Fórum - Érdekes évfordulók (19. oldal)

elejére ... 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 ... végére

970. Menrot (2012-05-23 19:25.06)   - (válasz Vbacs 968. hozzászólására)

"A két, párhuzamosan bevezetett valutareform(márka,keletnémet márka) felgyorsította Németország kettészakadását. 1949. május 23-án Trizóniából hivatalosan is megalakult a nyugati többpárti demokráciát követő Német Szövetségi Köztársaság, 1949. október 7-én pedig a szovjet zónából Német Demokratikus Köztársaság néven szocialista ország alakult."

969. Vbacs (2012-05-23 19:03.36)   - (válasz Menrot 964. hozzászólására)

Hopppááááá, ez is ott volt!

968. Vbacs (2012-05-23 19:03.01)   - (válasz Menrot 965. hozzászólására)

Hoppácska! Ez már érinti a történelmi-érdeklődésemet:)) Konkrétan a 20. század miatt megyek jövőre emelt törit tenni :DDD (főleg az ungarisch és a deutsch része érdekel)

967. Menrot (2012-05-23 18:57.47)

1887. május 23. Véget ér a Vatikán-Németország vita 16 évvel az első egyházellenes intézkedések után - ezeket a porosz és a birodalmi kormány hozta, és később az ún. kultúrharchoz és összeütközésekhez vezettek - a viszály megegyezéssel ért véget. XIII. Leó pápa bejelenti, hogy Németországban az állam és a katolikus egyház közötti vita hivatalosan is befejeződik. A megegyezés előzménye volt, hogy Otto von Bismarck birodalmi kancellár néhány fontosabb `kultúrharctörvényt` visszavont. Azonban az oktatás-felügyeleti törvény, a polgári házasság kötelező bevezetése, a jezsuitaellenes törvény, a szószékparagrafus továbbra is érvényben marad. Röviddel a császárság megalapítása után (1871. XII. 10.) Bismarck az egyház és az állam szétválasztását azzal a céllal kezdte el, hogy a katolikus egyház befolyását a protestáns Poroszországban megtörje.

966. Menrot (2012-05-23 18:57.25)

1951. május 23. Kína annektálja Tibetet A Kínai Népköztársaság központi népi kormánya és a tibeti helyi kormány egyezményben rögzítette, hogy a területet kínai fennhatóság alá helyezi. A megállapodás kimondta, hogy a fennálló tibeti rendhez Kína nem nyúl, s a tibeti-szikkimi határra menekült dalai láma is visszatért Lhászába. Azonban Peking belekezdett Tibet modernizálásába - és `elkínaiasításába`. `A világ tetején` akkor lényegében még rabszolgaság volt, ugyanakkor a kínaiak felállították az egyedüli hatalmat gyakorló pártapparátusokat. Az ellenállás nem maradt el, majd 1959-ben felkelésbe torkollott. A dalai láma szerint a felkelés leverésekor 200 ezer ember halt meg, s az uralkodó másodszor is menekülni kényszerült.

965. Menrot (2012-05-23 18:57.15)

1988. május 23. Lemond Kádár A háromnapos rendkívüli pártkonferencia befejezése után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mélyreható változásokról hozott döntést, amelyek a párt legfelső vezetését is érintik. Kádár János, aki hosszú időn keresztül főtitkár volt, visszalépett, és helyette Grósz Károly miniszterelnök lett a párt új vezetője. A kommunista párton belüli pozíciók jelentős részét reformpárti politikusokkal töltötték be. Alapvető változások történtek a párt Politikai Bizottságában, amelynek létszáma az eddigi 13 főről 11-re csökkent. Itt nyolc konzervatívként számon tartott politikus vált meg funkciójától. Más reformpárti politikusok mellett újonnan beválasztották a Politikai Bizottságba Pozsgay Imrét – a Hazafias Népfront főtitkárát –, aki a liberalizálás legfőbb hívének számított. A rendkívüli pártkonferencia állást foglalt az állam és a párt feladatainak határozottabb szétválasztásáról, és az önkormányzatok jelentőségének megnöveléséről. Az új pártvezető új takarékossági programot hirdetett meg az adósságok csökkentésére; eredménytelenül.

964. Menrot (2012-05-23 18:56.58)

1960. május 23. Izrael bejelenti Adolf Eichmann letartóztatását A nácik veresége után Adolf Eichmann amerikai hadifogságba került, de sikerült megszöknie, s négy évig gazdálkodott álnéven Németországban. 1950-ben Ricardo Klement néven Argentínába költözött, családja 1952-ben követte. 1957-ben interjút adott Willem Sassen holland újságírónak, feltárva zsidógyűlöletének belső rugóit. 1959-ben Buenos Aires egy külvárosába települt és a Mercedes-Benz gyárban dolgozott. Az őt lankadatlanul kereső izraeli Moszad feleségét felismerte, azt azonban már nehezebb volt megtudniuk, valójában ki is Ricardo Klement. Lesből készült fotók, s egy házassági évfordulós virágcsokor nyomán azonosították, majd 1960. május 11-én az argentin hatóságok tudta és engedélye nélkül elrabolták.

963. Menrot (2012-05-23 18:56.38)

1951. május 23. Kína annektálja Tibetet A Kínai Népköztársaság központi népi kormánya és a tibeti helyi kormány egyezményben rögzítette, hogy a területet kínai fennhatóság alá helyezi. A megállapodás kimondta, hogy a fennálló tibeti rendhez Kína nem nyúl, s a tibeti-szikkimi határra menekült dalai láma is visszatért Lhászába. Azonban Peking belekezdett Tibet modernizálásába - és `elkínaiasításába`. `A világ tetején` akkor lényegében még rabszolgaság volt, ugyanakkor a kínaiak felállították az egyedüli hatalmat gyakorló pártapparátusokat. Az ellenállás nem maradt el, majd 1959-ben felkelésbe torkollott. A dalai láma szerint a felkelés leverésekor 200 ezer ember halt meg, s az uralkodó másodszor is menekülni kényszerült.

962. Menrot (2012-05-23 18:56.24)

1936. május 23. Meghal Henri Francois Joseph de Régnier francia költő A szimbolizmus egyik vezéralakja Honfleur-ben született 1864. december 28-án. Leghíresebb szimbolista kötete az Aréthuse, illetve a Póri és isteni játékok. Régi és regényes költemények című kötete a szabad verses korszakának kiemelkedő darabja, míg Agyag medáliák című művével visszatért a klasszikus verseléshez. Cselekményes történelmi és szerelmes regényeket is írt: Az éjféli nász, Hazajáró múlt, Aki félt a szerelemtől, A szerelem iskolája. A francia fővárosban érte a halál.

961. Menrot (2012-05-23 18:55.25)

1906. május 23. Meghal Henrik Ibsen norvég író A modern drámatörténet egyik meghatározó egyénisége 1828. március 20-án született Skien-ben. 1851-ben a bergeni, majd a christianiai (oslói) Nemzeti Színház rendezője, 1857-től igazgatója volt. Darabjainak mérsékelt sikere miatt elhagyta hazáját: 1864-ben Olaszországba utazott, majd Drezdában telepedett le, végül 1891-ben hazatért. Élete utolsó szakaszában hazája ünnepelt, Európa-hírű írója lett, 70. születésnapját Norvégiában szinte nemzeti ünnepként tartották meg. 1900-ban agyvérzés érte, ettől kezdve sokat betegeskedett. A világhírt életműve első korszakában született két romantikus, történelmi témájú drámai költeménye hozta meg számára, a Brand (1866) és a Peer Gynt (1867). Pályája derekán születtek társadalmi színművei, amelyekkel a műfaj megújítója, az ún. analitikus dráma megteremtője lett: a Nóra (eredeti címe Babaszoba) (1879), A vadkacsa (1884) és a Rosmersholm (1886). Már az e műveit is jellemző, a közbeszédhez közelítő dialógustechnikája öregkori drámáiban, így a Hedda Gablerben (1890) és a Solness építőmesterben (1892) még fontosabb szerepet kapott. Nevéhez fűződött a polgári dráma és a realisztikus színjátszás szintézisének megteremtése: hatását a századvég és a századforduló minden jelentős nyugati drámakísérlete magán viselte. Ibsen hősei az `örök emberi` erkölcsi törvényének és a kicsinyes polgári életforma, a komfortizmus összeütközésében vergődnek; Nórája, Peer Gyntje, Solness építőmestere az egyetemes kultúrkincsben egy-egy emberi magatartásforma jelképes alakjaivá váltak. Érett műveinek központi témája: előnyben kell-e részesíteni az igazsággal szemben a hazugságot, amely lehetővé teszi a megmaradást, vagy fel kell áldozni az életet az eszméért?

960. Menrot (2012-05-23 18:54.57)

1861. május 23. Megszületett Rippl-Rónai József festő A posztimpresszionizmus legkiemelkedőbb magyar képviselője Kaposvárott született. 1881-ben a budapesti egyetemen gyógyszerészmesteri oklevelet szerzett, majd grófi családnál nevelő volt, emellett autodidaktaként festett. 1884-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult. 1887-ben ösztöndíjjal Párizsba került, ahol Munkácsy tanítványa volt. Eleinte erősen a mester hatása alatt állt, később kapcsolatot keresett a pont-aveni festők körével, velük együtt állított ki grafikai alkotásokat. 1900-ban Budapestre költözött, és rövid idő múlva állandó kiállítója lett a fővárosi tárlatoknak. Tíz évig tartott az úgynevezett fekete korszaka, amikor képein ez a szín főszerepet játszott. Az aláfestés nélküli vásznakon gyakran szénnel rajzolta fel a formákat, amelyeket híg színekkel töltött ki. E korszak első jellegzetes alkotásai az Ágyban fekvő nő és az Öreganyám, ez utóbbi Gauguin tetszését is kivívta. Kaposvári letelepedése (1902) után a jellegzetes kisvárosi élet jelent meg a vásznain. Képei Kaposvár tipikus alakjait, családjának és ismerőseinek szokásait ábrázolták. Új portréstílusa az I. világháború után fejlődött ki, ennek legmegfelelőbb kifejezőeszköze a pasztell volt. Legismertebb festményei: Apám és Piacsek bácsi, Móricz és Babits arcképe, valamint a Pirossapkás önarckép. A MIÉNK Művészcsoport egyik megalapítója volt, művészeti írói tevékenysége is jelentős. Szülővárosában halt meg 1927. november 25-én. Számos műve a Magyar Nemzeti Galériában, önarcképe a firenzei Uffiziben található.

959. Menrot (2012-05-23 18:54.35)

1786. május 23. Benyovszky Móric életét veszti a franciák ellen A gróf Verbóban született 1741. szeptember 20-án. 1767-ben részt vett a királyellenes lengyel nemesi mozgalomban, orosz fogságba esett, s Kamcsatkára száműzték. 1771-ben megszökött, s akkor kezdődtek kalandos utazásai, amelyek során eljutott a dél-kínai Macaóra, majd végül Madagaszkár szigetére. Ott francia megbízásból megalapította a Louisburg nevű telepet, ahol 1776-ban a bennszülöttek királyukká választották. Helyi vádaskodások miatt lemondott és hazatért Magyarországra. Később Amerikában hajózott, majd kereskedők megbízásából visszatért Madagaszkárra. Ott a francia kormányzó csapatot küldött ellene, s az ütközetben életét vesztette. Kalandjait emlékiratokban örökítette meg. Benyovszky történelmi szerepét máig vitatják mind a történészek, mind a földrajztudósok. Gvadányi József verses elbeszélést írt róla, magyarul Gaál József, Radó Vilmos és Rónaszegi Miklós, németül Kotzebue és Mühlbach dolgozta fel színes életét. Doppler Ferenc 1847-ben operát írt róla.

958. Menrot (2012-05-23 18:54.21)

1618. május 23. Kitör a harmincéves háború Amikor a császári tanácsosokat, Regents, Martinitz és Slavata hivatalnokokat kidobják a kancellária ablakából a prágai Hradzsinban, ez adja meg a jelt a cseh rendeknek a II. Ferdinánd cseh király elleni felkelésre. A protestáns nemesség az 1617 óta kormányzó uralkodó rekatolizációs politikája ellen tiltakozik. 1609-ben II. Rudolf császár (1612. VI. 13.) „Felséglevelében” biztosította a cseh rendek számára a szabad vallásgyakorlatot. A katolikus cseh király nem veszi figyelembe ezeket a jogokat és ez váltja ki a katolikusok és protestánsok közti összeütközéseket. A túlkapások ellen védekezésül a cseh rendek gyűlést hívnak egybe, amelyen egy 30 főből álló kormányt választanak, és saját hadsereget állítanak fel. A felkelők azon fáradoznak, hogy kapcsolatokat vegyenek fel az evangélikus német birodalmi fejedelmekkel. A Habsburg-területeken belüli konfliktus, ezáltal német birodalmi üggyé szélesedik.

957. Menrot (2012-05-23 18:54.08)

1498. május 23. Firenzében máglyán elégetik Savonarolát Girolamo Savonarola 1452. szeptember 21-én született Ferrarában Az európai hírű ferrarai egyetemen a szabad művészetekből doktorált, de az orvosi kart már félbehagyta. Egyes források szerint szerelmi csalódás fordította a szerzetesi élet felé, mások szerint az Itália-szerte tapasztalt erkölcsi romlottság. 1475-ben belépett a dominikánus rendbe, 1482-ben került Firenzébe. A Szent Márk kolostor lektoraként a kolostorban és városszerte prédikált is, ekkor azonban még nem volt jó szónok és nem keltette fel a tömegek érdeklődését. Kudarca miatt egy hegyvidéki kisvárosba, San Giminianóba utazott, ahol egyszerű életvitele, őszinte beszédei hamarosan népszerűvé tették. Hírneve egyre nőtt, sokan már szinte szentként tekintettek rá, amikor 1489-ben ismét Firenzébe hívták. Kolostora, ahol 1491-ben perjellé választották, az egyház eredeti tisztaságát, a visszaélések megszüntetését, az egyházi reformokat és a társadalmi megújulást követelő igehirdetések színtere lett. Savonarola kipellengérezte a "Nagyszerű" Lorenzo de Medici erkölcstelen életmódját is, aki ezért száműzni akarta, ám betegsége megakadályozta ebben. Halálos ágyához ellenfelét hívta, de mivel nem bánta meg bűneit, Savonarola nem oldozta fel. A szerzetes ezután szétosztotta a kolostor vagyonát a szegények között és a domonkos rend régi életformáját, a koldulást választotta. Tüzes szónoklataiban támadta a pápaság intézményét, amikor 1494-ben VIII. Károly francia király Itáliába vonult, hálaadó misét mondott, mert így tisztul majd meg a bűnös állam. A franciák megérkezése után négy évig Firenze korlátlan ura lett. Igazságosabbá tette az adókat, betiltotta a szerencsejátékot, az uzsorát; üldözte a prostitúciót és a fényűzést. A Messiás közeli eljövetelét hirdetve máglyára dobatta a kockajátékokat, a nők szépítőszereit és a gyerekjátékokat, de a máglyákon hamvadt el számtalan könyv és festmény is. VI. Sándor pápa egyre veszélyesebbnek ítélte Savonarolát. Megpróbálta lefizetni, majd bíborossá kinevezni, ám nem járt sikerrel. A pápa végül kiközösítette Firenzét, s amikor felszólította az európai uralkodókat a firenzei kereskedők vagyonának elkobzására, a gazdag polgárok java és a hitében csalódott, a háborútól elszegényedett köznép Savonarola ellen fordult. A pápai ítészek skizmával (egyházszakadással), világi hatalom felhasználásával és eretnekséggel vádolták meg, ő a kínpadon mindent bevallott. Tagjai közül egyedül jobb karja maradt épen, hogy vallomását aláírhassa. Savonarolát és két társát 1498. május 23-án égették meg máglyán, ott, ahol egykor ő vetette tűzre a kincseket. Halála után valóságos kultusza támadt, napjainkban felmerült szentté avatásának gondolata is.

956. Menrot (2012-05-23 18:50.32)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 954. hozzászólására)

Boldog Apor Vilmos Május 23-án Boldog Apor Vilmosra emlékezik az Egyház. Altorjai báró Apor Vilmos, erdélyi származású püspök 1945. április 2-án szenvedett vértanúhalált Győrben. 1997. november 9-én II. János Pál pápa avatta boldoggá Rómában. Apor Vilmos 1892. február 29-én született Segesváron, székely főnemesi családban. Édesapját korán elveszítette, édesanyja egyedül nevelte, hat testvérével együtt. Gimnáziumi tanulmányait a kalocsai jezsuita kollégiumban végezte, teológiát az innsbrucki egyetemen tanult és ott is szerzett doktorátust. 1915. augusztus 24-én Nagyváradon szentelték pappá. Először Gyulán szolgált segédlelkészként; majd, a háború alatt katonalelkész volt egy kórházvonaton. Rövid szemináriumi szolgálat után ismét Gyulára került plébánosnak – 1918-tól 1941-ig, püspöki kinevezéséig. Fiatal plébánosként nagy tiszteletnek örvendett, miután, a román katonák egy akcióját követően, az elfogott gyulai polgárok ügyében többedmagával kieszközölte a túszok szabadon bocsátását. Nagy érzékenységet tanúsított a szegények iránt. Egyszer saját cipőjét adta oda egy rászorulónak. Felkarolta az ifjúságot, és sokat tett a művelődésért. 1941. február 24-én, 49 éves korában Gyulán szentelték püspökké; március 2-án ünnepélyes keretek között vonult be Győrbe. Serédi Jusztinián bíboros 1941 elején őt nevezte ki a Magyar Szent Kereszt Egyesület elnökévé, amely testület az egész ország területére kiterjedően a keresztény hitre térő zsidó polgárok ügyével foglalkozott. A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. Keményen bírálta a fennálló rendet, személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére a német és nyilas vezetőkkel szemben. 1945. március 28-án megkezdődött Győr ostroma. Március 30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy szovjet tiszt dulakodás közben halálosan megsebesítette. Egy lövés a fején, egy a kezén és egy a gyomrán érte. A katonák elmenekültek, senkinek sem lett bántódása. Apor Vilmost kórházba szállították az ostromlott városon keresztül, ahol petróleum lámpa fényénél műtötték meg. Halála közeledtét érezve imádkozott papjaiért, híveiért, a „szerencsétlen” magyar hazáért és támadóiért. 1945. április 2-án, húsvét hétfő hajnalán belehalt sérüléseibe. Holttestét a kármelita templom kriptájában temették el; 1986. május 23-án a székesegyházban helyezték végső nyughelyére. Gyóntatója írásban kérte az egyházmegye kormányzását átvevő káptalani helynököt, hogy azonnal indítsa meg boldoggáavatását, mert – mint írta – a püspök szent volt. Az eljárás 1946-ban megindult, 1949-ben felfüggesztették, és csak 1989-ben lehetett folytatni. Az előkészítő munkálatok 1996-ra befejeződtek. Az ún. pozíciót, amely a boldoggáavatáshoz szükséges összes dokumentumot tartalmazza, díszkötésben nyújtották át II. János Pál pápának győri látogatása alkalmával, amikor a vértanú püspök sírjánál imádkozott. A boldoggáavatásra 1997. november 9-én került sor a római Szent Péter téren, ahol több ezer magyar zarándok is részt vett a szertartáson. Hivatalos emléknapja május 23-ára, a végső nyughelyére helyezés évfordulójára került. Ezen a napon, valamint a győri bazilikában minden hónap első hétfőjén, szentmisét mutatnak be a tiszteletére. Pápai Lajos győri megyéspüspök kinevezte a szenttéavatási eljárás posztulátorát; ezzel kezdetét vette a szenttéavatási eljárás. Boldog Apor Vilmos vértanú közbenjárására már eddig is sok imameghallgatás történt – olvasható a Győri Egyházmegye honlapján. Budapesten teret neveztek el róla. A Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola 2000-ben felvette Apor Vilmos nevét, mivel nevelési elvei nagyon közel állnak a vértanú püspök szellemiségéhez. Magyar Kurír

955. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-23 04:52.19)   - (válasz Menrot 953. hozzászólására)

Majd még megyek Wagnerbe, csak ma Anyáknapi ünnepség lesz az iskolában, és külsőmmel kell foglalkoznom(fodrász grrr! stb..), ez nehezen megy. Én hiszem, remélem, szeretném a gyógyulást. Persze a "normális" emberek halmazát nehezen viselem, de a fizikai - pszichés fájdalmak "összművészete" nem elviselhető.

954. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-23 04:46.41)

Ma Dezső névnap van, édesapámnak keresztneve volt. Mostanában nem hallom gyerekeknél. Boldog Apor Vilmos püspök és vértanú (1892-1945) ünnepnapja van.

953. Menrot (2012-05-22 17:19.17)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 952. hozzászólására)

Szívesen.A külön személyes helyszínekre ezentúl jobban figyelek majd.Néha jól vagyok,de meggyógyulni soha nem fogok szerintem.

952. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-22 17:13.43)   - (válasz Menrot 951. hozzászólására)

Nagyon szépen köszönöm, ,éssok minden "eszembe jut" az eredeti helyszínek Nietzsche, akkor majd oda írok, mert ezt csak "kevesen" olvassák.Az nem kifejezés, hogy érdemes! Remélem a körülmények ellenére tűrt a közérzeted, és mielőbbi valóságos és szimbólikus szabadulást kívánok.

951. Menrot (2012-05-22 17:10.05)   - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 950. hozzászólására)

Oda is belinkelgetem.Szerintem érdemes.

950. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-22 17:07.53)   - (válasz Menrot 944. hozzászólására)

Alberich úgy kapja meg a Rajna kincsét, hogy lemond a SZERELEMRŐL! Most legutóbb láttam a Met vetítést, és ismét a drámai szöveg!A rajnai sellők: Woglinde -magas szoprán, Wellgunde-mély szoprán, Flosshilde- alt, sellők első "szavai": Hejja! hajja!, Lalala, lallalejja! II. jelenetben Friska - Wotan feleség- férj szópárbaja: Fricka: szépséges otthon, szívélyes tűzhely azt hittem, mellettem tartja meg őt. (buta, hiszékeny feleség duma), majd Wotan, a férj válasza: Mozgás és változás a lényegem, egy asszony nem köt meg engem ! Sajnálom, hogy ez a részletes elemzés nem a zeneszerző nevéhez került.

949. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2012-05-22 14:33.44)   - (válasz Menrot 944. hozzászólására)

Hát ez kibírhatatlanul CSODA! Most tanulnom kell holnapi környezet felmérésre, de aztán beleásom magam, hátha lesz 1 saját mondatom is. Szíven "szúrtál!!!

948. Menrot (2012-05-22 14:24.09)

E napon született Conan Doyle is, a mesteri krimíró. Sir Arthur Ignatius Conan Doyle (Edinburgh, 1859. május 22.–Crowborough, 1930. július 7.) Bűnügyi szépirodalom (költészet, dráma, regény) az ókor óta létezik. A detektívregény mint sajátos külön műfaj 1841-ben vonult a szépirodalomba. Amerika legnagyobb, legklasszikusabb költője, Edgar Poe találta ki és valósította meg a „Morgue utcai gyilkosság" című kisregényében. Ez és minden utódja abban különbözik minden más bűnügyi történettől, hogy itt nem a bűn elkövetése a téma, hanem a kérdés: ki volt a tettes? A rejtélyt egy kitűnő logikájú ember gondolati úton deríti ki. Ebben a regénytípusban a hangsúly a nyomozáson van. Az olvasó együtt játszik a nyomozóval - angolul: detektívvel -, aki lehet rendkívül okos rendőr, lehet filozófus, pszichológus, jogász, de mindig a megfigyelés és következtetés mestere. Poe kis remekműve hamarosan követőkre talált, az írók írták, kiadók igényelték, az olvasók világszerte vásárolták. Nemsokára már minálunk is Jósika Miklós izgalmas bűnügyi regényt írt „Egy kétemeletes ház Pesten" címen. A francia Émile Gaborieau pedig már kitalált egy detektívalakot, aki bravúrosan nyomozza ki logikai úton a tettest. Volt tehát már előzménye a műfajnak, amikor 1887-ben egy 28 éves angol orvos, Arthur Conan Doyle egy „A Study in Scarlett" című regényében (magyar fordításának címe A dilettáns detektív) megjelenítette a bravúros nyomozót, Sherlock Holmest. Azóta is ő az őspéldája, felül nem múlható előképe minden regénybeli detektívnek. Kalandjai, illetve nyomozótevékenysége a gyanúsíthatók körében rákényszeríti az olvasókat, hogy vele nyomozzanak, vele találgassanak, vele használják az eszüket, és versengjenek, ki jön előbb rá, ki is a tettes. A detektívregény tehát egyszerre szépirodalom és logikai játék. Ezért is támadt rossz híre a kényes esztétika körében. Conan Doyle több mint száz év óta változatlanul sikeres, nagy példányszámban fogyó műveitől kezdve a detektívregényt párhuzamosan vallják a legjobb hozzáértők hol esztétikai értékű szépirodalomnak, hol ízlésrontó silány ponyvának. Babits Mihály a műfajt a naiv eposzok modern változatának vallja, Conan Doyle-ban az újkor Homéroszát látja. Szerb Antal kultúraromboló, nemcsak ízléstelen, hanem egyben ízlésrontó fércműnek ítél minden bűnügyi regényt. Közismert, hogy Jean Cocteau és Aldous Huxley Conan Doyle-t már életében klasszikusnak vallotta. G. B. Shaw-nak viszont az volt a véleménye a nagy sikerű szerzőről, hogy ügyes hatásvadász, de igen kitűnő üzletember, akinek minden ostobaságáért is sok pénzt ad a még ostobább olvasótömeg. És voltak már olyan vélekedők is, akik az egész műfajt nem irodalomnak, hanem játéknak mondották, egyesek a sakkhoz, mások a „barkochbá"-hoz hasonlították. - Persze mint minden műfajban, a detektívtörténetben is születhet remekmű és születhet silány iromány. De aki valamelyest is ért az irodalomhoz, és nem befolyásolják szakmai előítéletek, az nem tagadja, hogy Poe „Morgue utcai gyilkosság"-a, Conan Doyle „A sátán kutyája" című regénye vagy a későbbiek közül Agatha Christie „Tíz kicsi néger"-e irodalmi remekmű, és a detektívkalandoknak legalábbis egy része akkor is irodalom, ha közben az olvasónak is gondolkodnia kell, ki is a tettes. Ennek a műfajnak pedig vitathatatlanul Conan Doyle a fő mestere. Ifjúkorától izgatottan kíváncsi, jó képzeletű tudósfélének indult. Egyetemistaként hol a filozófia, hol a jogtudomány, főleg a büntetőjog érdekelte, de azután egyre inkább a természettudományok felé fordult. Hazai és németországi egyetemi évek után az edinburghi egyetemen orvosi diplomát szerzett és nyolc évig gyakorló orvos volt. Közben két ízben is részt vett hajóorvosként nagyobb expedíciókban, előbb az Északi-sarkvidéken, utóbb Nyugat-Afrika partvidékén. Már ebben az időben - 1882 és 1890 között - kísérletezett regényírással. Edgar Poe és Gaborieau témavilága saját vallomásai szerint is hatott rá. Büntetőjogi, filozófiai és orvosi műveltsége alakította ki képzeletében azt a logikai-büntetőjogi-orvosi-természettudományos műveltségű, rendkívül éles elméjű embert, aki figyelem és következtetés segítségével képes megtalálni a történések okait és a cselekmények elkövetőit. Sherlock Holmes egy gondolkodásforma képlete. Még gyakorló orvos volt, amikor megírta „A dilettáns detektív"-et. Ez 1887-ben jelent meg. A 28 éves író ezzel egyszerre híres és népszerű lett. Az olvasóközönség várta a következő kalandokat, a kiadók versengtek a Sherlock Holmes-regényekért és novellákért. 1890-ben - 31 éves korában - végképp hátat fordított a gyógyító mesterségnek, és kifogyhatatlan képzelettel írta a mindig izgalmakat keltő bűnügyi történeteket a mesterdetektív újabb bravúrjaival. Hamarosan valamennyit .lefordították a legkülönbözőbb nyelvekre. A szerző a legtöbbet kiadott kortárs lett, példányszámai a Bibliáéval vetekedtek. Sokan élő embernek gondolták Sherlock Holmest. Ez a szemléletesen megformált regényalak erényeivel és kifogásolható tulajdonságaival nagyon is hihető lény volt. Magas, rideg, látszólag szórakozott ember, aki egy feladat előtt hirtelen lázasan gondolkodó, példátlanul logikus lénnyé frissült. Szinte látható férfi volt: szenvedélyes pipázó, egy kissé morfinista, zeneértő tudós, született rejtvényfejtő, aki rejtvényként fogja fel a bűneseteket. A bűnös felismerése jelenti számára a megfejtést. Ezért lettek nyomozási eredményei rejtvényfeladatok, amelyeket művészi ábrázolással fejt ki az író. Méghozzá úgy, hogy van egy jó barát, az íróhajlamú Doktor Watson, aki az olvasók számára elmondja Doktor Holmes bűnügyi eseteit és a leleplezések logikai útját. Ezt az orvosbarátot Conan Doyle saját magáról mintázta, némileg saját paródiáját fogalmazta meg benne. Még a reménybeli ház is az az épület, ahol Londonban az író lakott. Régóta tábla jelzi e háznak a falán, hogy itt lakott a híres író, és még híresebb regényalakja. Az önarckép hitelességéhez tartozik, hogy amikor a már világhíres szerző megnősült, Watson doktort is megházasította. Minthogy Conan Doyle közben sikeres történelmi regényeket is írt, abba akarta hagyni a detektívtörténeteket. Egyik regényében a híres detektívet életveszélybe küldte, ahol az elpusztult. Mégsem fejezhette be. Az olvasók felháborodtak, és velük a kiadók is. Ezek a könyvek pedig igen jövedelmezőek voltak. Az írónak nagy pénzeket hozott világhíres regényfigurája. Ily módon a nemzetközi közakarat ismét életre keltette Sherlock Holmest. Megalkotójának korlátlan képzelete tehát kiderítette, hogy téves híradás volt a detektív halála, lehetett tehát tovább közölni az újabb kalandokat. De a szerzőt nyughatatlansága újabb vállalkozásra késztette. A századfordulón az angol birodalom terjeszkedő szándéka kirobbantotta a búr háborút. A dél-afrikai holland parasztok telepes államait, Transvalt és Oranjet - ahol gyémántbányákat fedeztek fel - az angolok maguknak követelték új értékes gyarmatnak. A holland parasztok (paraszt hollandul: búr) elszántan védekeztek. Évekig tartott az a háború, a világ jó része együtt érzett a búrokkal, de a nagyhatalma csúcsára jutott angolokat nem lehetett visszatartani. Dél-Afrika akkor egy időre Anglia gyarmata lett. Az angol írók és költők egy része nagyon is lelkesedett az imperialista törekvésért. Conan Doyle is. Önkéntesként jelentkezett katonaorvosnak, ott is töltött néhány hónapot. Közben előbb írt egy kiáltványt, hogy lelkesítse az angolokat, majd megírta a háború történetét. Persze ezt is igen érdekesen. Ezért a király lovaggá ütötte. Ettől kezdve Sír Arthur Conan Doyle. Népszerűsége szakadatlan volt, azokon a tájakon is, ahol egyáltalán nem lelkesedtek a búr háborúért. Sherlock Holmes fogalom lett, példakép minden detektívregény-író számára. - Jött azonban a nagy személyes megrázkódtatás. Az első világháború kezdetén fia elesett. Ezt a nagy gyászt csak úgy tudta elviselni, hogy belemenekült a spiritizmusba. Hinni akarta, hogy beszélgetni tud halott fiának szellemével. És ebből következőleg ismeretterjesztő könyveket írt a szellemidézésről. Akik hittek benne, most már apostolként is dicsőítették. Akik nem hittek benne, izgalmas fantasztikus könyvekként olvasták. Így élt 1930-ig, 71 éves koráig. Alighanem mindmáig azok a legjobb, legirodalmibb detektívregények, amelyeket ő írt. Sherlock Holmes halhatatlan. (Hegedüs Géza írása) Ui:Challenger professzor történetek Az elveszett világ Méregöv A köd birodalma A dezintegrátor Amikor a világ sikoltott

947. Menrot (2012-05-22 14:15.25)   - (válasz Menrot 946. hozzászólására)

Utolsó rész: 1874. november 21-én Wagner befejezte Az istenek alkonya komponálását. A wagneri életműnek szentelt zarándokhelyet, a Wagner-színházat 1876 augusztusában a Nibelung gyűrűje című zenedráma bemutatásával avatták fel. Az Ünnepi csarnokban csak Wagner műveit játszották, rendkívül gondos, művészi előadásban, válogatott közönség előtt. A német birodalmat maga a császár képviselte, a karmester Richter János volt. Az első Bayreuthi Ünnepi Játékok azonban nagy deficittel zárult. Wagner pénzügyei ismét romokban hevertek, melyen csak a király pénztára tudott segíteni. 1876 júliusában jelent meg Nietsche Richard Wagner Bayreuthban című tanulmánya. 1877. május 17-én fogadta őt Anglia királynője, Victoria a Windsor-i Kastélyban. Londonban operái részleteit vezényelte. Ebben az évben dolgozta fel a keresztény mitológia köréből merített Parsifal-témát (a szövegkönyvet 1865-ben kezdte írni). A művet kizárólag a maga színházának szánta, hogy az a wagneri előadóművészet érintetlen próbája maradhasson (a szerzői jogi törvény alapján 1913 óta adhatják Bayreuthon kívül is). A művet 1878–1882 között komponálta meg. 1880-ban jelent meg Vallás és művészet (Religion und Kunst) című irománya. 1882. július 26-án Bayreuthban, az áhítatos ünnepi színjátékot, a Parsifalt bemutató cikluson Hermann Levi dirigált, és a váratlanul nagy siker rendbe hozta a színház pénzügyeit. 1882. szeptember 14-én Wagner a családjával Velencébe költözött. A zenés dráma egyik legnagyobb alakja 1883. február 13-án, Velencében, a Palazzo Venramin-Calergi-ben hunyt el, szívinfarktusban. 1883. február 18-án, Bayreuthban temették el „Wahnfried” villája kertjében. Wagner halála után Cosima, majd fia, Siegfried vette át a bayreuthi szánház vezetését, és őrködött az eredeti hagyományok érintetlenségén. Évtizedek óta Wolfgang Wagner, Richard unokája a Festspiele művészeti vezetője, és a tervek szerint a közeljövőben lánya, Katharina veszi át ezt a felelősségteljes posztot. Wagner működése és életműve igen nagy befolyással volt a XIX. század zenei életére. Harmóniavilága, hangszerelése, vezérmotívum-technikája a zeneszerzők egész sorát terelte wagneri utakra. Wagner nyomában az epigonok valóságos légiója lépett fel. Bartók Béla a Tudományos Akadémián tartott székfoglalójában így összegezte Wagner hatásának és a wagneri mű továbbfejlesztésének lehetőségeit: „Wagner annyira tökéletesen oldotta meg feladatát teljes egészében és minden részletében, hogy őt már szinte csak szolgailag utánozni lehetett, de tőle továbbfejlesztésre ösztönzést kapni, alig.” Luzernben található a Richard Wagner Múzeum, melyet Wagner egykori (tribscheni) házában rendeztek be. A vidéki villa földszintjén Wagner emléktárgyai, iratai, művek kéziratai találhatók, az első emeleten pedig 1946 óta egy hangszergyűjteményt tekinthetnek meg az ide látogatók. A Wagner Bayreuth-i tartózkodásából fennmaradt gyűjteményt 1897 óta az Eisenach-ban található Reuter-Villában, a Reuter-Wager-Múzeumban tekinthetik meg az érdeklődők. Művei: 1828 Der Leupald 1831 B-dúr zenekari nyitány 1832 C-dúr szimfónia (Simfonie C-Dur) 1832 A házasság (Die Hochzeit) 1834 A tündérek (Die Feen) 1836 Szerelemtiltás (Das Liebesverbot) 1836 Polonia-nyitány 1837 A boldog medvecsalád (Die glückliche Bärenfamilie) 1840 Faust-nyitány (Faust-Ouvertüre) 1840 Rienzi 1843 A bolygó hollandi (Der fliegende Holländer) 1844 Gyászinduló 1845 Tannhäuser 1848 Lohengrin 1849 Művészet és forradalom (Die Kunst und die Revolution) 1849 A jövő műalkotása (Das Kunstwerk der Zukunft) 1851 Opera és dráma (Oper und Drama) 1851 Közlések barátaim számára (Eine Mitteilung an meine Freunde) 1854 Rajna kincse (Das Rheingold) 1856 Walkürök (Die Walküre) 1859 Trisztán és Izolda (Tristanund Isolde) 1860 A jövő zenéje (Zukunftsmusik) 1862 Öt dal női hangra (Fünf Gedichte für eine Frauenstimme) 1864 Államról és vallásról (Über Staat und Religion) 1867 A nürnbergi mesterdalnokok (Die Meistersinger vonNürnberg) 1870 Beethoven 1870 Siegfried-Idyll 1871 Siegfried 1874 Istenek alkonya (Götterdämmerung) 1880 Vallás és művészet (Religionund Kunst) 1882 Parsifal A felsorolásban dőlt betűvel jelölt művek nem zenei, hanem prózai alkotások. Összeállította: Bankos Szilvia

946. Menrot (2012-05-22 14:14.22)   - (válasz Menrot 945. hozzászólására)

Hatodik rész: A műben Wagner a művészet szőrszálhasogató bírálóit, „pedánsait” állítja pellengérre, azokat az áltudósokat, álművészeket, akik csak a hideg, élettelen, művészietlen formát értik, de a művészet lényegéhez, lelkéhez, tartalmához, igazi mondanivalójához semmi közük. A művészet kietlen törvényfaragóit ismerjük fel a vaskalapos, vén mesterdalnok-polgárokban, de mindenekelőtt az irigy, ármánykodó Beckmesserben, aki mindenáron el akarja gáncsolni a friss tehetséget, az igazi költői hangot. A humor és a gyöngéd szerelmi líra, a diadalmas ifjúi jókedv és a férfias lemondás komoly, bensőséges hangja árad a remekműből. 1862 februárjában Richard és Minna elváltak. 1862 elején Wagner teljes amnesztiát kapott, ezért visszatért Németországba. Mainz-ban, Biberichben, Karlsruhe-ban, Drezdában majd Bécsben tartózkodott. Közben pénzügyei egyre romlottak. 1862 nyarán a művész Cosima-hoz, Liszt Ferenc legidősebb lányához közeledett, aki Hans von Bülow felesége volt. Wagner 1863 márciusában és áprilisában Petersburgban és Moszkvában, júliusban Budapesten, novemberben Prágában és Karlsruhe-ban, decemberben pedig Bécsben adott koncerteket. 1863 novemberében, Wagner berlini tartózkodása alkalmával vallja meg egymásnak Cosima Liszt (ekkor még Hans von Bülow felesége) és Wagner, hogy szeretik egymást. Wagner 1864-ben az uzsorások elől Svájcba, Mariafeldbe szökött. Áprilisban Stuttgartban rejtőzködött, és itt érte őt II. Lajos bajor király „billetje”, amelyben a fiatal, rajongó fejedelem magához szólította őt Münchenbe. II. Lajos átvállalta adósságait és egy éves járadékot fizetett neki. Első találkozásuk alkalmával a király megkérte Wagnert, hogy költözzön a Pellet Házba, amely a királyi kastélyhegy mellett állt. Wagner egy csapásra „nagyhatalommá” vált Münchenben. Kezdeti sikereiben Bülow segítette, akit családjával együtt meghívott magához. Cosima és Richard mindig titokban találkoztak, és kapcsolatuk intimmé vált. Amikor Hans von Bülow ezt megtudta, szélütést kapott, és hetekig ágyban feküdt. 1864-ben írta az Államról és vallásról (Über Staat und Religion) című munkáját. 1865 áprilisában megszületett Wagner és Cosima első gyermeke, Isolde. A látszat kedvéért Hans von Bülow magára vállalta az apaságot. 1865. június 10-én a müncheni udvarban és a Nemzeti Színházban is bemutatták a Trisztán és Izoldat. A darab teljes egészében újító, lírai, meditatív mű. Noha eredetileg pihentető dalmű lett volna, a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a zeneirodalom technikailag legigényesebb és zeneileg legösszetettebb operái közé tartozik. A nyarat Wagner a Siegfried zenéjének továbbkomponálásával és a Parsifal szövegének írásával töltötte, amelyet a királyi barátságnak szentelt. A bajorok azonban egyre növekvő ellenszenvvel kísérték Wagner művészi egyeduralmát. A konzervatív körök Wagner elleni céltudatos hajszája elmérgesítette a helyzetet, és Wagner visszavonulni kényszerült. A két világhírű karmesternek, Bülow-nak és Richternek le kellett mondania állásáról. Még ugyanebben az évben Wagner is elhagyta a királyi udvart és visszatért Svájcba, ahol menedékjogot kért. Sikere azonban már emelkedőben volt. Műveit, vagy legalábbis részleteket belőlük, világszerte játszották. Először Genfben szállt meg, majd Marseilles-ba utazott. Itt érte Minna 1866. január 25-én bekövetkezett halálának híre. 1866 februárjában Triebschenbe költözött, ahol II.Lajos bérelt neki egy villát. Ide követte őt, dacolva a polgári balítélettel, valamint férje és apja ellenkezésével szerelmese, Cosima. 1867. február 17-én megszületett Wagner és Cosima második lánya, Eva. A nürnbergi mesterdalnokok 1868. június 21-i, müncheni bemutatója hatalmas sikert aratott. A művet Hans von Bülow vezényelte. II. Lajos még az előadás alatt a királyi páholyba kérette Wagnert, és ő innen köszönte meg az ovációkat. 1868 októberében Wagner értesítette II. Lajost, hogy szeretne hivatalosan megesküdni Cosima-val. Cosima elkezdte írni Naplóját (Tagebuch), amely csak egy évszázaddal később jelent meg. Wagner 1868. november 8-án ismerte meg Friedich Nietzsche-t Lipcsében. 1869 januárjában kezdte el Az istenek alkonya (Götterdämmung), valamint A Rajna kincse (Das Rheingold) komponálását. 1869. június 6-án született meg fia, Siegfried. 1869. szeptember 22-én Münchenben bemutatták a Rajna kincse-t, 1870. június 26-án pedig a Walküröket. Ebben az évben került napvilágra Beethoven című írása is. 1870. augusztus 25-én, II. Lajos születésnapján kötött házasságot Wagner és Cosima. 1870. december 25-én, felesége születésnapján játszatta el Cosima ablaka alatt a Siegfreid-Idyllt, melyet fia születésekor írt. 1871-ben fejezte be a Siegfried komponálását. Idillikus családi körben – időnként a fiatal Nietzsche látogatása hozott kellemes mozgalmasságot – dolgozott Wagner a tetralógia befejezésén. Színháza helyéül Bayreuth városkát szemelte ki, és a terv megvalósításához szükséges pénzösszeget az 1871 óta mindenfelé megalakuló Wagner-egyesületek propagandája, és patrónus-egyletek útján igyekezett előteremteni. Wagner 1872. április 22-én költözött Cosima-val Bayreuthba. 1872. május 22-én Bayreuthban maga Wagner helyezte el ünnepélyes külsőségek közepette a Wagner-színház (Festspielhaus) épületének alapkövét. A szükséges pénzösszeg előteremtése a Wagner-egyletek megfeszített munkája ellenére is csak a bajor kabinetpénztár segítségével, II. Lajos áldozatkészsége által sikerült.

945. Menrot (2012-05-22 14:13.37)   - (válasz Menrot 944. hozzászólására)

Ötödik rész: Wagner mindjobban a schopenaueri filozófia befolyása alá került, és a mélyülő pesszimizmussal együtt zenei mondanivalója is gyökeresen megváltozott. A zenei formák feloldódtak, az ariózus, dallamos hangot a végtelen melódia, a dallambeszéd váltotta fel. Wagner stílusa és kifejező eszközei mind határozottabban formálódtak: a zenekar élő része a cselekménynek, a visszatérő, állandó motívumok a hősök lelkében végbemenő történést ábrázolják. A Ring komponálását hamarosan abbahagyta, és újabb alkotásba fogott. 1854-ben kezdett neki a Trisztán és Izolda (Tristan und Isolde) szövegkönyvének, amelyhez a Mathilde iránt érzett szomorú szerelme adott művészi kifejezést. 1855-ben a londoni filharmonikus zenekart vezényelte és szorgalmasan dolgozott a Walkürök partitúráján. Nem bírván kivárni a tetralógia befejezését, 1857-ben, a Wesendonck-szerelem közvetlen hatása alatt belefogott a Trisztán és Izolda komponálásába. 1858-ban Wagner Olaszországba utazott, hogy ott írja tovább a Trisztán és Izoldat. 1859-ben szerzői ügyben ismét Párizsban járt, majd Velencében, ahova elmérgesedett családi helyzete miatt vonult el új művén dolgozni. 1859 márciusában Luzernbe költözött, itt fejezte be a Trisztán és Izolda-t, majd újra Párizs következett, ahol Otto Wesendonk anyagi támogatásának köszönhetően viszonylagos jómódban élt. 6000 frankért eladta Wesendonknak a Niebelung gyűrű (Nibelungenring) publikálási jogát. 1860 elején Párizsban nagysikerű zenekari hangversenyeket rendezett, itt adta elő legelőször a Tristan-nyitányt. 1860 augusztusában a szász király részleges amnesztiája után először járt ismét Németországban. Ebben az évben keletkezett A jövő zenéje (Zukunftsmusik) című írása, sőt, Minnával is kibékült, és ismét Párizsba utazott. 1861 elején III. Napóleon császár engedélyével Párizsban, a Nagy Operában (Grand Opéra) betanította, majd 1861. március 13-án bemutatta a Tannhäusert, miután az 1. felvonáshoz új bacchanált írt. A 164 próbával előkészített kiváló előadás a befolyásos, németellenes Jocke Club intrikái miatt bukott meg, mivel ennek többnyire későn érkező tagjai nem tűrték, hogy a „balett” az 1. felvonásban legyen! 1861-ben Bécsbe költözött, ahol május 15-én bemutatták a Lohengrint. Ugyanitt a Tristan előadásának terve a mű nehézsége miatt hajótörést szenvedett. Augusztusban részt vett egy Liszt rendezte zeneünnepen. 1862 januárjában, egy szerény párizsi szállodaszobában írta A nürnbergi mesterdalnokok (Die Meistersinger von Nürnberg) verses szövegét, amely a művészek és a társadalom konfliktusát ábrázolja. Bukások, csalódások közepette a törhetetlen erejű költő az optimizmus és a zenei realizmus egyik mesterművét készítette elő. A mű Wagner legszellemesebb, legderűsebb, s egyik legmélyebb értelmű operája, amelyet későbbi felesége, Cosima „az élettel való nagy kibékülés”-nek nevezett. Története a valós életből származik, komikus és népi jeleneteket egyaránt tartalmaz.

944. Menrot (2012-05-22 14:12.46)   - (válasz Menrot 943. hozzászólására)

Negyedik rész: A színházi reform gondolata mindinkább a politikai reform felé terelte Wagner figyelmét. Úgy érezte, a művészet megújhodása, a mű és a közönség viszonyának gyökeres megváltozása a társadalom átalakulása nélkül teljes lehetetlenség. Jó barátjával, Röckellel együtt mind alaposabban kezdte tanulmányozni a szocialisztikus eszméket. Az 1848–49-es forradalmi években kapcsolatban állt Mihail Bakunyinnal és August Röckellel, cikket írt a Volksblätter című forradalmi lapjukba, szocialista forradalmi beszédet mondott a drezdai „Vaterlandsverein”-ban, és részt vett az 1849-es drezdai felkelésben, ahol röpiratokat osztogatott. A forradalom leverése után körözőlevelet adtak ki ellene, így Wagnernek menekülnie kellett. Liszt Ferenc segítségével Weimaron át, Párizs érintésével, a szabad Svájcba menekült, és Zürichben telepedett le. Liszt Ferenccel történt közelebbi megismerkedésekor vetette papírra az emlékezetes sorokat: „Önmagam másik énjét ismertem fel benne.” A két zeneszerzőt élete végéig összekötötte a szoros barátság. Svájcban újságíróként dolgozott. Feuerbach hatása alatt itt írta első jelentős elméleti írásait: 1849-ben Művészet és forradalom (Die Kunst und die Revolution), 1849-ben A jövő műalkotása (Das Kunstwerk der Zukunft), 1851-ben Opera és dráma (Oper und Drama),és 1851-ben Közlések barátaim számára (Eine Mitteilung an meine Freunde) címmel. Hogy jövedelmét kiegészítse, rendszeresen vezényelte a zürichi zenei társulatot, és így vált első tanítványává Hans von Bülow. 1848-ban kezdte el írni a Nibelung gyűrűje (Der Ring des Nibelungen) tetralógia szövegét is, mely egy középkori német mítoszból indul ki. A tetralógia egy lenyűgöző zenei freskó, Wagner zenei és filozófiai eszméinek megtestesítője. A ciklus fő eszméje az arany, mint a világ minden bűnének szimbóluma, amelyet ha kiszakítanak a föld méhéből, rosszat szül. Az arany miatt végül nemcsak az emberek pusztulnak el, hanem az istenség is, amely függ e fém erejétől. Négy egymást követő opera sorozata ez. A Rajna kincse (Das Rheingold) kezdetén Alberich, a törpe ellopja a rajnai sellők által féltve őrzött kincset, amelyből aki gyűrűt kovácsol, hatalmat nyer a világ fölött. Tőle azután a kincset és a gyűrűt Wotan lopja el, az istenek ura, aki viszont a két óriásnak, Fafnernak és Fasoltnak a Walhalla építőinek adja tovább. A két óriás hajba kap, és Fafner sárkánnyá változik. A Walkürökben (Die Walküre) Wotan ismét visszaszerzi a gyűrűt. Két gyermeke, Siegmund és Sieglinde szerelméből születik majd Siegfried, az igaz, tiszta, jóságos hős. Wotannak meg kell válnia kedvenc leányától, Brünhildétől, aki parancsa ellenére a szerelmeseket védelmezte. Brünhilde lángokkal körülvett sziklaágyán mély álommal bűnhődik, amiből csak az ébresztheti fel, aki nem ismeri a félelmet. Siegfried (Der junge Siegfried, később Siegfried) a bátor, hűséges, ártatlan hős kardot kovácsol, amellyel megöli Fafnert, és megszerzi a gyűrűt. Egy erdei madár a sziklához vezeti. Áthatol a lángtengeren és felébreszti Brünhildét mély álmából. Szerelmük bátor, új világot ígér. A Siegfried halála, a későbbi Istenek alkonya (Die Götterdämmerung) megsemmisíti az új világ reményét. Siegfried szerelmi varázsitalt iszik, amely feledteti vele Brünhildét. Mire ráeszmél tévedésére, minden elveszett, meg kell halnia. Brünhilde lóháton veti magát Siegfried halotti máglyájára. Az istenek fellegvára, a Walhalla romba dől, a Rajna kiárad, sellői visszaszerzik a kincset érő gyűrűt. Új korszak kezdődhet: az ember uralma. A tetralógia tizenhat óra tiszta zenét tartalmaz. Liszt 1850. augusztus 28-án Weimarban, Wagner távollétében sikerre vitte a még előadatlan Lohengrint. Wagner nagysikerű zenekari hangversenyeket és operaelőadásokat is vezényelt Zürichben, ezek révén jutott az előkelő és gazdag Wesendonk családhoz, akiket 1852-ben ismert meg. Otto Wesendonk vagyonos kereskedő a támogatója és barátja lett, aki villát bocsátott Wagnerék rendelkezésére. Otto Wesendonk felesége, a fiatal Mathilde és Wagner között lassanként „plátói” szerelem alakult ki, ami miatt Frau Wagner féltékenységi botrányt rendezett. A száműzetés évei alatt Minna és Richard egyébként is nagyon elidegenedett egymástól. A Nibelung gyűrű írását családi okokból meg kellett szakítania. Wagnernek nem volt más választása, el kellett hagynia a házat, házassága felbomlott és megszakadt a „szenvedélyes barátság” is, ami Mathilde-hoz kötötte. Ekkoriban született az Öt dal női hangra (Fünf Gedichte für eine Frauenstimme) című műve, melyet végül 1862-ben nyomtattak ki. 1853 őszén határtalan melankólia és az újjászületés érzete közt ide-oda hánykódva fogott hozzá a Ring-tetralógia megzenésítéséhez. Már a Nibelung-szöveg megírásakor is tisztában volt vele, hogy az ilyen nagyszabású mű csak „ünnepi játék” keretében és a maga céljaira készült önálló színházban adható elő megfelelően.

943. Menrot (2012-05-22 14:09.29)   - (válasz Menrot 942. hozzászólására)

Harmadik rész: 1840–1942 közötti párizsi tartózkodása alatt indult meg Wagner írói pályafutása is. 1840-ben Párizsban fejezte be a Faust-szimfónia 1. tételét, a Faust-nyitányt (Faust-Ouvertüre). A mű mottójául Goethe Faust-jának néhány sorát választotta, az ördöggel szövetségre készülő hős kétségbeesett monológjának egy részletét: „Isten, ki lelkemben lakik, Meg tudja bensőmet ragadni, Minden erőmön ő uralkodik, S kifelé nem tud mégse hatni; És így a lét gyűlölt teher nekem, Már csak halni kívánok, élni nem.” (Sárközy György fordítása) 1840 októberében az adósok börtönébe került, ahonnan egy barátja pénzbeli segítségével szabadult. 1840-ben Párizsban fejezte be a Rienzit (Edward Bulwer regénye nyomán), amely 1842. október 20-án jelentős sikert aratott a drezdai operában. Ez az opera még nem az igazi Wagner arcát mutatja: nagy felvonulások, színházi látványosságok, balett stb., a hangzás mégis újszerű, merész. A történelmi tárgyú opera az utolsó római tribun tragikus életét beszéli el. 1841-ben párizsi tartózkodása idején kezdett el foglalkozni a Tannhäuser-témával. A következő évben Vénusz-hegy címen megírta a szövegkönyv első változatát. Párizs mindenképpen fordulópont Wagner életében. Itt ismerkedett meg Habeneck dirigálóművészetével, a párizsi operák műsordarabjaival, Berliozzal és Liszttel. Ez idő tájt már megfogalmazta reform-gondolatait. Ez a reform hadüzenet volt a párizsi operastílus külsőségeinek, hadüzenet az énekesek bravúrjára alapozott öncélú dalolásnak, a Wagner szerint avult műformáknak s az olasz dalmű lélektelen, sekélyes utánzásának. Wagner mindinkább elmerült a német mondavilág tanulmányozásában, s egyre határozottabban a nemzeti opera ösvényére lépett: a német mesék, legendák talajából akarta kivirágoztatni az új dalmű szövegkönyvét, és ezt a szöveget óhajtotta felöltöztetni valami forradalmian, merészen friss muzsika köntösébe. 1841-ben a drezdai Abendzeitung-nak zenei leveleket küldött Heine stílusában, akivel Párizsban ismerkedett meg. 1842 áprilisában elhagyta Párizst, s a drezdai opera egyik karmesteri állását vállalta el – zilált anyagi viszonyai miatt –, bár teljes szabadságot szeretett volna nagy operatervei megvalósításához. 1842. október 20-án a drezdai színház bemutatta a Rienzit – nagy sikerrel. 1843. január 2-án Drezdában a közönség elé lépett A bolygó hollandival (Der fliegende Holländer), amely távolról sem váltott ki nagy tetszést. Wagner Heine novellájának alapján formálta meg operájának hősét, a tengerek boldogtalan, elátkozott hajósát. A bolygó hollandi egy északi ballada egy elátkozott lényről, aki méltó az emberi együttérzésre és egy nő tragikusan hű szerelmére. Wagner mindinkább úgy látta, hogy nem a mű, hanem a külsőségek azok, melyek a közönséget megragadják. Ekkor kezdett forrni benne a társadalom megújításának forradalmi gondolata. Elégtételnek érezte, hogy az idős Spohr Kasselban sikerre vitte a Hollandi-t. 1843. február 2-án szász királyi karnaggyá nevezték ki a drezdai Operaházhoz, C. G. Reissiger mellé. 1843-ban kezdett bele a Tannhäuser szövegkölteményébe, s két teljes év telt el, mire elkészült a partitúra is. Ebben az évben írta meg önéletrajzát is. 1844-ben Berlinben saját maga vezényelte A bolygó hollandi első előadását. 1844-ben Weber földi maradványainak Londonból Drezdába történt szállítása, s ottani elhelyezése alkalmával Wagner tartotta a gyászbeszédet, és erre a szertartásra írt egy Gyászindulót fúvós- és ütőhangszerekre, továbbá egy kórusművet saját szövegére (Gesang „An Weber’s Grabe”). 1845 nyarán gyógykezelés céljából a csehországi Marienbadban időzött feleségével, Minnával. Az ottani erdőségek és források ösztönözték arra, hogy mélyebben beleássa magát a germán mondavilágba. Előbb az ófrancia mesét ismerte meg, majd annak német változatát. Később Jakob Grimm Német mitológiáját és a Grimm testvérek közös művét, a Német mondát tanulmányozta. 1845. október 19-én, mint udvari karmester, a drezdai operában előadta a Tannhäusert (Tannhäuser und der Sängerkrieg auf der Wartburg). A történet a német középkorban játszódik, amikor a tiszta élet szimbóluma, és az érzéki szerelem szenvedélye áll egymással szemben. A Tannhäuser-mondával egyidejűleg ébredt fel Wagner érdeklődése a Lohengrin-mítosz iránt. Az 1847-es esztendőt a Tannhäuser folytatása, a Grál-mondát feldolgozó Lohengrin című opera megalkotásának szentelte. A mű 1848. április 28-án készült el, és egy középkori monda alapján íródott a szent Grál lovagokról, akik védelmezik a világot a jogtalanságoktól. A művet Wagner az udvari operában tervezte bemutatni, de erre végül politikai okokból nem került sor. A komponista dédunokája, Katharina Wagner (szül. 1978) szerint a Lohengrin politikai dráma, mely alapvetően a hatalomról szól.

942. Menrot (2012-05-22 14:08.25)

Második rész: 1834 nyarán Lauchstädt-ben a színházi csoport zeneigazgatója, 1834–1836 között pedig a magdeburgi Városi Színház karmestere és zeneigazgatója volt. Itt írta és komponálta a Szerelemtiltás (Das Liebesverbot) című operáját (szövege Shakespeare Szeget szeggel című vígjátéka nyomán). Megismerkedett a lengyel szabadságharc hőseivel: Bem és Tiszkiewicz átutazott Lipcsén, és az ifjú Wagner velük töltött egy éjszakát. Az 1836-ban komponált Polonia-nyitány ezen este lelkes hangulatát örökítette meg. 1836. március 29-én Magdeburgban Wagner vezetésével előadták a Szerelemtiltás (Das Liebesverbot) című operáját – csekély sikerrel. 1836. november 24-én Königsbergben feleségül vette Minna Planer színésznőt. Az ifjú feleség a königsbergi színházhoz szerződött, Wagner pedig vele tartott. 1837. április 1-jén nevezték ki a Königsbergi Színház zeneigazgatójának. Ez év nyarán rövid időre Drezdába látogatott. 1837. augusztus 21-én a rigai színházhoz került karmesternek. Az Ezeregy éjszaka egyik meséje alapján megírta egy furcsa, kétfelvonásos opera, A boldog medvecsalád (Die glückliche Bärenfamilie) szövegkönyvét. Komponálását azonban nem fejezte be, félbehagyta a munkát. Itt írta meg a Rienzi két felvonását is, majd 1838 őszén megkezdte a komponálást. 1839 elején a Rigai Színház zeneigazgatója lett. Még ebben az évben adósságai miatt szökni kényszerült a városból. Feleségével apró vitorlás kereskedőhajón, három és fél hétig tartó viszontagságos úton Londonba utazott. A tengeri viharok és norvég fjordok élénken eszébe juttatták Heine egy novelláját a bolygó hollandi mondájáról, melyről a matrózok is meséltek neki. Így született meg A bolygó hollandi (Der fliegende Holländer) című opera alapötlete. Nyolc napig tartó londoni tartózkodásuk után Boulogne-sur-Mer-be érkeztek, ahol négy hétig maradtak. Itt Wagner fölkereste Meyerbeert, hogy párizsi érvényesülése érdekében megnyerje a zenei divatdiktátor jóindulatát. Az itt töltött időszak Meyerbeer és Berlioz hatásának nyomait hagyta Wagner művészetén: Meyerbeertől a nagyszabású színpadi jeleneteket, Berlioztól a hangszerek kifejező, festői effektusait sajátította el. Párizsban alantas zenei munkával tudta csak magát fenntartani. A párizsi zenei élet valósággal összezúzta a névtelen, pénztelen muzsikust. Meyerbeer némi támogatást helyezett kilátásba, de Wagner hamarosan ráébredt, hogy az efféle reményt keltő összeköttetéseknek és protekcióknak nincs sok foganatjuk.

941. Menrot (2012-05-22 14:05.38)

Ezen a napon született Richard Wagner.Kedvenc zeneszerzőim egyike.Egy kis olvasnivaló.Első rész Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”. Wilhelm Richard Wagner 1813. május 22-én született Lipcsében, a vörös és fehér oroszlánról elnevezett ódon házban. A család kilencedik gyermeke volt. Édesanyja Johanna Rosine, született Pätz. Apja, Carl Freidrich Wilhelm Wagner, rendőrségi hivatalnok. 1813. november 23-án, 43 éves korában meghalt Richard édesapja. Alig egy évvel később, 1814. augusztus 28-án édesanyja ismét férjhez ment, egy Ludwig Geyer nevű drezdai színész-költőhöz, s a család átköltözött Drezdába. Geyer adoptálta a kis Richardot, akit festőnek szánt. Nevelése olyan laza volt, amilyen csak egy elkényeztetett kedvenc nevelése lehetett. Geyer otthonába bejáratosak voltak a színház emberei: színészek, muzsikusok, rendezők, s mindazok, akiknek valami közük volt a kulisszák világához. Wagner tehát már gyermekkorában magába szívta a színház légkörét. A játék valóságos szenvedélyévé vált. Mostohaapja gyakran magával is vitte a kisfiút a drezdai színházba. Nyolc testvére közül négy nővére került színpadra Drezdában. Richardot Weber Bűvös vadásza és Beethoven szimfonikus zenéje ösztönözte zeneszerzői ambícióiban. Először házi bábjátékokon próbálta ki fantáziáját, majd az önálló színműírással is megpróbálkozott. 1821-ben elveszítette nevelőapját. Rövid ideig Geyer testvérénél lakott Eislebenben, majd 1822-ben visszatért Drezdába. 1822–1827 között a drezdai Kreuzschule tanulója volt, ahol elkezdett angolul tanulni, hogy pontosan megismerhesse Shakespeare-t. Metrikusan lefordította Romeo monológját. Az angol nyelv tanulását abbahagyta ugyan, de Shakespeare a példaképe maradt. Írt egy nagy tragédiát a Hamletből és a Lear-ből, melyen két évig dolgozott. 1828-ban a család Drezdából visszaköltözött Lipcsébe. 1828–1830 között a lipcsei Nicolai Gymnasium növendékeként zeneszerzést tanult Christian Gottlieb Müllertől, a Gewandhaus zenekar hegedűsétől. Wagnert gimnazista korában itt érte az a két döntő hatás, mely fordulópontot jelentett pályájában: lemásolta Beethoven IX. szimfóniáját és hallotta Schröder-Devrient-t a „Fidelio” címszerepében. Beethoven a fő példaképévé vált. 1828-ban Shakespeare hatására lovagi rémdrámát fogalmazott (Der Leupald), s hogy zenét írhasson hozzá, a zeneszerzéstan tanulmányozásába fogott, de kevés sikerrel. Az 1830-as júliusi forradalom Wagnert is belesodorta a diákmozgalmakba, és abba az emancipált gondolatirányba, melynek Heine volt a legfőbb vezére. Diáktársaival együtt hadat üzent a nyárspolgári álerkölcsöknek, s valami felszabadult életről álmodott, mely a polgári társadalom kalodája helyett korlátlan repülést biztosít az emberiségnek. A fiatal diák persze gyerekesen értelmezte a revolúció felszabadító hatását: tivornyázó, éjszakázó cimborák közé került, akiknek szemében a „modern élet” legfontosabb tartozékai a bor és a kártya. 1831-ben Wagner már zeneszerzőként is megjelent a nyilvánosság előtt. B-dúr zenekari nyitánya egyelőre csak derültséget és csodálkozást keltett. A lelkes fiatalembert magával ragadta a lengyel nép nagyszerű szabadságharca is, de igen nagy hatással volt rá nagybátyja, Adolf Wagner is. Önéletrajzában így nyilatkozott erről a kapcsolatról: „Nagybátyámhoz az vonzott különös forrósággal, hogy megvetette az államban, egyházban és az iskolában fellépő szőrszálhasogatást (pedantizmust), és ez nála nyersen, de humoros formában nyilvánult meg… Valódi szabadgondolkodónak éreztem.” 1831 őszén beiratkozott a Lipcsei Egyetemre, hogy ott filozófiát és esztétikát tanuljon, de ebből nem profitált semmit. Szükségesnek tartotta, hogy ismét elkezdjen zenét tanulni, ezért beiratkozott a zenei fakultásra (Studiosus Musicae). Itt kezdett újra rendszeresen zeneszerzést tanulni Theodor Weinlignél, a lipcsei Thomas Iskola kántoránál. A kiváló tudású kántor, aki ugyanabban az intézetben tanított, ahol valaha Johann Sebastian Bach működött, a zabolátlan ifjú költőt végre komoly zenei stúdiumra fogta, s az összhangzattan, az ellenpont tudományát módszeresen átadta neki. Wagner tanára segítségével igyekezett bepótolni azokat a hiányosságokat, melyek mindeddig a komoly zenei haladásban gátolták. 1832-ben ellátogatott Bécsbe, hogy megismerje a sokat dicsért zenevárost. Ugyanebben az évben Prágába is ellátogatott, ahol megismerkedett Dionys Webers-sel és Tomascheks-szel. Itt került előadásra 1832-ben C-dúr szimfóniája, s ekkoriban fejezte be első operakönyvét A házasság (Die Hochzeit) címmel. Prágában kötött barátságot Heinrich Laube-val, az „Ifjú Európa”-mozgalom szellemi vezérével, aki radikális elveket hirdetett. A fiatal zeneköltőre nagy hatással voltak az új eszmék. Nem sokkal ezután a császári bíróság perbe fogta Laube-t, és titkos politikai munkájáért várbörtönre ítélte. 1833-tól kórusvezető karmester volt Würzburgban, ahová egy fivére meglátogatására utazott. Itt fejezte be 1834-ben a Tündérek (Die Feen) című romantikus operát. Művét az év elején előadásra ajánlotta a Lipcsei Színház igazgatójának, de ő elutasította, mondván, hogy az nagyon hasonlít Heinrich Marscher A Vámpír (Der Vampir) című művére.

elejére ... 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 ... végére