Zenés-táncos oldalról megközelítve briliáns alkotás.
Kevin Spacey fejéből ötlött ki, hogy vászonra viszi a letűnt korok Amerikájának meghatározó zenészét, a jazz, swing műfaj jeles képviselőjét, az olasz felmenőkkel rendelkező, Walden Robert Cassottot, vagy, ahogy a világ ismeri, Bobby Darint. Aki az akkori időkben a zeneipar élvonalába tartozott, mi több, voltak, akik nagyságát, kvalitását Frank Sinatrához mérték.
Szóval Spacey nemcsak a főszerepet, de még a rendezést és a forgatókönyvírást is magáénak tudhatta, amivel azért így közel sem volt könnyű dolga. Akadhattak olyanok, akiknél némi hiányérzet alakulhatott ki azzal, hogy életrajza nem olyan átfogó, részletes. És az is kérdés, hogy például mennyire volt kézenfekvő Bobby gyermeki énjére való visszacsatolásai.
Nem tudom, de azt igen, hogy volt valami, ami mindent felmentett. Az nem más, mint a zenei, musical front, amit ő lerakott ide. Természetesen ez a lüktetőereje, motorja alkotásának. Továbbszőve, egyes részeknél még az eredeti Darint is kezdte felülmúlni. Nemcsak énekhangjával, előadásával brillírozott, hanem a táncos részekben azokkal a hanyag, himbálózó mozdulataival már-már Gene Kellyt meghazudtolta. Valami ilyet közölve felénk azokban a pillanatokban: Vedd már vidámabban az életet!
Na, de kukkantsunk vissza erre a majd két órahossza elejére, mikor a nagybőgő hangjaira zenészünk rögvest a csillagok sztratoszférájába találja magát, képsorok a Los Angeles-i Cocoanut Grove Night Clubba visznek, ami az Ambassador Hotelen belül található, legalábbis a képernyőn ez elevenedik fel számunkra, ahol egy forgatás alkalmával big bandjével szórakoztatja az igényes közönséget. Elvégre az ő dalait is az igényes kifejezéssel lehetne szépen leírni. Repertoárjából rábök az egyik népszerűre, aminek a címe: Mack The Knife. Ami különben Kurt Weill és Bertolt Brecht szerzeménye 1928-ból. Az utóbbi név a 20. századi színház reformere. Amit aztán filmre is vittek 1931-ben, Koldusopera címmel fut, aminek főszereplője egy Bicska Maxi nevezetű bandavezér volt. A másik meg az, hogy ezt a nótát számos magyar előadó is elénekelte.
Tehát Kevinen a reflektorfény, elegánsan, mikrofonnal a kezében, aranypálmák gyűrűjében dalolászik a kivilágított színpadon, nyomban lenyűgözi közönségét. Mi több, olyan könnyedséggel adja elő magát, hogy neki még az is belefér, hogy színezze a hangokat, Kérem szépen, kedvem szerint beleszínezek egyet- és ez csak a filmes változat, amit látsz. Kering világhálón egy teljes tőle, ahol ugyancsak szembesülhetsz vele, hogy milyen mesterien, vagy fogalmazhatunk úgy, hogy inkább már pofátlanul jól nyomja. Apropó! Létezik egy hasonló kaliberű pali, egykoron ő volt az egoista doktor a népszerű tv sorozatban, Dr. House névvel futott. Alakítója pedig Hugh Laurie, akinek szintén van érzéke az ilyesféle dalolászásokhoz.
Oké, kezdünk többet megtudni erről az életrajzról. Darin gyerünk filmezni felszólítással, nekilódul Hollywoodnak. Többféle szerepben próbálja ki magát, ezek alkalmával ismerkedik meg későbbi feleségével, Sandra Deevel, akivel példa gyanánt mondva a Nősülni Kötelező vígjátékban alkottak egy párt.
Bobby sztárrá avanzsál, a legkeresettebb előadók közé tartozik, még képes Sinatra nevét is átírni a sajátjára az előadók fellegváraként jegyzett, New York-i Copacabana szórakozóhely kinti tábláján. Azonban magánéletében, karrierjében a hullámvölgyek őt sem kerülhetik el. Ami a főbb gond vele kapcsán, hogy egészségügyi problémái akadnak, szívműtéten esik át, veleszületett tüdőbaja kezdi hátráltatni fellépéseit. Ám végső stádiumaiban is teltházas koncerteket ad Las Vegasban hódolói számára a Flamingo Hotelben.
A mű vége drámaira van alkotva, Bobby távozó dalával, The Curtain Falls-al, főszereplőnk éneklésével bizony simogat, bizserget ez az emocionális töltetű sláger.
Viszont Kevin nem szerette volna, hogy ilyen szomorkás véggel záródjanak a percek, így tehát vidámabbra vette a legvégét, ami szerintem mindenképpen pozitív lecsengést adott úgy összességében az egésznek.

A nevem Sarah - Vélemények

2023-11-21 16:00.05

Tv filmek birodalmáról beszélünk itt, ám van ebben valami olyan, amit érzésnek hívunk.
Egy voltaképp elég egyszerű mozit készített Paul A. Kaufman, de az egyszerűsége miatt válhat kedvelhetővé.
Aztán a főszerepet megkapta az a valaki, aki jó régen, 2007-től visszább 24 évvel ezelőtt az ikonikus Flashdance hegesztőlányaként vált ismerté, ami a hétköznapi embereknek mutatta meg, hogy lehetnek nagy álmaid is, és ha teszel értük, akkor ezek megvalósíthatók. Egyes képkockák pillanatai eggyé váltak velünk, azokkal az ütős zenei kollekciókkal. Még ha csak úgy halkan mondva állítólag testdublőrrel dolgoztak, és az egyes mozdulatokat sem főszereplőnk csinálta, de semmi negatív e miatt, hisz vitán felül máig egy klasszikus a maga kategóriájában. Na igen, ami akkor csipetnyivel újabbnak számított, az manapság már egyáltalán nem az. Az előbbi állítás ráaggatható szintúgy a Filmezésre, Zenére, Sportra.
Tehát Jennifer Beals ez a név, aki sokkal érettebbé vált azóta, és nemhogy jól tartotta magát, hanem még talán jobban is nézett ki valamivel. Itt egy lassan csordogáló drámával van dolgunk, ahol Beals egy értelmiséghez tartozó magányos, reményvesztett, lemondó személyt mutat be, ami a végére jellemfejlődésen megy keresztül.
Szóval, ez a nő éli a beszűkült, egyhangú életét Vancouverben. Eltelik bizony hosszú időszak ebben a beszűkült állapotban. Azonban van egy pont, mikor óhatatlanul vágyik az ember a nyitásra, újabb lehetőségekre, amik abban a pillanatban még akár megváltással is szolgálhatnak. Újra ott a sansz új emberekkel, élethelyzetekkel, közösséggel megismerkedni, melyek életet lehelhetnek magunkba. Sarah is így van ezzel, mikor megismerkedik egy másik féllel, akit Peter Outerbridge alakít. Főszereplőnőnk jól építi fel ezt a visszahúzódó karaktert. Meghatóbb jelenetekben pedig felettébb hiteles volt az apró rezdüléseivel, gesztusaival együtt.
Óriási íveket kerüli azért ez a mű. Csendes, meghitt keretek között lavírozgat, ezért inkább a nők szimpatizálhatnak vele jobban.
És igazatok van, baszki, hát megint nem írtam semmi újat, pedig már majdnem azt hittem. :)

A világ nem elég - Vélemények

2023-10-10 18:09.37

Temérdek akcióval van megspékelve A világ nem elég nevezetű 19. James Bond készítés, mely hordozza magával a régi jegyeket is. Azokat a régieket, amiket Sean Connery vagy éppen Roger Moore képviselt kémesebb köntösbe burkolva ezzel magukat, csak hát azok a korszakából adódóan lassabbaknak mondhatóak, amit már korábban írtam, tehát semmi új. Ugyan, ha összemérjük az 1995-ös rendezéssel, akkor Apted munkája adhat okot nekünk némi berzenkedésre. Ám jómagam simán igent mondok erre a mozira, mivel ilyennek kell lennie egy 007-es kalandnak, még ha összességében lehettek volna feszesebb részek, mégis hát ez még mindig az írek talentumának, Pierce Brosnannek a fénypontja, hiszen igencsak volt energiatöltet, életerő, megmutatni akarás az alakításaiban, akciózásaiban, amik hűen ábrázolták számunkra, hogy milyen a britek első számú titkos ügynöke. Na és ajándéknak kapott magának szemrevaló gráciákat, vagy éppen ellenfélnek. Az utóbbira értem ez alatt azt a bérgyilkost, akit a címlapfotós olasz modell, Maria Grazia Cucinotta alakít. Pont itt hangzott el Brosnantől az egyik szokásos szöveg, ami így hangzik: Én meg tudom védeni magát.
Aztán Bond mítosza újra felragyogott, az állandó veszélykeresésével, eltántoríthatatlan cselekvőképességével, vélt igazáért való küzdelmével, hazájának tanúsított hűségével, héroszi mivoltával, melyek pozitív színben tüntették fel mindig is.
Szóval, megvannak itt a szokásos jellemzők, úgy, mint merényletek, akciózásokon belül síelések, vízi manőverezések, száguldozások, elbújtatott, bevehetetlen erődítmények, lásd Skócia- Eilean Donan Castle. Bondot segítő csodakütyük, például a szinte mindenen átlátok napszemüveggel, Desmond Llewelyn utolsó közreműködésével, híres mondatával: Soha ne lássák, hogy vérzel. E mellett megjelenik a bebetonozott titkárnő, Moneypenny, akinek személyét inkább a Moore korszakban tették jobban perifériába, amikor kisebb traccspartikat, flörtöléseket tartottak egymással. Aztán láthatjuk az angol titkosszolgálat fejét, irányítóját, az M-nek nevezett kimért Judi Denchet, ő kihagyhatatlan volt már a kilencvenes évek közepétől, ám személye a Craig érában csúcsosodott ki, akkor vált mérvadóbbá, mivel akkor szorosabb kötelék alakult ki ügynökével.
The World is Not Enough-ban az akciók királyak, van bennük sung, azaz iram, vagy nevezhetjük dinamikának is, olyan, amire nyomban odafigyel az ember, és azt mondja magában, hogy ez már valami. Bros még mindig talpon van, kinézzük belőle, elhisszük róla, hogy fel tudja találni magát rizikós, kilátástalan helyzetekben is, és képes megmenteni a világot.
Sophie Marceau pedig szintén formában létezik, jól alakítja az ördögi és az angyali nőt egy személyben, aki a mozi történeti részének fontossága.
Továbbá, akinek több képernyős szerepet szántak, az nem más, mint Denise Richards. Lehet rajta rugózni, hogy vajon mennyire illett a képbe. Szerintem elment egynek, mivel Piercen volt toronymagasan a fókusz, így ebből a szempontból ártani nem ártott az egésznek.
Végül a jellegzetes zenei kották is felcsendülnek, amik védjegyei ennek a sorozatnak, sőt, még a betétdal is határozottan jó, oké, nem egy Gladys Knight, de a fúvósokkal, gitárral, énekhanggal, magával a misztikusságával együtt bizony ez ízig-vérig Bondos volt.
Bírálatok ellenére magam meg voltam elégedve ezzel a résszel.

Korlátok nélkül (1998) - Vélemények

2023-09-23 16:19.18

Príma életrajzi dráma az amerikaiak hosszútávfutó csillagáról, Steve Prefontaine-ről.
A jeles rendezőúr, forgatókönyvíró, Robert Towne vállalta ezt a feladatot Tom Cruise produceri asszisztálásával, hogy betekintést ad nekünk nézőknek egy mára már legendássá vált oregoni születésű atlétáról, aki rövid élete alatt beírta magát a történelemkönyvekbe. Konok, dacos természetű volt, és csak magára hallgatott versenyzései alkalmával, de vitathatatlanul hírnevet szerzett magának. Persze, ehhez a hírnévhez az is hozzátartozik, hogy hamar elment az élők sorából. Valódi versenyzői kvalitását sajnos nem tudta felszínre hozni, filózok most az 1976-os montreali Olimpiára, ami már nem adathatott meg neki. Viszont kétség sem férhet hozzá, hogy éveiben a legjobbak közé tartozott, sőt, beszédesebbek az amerikai rekordállításai kétezer métertől tízezer méterig. Az meg még beszédesebb, hogy Eugene-i atlétika Diamond League verseny jelenleg a nevét viseli. És csak úgy halkan mondom, azokkal a régi eredményeivel sokakat kenterbe verne ma is az atlétika pályán, még ha, oké, aláírom, más korszak volt akkoriban. Ám ezen felül volt benne valami plusz, ahogyan versenyzett a rekortánon. Gondolok itt azokra a nyargalásaira, mikor élre állt, és végig ő irányította a futamot, ami máshogy nem is lehetett volna konokságából adódóan. Taktikailag ez veszett fejsze nyelének tűnt, ám volt ebben a csávóban kurázsi, őszinteség, amire felfigyeltek a nézők, és elkezdtek vele szimpatizálni, rajongani érte.
Na, egy röpke felvezetés után, beszéljünk erről a sportfilmről. Amit nyugodtan nevezhetünk belevalónak, hiszen Towne jól végigzongoráz a Pre-nek becézett atléta életpályáján. Betekintése egyáltalán nem torkollik unalomba, hanem érdekes párbeszédekkel, visszatekintésekkel, életpillanatokkal tarkított.
És erre jöttek színészei, akik asszimilálódtak szereposztásaikkal. Fő központi egyén természetesen a Prefontainet alakító, Billy Crudup, aki megoldotta ezt a kihívást, ámbár lehetett volna valamivel agresszívabb, keményebb, hogy érezzük rajta, miszerint ez az ember tényleg korlátok nélkül élt. Mégis magát a futást, a könny, vér, veríték, szenvedés mellett ő úgy írta le, mintha egy művészet lenne.
E mellett, akit érdemes, sőt, igencsak érdemes kiemelni, az nem más, mint a mindig biztos pont, Donald Sutherland. A géniuszi edző, William Jay Bowerman szerepében sziporkázik. Atyai tanácsi, bölcs szavai ültek, mégiscsak egy húszas évei elején járó kölyöknek kellett instrukciókat, taktikai fortélyokat adnia. Továbbá Bill forradalmasította a futócipőket, és egy világhírű márkának a kitalálója, társalapítója, aminek a neve: Nike.
A mozi nem ül le, hanem szépen halad előre. Az oregoni csillag mezei futásain át az Olimpiáig, majd a tragikus autóbalesetéig bebocsátást nyerünk. Külön tetszett a versenyszámok alatti lassítás, dob, gitár kombinációjával, azokkal a lüktetésekkel- azon nyomban felturbózta a látottakat.
Crudup állja végig a sarat, hiteles szerepében. Aztán kiderül ebből az életrajzból, hogy az elképzeléseihez makacsul ragaszkodó klasszisnak közel sem idilli az élete. Ugyan eredményes, de a szigorú szabályoknak köszönhetően jóformán egy fityinget sem keres futásaival, ezért az 1972-es müncheni olimpia után a mindennapi betevőért egy kocsmában csaposnak áll. Közben előtte megismeri szerelmét, akit Monica Potter alakít. Ennek kapcsán van egy jelenet, mikor Steve mesél neki a hullámzó parton a naplementében, hogy mi a titka. Az, hogy én tudok valamit, amit ők nem tudnak. Gyerekkoromban tanultam meg, egyszerűen jobban tűröm a fájdalmat a többieknél.
Végén lévő Sutherland érzelemmel teli búcsú szavai pedig megkoronázzák az egészet. Összességében elmondható, hogy nem olyan pátoszos ez a mű. Igyekszik a realitás talaján maradni. Vélekedésem szerint még a nem sportkedvelők részére is egyszeri nézést érdemel, ha másért nem is, de Steve Prefontaine emléke, tisztelete miatt minden bizonnyal.

Michael Jackson: This Is It - Vélemények

2023-09-09 22:43.30

Szamcsi bácsi! Hiába vágsz most nekem vissza, mert attól, hogy beszólogatsz, vagy fogalmazok szebben, intő szavakat mondasz felém, ezekkel még nem tudod kivágni nálam a biztosítékot, vagy az is lehet, hogy ösztönző jelleggel küldesz efféléket. Tegyed nyugodtan. Ezzel gond egy szál sincs. Jómagam szintén írtam már rengeteget a fórumba, szimplán kedvtelésből. Könyörgöm, nekem nincs mit bizonyítanom senkinek, mint ahogy neked sincs.
Minden elfogultság nélkül mondva elismertem mindig is a munkásságodat itt a fórumon- ez máig vitathatatlan, amit letettél ide. Ha valaki veszi a fáradságot és visszakeres, az látni fogja, hogy miről dumálok jelen pillanatban. Kétségtelenül munkádból adódóan temérdek filmről írtál kritikát, véleményeket, meglátásokat. Jókat, elsöprőket, intenzíveket, olykor odamondósakat, szóval sosem kerteltél itt ebből a szempontból, kimondtad, amit gondolsz, érzel- ezért is valószínűleg csípték sokan az írásaidat, megannyian tudtak vele azonosulni valamilyen szinten. Tudtál az olvasókra Hatást gyakorolni-, ami az egyik lényege az egésznek. Régebben érezhető volt az írásaidon, hogy rendesen oda teszed magadat, átélted az egészet ezen a téren, fogalmazási készségedtől kezdve a szakmai rálátásodon át. De miért is ferdítetted volna el a valóságot ezzel kapcsán, hiszen úgy írtál véleményt, ahogy te éppen láttad az adott mozgóképet. Ne vedd bántásnak, nem is akarok pálcát törni rajtad, sőt, senkin sem szoktam annyira, de valljuk be, az elmúlt két-három évben te égtél irtóra inkább ki, mivel nemhogy a nagyjábólt nem érted el, hanem a nyistával, azaz szinte a nullával volt egyenlő, amit produkáltál- ennek a miértje rád van bízva, ne mond el, nem rám tartozik, sőt, másra sem. Viszont annak fényében, amit az előbb felkonferáltál, nyilván Te nyugodtan, lazán megteheted, hogy most már csak felügyelgessél, rendet tegyél, olykor brahiból beszólogassál egyes emberkéknek itt a filmkatalóguson. Szóval, ebből a nézőpontból ugye ez is okés. Aztán lehetséges, hogy nekem kellene visszafogni magamat, nehogy véletlenül bepofizzak itt valakinek, aztán bannolva legyek innen.
Köszi, hogy meghallgattál. Neked is kitartást, és hajrá az élet minden területére.

2023-09-09 20:15.08

Ti meg főleg feleslegesek vagytok egy ilyen fórumra, ilyen hozzáállással!
Az evidens, hogy Michael mindent elért a szórakoztatóiparban, amit el akart. Sőt, messze túl is szárnyalta azt. De az egészségügyi leépülése a ledöbbenéstől lehetséges, hogy odébb áll. Nem kell nekem hinned, de kérlek, ő azért rendesen rombolta magát, és olyan terhelés alatt volt éveken, évtizedeken keresztül, mint egy élsportoló, ami ezen a szinten már káros hatást eredményezhet elő. Ennek következményeképpen egyszerűen elhasználódott, elkopott, ronccsá vált.
Csak… Csak az a helyzet, hogy neki nem volt más választása. Rátették erre az útra gyerekkorában, és zakatolnia kellett, mint egy gőzmozdonynak.
Igen, rühellt, nem szeretett a kamerák előtt kimondottan szerepelni, mármint egy az egyben, interjúkat, talk-showkat inkább kerülte.
Ám a színpadon, az élő showkra átváltozott. Ő félelmetes volt ilyenkor. Maga volt a Vadság, a Szenvedély, Energia! Ő a vasszöget is kettéharapta volna. Szikrázott minden porcikája produkciózásai alkalmával. Az ének, tánc nyelvén nyomta át a mondanivalóját a közönség irányába- ezt az ilyen mértékű hatásgyakorlást senki sem érte el, se előtte, se utána.
E felett Michael a kreatív beállítottságának köszönhetően remek üzleti érzékkel rendelkezett. Amihez ugyebár kommunikációs készség, és fellépés se árt ha van. Ja, meg hogy ki tudj állni a saját nézőpontodért az adott helyzetben. A menedzserének Frank Dileonak ezek voltak a szavai: Minden kezdeményezést személyesen kísért végig, és sosem tévedett. Sztár ügyvédje hasonlóan nyilatkozott vele ennek kapcsán. Ő büszkélkedhetett a nyolcvanas években a legtöbb nézővel, övé volt a legdrágább élő műsor, és kétségtelenül a legdrágább banda. Tizenhat zenésze közül bármelyiknek az esti gázsija akkor közel egy millió forintot tett ki. Mind e mellett azt rebesgették, hogy a színpadi effektjei, trükkjei heti fél millió dolláros gyártási költséget emésztettek fel.
No meg az ő zenéje populáris volt, fiataltól idős hallgatta, ezért is tudott akkoriban ekkora nézettséget produkálni.
Volt Michaelnek csaja, szerelme. Úgy hívták, hogy Diana Ross. Ő kezdetben a Jackson fivérek énektanárja volt. Csak sok volt köztük a korkülönbség, tizennégy év, ezért ezt csak plátóinak lehetett inkább mondani. Később pedig Ross megházasodott, amit Jacksonnak el kellett sajnos fogadni, még ha belül fájó és kemény volt számára, mivel szoros kötelék alakult ki köztük. Ettől függetlenül utána jóba maradtak egymással.
Ezen a fronton amúgy kívülről tiszta, ártatlan arcú herceg képét mutatta. Többször az akkori elit udvarhölgyek társaságában csillogott, mint például Sophia Loren, Jane Fonda, Yoko Ono.

2023-09-08 18:36.11

Igen, tanító jelleggel írtam.
Mit nekem This Is It. Kérlek szépen, csak visszalépek csipetnyit az időben, 2009-től egy cirka nyolc évet. 2001-et írunk, Michael jóformán csak lógatta a lábát, aztán robbantott hat év után egy zsírúj albummal, aminek az a címe: Invincible, amit ennek az év októberében adott ki. De nem is feltétlenül ez a lényeg, hanem az, hogy egy hónappal előtte ünnepelte pályafutásának harmincadik évfordulóját. Óriási bulival, vendégsztárokkal, jóbarátokkal, fivéreivel, közeli ismerősökkel, bálványozókkal megspékelve. Ja, plusz szórakozni vágyó emberekkel, közel se búval bélelt közönségre gondolj, hanem olyanra, akiket elég jó formában kapott el olykor a kamerás, főleg nőcikre vacillálok most. Csak néztem, hogy milyen bulis pezsgésben érezték magukat..
Tehát, hely New York City, Madison Square Garden. Színpad a színház és a klub jelleg ötvözete, lent a placc, a tánctér, felette pedig a zenész brigád. Szóval, e jeles ünnep alkalmával, ezek a meghívott hírességek produkcióztak neki, hogy kifejezzék tiszteletüket iránta. Olyan nevek, mint Usher, James Ingram, Luther Vandross, Liza Minnelli, Marc Anthony, Elizabeth Taylor, az akkori Destiny's Child frontcsajai, (Beyonceval, Kelly Rowlandel, Michelle Williamsel). Britney Spearsel, akivel extra gyanánt bugizott egyet The way you make me feel-re. Ennek a másik sémája se volt éppen gyöngécske, mikor Jacksonnak riszálta magát az a nőci! Kit mondjak még, aki megvillant az összejövetelen. Hát például a humorherold, a szájhős, Chris Tucker.
Ja, rajtuk kívül ott kamillázott a lelátón, és fejét ingatva, ledöbbenve nézte az atyaúristent, Michael Jacksont, arról a kölyökről beszélek, akit szerepeltetett még anno a Black or White klipjének a kezdő snittjében, mikor gitárszólózik egyet az elején, és berobban az egész kóceráj. Aki akkor Hollywood első számú gyerekszínészének számított, az egykori balettos, akit Macaulay Culkinnak hívnak. Na ja, az más tészta, hogy csinált később elzüllött dolgokat. Igen, inkább hagyjuk is. De akkor 21 évesen ott csápolt ledöbbenve a nézősereg gyűrűjében, mikor a mester tolta mondjuk a Rock My Worldot- Megrengeted a világomat, (Jackson ennek a klipnek lezongorázásában lévő táncban- baszki, hogy mennyire Éles, Átütő, Stílusos, Harcos volt!), pont ez volt a rövidített verzióban az uccsó szám. Mikor összerogyva megnyomta erőből, hosszan a You Rock My World kifejezést, még Tucker is bőrszerkóban, giga keresztel a nyakában bepofátlankodott erre, aztán piruettezett egyet előtte, olyat, amilyet a klipben, vagy éppen a Csúcsformában című filmekben csinált.
Mire akartam kilyukadni. Arra, hogy Michael ekkor még meg tudta magát villantani, tudott izzani, dübörögni arra a kb. harminc perce amennyit vállalt. 43 évesen még nem látszottak rajta az egészségügyi gondok, vagy jól palástolta. Persze, a Bad Tour formájához nem szabad mérni, ám kimondottan elemében tartózkodott, mondjuk nem is csoda, ennyi favorizálója mellett. Egyébként marha jó kis koncertet rittyentettek össze neki. Többféle változat is megjelent belőle, van rövidített, ami egy óra 20 perc körüli, plusz olyan is, ami hosszabb és extra produkciókkal tűzdelt.

2023-09-05 16:44.09

Ha felfelé kerekítek, akkor is tíz éves kora óta tolta a show-businessben, ötven éves koráig, az negyven év. Jó, bocs, lefaragok 10 évet, mivel a kilencvenes évek végétől jócskán háttérbe vonult, akkor már abbahagyta a turnézást, eltávolodott a zeneipar rivaldafényétől az ő szintjéhez mérten, lemezt se nagyon adott ki. Így marad három évtized, amit Intenzíven végigtolt. Ő még 34-35 évesen, a Dangerous Touron is kimondottan jó formában mozgott, egyszóval: Csúcsban! Maradjunk annyiban, hogy totál őrült, BAZI NAGY két órákat produkált az ilyen koncertek alkalmával. Lásd: Bukarest, London-(szakadó esőben), Buenos Aires. És akkor a későbbi History Tourról nem is beszéltem, amit különben az HBO is közvetített, ahol már el voltak kopva a hangszálai, mert annyira túlerőltette őket.
Hosszú évek kihagyása után, a This Is It lett volna, amivel újra visszatér a világ porondjára. Haladni kellett a korral, mivel az ő koncertjei a nyolcvanas, kilencvenes években zajlottak. Ráaggatható, hogy azok a régi struktúrákkal felépített showk voltak, még úgy is, hogy rendhagyó előadásokat adott, grandiózus módon, emberáradattal-, Igazi Koncert Feelinggel! Lejjebb le van vésve mennyi ember dolgozott egy ilyen turné alkalmával. Viszont például a Pink Floyd lézerágyúihoz, technikai bravúrjaihoz, újításaihoz mérve elmaradt. De ne gondolj még így se aprócskára, mivel csak úgy halkan mondva, egy ilyen koncert áramellátása egy lakótelepével vetekszik.
Tehát, nem állhatott meg az idő. 21. században jártunk a 2009-es turnéja kapcsán. Hagyj ne menjek most bele, hogy a kétezres évek elején mennyi népszerű zenei csapat, formáció indult turnézni. Marhára beharangozták koncertsorozatát, minden jegyet el is adtak ennek kapcsán. Temérdek új táncos közül válogatott, akikkel majd együtt akart dolgozni- úgy választotta ki őket. Régebbi számai ugyan szerepeltek a műsorlistán, ám tett bele újabb elemeket, broadways kivitelben, egyéb koreográfiákkal, újításokkal.
Igen, Michael sokat plasztikáztatott, ez volt az egyik negatív beidegződése, ami idő után nyilván nem tesz jót a szervezet számára, mi több, egy bizonyos szinten károssá válhat. No meg szigorú diétára, önsanyargatásra fogta magát, sőt, vegetáriánus étrendet folytatott. És ezt már olyan mértékben csinálta, hogy temérdek tápanyagot (ásványi anyagot, fehérjét, szénhidrátot) megvont magától, amikre normál esetben szüksége lenne a szervezetednek. Ezen a terén átesett a másik oldalra, ami azt eredményezheti, hogy ki leszel teljesen zsigerelve. Nyilván, ő különc volt- akadt olyan, hogy a londoni szállodájában Pierre ásványvízzel töltötte meg a fürdőkádját… És végletes egyes dolgokban, tehát vagy csinált valamit vagy nem.
Sanszos, hogy a fentebb említettek együttese kihatással voltak a leépülésére. Az orvosa, Conrad Murray ott volt a halálos ágyánál, de valószínűsíthetően Michael szavára hallgatva adott neki gyógyszert. Szóval, egyszerűen Jackson felülírta az orvosának tanácsát, szavait. Simán megtehette. Kérlek, ő világ egyik legbefolyásosabb embere volt, egy két lábon járó milliárdos, maga a pop királya. Ha ő mondott valamit, akkor azt illő volt úgy csinálni.

Usain Bolt - Vélemények

2023-09-04 18:09.15

Usain tudta mi az a Nagyság.
Nem akarom védeni, amúgy sincs rászorulva, sosem volt, és sosem lesz. Ám ő egy külön dimenzió volt! Ő majdhogynem akkora sportolóvá vált, mint bokszban Muhammad Ali- (Lebegj, mint egy pillangó, szúrj, mint egy méh). Ezt az értheti meg igazán, aki átélte azt a korszakot, netalán megadatott neki, hogy lássa élőben versenyezni. Jómagam életnagyságban nem találkoztam vele, viszont képernyőn keresztül számtalan megmérettetését követtem végig izgalommal várva. Persze, halad az idő, öregszik az ember, ma már másfajta perspektívában látom, de akkor fiatalként elhitette az emberrel, hogy semmi sem lehetetlen!- ez volt az egyik felemelőnek mondható tulajdonság, mentalitás benne.
Jelen lévő tisztelt csillagtól, Armand Duplantistól minimum 10-szer, hanem többel felkapottabb, népszerűbb volt pályája csúcsán, csak a berlini Vb-n miatta mentek ki 70 ezren, hogy lássák, őrjöngjenek érte, mikor világcsúcsot lohol. Előtte kifordulva futott rekordot százon Pekingben az Olimpián- máig az Olimpiák történetének egyik legnagyobb pillanata! Olyan, amilyet még 30-50 év múlva is feleleveníteni, emlegetni fognak.
Viszont az is igaz, hogy Magyarországon azért többen nem csípték, megbotránkozónak, könnyelműnek tartották viselkedését, hogy a király számtalanszor elbohóckodja futamának beharangozóit, háttérbe szorítja a megkívánt komolyságot. Vagy amikor azzal szembesült a jónép, hogy kivitte az Egóját a rekortánra valamiféle nem e világi módon. Valljuk be, ez az attitűd a magyar sportolóktól, hétköznapi társadalomtól fényévekre állt, áll jelenleg is- mondjuk ki, nehéz volt vele azonosulni.
Bolt jamaicai szegénységből indult, olyan helyről ahol a normális vízellátás is akadozott, ahol kezdetben atlétika pálya se nagyon volt. Fűben, porban, salakon tréningezett. Ránézésre közel se tipikus atléta volt, hanem úgy nézett ki, mint egy kosaras, főleg méretéből, végtaghosszúságából adódóan. Mozgását pedig egy középtávfutóénak lehetne leírni, pont ebből kifolyólag látszódott kívülről sokszor erőlködés nélkülinek.
Alapból kétszázra specializálódott- ez volt a fő versenyszáma. Tizennyolc évesen, suhancként, 2004-ben Athénban az Olimpián már indult, de még az előfutamból is kiesett, olyan bűn rossz futás volt ott és akkor tőle. Aztán akadt egy Glen Mills nevezetű edzője, aki szárnya alá vette, kikupálta, őneki köszönheti, hogy felmászott a világ csúcsára. Akadt olyan, mikor hányingerig, rosszullétig futtatta vele forróságban résztávozás gyanánt a kétszázakat- Vita-maxnak, azaz Határterhelésnek hívják. Ne hidd el, pedig így volt, van róla neten felvétel. Tizenévesen választás elé állította Mills, vagy felmész négyszázra, vagy lemész 100 méterre- Jamaicai sprintkirály ekkor okosan döntött, mivel az utóbbi számban tíz év alatt az egy kezemen meg tudom számolni hányszor verték meg. Még távollal is próbálkozott csapatával együtt, csak az volt a gebasz, hogy ütközött a program világversenyen. Nem véletlenül volt tervbe a távol, mivel az egykori fenomén, Carl Lewis is szerepelt egykoron ebben a számban, így hát miért ne. De ez végül megdőlt, és csak a fentebb említett futószámaira koncentrált.
Ma már a sport szórakoztatóipar. Üzlet. Igen, ő millió dolláros atléta volt akkoriban, mindent el lehetett vele adni, szinte mindenki az ő nevét skandálta. Foggal-körömmel küzdöttek érte a szervezők, hogy lecsábítsák valamelyik Golden League-nek nevezett állomásra. A rekortán volt a színpadja, ahol előadhatta magát. Nyilván, mára kiszállt az atléták világából. Ám neki akkortájt átformáló hatása volt erre a sportágra, mivel elérte azt, hogy mondjuk miatta egy VB-n, a 4x100-as gyorsváltó legyen a végső szám- így az utolsó tündöklés az övé lehetett. Mindazonáltal, most figyelj, amit mondok: Magát a Sportágat, az Atlétikát egy más szintre emelte- ez a kulcsmondat vele kapcsán!
Még egy-két kulissza személyéről. Londoni Olimpián, 2012-ben a nyakán loholt az összes vetélytársa. Legszorosabb viadala ígérkezett. De nem is a nyerése volt az egyik színezés, hanem az, hogy meghívta az énekesnőt, szuper táncost, az egykori Girls Aloud frontnőjét, a brit származású, Cheryl Ann Tweedyt viadalára, aki végül nem toppant be, pedig mi is vártuk a képernyő előtt. Viszont előtte azt üzente neki: Ha eljössz életem meccsére, akkor este a fellegváramban, a rivaldafényben mindent Igazzá varázsolok számodra.
Ezekben az időkben egy éjszakai szórakozóhelyen, a kitetovált, fenegyerekkel, filmszínésszel, hajdani ökölvívóval, Mickey Rourke-kal is vágtázott egyet az éjszakában. Aki szeretett ilyen helyeken hajnalhasadásig dorbézolni, olykor tajtrészegre innia magát. Na, előtte beszólt neki egy ilyet: Hééééé Usain! Tényleg olyan hatalmasnak tartod magadat ? Hát akkor lássuk a medvét! Kimentek az utcára és nyomtak egy Te vagy Én futópárbajt. Bolt hozta be sprinterek között azt a lazaságot, ami előtte sosem volt divatban. Azt hangsúlyozta: Figyu! Lazulj már el, ne vedd ezt a versenyzést annyira drasztikusan. Voltak, akik elképedtek ennek láttán, voltak, akik rögvest az aurájába kerültek.
Lehetne még vésni róla, de most álljunk meg. Egy szó mint száz, ő egy élő legenda, olyasmi, mint nőknél Allyson Felix.

Sport

2023-08-21 18:50.33

2023.08.20.-át írunk, Szent István király ünnepnapján járunk, amikor rengeteg színes program várja az érdeklődőket országszerte. Most mindenki egy kicsit rekreálódhat, azaz kikapcsolódhat, feltöltődhet.
Ám amitől jelen pillanatban hangos a világ, az nem más, mint az Atlétika Világbajnokság, amit hazánk rendezhet a vadiúj Nemzeti Atlétikai Központban, mely nemcsak kívülről impozáns látvány, hanem belülről még inkább megmutatja nekünk, hogy milyen hatalmas aréna is.
Elit atléták ezrei toppannak be hazánkba, hogy összemérjék erejüket, ügyességüket, gyorsaságukat adott versenyszámukban.
Most a 20.-ai napot szeretném kiragadni, abból is csak pár versenyszámot, amit jómagam szemrevételezhettem egy cirka néhány órán keresztül. A világ minden tájáról emberek gyülekezete lepi el a stadion előtti részt. Magyar nézők, rajongók, kíváncsiskodók, élményszerzésre vágyok, olyanok, akik nyitottak erre a sporteseményre, amit a világ harmadik legnagyobbjának tartanak számon. Kinti részen, reklámok, transzparensek, logók, ereklyék, minden olyannal találkozhatunk, ami ehhez a sportághoz köthető.
Jegy felmutatása, ellenőrző kapukon átvergődés, dübörgő zenére most már be a katlanba. Belépve az egész atmoszférának hatása alá kerülünk. Sőt, ott ácsorogva, az az ember érzése, hogy bármely európai ország ilyen létesítményével simán felveszi a versenyt.
Körültekintés a buildingben, helykeresés, majd fel a tribünre, ahol a magasból rálátni az egész rekortánra.
Érkeznek a versenyszámok. Olyanok, mint diszkoszvetés, 400 méterek, magasugrás, 100 méterek, gátfutások, hétpróba. Délelőtti programban vagyunk, ami tele van előfutamokkal, selejtezőkkel. Persze, a magyar érdekeltségekre koncentrálunk leginkább, főleg a női hétpróbára, ahol Krizsán Xéniáért és Nemes Ritáért szoríthatunk, akik a legjobbak mellett csatáznak a minél előkelőbb helyezésért. És nem is akárhogyan csatáznak, hiszen érkeznek a hangorkánok a lelátóról és ezzel arányosan az iszonyatos repülések távolugrásban, majd hosszú gerelyhajítások, kiváltképpen Krizsántól, aki remek eredménnyel, 6479 pontot gyűjt össze a két napon át tartó embert próbáló kihívások alatt. Egyébként valamilyen szinten meglepetés győztes születik ebben a számban, mivel Anna Hallt megelőzve a brit színekben versenyző, Katarina Johnson-Thompson söpri be az aranyat, így őt nevezzük az Atléták Királynőjének e pillanatban.
Ennyivel nincs megállás, hiszen látunk férfi négyszáz métereket. Olyan versenyzőkkel karöltve, mint az olimpiai bajnok, szellőléptű grenadai világklasszissal, Kirani Jamessel, aki érinti Usain Bolt lazaságát, mármint, ha mozgásilag nézzük, akkor nem állok oly messze ettől a megállapítástól. Arra meg ki se térek, hogy egykoron Lashawn Merrittel mekkorát loholtak egymás nyakán, hogy eldöntsék ki a lenyomhatatlan egyén ott és akkor. Kirani ilyet kimondva: 300 méterig szinte csak utazni fogok, aztán belehajszollak olyan loholásba, hogy az utolsó százon vicsorítva fog a nyelved lógni!
Aztán, itt van a világcsúcstartó, dél-afrikai származású, Van Niekerk (43.03), vagy a Bahamákról, Steven Gardiner. De a fókuszáltság természetesen a magyar versenyzőn, Molnár Attilán van, akit a több ezres nép beordít, betapsol a célvonalba, még ő sem hiszi el, hogy ilyen létezik. De bizony igen, mivel véghajrájával továbbjutó helyet ér el. Mint ahogy Takács Boglárka 100 méteres női sprintje úgyszintén.
Tervezett program tovább süvít előre. Lépdelnek pálya mellett a magasugrók a jól megszokott helyükre. Lesátoroznak, majd elkezdődnek a gimnasztikázások, szökdelések, ki-ki a bevált módszerét végzi. Felteszik nekik a lécet az ő szintjükön valami lájtos magasságra, kis indító zenei ütemek, aztán hagy pörögjenek azok a bemelegítő ugrások. Egymás mellett két 18 fős csoportban, akad, mikor szinte szinkronban ugranak egyik és másik oldalról. Gyönyörű flop technikákat, tipikus atlétára jellemző mozgásokat, könnyedén kivitelezett ugrásokat nézhetünk. Olykor szivacson kézenátfordulásokat, vagy éppen pár lépésből végrehajtott 180 cm körüli ollózásokat, csak úgy pozitívan vett arcból, erődemonstrációképpen az ilyen Barshim féléktől.
Igen, ez a világszint, amibe most magunk is belepillanthatunk pár óra erejéig.

Frankie és Johnny - Vélemények

2023-08-18 16:39.22

Színházi jelleggel bíró alkotás az 1966-os Frankie és Johnny.
A 20. század kulturális ikonjával a főszerepben, a tupelói születésű, egykori karatéssal, Elvis Presleyvel, akivel ez idő tájt szinte mindent el lehetett adni, mivelhogy ekkor már tündöklő sztár volt. Tehát nemcsak a zeneiparra fókuszálódott személye, hanem egyéb helyeken kívül előszeretettel beinvitálták őt többféle moziba is, ahol elsősorban kinézetével és énekhangjával tudott dominálni.
A nem valami ismert Frederick De Cordova működött közre e rendezés során, aki inkább televíziózásban alkotott, ám a színpadi világhoz is lehetett némi érzéke, mivel ennek hangulatát jól vetítette nézője felé.
Persze, a hangulat felett egy giccses, túldimenzionált világba röpít minket, ám ez is a célja ennek a musicales műnek. Kitérve a külcsínre, az egész díszletre, ahogy berendezték a különböző helyszíneket, az egyedi tervezésű kosztümökre, magára a színpadra. Nyilván a történet illett ehhez a légkörhöz, hiszen egy szórakoztatóipari páros előadásait láthatjuk, sőt, kiegészítve a társulat többi tagjával, akik a Mississippi- gőzhajó utasait szolgálják ki előadásaikkal.
Donna Douglas öltötte magára Frankie szerepét, akit általában féltékenységi rohamok gyötörtek Johnny miatt- ez még a műsoruk egyik részecskéjét is képezi. Donna jól hozza ezt a tűzrőlpattant, cukipofa csajt, e mellett színészkednie szintén kellett, amit sikeresen abszolvált.
Jó, nyilvánvalóan Presleyre kíváncsi sok mindenki, főleg a csajok, aki használja ütőkártyáit, mégpedig a kifogástalan kinézetét, fellépését, énekhangját, muzikalitását, amiktől megannyian bűvkörébe kerültek. Az imidzséhez az is hozzátartozik, hogy ő jókor volt jó helyen, még ha eleinte neki is göröngyös utat kellet kijárnia, hogy majd később így befusson. És igen, ez a szerep azért hálás számára, mivel teletolták zenés résszel, ami világéletében az övé volt. Tényleg akadtak szívet meglágyító dalolászások tőle, például a szájharmonikás fiúcskával, akinek kis bőröndjére az volt ráírva, hogy Shine, azaz: Ragyogj!
Elvis ide vagy oda, magam a Nellie Blyt alakító, Nancy Kovack-ra tettem tekintetemet. Hát mondjuk ki, nem egy piskóta „néni”. Akkora MADAM volt, hogy szavakba se merek bocsátkozni vele kapcsán. Néztem mikor csak úgy profilból vette itt a kamera, hűűű milyen méltóságteljes megnyilvánulások voltak tőle. Még lehet Medveczky Ilonát is kenterbe verte volna. Prezentálta, hogy ő lenne a világon az utolsó, aki lemenne bárkinek pincsikutyába. És még nem is hülyéskedek, mivelhogy Kovack szerepelt olyan 1963-as Coppertone naptej reklámban, ahol tényleg pórázon tart egy férfit magának.
Szóval összességében nálam átjött ez a mozi. Még egyszer méltatás a dekoratőröknek, jelmeztervezőknek, sminkeseknek, és még azoknak, akik hozzájárultak, hogy kinézetileg minden így mutasson, ahogy mutatott.
Annyira még kitérnék, hogy létezik egy későbbi változat a kilencvenes évekből, Krumplirózsa címmel. Michelle Pfeiffer és Al Pacino drámaibb hangvételű közöse, amit még mindig nyerő skatulyába teszek.

Őfelsége kapitánya - Vélemények

2023-08-13 20:47.10

Ősrégi kalandfilmek egyik ékes képviselője.
Raoul Walsh nem éppen aprócska neveknek rendezgetett, hanem olyanoknak, mint Marlene Dietrich, Humphrey Bogart, vagy az itteni főszerepben lévő kapitány, Gregory Peck.
Utóbbi az akkori korszak színészfelhozatalának élmezőnyében helyezkedett el, hozzáteszem joggal került oda ahová.
Ha évtizedet szeretnénk belőni, akkor visszakalauzol minket a mozi a 18. század végére, 19. század elejére, történelmileg ez a napóleoni korszak. Ez által betekintést nyerhetünk a hajózás rejtelmeibe, a legénység mindennapjaiba, és e mellett a háborúk korába.
Peck alakítja C.S Forester regénye alapján kitalált karaktert, Horatio Hornblower kapitányt, aki a Brit Lydiának nevezett hajó legénységének vezényel. A vezérkapitány introvertált személyiséggel rendelkezett. Naponta egy mérföldet téblábolt hajóján, e mellett azt híresztelték róla, hogy a kritikus helyzeteket is kimagaslóan tudta kezelni, sőt, szinte lehetetlennek tűnő helyzetekből tudott kimászni saját megérzéseire támaszkodva. Akkor nemhogy navigációs rendszer, de még mezei térkép is alig akadt, ezért rendkívül jó tájékozódási képesség kellett, hogy valaki szárazföldet találjon.
Szóval, ez a kalandfilm jórészt hajón zajlik, szép számmal akad felek közti párbeszéd, így maga a színészi játék mérvadóbb. Szereplők jól teljesítenek a mellékszereplőkkel együttvéve. Technicoloros (színes mozifilmgyártási eljárás akkori védett neve) akciójelenetek 1951-hez mérve egész tűrhetők, sőt, kérem, ez akkor újszerű megoldásnak számított.
Gregoryé vitán felül ez a szereposztás, és ő él a felkínált lehetőséggel. Minden tűrőképességére, higgadtságára, stabilitására, problémamegoldó készségére szükség van. Úgymond üzleti érzékére is, lásd mikor a spanyol királlyal vált diskurzust azért, hogy a megfelelő élelmiszer utánpótlás biztosítva legyen. Mellesleg Hornblower remek kardvívó hírében állt, ezt a tudását megcsillogtatta itt nekünk, ami amúgy a legősibb sportágak egyike. Eredete az őskorra nyúlik vissza, azonban a mai modern vívás valódi gyökereit a középkori lovagok életében kell keresni, mely a lovagi tornák szerves részét képezte. Ezen felül a Férfiasság jelképének nevezték.
Piciny kitérő után, vissza ehhez a kalandos történethez. A vezérkapitányt érik sorscsapások, leendő szerelme sárgalázzal küzd, ami veszélyezteti az egész legénység egészségi állapotát. Éjt nappallá téve enciklopédiákat, könyveket olvas azért, hogy kigyógyítsa betegségéből Lady Barbara Wellesleyt. Továbbá a neje életét veszti, akkor, amikor világra hozza csöppségét. Plusz, flottájának nagyrészét elkapják és bebörtönözik, még neki is menekülnie szükséges. Csak sok-sok viszontagság, álcázás után képes kikecmeregni a nehéz körülményekből.
Na, összességében nézve bőven elfogadható kalandfilm ez, azoknak meg főleg, akik mindig is rokonszenveztek ezzel a műfajjal.
Ja, még annyit. Hollywood legendájának, Marlon Brandonak szintén volt egy ilyen szerepe tizenegy évre rá. Az a film címe: Lázadás a Bountyn- Mutiny on the Bounty. El lehet dönteni, hogy ki volt a jobb, Peck vagy Brando. Én azért az utóbbira voksolok, ám mind a ketten maradéktalanul hozták azt a személyt, akit meg kellett testesíteniük.

Mortadella - Vélemények

2023-08-03 18:36.18

Fentebb osztályoztam.
Ez a Mario Monicelli féle vígjáték azért rendben van. Elvégre ő egész pályája során e műfajnak az úgymond egyik úttörőjének is nevezhető, legalábbis olasz fronton megállhatja ez az állítás a helyét. Csak azért említem, mivel már az 1940-es évektől rendezgetett, és mennyiségre se éppen keveset, sőt, forgatókönyvei szintén tetemes mennyiségűek. Ja, és hát mellesleg ennek az itteni producere ki más is lehetne, mint a mágnás úriember, Carlo Ponti.
Tehát egy 1970-es évek elején zajló, itáliai/amerikai légkört, kultúrát megidéző komikummal van dolgunk, melyet az előbb említett országokban vettek fel, nyilván New York belső forgataga, ember áradata hangsúlyosan megjelenik a képernyőn.
Több ismert színész lép kamera elé. Az akkori dívák dívájával a főszerepben, a Maddalénát alakító Sophia Lorennel. Aki ezekben az években tündökölt, mi több, nem leszek erős, ha azt mondom, ő testesítette meg szinte az összes nőt. Összehasonlíthatatlan érdemmel bírt, csak pásztázd végig ebben a moziban, mikor ott csücsül fekete táskájával a reptéren- erről a pillanatról lőttek is fotót, egyszerűen egy szóval összefoglalva: UNIQUE!
Az meg a született mázlija, hogy világéletében jó génjei voltak. Nyugodtan lapozd fel, ha akarod, hogy jelenleg mennyi idős is.
Loren itt egy elkelt nőt alakít, aki leendő férje miatt beutazik az ígéret földjére, a nagy Amerikába, ahol a repülőtéren procedúrákba keveredik a hatóságokkal, a Mortadellának hívott felvágottja miatt, amihez makacsul ragaszkodik. Ebből alakulnak ki a vígjátéknak címzett szituációk.
Persze, Sophia előadja magát. Néztem azokat a mimikákat, gesztusokat tőle. Az meg a másik, hogy az angolja is kimondottan folyékony volt. Főleg az elején villantotta meg jobban színészi vénáját- angolosan mondva az a rész top acting volt részéről.
A férjjelöltről se feledkezzünk el, akit Gigi Proiettinek hívunk, aki nem szerepelt oly sokszor nagyjátékfilmekben úgy sosem, inkább kisebb szériákban, mini sorozatokban tűnt fel. Annyit elárulok, hogy ő ebben a moziban hoppon marad, mivel nem áll ki a szépséges, Maddalena Ciarrapicoért, ellenben a riportert játszó, William Devane segítő kezet nyújt számára. Ebből kifolyólag több alkalommal együtt mozognak a vásznon. Még az ósdi vityillójába is beinvitálja, ahol legurítanak egy igazi amerikai whiskyt, amit Jack Danielsnek hívunk.
Ezen kívül akadnak még nevek, például Danny DeVito, aki már önmagában megmosolyogtató jelenség, akkora, mint egy falra hányt borsószem, de ez kapóra jön számára, mivel mindig is az ilyen vígjátékocskákra volt hivatott.
Aztán még a huuu de fiatal, felfuvalkodott volt feleséget játszó, Susan Sarandon is betoppan pár minute erejéig.
Valamit illő ezek felett megemlíteni, azok nem mások, mint az aláfestő dallamok, amolyan Folk-rock kivitelben, föntebb tornázták az egész hangulatát, melyben érezhetően keveredtek a két nemzetre jellemzők.
Nem szaporítom tovább a szavakat, az adott korszakhoz, műfajhoz mérve jó ez a Lady Libertynek nevezett komédia.

T mint tenisz - avagy véleményetek a játékosorkól :-)

2023-07-18 16:56.28

2023.07.16.-át írunk, elérkezett a várva várt nap, mikor férfi egyesben a jelen lévő két gigászi egyén összecsap a tenisz szentélyében, Wimbledonban.
Millió ember a képernyő előtt, izgatott rajongók a stadionon kívül, belül úgyszintén, akik kíváncsiak erre heroikusnak kikiáltott viadalra.
Világsztárok hada szintén kilátogat a küzdőtérre. Olyan nevekkel, mint Daniel Craig, aki felesége, Rachel Weisz oldalán mutatkozik. De feltűnik az aranyifjú is, tele magára aggatott nyaklánccal, napszemcsiben, hűsítőt szürcsölve, William Bradley Pittről beszélek. Vagy éppen a mindig méltóságteljes, zöld színű kosztümbe öltözött, Wales hercegnéje, Kate Middleton, aki természetesen majd később a díjátadó ceremónián is serényen tevékenykedik- ők kiemelt pulpituson foglalnak helyet, amit méltán nevezhetünk királyi páholynak.
Nyitott pályán, napsütéses napon kerül megrendezésre ez a csata, valami hihetetlen szeles időjárási körülmények között, ami bizony nehezíti végig a játékosok dolgát.
Kis bemelegítés, pár ütésváltás, aztán a teniszezők bele is csapnak a lecsóba. Szerbek csillaga rögtön kezébe veszi az irányítást, és favoritként ő dominál. A spanyol kölyök olyannyira befeszül a viadal elején, hogy egyszerűen nem találja a maga ritmusát, ennek jóvoltából bő harminc perc elteltével fuccsba megy számára az első szett.
Ám ezzel még semminek nincs vége, hiszen a másodikban meg van az esély arra, hogy újra magára találjon. Így is lesz, hiszen jönnek tőle a koncentráltabb, keményebb ütések, ez által kezd visszatérni ebbe a mérkőzésbe. Olyannyira, hogy most érződik, megszorongathatja az óriás grabancát. Ezt láthatjuk az idegtépő tie-breakben, ahol erőfeszítései nem hiábavalóak, mivel ki is egyenlít.
Érkezik az egy óra hosszú harmadik játszma, melyben a közönség kezd olykor fújolni Djokovic miatt. Ez még jobban felhergeli a szerbet, ilyet kimondva abban a pillanatban: Egyedül az egész világ ellen- ez számára csak az Extra Motiváció! Gondolja magában, már így is felégettem szinte minden hidat magam körül, úgyhogy ennyik vagytok. Ebben a részben akad olyan game is, ahol közel harminc percig egzecíroztatják egymást a felek. Végül Alcaraz fölényesebb játékkal behúzza ezt a részt.
De ezzel nincs megállás, megyünk előre. Előtte azért a szerb szikárság kihasználja a hat perces pihenőidejét. Szüksége is van rá, hogy töltődjön, összeszedje magát. Ekkor érezhető rajta, hogy fizikálisan vannak gondjai, de őt még ilyenkor sem szabad semmiképp leírni, hiszen a tapasztalat, rutin nála van. Fent a tribünön csapattagjai is szorítanak érte, élen Jelena Djokoviccal és Goran Ivaniševićcel. Viszont a feladat az előzőeknél is nehezebb, mivel innentől muszáj összekaparnia magát, hogy meccsben legyen.
Tehát az ádáz küzdelem folytatódik tovább. Nole hiába néz úgy ki, hogy verve van, ám izzadságok, küzdelmek árán valahogy behúzza a negyedik szettet.
Szóval döntő szettre kerül sor. Jóval túlcsúszunk már a négyórás játékidőn. De nem számít, mivel ez nekünk nézőknek feltétlenül jó, hiszen magas szintű teniszt kapunk, játékosok pedig kiszolgálnak minket teljesítményükkel.
Érezzük, hogy valami készülőfélben van. Kilátogatók izgatottan, feszülten figyelnek a leláton, mi szintén a képernyők előtt. Brad Pitt is valahonnan a büféből újra visszacammog királyi helyére, és most már árgus szemekkel csak a pályára figyel. Igaza is van, hiszen fokozódik az izgalom, sőt, tetőfokon! Tapsvihar, beordibálások, megemelkedett adrenalin szint többeknél. Benne vagyunk nyakig a meccs végkifejletében. Innentől mindenki saját zsírján ég, és igyekszik közel a maximum teniszét nyújtani. Alig térünk magunkhoz, olyan labdameneteket, kimeneküléseket, fél spárgákat látunk. Telnek a játékok, még mindig fej fej mellett a két legjobb. A favoritként tartott huszonháromszoros Grand Slam bajnok magához képest szenved, annyira ideges, hogy ütőjét miszlikbe aprítja a hálótartóban. Már ezen se csodálkozunk egy ekkora ki-ki összecsapásban. Carlos Alcaraz fittebbnek, koncentráltabbnak, könnyedebbnek látszik ellenfelénél a végkifejletben. Elkápráztat minket az olykor felugrásból véghez vitt ütéseivel, ritkaságba menő rövidítéseivel.
Megmutatja a világnak, hogy kemény fából faragták, most ő a jobb, nincs ellene ellenszer, így behúzza élete első Wimbledon trófeáját.

Nagy zűr Korzikán - Vélemények

2023-07-12 16:51.05

Kalandozások Korzika szigetén.
Akkor kezdjünk a hetedhétország földrajzával. Kallistena – a Szépség, így hívták a görögök a szigetet, amelyet a Földközi-tenger gyöngyszemének tartanak. A Franciaországhoz tartozó Korzika ma is rabul ejt mindenkit. Az igazi paradicsomnak is méltán nevezhető, "karnyújtásnyira" a Földközi-tenger szívében, mindössze Dunántúlnyi területen. Egy sziget, mely dúskál a fényben, az ízekben és az illatokban... Az ezerarcú szigetvilág szintén találó jelző Korzikáról szólva, mert olyan, mint egy óriási könyv, melyben lapozgatva egymás után fedezzük fel titkait. A fellegvárak és falvak szigorú és büszke arculatát, barokk templomainak népies kedélyességét, a genovai őrtornyok füzérét, de mindenekelőtt természeti szépségeit, a kristálytiszta, türkizkék öblöket, 1000 kilométer hosszú magas hegyeket, a köztük megbúvó tengerszemeket, a vadregényes folyóvölgyeket, a szédítően meredek sziklafalakat…
Pici felvezető után nézzük a Nagy zűr Korzikán nevezetű akció-vígjátékocskát, amely akkora hangokat nem vívott ki magának. Ami tiszta sor, mivelhogy eléggé langyos módon folydogálnak le a percek, kevesebb a vidámabb, megmosolyogtatóbb, vagy az olyan jelenet, ami tényleg képernyőre szegezett volna. Na jó, azért volt, ha lejjebb görgetsz, akkor majd látni fogod az irományomban. De valami nekem hiányzott összességében belőle, a quality úgy talajon maradt, viszont egy délutáni mozizás gyanánt nyugodtan belepillantható.
Szóval, felbukkannak itt azért színészek, akik nem is olyan elhanyagolható nevek, sőt, Jean Renot a filmvilág mindig is magasra emelte, hozzáteszem nem alaptalanul. Ide csak aláírt egy tollvonással, mivel szerepével sokat nem járult hozzá ehhez a komikumhoz. És létezik egy másik bajtárs, akivel már játszottak többször is együtt, ez nem más, mint Clavier. Nálam a Jöttünk, láttunk, visszamennénk közösük, mikor láttam úgy jó régről, akkor gond szál se volt vele. Még ha ő eszement sok kisebb volumenű készítésben tűnt fel, és ezekben valahogy egy általános szintet hozogatott. Aztán ahogy idősödött úgy kezdett kikupálódni, beérni színészileg, ami jól áll számára.
Tehát, ez a Korzikában zajló akció vígjáték hasonlít a sémákkal teli kis költségvetésű rendezésekre. Gigászi történésekkel nincsen teletűzdelve, viszont maga a sziget, amit olykor messziről pazarul fényképeztek, azok adtak valamit az egészhez.
És most figyelem, grátiszként akadt még valaki, egy elragadó olasz Nő, Caterina Murino, akit felkértek például később a Casino Royaleba is, ő meg élt a sansszal, csak hát pechére nem ő lett a fő Bond girl. Magam elnéztem volna a 007-es oldalán első számú szereposztásban is, de sebaj, mert itt valami felülmúlhatatlan küllemmel bír. Utána kerestem, hogy milyen életkort taposott ebben az évben. Huszonhét évesen mutatkozott a kamera előtt. Figyeltem végig, még Clavier is folyton zavarba jött, mikor diskurzust váltottak egymással. Úgy befeszült mellette, hogy az nem kifejezés.
Nem csodálkozok ezen, hiszen vitán felül külsőben maximumon van Murino ebben a mozgóképben, ha másért nem is, ám miatta, plusz a feljebb említett vidék miatt egy pillantást megér az egész.

Vágyaim vonzásában - Vélemények

2023-06-23 17:21.14

Meglepően jó családi dráma.
Melyet egy házaspár alkotott meg közösen, Kim Raver és Manu Boyer, akiknek van két közös csemetéjük, szóval volt ehhez kikből ihletet meríteniük. Az meg a másik, hogy Raver több ismertebb sorozatban is szerepelt hajdanán. Olyanokban, mint például Harmadik műszak, 24, Grace klinika, stb.
Ha kategorizálni szeretném, akkor a Tv film skatulyába sorolható, tehát ennek fényében érdemes nekirugaszkodni. Ám ebből a szempontból mindenképpen elsőrangú, főleg a színészi muzsikálások jóvoltából. Pluszként pedig a téma is igencsak jelentőséget hordoz magában.
Fajsúlyos témával van dolgunk, családon belüli elhidegüléssel, majd félrelépéssel, ami feje tetejére állít minden eddigit. Adva van egy feleség, mellette pedig egy támogató férj, akik mindig is jók voltak együtt, csak hát peregnek az esztendők, ezért kapcsolatuk kezd unottságba, monotonságba, eltávolodásba átmenni. Folyton ugyanazok a körök, események, mindennapok, amik idő után egyszerűen a régebbi vágyakat kiölik az emberből, ezért sóvárog valaki az újabb pillanatok megélésére. Így van ezzel a filmben lévő Gabby is, aki megismerkedik egy fiatal, célorientált sráccal, és innentől kezdve megváltozik benne egy s más.
Alyssa Milano hol van már attól a kislánytól, aki a Kommandóban feltűnt. Emlékszel, Arnold oldalán, mikor a kiizmozott osztrák tölgy a fél vállán, mellkasán cipelve menekítette ki őt. Arnie fókuszáltan, egy irányba nézve lépkedett előre a felvevőkészülék előtt, ilyen címszóval: Ne félj semmitől, velem vagy a legnagyobb biztonságban. Kétség sem férhet hozzá, hogy az egykori testépítőbajnok ezekben az időkben maga volt a NAP Életereje, Pozitivitása, Pompája!
Itt Milanonak az egyik legjobb alakítását láthatjuk. Csinálhatsz bármit életedben, van úgy, hogy azt érzed, hogy most rettentően megy valami. Na, rajta ezt éreztem. Magáévá tette a szerepet, nem is akárhogyan, hiszen minden rezdülése ezt ontotta magából. Erre koronaként jött a kisugárzása- csak vess egy pillantást a Tempting Fate borítójára, vagy arra, amikor a bár részen dumcsizik a vállalkozóval, Mattel. Igen, így negyvenhét évesen is el tudta érni az emberrel, hogy pillanatig se tudd őt figyelmen kívül hagyni.
Tovább folytatva, a marketinges srác veszélybe sodorja a hosszú évek alatt gondosan felépített családi összhangot. Persze, ott a másik oldal, a férj, aki idővel ellustul,- lásd, esténként csak magával törődve relaxálgat az ágyon fekve. Ezért ő szintén hibásnak mondhatja magát ebben a dologban, amit csak a legvégén ismer fel.
Steve Kazee nagyot játszik Milanoval együtt. Figyeltem, mikor megtudja, hogy megcsalták, az abban a pillanatban kínnal, haraggal egyenlő számára. No meg a másik bökkenő, hogy a jövőbeli lurkó sem tőle van, hanem mástól. Ezt megemészteni iszonyat nehéz. Megbocsátáshoz kínkeserves út vezet, hosszú hónapokról, évekről beszélünk. Közben lányaik is megsínylik a helyzetet, mivelhogy az idősebb elfordul anyjától. Igen, nem könnyű feldolgozni egy ilyen traumát. Átérezhetjük mi szintén a szereplők helyzetét, ezért is hiteles ez a rendezés.
Végével lehet azért ágálkodni, mivelhogy elég franciásan lett befejezve, azaz baráti módon. Ha most te magad belegondolsz, akkor bizonyára azt fogod mondani, huuu de ambivalens élethelyzet alakul ki így ezzel.
És igen, vajon hányan lennénk képesek egy ilyen Kazee féle felülemelkedésre.
Elgondolkodtató…

Pancsolj, pancser! - Vélemények

2023-06-21 16:09.35

Nehéz eldöntenem, hogy sírjak vagy nevessek egyet ezen az egészen.
Mivel akkora hülyeségek vannak ebben a kevésbe ismert filmben, hogy az valami pusztító. Az meg a másik meglepő dolog, hogy névvel rendelkező színészek léptek ide be erre a tragikomédiára, melyet azért nevezek ennek, mivelhogy a végét drámába burkolták be. Mondjuk, nem tudom mi értelme volt, hiszen ezzel kapott egy jókora lecsengést ez a furcsa készítés.
Szóval, vannak itt ismert nevek. A temperamentumos Alyssa Milanoval az élen, akit kedveltem mindig is, mivelhogy sosem egy búvalbélelt csaj volt, hanem ha kellett, akkor oda tudta magát tenni alakításaiban. Itt annak ellenére, hogy ő van legtöbbet képernyőn, mégis igencsak össze lett szorítva szerepe, így azért remélem nem haragszik rám annyira, ha azt mondom, nem volt túl érdekfeszítő. Bár pár lassított képkockán tényleg jól festett. Ő egy medencetakarítót alakít, aki különböző villákban takarítja a jómódúak medencéjét. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhozzam, miszerint Matthew Lillardnak is van egy ilyesféle későbbi mozija, The Pool Boys címmel, csak az jóval fiatalosabb, bulizósabb, jóval lazább erkölcsöket követ-, tizenéveseknek bátran merem ajánlani. A ti világotoknak való, pont az élet élvezete, lazasága miatt.
Visszatérve, Alyssa járja a házakat, közben a menthetetlen szerencsejátékos muterja is mellé szegődik, aki éjt-nappallá téve lóversenyfogadásokat köt. Majd feltűnik Hollywood egyik híressége is, Robert Downey jr, a maga agyalágyult szerepében. Máig jó kérdés, hogy erre miért adta a nevét, főleg, hogy előtte már megjelent pár rangosabb főszerepben. Ez a szereplés sanszos, hogy a nimbuszát rombolgatta, de lehet belefért neki, mivel szerintem úgy se voltak oly sokan kíváncsiak erre az oldalára.
Ja, feltűnik itt még Sean Penn is, aki megint csak nem sok vizet zavar, mivelhogy olyan lagymatagok a képernyős percei, amilyeneket keveset kapott ezen kívül világéletében.
Milanot láthatjuk elsősorban az esetek kilencven százalékában, aki megismerkedik egy tolókocsis beteggel. Kettejük között akadnak némi megmosolyogtatóbb pillanatok is. Például, mikor felhajítja az ipsét járgányának platójára, olyan címszóval, na, akkor lóduljunk neki a városnak. Ekkor némileg érdekesebbé vált a mozi, de ennyi, fikarcnyival sem több.
Lejjebb lévő dicséreteket pedig nehézkes értelmezni. Jó, ha másért nem is, de egy agymosásnak megfelelő ez a másfél óra.

T mint tenisz - avagy véleményetek a játékosorkól :-)

2023-06-12 18:26.28

Nem akarok okoskodni, de még a kommentátoroknak sem volt tiszta a helyzet abban a pillanatban. Alcaraznak először a keze, majd a lába is elkezdett görcsölni. Aki valaha sportolt, az kapizsgálhatja, hogy milyen érzés ez. Nálam is volt ilyen fiatalabb koromban futóversenyen, amikor túlerőltettem, széthajtottam magamat, és hasonló volt a jelenség, mint a spanyol kölyöknél. Ezek kellemetlen dolgok ám, mivel egy ilyesfajta görcs után tetemes percekig állni is alig bírsz, nemhogy normálisan mozogni, szerválni, adogatni, futni, satöbbi.
Mikor Alcaraznak problémái voltak és lejött hozzá a vezetőbíró, akkor elvileg rögvest görcsöt jelentett be, viszont görcsre nincs ápolási idő, nem lehet rá kikérni időt, mivelhogy nem minősül sérülésnek. Ezért sínylette meg az egészet a kölyök. Ha azt mondta volna, hogy meghúzódtam, akkor elméletileg kaphatott volna hosszú perceket arra, hogy ápolják. Így viszont igencsak rosszul jött ki az egész helyzetből, mivelhogy a másik félnek adtak egy gamet, ezen kívül pedig nem volt neki elég regenerálódási ideje sem arra, hogy normalizálódjon állapota, hanem pihenő nélkül kellett nyomnia tovább a teniszmeccset.
Kár Alcarazért, mivelhogy az első két parádés szettben birokra kelt a szerb óriással, sőt, olyan hidegvérű technikás rövidítéseket csinált, hogy az ritkaság. Látszott rajta, hogy még a játék élvezete hajtja, motiválja, nem pedig a gázsi, a hírnév, a siker... Cirka tíz év múlva már erősen valószínű, hogy más lesz a szitu, de addig jó, amíg a jelenlegi mentalitással létezik. Plusz, a maga laza mozgása se éppen semmi, oké, mondhatjuk rá, hogy irtó fiatal még, húsz éves, de tényleg komolyan össze van rakva a srác ezen a téren is. Mondjuk ennek a görcsölésnek a kiváltó okait sejthettük. Favoritként kezelték, ezzel gigászi nyomást tettek rá, millióan figyelték őt képernyőn keresztül, ráadásként élőben ott volt „fél Hollywood” az eseményen. Olyan nevek, mint Mike Tyson, Michael Keaton, továbbá sok csinos, igényes hölgyemény- magam nyilván az utóbbira figyeltem.
Ezen felül akadt még valami. Az, hogy Djokovic könyörtelenül megnyomta a meccs elejét. Olyan iramot diktált, olyan élességgel, dinamikával játszott, amivel kikészíthette, szétzilálhatta a szemben levő felet-azért ő a tapasztalatának köszönhetően belülről tudta, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Ez is közrejátszhatott abban, hogy Alcaraznál görcs lépett fel.
Mindentől függetlenül vitathatatlanul megérdemelte Nole a Garros győzelmet, így 36 évesen a kiegyensúlyozottsága még mindig döntő faktornak bizonyult.

Halálos iramban 9. - Vélemények

2023-06-03 16:07.08

Megakadt egy szinten ez a kilencedik etap, ám így is bőven jó.
Előzővel feltették a mércét rendesen, engem megvett a Gary féle minőségibb rendezés. Iszonyatosan zakatolt, akadtak benne eszement jelenetsorok, amik nemcsak vizuálisan voltak azok, amik, hanem olykor még többet is felmutattak ennél.
Nyilván a sebesség, a gyorsulás, az adrenalin, a verdákkal való akció, a versengés volt mindig is a sava-borsa az egésznek. Nyolcasban már az elején letette névjegyét Vincent, mikor száguldott egyet Kubában. Mi nem negyed mérföldet fogunk tolni, hanem egy kubai mérföldet, bent a városban, a sikongó tömeg előtt. Olyan szlogennel: Ha nem megy előre, akkor hátrafelé fogom benyomni ezt a tragacsot a célvonalon, de valami elemi erővel. Biz ám így is lett, végén pedig az összetákolt, égő masinájából dobta ki magát Vin a hullámzó partszakaszi részen, a maga belevalóságával együtt. Hasonlóan, mint a régi, törvényen kívül élő, senkire nem hallgató westernhősök, akik egyik városból a másikba bandukoltak, hogy megküzdjenek szemtől szemben a másikkal. Minek mész oda ? Ez a végtelenül egyszerű válasz erre: Mert ő is ott van! Csak itt ezeket a csatákat ugye járgányokkal vívják.
Na, ennyi történelem után lépjünk rá a Fast Kilencre, ami szintén ugyanazokat az igényeket szolgálja, mint elődei, csak igen, vártunk volna még valamiféle spirituszt, löketet, extrábbat, ezért felemás érzések kavaroghatnak bennünk.
A másik az, hogy kipottyantak a megszokott nevek, gondolok The Rock és Statham kettősére, akiknek az egymáshoz intézett beszólogatásai üdítőek voltak. Elsa Pataky sincs, vagy éppen a Mr. Senkinek becézett, okosságokat elmormoló, Russell bácsi is fogta a sátorfáját és megpihent, csak pár kockára villantották be. De még így se rossz ez a felhozatal, hiszen a család oszlopos emberei együtt vannak.
Kapunk egy érzelmes családi drámát Dom Toretto múltjából. Apja tragikus balesetével, aki Nascar versenyző volt. Betekinthetünk fivérével való cudar viszonyára, amit visszacsatolt felvételekkel láthatunk fiatal színészek eltolmácsolásával. A felnőtt tesót a többek által ismert pankrátorcsillag, John Cena alakítja. Pankráció szintúgy a színészi titulusok megvillogtatásáról szól, még ha Cenának nem lehetett itt olyan könnyű dolga, de igyekezett magához mérten venni az akadályokat.
Vágtat ez a mozi szépen előre, hiszen vagyunk esőerdős akciózásokban robusztus páncélozottakkal. Egyszer csak elutazunk Európába, Londonon kívül Skócia szintén egy kalandozás, azon belül is a főváros, Edinburgh- erődítményei, várai, utcái, terei mind-mind érdekességgel bírnak. A hacker csajszi meg alapból bejött nekem, akit Nathalie Emmanuel-nek nevezünk. Pont az ügyetlensége, esendősége miatt ott és akkor.
Két elválaszthatatlan cimbit, Ludacrist és Gibsont se lehet kihagyni, akik folyton egy húron pendülnek, sőt, az akciókat is egymást támogatva viszik véghez- itt még az űrbe is fellőtték őket, mely kimerítette a szürrealizmus fogalmát.
Ja, a rövid friszkós nagyasszony, Theron szintén megmutatja magát, azonban perceit igencsak leszorították. Michelle Rodriguez meg kap tőlem egy piros pontot, magához képest is jól lekarcsúsodott erre a részre, amiért keményen kell ám dolgozni.
Grátiszként pedig felbukkan a régmúltból egy ugyancsak ismerős arc, akit már elvesztettünk, de most feltámadt. Ez nem más, mint Han. Az ürge úgy festett, mint aki három hete nem aludt volna. Kicsit kóválygott, szerepén kívül éreztem őt, de nem számít.
Az óriási beteljesüléstől azért elmarad ez a rész. Oké, van idejük még a készítőknek beletrafálni, hisz lesz a Halálos Iramból ezen felül pár rész.
Ettől függetlenül nem panaszkodom, mivel szerintem még mindig igyekszik hozogatni egy bizonyos szintet.

Kickboxer: A bosszú ereje - Vélemények

2023-05-27 19:33.57

Harcművészeti oldalról nézve beleköthetetlen.
Sokak gyerekkori kedvence, klasszikusa volt mindig is a Kickboxer, ami megannyi embert mozgatott meg akkoriban. Nehéz fába vágták fejszéjüket a készítők, azzal, hogy kísérletet tettek erre a remake-re. Szerintem ez a kísérlet felettébb jól sikerült. Pedig bevallom, elvárások nélkül ültem le ehhez a másfél órához. Sőt, magam a 2018-as Megtorlást láttam előbb. Ahhoz viszonyítva meglepett ez a napjaink korát előidéző készítés, ami természetesen azért visszanyúlik, ihletet merít a régebbi változatból.
Lépek is azonnal a főszereplő harcosra, a fekete öves Jiu Jitsu bajnokra, a Közép-Afrikából származó, Alain Moussira. Ha valaha is bíráltam őt, akkor most visszaszívom. Itt valami elképesztő mozdulatokat, rúgáskombinációkat tett a képernyőre nekünk, ami iszonyat sok munkát, energiát igényel megvalósítási szempontból- hosszú évek, évtizedek munkájáról beszélünk! Nem túlzok, ha azt mondom, hogy érintette Tony Jaa vagy éppen Scott Adkins színvonalát, ami már önmagában kuriózummal bír.
Igen, a történet hasonló módon van lezongorázva, mint az eredeti. Főharcosunk bosszút szeretne állni, ezért kell egy zárkózott természetű guru, aki kikupálja, hitet, irányt mutat számára, csiszolja, finomítja mozdulatait, hogy később legkeményebb ellenfelével dűlőre jusson. Erre a mentor szerepre érkezik a belgák híressége, a spárgakirály, Van Damme, aki szinte végig napszemcsiben dirigálgat, olykor már mosolyogsz rajta pusztán csak a jelenségén. Na ja, így ötven fölött meggyűrte az élet egy pirinyót, akit kis mellékként felhozva a való életben sosem lehetett a hűség mintaszobrának nevezni, volt jó néhány házassága/viszonya. Még például állítólag Kylie Minouge-gal is összeszűrte a levet, nyilván megtehette, mert ő Jean Claude Van Damme. Meggyűrtsége ellenére, figyeld, hogy milyen bodyja, mozgása van még mindig.
Van ebben a remake-ben igencsak eltalált edzésmontázs. Kókuszdiótörésekkel, bambusz szétrúgásával, különféle sanyargató módszerekkel, bevált praktikákkal. Meglepően ütősen lett összepattintva, hallgasd a zsírkirály zenét alatta- lüktetésével, misztikus háttérzúgásával, háttérzajával pillanatok alatt hatása alá kerülhetünk. Olyannyira, hogy magam vissza is tekertem párszor ehhez a részhez.
Néztem Moussit a naplementében, ahogy megtartotta lábát a levegőben, fent a „legendák birodalmában”- annak megvolt a maga üzenete: Megtaláltam a belső egyensúlyt! E mellett akadt még Alaintől pár pazar megoldás. Ledöbbentem mennyire jó ez a csávó, különben meg milyen kevés szerepet kap.
Harcosunk megpróbáltatásokon, újjászületéseken megy keresztül, hogy a végén legyen esélye legyőzni a Tong Ponak nevezett agyontetovált szörnyeteget, akit az egykori pankrátor, Dave Bautista alakít. Elhisszük, hogy életre-halálra megy ez a zugban, nem megengedett módon lezajló, fogadásokkal körített fight. Egy mondattal összefoglalva: Mortal Kombat a javából.
Még valakire kitérnék, a filigrán szépségre, Sara Malakul Lane-re, ő egy nyomozónőt alakít, aki pártolója, szerelme is egyben Moussinak. A sötétben, enyhe világítással lezajló erotikus jelenetük gyönyörű módon lett ábrázolva azokkal az utópisztikus hangokkal. Kettejük kapcsolatát bevillanva visszacsatolt képekkel látjuk, mint ahogy ez a film is ugrál az időben, ám ez nem válik kárára. Pluszként pedig a környezet, Thaiföld jellegzetességei csakugyan visznek színt az egészbe.
Többen ócsárolták ezt az újragondolt alkotást, ahhoz képest nálam simán hozza az elvártat, helyenként pedig túl is szárnyalja.

Tegnap éjjel - Vélemények

2023-05-18 19:18.18

Csendes mozi szimpatizálóinak még mindig nyerő lehet.
Az iráni Massy Tadjedinnek ez a vizsgatétel kimondottan ment, főleg annak a fényében, hogy első rendezésről beszélünk vele kapcsán. Nekem, ami elsőre megfogott benne, az nem más, mint az atmoszféra, amit rávarázsol erre a másfél órára. Ezen kívül akadt segítségére egy Clint Mansell nevezetű úriember, aki szállította a lágy esztétikai zenei élményt. Na meg néhány vérfrissítéssel szolgáló színész, akikre szavunk nem lehet.
Házasság terítéken, ezek velejáróival: elhidegüléssel, megcsalással, kiüresedéssel, miegymással… Újabb pillanatok hajszolásával, amik ott és akkor a boldogságunkat szolgálják. Múltbeli ismerősök, vagy akár munkakapcsolatok, amik felkavarhatják még a sokak által úgynevezett tökéletes kapcsolatot is.
Erre vezet rá minket rendezőnőnk, ám egy bizonyos kereten belül marad, ez érződik elejétől fogva alkotásán, így tehát vélekedésem szerint a nők lelkivilágához állhat közelebb.
Az összeverbuvált színészek rendben alakítanak. Kezdve a New York-i házaspárral a sort. Keira ekkoriban iszonyatosan futott, kapkodtak utána a rendezők, hogy együtt dolgozzanak vele. Itt se túl sok, se túl kevés nem volt- pont megfelelő. Visszafogott sminkjével pedig még jól is nézett ki, no meg hát az üde, néhol csacskább természete ugyancsak passzolt saját énjéhez. Igen, valahol ő ilyen lehet.
Aztán forduljunk rá a férjet alakító, üzleti világban életét tengető, tépelődő, Sam Worthingtonra, aki belehabarodik munkatársába, akit a vénuszi nőiességgel megáldott, kubai származású, Eva Mendes alakít. Nem lógtak ki ők sem annyira a sorból, mivelhogy ez egy melankolikusabb hangvételű készítés. Bárban lévő beszélgetésükben érezhető volt a kölcsönös rezonancia, még ha ez igencsak visszaszorított módon lett ábrázolva, erre jöttek a borúsabb zongorahangok.
Én ezt nem bántam szemernyit sem, mivelhogy ezzel ez már maga volt a művésziség. Nemhiába, aggatták rá többen a művészfilm jelzőt, melyre, ha egy esős napon ráérzel, akkor másik univerzumba kerülhetsz vele.
Ja, és akadt még valaki, akit vétek lenne kihagyni a felsorolásból, filózok a francia nemzetiségű Guillaume Canetra. (Zárójelbe említve, írhattam volna jómagam is mondjuk franciául a felhasználónevemet, de ez már így sikerült)
Hihetetlenül összeszedett volt ez a fickó itt, ehhez hozzájárult Zámbori Soma magyar szinkronja, ami dobott rajta simán kettőt-hármat.
Figyeltem Canet, volt a végén a több közül egy kétségtelenül őszinte pillanat tőle, amikor a repülőtéren laptopján tekintette Knightley fényképeit. És ami akkor lejátszódott benne, könnyes szemei tükrözték az ambivalensség érzését, mely gyönyörű és fájdalmas is egyben. Mondom, ha Guillaume semmit sem nyújtott volna ezen kívül, már akkor megvolt ezzel a maga pillanata.
Titulálhatjátok drámának a Tegnap éjjelt, magam csínján bánnék ezzel a kijelentéssel, mivelhogy már-már húz a művészi kategóriához, mely lecsendesíthet, elgondolkodtathat, mind e mellett elvihet egy éteri világba.
Az utolsókban pedig nyugodtan hagyd rajta a stáblistát. Csodás alatta az a zongora, mely különben végig elsőrangú atmoszférát ad ennek a műnek.

Minden kikötőben... - Vélemények

2023-05-05 18:44.06

Tv filmek perspektívájában rápillantva a jó felé tendál.
Ez az öreg kilencvenes évekbeli szösszenet nem vívott ki magának olyan frekventált helyet. Érthető, mivelhogy az „A” kategóriás filmek szintjét nem éreztem volna, hogy megüti. Olyan, mintha egy sorozat epizódját néznéd másfél órában. Szóval ennek fényében érdemes hozzáállni.
Egy légi pilótáról szól a sztori, aki megannyi utazása alatt keresztülvágtat a világon, és ezeken az állomásokon különböző csajokkal ismerkedik meg. Mozgalmas életvitelének köszönhetően több vasat tart a tűzben, amit különféle hazugságok árán lepleznie szükséges. Ez ideig-óráig sikerül is neki, amíg ki nem bújik a szög a zsákból.
Jack Wagner megfelelőnek bizonyul erre az utazós, pörgős pilóta szerepre, aki folyton mozgásban van. Vajmi könnyedséget sugallt színrelépéseiben. Valami olyat kimondva: képes vagyok kézben tartani a dolgokat, nem csúszik ki semmi az irányításom alól. Továbbá azonosulhattunk, elképzelhettük mi is ezt a mozgalmas életvitelét, amelyről valahol személyiségünk rejtett zugaiban magunk is álmodozunk. Kapott magának három nőt erre a szerepre, akivel közeli kapcsolatot ápol, sőt, nem követendő mintaként mind a hármat feleségének tekinti-, pont ebből alakulnak ki a viszályok,- ez adja az egész mozi mozgatórugóját.
Az egyikük talán ismert lehet páraknak, mivelhogy egykoron a Baywatch című vízimentős sorozatban tűnt fel, a fiatalos Nicole Eggertet értem ez alatt, akivel a fényárban, napsütésben úszó Hawaiin gabalyodnak egymásba. Csak hát ennek a pilótának van egy családja Texasban, akivel éli monotonabbnak mondható napjait, már amikor nem csipognak neki, hogy repülnie szükséges, mert akkor rögtön uzsgyi fel a levegőbe. Kiruccanásai alkalmával többedszerre rúgja fel a családi idillt azzal, hogy folyton kirúg a hámból.
Megyeget előre ez a Tv filmszerűség, óriási alakításoktól, részektől azért nem hemzseg, de a csajok dekoratívak a képernyőn. Például a középső feleség, akit Joan Severance-nak hívnak, szerepelt a playboy címlapján is.
Jack zsonglőrködésein van végig a fókusz ebben a moziban, ő meg él a felkínált lehetőségeivel. Jól hozza ezt az utazgatós manust, aki simán kivágja magát necces helyzetekből is. Persze, végére jelleme eléri a fejlődésének pontját, akkor, amikor már összezuhan minden körülötte, ám a repülőtéri részecskében újra találkozik egy újabb hölgyeménnyel, ott a felmerülő kérdés, hogy tud e változni, vagy marad egykori énjében.

Kémek a szomszédban - Vélemények

2023-04-26 09:30.15

Tűrhető.
Találkoztam már jobbal és rosszabbal is ebben a kategóriában. Akció vígjátékról beszélünk, szokásos sémákkal, semmi újabb, merészebb ötlet nem szerepel a felhozatalban, ami meglepetéssel szolgálna, de szórakozás gyanánt megteszi. Azért közel sem ekézem annyira le, főleg, hogy arra bizony figyeltek ne csússzon át alpáriságba az egész. A szövegek nyelvezete ki lett szépen savazva, tényleg igyekezték visszafogni őket.
Színészeink tűrhetően alakítanak. Zachet jó volt látni valamivel határozottabb szerepben, ő testesítette meg a családfenntartót, aki egy vállalat oszlopos embere. Furcsa volt ez most tőle, hogy helyzetkomikumait lefaragták, mert mondjuk ki ő ebben képes úgy igazán lubickolni. Itt a barátkozós figurájában érződtek rajta azért a határok, de nem volt rossz tőle, hogy mással is próbálkozik. A mindig élettel teli Isla Fisherrel összeillettek, az utóbbi csuklóból tud sziporkázni, főleg, ha a személyiségéhez közelálló szerepet aggatnak rá.
És a kémek a szomszédból szintén felveszik a pléhpofát az ott lakókkal, összespannolt szomszédjaikkal még inkább. Gadot és Hamm jó párt alkottak együtt, még ha a titokzatosságba burkolt szerepük lájtos volt. Azonban lestem egyet, mikor Gadotnak lenge nyári szoknyájában a gyémánt alakú vádlija fókuszt kapott. Vádlit vérlázítóan nehéz fejleszteni, ha nincs szuper genetikád hozzá. De nyilván nem létezik lehetetlen- ebből érdemes kiindulni.
Na, szóval akad ebben a moziban néhány akciónak szánt rész, az autós üldözésben volt lendület, de ezzel kimerül az egésznek a fegyvertára.
Főgenyó szerepe olyan, hogy szinte bárki beugorhatott volna a helyére. Kapunk pár elejtett gondolatot Hammtől, abból kifolyólag, hogy a kémes munka egy idő elteltével sok, ezért szükségesek a frissebb, feltöltőbb élmények, amik átvezetnek az élet hétköznapibb, emberibb oldalára.
Összességében se több, se kevesebb ez a filmecske, amit felmutat.
Viszont délutáni kikapcsolódásként könnyűszerrel nézhető.

Lenni vagy nem lenni (1983) - Vélemények

2023-04-20 14:32.14

Vállalható remake.
Bevallom nehezen lazultam bele az egészbe, mentségemre legyen szólva, hogy eléggé fajsúlyos témával van itt dolgunk, hiszen a második világháborús eseményekbe torkollunk bele, azon belül is németek által megszállt Lengyelországba. Nehéz, borús, sorsokat eldöntő történések látnak napvilágot a Bronski színésztársulat szemszögéből nézve.
Hullámzik a mozi a szórakozás és a drámaiság között, Alan Johnson rendező erre a megvilágításra rendezkedett be e háborús komédia kapcsán.
Másrészről betekinthetünk egy csöppet a színházi világba is szereplőink jóvoltából. Az a kevéske musicalrész jót tett az egésznek, mégis a fő irányvonalat a német katonák fellépése, az ott élők, pontosabban színészek megfélemlítése, majd üldözése adja. Ezt többször humorosabb köntösben kapjuk meg, nem véletlen, hiszen Brooksnak mindig is ez volt a szíve csücske műfaj, amiben otthonosan tudott mozogni. Cikázott ide-oda, csinált pár lejtést, alakított a minutumaiban, mi több, ha kellett álcába vágta magát, még Hitler karakterét is volt mersze magára aggatni- igen, mindent a célért, a társulat kimenekítése érdekében.
Akad egy partnernője, Anne Bancroft személyében, aki nagyon rendben volt hajdanán színészileg. Néztem, mikor a kamera picit oldalról vette az arcát, akkor is valami merő tudatossággal játszott. Csak hát ötvenen túl kezdett sajnos szaturnuszi módon megöregedni, ráncosabb lenni. Félsz az öregedéstől ? Nem akarlak riogatni téged ezzel, de valamilyen szinten tarthatsz tőle, mivelhogy látod, még az ilyen természetes szépségeket sem kíméli. Annet az 1967-es Diploma előtt című filmből ismerhetik sokan, Mrs. Robinsonként. Káprázatosan használta a nőiességét! Van egy kép róla ebből a filmből, amikor fekszik az ágyon, hófehér lepedőjével takarja be magát, közben pedig cigizik- na, megálltam, szerintem is legyen ennyi elég.
Lenni vagy nem lenniben akad pár mókás arc, ezek közül, aki elviszi a díjesőt, az nem más, mint az egyik tiszt, akit Charles Durning alakít. Leradírozgatta a többieket a színről, milyen pofákat, gesztusokat vágott te jó ég! Borzasztó jó helyzetkomikumokba rakták őt be.
Érdekes ez a film, egy hullámvasútnak nevezném, akadtak felhőtlenebb pillanatok, melyeken elmosolyodtam, de valahogy a háború miatt fojtogató érzés lengte körbe az egészet. Átélhettük a vívódásokat, tanácstalanságokat, színház jövőjét, magukat az emberi sorsokat, amiket nem lehet félvárról venni.
Tehát, nem rossz ez a komikusabb, parodisztikusabb percekkel megtűzdelt Alan rendezés, még ha nekem vegyes érzéseim vannak ennek kapcsán.

Fortune hadművelet - A nagy átverés - Vélemények

2023-04-16 08:32.09

Nálam működött.
Legyünk először is tisztában azzal, hogy Guy Ritchie fejéből most egy kémfilm pattant ki. Többen húzták a szájukat, mikor felálltak székeikből, azért, mert nem teljesen ezt várták ettől a készítéstől. Attól függ, hogy honnan, milyen oldalról vizsgáljuk a látottakat.
Magam nem vagyok rossz véleménnyel róla, hiszen leegyszerűsítve az ősrégi James Bondok dettója, kis vígjáték jellemzőkkel meghintve, csak hát korban már évtizedeket lépdeltünk előre, ebből kifolyólag a technikai arzenál jóval kibővültebb, lásd a cyber világ sokoldalúságát, fifikás felhozatalát, amivel ez a mozi mesterien él. Belecsöppenhetünk a lehallgatásokba, feltörésekbe, helymeghatározásokba, ilyen-olyan trükkökbe. Hogy minek hadoválok erről ? Csak azért, mert ez teszi ki a Hadművelet nagy részét. Ezek a cselesebb elemekkel tarkított percek bizony jók voltak a képernyőn, rejtett izgalmat sugalltak, még ha ezzel szemben az akciók ki lettek spórolva, de Guy ezt így akarta, egy totál kémfilmbe burkolta az egészet, amivel szerintem egyáltalán nem lőtt mellé.
Erre jött rendezőurunk kifogástalansága. Legkiválóbb helyeken, szállodákban, kéglikben, jachtokon járunk. A márka, az egyediség, a maximalizmus, a felsőbbrendűség, a túlontúl külsőségmánia- Igen, ez mind maga Guy Ritchie!
Nincs ezzel gond egy szál se, hiszen jó elrugaszkodni a sallangosabb mindennapoktól, és elkalandozni a brit rendezőúr kiváltságos világába.
Nos, váltsunk át színészeinkre. Kezdve az oszlopos vezértaggal, hűséges fegyverhordozóval, Jason Stathammel, aki a Guy általi készítésekben megkerülhetetlen figura, sőt, igencsak el is szokta magát engedni. Érces, fanyar beszólásai itt is ülnek, és hát ő ezekben a filmekben vérbeli stílussal van felruházva. Arra akarok kilyukadni, hogy ebben a hadműveletben még inkább így van, mivelhogy makulátlan öltözéke mellett például évjárat szerinti bordói vörösbort iszik, vagy éppen figyeld azt, amikor az ellent hatástalanítania kell. Pár stílusos harci fogás, de semmi teátrálisabb, vérengzősebb összecsapás nem szerepel eszköztárában.
Aztán a bevetés női gyöngyszeme is megcsillan, Aubrey Plaza, aki szerintem sosem volt még ilyen gerjesztő. Egy-két apró pillantása tudatta velünk, hogy szinte bárkit képes rabul ejteni. Josh Hartnettel mutatkozva fessek voltak az tutifix.
Na és még valaki nem maradhat ki a felsorolásból, ez nem más, mint Hugh Grant, aki egy dőzsölő, bácsis kinézetű playboyt/üzletembert alakít. Őt ez esetben nem engedték el annyira, takarékabbra lett téve, mármint szerepét leredukáltabbnak éreztem, annyi szöveget sem kellett csúnyán fogalmazva beseggelnie, mint az Úriemberekben. Viszont nézz a korára, és akkor elhiszed róla, hogy azért jól asszimilálódik ezzel a karakterrel.
Csordogál lefelé komótosan ez a spy movie. A végén fogyóban kezdtek lenni a dolgok, elég gyorsan elnyisszantották az egészet, ekkor éreztem a lájtosságot. Guynak biztosan nem ez a legrangosabb munkája, amit fel tud mutatni. Mondjuk engem meglepett, hogy a Sherlock Holmesáért miért ömlengtek anno ennyien, de ez legyen az ő dolguk.
Azonban a drasztikusabb maffiafilmjei mellett kémfilmjei is hoznak egy bizonyos szintet.
Fortune pedig néhány stamp konyakkal nézve még be is aranyozhat téged.

Plusz egy fő - Vélemények

2023-04-09 16:51.03

Napokban bukkantam rá a FilmBox Stars-on.
Meglehetősen jó romantikus vígjáték, mely a szokásos lejátszást követi, mégis az elhintett mondanivalójával, színészi játékai miatt megkapó. Kétségtelenül az utóbbi teszi fel az egészre a glóriát.
Rögtön meg is ragadnám az alkalmat, hogy felskicceljem a két főszereplő nevét ide, Jack Quaid és Maya Erskine együtt olyanok ebben a moziban, mintha harminc éve ismernék egymás minden rezdülését. A kamera előtt is valami meglepő természetességgel mozognak. A vállukon elviszik ezt a bő másfél órát, ami nem kerüli el a trágárabb, kínosabb párbeszédeket, odamondásokat sem. Sebaj, mivel ez ebben az esetben csak közelebb hozza hozzánk a hitelességet.
A sztori enyhe mezsgyéken bevezet minket az esküvői összejövetelekbe, ahol az összeszokott főszereplőpáros kirittyentve tiszteletét teszi. A mozi inkább kettejük kapcsolatának alakulgatását, kalandozásait, életpillanatait, hol vidámabb, hol letaglózóbb perceit foglalja magában- rendezőnk ezt ragadta itt jobban meg.
Ám közel sem az a tipikus romantic komédiájú kategória, hanem végig körbe lengi a határozottabb hangvétel, mely olykor vastagon húz a drámaisághoz.
Persze, a külsőségekre figyeltek, magára a környezetre értem ezt. A násznép, összegyűltek ugyancsak csillivillin mutatnak ezeken a kuriózum eseményeken. De ezek mit sem érnének a két aktor nélkül, akik lehengerlő összhangot képesek teremteni egymással- nekem ez az összhang volt az, ami elsőre beugrott velük kapcsán.
Aztán elérkezik egy pont, mikor megborul ez a kifogástalan együttműködés. Ez akkor jön elő, amikor átlépik barátságuk kötelékét. A film háromnegyedénél beüt a kudarc, mikor Quaid összezavarodik. Kétségei támadnak fel, nincs tisztában ott és akkor saját érzéseivel, na meg hát ez a szituáció is merőben új számára, ez arcul is csapja. Nehéz felnőni ehhez a helyzethez. Vagyunk ezzel még így páran, ugye-ugye ?! Ezt láthatjuk a Mayaval való beszélgetése során, ahol a kis amerikai csaj drámai színésznőket hazudtolt meg. Hibátlan volt abban a jelenetben, ahogy alakított, amilyen mélységeket elért.
Ezután jön a férfi részéről az elvonulás, ki kell az agyat szellőztetni egy időre, majd jöhetnek a szedd össze magadat percek.
A lezárás kiszámítható, vagyis bocs, inkább fogalmazok úgy, hogy műfaji sajátosság. Akadhatnak, akik felróhatják rá, hogy naturalistább jegyeket képvisel, hangvétele érezhetően komorabb, drámaibb- ezek így vannak.
De nálam összességében igencsak rendben van, mivelhogy főszínészeink képernyős megnyilvánulásai kiemelkedőek. Én elnézegetnék még tőlük pár ilyesfajta közös munkát, mert játszi könnyedség sugárzott le róluk, ami kívülről nézve is patentos volt. Ami mentes mindenféle marakodástól, alantasabb játszmázásoktól. Mely visszanyúlik a fiatalkori játékosságunkra is, ami még akkor felhőtlen szórakozást, élményeket biztosított számunkra. Szóval, magát az életet!
Azon a véleményen vagyok, hogy van ebben a filmben valami olyan plusz, ami engem elkapott.

Óvakodj a törpétől! - Vélemények

2023-04-02 14:09.38

Helytálló vígjátékkal átszőtt misztikus-thriller, mely egy hitchcocki vígjátékként is nyugodtan felfogható.
Elég régre, mintegy negyvenöt évre trappolunk vissza e mozi kapcsán, mely a régi iskolára jellemző jegyeket hordozza magával, mégis szórakoztatóan, olykor pedig rémisztő módon teszi mindezt, melynek eltöltött ideje alatt kikapcsolódhatunk.
A történet markáns részéhez hozzátartozik a rejtélyes bűnügyi szál, ami körbefonja az egész mozit, sőt, továbbnézve elmondható, hogy az elvetemült figurák karakterei igencsak ijesztőek, tényleg jól megírták őket.
Aztán itt van nekünk a két főszereplő, akik megmozgatják ezt a filmet. Az akkori formában lévő, Chevy Chase, aki ontotta magából a komikumokat, s lám ha komolyabbra kellett venni csipetnyit a figurát, akkor ez is remekül állt neki, ezzel a pimasz, higgadt természetével együtt. Továbbgördülök, ő a zeneiparban is nyomot hagyott, hiszen Mr. Paul Simonnal alkottak egy emlékezetes klipet. A kicsi és az óriás találkozása, kézfogása, zenebonázása volt ez, megspékelve némi dél-afrikai hangulattal. Nyolcvanhatból a You Can Call Me Al, ami máig örökzöld dal.
Az itteni kémfilmben akad egy partnernője Chasenek, Goldie Hawn személyében, aki ragyogott ez idő tájt. Bohém énjével bolondította meg pasik ezreit. Különben ennek a kettősnek van ennél jobb alakítása is, Hárman a slamasztikában címmel fut.
Befutott ide még valaki a szereplők közé, aki hab a tortán, a töpszli termetű, brit származású, egykori zongorista, Dudley Moore. Erre a pár villanására csak úgy válaszolnék, ahogy az énekes Christopher Cross nótájában hallható: Best That You Can Do, mely egyébként az Arthur alkotás szerzeménye. Hát nem állok messze az igazságtól, hogy Moore közelítette maga legjobbját belépéseiben.
Chase alakítja a városi nyomozót, akinek fel kell kutatnia egy törpének nevezett maffiavezért, akihez különböző bűncselekmények köthetők. Mondom, ezek a simlis arcok önmagukban ijesztőek, név szerint említve: sebhelyes arcú, törpe, albínó.
Másrészről a helyszín ad valami plusz feelinget. San Francisco, Golden Gate híd (Aranykapu), meredek utcák, főnyomozó mólón lévő lakhelye, az öbölrész fotózására vess egy pillantást- pompás volt ezeket látni.
Ezeken kívül akad még néhány mókásabb jelenet. Láthatunk judo harcot, utcán való cikázgatásokat, sőt, finoman adtak a kultúrára is, hiszen bekukkanthattunk az operaházba, A Mikado előadására.
Egy szó mint száz, na, jó kis mozi ez még mindig.

Kit ismerhetek? - Vélemények

2023-03-24 16:39.14

Ez ennél sokkal többet hordozott magában.
Pedig maga a téma adott lehetőséget arra, hogy jobban kibontásra kerüljön, és vaskosabb színészi teljesítmények eltolmácsolásával még valamivel mászott volna fel a nézhetősége.
Ám egy ponton megállt az egész, így maradt az egyszer nézősek skatulyájában.
A közösségi médiára, a mai ismert, közkedvelt platformokra lavíroz rá a mozi, ahol a fiatalok nagyobb többsége éli mindennapjait, sőt, kiegészíteném egy adattal, a 8 milliárd emberből több mint 3 milliárdnak van internet hozzáférése- igen, ma már nehéz elképzelni a világot e nélkül. Most ne menjünk bele a pro-kontra érvekbe ennek kapcsán.
Adva van egy otthon dolgozó photoshop művész, aki fogalmazzunk úgy, hogy mesterien használja a program adta lehetőségeket, és hát ezt a tudást miért is ne kamatoztatná némi zsetonért cserébe.
Éli a magába fordult, szürke mindennapjait ez a férfi, míg egyszer csak felkéri egy médiában dolgozó nőci, hogy legyen a cég egyik reklámarca. Beregisztrál a programozó, Mark Zuckerberg egész világot megmozgató oldalára, amit facebooknak hívunk. Innen indul el az ő felvirágzása, ami a netes teret illeti. Innentől fellép többféle szolgáltatásra is, melyeket napjaink nemzedéke is előszeretettel használ. Értem ez alatt: Instagram, Twitter, TikTok. Inkább az első, amitől zajosak a netes hangok, de ezt ti tudjátok jobban fiatalok.
Szóval, ez a művészi beállítottságú számítógépguru a céggel támogatva felfuttatja olyannyira magát, hogy több millió követői táborra tesz szép lassacskán szert.
Persze, a csel az, hogy pár trükk bekerül saját imidzsének növelésére, ezek ideig-óráig működnek is, amíg ki nem derül a valóság.
A mozi témája tényleg figyelemre méltó, de az erőtlenebb aktori színrelépések, és a rendezés miatt csúszkál a középmezőnybe.
Meg lehetett volna még inkább világítani főszereplőnket, hogy photoshoppolásban milyen guru. Kiknek hogyan segített, mi módon húzta ki őket a slamasztikából. Mi az ő indíttatása... Ez elég felszínesen lett érintve. Kár, hogy például a kiscsajjal való románcát sem vitték bele semmiféle erotikába, ez így meg körülbelül a nullával egyenlő. Ám van itt egy érettségiről megmaradt női ismerőse, akivel újra találkoznak, aki jól játszotta szerepét. Plusz vannak az esti metropoliszról, New Yorkról megragadottabb felvételek, magáról a Bridgeről szintén- ezeket itt elkapták bizony-bizony.
Csak, hogy írjak valami pozitívat is. Feltűnt pár képkocka erejéig egy vendégsztár, Usher személyében. Mégis az ő nevéhez fűződik a kétezres évek eleji, pontosan a 2004-es Yeah!, ami a világ egyik legnagyobb party himnusza. Akkoriban engem is elért ez a láz, no meg Us ekkor futott úgy igazán. Sutba most minden külső tényezőt, kirakatvilágot, makulátlanságot, még ha a színpadi világ erősen játszik ezekre. Magam láttam ez idő tájt jópár élvezetes előadást tőle, hát nem volt semmi, hogy az U betűvel ellátott ezüst medálját, vagy éppen egy baseball ütőt milyen Odaadással forgatott meg! Oké, mennyire is vagyunk már ettől, ha jól számolom, akkor 19 évre. Jócskán elrepültek az évek, de ha visszatekintek erre az időszakra, akkor még mindig azt mondom: Csíptem, amikor ilyen kibaszott KOMOLY voltál!
A végén érkezik főszereplőnk negatívabb mederből való kimászása, némi tanulsággal meghintve. Summa summarum, annyira nem rossz film ez, még ha világmegváltás azért nincsen benne.
A virtuális világgal meg csak csínján bánni!

Inju - Vélemények

2023-03-19 11:35.28

Van benne különlegesség.
Az iráni születésű, Barbet Schroeder általában az egyéni látásmódú készítéseiről híres. Tuti, hogy messze elkerülte mindig is a szokványos dolgokat. Ez számunkra jó hír, hisz nehéz közömbösnek maradni vele kapcsán.
Nekem az Inju- A fenevad árnyékában című thrillerje kifejezetten bejött. Francia nyelven néztem, alig értettem belőle valamit, de így követtem végig, mert ez még életszerűbbé tette a párbeszédeket, sőt, ezek olykor japán nyelven hangzottak el.
Na, ám először merüljünk bele kicsikét a történetbe, ami az egésznek a sava-borsa. Egy Alex nevezetű főiskolai irodalomtanárról szól, aki a távol-keleti kultúra megszállottja. Diákjai számára is az órákon erről tanít. Mi több, rajongója a titokzatos írónak, Shundei Oe-nak, aki a félelmetes detektívregényeiről ismert, és azt kell még róla tudni, hogy láthatatlan az olvasók számára.
Alex csipetnyi idő után elszánja magát, és a közel másfél milliós városba, Kiotóba utazik. Itt nyomban megfigyelhetjük, hogy Schroeder pajzsra emeli a Japánok kultúráját. Ennek világát mi is magunkba szippanthatjuk. Egyébként Tokióban forgattak, láthatjuk az itteni sikátoros utcákat, nemzeti népviseletet (Kimonót), nem mindennapi faházaikat, hallhatjuk muzsikájukat.
Aztán Fayard elkezdi népszerűsíteni közönsége előtt regényét, miközben telefonhívást kap egy ismeretlen személytől, aminek kezdetben nem tulajdonít jelentőséget, majd később, ahogy a cselekmény halad szépen előre, úgy szembesülhetünk főszereplőnk rémálmaival, melyek kezdik felőrölni.
Barbet borús atmoszférája rajta a mozin, ezt érezzük szinte minden képkockában, ezért a mágneses hatása alá kerülünk.
Alex utazása alkalmával találkozik a Tamaonak nevezett gésával, akit a gyönyörű Lika Minamoto alakít. Ennek a férfinak nem kell sok, hogy beleszeressen a nőbe. A kettejük közötti lágy testiség ábrázolása, domina játékokkal kerül képernyőre- Barbet szereti az ilyen jelleget, itt sincs ez másként.
Az Inju alkotás tovább folytatja titokzatosságát, ezért az idő haladtával sem untam rá egy percig sem. A végkifejlet előtt, ahol kiderül, hogy ki áll a manipulációk hátterében. Nos, ettől visszább létezik egy ominózusabb rész, ahol egy méltóság alázza az egyedi tervezésű lakjában szépséges gésáját, és olyannyira kifordult módon bánik vele, mintha valami szextárgya lenne. Pontosan ennek a kifejletében üt be a dráma. Ütős kis csavarral megtoldva ezt.
Ami a színészi frontot illeti, Benoit Magimel biztos pont volt az esetek többségében a gallok számára. Filmkritikusok szerint messze nem érte a Zongoratanárnőben nyújtottakat. Jómagam személy szerint meg voltam vele elégedve itt. Lika Minamotorol meg az mondható el, hogy vajmi kevés filmes szerepet kapott eddig. Kár érte, mivel kvalitása szerintem többre statuálja.
Nem ragozom tovább. Határozottan rendben van ez a thriller, aki kedveli ezt a műfajt, az megvizslathatja, és különösen azoknak ajánlott, akik odavannak a Japán kultúráért.

A holdjáró - Moonwalker - Vélemények

2023-03-12 10:09.17

Kritikusok a Trash filmek táborába sorolják a Moonwalkert.
Igen, ennek a zenés-fantasynek a története elég analfabéta, nehezen érthető, még ha az ilyen jellegnél ezt nem vesszük oly mértékben zokon, de ez azért itt katyvaszosnak mondható.
Emelvényre téve a nyolcvanas, kilencvenes évek legtöbbet foglalkoztatott sztárcsillagát, Michael Joseph Jacksont, aki a filmes világba nem tudott úgy igazán sosem betörni. Bár szerintem őt ez cseppet sem érdekelte, mivelhogy mondjuk a rövidfilm hosszúságú videóklipjei még ma is több száz milliós nézettséget számlálnak.
Három különböző rendező rendezte a Holdjárót, élen Jerry Kramerrel, melynek első bő tizenhat perce végig pörög Jackson gyermekkorától videó montázsokon keresztül, néhány fellépésén át. Láthatjuk a fivéreivel való közreműködéseit, olyan felcsendüléseket hallhatunk, mint például: ABC, Blame It On The Boogie, vagy éppen a Can You Feel It.
Klip bevágások pörögnek előttünk szüntelenül, érkeznek Jackson Golden érájából a jól ismertek, melyek régi érzésekhez, emlékekhez köthetők.
Ezek egyike a Beat It, 1982-ből, ami átmenet a pop és a rock műfaj között, ámbár inkább húz az utóbbi felé. Bob Giraldi videóklipjével, amely egy bandaháborút prezentál számunkra. Mikor az utca keményfiúi előbújnak törzshelyükről, hogy összemérjék öklüket, keménységüket, puszta kézzel megmérkőzzenek egymással, vagy akár késpárbajjal.
Giraldi élethűen ábrázolja az utca árnyékoldalát, mocskát, alját ebben a klipben. Aztán láthatjuk Michael Jacksont tűzpiros bőrdzsekiben, aki úgy lép fel, mint egy HARCI KAKAS, ökölbe szorított kézzel, agresszivitással, keménységgel, dühvel!!! Mert hát először neked is meg kell mutatnod az erődet, azt a powert ami benned lakozik, csak aztán tudod talán kibékíteni a feleket- valami ilyesmit mondd ki nekem ez az öt perc. Kétségtelenül eszméletlen zene még mindig, dübörgésével, macsóságával, magával a gitárriffjével megspékelve. Fiatalok! Ne hagyjátok ezeket a számokat elveszni. Ezek az idő múlásával még értékesebbek lesznek.
Kis kitérő után. Maga a mozi ezek után indul csak be. Ja, még előtte nézhetjük Bad-nek a gyerekverzióját, ami nem rossz, hiszen ezek a kiskölykök igencsak jól mozogtak kapott minutumaikban. Tehát Jackson bóklászik néhány gyerekkel, különféle bujkálásokba, lövöldözésekbe keveredik, de ezek önmagában eléggé gyérek. Joe Pesci a foncsikos hajú főgonosz, akit végén a hősünk le is győz, így diadalmaskodik a jó a gonosz felett, mint ahogy a mesékben lenni szokott.
Körülbelül ennyi, ami a történéseket illeti. Ám van itt még azért egy s más. Filozók az egyik bónusz trackre, ami külön meglepetés volt, hiszen akkoriban sehol nem adták még le előtte. Itt csendül fel először a Leave Me Alone- Hagyjatok Engem Békén címmel. Komoly költségvetésű klipről beszélhetünk ennek kapcsán. A végén pedig megszólal az egykori 1969-es Beatles dal, Come Together, Michael vadabb verziójában előadva.
És figyelem, van egy mesterdarab, amit kiemelnék, melyet Smooth Criminalnak nevezünk, aminek a szintjét máig megütni se nagyon tudták. Az 1920-as, 30-as évek porfészeknek kinéző bárjába léphetünk be, ahol gigasztárunk a terem sarkából hajítja be a pénzérmét a zenegépbe, így indul be a szám,- figyeld ott azt az egyedi vonású nőt, aki bólint egyet, konstatálva, hogy megérkezett ide valaki, aki koránt sem hétköznapi. Egyébként a fentebb említett klip egyik táncosa, Vincent Paterson koreografálta ezt a tíz percet- elképesztő zsigeri érzékkel, önbizalommal tolta hajdanán a pali.
Összegezve, ha mint filmet nézem a Moonwalkert, akkor elhanyagolható, ám néhol akad benne pár fantasztikus szegmens, bevágás, amiket jó feleleveníteni.

1 2 3

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk