Szerintem semmilyen vitáért nem kár, bár igaz, hogy nem mindegyik ugyanolyan fontos. Nekünk a dolgoknak ez a vetülete fontosnak bizonyult (Neked nem), de nem szégyellem ezt a vitánkat Ildikóval, örülök, hogy tisztáztuk ezt a kérdést is Kéri Kittyvel kapcsolatban.

Presser Gábor - Vélemények

2010-08-02 20:25.43

Tehát kellettek az ilyen Erdős Péter félék (és ma is szükség lenne rájuk) - ha jól értem. Értem.

2010-08-02 16:18.28

Köszönöm, elég volt belőle és a világából (már természetesen, ami a magyar popzenével kapcsolatos) az életemből 20 évig (1990-ig).

2010-08-02 06:00.00

Erdős Péter.

Ritka unszimpatikus alak. A kádár éra egyik emblematikus figurája, a popcézár. A riportban is hiteltelen, csakúgy, mint a beszéde; Földes László is megcáfolja a süketelését.

Nem vagyok punk, de ez klasszikus:

CPg- Erdős Péter
http://www.youtube.com/watch?v=bni_MMk0K7Q&feature=related

2010-08-01 20:58.13

Az egyik legnagyobb hazai, élő zeneszerzőnek tartom. A 80'-as években nagy LGT rajongó voltam.

Antal Imre - Vélemények

2010-08-01 20:56.17

Szimpatikus volt. Műveltsége, zenei képzettsége, finom humora felejthetetlen.

Balázs Péter - Vélemények

2010-08-01 20:51.21

Fantasztikus szinkronszínés (is). A maga nemében egy ikon, a szinkronművészet egy kimagasló alakja, de bármilyen szerepet kiválóan eljátszik, persze elég karakteres. :) Funes magyar hangjáért Kossuth-díjat érdemelne. :)

Hayden Christensen - Vélemények

2010-08-01 20:45.59

Szerintem kiváló választás volt Anakin szerepére a SW harmadik részében.

A veréb is madár - Vélemények

2010-08-01 20:42.13

Letöltés:

*****

* Automatikusan eltávolított tartalom.

Utolsó padban - Vélemények

2010-08-01 11:20.28

Itt letölthető:

*****

* Automatikusan eltávolított tartalom.

300 - Vélemények

2010-07-31 23:14.44

Akkor jó. Valakinek bejön ez, valakinek nem (annyira).

Kölyök (1959) - Vélemények

2010-07-31 19:57.41

Törőcsik Mari rajongóknak:

*****

* Automatikusan eltávolított tartalom.

300 - Vélemények

2010-07-31 19:53.57

Ez a rendezői koncepció és a gyakorlati megvalósítása meg is osztja a nézőket. Van akinek egy picit sok volt a képregény(képi)világ(stílus) a filmben.

Terminátor 3. - A gépek lázadása - Vélemények

2010-07-31 13:19.30

Bírom ezeket a velős összefoglalókat! :D

300 - Vélemények

2010-07-31 13:12.03

Nem újdonság, olvastam a korábbi hozzászólásokat.

Véleményem szerint legalább egy kicsit máshogy is adoptálhatták volna - eltérve némileg a kérpegény meseszerűségétől. Ettől még képregény adoptáció maradhatott volna, de nem lettek volna benne azok a bizonyos fura dolgok.

Szomszédok (sorozat) - Vélemények

2010-07-29 18:58.12

300 - Vélemények

2010-07-29 16:15.50

Nem sokat tudtam erről a filmről, amit olvastam, hallottam az inkább negatív vélemény volt. Pozitívan csalódtam a filmben ezekhez képest, bár volt néhány kiábrándító pillanat (képregényes áthozatal). Sokszor meseszerű, sok esetben meg hű igyekszik maradni a történelmi eseményekhez, elég furcsa egy film. Mindenesetre a látványvilág és hangefektusok eléggé emelik a színvonalat. Nem bántam meg, hogy megnéztem, de nem lesz a kedvenceim egyike.

Gábor Zsazsa - Vélemények

2010-07-26 20:10.18

Haldoklik. :-(

Peter Falk - Vélemények

2010-07-26 20:07.54

Úgyvan! Hiába a többi, sok filmje, nekünk már leginkább csak így marad meg alakja az emlékeinkben. Szabó Gyula mester csodálatos szinkronjával.

Alfred Hitchcock - Vélemények

2010-07-26 20:01.17

Nagyon... nagyon sokat hozzátett a filmművészethez. Kiemelkedő alkotó, a filmjei rendkívül precízek, összeszedett alkotások.

Deák Bill Gyula - Vélemények

2010-07-26 19:48.00

Ida regénye (1934) - Vélemények

2010-07-26 19:29.22

Érdemes megnézni, a korában a jobbak közül való. Nekem erről a filmről mindig Rajnai Gábor (Ó Péter) jut eszembe. Valahogy annyira hitelesen tudta játszani ezt a szerepet. :-)

Egyébként ebben a filben hangzik fel az
Oda vagyok magáért
http://www.youtube.com/watch?v=QQVjIidEdkE

Vészhelyzet (sorozat) - Vélemények

2010-07-25 21:24.47

A hétszázát! Rendesen megsirattam Dr. Gregory Pratt halálát (15 évad). Iszonyat hatásos tud lenni ez a film. Nagyon durva ahogy kivették a sorozatból. Nem is sejtettem, hogy ennyire megkedveltem ez a pasit és hogy ennyire megérint majd, az eltávozása.

Nagyszerű sorozat!

Kovács Patrícia - Vélemények

2010-07-25 20:33.23

Na, ne tűnj el azért ilyen hirtelen! :))))

Ha gondolod tolhatnál nekünk ilyen jó híreket továbbra is Patríciáról és a családról. Persze, csak amit helyesnek gondolsz.

Körhinta - Vélemények

2010-07-25 15:12.45

"Az ember agya az egyszerűen így van bedrótozva,..."
Persze, csak azért a fejlett pszichológiai ismereteink ne gátoljanak meg abban, hogy személyiség és jellemfejlődésre törekedjünk. (a linket köszönöm, de ilyen szinten nem megy az angol, sajnos)

"De én nem konktétan Magyarországra gondoltam,... - és közben káromkodnak, mint a gép."
Én - sajnos, vagy szerencsére - azon kevesek/sokak közé tartozom, akiknek nem volt szerencséjük odakint a "szabad világban" élni, így nem tudom összehasonlítani a kettőt. Csak a hazai állapotokról van főleg szubjektív, kisebb részben objektív tapasztalatom és ismeretem. Viszont ha a "szabad világ" valóban ennyire káromkodó, ahogy állítod, akkor ebben nekünk nem kellett volna és nem kell a jövőben sem követnünk őket. Apropó, az előző hozzászólásom rendszerváltó leírásához tartozhatna még egy külön fejezet, amely a nyugatról bejött töménytelen sok kulturális mocsok és szemét leírását tartalmazná. (Mielőtt bárki egyoldalúsággal vádolna, nem tagadom az előnyöket és pozitívumokat sem, de most a káromkodásról és általában az értékvesztésekről beszélgetünk) A kádár korban a nyugati kulturát kicsit túlértékelték az emberek (indokolta ezt a zártság), ez 1990 után, a nyugattal való kereskedelem és az utazás szabaddá vált. Ezek után évtizedes pangás után megélénkültek a kapcsolatok a két - korábban ellenséges viszonyban álló - rendszer között, és minden kontroll (és cenzúra) nélkül bejött ide a nyugati kultura alja, válogatás nélkül szinte sokkot okozva. (Egy emblematikus film ebből a korból a Ford Fairlane kalandjai. A főszereplő kedvenc szavajárása az "Eszem-faszom megáll" :-( ) Ma már sokan rájöttünk, milyen is igazából a nyugati világ, és tudjuk, hogy mit kaptunk (ma is kapunk), ki is ábrándult az ország jó része rendesen, vannak akik újra keresik a saját utunkat. A másik része meg jól - bocsánat -, de beszopta, amit a nyugati kulturából itt kaphat - itt tartunk most. Az értékes, színvonalas művek mára már csak szűk rétegek számára fontosak, kevesek érdeklődnek utána, részben mert meg is van nehezítve a hozzájutás, pl. a széles tömegek által nézett kereskedelmi csatornákon a szinvonalasabb filmeket az éjfél körüli sávban sugározzák ugyanakkor a móunika és joshi barat show hosszasan, sokak által nézhető sávban kerül vetítésre.
Mindenesetre a nyugati világról (főleg az USA-ról) széles körben elterjedt nézet az volt, hogy nagyon anyagias egy társadalom. A társas kapcsolatok éppenhogy elég felszínesek, és a pénz ott is túl nagy szerepet kap. Nyilván ez túlzás, de egész biztosan nem alaptalan megállapítás, mert az akkori emberi kapcsolatokról való beszélgetésekben gyakran előkerült ez a vélekedés. Tehát ott csak addig, és csak addig tart a barátság, haverság, jó kapcsolat, addig törődnek egymással, amíg az anyagi helyzetben a társadalmi státuszban nem kövekezik be törés. Ez nálunk jellemzően nem így volt akkoriban. Az előítéletességről (pl. a rasszizmus vonatkozásában) pedig azért sok film szól (főleg ugye USA filmek) A témával őszintén foglalkozó, amerikai alkotások megtekintése után egyre inkább az a véleményem, hogy semmivel sem jobb ott a helyzet mint nálunk, sőt, bizonyos szempontból még mindig jobb itt, ott pedig nagyon súlyos problémák vannak ezen a téren (területileg változó a helyzet). Az más kérdés, hogy az államok sokszínű lakossága miatt erős a megkülönböztetés, a rasszizmus, az egyenlőtlen bánásmód, stb. ellen propagáló lobbi és civil mozgalom, szervezet mozgósító ereje és érdekérvényesítő hatása, így árnyaltabb azért a kép.

"Meg a befogadó szempontjából is sok múlik azon, hogy... akkor számára lehet, hogy a részvétkeltés helyett inkább az lép működésbe, hogy ez tabu, ez obszcén, nem emberi szemnek való, nem akarom látni."
Természetes, de a filmkészítők is tisztában vannak ezekkel a szempontokkal, és tudják jól, hogy viszonylag kevés ember lát emberek által emberek ellen elkövetett öldöklést, azaz alacsony az ingerküszöbük ezzel kapcsolatban. Pontosan nem tudhatjuk, hogy milyen érzések és indulatok keletkeznek ilyen jelenetek megtekintése után az emberekben, de szerintem a legtöbb jóérzésű ember azért nem kedveli az ilyesmit (persze ezt sok tényező befolyásolja). Nyilván ez hangulat- és emberfüggő dolog, de azért egy háborús filmben is inkább akkor elviselhetőbb az öldöklés látványa, ha teszemazt a tankról géppuskázó katona sortüzében a katonák jó látványos esésekkel csak távol elesnek és úgy halnak meg, és nem úgy, hogy minden másodpercben kinyomott szemek, repülő agyvelődarabok a ruhán és a földön fetrengő végtagok látványa SOKKOLJA a nézőt. Az első esetben az ellenfél halála csak számbeli esemény (Nézd, öt katona ott elesett!), utóbbinál viszont mindenképpen egy durván érzelemre (negatívan) ható (vagy hatni akaró) filmes trükk, rendezői fogás. Kétségtelen, hogy ha a cél az, hogy ki akarja domborítani az ütközet vérességét, durvaságát, erőszakosságát, a kegyetlenkedést, akkor élni fog ezekkel az eszközökkel. Kellhet is, ilyen esetben nyilván ez egy lehetőség, bár azt kell mondjam, hogy szerintem így a dolog könnyebb végét fogja meg a rendező. Nehezebb a dolga, ha mindezt a néző fantáziájára hagyja és nem eteti meg a szemével. A hatás mindkét módon ugyanolyan erős lehet, de a kiváltás módja nagyon más. Kicsit sántít a példa, amit most mondok (mint minden példa), de a Hitchkock féle Pszicho filmben a zuhanyzós jelenetben nem, (vagy csak a másodperc töredékrészéig) mutatja a kamera nő összeszabdalt, át- meg átvágott nő testét, csak képi és a hanghatásokkal éri el a vérfagyasztó hatást, mutatja a csempén - széttárt ujjakkal - lecsúszó kezet, a zuhanyrózsából ömlő vizet, és ahogy összegyűlik a vér és a lefolyóba, meg a halott nő kidülledt, meredt szemét, mégis így rettenetesebb és ijesztőbb a gyilkosság ténye és folyamat, mint ha naturisztikusan a kibelezést mutatták volna. Itt minden századmásodpercnek szerepe van, a mesterien beállított jelenetek, a mozdulatok, a kamera mozgása (itt pl a végén lassan elfordul és távolodik), a zörejek és a zene, ill. aláfestő hangok, ezeket mind jól működnek, hogy a jelenet üssön, ilyen alkotás bizony csak kevesek adottsága.

"Megjegyzem, nyájasan és képmutatóan is méltánytalanul a földbe lehet döngölni valakit, a trágársággal legalább nem akar az agresszor másnak látszani, mint ami."
Nem tudom, ha erre a gondolatomra céloztál "De egy finoman elejtett elgondolkoztató tőmondat iszonyatosan hatásos tud lenni, bár elismerem, hogy valamivel nehezebb elmebeli munkát igényel, mint odavetni valami csattanósat és zaftosat a másiknak.", amit a ledorongoló, megszégyenítő , káromkodó lehordással szemben igyekeztem ellentétbe állítani, akkor nagyon félrecsúszott valahol az értelmezés. Én egy zűrös helyzetben, (pl viták hevében) egy olyan rövid, csattanós, esetleg kérdő módban feltett, velős, lényegre tapintó mondatra gondoltam, ami elsőre túl ütősnek tűnik, de jobban átgondolva megdolgoztatja az agytekervényeket, rögtön más megvilágításba teszi a kérdést és ezzel ki tud mozdulni a vita a holtpontról. Ugyanakkor sajnos számtalanszor láttam a szokásos menetében folydogálni heves vitákat, egyre durvuló hangnemben, a másikat megalázóan és aztán káromkodásba, végül már anyázásba, fenyegetőzésbe (ritkán még fizikai erőszakba is) átcsapva. Jobb a mérséklet és a káromkodásmentes beszéd.

"Ez tévhit szerintem: a zsigeri erőszak-ábrázoláshoz legalább akkora tehetség kell, akkor sokkal inkább a penge élén táncol az alkotó, fennáll a lehetősége, hogy átcsúszik öncélúságba vagy hogy félreérthető lesz - az ilyesmik elkerüléséhez bizony kell a tehetség."
Szerintem nem tévhit. Én itt érzem a leginkább úgy hogy mi két teljesen más malomban őrölünk ennek a kérdésnek a feszegetésével. Kicsit erősen fogok fogalmazni, amúgy zsigerileg. :) A "zsigeri erőszak-ábrázolás"-hoz szerintem elsősorban jó trükkmesterek kellenek, akik a bábukat, művégtagokat és a félelmetes maszkokat, meg a legkülönbözőbb daraboló, kaszaboló rémséges eszközöket megcsinálják. Ez egy külön műfajt is életrehívott, a horrort. Ez egy kiváló területe a filmművészetnek, amit sokan kedvelnek, még többen nem annyira kedvelnek, de tény, hogy technikailag rengeteg újítást és fejlesztést hozott a filmművészetnek. Én úgy gondolom, hogy a brutális erőszak ("folyik a vér az agyvelő, repkednek a testrészek") megjelenítése egy felszínesebb módja a művészeti információközlésnek. Ekkor közvetlenül, kimondottan, határozottan és egyértelműen minden arra mutat, amit a rendező meg akar velünk értetni (legtöbbször a horrorfilmek esetében sajnos semmi különös mondandó nincs, csak a félelemkeltés), minél erősebb negatív lelki hatást kiváltani. Az már csak pusztán részletkérdés, ha még ezt sem tudja rendesen megcsinálni, és a vérengzés túl hosszú lesz, - unalmassá is válhat így egy jelenet(sor) - (pl. szerintem ez a leggyakoribb hiba az öncélúságra), vagy már hihetetlen (csonkolt kezek és lábak és még sokáig él, spriccelő vér negyed órája), irracionalitás. Ezek a filmes szakma alapjaihoz tartoznak, de leginkább azon belül is egy szakterületé. Egy rendező igazi nagysága abban mutatkozik meg, amikor utalásokkal, elgondolkodtatásokkal, a kedves néző fantáziájára bízásokkal sikerül elérni ugyanazt a hatást (pl egy ember erőszakos megölését), mint amit zsigeri erőszak bemutatásával. Persze az a legjobb eshetőség, ha mindkettőt tudja egy rendező, mint ahogy az említett példám ban is szerepelt, de ehhez a széles szakmai látókörűség mellett már talán kicsi zsenialitás is kell.

Star Wars I. rész - Baljós árnyak - Vélemények

2010-07-24 05:30.50

Nagyon jó indítás.

Körhinta - Vélemények

2010-07-23 21:47.31

"Nem hat és félmilliárd Kalkuttai Teréz anya rohangál a világban, ez teljesen természetes emberi reakció."

Tudom én, de nem az lenne a feladatunk itt a földön, hogy mindannyian azon munkálkodjunk, hogy Savonarolák, Assisi Szent Ferencek és ha kell Jeanne d'Arc-ok legyünk? Vagy inkább Szent Pálok, Szent Péterek, Mária Magdolnák, stb?

"Nem hinném, hogy a trágárság terjedése és az általános erkölcs romlása közt bármilyen összefüggés lenne. Sőt, erősen kétlem, hogy az erkölcs romlana. (...) A történelmi múlt misztifikálása hihetetlenül kártékony."

A trágárság térnyerésében tehát nincs vita köztünk.
Az erkölcs romlásával kapcsolatban csak viszonylag rövid időre visszatekintve gondoltam, nem a XIX. századra, ismereteim ilyen szempontból hiányosak a korról. Most kis politikai összefoglaó következik, akit zavar kérem ugorjon!
Sajnos széleskörű ismereteim nincsenek erről a korrról, de a fiatal(abb) koromról és az azt megelőző évtizedekről pedig közvetetten van. Nekem személy szerint is meggyőződésem és a környezetem számára is egyértelmű, hogy óriásit romlott a közerkölcs a rendszerváltás körüli években és utána. Lényegében a politikai átrendeződés, hatalomátmentés, módszerváltás, gengszterváltás és a múlttal való szembenézés, elszámoltatás, számonkérés elmaradása létrehozott egy borzalmas ideológiai, morális katyvaszt. Az emberek túlnyomó többsége a változások vesztese lett, de gyeplő és korlátok nélkül beindult a szabadrablás, a régi elvtársakból hirtelen demokraták lettek, vagy felelősségre vonás nélkül elsunnyogtak külföldre, míg az addig szegények még szegényebbé és nyomorultabbá váltak, a gazdagok (az addigi elnyomók jó része) pedig a privatizációval - magyar viszonyok között - pofátlanul gazdagok. Az egekbe szökött az infláció és a munkanélküliség, a szegénység berobbant a mindennapkba és helyet követelt magának az utcákon, tereken, kiéleződtek a társadalmi feszültségek a különböző osztályok és rétegek között (sokszor közvetlenül pont a politika által gerjesztve). A bűnözés megerősödött, a közbiztonság leromlott. A kádár rendszer által fenntartott gulyáskommunnista (részben ál)rend felbomolott, a rendőrnek alig volt valami megbecsültsége, megjelentek a fehérgalléros bűnözők.
Az emberek - miután megszabadultak a szocialista ideológia védelméből és elnyomásából - egy rövid ideig fellélegezhettek, de aztán látva, hogy vezetőik leginkább csak a saját meggazdagodásukra használják ki az új rendszert és a régi új ideológia, a katolikus (vagy úgy általában a keresztény) vallás nem elégíti ki őket, illetve sok kötöttséggel jár - mindenből (politikából, közéletből, vallásból) kiábrándultak. Ebben az időben és ezen körülmények hatására következett be az általam emlegetett züllés, mely az élet majd' minden területére kihatott, nem csak a közbeszédre. Elnézést a rendkívül zanzásított összefoglalásért az indexen milliónyi fórumon lehet erről a témáról csevegni, nem is szándékom itt ezt tenni, de a jobb megértés kedvéért próbáltam rávilágítani a kérdésre, ahogy én értettem.

"Itt van például a vizuális erőszak. A második világháború borzalmairól... Ehhez pedig néha bizony kell a trágárság, noha nem mértéktelenül vagy a tartalom rovására."

Szerintem nem ennyire egyszerű a dolog. A trágárság, a káromkodás elsődleges célja "Felrázni az agyat
Steven Pinker szerint először meg kell értenünk, hogy milyen hatással van az a folyamat az agyunkra. Röviden fogalmazva, a káromkodás célja – érzelmeket felébreszteni. Márpedig a legerősebbek a negatív érzelmek.
Éppen ezért szitokszavak általában fenyegető vagy irtóztató dolgokra hajaznak: természetfeletti erőkre (Isten, ördög, pokol), szexuális erőszakra, kegyetlenségekre, betegségre (fene), fekáliára, ellenszenvet keltő ember- ill. állatcsoportokra (disznó, buzi)."
[link]
Egy rendező ezek szerint akkor azzal csalja ki a kellő hatást a közönségből, hogy tocsogjon a mozivászon a vértől? Lehet, hogy ez sokaknak tetszik és ettől aztán rendkívül át fogják élni a háború borzalmait (bár én kétlem ezt), de lehet, hogy csak egy jó, brutális, horrorrisztikus jelenetekkel tűzdelt filmre ültek be. (A negatív érzelmek elvárt hatása miatt) Számomra - és remélem sokan vagyunk így - a háború (ha már szóba került a téma, konkrétan a holocaust) borzalmait pontosan azok a filmek, illetve azok a jelenetek teszik feledhetetlenné és azokat tudom igazán mélyen átélni, amelyek nem erőszakossággal és a vérességgel operálnak, hanem inkább az elnyomás, a teljes kiszolgáltatottság, a félelem problémáit feszegetik. Eltérve a holokauszttól pl. én ezért nem igazán tudtam értékelni a Ryen közlegény megmentésének elejét (a továbbiakat pedig más okból), ugyanakkor óriási az A párbaj c. alkotás, mindkettő ugyanattól a rendezőtől, de más koncepcióval. A túlélés a cél, de az elsőben folyik a vér az agyvelő, repkednek a testrészek, de ez engem nem tud érdekelni, sőt... Ezek sok esetben nem elgondolkodtatnak, hanem undort keltenek bennem és hatásvadászatot érzek az öncélú erőszakos ábrázolással. (általában) Viszont a párbajban a mesterien ábrázolt rettegés, a fenyegetettség érzése, a küzdelem, ezeket nehéz igazán jól ábrázolni, ehhez kell a tudás, a nagy tehetség és engem inkább ezek inspirálnak és ezeket jegyzem meg.
A trágárságra visszatérve szerintem ugyanígy van ezzel is. Én már utálom a trágárságot, mert a hétköznapi beszédben már annyira elterjedt és nyomasztó, lehúzó, negatív, fárasztó ostoba szokás és intellektuálisan gyengeségnek vélem. Egy másik emberrel szemben használni - szerintem - a türelem és finomság, a megértés és a méltánylás ellensége. Még akkor is, ha mosolyogva mondja valaki. Megfigyelésem szerint egy beszélgetésben nem vezet semmi jóra, csak közönségességhez és a viták színvonalának romlásához. De egy finoman elejtett elgondolkoztató tőmondat iszonyatosan hatásos tud lenni, bár elismerem, hogy valamivel nehezebb elmebeli munkát igényel, mint odavetni valami csattanósat és zaftosat a másiknak. Nekem volt szerencsém néhány ilyen igényes és kiváló emberrel beszélgetnem, vagy megfigyelni a beszédtechnikájukat, stílusukat és hát sohasem felejtem el.

Szendrei Andrea - Vélemények

2010-07-22 21:44.36

Két filmet találtam, amiben szerepelt, de csak egyet láttam közülük. Talán nem is baj, hogy nem csinált több filmet, bár mint nő nagyon bejön nekem az Adj király katonát! c. filmben.

elejére ... 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk