Ez szabadon választott!:) (Ugyanis nem tudom még ki és milyen formában hozza vissza Leviatharnt a pokolból, vagy hogy egyáltalában kivel fog odalent "összefutni". Azért elég sokan várnak rá... :D:D)
De ha van ötleted, rajta! Ez így izgi, ki tudja ki, mikor, miért és merre viszi el a történetet...:)

2010-12-14 00:04.04

Az csakis az írótársaimon múlik...:D:D

Szólánc kitalált ételnevekkel

2010-12-14 00:03.03

Elsápadt holdtölte, bocsánat : töltött hold, lepkeszárnyú denevércsontocskákkal és egérfejű tündérlányok lábnyomának lenyomatával bolondítva

Kísérleti könyv - Tervezés topik

2010-12-14 00:00.13

Jaj, bocsi, ezt elfeledtem! Szia!:):)

Szólánc kitalált ételnevekkel

2010-12-13 23:53.21

Lekerekített részvényhozamok, emészthetetlen aszpikos közgazdasági szaknyelvvel tálalva

Kísérleti könyv - Tervezés topik

2010-12-13 23:51.04

Nahát, nálunk ez a veszély nem fenyeget...:D Ezt a fiókot bárki kinyithatja...:D:D

És örülök, hogy végre Te is csatlakozol, és annak is, hogy van olyan is, aki szívesen olvassa, amiket mi itt irkálunk!:)

Szólánc kitalált ételnevekkel

2010-12-13 23:46.48

Elmeosztályon zápulásig ápolt karácsonyi hajszába beleőrült pulyka, halpástétomos ízű zselészaloncukor töltelékkel, karácsonyi dallam-mártásban, háziköntösben

Abigél - Vélemények

2010-12-13 23:07.29

Kérlek, ne húzzátok le Szabó Magdát erre a szintre! Lehet ezt a filmet szeretni vagy utálni, de nem gondolom, hogy az írónőt ilyen vádakkal kellene illetni, mint amilyenekkel Orgona tette. Aki egy kicsit is ismerte Szabó Magdát az tudja, hogy sokáig szerepelt a "rendszer ellenségeinek" listáján, csupán a származása miatt. Református lelkész lányának lenni, bevállaltan is megmaradni a vallás mellett a Kálvinista Róma szülötteként, mert a név kötelez, hát ez nem tett jót annak idején senki karrierjének. A versírásról is ezért tért át a prózára, így talán könnyebb volt árulás nélkül átadni azokat a gondolatokat, amelyek igazán foglalkoztatták. És igen, élhetett volna máshol is, ahogyan lakott is egy ideig Szobotkával az USA-ban, de az ő anyanyelve a magyar volt, és akinek olyan csodálatos édesanyja volt, mint Jablonczay Lenke, az nem is tehetett mást, mint hogy a saját anyanyelvén írjon, amelyen az édesanyja mesélte a szebbnél szebb történeteket. És egyáltalán nem gondolom azt, hogy igazad lenne abban, hogy Szabó Magda "benyalt" a Kádár-rendszernek az Abigéllel, mert nem szólt másról ez a film, mint néhány kamasz lány összetartásáról a háború idején, és arról, hogy lehet emberi tartás abban is, akiből a legkevésbé nézné ki az ember... Az meg, hogy pont abban az időszakban forgatták, hát Istenem, helyi sajátosságok mindenhol voltak, és ahogy a mai remakekkel összehasonlítva a régiek már ósdinak tűnnek, úgy az Abigél készítői sem tudták eltitkolni azt, hogy milyen rendszer égisze alatt született a film. Ne keverjetek politikát mindenbe, mert ezen az alapon az "Utolsó vacsorán" is kitörhet még egy vallásháború...

Szólánc kitalált ételnevekkel

2010-12-13 22:30.42

Suhintott mákonyos tárkonyos boszorkányűző gombócleves, háromlábú székről templomjáró nép nyaka közé zuttyintva

Kísérleti könyv - Tervezés topik

2010-12-13 22:26.00

Na, most aztán vagy két napra való 'anyagot' összehordtam...:D:D

Most Ti jöttök!!!!:D:D

Kísérleti könyv

2010-12-13 22:20.46

Terpherodion, Uw'Ethanar e fenséges földi helytartója éppen az imént fejezte be a kivégzendők, illetve megkínozandók listájának diktálását, és most fensőbbségesen gőgös mosollyal az arcán bocsátotta el az írnokát, majd az ablakhoz lépett. Fejét hátrahajtva mélyet lélegzett a hűvösen is fűszeres illatú tengeri levegőből, aztán nagyságos tekintetét végre a tájra emelte. Pyarralon, ez a puritánságában is csodálatos város szívmelengető látványt nyújtott ezen az alkonyba hajló délutánon is. Egyszerű házak, szorgos emberek, hitük iránt elkötelezett papok és a sziget szerte irigyelt, válogatott paplovagokból álló testőrség és katonaság, mindez, bár nem tűnt rendkívülinek, mégis az volt.
Méghozzá a helyzeténél fogva. Hiszen, kimondatlanul ugyan, de Pyarralon állam volt az államban, Uw'Ethanar földi helytartóinak örökös székhelye, immár évszázadok óta... Ugyanis közvetlenül a sziget birtokba vétele után adott volt, hogy a legszebb és legnagyobb templomot a fővárosban építsék fel, amint természetszerű és elvárható volt az is, hogy a főpapság innen irányítsa a hitéletet. Történt azonban egyszer, még III. Thorwadill idején, hogy Aletriodion, az akkori főpap csúnyán összeszólalkozott a királlyal, mert az igen nagy beleszólást követelt az egyház minden ügyébe, különös tekintettel a pénzügyekre. Aletriodion nem az a fajta ember volt, akit dróton lehetett rángatni, így rövid úton a király ellen fordította a főváros lakosságát, akik nyílt lázadásba kezdtek, olyan módszereket alkalmazva, hogy félő volt, a királyság hamarosan összeomlik. Thorwadill pedig nem volt az a fajta kemény fejű uralkodó, aki ne fogta volna fel a dolog jelentőségét, így hát rövid úton megszabadult a kellemetlenkedő Aletriodiontól és "csuhás bandájától", ahogyan ő nevezte Uw'Ethanar papjait. Egyháza "hőn szeretett" papjainak adományozta hát Pyarralon városát, és felajánlotta, hogy a hatalmas Istenség kiengesztelésére templomot emeltet a városban, méghozzá olyat, amilyet Aletriodion méltónak tart Uw'Ethanarhoz.
A főpap persze élt a lehetőséggel, és megépíttette ezt a csodálatos katedrálist, a hozzá tartozó főpapi palotával együtt, amelyhez foghatót az egész szigeten nem találni. És most, ennyi évszázad után itt áll ő, Terpherodion, aki ura és parancsolója a városnak, és arra vár, hogy végre jelentést kapjon a Vallatótól, akit már jónéhány napja elküldött abba a porfészekbe. A főpap érezte, mint kúszik az ingerültség egyre feljebb és feljebb a torkába, végül a dühtől elvakultan elfordult az ablaktól és öles léptekkel sietett be a dolgozószobája melletti titkos kis helyiségbe. Bár inkább teremnek illet be ez a szoba. Sötétvörös márványpadlóján komoran csillant meg a lenyugvó nap fénye, körben a falak mentén értékesebbnél értékesebb tekercsekkel és könyvekkel megrakott polcok nyújtóztak a mennyezet felé, amely a csillagos eget szimbolizálta. De volt itt ezernyi más kincs is, olyan helyekre elrejtve, amelyhez az egyszerű halandó képzelete fel sem ért, de mind közül a legkülönösebb az egyik sarokban megbúvó ébenfekete márványgömb volt. Terpherodion a mai napig nem tudott napirendre térni afelett, hogy az előző főpap Periartredes nem volt hajlandó elárulni neki a gömb titkát. Pedig tudta, érezte, hogy valami nincs rendjén a gömbbel. Világ életében gyűlölte Periartredest, aki leplezetlen gúnnyal és fölénnyel nézte a ténykedését, és nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy elmondja véleményét, mit tart arról, ha valaki ilyen szigorú rendszer szerint akarja elszámoltatni mind a papjait, mind pedig a híveit. Az elődje ugyanis azt vallotta, hogy senki sem tökéletes, de ha megkapja a lehetőséget arra, hogy kijavítsa a hibáját, még visszatérhet az értékes emberek közé. Többek között erről sem egyezett meg a nézetük, de ez csak egy volt a végeérhetetlen vitáik egyikének. Periartredes nem titkolt szándéka az volt, hogy utódjául a nagytudású, ámde szerény és jólelkű Illiartrest válasszák majd meg a rendtársak, de hiába volt minden előkészület és fondorlat, Terpherodion elérte a célját, ő lett a főpap Pyarralonban. Illiartres az előző főpap halála után nemsokkal visszaköltözött a fővárosba, őt pedig már 15 éve eszi a titok utáni vágy, hogy végre megtudhassa a gömbről az igazat.
-Milyen ostoba is voltam! Hogy nem láttam át mi folyik a szemem előtt! Illiartresnek ismernie kell a gömb titkát, hiába is tagadta előttem! Én nem tudtam rávenni, hogy elmondja az igazat, de ismerek valakit, akinek még a kőszikla is dalra fakad! Ó, igen, Leviatharn érti a dolgát! Még csak néhány hónapja lépett a szolgálatomba, de máris több eredményt mutatott fel, mint az összes Vallatóm együttvéve! Vissza kell térnie mielőbb! Aztán meglátjuk, milyen mélyen őrzi meg kis titkait a mi derék Illiartres barátunk, ha szemtől szembe találja magát a HALÁLLAL...! Terpherodion hisztérikus kacaja még percek múltán is visszhangzott a titkos terem falai között.

Kísérleti könyv - Tervezés topik

2010-12-13 21:07.17

:) Jó, csak előbb még utol kéne érnem őt néhány könyvvel... :D:D
(Ha esetleg egyszer nyomtatásban is megjelenik a könyvünk lehetne ez a "beharangozója"!:D:D)

Bocsánat, hogy elrohantam egy szó nélkül, de millió egy elintéznivalóm volt, és telefonon is kerestek, aztán már nem jöttem vissza... :(

A másik: most még befejezem a történet "másik oldalát", mert ennek azért van egy párja is...

2010-12-13 14:54.42

Köszönöm, de erről pont most fejtettem ki a véleményemet....:D:D

2010-12-13 14:54.04

Kritikááááát? Ugyan miről beszélsz? Ez rövid volt és velős. És jóóóó.:)
Nézd meg az enyémet, kifolyik a szemed, mire elolvasod, de rendszerint ez van. Belekezdek, hogy hopp, de jó, van egy ötletem, frappánsan, szépen, RÖVIDEN leírom, aztán nézem jobbról, nézem balról és még ide is tapasztok egy kicsit, oda is kenek egy keveset és oly hosszú lesz, mint a hajókürt hangja, egy ködös hajnalon...:D:D

Kísérleti könyv

2010-12-13 14:44.21

Ahogy a Vallató árnya elhagyta a szobát, Bereldien elméjén a gonoszságnak olyan sötét iszonyata suhant át, hogy az elf szép arcvonásait egy pillanatra görcsbe rándította a páni félelem. Klawell hadnagy figyelmét nem kerülte el az önkéntelen mozzanat:
-Mi történt, Bereldien? Az imént az arca olyan furcsa változáson ment át... Megrémített...
-Khm...-Bereldien a torkát köszörülte-azt hiszem össze kell szednem a gondolataimat. Túl hirtelen történnek itt a dolgok...
-De mi lesz a kápolna és a Vallató szállásának átvizsgálásával? Hiszen...
-Klawell hadnagy, én bízom az Ön rátermettségében! Kérem, intézkedjen a megfelelő személyek kiválasztásáról és kezdjék meg nélkülem a kutatást. Az ispotályban leszek, ha szüksége lenne rám.
Ezzel Bereldien magára hagyta az elképedt hadnagyot és sietve távozott a helységből. Úgy érezte, ha egy perccel tovább marad megfullad a tehetetlenségtől és az iménti kíntól.
Az ispotályban megvizsgálta a gyengélkedőket,-Praedwell sebei szépen gyógyultak, Gjorik testéről is lassan visszahúzódott a feketeség, bár még egyikük sem volt eszméleténél. Legjobban barátja, Heelwell állapota aggasztotta, rajta sokkal nehezebben tudott segíteni, mint a fogadóson. Hosszan elnézte az idős druida vonásait:
-Vajon mit tudhatsz, barátom, amiért ilyen árat kellett fizetned?-suttogta a magatehetetlen arcba.
Aztán felegyenesedett, tekintetét körbejáratta a termen, ahol a betegek feküdtek, végül meglátta akit keresett. Fiatal, szelíd tekintetű fiú látta el egy sérült tengerész sebeit, akit az éjszakai kocsmai verekedés után szállítottak az ispotályba.
-Detrius, fiam, én most visszavonulok egy kis időre. Ha Klawell hadnagy keresne, Heelwell szobájában leszek.
A fiú ránézett az elf gyógyítóra, némán bólintott, aztán visszafordult a hangosan jajgató matrózhoz.
Nem volt határozott szándéka azzal, hogy a druida szobájába menjen. Mindössze egy kis csöndre és pihenésre vágyott. De ha már ott volt, gondolta átnézi öreg barátja gyógynövény kutatásainak eredményét. Tudta, hogy Heelwell megszállottan keresi, kutatja, kísérletezi azokat a növényeket, amelyeket az előtte járó tudós druidák még nem fedeztek fel. Berendiel átnézte a gyógynövényes szekrénykét, aztán az íróasztal fiókjait, de úgy látszott, barátja már szinte minden kísérletéről hűen beszámolt neki, mert semmi újat nem talált. Az íróasztal levélpapír tartására szolgáló kis szekrénykéjét zárta volna vissza, amikor a papírhalom alatt valami magára vonta a figyelmét. Berendiel kiemelte a tárgyat és látta, hogy egy szép, bőrkötéses naplóval van dolga. A napló lapjairól Heelwell szépen rajzolt, kissé szálkás betűi köszöntek rá. Nagy gonddal belelapozott hát a könyvbe. Csupa kísérlet, új növények leírása, a városiak panaszai, a gyógymódok alkalmazása - ha erre számított, nem kellett csalódnia. Bár, volt néhány érdekes magán jellegű bejegyzés is. Ilyen volt az a nap, amikor a druida áldozókése eltűnt. "Hiába, öregszem. Ez nem csak a látásomon érződik, hanem a fejemben sincs minden rendben. Aggaszt, hogy mostanában elfelejtek dolgokat. Pedig tisztán emlékszem, hogy a növényáldozathoz használt tőrömet az ispotályban hagytam... Most pedig nem lelem sehol. El ne feledjek írni erről Bereldien barátomnak.." Az utolsó sorokon a varázsló elmosolyodott, aztán néhány pillanattal később elkomorult:
"Ma holtan találták Rodericket. Egy druida áldozókése által lelte halálát a szegény fiú. Ulf természetesen engem hivatott a holttesthez. Legnagyobb megdöbbenésemre a saját tőrömet véltem felfedezni a gyilkos fegyverben. Ezt el is mondtam Ulfnak, mert tudtam, hogy az első gondolata az volt, hogy a Hősöknek valamilyen formában köze van a fiú halálához. Uw'Ethanarra mondom: gonosz dolgok vannak készülőben..."
Bereldien mohón tovább lapozott, hátha talál még bővebb bejegyzést, de semmi, semmi...
Már éppen csukta volna össze a könyvet, amikor érezte, hogy a hátlap belseje mintha jobban kidudorodna. Nem tévedett. Egy éles pengéjű, hegyes tőrrel elkezdte megbontani a leragasztott széleket, és egy sárgult pergamenlap hullott elé az asztalra.
"Szívem felett a kulcs
nem az én lelkem titkát óvja,
hallgatásomat nekem, hát senki fel ne rója!
De ahol a Tudomány Tengerén a hajó orra délnek fordul,
ott a titok ajtajának vaspántja halkan nyikordul..."
Mi lehet ez? Kulcs, Tudomány Tengere, titok... Kulcs, kulcs.... Egy pillanat! Amikor Heelwellt behozták az ispotályba és levetkőztették, a nyakában vékony bőrpánton ott lógott egy kulcs! Hová is tettem... Berendiel átkutatta a zsebeit, végül ráakadt a kulcsra. -Most már csak azt kell kitaláljam, hogy mit nyit.
Gondolatai szélvészként száguldottak, miközben körbefordult a szobában. Szeme hirtelen megakadt Heelwell könyvespolcán. - Igen! A Tudomány Tengere! Nem tartott sok ideig, amíg megtalálta a kis hajót is. Elf kézművesmesterek remeke volt, valamiféle csontból és fából faragva, de olyan gondossággal, hogy szinte életszerűnek tűnt.
Berendiel dél felé fordította a hajócska orrát, és megkönnyebbült mosollyal nyugtázta, ahogy egy kis rejtekajtó tárul fel a polc síkjából, rajta egy parányi kulcslyuk. A varázsló beleillesztette a zárba Hellwell kulcsát, mire az ajtó felpattant. Nem volt mögötte más, csak egy 17 éve keltezett levél:
"Drága Barátom, Berendiel!
Ha most a kezedben tartod ezt a levelet, az azt jelenti, hogy én nagyon komoly bajban,- vagy legrosszabb esetben az élők sorában sem -vagyok. Kérlek, bocsásd meg nekem, hogy ilyen hosszú időn át titokban tartottam Előtted azt, amit itt most leírok.De megfogadtam, és meg is tartottam: senki nem tudhat a dologról azon a négy személyen kívül, akik ma jelen voltak Warrick Damlord lelkének megsemmisítésénél.
Az egész világ úgy tudja majd, hogy egyetlen kristálygömbbe zárták a gonosz teremtmény lelkét, és azon át száműzték a pokolba. De ez nem teljesen igaz. Mert ma éjjel Agous a mágus, és Iwer a druida elhatározták, hogy egy másik varázslatot is végrehajtanak. Warrick sötét lelkének leggonoszabb részét kiszakították és egy másik, közönséges fekete márvány gömbbe zárták azt. Tudták, hogy Warrick olyan hatalmas, hogy csak idő kérdése, de egyszer kiszabadul. De a lelke leggonoszabb része nélkül korántsem lesz olyan erős, mint azelőtt volt. Hosszadalmas, ijesztő és borzasztó varázslat volt, nem kellett volna látnom. Tudnom sem kellett volna róla. De a balsorsom meg a bugyuta tenni akarásom megint bajba sodort. A gyógynövényeimmel vesződtem épp, a templom mellett régi kápolna kertjében, amikor a furcsa hangokat hallottam és a fényeket láttam. Nem kellett volna bemennem, de én, vén bolond, nem hallgattam a belső hangra, ami egyre azt ordította: egy lépést se, Heelwell, ha jót akarsz magadnak! Bementem hát a kápolnába, és a döbbenettől szólni sem tudtam. Csak álltam a falhoz lapulva, tátogva, mint egy partra vetett hal...
Iwer borzasztó dühös lett, amikor meglátott, de Agous gáláns volt, lecsillapította a druidát, és megeskettek, hogy erről soha, senkinek egy szót sem szólok. Hát nem tettem.
De hogy ki volt a negyedik személy, akit említettem? Sosem találnád ki. Uw'Ethanar földi helytartója, Periartredes, aki magával vitte a fekete márványt. De nem a fővárosba, hanem a saját székhelyére, Pyarralonba.
Ki tudja, ennyi idő múltán ki él még ezek közül a személyek közül, és van-e értelme annak, hogy Te most megtaláltad ezt a levelet? Ezt csak a múló idő döntheti el. Még egyszer kérlek: bocsáss meg öreg barátodnak, amiért ennyi idő múltán ilyen hatalmas titkot rak a vállaidra. De hiszem, ha van valaki, aki gátat tud vetni egy esetleges borzalomnak, az Te vagy. Őrizd meg barátságunkat olyan hű szeretettel a gondolataidban és a szívedben, ahogyan én teszem. Bárhol is legyek most. Heelwell"

Kísérleti könyv - Tervezés topik

2010-12-13 13:12.49

Halihó Mindenki! Örülök az új hozzászólásoknak, és igen, gyertek, írjuk, ötleteljük együtt a történetet!:)
(Amíg még van egy kis időm, gyorsan megírom a tegnap kiötlötteket, úgyhogy engedelmetekkel én visszakanyarodom Bereldien szálához..)

2010-12-13 01:57.23

Én is remélem! Szia! És várom a fejezetedet!

(Bocsi, a másik fórumban jó éjt kívántam!):)

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2010-12-13 01:56.16

Nem tudom, mert a címekkel (egy-két kivétellel) borzasztó hadilábon állok...

Légy'szí' ne keseredj el, mert biz: "Lesz ez még ígyse!"

Jó éjt!

Kísérleti könyv - Tervezés topik

2010-12-13 01:52.57

Mosikám, majd legközelebb elmondom az én idézetem történetét, de most megyek lassan lepihenni, mert hosszú volt ez a három egymás utáni nap. (Kezdődik a karácsonyi őrület, meg amivel ez jár az embereknél...) Közben gondolkozom még ezen a történeten is, és itt van hétfő, és atyavilág, mindjárt bealszom itt a gép előtt...

Szia, kitartást Neked, és pihenj jól, ha hazaértél! (Még megvárom mit írsz a másik fórumba)

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2010-12-13 01:48.05

Na igen, nem ezek az emberek azok, akikkel úgymond egy húron pendülsz... A mosoly, hát, az mostanában luxuscikk lett, mint háború ideje alatt a csokoládé, a zérótoleranciát az emberek pedig egymással szemben alkalmazzák...
Látod már, hogy miért nem lehet nagyobb volumenű dolgokat kivitelezni? Amit a közöny épen hagy, azt megöli a rosszindulat.

2010-12-13 01:31.53

Talán az lehet a megnyugtató, ha hasonló gondolkodású emberekkel beszélsz, hogy ők is ugyanúgy látják ugyanazokat a problémákat, mint te. Esetleg nem is fáradtak, vagy fásultak ahhoz, hogy megoldást keressenek a gondokra. És végül is ez az együtt gondolkodás vezethet oda, hogy elindul valami. Valami, amiből majd segítség lesz. Az pedig, hogy szűk körben segíteni kevés, való igaz, de minden nagy út egy kis lépéssel kezdődik. És hogy akar az ember segíteni a világ óriási bajain, ha a saját környezetében a legkisebb jajt se hallja meg?

Kísérleti könyv - Tervezés topik

2010-12-13 01:21.23

Ezt az idézetet én is szeretem!

Nekem van egy másik kedvencem is:
"A világ teli van titokkal és fénnyel,
az ember pedig eltakarja magát kicsiny kezével."

(Első soraidra reagálva: szerintem a rosszul értelmezett liberalizmus az a rákfene, ami ilyen "szépen" pusztít...)

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2010-12-13 01:13.04

Ezek most nagyon mélyen szántó gondolatok, és abban igazad van, hogy nem elég egyetértenünk bizonyos kérdésekben, mert ezzel nem fogjuk megváltani a világot, vagy könnyebbé tenni bárki életét is. Az ember csupán saját magából indulhat ki, és ha eljut odáig, hogy a saját kis szűk környezetében adni, vagy segíteni tud, már tett egy lépést afelé, hogy a világ jobb legyen. De én még mindig fenntartom azt a véleményemet, hogy megnyugtató, ha néha beszélhetsz olyanokkal, akik közel állnak az értékrendedhez!:)

elejére ... 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk