Fórum - Érdekes évfordulók (26. oldal)

elejére ... 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 ... végére

760. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-03 17:33.27)   - (válasz Menrot 759. hozzászólására)

Arról volt "szó", hogy holnap, Pató Pál..

759. Menrot (2012-05-03 17:31.47)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 758. hozzászólására)

Köszönöm. Hétfőn viszont tényleg be kell mennem az ispotályba.Telefonáltak.

758. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-03 17:28.16)   - (válasz Menrot 756. hozzászólására)

Versekbe írtam,nem szabad, szabadnak kell lenned magadtól. Vasárnap Ferenceseknél imádkoztam, és jobban lettél.

757. Menrot (2012-05-03 17:18.22)

Mai nap: A nemzetközi sajtószabadság napja

756. Menrot (2012-05-03 16:38.57)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 748. hozzászólására)

Per ómnia sáecula saeculórum.---->beteg maradok.

755. Menrot (2012-05-03 16:33.53)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 748. hozzászólására)

SZENT FÜLÖP és SZENT JAKAB APOSTOLOK Május 3. Mint a többi apostol esetében, az evangéliumok és az Apostolok Cselekedetei csak szűkösen beszélnek Fülöpről és Jakabról is. Mind a négy apostolnévsor (Mk 3,18; Mt 10,3; Lk 6,14; ApCsel 1,13) megnevezi mindkettőjüket, Fülöpöt az ötödik, Jakabot, Alfeus fiát a kilencedik helyen. Szent János evangéliuma szerint (1,44; 12,21) Fülöp a két apostoltestvérhez, Andráshoz és Péterhez hasonlóan a Galileai-tó mellől, Betszaidából származott. A meghívás elbeszélésén kívül Szent János még három alkalommal emlékezik meg róla: a kenyérszaporításnál (6,5 sk.), Jeruzsálemben, amikor a pogányok látni akarták Jézust (12,21), és az utolsó vacsora történetében (14,8). Későbbi hagyomány szerint Fülöp három, prófétai tehetséggel megáldott lányával együtt a kisázsiai Hierapoliszban élt, ott is halt meg. Az Apostolok Cselekedeteinek elbeszélése szerint Pál Cézáreában vendége volt Fülöp evangelizáló diákonusnak, akinek volt négy prófétáló leánya. Ha ez a hír megbízható, akkor Fülöp apostolt korán összetévesztették a hasonló nevű diákonussal. Az apostol egyébként a posztó és kalapkészítők védőszentje. Ereklyéi Konstantinápolyon át Rómába kerültek. A Tizenkét apostol bazilikájában tisztelik. Jakabot, Alfeus fiát az apostolok névsorán kívül sehol sem említi meg az Újszövetség. Kérdéses, hogy azonosítható-e a ,,kisebb Jakabbal'', akinek anyját Márk Jézus kereszthalálának tanúi között megnevezi (15,40). Az újabb katolikus szentírástudomány nincs meggyőződve arról, hogy azonos az Újszövetségben többször (Mk 6,3; ApCsel 1,14 stb.) említett Jakabbal, az ,,Úr testvérével''. Ünnepnapjuk a római Tizenkét Apostol-templom fölszenteléséhez kapcsolódik. Ezt a templomot 570-ben, május 1-én szentelték föl, s ekkor ünnepelték a két apostolt, akinek ereklyéi ide kerültek. Mivel 1955-ben május elseje Szent József ünnepnapja lett, a legközelebbi szabad napra, május 11-re helyezték ünnepüket. 1969-ben ugyanilyen meggondolásból május 3-ra kerültek. Mivel a Biblia mindkét apostolról nagyon keveset mond, Jakabbal kapcsolatban pedig a végsőkig tartózkodó, vessen rájuk némi fényt a szűkszavú evangéliumi tudósítást kiegészítő elbeszélő képzelet. Fülöp, ez a betszaidai halász jóságos és vidám ember volt. Akinek dolga akadt vele, jól érezte magát a közelében. Semmi sem tudta kizökkenteni nyugalmából. A legvadabb viharban is valami nótát fütyürészett. Szívesen tréfált az asszonyokkal, amikor halat vettek tőle. És amikor gyermekek lesték, hogyan foltozza hálóját, egész tengerészhistóriákat kerekített nekik. Amikor az Úr követői sorába hívta, Fülöp lelkesen követte őt. Már az első napon azon volt, hogy toborozzon a nagy mesternek. A vonakodó Natánaelt kézen fogva vezette Krisztushoz: ,,Jöjj és lásd!'' Az Úr őhozzá fordult annak a napnak estéjén, amikor a hegyen a népnek beszélt. Valószínűleg Fülöp jóságos tekintetéből kiolvashatta csendes töprengését: hogyan lehetne jóltartani ezt a sokezres hallgatóságot? ,,Fülöp, honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek?'' -- kérdi az Úr. Fülöp rögtön válaszolt: ,,Kétszáz dénár árú kenyér sem elég ahhoz, hogy mindenkinek csak egy kevés is jusson!'' Jó Fülöp! Dénárral tudsz számolni, de nem Mestered mindenhatóságával és jóságával. Mélységes csodálkozás ragadta meg szívét, amikor tanúja lett a kenyérszaporításnak. Csendesen így fohászkodhatott magában: ,,Mindig másképpen kell számítanom. Úgy látszik, hogy az Úr esetében nem érvényes az egyszeregy.'' A szeretetreméltó Fülöpnek adják elő a görög ünnepi zarándokok szerény kérésüket: ,,Uram, szeretnénk Jézust látni.'' Fülöp bizonytalan, hiszen a Jézust keresők nem zsidók. Először barátjával, Andrással együtt megfontolja a dolgot. Aztán együtt mennek Jézushoz. És ő örül a legjobban, hogy az Úr nem tagadta meg a kérést. Nem könnyű az Urat igazán megismerni. Fülöpnek újból meg kellett ezt tapasztalnia, amikor azt kérte: ,,Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.'' Jézus ezt válaszolta: ,,Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem lát, az Atyát is látta!'' Jakab, aki hajójával ugyanazt a tavat járta, más volt: csendes, befelé forduló ember. Már ifjú korában letette a nazireus-fogadalmat, amely megtiltotta a bor és a hús élvezetét. Alfeus fia csöndesen, hallgatagon járt Krisztus kíséretében. A komoly férfinak gyakran különösnek tetszhetett Mestere. A szigorú vezeklőnek minden bizonnyal el kellett gondolkoznia, amikor az Úr a többiekkel együtt a kánai menyegzős házba vitte, s az ünneplőket jó néhány korsó borral meg is ajándékozta. De engedte magát vezetni, és az Úr a komoly férfi akaratát nagy feladatok felé tudta irányítani. Mindezt természetesen a liturgiában ünnepelt Jakabról mondtuk. A liturgia ugyanis a hagyomány nyomán Alfeus fiát ,,ifjabb Jakabnak'' nevezte, és tévesen az Úr (unoka)testvérével azonosította. Jakab pedig, a szent a maga mennyei távlataival bizonyosan jóságosan mosolyog azon, hogy mi nem igazodunk el nevének sok viselője között, s az egyik szent cselekedeteit összetévesztjük a másikéval. Istenünk, aki minden évben megadod nekünk Szent Fülöp és Szent Jakab apostol ünnepének örömét, kérünk, segíts, hogy Egyszülötted szenvedésében és feltámadásában részesülve eljussunk szent színed látására!

754. Menrot (2012-05-03 16:31.51)

1660. május 3. Véget ér az első északi háború Az első északi háború, melyet 1655. nyarán X. Károly Gusztáv svéd király Lengyelország elleni támadása robbantott ki (1655-1656 nyara), a Danzig mellett fekvő Olívában kötött békével ér véget. A békeszerződés, melyet egyrészről Lengyelország, Brandenburg és Ausztria, másrészről Svédország írt alá, 37 pontban szabályozza a Balti-tenger térségének birtoklását. A lengyel király lemond a svéd trónra irányuló minden igényéről. Svédország (1648. X. 24.) előírásai szerint megtartja Livóniát és Észtországot. Ezenkívül Brandenburgnak vissza kell vonulnia a Pomerániában, Holsteinben és Schleswigben megszállt svéd területekről. A békével Brandenburg éri el a legjelentősebb eredményt: az északi háború során politikai és katonai hatalmi tényezőnek bizonyult, és végleg megszerzi a porosz hercegség feletti szuverenitást. Franciaország vállalja a béke megtartásának biztosítását.

753. Menrot (2012-05-03 16:31.32)

1469. május 3. Megszületett Niccolo Machiavelli

752. Menrot (2012-05-03 16:31.10)

1991. május 3. Közzéteszik a Windhoek Nyilatkozatot Az ENSZ 1991 őszén nyilvánította május 3-át a nemzetközi sajtószabadság napjává. Annak emlékére tartják, hogy 1991. május 3-án tették közzé a `Windhoek Nyilatkozatot`, amelyben az afrikai népeknek a független és pluralista sajtóhoz való jogát fogalmazták meg. Ezen a napon világszerte megemlékeznek azokról az újságírókról, akiket munkavégzésük során gyilkoltak meg, valamint azokról, akiket munkájukban akadályoztak, illetve akadályoznak. A sajtószabadságot először a francia Emberi és Polgári Jogok Egyetemes Nyilatkozatában deklarálták, állampolgári jogként az 1791. évi francia alkotmány rögzítette, azután került be más országok alkotmányába. Magyarországon az 1848. évi XVIII. tc. törölte el a cenzúrát és nyilvánította ki a sajtószabadságot. - Az UNESCO 1997-ben díjat alapított a sajtószabadságért. A kitüntetés Guillermo Cano kolumbiai újságíró nevét viseli, aki életéért fizetett a kolumbiai drogbárók üzelmeit leleplező írásaiért.

751. Menrot (2012-05-03 16:30.25)

1921. május 3. Megszületett Sugar Ray Robinson amerikai ökölvívó A II. világháború utáni évek legendás hírű bokszolója Michigan-ben született. Profi bokszolóként először 1940-ben lépett a szorítóba, s az elkövetkező 25 évben 202 mérkőzésből 175-öt megnyert, hat döntetlenre végződött, kettőben nem született döntés, s 19 vereség érte. 1946. december 20-án váltósúlyban szerezte első világbajnoki címét. Igazán azonban a középsúlyúak mezőnyében, 1951-től lett egyeduralkodó. Egy vereség után - 1952-ben - visszavonult a szorítók világától, három évvel később viszont meggondolta magát, visszatért és újra világbajnok lett 1960-ig. Akkor kikapott, s az azt követő időszakban 13 alkalommal volt kénytelen vesztesként elhagyni a ringet. Utolsó összecsapását 1965-ben vívta, s az újabb kudarc után végleg visszavonult. Culver City-ben halt meg 1989. április 12-én.

750. Menrot (2012-05-03 16:29.26)

1856. május 3. Meghal Adolphe Adam francia zeneszerző Párizsban született 1803. július 24-én. Zongoradarabjai és románcai révén vált ismertté, majd szinte kizárólag színpadi zenét írt. 1829-ben aratta első nagy sikerét a Pierre és Catherine című kétfelvonásos operájával. Több mint 60 operája közül A longjumenau-i postakocsist és a Giraldát tartják a legjobbnak, említendők még a Le Chalet, A nürnbergi baba és a Ha én király lennék című operái. Balettjeiben a zenét a koreográfiának rendelte alá, közülük az 1841-ben bemutatott, Théophile Gautier szövegére írt Giselle a legnépszerűbb, amely drámai erejű zenéje miatt ma is sikerdarab, és Magyarországon is többször felújították. 1847-ben megalapította Párizsban a Théatre National-t, de ez a következő évben megszűnt. 1849-ben a Conservatoire zongoratanára lett, s kritikusként is működött. Énekhangra, fuvolára és zenekarra írt Mozart-variációi minden koloratúr-énekesnő repertoárján szerepeltek. Négy misét és egyéb egyházzenei műveket is szerzett. A francia fővárosban érte a halál.

749. Menrot (2012-05-03 16:28.49)

1761. május 3. Megszületett August von Kotzebue, német író és diplomata Weimarban született, majd Jénában jogot tanult, 1781-ben orosz állami hivatalnok lett. 1795-től Németországban élt, a bécsi, majd a weimari színház igazgatója volt. 1800-ban visszatért Oroszországba, de a cár egy feljelentés alapján száműzte Szibériába, ahonnan rövidesen visszahívta és kinevezte a szentpétervári német színház igazgatójává. 1802-06-ig Németországban, azután ismét Oroszországban élt, s ott Napóleon-ellenes folyóiratokat adott ki. 1817-ben I. Sándor cár személyes megbízottjaként tért vissza Németországba. Politikai indíttatású gyilkosság áldozta lett. Korának legsikeresebb színpadi szerzője volt. Több mint kétszáz ötletes darabot írt, amelyek a szentimentalista melodramatikus ízlést szolgálták ki. Legismertebb vígjátéka A kisvárosi németek, amely a XIX. században induló magyar színműirodalomra is nagy hatást gyakorolt. Sok darabját adták elő magyar színpadokon, 1812-ben őt kérték fel darab írására az új nagy pesti német színház ünnepélyes megnyitásához. A darabot - a Béla futását - azonban a cenzúra nem engedte bemutatni. `Kotzebue Ágost jelesebb színdarabjai` a XIX. században 20 kötetben jelentek meg Magyarországon. 1819. március 23-án halt meg Mannheim-ben.

748. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-03 07:13.26)   - (válasz Menrot 745. hozzászólására)

Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok ünnepe van ma.Ünnepük eredetileg 1-én volt, majd 1955-ben Szent József ünnepe miatt 11-re, majd 1969-ben mai napra került. Pax Dómini sit semper vobíscum.- Et cum spíritu tuo.

747. Menrot (2012-05-02 13:44.21)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 746. hozzászólására)

Fogjuk rá!

746. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-02 13:42.01)   - (válasz Menrot 745. hozzászólására)

Te tudsz latinul?

745. Menrot (2012-05-02 13:34.57)   - (válasz Menrot 738. hozzászólására)

Ankürai Markellosz is szimpatikus nekem. Szt Atanáz mellett harcolt az →arianizmus ellen. 334: tette közzé Az ariánus Aszteriosz ellen c. kv-ét, mellyel kihívta maga ellen Nikomédiai és Caesareai Euszébioszt, akik azzal vádolták, hogy a →szabellianizmus és az →ebioniták követője. 336: a konstantinápolyi, 341: az antiochiai zsin. elítélte, s a cs. száműzte. Atanázzal együtt Rómába menekült, I. Gyula p. (ur. 337-352) 342-43: a szardikai zsin-on oltalmába vette. A keleti pp-ök eretneknek tartották szabellianista jellegű szentháromságtana miatt, a II. konstantinápolyi zsin. 381: el is ítélte nézeteit, írásai ezért nem is maradtak ránk

744. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-02 13:04.15)   - (válasz Az utolso szamuráj 741. hozzászólására)

Ezt a választ, és a bergmani poént nagyon köszönöm, most öltözöm, ezt az inget magamra veszem. Örülök, hogy neve (talán kis része van benne nekem) közszájon forog, és nem felejtődik. Szeretem a lustaságot, utálok dolgozni, tanulni, mindjárt megyek iskolába, és előveszek leckéket, amíg unokáim pl. szóláncoznak.

743. Menrot (2012-05-02 13:03.17)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 742. hozzászólására)

Biztos a Bochkor elbutította:)

742. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-02 13:00.41)   - (válasz Menrot 703. hozzászólására)

Ruszalka c. operája Pozsonyban nálam is nagy sikert aratott. Várkonyi Andrea híradóbemondó akkoriban nyert el valami díjat, és este így reklámozta a Müpában műsort: Dvorák, és nem Dvorzsák. Hirtelen nem is értettem, mert először nem zenét, Müpát ajánlott, hanem a zeneszerzőt mondta, azt hittem, hogy van ilyen politikus vagy valaki..

741. Az utolso szamuráj (2012-05-02 12:57.59)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 740. hozzászólására)

mert bár kisbetű,nagy lehet a tisztelet.nem többek vagyunk e névnél,betűnél avagy hogy én marha hogy írom,lustaságomban,mely határtalanabb bárminél?

740. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-02 12:56.13)   - (válasz Az utolso szamuráj 737. hozzászólására)

Köszönöm, ill, nem, mert nemecseknek írtad vala..

739. Menrot (2012-05-02 12:29.15)   - (válasz Menrot 738. hozzászólására)

Ezen műveket több nyelven is el lehet olvasni,a viághálón illetve komolyabb könyvtárakban is. Más műveit is.

738. Menrot (2012-05-02 12:27.31)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 732. hozzászólására)

Athanasius De Observationibus Monachorum Athanasius Exhortatio Ad Sponsam Christi

737. Az utolso szamuráj (2012-05-02 12:27.04)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 736. hozzászólására)

bergman se segít?no akkor világvége...:))

736. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-02 12:21.05)   - (válasz Menrot 734. hozzászólására)

Milánóban láttam Utolsó vasora című csodáját, nem is találok megfelelő kifejezéseket erre a katartikus gyönyörűségre.

735. Menrot (2012-05-02 12:16.12)   - (válasz Menrot 734. hozzászólására)

A Firenzében töltött évek alatt festette meg Leonardo több változatban is az Orsós Madonna címűképet. A kisméretűkép Máriát mint fiatal anyát mutatja be, ölében az orsóval játszó Jézussal. A kép Mária emberi tulajdonságait mutatja be, anyai szeretetét. Bár több képet is festett az 1499 és 1503 közti időszakban, mégsem a festészet volt ekkoriban Leonrado legfőbb érdeklődési területe, hanem a geometria és a matematika. Tudományos kutatásai miatt meglehetősen hanyagolta festészeti megbízásait, soha nem készült el időben a megrendelt festményekkel, vagy egyáltalán be sem fejezte őket. 1502-ben ismét új dologban próbálta ki magát: hadmérnök lett Cesaro Borgia, a híreshirhedt hadvezér szolgálatában. Alig egy éves hadmérnöki pályája alatt főleg térképeket, stratégiailag fontos helyek madártávlati képét vetette papírra. 1503-ban otthagyta Cesaro Borgia udvarát és vissztért Firenzébe, festeni. A XVI. Század elején két nagy művészegyéniség is Firenzében munkálkodott: Michelangelo és Raffaello. Leonardo már elismert festővolt, így most már nem volt gondja az érvényesüléssel. Még ebben az évben kezdte el festeni ma leghíresebb festményét, Lisa del Giocondo arcképét, azaz a Mona Lisát. A képet Lisa férje, Francesco del Giocondo rendelte meg, annak örömére, hogy új házba kölyöztek és felesége gyermeket szült. A Mona Lisa követi a firenzei portréfestészeti hagyományokat. A félalakos képmáson a hölgy teste és feje ellentétes irányba fordul, mint ahogy azt már több Leonardo-portrén láttuk. A háttér sziklás hegyei mintha ködbe vesznének. Leonardo ezt a hatást a sfumato technikával érte el, nagyon vékony festékfoltokat rétegezett egymásra. Ez a technikai megoldás több képén is visszaköszön, mint például a Szent Anna harmadmagával című képen is. A Mona Lisa rengeteg feltételezésnek, találgatásnak volt alapja, mindig próbálták megfejteni Lisa mosolyát. A festmény nagy hatással volt a firenzei portréfestszetre, a fiatal Raffaello sok időt töltött Leonardo műtermében és figyelte a festést. Leonardo végül nem adta át a képet a megrendelő Francesco del Giocondének. 1509-ig folyamatosan javítgatta a képet, élete végéig magánál tartotta. 1503 őszén Leonardo élete legnagyobb megbízatását kapta meg: a Palazzo Vecchio nagy tanácstermének kifestése. A Palazzo Vecchio a firenzei városháza, a kormányzóság legfontosabb épülete. A nagy tanácsterem egyik falának freskóját kellett elkészítenie, az Anghiari csatáról, egy 1440-ben aratott firenzei győzelem a milánói csapatok felett. A tanácsterem másik felének dekorálására a firenzei kormányzóság Michelangelót kérte fel, a Cascinai csata megfestésére. Ezzel izgalmas versengés alakult ki a két művész között. Egyik falkép sem készült el soha, csak a vázlatokat készítették el mindketten. Az előzetes tervek alapján is jól látszik a különbség a két festőközött. Leonardo a csata egy mozgalmas, drámai pontját ragadta meg, a harc egyik pillanatát, egymásba gabalyodó lovakkal és lovasokkal ábrázolja a szemben álló erők tomboló összecsapását. Michelangelo tervein a harcba készülődőférfiaktokkal mutatja be csatát. Michelangelo nagy hatással volt Leonardóra, az őhatására fordult érdeklődése a meztelen, izmos féfitestek megfigyelésére. Maradtak fenn ebből az időből Leonardónak vázlatai, tanulmányai izmos testrészekről (például lábakról), de még Michelangelo híres szobrát, a Dávidot is megöökítette. Végül egyik freskó sem készült el, bár Leonardo elkezdte az Anghiari csata megfestését, de 1506-ban elhagyta Firenzét. 1506 tavaszán Charles d’Amboise milánói francia kormányzó segítségével elérte, hogy haladékot kapjon Firenzében, és így Milánóba ment. Tovább dolgozott eddig befejezetlenül hagyott munkáin, és ismét elmerült az anatómiai tanulmányokban. Feltehetően ekkor festette a mára eltűnt Léda a hattyúval címűképet. A festmény egy görög mitológiai témát dolgoz fel: Zeusz hattyú képében közelítette meg Léda görög királynét. A festményről csak másolatok maradtak fenn. Leonardo Milánóban maradt a francia kormányzó udvarában. A francia csapatok egyik főparancsnoka, Giangiacomo Trivulzio lovasszoborral díszített síremléket rendelt magának. Leonardo a síremlékhez újra elővette soha meg nem valósított lovasszobor terveit, az ágaskodó lóval és az alatta fekvőellenséges katonával. A Trivulzio-síremlék kisebb lett volna, mint korábban Sfotzáé, így a szobor megvalósítható lett volna. De Trivulzio végül nem egyezett bele a tervekbe, így a szobor megvalósítása megint meghiusult. Milánói tartózkodása során Leonardo visszatért félbehagyott anatómiai tanulmányaihoz. Ezúttal azonban kevésbé hagyatkozott a korabeli könyvek nézeteire, saját tapasztolatok alapján készítette vázlatait. Az izom- és mozgásszervrendszert tanulmányozta igazán, ezekről készítette tanulmányait főleg. Ezek voltak a emberi test azon részei, amik elérhetőek, viszonylag könnyen megfigyelhetőek voltak. Az emberi belsőszervek szerkezetét főleg állatok hasonló szervei alapján próbálta elképzelni. Esetenként megdöbbentően helyesek voltak feltételezései, mint például rajza az öthónapos embrióról az anyaméhben. 1511-ben Charles d’Amboise meghalt, és Leonardo megintcsak elvesytette egy mecénását. A franca kormányzó halála után végül Leonardo elfogadta Giuliano de’Medici támogatását, aki Rómába vitte nemrég pápának megválasztott bátyja udvarába. X. Leótól azonban nem kapott olyan művészeti megbízásokat, mint Michelangelo vagy Raffaello. Ehelyett pontos térképnek használható madártávlati tájképeket készített, illetve a Róma-környéki pontiusi mocsarak lecsapolási terveit készítette el. Ezekben az években festette két utolsó festményét, két KersztelőSzent Jánost ábrázoló képet. Az egyik egy portré, egy eléggé nőies arckép. A képen nagyon jól megfigyelhető a sfumato technika a sötét háttérből előbukkanó alakon.A másik kép ugyancsak lányos ifjúként ábrázolja Szent Jánost, egy erdőben üldögélve. A kép figurája sok vonásában hasonlít az antik görög mitológia Bacchus istenének ábrázolására. A bor és mámor istenét ábrázolják hagyományosan meztelenül az erdőben üldögélve. Ez a kettősség nagyon egyértelművolt a XVI. sázadban. Olyannyira, hogy Leonardo halála után egy ismeretle festőkiegészítette a képet Bacchis attribútumaival, ismertetőjegyeivel (ilyen a fején a borostyánkoszorú, illetve keresztjének átalakítása thürosszá, Bacchus botjává). 1516-ban Giuliano de’Medici halálával újfent pártfogóját vesztette. Ugyanebben az évben még elfogadta I. Ferenc, az új francia király meghívását. Az amboise-i kastély közelében fekvőCloux-ba költözött Leonardo barátaival és tanítványaival együtt. Csatornázási terveket és ünnepi dekorációt készített, valamint egy újabb királyi palota terveinek készítésével is foglalkozott. A Franciaországban töltött évek alatt már nem festett, csak rajzokat készített. Leonardo ekkor már idős ember, erejét fokozatosan veszítette el. 1519 április 23-án halt meg, állítólag I. Ferenc király jelenlétében. Leonardót saját kérésére az amboise-i Szent Florentin-templomban temették el. A templomi nyilvántartásban megemlítik, hogz „E templom kolostorában temették el Leonardo da Vinci urat, egy milánói nemest, a király építészét és mérnökét, állami mechanikus-mestert, egykor Milánó uralkodójának udvari festőjét. Halála után egyik barátja és tanítványa rendszerezte kéziratait, ezekből állított össze gyűjteményt Trattato della pittura címmel. Festményei nagy részét egy másik tanítványa örökli, majd az őhalála után ezen képeklegtöbbje a francia király birtokába kerül.

734. Menrot (2012-05-02 12:15.13)   - (válasz Menrot 733. hozzászólására)

Ennek az időszaknak talán legkiemelkedőbb, de mindenképp leghíresebb munkája az Utolsó vacsora. A kép 1495 és 1497 közt készült, a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor rendelésére, a kolostor refektóriumába, azaz étkezőjébe. Leonardo a kevésbé tartós, de hosszabb munkafolyamatot lehetővé tevőszekkó technikát választotta, azaz a már száraz vakolatra vitte fel a festéket. (Ellentétben a freskóvan, amikor a még nedves vakoltra festenek, így a vakolat a festékkel együtt szárad meg, így fixálva azt.) A kép kompozíciója syínpadszerű, hiszen Jézus és az apostolok egy hosszú asztal mellett, egy sorban helyezkednek el, mind arccal a nézők felé. A kép központi alakja Jézus, azt a fontosságot kompozíciós elemekkel is kiemeli Leonrado: egyrészt azzal, hogy őt helyezi a kép szimmetriatengelyébe, a perspektíva középpontjába. Valamint azzal is ezt hangsúlyozza, hogy a tanítványok sötét háttér előtt ülnek, míg Jézus ablak előtt, így őaz egyetlen, akit fény vesz körül. Az apostolokat is szimmetrikusan rendezi el, hármas csoportokba. A kép azt a pillanatot ábrázolja, amikor azt mondja tanítványainak, hogy valamelyikük el fogja árulni. Ez a kijelentés mindegyik apostolból heves reakciókat vált ki. Ez a történetelem nagyon alkalmas arra, hogy a festőbemutassa ezeket a reakciókat, az adott apostol jelleme szerint. Leonrado a falképhez nagyon sok tanulmányt készített, főként férfiarcokról. Kereste a tökéletes arckifejezést, ami alkalmas arra, hogy egyszerre bemutassa a jellemet és az érzelmeket, gondolatokat. Ugyanebben az időszakban elkészített egy másik falképet is, a milánói Sforzapalota egyik termébe, a Sala delle Assébe. Az egész terem falait, mennyezetét és oszlopait egymásba fonódó levelekkel és ágakkal díszítette, így a terem egy erdőre hasonlít. A levelek között címerek, táblák találhatók, amik Lodovico il Moro és a Sforzacsalád életének legfontosabb eseményei olvashatók. Lodovico támogatását elvesztve Leonardonak sikerült kapcsolatba kerülni Milánó irányítását elnyerőfrancia vezetőkkel, és rajtuk kersztül XII. Lajossal. A francia királyt nagyon megragadta az Utolsó vacsora és a Sziklás Madonna, úgyhogy képet rendelt Leonrdótól felesége számára. A festmény témája bibliai, Szent Anna Máriával, a gyermek Jézussal és a gyermek Jánossal. Leonardo csak a vázlatot készítette el, a ma Burlington House-karton néven ismert rajzot. Leonardo 1499 decemberében elhagyta Milánót, és a francia királynak szánt képet befejezetlenül hagyta. A következőpár esztendőben több észak-itáliai városban megfordult. Először Mantovába ment, hogy Isabella d’Este támogatását kérje, aki a képzőművészeti mecénásaként volt ismert. A hölgyet meg is örökítette egy rajzzal (ami egy soha el nem készült olajkép vázlata volt), majd pár hónap után továbbállt. Először Velencébe utazott, majd nyomban tovább Firenzébe. Feltehetően azért tért vissza Firenzébe, hogy oltárképet fessen a SS. Annunziata- templom számára, Szent Anna harmadmagával címmel. A kép Szent Annát, Máriát és Jézust ábrázolja. A festmény sokban hasonlít a korábbi Burlington House-kartonra, a kompozícióban és az alakok mozdulatában, testtartásában is. A kép háromszög kompozíciójú, ami az érett reneszánszban kifejezetten gyakori és népszerűvolt. Mindkét képnek jellegzetessége, hogy Anna és Mária központi alak, és hogy kettejük között szinte nincs korkülönbség, pedig hát Anna Mária anyja. A

733. Menrot (2012-05-02 12:13.15)   - (válasz Menrot 731. hozzászólására)

Szintén ebből az időszakból származó festmény az Angyali üdvözlet. Nem teljesen Leonardo munkája, de részletei bizonyíthatóan tőle származnak, mint a festmény kompozíciója, Gábriel angyal figurája és a táj a háttérben. Leonardo sokáig maradt mestere műhelyében, korai művein nagyon érződik Verrochio hatása. Legelső, teljes egészében önálló munkája a Madonna szegfűvel címűalkotás. A kép sokban emlékeztet a mester hasonló témájú képeire, de felfedezhetőa németalföldi reneszánsz festészet hatása (a háttér építészeti elemei) is. A korban népszerűfestői táma feldolgozásakor sok szimbolikus elemet alkalmaz. Ebben az időszakban (1470es évek) több kisebb Madonna-képet is fest, erről feljegyzések maradtak fenn (például a Madonna Bennois). Rengeteg vázlatot készített a különbözőfestmény-ötleteiről. A flamand és németalföldi hatás legszembetűnőbben Ginevra de’Benciről festett portréján jelenik meg. A portré kompozíciója a németalföldi Jan van Eyck (XV. század elején élt festő) nevéhaz fűződőképszerkeztési módot idézi. A kép nagyon közeli kivágásban ábrázolja a modellt, csak a vállig mutatva az alakot. Ginevra portréja nagyon pontosan megszerkeztett alkotás, a fejet körülvevőborókabokor szimbolikus jelentésű. A boróka a női erény jelképe a hagyományos szimbolikában. A festmény hátlapján felirat is hirdeti Ginevra erényességét: „Virtutem forma decorat” azaz „A szépség azény dísze”. Leonardo da Vinci 1478-ban kapja elsőnagyobb megbízását, valószínűleg apja közbenjáására (aki már a firenzei városi kormányzóságának dolgozott már mint elismert és sikeres ügyvéd). A feladat a Palazzo Vecchio, a firenzei vároháza Szent Bernátkápolnájába az oltárkép megfestése. Leonardo elvállalja a feladat, felveszi a képért az előleget, de az oltárképet nem festi meg, talán még el sem kezdi. 1478 és 1482 között több képet is elkezd, de mind befejezetlenül marad. Egy másik, Szent Jeromost ábrázoló oltárképen is dolgozik, de az is abbamarad. A képnek csak a vázlata készült, a térdeplő Jeromosnak csak feje és válla teljesen kidolgozott, a többi részletet Leonardo kidolgozatlanul hagyta, ám a műígy is érzékletesem mutatja be a szent szenvedését. A munkát feltehetően azért hagyta abba, mert újabb nagy festői megbizatást kapott. Egy Ágoston-rendi templom (San Donato-templom) főoltárképét kellett megfestenie, a kép témája pedig a királyok imádása. 1481-es megbízást is valószínűleg Ser Piero, az apa közbenjárására kapta Leonardo. Ez az oltárkép sem készült el, csak a vázlata. A kép fő elem Mária a gyermek Jézussal. Ők a perspektivikusan megszerkeztett tér középpontjában helyezkednek el, a gyermek Jézust tisztelők és imádók mind körülöttük térdelnek. Az oltárképet abbahagyva 1483-ban Milánóba költözött. Abban reménykedett, hogy itt jobban alakul majd pályája, itt kisebb a konkurencia, mit Firenzében. Milánó uralkodója Lodovico il Moro volt, aki pályázatot hirdetett egy lovas szobor és emlékmű elkészítésére, amelz apjának, Francesco Sforzának állít méltó emléket. Leonardo el is küldte jelentkezését, hadmérnöknek, szobrásznak és festőnek ajánlva magát. Lodovico elutasította Leonradót, de őtovábbra is Milánóban maradt. Elsőmilánói megbiztása ismát egy oltárkép volt, a San Francesco Grande ferences templom számára. A kép Máriát ábrázolja a gyermek Jézus és János, valamint egy angyal társaságában. Az alakok sziklás háttér előtt helyezkednek el, innen is kapta nevét a kép (Sziklás Madonna). Mária óvó mozdulattal átkarolja Jánost, másik kezét Jézus feje fölé helyezi. Ezen a képen is szimbolikus elemek hangsúlyozzák a szereplőket (például a víz és a Mária ruháját összetartó kristály is utal Mária tisztaságára, a szeplőtlen fogantatásra). A Sziklás Madonnának két változatát is elkészítette Leonrado. Az eredetileg elkészült, ma a párizsi Louvre-ban látható festmény elkerült ugyan a ferences temlomba, de elajándékoztá, feltehetően Lodovici il Morónak, majd pedig a francia király tulajdonába került. A második változat, a ma Londonban őrzött kép került tervezett helyére, a San Francesco Grande-templom oltárára. A csere oka az lehetett, hogy a ferences-rend nem fizette ki rendesen képet, csak hosszú-hosszú pereskedés után kapta meg Leonardo a pénzt, ám addig az eredeti festményt már elajándékozták, így 1508-ban Leonardónak újat kellett festenie a megkapott fizetségért Leonardo a Sziklás Madonnával vált igazán ismert festővé Milánóban. Az 1480- as évek második felében főleg hadi gépek (különböző, furcsábbnál furcsább fegyverek, ostrom- és védőberendezések, páncélozott harci járművek) tervezésével foglalkozott. Emellett építészeti tervei is maradtak fenn ebből az időszakból, például centrális templom tervei. Csak 1490 körül tért vissza festészethez, és festette meg a Madonna Litta című képet. Ezzel a képpel visszatér fiatalkori festményeinek témájához, Mária a gyermek Jézussal. Az 1480as évek végén Lodovico il Moro, az uralkodó felfigyelt a fiatal művészre és pártfogásába vette. Így Leonardo elkezdett dolgozni Francesco Sforza lovasszobrának tervein. A tervek elkészítéséhez rengeteg tanulmányt készített, ebben az időben kezdett behatóan foglalkozni az emberi testtel és az anatómiával. Rengeteg időt töltött az emberi test és lovak tanulmányozásával. Megfigyeléseit rajzokkal örökítette meg, majd az 1489-ben belekezdett egy könyv írásába, Az emberi alakról címmel. Ebben rögzíti a nagyon híressé vált ábrázolását a tökéletes emberi arányokról. Az aránytanulmány alapja Vitruvius ókori római építész leírésa a körbe és négyzetbe írt emberről. Könyvébe (ami sohasem készült el) rengeteg rajzot készít az emberi testről, belső szervekről. Leonardo ekkor még csak kívülről figzelte az emberi testet, így például az izomzatról, vagy az arc arányait bemutató tanulmányai meglehetősen pontosak. Ám a belsőszervek ábrázolásakor főként a korabeli, nagyon téves elképzelésekre hagyatkozott, így ezek eléggé pontatlanok és hibásak. Emellett Leonardo is hitte a kor általánosan elfogadott elméletét az arcvonások és a jellem kapcsolatáról. Ennek az elméletnek, a fiziognómiának az alátámasztására is rengeteg rajzot, vázlatot készített, már-már karikatúraszerűen torz és groteszk férfifejeről. A milánói udvarban töltött évek alatt Leonardo egyre több feladatot és támogatást kapott Lodovicótól. Leonardo tervezte a palota fűtési rendszerét, ővolt felelős a hercegi ünnepségek dekorációjáért. Emellett természetesen festőként is dolgozott, és folytatta a Francesco Sforza hatalmas lovas emlékművének tervét is. Leonardo lovasszobor-terveit már Lodovico il Moro is támogatta. A kezdeti elképzelés egy dinamikus, mozgalmas kompozíciójú szobor volt, ahol Frsacesco ágaskodó lova alatt egy legyőzött ellenség fekszik. De Leonardo hamar ráébredt, hogy ez a terve nem valósítható meg akkora méretben, a szobor instabil lenne. Így új terv született, egy statikusabb, nyugodtabb kompozíciójú lovassal. Lodovico beleegyezését adta, és elkezdődhetett a kivitelezés. 1492-ben Leonardo elkészítette a ló hatalmas, 7 méter magas agyag modelljét, ami sokáig Milánó fontos látványossága volt. De sajnos a bronz szobor nem készülhetett el, ugyanis a szoborra szánt bronzból 1494-ben inkább ágyúkat öntöttek. Nemsokkal ezután francia csapatok érkeztek Milánóba, elfoglalták a várost és elkergették az uralkodót, Lodovico il Morót. Így Leonardo mecénás nélkül maradt. A harcok során megsemmisült a hétméteres agyag ló is. Az udvarban töltött évek alatt Leonardo főleg portrékat festett. Ezek közé tartozik az ismeretlen hölgyet ábrázoló, La Belle Ferroniére néven ismertté vált kép, valamint Cecilia Gallerani portréja is. Az utóbbi képet (Hölgy hermelinnel néven is emlegetik) Leonardo Lodovico il Moro egyik szeretőjéről festette. Ez a festmény is bír plusz jelentéssel, ugyanis a hemelin görög neve hasonlít a Gallerani névre, valamint a hermelin volt Lodovico emblémaállata. A hemelin és Cecilia viszonya utalhat Lodovico és a lány kapcsolatára. Ezt támasztja alá, hogy a festmény megrendelője Lodovico volt

732. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-02 12:09.34)   - (válasz Menrot 719. hozzászólására)

Az én Adoremus c. szakirodalmamban nincs írva, hogy a Keleti egyházakban.2 művét említik: Beszéd a hellének ellen, Ige emberré válásáról. Egy Kozmasz nevű kolostorfőnök szerzeteseinek azt ajánlotta,hogy ha "Ha hozzájutsz Atanáz valamelyik könyvéhez, és nincsen papírod, akkor másold le a ruhádra". Nazianzi Szent Gergely jellemzése: "Azoknak , akik ütötték olyan volt, mint a gyémánt, az elszakadtak számára azonban mint a mágnes, amelynek titkos ereje magához rántja a kemény vasat." Elnézést a kiegészítésért, sok minden nálam nem szerepel.

731. Menrot (2012-05-02 12:05.04)

Leonardo da Vinci 1452. április 15-én született az észak-itáliai Vinci községben, Empoli közelében. Apja Ser Piero di Antonio da Vinci, egy felsőközéposztálybeli földbirtokos család leszármazottja. A család a XIII. század elején költözött a Firenzétől 30 kilométerre fekvőkisvárosba. Anyja Caterina, egy törvénytelen születésűparasztlány. Közös gyermekük, Leonardo is törvénytelen gyerek. Leonardo születéséről nagyapja beszámolója maradt fenn: „1452: unokám született Ser Piero fiam jóvoltából április 15- én, szombaton hajnali három órakor. A Lionardo nevet kapta. Piero di Bartolomeo da Vinci lelkész keresztelte meg.”. Még ugyanebben az évben apja megnősült, felesége egy jómódú család leánya, Albiera di Giovanni Amadori. Gyermekkoráról keveset tudunk, csak annyit, hogy apja házában élt. Már korán elkezdett rajzolni. 1469 körül apja elvitte fia munkáit Firenzébe, hogy megmutassa Andrea del Verrochionak, a firenzei festő- és szobrászművésznek. Verrochio, a korai reneszánsz egyik legnagyobb művészalakja elámult a fiatal Leonardo tehetségét látva. Így, apja utasítására, Leonardo Verrochio tanítványa lett és műhelyében dolgozott. Már az 1470es évekből maradtak fenn tollrajzok Leonardótól, legelsődátumozott munkája – egy Arno-völgyi tájkép – 1473-ban készült. Verrochio nagy hangsúlyt fektetett a tanítványok rajztudásának fejlesztésére, főleg antik szobrok rajzolásával. A tanítványok dolga volt a műhelyben tanulmányok készítése a festményekhez. Elsőfestői munkája Verrochio Krisztus keresztelése címűfestményében való közreműködés. Leonardo festette a kép baloldali térdeplőangyalalakját,a háttérként szolgáló tájat, valamint – XX. századi vizsgálatok szerint – Krisztus figuráját is átdolgozta kissé. Egy anekdota szerint amikor Verrochio meglátta tanítványa munkáját, olyannyira jónak találta, hogy elhatározta, soha többet nem fest. Ennek a történetnek lehet a valóságtartalma, ugyanis a Krisztus keresztelése címűkép utáni időszakból nem nagyon maradt fenn más Verrochio-festmény. Ezen a korai képen is megfigyelhetőek azok a vonások, amik a későbbi képein is olyan jellemzőek. Az angyal testtartása (feje ellenkező irányba fordul, mint a teste), a bőrének finom színátmenetei.Folyt.köv.

elejére ... 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 ... végére