Fórum - Filozófia - Miért van inkább valami, mint semmi? - (116. oldal)

elejére ... 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 ... végére

5788. Menrot (2008-09-05 17:46.27)

A kérdésre válaszolni nem tudok.

5787. Cziki (2008-09-05 17:43.30)   - (válasz Szürke Sólyom 5781. hozzászólására)

Kicsit filzófikusan, az a felvert por szaga, hogy csipkelődhessek Veled!

5786. Chiligirl (2008-09-05 17:30.53)   - (válasz Szürke Sólyom 5781. hozzászólására)

de rég voltam itt! már kb egy hete...az esőszag se semmi, de mégjobb illat van fűnyirás után...huh azt nagyon birom

5785. Cziki (2008-09-05 17:26.56)   - (válasz Variocsana 5763. hozzászólására)

Biztos nem tetszel neki...XD

5784. Whyteangel (2008-09-05 15:45.16)   - (válasz Seiya 5765. hozzászólására)

Teljesen egyetértek Veled....én is így adom le a feszültséget...van amikor érzem, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy elsírjam magam....ilyenkor általában olyan zenéket szoktam hallgatni, amire elérzékenyülök és érzem, hogy megkönnyebbülök egy kiadós sírás után... Velem is szokott olyan lenni, hogy tehetetlenségemben sírok és valóban van egy kicsi "hiszti" beütése a dolognak, de ilyen esetekben a sírás nem jó dolog, mert keserű érzés van bennem... Örömömben nem szoktam sírni....akkor inkább ugrálok és nevetek :)))

5783. Szürke Sólyom (2008-09-05 12:03.53)

A sírás: Első gondolatként az jut az ember eszébe, hogy ha baj van, akkor általában sírás is van. Sokat törtem a fejem ezen. Most úgy vélem, hogy többféle sírás létezik. Érdekes de tulajdonképpen születésünk után az első lélegzetvétellel együtt az az első amit életünkben teszünk, hogy sírunk. Így fogadjuk a világot. Tehát a sírás valahogyan az ösztöneinkbe rejtve velünk érkezik erre a világra. Aztán csecsemőként ezzel jelezzük a külvilág számára, hogy éhesek vagyunk, vagy hogy még kell a ringató anyai ölelés. És szerintem ez az amiért a sírás össze kapcsolódik a kellemetlen és a kellemes dolgokkal is. Tulajdonképp ez egy metakommunikációs forma, legalábbis amíg gyerekek vagyunk. Aztán megtanuljuk elfojtani a sírást, az iskolában ugye nem illendő pityeregni, ha valaki mégis merészel, az egyből megkapja, hogy dedós. Szóval már hat-hét évesen belénk akarják préselni, hogy érzelmek nélküli zombik legyünk. Aztán jönnek a lázadások, mert a tudatalattinkban csak gyűlik, gyűlik a sok elhantolt érzelem. Serdülőként a környezetünk ellen lázadunk, úgy gondoljuk senki sem ért meg minket, és hogy ellenünk van az egész világ. Aztán röpke pár év, és felnőttként már önmagunk ellen lázadunk, ez már a befelé fordulás korszaka. Persze sokaknál ez szerintem soha nem történik meg, még 50 évesen sem. Aztán előbb-utóbb már saját magunk ellen sem lázadunk, akkor csak figyeljük a belsőnk folyamatait, és kezdjük megérteni a világot és saját helyünket a világban. De a sírás továbbra is velünk marad, elkísér bennünket egész életünk során. Viszont jól megtanuljuk, hogy magányosan, elbújva sírjunk. A sírás egy nagyon személyes dolog, legalábbis azzá válik. Igazából jól eső érzés sírnunk, mert akkor őszinték vagyunk önmagunkkal. Az ismert költői hasonlat sem véletlen az „igazgyöngy” -ként emlegetett könnyekre. Ritka pillanat amikor van bátorságunk őszintének lenni önmagukkal. Ritka, mégis nagyszerű, gönyörű pillanat ez. Még egy dolgot említenék, ez pedig a belső sírás, amikor nem hullanak a könnyeink. Ez is egy ritka dolog, és a hatása talán egy picit mélyebb mint a könnyeknek.

5782. Seiya (2008-09-05 11:30.17)   - (válasz Szürke Sólyom 5781. hozzászólására)

bújni én sem bújom, de néha előkerülnek az ilyen hirek is....

5781. Szürke Sólyom (2008-09-05 11:16.53)   - (válasz Seiya 5780. hozzászólására)

Én már egy ideje nem bújom az újságokat, mert ugye eleve a negatív híreket emelik ki. Persze nem azt mondom, hogy a homokba kell dugnunk a fejünket, de néha kell tudnunk kizárnunk a rossz dolgokat a kis életünkből. Ha már az illatoknál tartunk, nekem azok a kora nyári záporok a kedvenceim amikor olyan eső szag van:))

5780. Seiya (2008-09-05 11:05.38)   - (válasz Szürke Sólyom 5779. hozzászólására)

igen, ki milyennek látja. mert aztán meglátom az újsághireket, szekrénybezárt gyerekekről, kinzásokról, katasztrófákról, kicsit elbizonytalanodom hogy jó helyre jöttem-e? :) óó az illatok.. a levegő tavaszi illatát imádom, amikor megy le a nap, vagy mondjuk télen, amikor esik a hó éjjel, azt a csöndet, ami akkor van.. :) a feketrigók esti csiripelését nyáron.. :) az általam szeretett tó vizét, ahogy simogat :)) ezek szép dolgok.

5779. Szürke Sólyom (2008-09-05 10:59.26)   - (válasz Seiya 5778. hozzászólására)

Igen, sok minden nem fért bele a néhány mondatomba. Most, hogy írod, tegnap este amikor hazafelé bandukoltam, különös illata volt a levegőnek. Kicsit tengeri levegő hatása volt. Csodálatos este volt. A zene nekem is fontos, az is boldogságforrás. Valójában kezdem azt hinni, az élet egy olyan műalkotás, ahol mi vagyunk az alkotók, és ha jó művészek vagyunk akkor képesek vagyunk boldogságot is komponálni.

5778. Seiya (2008-09-05 10:53.02)   - (válasz Szürke Sólyom 5777. hozzászólására)

ó hát az ilyen apró boldogságokat én is észre veszem, de nem fogom megkönnyezni őket. :) az illatokat nem mondtad, és a dallamokat :)) vagy egy szép képet.. igen igen, én is látom milyen szép világban élünk. :)))

5777. Szürke Sólyom (2008-09-05 10:46.43)   - (válasz Seiya 5776. hozzászólására)

Én egyre jobban kezdem megtalálni a boldogságot az apró dolgokban. Abban, ha süt a Nap, egy virágban, egy madárdalban, egy versben, egy mosolyban.

5776. Seiya (2008-09-05 10:41.40)   - (válasz Szürke Sólyom 5775. hozzászólására)

biztos voltam csak nem emlékszem rá.. bár ez fura lenne, nem emlékszem mikor voltam nagyon boldog? :))

5775. Szürke Sólyom (2008-09-05 10:39.59)   - (válasz Seiya 5773. hozzászólására)

Nem hinném, hogy ne lettél volna. Ezt mindannyian másképpen éljük meg. :))

5774. Szürke Sólyom (2008-09-05 10:38.57)   - (válasz Seiya 5772. hozzászólására)

Bizonyos értelemben én is érzékenyebb vagyok, mint amilyen gyerekkoromban voltam. De sok felnőtt inkább megfásul. Persze gyerekként más dolgokért sírtunk, ha elestünk, és lehorzsoltuk a térdünket, azért, hogy tovább maradhassunk fent...

5773. Seiya (2008-09-05 10:37.23)   - (válasz Szürke Sólyom 5771. hozzászólására)

ezek szerint én még sose voltam nagyon boldog, mert nem ismerem ezt az érzést (boldogságtól sirni) :)) inkább vigyorgok, mint a vadalmafa ha öröm ér :)

5772. Seiya (2008-09-05 10:35.40)   - (válasz Seiya 5769. hozzászólására)

amugy a sirás nálam fura dolog, mert ahogy öregszem egyre jobban megtalál, magam is meglepődök azon hogy sokkal többet sirok mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. akkor szinte semmi nem tudott megrikatni, és nem értettem anyu miért sir a filmeken.

5771. Szürke Sólyom (2008-09-05 10:33.28)   - (válasz Seiya 5769. hozzászólására)

Ez furcsa, én, ha nagyon boldog vagyok, akkor néha könnyek szöknek a szemembe. Ha a dühödben sírsz az inkább a tehetetlenség jele. Nem hinném, hogy ez hiszti lenne.

5770. Szürke Sólyom (2008-09-05 10:28.43)   - (válasz Seiya 5768. hozzászólására)

Nem igazán tudom, az örömöt nem élem meg feszültségként. Nekem maga az öröm a felszabadító. De néha az öröm és a szomorúság kéz a kézben talál meg.

5769. Seiya (2008-09-05 10:28.21)

amugy nem nagyon szoktam örömömben sirni, inkább akkor ha fáj valami, vagy ha nagyon felbosszantanak és dühömben már sirok (hiszti?). :)

5768. Seiya (2008-09-05 10:26.45)   - (válasz Szürke Sólyom 5767. hozzászólására)

az öröm is egyfajta feszültség, nem? :)

5767. Szürke Sólyom (2008-09-05 10:26.17)   - (válasz Seiya 5765. hozzászólására)

Ez benned akkor is feszültséget vezet le, ha örömödben sírsz?

5766. Szürke Sólyom (2008-09-05 10:25.15)   - (válasz Szürke Sólyom 5764. hozzászólására)

Hű de béna vagyok!!! Ugye nem "eszt" hanem ezt!!! Elnézést, ez nagyon tahó elírás volt.

5765. Seiya (2008-09-05 10:25.04)   - (válasz Szürke Sólyom 5764. hozzászólására)

a sirás a feszültség levezetés egyik módja, legalábbis nálam. ha nagyon összegyült minden, és máshogy nem tudom feloldani a feszültségeket akkor elsirom magam az "utolsó csepp"-től. :)

5764. Szürke Sólyom (2008-09-05 10:20.35)

Szerintem akkor, mivel jön a hétvége, meg pedzegettük eszt a témát akkor beszéljünk a SÍRÁS-ról. Most függetlenül attól, hogy mi a kiváltó oka.

5763. Variocsana (2008-09-04 10:50.06)   - (válasz Cziki 5762. hozzászólására)

Az biztos... Én is észreveszem magamon a változást időnként. De ebben nincs semmi rossz. Legalábbis rossz irányú változást még nem vettem-vettek észre. Azért nincs gond velem, mert még változni fogok? :) Mi a kapcsolat a korom és a halál elfogadása között? Te jó ég, egy hét múlva már 23 leszek... XD Múltkor aszonta egy 17éves lány, hogy lassan már nősülnöm kell... Mondtam is, hogy ne ijesztegess bazmeg... :-)) Nem hiszem, hogy elutasítanám, márcsak azért sem, mert találkoztam vele néhányszor... meghalt a legjobb barátom, egy hónapra rá egyik nagyapám, egy évre rá egy osztálytársam, én is voltam rákos, nem egy általános-beli osztálytársam is, nagymuter is... sok kutyánk volt, szóval a halál mindig itt van valahol, nem sok értelme lenne tagadni. :)

5762. Cziki (2008-09-04 09:53.00)   - (válasz Variocsana 5761. hozzászólására)

Nincs veled semmi gond, még akarva-akaratlanul is fogsz változni. Véleményedből egyértelműen látszik, hogy az élet érzelmi töltöttségét tartod fontosnak. Korodból fakad, a halál elutasítása, mely természetes. Ennek ellenére sokmindent másképp látsz mint kortársaid.

5761. Variocsana (2008-09-04 08:00.56)   - (válasz Cziki 5758. hozzászólására)

Hát, ha nem is érdekes, az biztos, hogy nem megszokott a környezetemben, a néha előforduló megrökönyödéseket lecsekkolva... Mit jelent nekem a halál? Fogalmam sincs. Próbálok nem hatásvadász vagy kibúvó-szagú kifejezéseket használni. Valaminek a végét. Vagy mégsem. Egy kanyar a körben. Nem tudom. Olyan, mint a történetben... az érzések nem adnak időt az elméletekre. Mostanában nem nagyon, ha mégis, az nem a halál miatt szokott lenni, hanem valami olyan igazság felismerésén-átérzésén, hogy sírni tudnék nevettemben. Sok ilyen van egy-egy de Mello-könyvben. Olyan filmrészletek, amiken könnybe lábad a szemem pl. a Schindler listájának az egyik utolsó jelenete, amikor azt mondja, hogy ez a kocsi még tíz ember, a pártjelvény még kettő... Aztán a King Kong él vége, amikor épphogy látja megszületni a fiát. De pl. Mufasa halála az Oroszlánkirályban egyáltalán nem hatott meg, viszont az a jelenet, amikor az utolsó csata után Rafikit megzörgeti a botját és Simba átöleli, az igen. Obi-van halála se fogott meg, pedig nagyon kedvelem azt a karaktert, meg Yodát is, mégis ami érzelmileg megfogott, az az a jelenet, amikor Vader felemeli az Uralkodót... a koszos maszkon is látszik a belső vívódása, a "nézésén" látni. A Bíbor és feketében is jobban hatott rám az a rész, amikor Kappler letagadja, hogy tudja, ki mentette ki a családját. Nem tudom, lehet hogy rosszul fogalmazok, de számomra -legalábbis könyvben, filmben- vannak a halálnál nagyobb katarzisok. De kiváncsi vagyok, te mit gondolsz rólam így.

5760. Cziki (2008-09-03 21:26.04)   - (válasz Szürke Sólyom 5755. hozzászólására)

...de mennyire!

5759. Cziki (2008-09-03 20:55.13)   - (válasz Variocsana 5744. hozzászólására)

Szép új napot!

elejére ... 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 ... végére