Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Megfagyott szívek - Izaura TV, 03:55 |
Hajszál híján - AMC, 04:10 |
Egy csodálatos elme - Moziverzum, 04:25 |
Karácsony a kastélyban - Izaura TV, 05:20 |
Műkincs hajsza - Mozi+, 05:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Danny DeVito (80) |
Martin Scorsese (82) |
Stephen Root (73) |
William R. Moses (65) |
Sophie Marceau (58) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Szellemlovas - A bosszú ereje - Vélemények |
A bérgyilkos (1991) - Vélemények |
Kasszafúrók (1989) - Vélemények |
A hullahó-akció - Vélemények |
Indián blues - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Együtt! Együtt? |
Bruce Willis |
2021-05-27 15:58.32 |
„a legtökéletesebb Alien film, amit valaha csináltak!” Hát, ez kb. olyan, mintha azt írnád, hogy a legvillámléptékűbb lajhár, akivel valaha találkoztál Balmazújváros Kossuth utcájának páratlan oldalán. |
2021-05-27 15:20.44 |
Oksa, erre mi mással felelhetnék, mint egy dallal?! (Ugye, ti is szeretitek e szerzeményt, gyerekek?!) http://www.youtube.com/watch?v=cHx0goKnbdA |
2021-05-27 15:18.12 |
Széles István életébe nyerhetünk betekintést visszaemlékezései segítségével. Fiával osztja meg gondolatait, érzéseit, élete fordulópontjait a meglett korú apa. Nyomorról, kiszolgáltatottságról beszél, majd egy reményteli cezúrát követően az ’50-es évek szűk levegőjétől eltorzuló arcok képe dereng fel előtte. Egy koma értelmetlen halála, méltatlan adag a bűnbakok osztályrészéből, eláztatási technikák.
A történetvezetés keretbe foglalt linearitása ellenére is csapongó, ettől még élményszerűbb: egyes eseményeket hosszasan ecsetel, másokat érintőlegesen említ csupán, megint mások felett elegánsan elsiklik az elsőfilmes rendező, Kósa Ferenc. A Móricz tollára kívánkozó tanyasi világ Sára Sándor mesteri fényképezésében elevenedik meg a nézők előtt; s a sorsközösség-vállalásnak egy oly nemes zamatú eszménye, melynek pl. a ’bosszú’ hiányzik a szótárából. A fiatal nemzedék szócsöveként funkcionáló ifjabb Szélest azonban egészen másmilyen véleményalkotásra késztetik apja szavai, mint azt nemzője várta volna. |
2021-05-27 13:43.31 |
Mondjuk, a nevét a kedvencednek le tudhatnád helyesen írni. Nyilván van az a szint, ahol ez már nem igazán fontos. Törmelék segédőr is csak a fagyasztókamrában zseni, onnan kikerülve nomen est omen. |
2021-05-27 13:38.00 |
Isten ments! Inkább pásztorolom. Ahogy a dal is mondja: http://www.youtube.com/watch?v=Al1QRSmL9gs |
2021-05-27 13:36.00 |
Rosszul tudod, Bambi őzike, nem szörnyecs. És milyet játszott (Ava Gardnerként) az 'Iguána éjszakájá'-ban... Nna. Hadd rágja, amihez kedve van. Szerintem.
Különben ki tudja, lehet, hogy http://www.youtube.com/watch?v=BJj8qLRIsVo |
2021-05-27 13:28.58 |
Egy kicsit elcsúszott a szövegem értelmezése, rázós ez az időszak, és pongyolán fogalmazok. Mondjuk, mások megértették, hogy a troll (ogre) minősítés kire vonatkozott, de emiatt is elnézést kérek. Megkövetlek. A tehetséggel maximálisan megáldott alak, e topik címadója természetesen kulturális fenomén. Majdnem eléri egy FurReal izé szintjét. Kár, hogy csak majdnem érte el. Jó, stohlszargombóchoz képest az is szint, amit ő produkál. Ők ihlették az Alice in Chains dalát, ez a csúcsteljesítményük. http://www.youtube.com/watch?v=AkKuTOKbINQ |
2021-05-27 13:03.58 |
Attól viszont markánsan megszomjazik. Na, és az sem mindegy, mekkora a strandpapucs-készleted. |
2021-05-27 12:59.36 |
Igen, ez nekem is megvan. Félúton valahol a Beatles és a Bitter Ruin között. Figyelemre érdemesnek gondolom a csapatot.
Mondd csak, fiam, Chris, nem Lázárnak hínak-e véletlen tégedet? Merthogy akkor http://www.youtube.com/watch?v=AkKuTOKbINQ (Dynastie Crisis: Réveille toi)!!! |
2021-05-27 12:53.14 |
Egy rendkívül nagy csalárd.
Rumot és Mojitót szürcsölve heveredünk a 37,5 fokos árnyékban egymás torkára. |
2021-05-27 12:38.54 |
Aki látta, tudja. Ikarosznak útja...
http://www.youtube.com/watch?v=gkvhLCny76o (Rival Sons: Memphis Sun) Kedden lenne 95 Andy Griffith. |
2021-05-26 13:13.19 |
Egy fülönfüggő minden zenefüggőnek (oszt majd eldönti mindenki, hova sorolja): https://www.youtube.com/watch?v=D1jS3SjKIFo (Eleisha Eagle: Hooked (Addicted You Might Say)) |
2021-05-25 21:09.50 |
Mint a váltóláz trópusi eső után, úgy söpör végig a frissen felfedezett garázda fülbillegető orgánuma egy arkansasi kisvároson. A rádióban műsort kapó, erőteljes, rekedt hangú fickó hamar belopja magát a barokk kacsokkal stukkózott páholyból arisztokratikus bizonyossággal leegyszerűzött nép szívébe. A háziasszonyok strapatűrő képességét élteti (Honnan tudhat ilyenekről?); strandolási tanácsokkal szolgál a kölyköknek; kutyaseregletnek adat audienciát a polgármester-jelölttel; és pazarul mennydörgi a bluest. Lehengerlően hat a közönségre. Kellhet ennél több a memphisi tévének? Aligha. Esetleg hősünk becenévragasztó tehetséggondozója, Marsha kisasszony. Hogy karmikus a kapcsolatuk, a nézők tapasztaltabbjai ekkor már nem csak sejtik.
Az utat mindenesetre egyre kevésbé kell Larry előtt egyengetni. Az ugyanis csak annyira bizonyul rögösnek, amennyi bokára leső akadályt saját kezűleg bombáz önnön lábai elé. Egy hajlék nélkül maradt afro-amerikainak 15 000-nél több féldollárost gyűjt pár nap alatt, de a műsor fő támogatójának úri huncutságként állítja be a reklámozni szánt termékeit. Vállalva akár a kiűzetést is a Paradicsomból. Rhodes először csak pislog a reakciókon. Matracégetés? Ne már! A népszerűség farvizére kerülve, úgy látszik, már eveznie sem szükséges. Kipróbálja, s tényleg halad. Minimum félisteni vér csörgedez az ereiben, vonja le a következtetést hősünk. Fantasztikusan bevált imázsához, a harsány, vidéki srácnak „a ti kutyátok kölyke vagyok” attitűdjéhez, életteli szókimondásához ragaszkodik ugyan, épp csak a tartalmát tölti meg virgonc pálfordulással. A nép bálványa nem rejti a véka alá, hogy a csúcsra tör, s mindent háttérbe szorító önimádatával el is éri, hogy a ragadványneve – Lonesome – egyre passzentosabban feszül lelke testén. A gitárja üres státuszszimbólummá satnyul: inkább csak hébe pengeti, mint hóba, golyva kínozza meg érte! Tréfáit a maga faragta ovációautomatának címezi immár, újdonsült nejével pedig rátartin tart ízléstelen húsbemutatót. Azt gondolnánk, valami menthetetlenül félresiklott sztárunk életében; pláne, ha Marshával vagy Mellel – meg egy palack bourbonnel – telepednénk le kvaterkázni. Rhodes azonban egyre teátrálisabb mozdulatokkal lubickol. Nem vesz tudomást arról, hogy cápák falták fel csípejéig – a reklámhadsereg főhadiszállásának korlátlan intendánsa továbbra is derék legényként tekint magára. Virtuális szenátorsimogatót teremt a tévénézők manipulálására, miközben miniszteri irodáról ábrándozik. Engedelmes birkákként aposztrofálja a rajongóit, pedig maga sem lát az orránál előrébb. Úgy okádja az esőt az ég. Optimális díszlet Lear királyné őrülési jelenetéhez. De ha e mellékszereplő botorkálását követnénk figyelemmel, a főhős kikerülne a fókuszunkból. Pedig mindannyian annak szurkolunk, hogy egy külső–belső poklot megjárt, hajat tépő kiállásra a kirakatfi erejéből is fussa még a végén. |
2021-05-24 00:31.03 |
A zene mindenkié. Bár nem egyformán vagyunk muzikálisok, ahogy az életet sem ugyanakkora kanállal habzsoljuk, esszük kulturáltan, avagy piszkáljuk csak a metaforikus vájlingban.
Fellini fiktív dokumentumfilmjében egy próbateremmé átalakított XIII. századi kápolnában gyülekeznek a tévé kereszttüzébe kerülő zenekar tagjai. Különböző sorsok gardróbjaiba teszünk villámlátogatásokat: míg az egyik hangász a hegedűjének hálás, hogy megtalálta a helyét az életben, addig egy fafúvós társa épp a szellemi leépülés szimbólumának tartja az eszközét. Akad, aki el sem tud képzelni egy olyan otthont, ahol nincs valamelyik sarokba betámasztva egy hárfa, pedig az ő agya nem is kaphatott huzatot a kaliforniai fuvolázástól. Úgy fest, ha a szereplőket hallgatjuk, minden zeneszerszám útlevél egy másik dimenzióba – elsősorban alvajárók és hiperszenzitívek számára. A pozan a kihalt tengerpartra úsztatja a hallgatóságát; angyalok és bohócok szólaltatnak meg harsonákat; a zongora császári udvarok és légyottok elegáns díszlete; az emberi szervek és a hangszerek közötti párhuzamok elemzésében is elmélyülhetünk a prímhegedűtől a klarinétig; és képzeletbeli gyerekhad képződik lelki szemeink előtt a jó kedélyű, belevaló ütősök szekciójában. Csak a basszustuba nyel szögvasat magánycsípte bánatában. Lufi durran, whisky-korty pereg, a meccsek állásáról tudósít a rádió. Hihetnénk, hogy igazán felemelő érzés lehet e csapat tagságához tartozni, kik Stan és Pan belépőjét improvizálják hölgytársuk bevonulásakor, Toscanini személyes gratulációját is akad, aki begyűjti, és még Fellini 15 évvel korábbi munkája is beszédtéma. Azt, hogy mindegyőnk viselkedése nevetséges valaki más szemében, lehet – látjuk – szelíden, derűsen is tudomásul venni, meg fel is húzhatjuk rajta az orrunkat, amikor alá dörgölik. (Nyilván az sem mindegy, mennyire bántó szándékkal teszik.) Csakhogy első benyomásunkkal ellentétben nem örömzene születik e falak között. A dallamok s ütemek kicsiholása az elhivatottság bűvköréből áttevődött a napi robot territóriumába. A szakszervezet védi a muzsikosok érdekeit, akár a sofőrökét vagy a hentesekét, még ha meglehetősen sajátosan is, de a bizalminak köszönhetően nincsenek úgy kiszolgáltatva, mint korábban voltak, amikor még imádtak pitizni. A fenoménnek, az előző karmesternek. Mert ez a jelenlegi német ajkú nyikhaj folyton ordítozik, s túl sokat követel. A pódiumon álló meg csupa istentagadót érzékel „hívei” soraiban, művésziszikra-mentes mesterembereket. Ahogy a jégvödörben türelmesen várakozó pezsgős palack jégkockák társasága híján mindössze a formájában, tartalmában azonban annál kevésbé közelíti meg a tőle elvárt ideált. Alkotni felfokozott érzelmi állapotban tanácsos, rutinszerűen ledarálni kétes értékű, fejben más felhőkön ugrándozva, púpnak tekintve a partitúrára leírtak hallhatóvá varázslását pedig értelmetlen tevékenység. A nézeteltérést az évezredek óta bevált módszerrel, lázadással oldják meg feleink. A fény–árnyék hatások Nero antikká égő városát idézik fel, a tömeg takarásából tomboló skandálás, valamint az extra érzékenységet sutba vágó erőszak pedig az őskáoszt. Eperfa deszkákból idolt emel az őrjöngő zenészsereg a dirigens pótlására, de a zabolátlan indulatok túlcsordulása miatt már ez az elképzelés is csak porhintés, nem megoldás több hangadó szemében… A harsány, önigazoló felfuvalkodottságból természetesen csak egy tragédia képes kijózanítani jó zenészeinket. S a türelmes, emberi hang, mely újra összekovácsolja, az őrületből kivezető ösvényre tereli a gárdát. (Emberit írtam…? Utóvégre a diktátorok is csak emberek.) |
2021-05-23 15:35.17 |
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-hegyen innen, az Üveg-tengeren túl létezett egy kor, amely szépen kigondolta, felfalja a sárkányfogveteménnyé aljasult emberi fajt. S elhatározását tett követte. Különösen az éretten gondolkodókat imádta elfogyasztani társadalmi beágyazottságtól függetlenül. A tejestől a filozófia professzoráig, az ügyvédtől a szabad vallásgyakorlásban akadályoztatott szakácsig senki nem kerülhette ki feneketlen bendőjét.
Tudjuk rég, hogy minden akció reakciót generál, a mondott kor viszont oly démoni attribútummal ruházott fel minden (ellene irányulónak gondolt) reakciót, amire válaszképp követői tetszőleges drasztikussággal léphettek fel – a hegedűtaposástól a bányabeutalókig. Felmerül, persze, a kérdés, mi számít fenyítésnek az élemedett korú széntróger nénike vegetálásához képest. A kor „szellemét” magáévá tevő hatalom saját éleslátásától megittasultan büfögi fel – jobb híján – a frázisokat, mint Kudla a passzátszelet (megjegyzem, az itt elhangzottak alapján a csehnek vélt jellem nyugodtan kiszélesíthető globálisan – bár úgy meg a jelző válik funkciótlanná, szóval, inkább hagyjuk), és a higiénia mitológiájának megreformálója bürkéjében tetszeleg azzal, hogy mindig rákérdez, mostak-e a jelenlévők kezet. Különösen a hamvas szüzek mosdatásából veszi ki a részét nagy erőkkel, boldogan. S vajon jogos-e a világvége-hangulat, ha a gettóba különített dezertálók jobban értik a nemzeti hős eredményességének jelentőségét, mint maga a rendszer? (Zatopek futásáról beszélünk, csak szólok, nem Zalánéról.) És élt-e olyan ezen a bolygón, aki arról szeretne „értesülni”, hogy a neve három órája Jitka Hvĕzdářovára változott? Értsd: nőül vették! Még a jegygyűrű is tovaiszkolt szégyenében… De egészen biztos vagyok abban, hogy Bozsena – a szabadságért, az elnyomás ellen, vagy akár a fókák jogaiért harcolt is, nem ezt a „betömjük a háborúra uszító pofátokat a békeacélunkkal”-szervezetlenséget, a korrodációtól lassan magától szétporlót kívánta létrehozni. Ahogy Szmeta sem. Egyazon lendülettel az egyik legszebb, legszemérmesebb szerelmi történetet vitte Menzel filmvászonra az ócskavastelep lángoló hordója felett fodrozódó érintésekkel, a tárna mélyén sújtólég helyett orgonaillatot jelző kanárikkal. Érdekes adalék, hogy Achinechnem Inge főcenzor valamilyen oknál fogva párhuzamokat vélt felfedezni az alkotásban ábrázolt és a valóságban zajló események, eszméletlenségek között, így a Hrabal-novellák cuvée-je 21 évig, 1990-ig csücsült egy, a mozilátogatók elől elzárt dobozban. |
2021-05-23 15:07.40 |
Léteznek akár ezer éven át is lángoló tüzek. Léteznek, bár nem teremnek meg minden bokorban. A Bizáncról elnevezett közöttük is az egyik legellentmondásosabb, különc. Hazatérve képes helyreállítani az egykori világbirodalom megtépázott és megkopott dicsőségét, másrészt halálnak halálával lakol, aki a tekintetével meri érinteni őbizáncitüzességét. Nem csoda hát, hogy miután évszázados cezúrát követően felbukkan, hol másutt, mint Ámerikában, igényt támaszt rá a gépfegyverekkel politizáló török kormány, és az Örmény Felszabadulási Front is a fogát feni rá.
Félig-meddig sikerült eltulajdonlási kísérletükkel egy sziporkázó vígjátéktorpedó alá hordanak máglyarakást. Falnak, nem falni. Humorból – tartja a mondás – jót vagy semmit! Hiszen arra, hogy min kuncogunk-kacagunk, fokozottan érvényes a másik népi meglátás, miszerint a gustibusról falra hányt a disputandum. A megkerült kincsnek aztán a gondolatnál sebesebben kél a lába. Hogy hova? Ennek a betájolására vállalkozik a fékszervizre szoruló muzulmán delegáció, a foggal freskót festő szakkört üzemeltető Los Angeles-i rendőrség, a ravaszságába belemerevedő CIA, a saját családtagjait túszul ejtő örmény terroristanő, a számtévesztésre allergiás alvilági bandavezér. Hőseinknek, a mackós Gusnak és apósjelöltjének, akinek megközelítőleg annyi haszna vehető, mint Dom Portwoodnak az INITECH-nél, ezen érdekellentétek közepette kelletik zsombékról zsombékra fennmaradni, el ne lepje őket a lépes láp. Westlake csavaros történetszövését, amit ismerhetett már a publikum például ’A nagy balfogás’ című Redford-moziból, fergeteges geg-elemekkel dartsozta tele a szerző. E vígjátékban például új értelmet nyer a „skeleton in the closet” kifejezés, ostobasági rekorddöntési kísérletek szemtanúi lehetünk egy toronyház felső régiójában, megtapasztalhatjuk, egy Ferrari ülésén abszolút hallásra tehet szert az ember, és sorolhatnám még napestig. Az egyik legeredetibb tengerentúli komédiában személyes kedvencem a tragikusan fiatalon elhunyt, a kakasfejeket örömmel Brenda Smith-szé golfozó Francis Mahoney figuráját élettel megtöltő J. T. Walsh. Szabadszájúsága fülét válogatja, de akkor is. Tipikusan sokszor nézős szórakozássá bír válni (ráhangolódott idegrendszer társaságában) az opus, olyanná, mely előtt a néző egy idő után azon kapja, hogy már előre prüszköl a poénokon. |
2021-05-22 00:41.13 |
Oh, Uram, mindennapi meséinket add meg nekünk ma, mert az élelemnél is égetőbb szükségünk van rájuk. Az ember, még ha szárnyakat növesztett is (angyal, tündér, avagy minden teliholdkor hóbagollyá átlényegülő kiválasztott), élete során folyamatosan zuhan vagy emelkedik. Amikor épp nem stagnál egy bizonyos szinten, lebeg bele a.
Az érzelmei korbácsolta tarajosok közé, bringa nyergéből, balkonról, a pozícióból, hova egomotiváltan felkapaszkodott; kontra a boldogságtól megittasultan, trampolinba talpalva térdhajlítva, az élettapasztalatok által, liftorgiák résztvevőjeként, ranglétráról alápöckölgetve enerváltabb, naivabb vetélytársait. Többségben vagyunk gyáva szélhámosok, kóklerségünk takargatói, s kevesen felfelé áldozók, kiknek nyílágyon vettetett meg fekhelyünk, akik raszta híján dinamittal Sámsonkodunk, kik a fejünk felett élesítjük a hágcsón késünk. Az életnek azonban rossz szokása, hogy szakaszosan megakasztja a mesét. Vagy épp a mese teszi ezt az élettel? Vajon melyik a boldogtalanabb, kilúgozottabb tartomány? Már amennyiben érdekes ez a „verseny” egyáltalán. Emitt aggódva gyógykezelnek, amott sirálykacagással kínoznak a jégtömbnyalakodó zsoldosok. Amott Szörnyeteg kormányzó a lelkiismeretlenség felkentje, emitt az ünnepelt vászonsztár ereszti féloldalasra a cipzárt fizimiskáján. Ezért marad boldog és a kassza-dőrködésnél. Vigye más a lebénultságát a padlásra! Ugyanakkor apapótlékot csak amott talál az ember leánya, míg a térképmajszoló, kéregből elősejlő misztikus bölcs is csak egy protézise hullajtó porhüvely emitt. Itt a „Kövesd a hajlamod!” frázis taszít tévútra, ott a „Kövesd a szíved!” gazdagodik súlyosan pikírt mellékzöngékkel. Ismert ugyan a kapocs a két létsík között – morfiumból szőtt függőhídon, egy rendszeresen leszakadón át vezet az út, melyről az aláhanyatlás lehet álomhozó sziklacsók éppúgy, mint pupillatágító hideg zuhany. Egy különleges barátság kibontakozását, szárba szökkenését követhetjük figyelemmel a ’Zuhanás’ képsoraiban megmártózva; bár kétséges, az átmeneti magányenyhítésen túlmutató bír-e lenni e szövetség. Akad-e, aki felleli végül a személyes Americana Exoticáját? Vagy míg az égő petróleum meggátolja a misztikus bölccsé érő narancsfa elfagyását, szitává lövik, akit érnek a páncélba bújt csahosok? Ne legyünk mohók – a kérdésfelvetéseink tekintetében se –, bízzunk a kápolnából kicsórt ostyában, igaz barátainkban, s ellenségeink nekigyengülésében. Aztán… amennyiben ép még a lépő lábunk, hídra, lajtorjára, lóra fel! A néző majd’ mind ünnepel. |
2021-05-19 09:01.46 |
Jó kis Knock And Knowall (Peter Gabriel után).
A rákra meg következzenek sasok, akik nem igazán a kis Lebowski szíve csücskei, még a taxiból is kiparancsoltatja magát miattuk. https://www.youtube.com/watch?v=BHs9-F5rscg (Eagles: Hotel California) |
2021-05-19 08:46.05 |
A dobosok nem fogják elfelejteni, azok szimplán elhallgatják. Akik viszont őket hallgatják, azoknak a feledékenysége már kitapinthatóbb lesz, pulzáló. Hiába, ilyen a https://www.youtube.com/watch?v=WhtEusYxATQ (Earthside: Mob Mentality) |
2021-05-18 19:40.54 |
Nekem is tetszik a zenéjük, de nyilván nem mindenkinek. Hogy úgy mondjam: http://www.youtube.com/watch?v=6LaPFeKZ5QU&t=4s (Echo Collider: We Are Human) |
2021-05-18 19:37.18 |
Elfogultság ellen nincs orvosság, meg kell békélni vele. Mint ahogy a csajos szerzeményekkel is (az általad tolmácsoltat is élvezettel hallgatjuk), főleg ha http://www.youtube.com/watch?v=dWfiXdFocuU (Echt: Lange Beine)-kal vannak felszerelve. Úgymond. |
2021-05-18 15:50.24 |
Akkor viszont muszáj lesz oltakoznod, Chris. Mindegy, mivel! Akármilyen bratyi-zsebből előkapott teszteletlen szar is https://www.youtube.com/watch?v=lscMZTO1cpk (Ecstasy of Saint Theresa: Perfect Needle) a számodra a szóban forgó!
Na, ja! BD |
2021-05-18 15:45.20 |
Hát, inkább legyen valaki Bölcs Bagoly, mint az IAH-t pellengérre állító, de egy trollnak (pláne ogrénak) is gyenge paródia előtt hajbókoló kófic, erről meg vagyok győződve...
http://www.youtube.com/watch?v=qoJT3sRNC2A |
2021-05-16 23:54.56 |
Ha nem tetszenek ezek a dalok, https://www.youtube.com/watch?v=F7eUfbkY5fw (Eddie & The Hot Rods: Ignore Them)! |
2021-05-16 00:53.10 |
Az oziriszista, a Káli vértajtékos medencéjéből kiemelkedő Julien tudományosan megalapozott megszállottságát: a halottkultusz minden e világi emberi kapcsolat feletti tiszteletét a témához képest meglepő távolságtartással, íróasztal mellett kiötlött teóriaként interpretálja felénk Truffaut. És Cecilia felé. Főleg Cecilia felé.
Az örök élet ábrándja Swift óta – Jonathanra gondolok, nem a Suzukira – a legfinomabban szólva is problematikus. Átértékelve a Luggnaggban tapasztaltak visszásságait: egy konkrét, fizikálisan és mentálisan is ép állapotban pazar lenne eónokon át boldogan, hajlamaink szerint és -nak élni, ölelkezni az univerzummal. Vagy unalmas. S. King másutt roncsolóan horrorisztikus véleményt fogalmaz meg. Meglátásom szerint amennyiben kényünkre-kedvünkre állíthatnánk a szerkeszthető idő fogaskerekein, legfeljebb lassítani lenne érdemes az elmúlást. De megállítani? Pláne visszafordítani? Julienben a halottak – kedvelik az ambivalenciát, ezért – tovább élnek. Lehengerlőbb vitalitással, mint ahogy azt életük során bármikor is tették. Hősünk huszonnégy esztendősen elhunyt neje kacsószobrát Szent Balként tiszteli, s még 1:1 méretarányú, egész alakos másolatot is készíttet a hölgyről. Ám az alkotás látványától varázsütésszerűen összemosódik benne az almodóvari abszurditás és Sandrelli tébolyodott vágya a művészetaprítás iránt az ’Alfredo, Alfredo’-ból. Ismét és megint az emlékezés fontosságát járja körül az új hullám ikonikus figurája. Milyen mértékben kell meghatároznia földi létünket a múltidézés? Kikre, mikre célszerű irányulnia, s az egész koncepciót mennyire képes átírni egy hús-vér nő iránt terebélyesedő vonzalom? Egyféle „guru és tanítványa” kapcsolatként funkcionálhat ideig-óráig. Szellemük mindvégig féltve óvják, ne fertőzze meg semmilyen vakhit – főleg általánosan elfogadott dogmák nem fényeznek áhítatot orcájukra, mint a szarvakkal szarvatlan Mózesére például. Nézegethet repesztépte katonákat, átmoshatja hallójáratait fénylő muzsikákkal; amíg a holtak az élők rovására hatalmaskodhatnak lelkében – mert Julien ezt élvezi –, addig minden szerelemféleség csak illúzió marad számára, bizonytalan lábakon imbolygó, velőtlen. Tekinthetnénk ugyan Julie-re úgy, mint Örök Ideára, a legtisztább szerelmet Juliennel beteljesítő Szellemlényre, én valamiért mégis ódzkodok e gondolattól. Kényelmet, fenséges kivagyiságot és vallási fanatizmust szimatolok az éleslátását ajnározó Julienből kibomlani. Cecilia mégis kitart mellette. Amíg a szakadék el nem választ. Hm, szakadék is bír a legváratlanabb irányból megnyílni… A felújított kápolnát pedig – nem kell hozzá sok fantázia – a pillanat törtrésze alatt sikerül majd elefántcsont toronnyá átalakítani a történtek után. |
2021-05-14 20:19.03 |
A hasznossal összekötött húsvéti ünnepeket!
Egynek. Mert akárhogy is nézem, ezek sem buszok. |
2021-05-14 18:47.59 |
Halihó! Nem emléxem minden szegmens jelenlétére, amiből következik, csak tippelek Godard hétvégéjére. |
2021-05-12 23:48.53 |
Hű, micsoda idézet! Nachát! Elfelé találtad. |
2021-05-12 15:13.17 |
Jogunk van – jó, gáz – jógázni Joó Gizi jógival.
(Jog? JO1G.) |
2021-05-12 07:27.19 |
Hi, Oli! A flúgos-lúgosról ha nem ez jutna eszembe, valószínűleg akkor is ez jutna eszembe... Persze, nem mindig.
https://www.youtube.com/watch?v=KM0WHov-bcw (Editors: Eat Raw Meat = Blood Drool) |