Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Egyszemélyes hadsereg - Filmbox Family, 14:40 |
Mert azt mondtam - Prime, 14:40 |
A grincs - RTL, 15:00 |
Görögbe fogadva - Moziverzum, 15:20 |
Godzilla x Kong: Az Új Birodalom - HBO, 15:55 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jay Brazeau (71) |
Ralph Fiennes (62) |
Hector Elizondo (88) |
Guido de Angelis (80) |
Kamarás Iván (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Amikor lehunyod a szemed |
Kelly Marcel |
2021-06-20 01:35.25 |
Filmajánlóra vadászó Hölgyek és Urak! Harrison Bergeron és az adminisztrációs rejtekközpont munkatársai nevében köszöntöm Önöket ezen a vonneguti disztópiáláson. Akinek problémái mutatkoznak a szeszekkel, az tejturmixot kérjen, ne elnézést! A kóstoló teleholdfénnyel világítja meg, hogy ma már legfeljebb az ízlés terén munkál némi különbség társadalmunk polgárai között. Vagyis ínycsiklandóan gyümölcsöznek hős kormányunk erőfeszítései. (– Nos[feratu], fiam, Te nem születtél egyenlőnek, de mi majd olyanná gyúrunk. Fogorvoshoz is elviszünk. Az éjjeli ügyeletre, nyilván. Addig pedig töltsd ki a fejeddel e pánt likát!)
Ahogy mondom, egyenlővé. De mivel az építés irányába rögösebb út kanyarog, mely alattomos banánhéjakban is gazdagabb a romboláshoz vezető ösvénynél… Ezért egy szuper faj kifejlesztése helyett hajtsunk fejet a csonkolás megbízhatósága előtt! Loccsantsuk ki Beethoven velejét azért, mert a barbárok mohóságukban két világégést is kiköveteltek a Sorstól! A helyszínt puskatussal biztosítsuk! Térképezzük fel a legszárnyalóbb talentumokat, hogy tudjuk, mi az, amit el kell fojtanunk! Hogy senki ne maradjon pártában, aki a pántjában maradt, bízzuk a melót egy algoritmusra: az agykapacitások alapján alkosson vadidegenekből kataton házaspárokat! Ahogy a kormányzói és az elnöki posztokra is Fortuna kezét markolva nevezünk ki mesterségesen korlátoltakat. Faramucinak tűnik e rendszer? Lehet, hogy állítani kellene a pántodon. Hogy lenne faramuci, aminek köszönhetően még a legharmatosabb Culkin is dacolhat Lear királyként az elemekkel? Vagy a halántékőrödön szigorítunk, vagy, ha átmész a fortélyházi vizsgán, megválaszthatod, a Janus-arcú szabadságnak melyik formájában részeltessen a gépezet. A térbeliben vagy a szellemiben. S lőn boldogság! A földi mennyország tökéletes térnyerése. Persze mindig felüti a fejét a kertben egy-két dudva, örök elégedetlen, akiknek semmi sem jó, semmi sem elég. (Ezzel szemben nekem pl. kifejezetten tetszett az utalás a ’Kincsvadászok’-ra. Khm.) |
2021-06-19 13:50.00 |
Spanyolország–Lengyelország 1
Magyarország–Franciaország 2 Portugália–Németország 2 Olaszország-Wales X Svájc-Törökország 1 Ukrajna-Ausztia 1 Észak-Macedónia-Hollandia 2 Finnország-Belgium X Oroszország-Dánia 2 |
2021-06-18 09:26.44 |
Át kék hívni hozzájuk Lobo Tomit. Hátha átrepíti őket Bördzseronék világába.
Természetesen helyes a megfejtésed. Milyen is lehetne? =) |
2021-06-18 08:58.58 |
Kerekded történet. Lecsapottan csendesebbek, emberségesebbek lettek?
Én csak egy feladványt kanyarítok ide: 1. kormányzósorsolás, kivégzések közlekedési kihágásokért, hajmosás felöltözve, II. Amerikai Forr-a-Dalom |
2021-06-18 01:14.09 |
Amikor szárba szökkent a terv az elmémben, hogy ’A játékos’-ról vések egy ajánlóféleséget, az agybarázdáimról lábukat lógázó hallgatóságból valaki beizzította a hangszálait: „Rendben, de maximum 25 szóban! Mondandód így mindenképp páratlan lesz.” Tudom, mit gondoltok. És ezúttal még moderálta is magát. Nem úgy, mint amikor az „És dugnak benné?”-t süvöltötte bele újra meg újra az éterbe.
Nagyon unatkozol? Dobj egy kondér forró vízbe egy ujjlenyomatoktól hemzsegő dobókockát! Ha a 7-es lesz felül, borítékolható az Oscar-jelölésed. Addig meg egyengessük minél kígyósimábbra az országutat seszínű filmkockákból a néha léha, általában ártalmában a leghatékonyabb showrakosgató ipar úthengere elé. Anonymus poraiból élemedett meg, hölgyeim és uraim, székhelyét III. Béla rezidenciájából Hollywoodba, a celluloid- és paravánvárosba helyezte át, itt kezd el aktívan tevékenykedni. Történelmi tájékozottsága helyett autentikus emberismeretére hagyatkozik, s hozzá milyen ügyesen! Önelégült hiénánkat, Griffin Millt pécézi ki magának, kinek szakértelméről kolosszusnyit árul el, hogy abban a tucatban, amit évente emel ki 50 000 forgatókönyv közül (gyakorlatilag találomra), még nyomokban sem találni sem eredetiséget, sem harmóniát, sem kendőzetlenséget. Lám, a fax a sportkocsiban, a látszólagos teljhatalom, az önnön kultúremberi mivoltunkba vetett hit is pillanatok alatt korrodálódhat, amint pl. egy másik gyártásvezetőt is az egy-szandálban-járunkba tuszkolnak feletteseink cipőkanállal. Túl rövid, tudjuk, a földi árnyjátékunkra adatott időintervallum. Nem érdemes a megkezdett festményeket, konstellációkat befejezni. Felesleges történeteket fabrikálni. Feledkezzünk bele feldolgozott dalokba, egykori szerzemények áthangszerelésébe! S miközben elvegyülünk az egyszerű nép között, lubickoljunk a brókerekké képzett kutyahalakkal, teátrálisan fordítva hátat a megélhetési kerékpár-eltulajdonítóknak! De hát így zajlik ez, ha egyikünk a tehetségre allergiás, másikunk meg a boldogságra! A többiek meg bedrogozva hidalják át az elfojtás és a megfojtás közötti különbséget. A jóslatok be-, illetve be nem teljesülése – bár nem a babérlevélrágó Pythia artikulálatlan hörgését kell megfejtenünk – szolgáltatják a kalciumot a cselekmény gerincferdülésébe. Hogy milyen mértékben egyenesítenek szereplőink tartásán, megtudhatja mindenki, aki belefeledkezik két órára ebbe a sodró lendületű moziélménybe. |
2021-06-16 16:30.28 |
Ismeri a cseh közmondást: Szlováknak lengyel nem vájja ki a szemét. Akármilyen szemét. |
2021-06-16 16:16.41 |
Csacsikám, csapd már le! |
2021-06-16 15:56.25 |
Szeretem, ahogy Mike Leigh szívdobbanástól szívdobbanásig kerekíti előttünk a történeteit. Az e helyt tárgyalandó opus pedig holtbiztos, hogy ott delel művészete zenitjén. A pazarul megkomponált drámában a címszereplők már jóval a filmidő nyitánya előtt görcsössé, kilátástalanná mételyezték az egy családra csak szórványosan emlékeztető kompánia életét. Szóval, rutinosan szenvednek.
Maurice-nak ügyfélköre teljes egészében: pompás. Minden grimaszuk: pompás. A beállítások harmóniáját megbontó mozdulatok, öltözékek, oda nem illő tárgyak szakmányban keletkeztetett sorozata: pompás. Maurice példaképe egy verkli nélküli papagájdroid. Nővérében, „Szent Cynthiában” kórosan túlteng az embertársai iránti szeretet. Legmegátalkodottabb ellenlábasai annak, hogy kamatoztatni tudja emocionális telítettségét, a bicskanyitogatóan bosszantó stílusa és a diónyi agya. Bár szemmel láthatóan iparkodik, tényleg mindent megtesz. Lányáért, Roxanne-ért, aki egyetem helyett seper. Tele dédelgetett keservvel. Lelki sün is lehetne egy jelmezbálban, annyi tüskét gyűjtött a jelzőként felhasznált testrészébe. Vadócként csapkod maga körül, permanens düh égeti – önként és dalolva mondana le mindenről, ami értékkel a Sors megkínálta; azért viszont, ami hiányzik az életéből, fogalma sincs, hova álljon sorba. Monica is (majdnem ennyire) gyűlöli sógornőjét, aki önként hajította messzire, amit neki, Monicának nem adatott meg átélni, szíve leghőbb vágyát. Már a porszívózásra nyíló full panoráma is feszültséget generál agyonhajszolt lelkében, egy borospohárban szervírozott tejtől a plafonon tapos, s vannak napok, amikor enyhén tunya férjének a puszta jelenléte is kiborítja. Hortense a népesség-nyilvántartó intézetben elszórt információmorzsákon elindulva megtudja, a felsoroltak a rokonai. Úgy dönt tehát, nem siet vissza az ebédszünetről. Sötét lóként lépdel be a biológiai anyja életébe, akinek egy zabigyerek – a jelek szerint – már nem is volt elég. Hacsak nem csalfák Hortense szülőjébe vetett reményei. Törzskönyvezett optometrikus – ilyen klassz gyermekre Cynthia is büszke lenne –, kellő körültekintéssel adagolja ennek köszönhetően patikamérlegére, dörgöli a sokkoló, több évtized alatt felhalmozott frusztrációgyülemletet e mikroközösség tagjainak a képébe: csipkerózsikás rémálmunkból felocsúdva, kizárólag tettre és őszinte kommunikációra készen kezdhetjük el felépíteni életünket, ha már az alapokig leromboltuk fekélyerjesztő hazugságszisztémáinkat. |
2021-06-15 15:15.11 |
Polanski előtt, letéve a ’Kés a vízben’-t a szimbolikus asztalra, kitárult a nyugati világ kapuja. A Nagy-Britanniában forgatott filmjei viszont a nyomába sem értek a lengyel, háromszereplős drámának. Ázsiója mégis akkorára dagadt velük, hogy így már bátran átszelhette az Atlanti-óceánt is.
A – szerintem tévesen – horrornak besorolt ’Rosemary gyermeke’ pont abban az időszakban, amikor úgy istenigazából rákaptak a nézők a rendkívül pörgős, adrenalinszintet felpöckölő mozikra, végig behúzott kézifékkel halad a ki tudja, milyen színű – leginkább stendhali – köves úton. A feszültség, persze, permanensen vibrál. Terry életvidám volt, kár, hogy éjjel jutott eszébe lemosni az ablakokat. Gyámolítói hamar túlteszik magukat a történteken. Aztán ez a Guy gyerek (a férj) is mind szokatlanabbul viseli magát. Először csak Virág elvtárs örökzöldje cseng a fülünkben vele kapcsolatban, hogy „az a gyanús, aki nem gyanús”. Később ez az emóció átcsúszik a „Guy már mindenkinek gyanús, csak Rosemary-nek nem gyanús” variánsba, ami ennek ellenére mégis elkerülhetetlenül érleli kék penészessé kapcsolatuk gömbsajtját. Merthogy a túlságos fájdalmak mellett – melyek, úgy tűnik, indokolatlanul verik kenterbe az áldott állapottal járó kálváriát – nem csoda, ha Rosemary hisztérikusan viszonyul totál hétköznapi dolgokhoz; s a jó barát, Hutch boszorkányos teóriáját megismerve (a későbbi szériában Starsky-ra osztották volna ezt a szerepkört) a paranoia is eluralkodik rajta, rögeszmésen kezd szimatolni minden árnyékosabb sarokban a születendő gyermeke életére törők után. A rejtély teljes ködtelenítése – megítélésem szerint – a mű leggyengébb bástyája, de azért, szerencsére, kapunk még utána egy pofont. (Azt már zárójelben merem csak megkérdezni, miért nem lehetett a nevével scrabblézó garabonciásnak mindjárt az elején ezzel – ahogy Guy-jal, úgy Rosemary esetében is – kezdeni?) |
2021-06-15 14:06.38 |
Szerintem nem gondolja, hogy a humora minőségét befelé folyásolná a pénisze mutogatása. Sok mindenhez nincs köze ez utóbbinak, tény. Mondjuk, amennyiben ez is a globális humor részeként sejlik fel az elméjében, az egyértelműen kikezdhető. |
2021-06-15 13:57.37 |
„A hír igaz, de ez nem lehet a valódi indok arra nézve, hogy a Karinthy-gyűrűt visszavonták tőlem, mert három éve is meztelenkedtem, arról is van felvétel, illetve öt éve és tíz éve is. Körülbelül egy évvel ezelőtt a Recorder Magazin online verziójában jelent meg egy a fanszőrzetemet is látni engedő, alsónadrágos fotó rólam óriási méretben. A Trip Hajón készült, koncert közben. Tehát februárban ugyanannyira lehetett tudni, hogy exhibicionista vagyok, mint most. És a szilveszteri műsorban az Indexnél is bejelentettem, hogy a járvány után meztelenül fogok fellépni. Megtörtént, vállalom” – nyilatkozta GM. |
2021-06-15 08:22.34 |
Finnország-Oroszország X
Törökország-Wales 2 Olaszország-Svájc X Ukrajna-Észak-Macedónia 1 Dánia-Belgium 2 Hollandia-Ausztria X Svédország-Szlovákia X Horvátország-Csehország 1 Anglia-Skócia 2 |
2021-06-15 08:19.01 |
Ihletetten:
http://www.youtube.com/watch?v=DOIiVHCPMR8 |
2021-06-15 08:16.10 |
Ha mindent egy csokorban megfejtenék, az eléggé https://www.youtube.com/watch?v=1phe0lvmgU0 lenne, nem? Dehonesztáló.
=) |
2021-06-15 00:10.21 |
Tippek:
1. Fék nélkül 4. Casino Royale (nem Nivennel; Craiggel) 5. Irány Eldorádó |
2021-06-14 22:20.58 |
Trójai, egyiptomi sírhelyek kifosztóinak a szakralitásra vállat rándító ezrei vontak már variábilis kivitelezésű átkokat konok fejükre a történelmiként aposztrofált idők folyamán. A Hét Keselyű Hegyének démonjai példának okáért a barlang ráomlasztását idézték elő a rézbőrűek edényeiért a kőgúla gyomrába hatoló kufárra. Eközben a csörgőkígyó-kutatókra fanyalodó újságírót lelkesíti a témaváltoztatásban rejlő, aránytalanul jövedelmezőbb muníció.
Chuck Tatum, az imént említett hólyag, tudja, mitől döglik a légy – 11 periodikától tanácsolták már el (értsd: Rugtaque marquis). Egyiktől pont azért, a másiktól meg épp emiatt. Azt mindenesetre megtanulta, nagyságrendekkel átélhetőbb egyvalakinek a tragédiája, mint több tucat személyé. S hogy egy féregről elnevezett, a zsurnaliszták szívből vágyott díjáig egy iskolaújság hasábjairól is eljuthat a legkisebb huszár, ha képes kibányászni „a” sztentori sztorit – megfelelő hírveréssel. Kérdés, mennyire tartalomorientált, ha embertársunk lélek izzította arroganciával mindenkit elbátortalanít, leszerel. Billy Wilder jól látta, ingatag e világon minden. Az illékony homok is, a megereszkedett sziklák is nyilván azok egy hegyomlást követően. Ugyanakkor ingatag figurái többségének a jelleme, ahogy az emberközi kapcsolatok, a társadalmi pozíciók is tornádók játékszerei a maguk komplexitásában. Vessünk egy kacér(nak szánt) pillantást a legstabilabb karakterre, az edényásó, mamlasz Leóra. Kizárólag a lábai nélkül lenne képes kimászni az üregből, hol vesztegelni kényszerül, de azok makacsul ragaszkodnak habteste egyéb kitüremkedéseihez. Az omlás kreálta hasadékon át meg lehetne menteni a 80–90 méteres mélységben heverő szerencsevadász életét, támfalakkal bélelve ki a biztonság üregillúzióját. Más részről jóval lassabban: fúrni egy másik mélyedést, mellyel még alaposabban ügyelhetnek a további beomlások kiküszöbölésére. A sztori viszont csak akkor lesz szenzációs, ha nyúlik, mint a rétestészta. Mivel tény, hogy a szájukat tátók mindenütt teret követeltek s csikartak ki maguknak, II. Ramszesz idején épp annyira, mint Huang-ti udvarában vagy Caroberto záchtalanított környezetében. Felfedezhetünk egy csészényi ’A postás mindig kétszer csenget’ utánérzést a kanyarokban. Tudjuk, az egyébként pazar Costa-Gavrast is megihlette a szüzsé (’Őrült város’), sajnálatos, hogy szennyet szitált csupán elő arany helyett. Ő sem tudott kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Végül, de nem utolsó sorban elérkezik amaz lelkifulladásoknak is az addig elfogadott normatívákat szétziláló ideje, ahogy megjövendölte azt a szent furdalométer. Az csupán a kérdés, időben szállong-e alá, avagy túlságosan késedelmesen. Szőrmefojtás, ollódöfés, navajo szőttes fedje a titkot, mit a mozira kíváncsiak óriáskerék távlatából tekinthetnek meg napjában 297 ízben. |
2021-06-14 14:45.49 |
Az esélytelenek bornírt nyugalmával:
Skócia–Csehország 2 Lengyelország–Szlovákia X Spanyolország–Svédország 1 Magyarország–Portugália 2 Franciaország–Németország 2 |
2021-06-14 09:40.30 |
Santiago Segura Törrölte 4-szer ki vele... |
2021-06-13 15:37.56 |
Eszébe ne jusson átverni engem! Aki legutóbb megpróbálta, ma freskót fest a fogával. |
2021-06-09 13:32.48 |
Ez eléggé elnagyolt.
1. Lehetne pl. az 'Alphaville' is. 2. meg az 'Egyetlen szerelmem' példának okádék. |
2021-06-09 10:49.44 |
Florinda, a parancs-idom? |
2021-06-08 16:03.37 |
Spoilerallergiásoknak kerülendő, de semmilyen más korosztály számára sem ajánlott az alanti ajánló.
Adva van egy nőci-pőci, aki megígéri a Közel-Keleten remegő anyának, ha elárulja családja férfitagjainak hollétét, a fiának nem esik bántódása; s a férjét is csak fel- és letartóztatják. Az ígéret arabul is szép szó (يعد), a sarokba szorított hölgy térképet rajzol, hol rejtőzik ura és izzadságban pancsolója. A főtéren, egy meglehetősen szellős rom emeletén imádkozik. Piszok jól „elbújt”. A hozzá érkező katonákat egyből lőni kezdi a szomszéd épületből 10 óránál meg 2 óránál is – ugyanaz a személy. Mondjuk, amíg lenn ácsorogtak a téren, lényegesen kikuglizhatóbb célpontot nyújtottak, de hát akkor még Allahhoz zsolozsmáztak inkább, rájuk ne találjanak, mit sem törődve azzal, kaporszakálluk épp csak ki nem repked egy szebb napokat látott ablakkeretből. Az alkotók szerencsére már itt biztosítják a nézőket művük narratívájának színvonaláról: egy őrszem, állítják, a terület védelméért felelős. Az ilyen spéci szabályokkal valóban nem árt tisztában lenni. A 10 éves forma kölök azonban túljár a hétpróbás hadfik eszén. Elsősorban Pocakén, a nyolcadik törpéén, aki ráhasalt a klambóra, testével óvva őt a tűzharc idején, felemelte, tisztogatta, s mindez idő alatt nem észlelte: a srác törzsén több kiló robbanószer nőtt ki szemölcsként. Kezében pedig végig ott szorongatta a joysticknyi kioldót vagy mi a fenével emelte újabb levelre a dzsihádot. Klarában felidéződik az emlék, midőn Nizzában korzózva egy ugyanilyen, „Krisztus a kereszten” pózba merevedett suttyót lát, kinek az apja köti épp meg a cipőfűzőjét. Szemmel láthatóan utálja, ha a fia ujjai közben kampókként akadnak el az orrlyukaiban. Megtudhatjuk továbbá, hogy a franciák nem hisznek a fegyverátvételi elismervény aláírásának a szentségében. Vegye–vigye alapon osztogatja a felelős csóka a karabélyokat, akit csak kérni kell, és beenged a publikumtól elkerített raktárrészbe is. Vagy ott lakik éjjel-nappal, vagy olyan nagykutya, hogy senki rá nem merne kérdezni, mit keres fészkében a katonő. De ne szaladjunk ennyire előre! Klaránk ugyanis közben sóbálvánnyá lényegült egy padon hagyott táska láttán. Lélegezni is elfelejt. El nem fut, fedezéket nem keres, meg nem bizonyosodik a gyanújáról, társainak sem szól, egy szó nem sok, annyit sem. Míg ők haladoznak, Klara gyökeret ereszt. Aztán némileg árnyalják a filmelkövetők a helyzetet – láthatjuk, Klara gyógyszerfüggő idegroncs. Pont megfelelő arra, hogy gépfegyverrel sétafikáljon a nizzai tengerparton. Ugyanakkor ha felcsap egy csuklyát, mehet a telefonkönyvben is szereplő dílerhez – anonimitása hálózatba köttetett. Aztán nyilván azért, mert sosem jártam diszkóba, ámultam azon, hogy az ott lebzselő ruszkik kívánatos, minőségi ugrást jelentenek még egy francia lány számára is. („– Kik azok? – Oroszok. – Bemutatsz?” 🖕) Iván Taniával (hősnőnk húgával) balra el, bár, mint kiderül róla később, buzzancs. De kit kéne, hogy érdekeljenek az ilyen részletek? Kilóg a lógiga logikai kilója. Klara meg leszboszi, s bár a történet szempontjából az égvilágon semmi jelentősége nincs, azért beiktatnak egy egyéjszakás lepedőakrobatikát a szüzsébe. Másnap reggel persze csipkerózsikásan ráért az ágy szélén ücsörögni törölközőbe(!) csavartan, míg átmeneti partnere húzta a lóbőrt. Ébredése pillanatában azonban azonnal távoznia kell. Milyen erős szájszaga lehetett a felcsípett csajnak… A húg, Tania természetesen élet és… mi is az a másik… ott, Nizza mellett?... ja, igen: halál között lebeg. Túl sok ödémásító kokain került az agyába. Ráadásul az esettel foglalkozó rendőrnő tart egy gyorstalpalót, miszerint „a nemi erőszak bonyolult ügy”. Ezért nem is nyomoznak inkább. Hagyják a pixába, minden jóérzésű ember megértheti. Eljött az összeszűkült szemmel a távolba nézős jeleneteknek az ideje. Amikor egyetlen biztos pont marad az ember életében, a tenger. Pontnak mondjuk megfelelően kiterjedt. Cirkál tovább a felfegyverzett kvartett, akik közé Klara-pesztrának kell az afro-gall, hogy amikor durvulni kezd a háborús veterán, elrebegje azt a hívószót, amitől lecsillapul. Klarának az oviban tiszthelyettes volt a jele, így annak emlegetése azokra az illuzórikus évekre emlékezteti. Tiszthelyettes. Tiszthelyettes – révüli maga elé megkönnyebbülten. Azután is, hogy ráfogta kézifegyverét az angolkertre, kis híján szét is lőtte, maga tudja csak, miért; de Othello ez alkalommal is időben leeresztette a fáradt gőzt a nőből. Végre elérkeztünk az indokolatlan joghurthányós jelenethez, a modern filmes toposzok egyikéhez! Vártam már nagyon, nem is hiába. Királyság! A diszkó férfivécéjének elrendezése a Feng shui szerint rendkívül káros, tellurikus energiákat szabadít fel, ezért Klara két munkatársával nyomban nekiveselkedik az ingóságok helyükre mozgatásának. A tulaj a munkájuk gyümölcsét ízlelve egyből ráébred, hogy Klara ribanc. Két színesbőrű szekrénnyel alaposan meg is bünteti ezért, meg mert nem kért engedélyt a mellékhelyiség felújításához – kikísérteti velük az épületből. A főgonosz villáját egyik alkalommal az utcán is vigyázzák, máskor simán besétál a hölgyike pisztolyába kapaszkodva. Őrszemnek azért elég hitvány a kisasszony – leverik, mint vak a poharat. Ezután gyöngyhalászi kvalitásait tesztelik. Leonyidék sajátos jelrendszert dolgoztak ki, melyet csak a beavatottak érthetnek meg. Titkos nyelvükön a ’megzabáltam’-mal arra utasítják a másikat, hogy nyomja le az áldozat fejét a víz alá. Ez egyébként kedvenc operációs rendszere a szerzőknek. Klara családja esetében is alkalmazzák ezt a trükköt. („– Hol vagy? – Elmentem.” E szóból anyjuk tisztán leképezhette magának, hogy jánya s járgánya Kadnyikov villája előtt parkíroz épp.) Szegény hősnőnk a kórház folyosóján egy mélyinterjúval kénytelen szembesülni, a tévé képernyőjéről érkezővel (melyben a riporter a vádak elkerüléséről faggatja Kadnyikovot – azokat már elég nehéz lesz meg nem történtté tenni, mondjuk), mire rögvest szaladásba kezd. Hosszasan fényképezik, ahogy groteszk mozdulatokkal száguld berzerkerként a kórház földszinti raktárába, amit elvileg zárva kellene tartani. Ott aztán lefékez, hogy váratlanul rátámadhasson egy in medias res előbukkanó, ápolónő-köpenyes, szőke fenevad, kinek kilétére, csakúgy, mint motivációira nem vesztegetnek túl sok reflektorfényt a készítők. Még a végén összezavarnák az ilyen ballasztokkal a nézőket! Szemrevaló megnyomorítás az ütközet végkifejlete. Úgy kell neki! Vagy ki tudja, tényleg úgy-e? Klara ezzel el is végezte a melót, amiért fejvesztve iderohant, boldogan odébbáll tehát. Fel a parvenü villája tetejére. Ne akarjuk tudni, hogyan! Hogy aztán mindenkit leöljön. A lakájtól a piócás emberig. Közben szül is egy kicsit. Megpróbálja átdöfni az orosz-gonosz homlokát revolverével, de csak részleges sikereket tud felmutatni innovációjával. Megint kibújik belőle az őrszem, egy nyikhaj lazán megoperálja a veséjét. Szekrény melletti elrejtőzésből viszont jelest kaphatott a vonatkozó vizsgán, simán észrevétlen marad a kommandósok előtt. Dubajba még elutazik, hogy Terminatorovics jegesmackóprém szőnyegét összepirosozza, majd vissza, Nizzába. Ráles időközben felépült húgára, aktuálisan vegzálják-e. Kivillanó mosollyal nyugtázza, hogy nem. A zárókép metaforikus többlettartalma a csaj vállára nehezedő felelősséget vetíti elénk. Élénken. Vajon meddig tud eljoggingolni a hadbíróság elől, s miből fog addig is megélni? Reméljük, lapul pár névjegykártya, brazil szervkereskedőktől származó, melegítője zsebében. |
2021-06-07 15:08.46 |
Kitárod az ablakot a júniusi toszkán éjszakára. Balzsamos a tücsökillat. Öt sudár, flamencót táncoló hölgy ragyog-piheg a kúriátok előtti fűben. (Nesze neked agriturismo!) Annyira banális történet, hogy még apátok is vakolatmállasztóbban kezd horkolni, mint valaha. (Nem túl arisztokratikus, de annál inkább térerő-kelő.) Banálisnak banális, ugyanakkor elsöprő erejű hangulattal van felvértezve a sztori, melynek köszönhetően az örökkévaló harmónia egy szeletére nyerhetünk rálátást. Életigenléssel teli kupát emel celluloidkarjaival a magasba – lendületet adva (olykor egy saller kíséretében) a piripízés elviseléséhez; hogy túltegyük magunkat rajta, ha a fél falu azon csámcsog, ki miért verte be a homlokát a rendszámtáblába, kivel élne önfeledten a leszboszi boszi, vagy hogy az adócsősz polgi mennyire karót nyelt. Pont amennyire kegyetlenség elvárni, hogy az ÁFA-t ne költse el az ember boltos leánya. A rajongina Bergert idéző asztaltáncáról vagy az Afrika-vadász rinocéroszkalandjairól pedig még meg sem emlékeztem.
Ha jobban belegondolok, nem is értem, miért kerített kicsattanó jókedv a hatalmába Levantéék kálváriája láttán. Hiszen áthidalhatatlan ellentét feszül az események és az általam a pozitív életszemléletről elgondoltak között. Nekiindulok hát, bakker, és miután süvöltve tájékoztattam a szomszéd dombon élő Gino papát a tervemről, befekszem Libero mellé egy (másik) koporsóba. |
2021-06-06 16:52.57 |
Otíkot rejtélyes körülmények között felcsábítják faluhelyről a hangyanyüzsgő boly-Prágába. Korszerű lakást, s (testhez) állást kínálnak neki egy fővárosi üzemben. Furcsállja is a dolgot a zárvatermő közösség apraja-nagyja. Hősünk felnőtt felebarát, mérlegelhet, s dönthet az ajánlat mellett éppúgy, ahogy el is utasíthatja, gondolnánk. A Bán János alakította, fülei helyén Valencia-szárnyakkal bíró karakterről azonban nem árt tudnunk, a letűnt időkben a falu bolondja státuszát töltötte volna be – disztingváltan együgyű lélek. A XX. század záró negyedébe fordulva viszont a mikrotársadalmi vívmányok lehetővé tették, hogy kocsikísérőként keresse meg a kenyérre és a számlákra valót. (Mozijegyre szemmel láthatóan mindig varázsolódik valahonnan.) És a vívmányoknál is hatékonyabban: Pávek úr vajszíve. Nem árt azonban vigyázni, a modern Oliver Hardy poharából is túlcsordul az utolsó utáni csepp, törvénykezik a mentálfizika. Ki ne ismerné Fražákék kerítésének a történetét?
A cseh vitézekről a ’Toldi’-n pallérozódott elménkben a szereplőkében virítótól élesen elütő kép él, miként a „Szenzációs film megy a moziban, román.” ajánlat is megmosolyogtató a legtöbbünk számára. (Ami, persze, szoros összefüggést ápol a ténnyel, hogy alig lépi át a határt közülük néhány elvetemült. Dacára annak, hogy valóban akad közöttük bőven figyelemre méltó alkotás.) A megejtő szépségű vidék rendre szilárd fakölteményekben vagy a tájba harmonikusan illeszkedő árkokban végződik. Ahogy a jó doktor visszeres lábakban, az ideális sörmérséklet pedig a hetedik lépcsőfok alatt. Drápaliknak a kombájnnal történő randevú hangyafoltnyit sem csökkenti a vitalitását, Jaromirt a megsemmisülő gyufagyűjteménye szerencsére nem akadályozza a növénytermesztő funkciójában, bár a festő szépségideálja értetlen puffogásra készteti. Az apró örömök és a kisszerű világfájdalmak buja szövevényét figyelhetjük meg burjánzani Menzel távcsövével. A falu lakói számára cél ugyan a tünékeny boldogság becserkészése, elsősorban mégis a derű megőrzésére koncentrálnak szívükben, mely reflektort irányít a hétköznapok lélekemelő mozzanataira, a sorra tapasztalt negatívumok barikádján történő átvergődést pedig éteri szárnyakkal segíti. |
2021-06-06 11:21.47 |
Végy egy nagybácsi-gyökeret, aki éleslátásáról, mélyre ható helyzetelemző képességéről tesz tanúbizonyságot, kinyilatkoztatván, az első X körüli porontyokat nem mulattatja a londoni éjszaka. Illetve, ha szimpatizálva sodródnának is a bódító történésekkel, épülésüket ez esetben is eredményesebben szolgálja a 134 ablakos, vidéki erődítmény – virágoskerttel, tóval, számos kiességre nyíló panorámával. (Már amennyiben eltekintünk a karizmatikus Miss Jessel és Quint úr szenvedélyes, mindent felemésztő egymásba-programjától.)
Önts az említetthez egy kevéssé ambiciózus, de annál gyerekimádóbb nevelőnőt, akit sem az élve eltemetkezés, sem a felelősség súlyos ólma nem nyomaszt! Ízlés szerint fűszerezd bájból és ujjaikra csavarásból kedélyesen éldegélő kiskorúakkal! Rajtuk áll vagy bukik, eléri-e a remélt cukorfokot celluloidkoktélunk. A titkok bensőséges viszonyt ápolnak a magánnyal, és kifejezetten virulensek lesznek zegzugos, a rejtőzködési alternatívák garmadát biztosító tereken. „Bújócska az élet” – hallhatjuk a Lordot, s akik csápolás közepette halottlátókká lényegülnek át, felhős homlokredőik elárulják, mennyire tépelődnek: a démonok jelenlétéből, avagy önnön elméjük megzápulásából tudnának-e kevésbé nyomasztó eredményt kihozni? Mennyit őrizhetett meg ártatlanságából az a ded, aki átszellemült orcával szurkol a kedves pókocskának a behálózott lepke ellenében? A nyüszítő, elállatiasodott hangokkal kapcsolatban bevált recept: Ne vegyünk tudomást a létezésünkről! Egy pillangó visítása pedig még csak nem is irritálja az emberi füleket. Galambnyak ferdül, csók csattan nem várt irányból, s repül a nehéz teknős, ki tudja, hol áll meg – gyomor- és gyertyaforgató kalandok teszik egyre esősebbé, folyósabbá az évnek ezt a szakát. Miss Giddens, mire átlátja, mire megy ki a játék, kénytelen ráébredni, hogy dunsztja sincs, mi zajlik körötte, benne. Elismerve vagy be nem vallottan, de ’Az ártatlanok’ vitán felül a kísértetszlalomozta kastélyokban forgatott históriák egyik alapkő-letéteményese. |
2021-05-31 15:34.39 |
Bocsesz, ezt elbaltáztam ott, tudom. A zárójelenet azonban semmit nem ad vissza a film mondanivalójából, valós értékéből.
Amikor egy szeletet látunk egy kapcsolatból, óhatatlanul ítélkezünk, pedig józanul végiggondolva semmi esélyünk arra, hogy megértsük az okokat és azok okozatait madártávlatból. |
2021-05-29 19:49.40 |
Vándor, ki Stranden átutazol, óvakodj a sósmogyoró-fogyasztás élvezetétől! A már eleve gyanús, illinoisi rendszámú automobilodban vígan elférne egy hordó narancslekvár is akár. Felhőtlennek látod az eget most, hogy több mint egy év után – végre vége a nélkülözésnek és a magánynak, megérkezett a házassági engedély a bankszámládra, ezért – viszontlátod kedvesed.
Lázban ég a város, hiszen Helen Peabody-t idegenek elrabolták. A pletyka dagad, mint a nagy gömböc, csak nincsen kéznél olyan bicska, amit a rágalmak felhasítására fejlesztettek ki. A seriff kiáll a fogda lépcsőjének és a helyzetnek a magaslatára, de csakhamar paradicsomi állapotok között találja magát. Elszabadulnak a speciálisan emiatt gerjesztett indulatok; egy átkaroló hadművelettel beindul a rend- és bútorzatbontás, s innentől már csak egy csóva hiányzik ahhoz, hogy ne csak a csürhe alakzatot felvevő polgárgyűjtemény égjen lázban. A Nemzeti Gárda megfontoltan sziesztázik, a sajtóhiénák felizgultan csorgatják a nyáluk, hiszen a Joe Wilson szalonnájának megsütéséhez szabálytalanul élesztett lobogásban ördögivé torzult arcokról könnyen leolvasható: a strandbeliek bebizonyították, ők aztán nem lágytojások. Csorgatják tehát hiénáink, amijük van, de egy szifonnyi nem sok, annyi vízzel sem csillapítják a máglyát. Az a nagyszerű a csőcselék önbíráskodásában, hogy az aktust követően minden elkövető a legőszintébbre tágított pupillával kardoskodhat az ártatlansága mellett. Ő békésen ott sem volt. Ezt látva Joe – elhalálozott ugyan, de igazságérzete nem hagyja nyugodni – keresztes hadjáratot indít huszonkettejük ellen, a modern technika segítségére is számítva, s ami külön kiemelendő: törvényesen. Kezdetét veszi tehát a per, melyben – igaz, nem egyforma mértékben, de – senkinek sincs igaza. Fritz ’Fenegyerek’ Langnak egy elegánsan felépített, a kortárs nézők lelkében fojtogató emóciógombócokat főző alkotása a ’Téboly’, amit egy gondolatnyi didaktikus oregánóval bolondított meg, és vastagon leöntetett a színészi játék zamatos mártásáért leginkább felelős Tracy-vel. |
2021-05-28 12:17.20 |
Oh, nem addiga! Nekem nincs szintem; színtelen, szintetlen vagyok. A Te szintedről sem írtam semmit (honnan tudhatnék róla bármit is?), csak egy bizonyos szintet vizionáltam. Az önkritika mindenesetre megsüvegelendő tulajdonság. Törmelék segédőr a városőrség egyik tagja, aki a hideg hatására válik kőagyúból professzorrá Pratchett regényében. |
2021-05-28 08:32.43 |
A ropi-alkatú O'Sullivan után mi más is következhetne, mint
https://www.youtube.com/watch?v=we37yX3zpKA (Bob Dylan: Ballad of a Thin Man)? |
2021-05-27 16:01.28 |
Nekem is a kutyák a kedvansziéim: http://www.youtube.com/watch?v=x0NbBNMTeAQ |