Egyszer régen írtam egy esszécskét arról, hogy mi is tette változatossá a Bond filmeket és miért nem fulladt unalomba a sorozat 50 év alatt és, hogy miért örülünk most Craig-nek. Vettem a fáradtságot és megkerestem a hozzászólások tengerében. Most bemásolom ide, mert szerintem itt jó helye lesz, akit meg érdekel olvassa el. Szerintem nem rossz kis írásocska.
Craig gondok-Avagy, hogy nem vált unalmassá a Bond 50 év alatt
A Bond filmek véleményem szerint az nem váltak eddig unalmassá és nem fognak ezután, mert minden színész belevitt valamit a saját egyéniségéből, minden színészváltáskor kicsit átalakítva, megreformálva a figurát. Ez a folyamat Conneryvel kezdődött.
Nos azt tudni kell, hogy Fleming eleinte nem akarta Sean Connery-t Bond szerepére, sőt kimondottan ellenzte. Akit ő '62-ben szíévesen látott volna Bond szerepében egy akkoriban befutott televíziós sorozatszínész, bizonyos Roger Moore volt. De őt Angyali teendői elszólították (vagyis kötötte a szerződés), tehát nem lehetett. A producerek választása egy akkor szinte teljesen ismeretlen skót színészre Connery-re esett. Fleming ezt ellenezte egészen addig míg nem látta a filmet. Tetszett neki, hogy Connery a könyvhöz hűen alakítja Bond-ot, de közben beleviszi a saját sármját, stílusát ami szimpatikus volt Fleming-nek. Így tehát a következő filmek mind Connery-vel forogtak (elég nagy sikerrel a Tűzgolyó '65-ben még Oscart is kapott és mai napig az egyetlen Oscar-díjas Bond film). Connery volt egészen Craig eljöveteléig a legkeményebb Bond de saját stílusa miatt korántsem volt olyan kemény és helyenként kegyetlen figura, mint a regényben. Connery sikeresen belevitte a saját akasztófahumorát is a karakterbe, ez a regénybeli Bondnál nincs meg. Viszont egyre terhesebb lett neki a szerep és a skatulya (még a királynő is Bond néven szólította), szóval a Csak kétszer élsz idején már erősen szabadulni akart a szereptől (ami rányomta bélyegét az alakítására is), tehát új embert kellett keresni.
Akit az ausztrál George Lazenby személyében találtak. Nos ki kell jelenteni, hogy a volt modell és reklámszereplő, máig a legrosszabb választás volt. Lazenby rémes színész volt, viszont elég önelégültté tette, hogy ő kapta a már akkor is híres szerepet. A munkatársai beképzeltsége és rossz modora miatt már az első forgatási napon megutálták. Alakítása legjobb esetben is feledhető, a Connery által kitaposott ösvényt vitte tovább, lévén borzasztó rossz színész sajátságokat nem nagyon vit a szerepbe. Mentségére szóljon, hogy a verekedős jelenetekben nagyon jó volt, látszott rajta, hogy ét hozzá és állítólag azért kapta meg a szerepet mert a válogatáson egy tökéletes jobbegyenessel kiverte az akciójelenetek rendezőjének három fogát. Lazenby rossz választásnak bizonyult a film sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a rajongók nehezen tudták megemészteni Bond nősülését, pedig a könyvben is benne van. Az anyagi siker elmaradt a kritikusok viszont kedvelték a filmet.
Ennek ellenére a következő filmre rekordgázsiért visszahívták Sean Connery-t. A Gyémántok az örökkévalóságnak az egyik leggyengébb Bond mozi lett, de sokak szerint az abban látható feleségét gyászoló, bosszúszomjas kicsit kiégett, láncdohányos, alkoholista, némileg slampos Bond áll a legközelebb a regényben megírt karakterhez. Viszont Connery többé nem volt hajlandó Bond lenni.
Így esett a választás a Fleming eredeti elképzeléseiben szereplő Roger Moore-ra. Az Élni és halni hagyni még afféle útkeresés volt, de már lehetett látni, hogy Moore Bondja az eddigiektől eltérő módon fog alakulni. Az Aranypisztolyos férfi volt erre a példa, Roger Moore teljsen beimportálta a maga cinikus, szarkasztikus és némileg arisztokratikus (tipikus angol) személyiségét a figurába. Nem titkoltam soha, hozzám Moore Bondja áll a legjözelebb, cinikus beszólásai, szemöldökfelvonásai, átütő coolsága feledhetetlen. Egyetlen gond van csak Moore-ral, hogy már 46 éves volt amikor megkapta a szerepet. Ennek ellenére 7 (mai napig ő játszotta legtöbbször Bond-ot) filmben lopta be magát a nézők szívébe, de látványosan öregedett és végül a Halálvágtában ráncos homlokkal 58 évesen úgy döntött, hogy neki már nem tesz jót ez a szerep, túl öregnek tartotta magát és befolyásolta az is, hogy majdnem ugyanolyan idős volt, mint az aktuális Bond lány Tanya Roberts nagymamája. Szóval ismét új színész után kellett nézni.
Roger Moore előtt szóba jött lehetséges Bond-ként egy tehetséges Shakespeare színész, bizonyos Timothy Dalton is aki akkoriban visszamondta a szerepet azon indokkal, hogy ő Bond-ot a regények alapján egy 40 év körüli férfiként képzeli el. Jelentkezett ebben az időben egy akkor még ismeretlen színész Pierce Brosnan is, de a szerepet végül Dalton kapta meg. Személyével a készítők meg akarták reformálni a Bond sorozatot. Dalton adott először a figurának először emberi érzéseket, remek játékával pedig az addig 2 dimenziós figurát igyekezett elmélyíteni. Az első Dalton nevével fémjelzett Bond film szolíd siker lett a közönség nehezen tudta elfogadni a váltást Bond után. Pedig Dalton mindent megtett, mai napig messze magasan ő nyújtotta a legjobb színészi alakítást a szerepben. Bond karaktere kicsit a Connery féléhez nyúl vissza, Moore szarkazmusát pedig eldobta, mégis a legjobb szó rá az, hogy emberi. Teljesen átlagos fickó volt aki történtesen a világ legjobb titkosügynöke. Véleményem szerint semmi gond nem volt vele. Ám ekkor jött a második Bond filmje a License To Kill (a béna agyar fordítást nem vagyok hajlandó leírni). A sorozat gyilkosának is kikiáltott epizód tovább folytatta volna a készítők reformjait, de a nézők gyomra egyszerűen nem vette be a '90-es éveket előrevetítő bosszútörténetet, a film némileg véresebb mivoltát és, hogy nem volt semmiféle világmegmentés. Dalton itt mindent megpróbált amit színészi téren meg lehet egy Bond filmben: bosszúvágytól remegő orrcimpák, lángoló tekintet, hideg kegyetlenség, de sajnos a bukástól ez sem mentette meg a filmet és nagyjából 20 évnek kellett eltelnie, hogy Dalton és a filmet is megfelelően értékelni tudjuk.
'95-ben viszont egy fiatal rendező Martin Campbell feltámasztotta hamvaiból a sorozatot. Az Aranyszem főszerepében a már beérett Pierce Brosnan-t láthattuk. A Goldeneye az egyik legjobb Bond mozi lett, Brosnan pedig tovább folytatta a figura kiegészítését. Belehozta a tipikus brit úriemberséget, a már szinte pofátlan eleganciát (be kell vallani rajta állt mindig is legjobban az öltöny), visszacsempészte Roger Moore humorát is (a nyakkendőigazítás). A filmjei azonban az Aranyszem után egyre gyengébbek lettünk míg elérkeztünk a borzalmas Halj meg máskor-hoz. Brosnan sajnos már kiöregedett a szerepből a film pedig a legrosszabb lett a széria történetében, megmenteni egyedül a korábbi epizódokra tett utalások tudták.
Így tehát a készítők úgy döntöttek, hogy alapjában reformálják meg a sorozatot és a szerepet is. Visszatértek a kaszkadőrmutatványokhoz (amiket a Brosnan filmekben sajnos a digitális trükkök váltottak fel). A Bond szerepre pedig (mivel Clive Owen nem vállalta) kiválasztották Daniel Craig-et. Craig rengeteg támadást kapott már a kiválasztásától fogva, mivel ő a legalacsonyabb az eddig színészek közül (csak 180cm), szőke és nem épp az a tipikus jóképű fickó. Amit ő behozott a szerepbe az a keménység és a viszonylagos kegyetlenség ami a regénybeli Bond-ot is jellemzi. Róla tényleg el is hisszük, hogy a világ legjobb ügynöke, pedig nem dobál szarkasztikus hbeszólásokat és az öltöny sem áll olyan jól rajta. Én jó választásnak tartom Craig-et nem értem miért nem lehet egyszer egy ilyen Bond-ot is kipróbálni? Hiszen a Bond filmek a színészek változatossága miatt nem váltak soha unalmassá. Ugyan ki akarna egy ugyanolyan Bond-ot nézni 22 (és a még készülő) filmen keresztül? Craig első filmje a Casino Royale kritikai és óriásik közönségsiker volt. A második sajnos jóval gyengébb lett és remélem, hogy mivel lassan következik a sorozat 50 éves jubileuma a készítők összekapják magukat.
|
