 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Karácsony 12 kiskutyája - Mozi Klub, 15:45 |
| Reszkessetek, betörők! - TV2, 15:50 |
| Elhurcolva - Film Café, 15:50 |
| Sonic, a sündisznó - Moziverzum, 16:10 |
| 12 nap karácsonyig - Film4, 16:25 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Sissy Spacek (75) |
| CCH Pounder (72) |
| Hanna Schygulla (81) |
| Jeremy Strong (46) |
| Jasmin Gerat (46) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
A végzetes merénylet   |
| Marisa Tomei |
Törölt felhasználó hozzászólásai
Kísérleti könyv - Tervezés topik
| 2010-12-26 00:26.50 |
| Ez utóbbi piszkos megjegyzés volt részedről...:D:D
Remélem egyszer elérjük azt a szintet, hogy nem kell sógorékhoz vagy máshová menni, ha valaki meg akar élni a hivatásából.:( Műsorról nem írsz bővebben? Csak mer' ígérted... De ha nem, úgy is jó. Nekem így látatlanban is fáradtnak tűnsz.:D:D |
Versek!
| 2010-12-26 00:15.55 |
| Ha Te vagy az édesanyja, akkor mindenképpen...:D:D
(Vagy csak kettős lélekben élsz és nem tudsz róla :D) De ez tényleg nagyon szép vers! |
Kísérleti könyv - Tervezés topik
| 2010-12-26 00:12.37 |
| Akkor jó, bár nem lehet könnyű szebbik felednek, hogy ma dolgoznia kell. Szintén eü-ben "utazik"?
Apropó, ki főzött nálatok? :D |
| 2010-12-26 00:06.09 |
| Üdv,
örülök neki. Hogy telik az ünnep? :D |
| 2010-12-25 01:18.54 |
| Szia Mosi,
gondolom már nem vagy fent ilyenkor, de hátha... Tudom, már megírtad a véleményedet az ünnepekkel kapcsolatban, azért az derék dolog, hogy lazulsz egy kicsit! :)Pihenj jól és használd ki a téli szünetet! :) (Kicsit hosszúak lettek a fejezeteim, de úgy gondoltam, így érthetőbbé válik ez az Úrnős dolog, csak átneveztem a lányzót, hogy ne kavarjunk még jobban össze mindent...:D) |
Kísérleti könyv
| 2010-12-25 01:02.34 |
| Istery álmodott. Testét boldogság árasztotta el, könnyűnek érezte magát, akár egy madár, amely kiterjesztett szárnyakkal, szabadon suhan a csillámló víztükör felett. Ujjongani tudott volna, hiszen szerelmes volt és gyermeket várt!
Az egyetlen, ami zavarta az az volt, hogy a családja nem nézte jó szemmel a kiválasztott férfivel való kapcsolatát. Istery világ életében konok és önfejű boszorkány hírében állt, soha, senkitől nem tűrte el, hogy beleszóljon az életébe, vagy a viselt dolgaiba. Szépsége legendás volt a Pokol minden élőlényének körében, bár származása szerint egyáltalán nem tartozott a csodált lények közé. Nekromanták voltak a felmenői, akik a szárazföldről származtak el Yggdrasillienn szigetére, még jóval azelőtt, hogy Thorwadill megalakította volna a királyságát. Hosszú küzdelmet folytattak a föld és a Pokol birtoklásáért a démonokkal és azok királyával, Warrick apjával, Wootan Damlord-dal. Bár soha nem tudták uralmuk alá hajtani a szigetet, sok veszteséget okoztak a gonosz világ lakóinak. De a régi világ dicsősége elmúlt, az idő elmosta Istery családjának jelentőségét. A szigeten élő nekromanták száma megcsappant, már csak néhányan éltek közülük, legtöbbjükkel a háború, vagy rejtélyes betegségek végeztek. Gyermekeik nemigen születtek, mivel nem keveredtek másokkal, elszigetelten élték mindennapjaikat Yggdrasillien egy távoli, ember által soha nem látogatott szegletében, de továbbra sem mondtak le arról az álmukról, hogy egyszer átveszik a Pokol feletti uralmat... Érthető hát, hogy gyűlölettel nézték Istery szerelmét. Egy ember mágust, aki megtanította a közülük valót új dimenziókban látni és gondolkodni. Együtt töltött éjszaka után támadtak rájuk, elszakították őket egymástól. A mágus eltűnt a lány életéből, azóta sem tudja, mi lett a sorsa. Isteryt azzal a büntetéssel sújtották, hogy elvették erejének és emlékeinek nagy részét, arra ítélve a közülük valót, hogy egyszerű halandóként tengesse tovább mindennapjait. Egyetlen szerencséje volt a fiatal teremtésnek: nagyanyja, Veroldyn rajongásig szerette szép unokáját és minden varázstudását latba vetette, hogy visszaadja a lánynak mindazt, amit a családja elvett tőle. Mivel nem volt olyan képzett, mint a legnagyobb varázshasználók, ezért csak annyit tudott tenni, hogy egy egyszarvúba mentette át Istery erejét, de az emlékeit már nem tudta visszaadni, maradéktalanul. Ezért volt hát, hogy a lány már nem tudta felidézni kedvese arcát és az élet onnantól kezdődött számára, amikor nagyanyja megmentette őt a családja haragjától. Veroldyn végig gondoskodott unokájáról, óvta, védte, és ő segítette világra a gyermeket, akinek létezéséről nem tudhatott kettőjükön kívül senki más. Istery kislányt szült, akit Arienwehl-nek nevezett el. Boldogan élte az életét, újra megtanulta a varázslatok használatát, és nagyszerű anyja volt a kislányának, akiért az életét is odaadta volna. Arienwehl nagyon szép gyermek volt. Hosszú fekete hajával, sötét, hosszú szempillájú szemeivel maga volt a megtestesült tökéletesség. Abban az időben Pelledin városa melletti lápos részen laktak a nagyanyjával hármasban, olyan messze ember -és egyéb élőlények lakta vidéktől, amennyire csak lehetett. De egy nap szörnyű tragédia árnyékolta be Istery életét. A démonok, akik szokásuk szerint be-betörtek a városokon kívül eső területekre, most a boszorkány családját találták meg. Istery kint járt az egyszarvújával a lápon gyógyfüveket keresve, ötéves kislányát nagyanyja gondjaira bízta. Mire visszatért csak a kunyhójuk füstölgő romjait találta, és a két szeretett lény élettelen testét. A kislányt nagyanyja ölelő karjai közt érte a halál, aki menekülni próbált a gyermekkel. Arccal a földre borulva, ráesett a kislányra, úgy érte őket a halálos démonátok. Istery fájdalma leírhatatlan volt. Őrjöngve tépte ki Veroldyn karjai közül a gyereket, száját a kislány szájára tapasztotta, úgy próbált belé életet lehelni. Mindhiába. A földön ült, ölében ringatta az élettelen testet és csak zokogott, míg úgy érezte, az ereje végleg elhagyja... Mikor magához tért, valami rémisztő hideg árasztotta el a testét. Arienwehlt gyengéden letette a földre, majd magához szólította az egyszarvút. Sokáig állt a lény nyakát szorosan átfogva, úgy szívta magába az erőt, akár csecsemő az anyatejet. Majd munkához látott. Mikor végzett két sírhalom maradt mögötte és egy különös medál a nyakában, ami gyermekének megidézett lelkét rejtette magába. És Istery, anélkül, hogy hátranézett volna, elindult nyomában az egyszarvúval, a Pokol lejáratát keresve. Sokáig vándorolt étlen-szomjan. Magában többszázszor átrágta terveit. Minden démont meg akart ölni, ki akarta írtani a világot, de végül hideg józansága győzött és hosszú, küzdelmes és kitartó munka árán Warrick jobbkeze lett. Elérte, hogy a Pokol ura szinte feltétel nélkül megbízott benne, több száz éven át. Úgy tett, mintha vakon teljesítené a Nagyúr minden parancsát, de valójában mindig önmagának engedelmeskedett. Rengeteget tanult, újabb és újabb varázslatokra és erőre tett szert, de ez mind csak tanult dolog volt, az egyszarvú továbbra is őrizte valódi erejét. Élvezte a hatalmat, amiben Warrick mellett része volt. Parancsolt a démonoknak, néha olyasmikbe keverte őket, ahol biztos halál várt rájuk. Ő pedig jeges gyűlölettel nézte végig pusztulásukat. De eljött a nap, amikor minden megváltozott. Egy kétségbeesett apa jött el Warrickhoz, újszülött csecsemőjét kínálva imádott felesége életéért cserébe. Istery szíve hevesen megdobbant, amikor ránézett a gyermekre. Fejében rég elfeledett emlékek éledtek újra. Szemében mohó vágy csillant. Ő beszélte rá Warrickot, hogy fogadja el a cserét, ő ajánlotta fel, hogy hű rabszolgát, vakbuzgó démont csinál a gyermekből. A Nagyúr pedig ráállt az alkura. Nem tudta, nem tudhatta, hogy Istery mit forgat a fejében. Megkötötte saját, kicsinyes alkuját az emberrel, a többit pedig a boszorkányra bízta. Istery a legnagyobb gondossággal készített elő mindent. Mire előkerült saját kis "laboratóriumából", teljesen megváltozott. Szinte kivirult, újra élt, és senkinek nem engedte át a gyermeket. Warrick a teremtés különös mámorának tudta be a dolgot. Fogalma sem volt arról, hogy az Istery nyakában logó medál már csak üres kristálydarab... -Arienwehl!- Istery saját hangjára ébredt. Álomittasan nézett körül, egy darabig eltartott, míg rájött, hol van és mi történik körülötte. Matti a présház viharvert ebédlőasztalára borulva békésen hortyogott. |
| 2010-12-24 22:48.30 |
| Grad összehúzott szemöldökkel, értetlen arckifejezéssel nézett a fiatal férfire: - Miről beszélsz Tamardius? Az ispotály nem az én hatáskörömbe tartozik...
-Ez igaz uram, de úgy vélem, látnod kell mi folyik ott. Bereldien, mint tudod, már rég elhagyta a várost, Heelwell pedig már napok óta élet-halál között lebeg. Nem tudom mihez kezdhetnék...-Tamarius arca a legnagyobb kétségbeesésről és aggodalomról árulkodott. -Még mindig nem értem, mit akarsz! A város veszélyben van, te pedig a betegeitek ügyével terhelsz! Nem vagyok gyógyító, hogyan segíthetnék?-Grad hangja minden mondattal egyre ingerültebben csengett. -Ez az amit én sem tudok! Ha ismerném a válaszokat, nem zavarnálak! Preadwell atyáról van szó! Csak hánykolódik és érthetetlen, ijesztő nyelven kántál, úgy néz ki, mintha démonok szállták volna meg a testét. Grad a démon szóra felkapta a fejét. Szemében rémület és harag lángja lobbant egyszerre. De Tamardius tántoríthatatlanul folytatta: -Tudom uram, hogy neked már volt részed ilyesmiben. Hiszen itt éltél a démonháború idején. Segítened kell! A tanácsnok mély sóhaj kíséretében, lemondóan bólintott, aztán így szólt a fiatal gyógyítóhoz: -Bár csak valóban tudnék segíteni! De azt hiszem igazad van, fiam, ilyen vészterhes időkben én tartozom felelősséggel a város minden lakójáért. Induljunk! Az ispotályt betöltötte a fáklyák fénye. A három súlyos beteg, Gjorik, Heelwell és Preadwell kivételével minden lábadozót eltávolítottak a teremből. Két fiatal gyógyító állt tehetetlenül Preadwell ágyánál és nézték, ahogyan a pap verítéktől csapzottan, fennakadt szemekkel hánykolódik, miközben rémséges torokhangon kántál valamit. Tartva attól, hogy komolyabban is megsérülhet, már előzőleg lekötözték a barátot,és minden lehetséges módon próbálták megállítani az iszonyatos agonizálást, de mindeddig sikertelenül. Mindketten összerezzentek, amikor Grad tanácsnok Tamarius gyógyító kíséretében belépett az ispotályba és egyenesen Preadwell ágyához siettek. -Látod, uram, erről beszéltem...-Tamarius hangja zaklatott volt az idegességtől és a félelemtől. A tanácsnok hosszan, irtózva figyelte a pap testét, aztán, mint aki álomból ébred, ránézett a gyógyítókra: -Mikor kezdődött ez az egész? A gyógyítók egymásra néztek, aztán Detrius válaszolt: - Talán egy órája, uram. Keressük a megoldást a helyzetre, de... - Ezen nem fogtok tudni segíteni. Ne kérdezzétek, hogyan lehetséges, de úgy hiszem, a démonvilág épp most lépett kapcsolatba a mi szeretetre méltó tiszteletesünkkel. - Grad szavai szinte dermesztő ürességgel kongtak a levegőben. -Mit jelent ez uram? - Salvius, a legfiatalabb gyógyító kétségbeesve nézett a tanácsnokra. - Őszintén mondom, nem tudom, fiam. Csak annyit tudok, hogy minél előbb vissza kell hívnunk Ulf kapitányt a városba. De ez jelen pillanatban lehetetlen. Épp az imént kaptam a hírt arról, hogy démonok közelednek a város felé. Az őrség talpon, a kapukat őrzik, de ez, attól tartok, nem ment meg minket. Hírvivőt sem küldhetünk, mert élve nem fog kijutni senki a városból. -Akkor mit teszünk, uram? - Tamarius egyre nagyobb ijedtséggel, hangosan kapkodta a levegőt. Grad tanácsnok csak tanácstalanul ingatta a fejét, aztán a tekintete hirtelen megállapodott Detrius arcán. A fiatal gyógyító elgondolkozó tekintettel meredt maga elé. - Mit forgatsz a fejedben, Detrius? A fiú, néhány pillanatig úgy tűnt, nincs jelen, nem reagált a kérdésre. Váratlanul nézett fel, egyenesen Grad tanácsnok szemébe nézett: -Nem tudom uram, sikerül-e a tervem, de van valami, valami, amiről Heelwell gyógyító beszélt nekem hosszú idővel ezelőtt. Valamiféle telepátiát említett... -Telepátia? - Grad tanácsnok hitetlenül nézett Detriusra. - Igen, azt mondta, így tartanak kapcsolatot egymással a magasabb képzettségű gyógyítók, és a varázslók -legyenek akár jók, akár gonoszak-, anélkül, hogy látniuk kéne egymást, akár hosszú idő-vagy térbeli távolságokon át. -Magasabb képzettségű gyógyítók és varázslók- Grad hangja kissé gúnyosan csendült- és te melyik vagy ezek közül, Detrius? - Egyik sem uram. De van valami, amit megpróbálhatnánk... - Mire gondolsz? Ha Praedwellen keresztül akarsz üzenni, azzal elkéstél kissé... - Semmi ilyesmi nem járt a fejemben, tanácsnok.- a szelíd tekintetű fiú hangja most élesen csapott le a feszültségtől vibráló levegőbe. - De, mint tudod, hosszú időt töltöttem Heelwell-lel. Tudok róla néhány dolgot. Többek között azt is, hogy milyen szoros barátság fűzi őt Bereldienhez. Rajta keresztül üzenni tudnánk az elf varázslónak. És talán remélhetjük, hogy Bereldien segítségével Ulf kapitányt is elérjük... Grad merőn nézett a fiatal gyógyítóra, aztán csak ennyit mondott: - Jól van. A próbálkozás is többet ér annál, mint hogy tétlenül itt ülünk és várunk a végzetünkre. Tedd, amit jónak látsz! Detrius a két másik gyógyító és Grad tekintetétől kísérve odalépett Heelwell tehetetlen testéhez és lehajolt hozzá. Tanítója két kezét a saját kezei közé fogva két oldalról a mutató és középső ujjakat a tanító halántékához emelte, majd lehunyt szemmel erősen koncentrálni kezdett... A társaság a présháznál már nagyban szedelőzködött, amikor Bereldien, mint akit villámcsapás ért felegyenesedett, szép fejét felvetette, és elrévedt tekintettel nézett a semmibe. Egész teste megfeszült a figyelemtől, izmai pattanásig feszültek. A körülötte mozgolódók eleinte nem vettek észre semmit, de az elf mozdulatlan alakja egyre nagyobb feltűnést keltett. Mindenki abba az irányba nézett, ahová Bereldien, de nem láttak semmit, hát azt hitték, a varázslót megviselték a nap eseményei és most az őrület határán áll. Megszólítani nem merték, csak álltak csendben, arcukon egyre nőtt a döbbenet, végül már Iwer is meglátta a furcsa élőképet, de őt, ellentétben a többiekkel nem a döbbenet, sokkal inkább a kíváncsiság kerítette hatalmába. Druida volt, varázshasználó, és mint ilyen, ő maga is számtalanszor élt már át hasonlót, tudta, valaki kapcsolatba lépett Bereldiennel. Mikor az elf felnézett végül, tekintete Iwer szemét kereste, majd elindult a druida irányába. Iwer megvárta amíg a magas alak odaér hozzá, akkor sem szólt egy szót sem, csak némán, várakozóan nézett a férfire. -Attól tartok, keresztül kell húznom a terveidet, Iwer. Most kaptam üzenetet Heelwell barátomtól... -Egy pillanat!- a druida tenyerét Bereldien felé tartva, belefojtotta a szót az elfbe.-Mintha azt mondtad volna, hogy a Gyógyító nincs eszméleténél, és bármikor meghalhat.Hogyan üzenhetett hát? - Ne kételkedj, Iwer. Nem tudom a pontos válaszokat, de Detrius, a legtehetségesebb tanítványa rátalált a módjára, hogyan használhatja ki barátom telepatikus képességeit! -Nagyon könnyen hiszel, Bereldien! Mi van, ha gonosz erők irányítják most a barátodat, vagy ezt a roppant tehetséges tanítványt? -Egy szemernyi kétségem sincs az üzenet felől. Detrius olyan dolgokat mondott el, amikről a gonosznak sejtelme sem lehet. Nem vagyok hajlandó veled ostobaságokon vitatkozni! Praedwell teste felett lassan átveszi a démonvilág az uralmat. Azok közül a mocskok közül, akiket nem ért el a halál szele, most sokan a város felé tartanak. Nekem édes mindegy, te hogyan döntesz. A város kapitányának azonban kötelessége visszatérni. És én is így teszek. Ezzel az elf elindult, hogy megkeresse Ulfot. -Várj egy pillanatot, Bereldien!- Iwer hangja keményen csattant bele az éjszakába. - Nem tűröm, hogy bárki is kétségbe vonja a tisztességemet! Azért jöttem Athirisbe a társaimmal, hogy megóvjam az embereket egy újabb gyalázattól és a megsemmisüléstől. Ne hidd, hogy ilyen könnyen feladom! Bereldien félmosollyal az arcán fordította hátra a fejét: -Nem is vártam mást tőled, druida. A sereg, már amennyi megmaradt belőlük, Ulf kapitánnyal az élen, kiegészülve Iwerék kis csapatával és Bereldiennel, most a város felé tartottak. Egyedül Mattit hagyták hátra a gyengélkedő Isteryvel. A boszorkány teste egyre gyengült, nem bírta volna az utat a városig. De tenni sem tehetett volna sokat ilyen állapotban, így hát Iwer leghatározottabb parancsára a présházban kellett maradnia, Matti felügyeletére bízva. Most erőtlenül, fáradtan pihegve feküdt Gjorik gazda egyszerű szalmazsákján, és a csöndben felhangzó tücsökciripelés hangjára lassan álomba merült... |
Kísérleti könyv - Tervezés topik
| 2010-12-24 20:42.28 |
| Hát, Z, tudom, hogy ma nem nagyon fogsz előfordulni, de szuper-nagyon-jó, amit írtál. Tele van a fejem az Úrnő pedigréjével, de nem tudom megcsinálni, anélkül, hogy ne hívnám vissza valahogy a többieket a présháztól...Na, majd gondolkozom.:)
Langelus pedig, annak ellenére, hogy utálja, amit csinálunk, nagyon jó arc, azok alapján, amiket írni szokott. De hát nem tetszhetünk mindenkinek, nem igaz? :D:D |
Versek!
| 2010-12-24 12:43.09 |
| Kívánom mindenkinek, hogy ebben a néhány napban legyen lehetősége arra, hogy együtt legyen mindazokkal akiket szeret és feledkezzen meg mindarról a sok rosszról és gondról, ami az év többi napján érte! Egyszóval kívánok lélekmeglengetős és lélek-kisimítós karácsonyt Mindnyájatoknak, szeretettel. |
Kísérleti könyv - Tervezés topik
| 2010-12-24 12:35.34 |
| Sziasztok!
Mindenkinek nagyon szép három napot kívánok! Z, gratulálok, hogy sikerült a műsor, nem is tudom, miért is vártál mást...:) Tegnap melóba menet gondolkoztam ezen a Réz Andráson, és az jutott az eszembe, hogy te, mint bor-és filmszerető ember, miért nem kötöd össze ezt a két dolgot?! Úgy tudom ilyen még nincs. (De legalábbis még nem hallottam róla, ami ugye nem zárja ki az ellentettjét...vagy valami ilyesmi :D) Szóval: filmkritika borajánlattal egybekötve.(Ezt valahogy úgy, hogy milyen hangulatú volt a film és ehhez való bort ajánlanál. Szerintem vannak hangulati itókák, vagy nem?) Na, mit szólsz? :D:D (Remélem Johnny megértő volt tegnap...:D:D:D) Most tényleg megyek, mert ezerrel pörög a karácsonyi előkészület és le vagyok maradva, mint János bácsi 4 órási vonatról...:D:D |
| 2010-12-22 00:51.23 |
| Mindegyikünknek megvan a maga keresztje...:D:D Jó éjt és pusz! És gyere, amilyen gyakran csak tudsz!!!!:):) |
| 2010-12-22 00:49.28 |
| Köszi, és jó éjt nektek is!!! Meg hasonlókat holnapra - is !:) |
| 2010-12-22 00:46.57 |
| Azok is ugyanilyen kellemetlenül szennyezőek, még ha hasznosak is...:D:D
Na jó, magatokra hagylak, mert már későre jár és holnap is tengernyi munka vár. Lálálálá.... (ezt nem vidámságból írtam, hanem mert hallottam hozzá a zenét a fejemben...:D:D Látod, én ezért sem írok semmit, amikor arról beszéltek, hogy kinek milyen hibája van... Én lendület és nekifutás nélkül is hülye vagyok, ilyen egyszerű...:D:D) |
| 2010-12-22 00:41.16 |
| Ó, igen, a sötéthajú, csinos hölgyek...:D:D
Vigyázz, mit reagálsz Mosi 1311sére!!!!:D:D:D:D |
| 2010-12-22 00:39.26 |
| Nem, semmi, csak disznó módon beleolvastam abba a topicba is, és láttam dolgokat...:D:D:D:D |
| 2010-12-22 00:34.30 |
| Úristen Z, miket nem asszociálsz... Az a dörögve döngölés...:D:D:D /háát elképzeltem/, de nem merek hozzászólni, olyan jól "nyomjátok" Nyakkendőssel... |
| 2010-12-22 00:30.47 |
| Mosi, a dühöngőben Nyakkendős barátunk szerintem összetévesztette a topikokat. Gondolom a pornóoldalra gondolt...:D:D (16 órás műszak..) |
| 2010-12-22 00:28.25 |
| Z, háború dúl lelkedben, tán?:D |
| 2010-12-22 00:27.46 |
| Na ez van, ha dúl a kapitalizmus..:D:D Szegény jólelkű törpék is állást halmoznak...:D:D (vagy inkább váltottak, mert bezárták a bányákat..:D:D)
Ugye, hogy nem te vagy antipatikus, ha nem is ismered....:D:D:D:D |
| 2010-12-22 00:23.42 |
| Á, csak barátiasan, családiasan...:D:D
Amúgy az anti-patikus a gyógyszerész Margó rokona?:D:D |
| 2010-12-22 00:16.53 |
| Mosikám, virtuális hátbaveregetés!:D:D:D |
| 2010-12-22 00:15.43 |
| Na, most leesett... Majd kiegészítitek egymást... A lényeg, hogy a piac teljesen le legyen fedve..:D:D:D |
| 2010-12-22 00:12.16 |
| Reméljük, egyszer még összejön. (Bár van az a Réz András nevű esztéta, na, azt nem tudom, hogy mit is csinál valójában, de jól megél belőle, az biztos!:D)
De ne kenődj el, bárhogy is lesz, mi már hősök vagyunk!:D:D |
| 2010-12-21 23:57.45 |
| Ez édes volt!!!:D:D
A Batman: kezdődik- az meg a Ch. Bale féle, ugye? (Nem vagyok kifejezett Batman rajongó, de Ledger miatt megnéztem volna amúgy is. Kár a fiúért, még sokra vihette volna...) |
| 2010-12-21 23:55.32 |
| Jó, jó, persze, csak olyan véglegesnek tűnt az egész...
De hát ez van. Az élet szétfújja az idő homokját, meg az embereket is...Na jó, fúj, fúj, most már olyan vagyok lassan, mint Yoda mester csillagközi karácsony idején...:D:D |
| 2010-12-21 23:49.40 |
| Most megijedtél?:D (Én se szívesen gondolok bele abba, hogy mindennek van egy vége...) |
| 2010-12-21 23:48.08 |
| Jó, akkor erre rákérdezek Randaltól is, ha erre jár.
Az említett filmeket pedig megpróbálom megnézni valamikor/valahogyan... A Sötét Lovag az, amelyikben Heath Ledger játssza Jokert? (Vagy el vagyok tájolva?) |
| 2010-12-21 23:45.22 |
| Most elszomorítottál, de megértelek! Vizsgaidőszakok, meg miegyéb...:(
Én is remélem, hogy megmarad az alkotói gárdánk, talán még csatlakoznak is hozzánk, bár ezt nem hiszem...Az a lényeg, hogy jól szórakoz(t)unk, amíg a könyv írod(ott)ik. |
| 2010-12-21 23:32.22 |
| Isten hozott!:D:D |
| 2010-12-21 23:32.08 |
| Azért kedves vagy, hogy benéztél...:D:D
Langelus, mi az a rákrák?:D (vagy szimplán csak annyit jelent, hogy nem vagyunk normálisak? Én vállalom!:D:D) |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu