sziasztok!
tegnap csak félig sikerült felraknom a lefordított részt de ma megvan az egész.
Bella vámpírrá való átváltozása utáni felébredés.

"1020, 970 és fél másodperccel később a fádalom megváltozott.

A dolgok jó oldala, hogy az ujjbegyektől és a lábujjaktól elkezdett csillapodni a fájdalom. A csillapodás lassú volt, de végre valami új történik. Ennek így kellett lennie. A fájdalom megszűnőfélben volt…

És akkor a rossz oldal. A tűz a torkomban nem volt ugyanaz, mint azelőtt. Nem csak égtem, de most már szomjaztam is. Száraz, mint a csont. Annyira szomjas. Égető tűz és égető szomjúság…

Tehát a rossz hírek: A tűz a szívemben forróbb lett.

Hogy lehetséges ez?

A szívverésem már túl gyors lett – a tűz irányította a ritmusát egy új tomboló sebességet diktálva.

„Carlisle,”- hívta Edward. A hangja halk volt, de tiszta. Tudtam, hogy Carlisle meg fogja hallani, ha a házon belül vagy annak közelében van.

A tűz visszavonult a tenyereimből és szerencsére fájdalommentesen és hidegen hagyta őket. De visszahúzódott a szívembe, amely forrón lángolt, mint a nap és egy új, tomboló gyorsassággal vert.

Carlisle belépett a szobába Alicesel az oldalán. Lépéseik határozottak voltak, még azt is meg tudtam mondani, hogy Carlisle volt a jobb oldalon egy lépéssel Alice előtt.

„Hallgasd” mondta nekik Edward.

A leghangosabb hang a szobában az őrjöngő szívem volt, miközben dübörgött a tűz ritmusában.

„Oh” mondta Carlisle „Már majdnem vége.”

Megkönnyebültem szavai hallatán, de megnyugvásomat beárnyékolta a szívem mélyén érzett kínzó fájdalom.

A csuklóim szabadok voltak a bokáimmal együtt, mert a tűz ott már teljesen kialudt.

„Hamarosan” értett egyet buzgón Alice „Utolérem a többieket. Kellene Rosalie…?”

„Igen – vidd el a babát.”

Mi? Nem. Nem. Mit gondolt, elvinni a babámat? Mi jár a fejében?

Az ujjaim megremegtek – a bosszúság áttöri a tökéletes látszatot. A szoba csendes volt, eltekintve a szívem kalapálásától, minthogy mindannyian visszatartották lélegzetüket egy másodpercre.

Egy kéz megszorította akaratos ujjaimat. „Bella? Bella, szerelmem?”

Válaszolhatnék neki anélkül, hogy sikítanék? Egy pillanatra fontolóra vettem, és akkor a tűz még forróbban felszakadt a mellkasomon keresztül, miközben a könyökeimben és a térdeimben megszűnt az égés. Jobb nem kockáztatni a válaszadást.

„Elkapom őket” mondta Alice, egy sűrgető éllel a hangjában, és hallottam a szél suhogását, ahogyan elrohant.

És akkor – oh!

A szívem kalapált, mint a helikopter szárnya, hangja, mint egyetlen hosszantartó dallam, úgy éreztem kiugrik a bordáim közül. A tűz fellobbant a mellkasomban, elnyelve a testem összes lángját, táplálva a valaha volt legperzselőbb tüzet. A fájdalom elbódított, a testem meghajlott, mintha a tűz húzná felfelé a szívembe.

Nem engedtem a testem többi részének, hogy elmozduljon, ahogy a törzsem visszaesett az asztalra.

Egy belső harccá vált bennem: harc a kalapáló szívem, és a fenyegető tűz között. Mindkettő vesztésre állt. A tűz eleve kudarcra ítélt volt, miután felemésztett mindent, ami elérhető volt számára, a szívem közeledett az utolsó dobbanásához.

A tűz az ember utolsó épen maradt részeire koncentrált egy utolsó elviselhetetlen rohammal. A rohamra egy mély, tompa puffanást kapott válaszként. A szívem gyengén dobbant még kettőt, majd csendesen kérlelt még csak egy dobbanásért.

Nem volt zaj. Nem volt légzés. Még nekem sem.

Egy pillanatra, minden, amit felfogtam a fájdalom hiánya volt.

Akkor kinyitottam a szemem és csodálkozva bámultam szét."

remélem érthető a magyarja. bocsi ha van benne elirás.:-)

1191. Soibi (2009-02-15 20:32.24)

- (válasz Gihgih 1184. hozzászólására)

ez aranyos :) köszi :)

1190. Klope (2009-02-15 20:23.56)

- (válasz Airi 1179. hozzászólására)

köszi szépen:-)

1189. Gihgih (2009-02-15 19:51.44)

- (válasz Nyuszipofa01 1188. hozzászólására)

Nagyon köszi:)
Bpre
Én is ezért félek a fejezettől, mert ott illik minden lefordítani, míg így nem annyira gáz, ha csak a részlet ven meg...
Na mostmár tényleg pakolok!
Este jövök!

1188. Nyuszipofa01 (2009-02-15 19:47.39)

- (válasz Gihgih 1185. hozzászólására)

EZ NAGYON JÓÓ!!!
HIHETETLENÜL ÜGYES VAGY!
nekem a 4 oldalas fordításom 2 órámba került..és még mindíg van olyan rész amit kihagytam mert nem tudtam értelmezni:S

hova vonatozol?:)

1187. Gihgih (2009-02-15 19:47.19)

* az utolsó pár mondatnál: Mit gondol ő?
he- azaz kisfiú, mert Bella azt gondolja, hogy ő, azaz he...
Erre Edw: He or she
Lefordítva ő vagy ő....
csak már máshogy nem tudtam...
ne mindjárt beér a vonatka
pakolászom
puszi

1186. LucuMucu (2009-02-15 19:46.31)

- (válasz Gihgih 1184. hozzászólására)

dejó..=) köszi, köszi.:D

1185. Gihgih (2009-02-15 19:45.09)

- (válasz Nyuszipofa01 1183. hozzászólására)

óóóó én még a fejezetbe nem mertem belefogni....
azzal majd a jöv7en próbálkozom

Most a vonatozás alatt ügyködtem picit!

1184. Gihgih (2009-02-15 19:43.28)

SPOILER B.D. 16. fejezet /Jakob könyve/

16. fejezet (Jakob könyve)

Épp mélyebben belerogytam a székbe, kényelmes volt. A csupasz lábam Rosalie-hoz közel lóbáltam, és ő megmerevedett. Néhány perc múlva Bella kérte Rosalie-t, hogy töltse után a poharát. Éreztem a fuvallatot, amit Rosalie kilélegzett a felfelé vezető lépcsőn, hogy még több vért szerezzen neki. Ez igazán csendes volt. Akár egy szundítás, gondoltam.
Ezután szólt Edward, "Mondtál valamit?"a hangja zavart volt.
Furcsa. Mivel senki nem mondott semmit és, mert Edward hallása olyan jó volt, mint az enyém. Ezt ő is tudhatta.
Bellát bámulta, ő pedig visszabámult rá. Mindketten összezavartnak tűntek.
"Én?"kérdezte egy másodperc múlva. "Nem mondtam semmit."elmozdult a térdeire, továbbhajolva felé, a kifejezése hirtelen más módon volt élénk. A fekete szemei az ő arcára fókuszáltak.
"Mire gondolsz most?"Üresen bámulta őt.
"Semmire. Mi történik?"
"Mire gondoltál egy perccel ezelőtt?"kérdezte.
"Csak…Esme szigetére. És a tollakra."
Nekem teljesen üres fecsegésnek hangzott, de akkor elpirult és úgy gondoltam jobb ez így, hogy nem értem.
"Mondj valami más, "suttogta.
"Mint mi? Edward, mi történik?"
Az arca újra megváltozott, és tett valamit, amitől tátva maradt a szám. Hallottam egy zihálást mögöttem, tudtam, hogy Rosalie visszajött és most épp olyan megdöbbent volt, mint én.
Edward, nagyon finoman mindkét kezét Bella hatalmas kerek pocakjára helyezte.
"A f… "elnyelte. "A… baba hangja olyan, mint a te hangod.
Rövid győzelme volt a teljes csendnek. Egy pillanatig nem tudtam mozgatni az izmaimat. Akkor…
"Szent Isten, te hallod őt!"kiáltotta Bella. A következő másodpercben megremegett.
Edward keze a hasa legfelső csúcsához mozdult és finoman megsimította a pontot, ahol megrúghatta.
"Shh, "suttogta. "megijesztetted ezt…őt."
A szemeit szélesre tárta és teli volt csodálattal. Megpaskolta a hasa oldalát. "Sajnálom, baba."
Edward erősen odafigyelt, a feje a kidudorodás irányába billent.
"Mit gondol most ő (he…kisfiú)?"mohón követelte.
"ő vagy kisfiú vagy kislány"Szünetet tartott és felnézett a szemeibe. Az ő szemei is tele voltak hasonló félelmekkel- csupán óvatosabbak és nehezteltek voltak.
"Boldog, "mondta Edward kételkedő hanggal.

:D Akkor majd innen folytatom!

1183. Nyuszipofa01 (2009-02-15 19:43.07)

- (válasz Gihgih 1181. hozzászólására)

GihGih én még csak a 4. oldalnál tartok a 12. fejezetben.:( kezdek nagyon elfáradni:(

1182. LucuMucu (2009-02-15 19:40.37)

- (válasz Gihgih 1181. hozzászólására)

szerintem igen...=)
és köszi.:)

1181. Gihgih (2009-02-15 19:39.59)

Sziasztok..még nem vagyok teljesen kész, de most egy pár óráig nem tudom folytatni...lehet majd csak késő éjjel leszek kész végig...
Feltegyem, ami eddig megvan?

1180. Gabi'91 (2009-02-15 19:32.56)

Sziasztok! tudom, hogy nem igazán tartozik ide, de valaki fordítja már az Eclipse-et?? Csak mert én szívesen fordítanám/segítenék fordítani, de tanácstalan vagyok, hogy van-e már valami fejlemény a 3. könyvvel kapcsolatban... Szóval, ha tudtok segíteni, örülnék neki :)

1179. Airi (2009-02-15 19:31.45)

- (válasz Klope 1175. hozzászólására)

Ez akkor van amikor Bella rohan hogy megmentse Edwardot:)

„Edward, ne!” sikoltottam, de a hangom elveszett a dörgő harangszóban.
Most már láttam őt és azt is láttam, hogy ő nem lát engem.
Tényleg ő volt az, ezúttal nem képzelődtem. Most jöttem csak rá, hogy a hallucinációim hamisabbak voltak, mint hittem; hiszen a közelébe sem érhettek.
Edward csak néhány centire állt a sikátor bejáratától, olyan mozdulatlanul, mint egy szobor. A szemei zárva, alattuk sötétlila karikák, a karjai lazán a teste mellett, a két tenyere kifelé fordítva. Az arckifejezése nagyon békés volt, mintha egy kellemes álmot látna. Mellkasának márványszínű bőre meztelen volt – a ruhái egy kupacban voltak a lába előtt. A fény visszaverődött a tér köveiről és homályosan megcsillant a bőrén.
Sosem láttam ennél szebbet. Még futás közben is, zihálva és sikoltozva is el kellett ismernem ezt. Az utolsó hét hónap semmit sem jelentett. Azok a szavak, amiket az erdőben mondott, semmit sem jelentettek. Nem számít, ha nem akart engem. Én soha nem akarok mást, csak őt, nem számít meddig élek.
Az óra újra ütött egyet, és ő tett egy nagy lépést a fény felé.

„Ne!” sikoltottam. „Edward, nézz rám!”
Nem figyelt rám. Halványan elmosolyodott, és felemelte a lábát, hogy megtegye az utolsó lépést, amivel a napfény útjába kerül.
Egyenesen belerohantam, olyan erősen, hogy biztos elestem volna, ha nem kap el és tart meg. Elakadt a lélegzetem és hátracsuklott a fejem.
Ahogy az óra megint ütött, lassan kinyitotta sötét szemeit.
Meglepetten nézett le rám.
„Csodálatos,” mondta, gyönyörű hangja tele volt ámulattal és mintha mulatott volna valamin. „Carlisle-nek igaza volt.”
„Edward,” próbáltam lélegzethez jutni, de a hangom alig hallatszott „Vissza kell menned az árnyékba. Meg kell mozdulnod!”
Úgy állt ott, mint akit megbabonáztak. A keze puhán simogatta az arcomat. Úgy tűnt, nem is veszi észre, hogy próbálom hátrálásra kényszeríteni. Ezzel az erővel a sikátor falait is megpróbálhattam volna odébb tolni. Az óra megint ütött, de ő nem mozdult.
Nagyon furcsa volt, hiszen tudomásom szerint halálos veszélyben voltunk, mégis azonnal jobban éreztem magam. Ismét egésznek. Éreztem a szívem gyorsuló dobogását a mellkasomban, a vér újra forrón, és gyorsan áramlott az ereimben. A tüdeim teljesen megteltek a bőréből áradó édes illattól. Olyan volt, mintha sosem lett volna az a tátongó üresség a mellkasomban. Teljes voltam – nem gyógyultam még meg, de úgy éreztem, mintha sose lettek volna sebeim.
„El sem hiszem, hogy ilyen gyors volt. Semmit sem éreztem, igazán ügyesek voltak.” merengett, miközben a hajamhoz szorította az ajkait. Olyan volt a hangja, mint a méz és a bársony keveréke. „Lehed mézét kiszívta a Halál, de nincs hatalma a szépségeden.” mormolta. Felismertem Rómeó szavait, a kripta-jelenetből. Az óra elütötte az utolsót. „Ugyanolyan csodás az illatod, mint mindig,” folytatta „Lehet, hogy ez a pokol, de nem érdekel, el fogom viselni.”
„Nem haltam meg,” szakítottam félbe. „És te sem! Kérlek Edward, meg kell mozdulnunk, már nem lehetnek messze!”
Megfeszültem a karjában, míg ő döbbenten ráncolta a homlokát.
„Mi történt?” kérdezte udvariasan.
„Nem haltunk meg, legalábbis még nem! De el kell mennünk innen, mielőtt a Volturi…”
Megértés villant fel az arcán, amíg beszéltem. Mielőtt befejezhettem volna, hirtelen elrántott az árnyék szélétől, olyan könnyedén pördített meg, hogy a hátam most a téglafalhoz szorult. Az ő háta előttem volt, ahogy szembenézett valamivel a sikátorban. A karjai védelmezően széttárva előttem.
Kilestem a karja alatt, és láttam, hogy két sötét árnyék válik ki a homályból.
„Üdvözletem, uraim,” Edward hangja nyugodtnak és kellemesnek tűnt, a felszínen. „Nem hiszem, hogy igénybe veszem a szolgáltatásaikat a mai napon. Igazán nagyra értékelném azonban, ha átadnák köszönetemet a mesterüknek.”
„Folytathatnánk ezt a beszélgetést egy megfelelőbb helyen?” suttogta egy selymes hang vészjóslóan.
„Nem hiszem, hogy ez szükséges lenne,” Edward hangja ezúttal erősebb volt. „Ismerem az utasításaidat Felix. Nem szegtem meg egyetlen szabályt sem.”
„Felix csupán a napfény közelségére utalt,” mondta a másik árnyék megnyugtató hangon. Mindketten füstszürke palástba burkolóztak, ami földig ért és hullámzott a szélben. „Hadd keressünk jobb fedezéket.”
„Máris követlek titeket,” mondta Edward szárazon. „Bella, miért nem mégy vissza a térre, hogy élvezd a fesztivált?”
„Nem, hozd a lányt is,” mondta az első árnyék, valahogy belefecskendezve egy sokat mondó pillantást a suttogásába.
„Nem hinném, hogy erre szükség lenne.” A kulturáltság látszata eltűnt. Edward hangja tompa és fagyos volt. Észrevétlenül áthelyezte a testsúlyát, amiből rájöttem, hogy harcolni készül.
„Ne.” tátogtam.
„Shh.” súgta vissza, hogy csak én halljam.
„Felix, ne itt,” figyelmeztette a második, értelmesebb árnyék, aztán Edwardhoz fordult. Aro csak szeretne újra beszélni veled, ha úgy döntöttél, hogy nem kényszerítesz minket arra, hogy megöljünk.
„Természetesen,” értett egyet Edward. „De a lány szabadon elmehet.”
„Attól tartok, ez nem lehetséges,” az udvarias árnyék most sajnálkozó volt. „Be kell tartanunk a szabályokat.”
„Én pedig attól tartok, hogy ebben az esetben nem tudom elfogadni Aro meghívását, Demetri.”

1178. Zizgo (2009-02-15 19:28.16) - (válasz Klope 1175. hozzászólására)

alább

1177. Zizgo (2009-02-15 19:27.49)

Az óra újra ütött egyet, és ő tett egy nagy lépést a fény felé.
„Ne!” sikoltottam. „Edward, nézz rám!”
Nem figyelt rám. Halványan elmosolyodott, és felemelte a lábát, hogy megtegye az utolsó lépést, amivel a napfény útjába kerül.
Egyenesen belerohantam, olyan erősen, hogy biztos elestem volna, ha nem kap el és tart meg. Elakadt a lélegzetem és hátracsuklott a fejem.
Ahogy az óra megint ütött, lassan kinyitotta sötét szemeit.
Meglepetten nézett le rám.
„Csodálatos,” mondta, gyönyörű hangja tele volt ámulattal és mintha mulatott volna valamin. „Carlisle-nek igaza volt.”
„Edward,” próbáltam lélegzethez jutni, de a hangom alig hallatszott „Vissza kell menned az árnyékba. Meg kell mozdulnod!”
Úgy állt ott, mint akit megbabonáztak. A keze puhán simogatta az arcomat. Úgy tűnt, nem is veszi észre, hogy próbálom hátrálásra kényszeríteni. Ezzel az erővel a sikátor falait is megpróbálhattam volna odébb tolni. Az óra megint ütött, de ő nem mozdult.
Nagyon furcsa volt, hiszen tudomásom szerint halálos veszélyben voltunk, mégis azonnal jobban éreztem magam. Ismét egésznek. Éreztem a szívem gyorsuló dobogását a mellkasomban, a vér újra forrón, és gyorsan áramlott az ereimben. A tüdeim teljesen megteltek a bőréből áradó édes illattól. Olyan volt, mintha sosem lett volna az a tátongó üresség a mellkasomban. Teljes voltam – nem gyógyultam még meg, de úgy éreztem, mintha sose lettek volna sebeim.
„El sem hiszem, hogy ilyen gyors volt. Semmit sem éreztem, igazán ügyesek voltak.” merengett, miközben a hajamhoz szorította az ajkait. Olyan volt a hangja, mint a méz és a bársony keveréke. „Lehed mézét kiszívta a Halál, de nincs hatalma a szépségeden.” mormolta. Felismertem Rómeó szavait, a kripta-jelenetből. Az óra elütötte az utolsót. „Ugyanolyan csodás az illatod, mint mindig,” folytatta „Lehet, hogy ez a pokol, de nem érdekel, el fogom viselni.”
„Nem haltam meg,” szakítottam félbe. „És te sem! Kérlek Edward, meg kell mozdulnunk, már nem lehetnek messze!”
Megfeszültem a karjában, míg ő döbbenten ráncolta a homlokát.
„Mi történt?” kérdezte udvariasan.
„Nem haltunk meg, legalábbis még nem! De el kell mennünk innen, mielőtt a Volturi…”
Megértés villant fel az arcán, amíg beszéltem. Mielőtt befejezhettem volna, hirtelen elrántott az árnyék szélétől, olyan könnyedén pördített meg, hogy a hátam most a téglafalhoz szorult. Az ő háta előttem volt, ahogy szembenézett valamivel a sikátorban. A karjai védelmezően széttárva előttem.

1176. Airi (2009-02-15 19:27.35)

- (válasz Buzacska93 1174. hozzászólására)

"Oké rendben. Edward ajánlott egy alternatív megoldást hogy megfontoljátok," mondtam hűvösen. "Szavazzunk." Most Edwardra szegeztem a tekintetem, jobb lett volna, ha megtartja a véleményét magának. "Akarod, hogy csatlakozzak a családodhoz?"

A szemei megkeményedtek és olyan sötétek voltak, mint a szurok. "Így nem. Csak ha ember maradsz."
Bólintottam és hivatalos arckifejezéssel tovább haladtam.
"Alice?"
"Igen."
"Jasper?"
"Igen," mondta komolyan. Kicsit meglepődtem—nem számítottam a szavazatára—de elnyomtam a meglepetttséget és folytattam.
"Rosalie?"
Habozott és megharapta az ajkát. "Nem."
Az arcom nem változott, csak könnyedén elfordultam, hogy folytassam, de ő felemelte mindkét kezét.
"Hadd magyarázzam meg," kérte. "Nem úgy értem, hogy bármi kifogásom lenne az ellen, hogy a nővérem legyél. Csak arról van szó… hogy ez nem az az élet, amit választanék magamnak. Bárcsak lett volna valaki, aki nemmel szavaz, amikor az én életem volt a tét."
Lassan bólintottam aztán Emmetthez fordultam.
"Még szép hogy igen!" vigyorgott "Majd csak találunk más módot, hogy megverekedjünk azzal a Demetrivel."
Még mindig grimaszoltam, amikor Esmére néztem.
"Igen, persze, Bella. Már így is családtag vagy."
"Köszönöm, Esme," motyogtam és Carlisle-hoz fordultam.

Hirtelen ideges lettem és azt kívántam bárcsak őt kérdeztem volna meg elsőnek. Biztos voltam benne hogy az ő szavazata számít a legtöbbet.
Carlisle nem nézett rám.
"Edward," mondta.
"Nem," morogta Edward. Kinyitotta majd bezárta a száját és a fogain átszűrte a szót.
"Ez az egyetlen mód," erősködött Carlisle "Azt mondtad, hogy nem élhetsz nélküle és ez nem hagy nekem más választási lehetőséget.
Edward elengedte a kezem és felállt az asztaltól. Kiviharzott a szobából miközben magában morgott.
"Azt hiszem, tudod a válaszom." Carlisle felsóhajtott.
Még mindig Edward után bámultam. "Köszi," motyogtam.
Egy fülsiketítő robaj hallatszott a másik szobából.
Megrettentem és gyorsan folytattam inkább. "Ez minden, amire szükségem volt. Köszönöm. Köszönöm, hogy azt szeretnétek, hogy hozzátok tartozzam. Én is pont így érzek a ti irányotokban." A mondat végére a hangom elcsuklott a meghatódottságtól.
Esme egy pillanat alatt mellettem termett és szorosan megölelt a hűvös karjaival.
"Drága Bella," lehelte.
Én is megöleltem őt. A szemem sarkából láttam, hogy Rosalie az asztalra mered és rájöttem, hogy a szavaimat két féle képpen is lehetett értelmezni.
"Nos, Alice," mondtam, mikor Esme elengedett. "Hol akarod csinálni?"
Alice rémült szemekkel bámult rám.
"Nem! Nem! NEM!" üvöltötte Edward, miközben visszajött a szobába. Mielőtt pisloghattam volna már szemtől szembe állt velem és dühöngött. "Meghibbantál?" kiabálta. "Teljesen elvesztetted az eszed?

1175. Klope (2009-02-15 19:19.21)

pl:amikor Bella újra találkozik Edwarddal

1174. Buzacska93 (2009-02-15 19:18.29)

a végéről vmit

1173. Airi (2009-02-15 19:16.20)

oké de mit? döntésképtelen vagyok :(

1172. Motro (2009-02-15 19:14.15)

Airi az nagyon jó lenne:D

1171. Airi (2009-02-15 18:31.26)

dehogy csak pihi van :)
meg a mi kedves önfeláldozó teamunk dolgozik...:)
a kell berakhatok new moon részleteket:)
csak szóljatok:)

1170. Buzacska93 (2009-02-15 18:25.34)

na mi van?
kihalt a fórum?

1169. Edith91 (2009-02-15 18:13.33)

igazad van csak elírtam a mentésnél a fejezte számot:S, csak kicsit fáradt vok mostanába:S

1168. Buzacska93 (2009-02-15 18:13.09)

- (válasz Edith91 1167. hozzászólására)

ítam neked privit:)

1167. Edith91 (2009-02-15 18:09.55)

bocsi nem tudtam:(

1166. Gihgih (2009-02-15 18:07.56)

- (válasz Edith91 1163. hozzászólására)

Nincs fordítás!!!!
Jajjj, és ne írt ki az e-mail címede!
Nem szabad!!!

1165. Edith91 (2009-02-15 18:07.52)

aha:D asszem

1164. Buzacska93 (2009-02-15 18:07.15)

- (válasz Edith91 1163. hozzászólására)

szia!
mért 10 után?
van 10. fejezeted?

elejére ... 6970 6971 6972 6973 6974 6975 6976 6977 6978 6979 6980 6981 6982 6983 6984 6985 6986 6987 6988 ... végére

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Entersp, 2024-07-25 07:33	5563 hsz
Ki miért szereti az Alkonyatot?	Skywalker, 2023-12-27 18:37	16 hsz
Bakik	Krisz.15, 2023-07-09 19:13	364 hsz
New Moon (Újhold) filmforgatás látogatása, OLASZORSZÁG!	Liverpoolfan19, 2020-07-15 22:39	23 hsz
Midnight Sun	Linzy2, 2020-03-24 21:52	1573 hsz
Aki utálja ezt, az írjon ide	Halember, 2019-10-07 00:28	7 hsz
Vámpír lennél vagy inkább vérfarkas?	Bede István Péte.., 2019-03-01 18:02	724 hsz
Twilight saga szólánc :-)	Yvettke, 2018-12-21 12:11	47 hsz
mit szerettetek meg benne? nem gondoljátok h el van ferditve benne a vámpirkultusz?	Emylio, 2018-09-11 19:49	9 hsz
Linkek......	HMáté33, 2017-07-12 13:58	89 hsz
Összes Alkonyat fórum (84 db)