Nagyon sok maradanadó filmélményem volt, de kevés újabb mozi van, amit máris olyan remekműnek érzek, hogy a kedvenc filmes top10-embe bekerüljön, mivel ott inkább csak klasszikusok foglalnak helyet, és íme egy kivétel. A regényt nem olvastam, de a sztori rendkívül izgalmasnak tűnt, egyébként is a thriller a kedvenc műfajom, és ez első olvasatra annak tűnt. Persze, ahogy elkezdődött, kidrült, hogy itt másról, valami sokkal mélyebbről van szó. Az indítás iszonyatosan erős, az emberi kegyetlenség, a bűz, a mocsok kendőzetlen bemutatása leszögezi a nézőt a képernyőre. Ezután elindul egy nagyon különös élettörténet elmesélése, egy olyan fiúról aki más mint a többi. A fiú különleges képessége vele született, hiszen már születése után pár perccel a halak szagát megérzi. És mindjárt az elején ennek bemutatása különleges vizuális élményt ad. Szenzációs, ismétlem SZENZÁCIÓS az operatőri munka, az embernek a szeme-szája tátva marad a gyönyörű képektől, ahogy a fiú kilométerekre megérzi az illatát mindennek. Azt kívánjuk közben, bárcsak nekünk is megadatódhatna az isteni képesség. Aztán megy tovább a történet, és Grenouille nem-e világisága időnként kiröppent minket az egyénként bűnnel és sárral teli világból, ahol a történet továbbfolyik. Az egyik ilyen a film talán legmeghatározóbb jelenete, aholis megtörténik az első gyilkosság. Grenouille olyat érez, amit sosem, egy lány illatát. Olyan érzés tölti el, ami szebb mindennél. Ahogy ez megvan jelenítva a vásznon, az pedig fantasztikus, minden egyes képkocka és Whishaw minden egyes arcrándulása kifejezi az érzelmi vívódással teli gyönyört. Végül persze megöli, és miután rájött mit tett, vélemlényem szerint valami megváltozik. Grenouille isteni képessége valahogy elveszti fényét, hiszen vér tapad miatta a főhős kezéhez. Grenouille ebből az esetből tanul, elraktározza az illatot saját magában, és elhatározza, hogy megismerteti egyszer a világgal. Ebben segítségre talál a nagy parfümkészítő személyében, aki előbb ódzkodva bár, de befogadja, majd szinte tanítványaként foglalkozik vele, és kiderül, hogy közelebbi szálak is fűzik hozzá, elkezdi egy idő után úgy szeretni, mint saját fiát. Elmondja neki, hogy a nagyvárosba kell mennie, hogy megtudja, hogy lehet az emberi illatot megőrizni, hogy Grenouille végre meg tudja valósítani hőn áhított vágyát, hogy elkészítse a parfümök parfümjét. Nem tudja ezzel, milyen rosszat tesz, és alighogy Grenouille elhagyja mestere házát,Baldini meg is fizet akaratlan bűnéért.Grenouille végül eljut Párizsba, ahol is szembesül a rengeteg lehetőséggel, és el is kezdi bevégezni tervét. Itt ütközik ki az is, hogy igazából fel sem fogja mit tesz, a cél elvakítja, rémisztő nyugodtsággal és hidegvérrel öli meg sorra a nőket. Wishaw játéka itt válik még erősebbé, a szörnyeteg zsenit hátborzongatóan, de elgondolkodtatóan adja vissza. Vajon mi tulajdonképpen a fiú célja? Örömet szerezni az embereknek? Dehát életeket vesz el. Vagy hogy szeressék? Egy gyilkost? Vagy csak saját magának készíti a parfümöt? Ez valószínűtlen, hiszen egy ekkora tehetséggel megáldott embertől már elvárandó, hogy a világnak mutassa meg magát. A dolgok végül nem teljesen úgy alakulnak, ahogy tervezte, Grenouillet elkapják és halálra ítélik, gyilkosságainak okát azonban nem tudják meg. A film vége sokkoló, és elborzasztó. Grenouille kivégzése előtt egy zsebkendőt ereszt el a szélben rajta a parfümje illatával, és ettől a nép megbolondul, Istent látja benne, és a végén az egész egy hatalmas tömegszexbe bonyolodik. Gyakorlatilag egy művészi fricska a társadalomra, az irányítható, tébolyult, befolyásolható világra. Emellett Grenouille mint Megváltó áll a nép fölött, hirtelen ő tűnik a világ legerősebb emberének. Tisztasága érvényét vesztette ugyan időközben, de a csodaparfümmel ezt is visszahozza, angyalként imádják. Sajnos közben rájön arra, hogy hiába alkotott nagyot, ő ettől nem lesz boldog, nem tud viszont szeretni senkit, nem képes átélni a gyönyört, amit a parfüm ad. Emberi akar lenni ő is, érzelmeket adni és érzelmeket kapni, ez azonban születésétől fogva lehetetlen számára, neki mást adott az élet. A legvégén azonban visszatér emberi mivolta is, ő emeberi lény, és ha nem boldog, úgy érzi, nincs értelme létezni. Mi más is pusztíthatná el, mint időközben számára teljesen értéktelenné vált parfümje? Magára uszítja vele az embereket, akik nagy szeretetükben fölfalják. Emberek által hal, azon emberek által, akik előtte kábultan a Messiást látták szinte benne. Ebbe is bele lehet látni egy rejtett, talán kicsit közhelyes üzenetet, a sok jó is szörnyűséghez vezethet, elvakíthatja az embereket. Az utolsó kép, mikor a parfüm utolsó cseppje elpárolog, Grenouille-al állítható párhuzamba, ő is egyik pillanatról a másikra tűnt el a Föld színéről, mintha nem is létezett volna. Elképesztő személyes, művészi és lenyűgöző képekkel, nagyon korhű jelmezekkel és díszletekkel, csodálatos zenével, hibátlan színészi játékkal, és rendezéssel megkomponált remekmű. Én ajánlanám mindenkinek, csak hát vannak akik kevésbé nyitottak az ilyenfajta csavarokra, mint ami pl. a film végén van, de hát, akinek kicsit tágabb a látóköre, annak szinte biztos, hogy nagyon fog tetszeni. Nekem örök élmény volt.
|