Kimikem 13074. hozzászólására)

Jaj, de szeretem Áprilyt! Áprily Lajos:Tavasz a házsongárdi temetőben (Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének) A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta. S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette, míg dörgő fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája. Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe. Gyámoltalan nő - szól a régi fáma - urát keresve, sírba ment utána... A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem. S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem, egyetlen könny, hogy azt a dallamot Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

13075. Kimikem (2011-10-22 22:55.28)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 13073. hozzászólására)

Erdélyország az én tündérkertem...:))

13074. Kimikem (2011-10-22 22:54.22)

Áprily Lajos Ősz Most már a barna, dérütötte rónán mulandóságról mond mesét a csend. Most már szobádba halkan elvonulhatsz s hallgathatod az álmodó Chopint. Most már a kályhatűz víg ritmusára merenghetsz szálló életed dalán, míg bús ködökből búcsút int az erdő, mint egy vöröshajú tündérleány.

13073. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-10-22 22:51.17)   - (válasz Kimikem 13061. hozzászólására)

Még nem voltam Erdélyben, Párizsban stb..., de törekszem Rá.

13072. Kimikem (2011-10-22 22:48.03)   - (válasz Kimikem 13071. hozzászólására)

Bocsi a cím lemaradt: Mit láttam benned?

13071. Kimikem (2011-10-22 22:45.40)

Szabó Lőrinc Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt. Mit láttam benned? Magam végzetét. Mit láttál bennem? Egy út kezdetét. Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat. Mit bennem te? Dacot és szitkokat. Aztán mit én? Jövőm rémálmait. S te? Egy torzonborz állat vágyait. Én? Istent, akit meg kell váltani. Te? Hogy jönnek a pokol zászlai. S később? Hogy az ellenség én vagyok? S én? Azt, akit soha el nem hagyok. Te, tíz év múlva? Tán mégis fiad? S én tíz év múlva? Láss már, égi Vak! S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár. Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj! S a legvégén te? Így rendeltetett. :)) " S én, ma s mindig? Nincs senkim kívüled. " S én, ma s mindig? Nincs senkim kívüled.

elejére ... 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180 181 ... végére