Jutka tizenhat éves, állami gondozott. Nevelőszülei meghaltak, a faluból Pestre megy dolgozni a Lőrinci Fonóba. Belecsöppen a városi munkásélet sűrűjébe: három műszak, munkásszálló, fiúk, barátnő, szerelem, abortusz. A szabad élet örömét hamar felváltja a csalódás. Megismerkedik Péterrel, akivel úgy tűnik, révbe érhet. A fiú családjával töltött karácsonyeste után két alkalmi ismerős megerőszakolja Jutkát, Péter nem védi meg. A lány szakít vele, egyre magányosabbá, boldogtalanabbá válik. Magához veszi barátnője titokban szült gyermekét, aki értelmet ad az életének, Zsuzsa azonban visszaveszi tőle a kislányt.
[link]
Brutálisan erőteljes filmalkotás. A hangok, a zenék, a képi világ mind számomra is ismerős és hiteles, mert közel ebben az időben voltam én is kezdő munkavállaló. A Havanna lakótelepen laktam (lakom) és Kőbányára jártam melózni hasonló körülmények között. A film végén amikor Zsuzsa visszaveszi Jutkától a kislányát kegyetlenül szívszorító. Ozsda Erika ebben a jelenetben (is) hatalmasat alakított. Ilyen átéléssel, ilyen elementáris erővel eljátszott jelenetet nem gyakran lehet látni manapság. Egyébként kiváló operatőri ötlet, hogy a főszereplő arcát nagyon sokszor totálban mutatja, hiszen Ozsda Erika arca rendkívül kifejező. Nagy, szép, sötét, kifejező szemének rezdülései jól árulkodnak érzéseiről. Egyszerű, kissé elhanyagolt kinézete, hangja és viselkedése mögött intelligencia, talpraesettség és mély érzelmek rejtőznek. Rendkívüli tehetség, csillogó gyémánt Erdőss Pál felfedezettje.
"A Budapesti Iskola alapítóinak tanítványaként indul Erdőss Pál. Első filmje, az Adj király katonát (1982) mégis reveláció, főként az általa felfedezett Ozsda Erika tehetségének köszönhetően. Eddig filmen láthatatlan világba vezet: nevelőszüleitől is elárvult, volt intézeti fiatal lány faluról Pestre megy, s a pestlőrinci Fonóban vállal munkát, ahogy ekkortájt a hozzá hasonlók szinte törvényszerűen találnak el a képzetlen, olcsó munkaerőt korlátlanul felszívó szövőiparba. Hányódik-sodródik magányosan, s saját kudarcain edződve feszül egyre keményebben a világnak.
Ehhez a vonulathoz tartoznak a nyolcvanas évek "nevelési" filmjei. Az ötvenes évek "nevelési" filmjeivel ellentétben itt nem egy közösségi jövőkép nevében folyik a formális és informális átnevelés, hanem a társadalom mozgásának hatására, kényszerpályákon maguk a fiatalok "nevelődnek".
Az intézeti gyerekek, a családi háttér nélkül mélyvízbe dobott fiatalok sorsa így válik mintaértékűvé a nyolcvanas években. Így és általuk lepleződik le a társadalom önzése, képmutatása, érzéketlensége, valamint intézményeinek alkalmatlansága a nevelésre (Vasárnapi szülők, 1979, Kabala, 1981, r: Rózsa János)" [link]

Mácsai Pál - Vélemények

2008-10-19 19:44.04

A Torzók c. filmben óriásit alakított. Döbbenetesen hiteles a játéka. "Mácsai Pál a maga angyalarcával hidegen, metsző tekintettel varázsolja elénk a kegyetlen, szinte pedofil tanárt." [link]

elejére ... 174 175 176 177 178 179 180 181 182 183 184 185 186 187 188 189 190 191 192

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk