Fórum - A fegyvertelen katona - Vélemények

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18

512. Bertó!!! (2023-01-04 18:46.10)

A játékidó fele tömény akció, ami felmossa a padlót a Ryan közlegény nyitójelenetével. Az időarányok nem egyenlők, de a minőségük sem.

511. Mclane 2 (2022-06-29 14:39.19)

Én jóval korábban láttam újra a filmet szinkronnal előtte felirattal láttam csak, és mostanság olvastam el azt könyvet is amiből elvileg merített: [link] , néhány nap alatt a végére is jutottam és ezt is meg a filmet is megismerve nagyon érdekes történet volt az igaz. Bár a film hajlamos átmenni valamennyire meseszintre mint átlagban mindig de azért a maga módján tükrözte a tényeket is nagyobb szinten, és maga a helyzet is eléggé problémás volt sokáig mi legyen azokkal akik szolgálnák a hazát de nem akarnak puskát fogni vallási meggyőződés végett, de végül ezek az emberek is bizonyították hogy tudnak szolgálni úgy hogy nem rúgják fel az elveiket kicsit sem. Úgy hogy mindent simán mondva nem éppen mindennapi történet az biztos, olyan ami sok szinten elgondolkodtató eset és azóta persze ahogy olvastam több példa is igazolta hogy nem muszáj mindenáron puskát ragadni, hogy valaki jó katona legyen és véghez vigyen valami nagyobb dolgot és mindenképpen érdemes elolvasni a könyvet s a film mellé, mert nagyon jó forrásanyag volt és nagyon simán is olvasható szerencsére nekem legalábbis nagy gondjaim nem voltak vele kicsit sem.

510. FUSTI-ROLI (2021-09-13 20:02.59) - (válasz Zsuzsimama 508. hozzászólására)

Érdekes.Én mindent láttam mert gyönyörű HD Bluray változatban van meg.Nekem egy jelenetnél sem volt gond...Fantasztikus film,ahogy a könyv is.

509. Entersp (2021-04-28 15:23.38) - (válasz Zsuzsimama 508. hozzászólására)

Még jó, hogy valaki felügyeli a filmesek szkilljeit. Csoda, hogy egyáltalán össze tudtak hozni egy Oszkárt Di Caprionak. Ajánlom a 2014-es Godzillát, az a mozi híres az élvezetes éjszakai jelenetekről.

508. Zsuzsimama (2021-04-27 22:09.13)

Ideje lenne megtanulni a filmeseknek az éjszakai felvételt! A film központi része a sebesűltek mentése, amiből semmit nem lehetett látni, mert olyan sötét volt.Szerencsére a hang az jó volt.

507. Langelus (2020-11-17 10:01.01) - (válasz Capt.JackSparrow 506. hozzászólására)

Édes-büdös vadfrancokat, Jacky Boy. Csak az volt a legreklámozottabb, amit esélye sem volt nem-észrevennie a szegény ördögöknek (különösen a 2. részt, amit úgy nyomatott a Sony, mint anno a TDK-t a Warner.)

506. Capt.JackSparrow (2020-11-17 08:58.25) - (válasz Langelus 505. hozzászólására)

Vicces, hogy a filmi helyszínelő ismerete a Pókemberig terjed.

505. Langelus (2020-11-16 23:48.57)

Örültem neki, hogy Garfield-nak ez a filmje jobban sikerült, mint a két Pókemberes jelenése.

504. Lifeisamovie (2020-11-16 23:23.18)

http://www.youtube.com/watch?v=WeW3QUoJmeQ Van pasik most éppen? ..Csak poén volt! :D

503. Moncsi001 (2020-07-08 20:22.17) - (válasz Penguin 04 498. hozzászólására)

Totál adom! Csak egy dolgot szeretnék hozzáfűzni: "Olyan, golyózáporral és gránátokkal végzett darabolós horrort kapunk..." Az valóban. A film alatt többször a szívemhez kaptam, mert úgy megijedtem, és feljajjogtam, hogy a kutyám is megijedt szegénykém :) pedig ilyen nem történt velem már nagyon-nagyon régóta, tekintve, hogy horror filmeken nőttem fel:)

502. Tigrisharcos (2019-01-28 18:06.24)

Desmond Doss történetét már többször is meg akarták filmesíteni.A színészeket itt jól eltalálták,kiváló rendezés,jó zene,színészi játék. És az érzelmi színvonalra is jól odafigyeltek.A csatajeleneteknél nem túloztak el semmit sem,igyekeztek minnél valósághűbben bemutatni az adott helyszínt.A vége,amikor a történet igazi szereplőit is mutatták és beszéltek,az kellemes hozzáadás volt a film mondanivalójához.És a szinkronhangok is jól el lettek találva. Mel Gibson sok nagyszerű filmet készített a közönség számára és ez sem kivétel.

501. Adrasteaprax (2019-01-28 10:09.39)

Ez egy nagyon jó film! Kihagyhatatlan!

500. Dexter Sitzky (2018-09-09 18:03.31)

Nagyszerű film,jó mondanivalóval.Mel Gibson legújabb remekműve ismét bejött nekem. Desmond Doss-ról már korábban akartak csinálni filmet,de a jelek szerint várniuk kellett. A színészi játékról: Igencsak hitelesen játszák a szerepüket. Dráma kategóriában például. A csatajelenetről: Úgy veszem észre,a részletekre odafigyeltek.A hangulat jól passzol hozzá. A zene nagyon jól illik egy háborús filmhez.Jól megcsinálták:)

499. Peter Lankton (2018-08-19 13:20.01)

Ez a film nagyon tetszett! Igaz történet alapján van,jók a színészek,a történet és a hangulat. Jó nézni ezt a filmet.

498. Penguin 04 (2018-05-09 02:37.46)

(Kettő) Ahogy az is, amit Gibson csatajelenet címszó alatt leművelt a filmjében. Már említettem, hogy Gibson nem jön zavarba attól, ha sokkolni kell, de amit ebben a filmben kapunk, az valami olyan elementáris erejű gyomorrúgással ér fel, hogy nekem konkrétan rémálmom volt tőle. Hagyjuk a Ryan Közlegényt, meg a Black Hawk Down-t; a Hacksaw Ridge első (és második és harmadik) nagy csatajelenete olyan, eddig példátlan sikerrel ragadja meg egy élesben menő harc kontrollálhatatlan és vérfagyasztó atmoszféráját, hogy az kekszet érdemel. Komolyan, úgy hullanak a katonák (amerikaiak és japánok egyaránt), mint a legyek, a lehető legengesztelhetetlenebb mennyiségben és kegyetlenséggel, minden mocskos, vértől és belsőségektől lucskos részletével. Olyan, golyózáporral és gránátokkal végzett darabolós horrort kapunk hogy az több mint kétségbeejtő, de ezt a lehető legjobb értelemben mondom. Ha van film, ami a legjobban visszaadja azt a végletes élményt, amit egy gyalogos átélhetett ellenséges tűzben, és eléri, hogy töketlen kis kocsonyaként remegjünk a székünkben, akkor annak Hacksaw Ridge a címe. És ezzel valószínűleg Gibson is tisztában volt, olyannyira, hogy időről időre (véleményem szerint szándékosan) feloldja ezt az élményt némi Rambózással. De ezt szó szerint vegyétek. Konkrétan olyasmikre gondolok, mint mikor Desmond egyik bajtársa felkapja a földről egy kettérobbantott katona felsőtestét, és azt pajzsként használva kiront a fedezékből, aztán fél kezével csípőbe szorított géppuskával lekaszálja az őt sorozó japcsikat. Itt, ebben a filmben olyan hihetetlen és kényszerszülte rambózás megy, ami minden nevetségesnek tűnő faktor ellenére is csak tovább növeli azt az érzetet, hogy a háború egy olyan végletekig őrült világ, amiben tényleg bármi előfordulhat. És épp ezért, amint ezt a tényt az első csatajelenet, majd nem sokkal rá a második is a fejünkbe veri, úgy leszünk majd képesek ledöbbenni azon, amit Desmond Doss véghezvitt 75 bajtársa megmentésével, hogy egy pillanatra nem jut eszünkbe az, mint nekem a sztorit elsőre hallva, hogy „Ilyen bazmeg nincs!”, csak ülünk és nézünk, hogy: „Bazmeg, ez hogy lehetséges?!” (Remélem érezhető a kettő közti különbség). Desmond Doss valami tényleg, egészen elképesztő és hihetetlen humanitárius csodát valósított meg azon az átkozott hegygerincen. Több szót erre nem is vesztegetnék, azt a jelenetet rövidsége ellenére is sikerült olyan csúcsponttá kovácsolni, hogy azért már dupla keksz jár. A dráma (Gibson korábbi filmjeivel ellentétben) itt kifogástalanul működik, amennyiben hajlandóak vagyunk hozzám hasonlóan túllendülni az elsőre (és másodszorra is) hihetetlen alapfelálláson; Desmond múltjának megidézése a vérfagyasztó és kényelmetlenül reális családi „perpatvarokkal” őszinte és egyenes betekintést ad a srác fejébe, igazolva ezzel erőszakellenes nézeteit. A szerelmi szál, bár nyomokban sem tartalmaz eredetiséget, szívmelengető, a Doss barátnőjét (majd két szempillantással későbbi jegyesét) alakító Teresa Palmer bűbájos és megnyerő alakítást hoz egy, a film egésze szempontjából nem különösebben fontos szerepben. Mivel ez afféle életrajzi film, a hangsúly nyilvánvalóan a főszereplőn van, ennek ellenére a többi mellékszerepben is meglepően jó teljesítményeket kapunk. Hugo Weaving élete legroggyantabb figuráját kelti életre alkoholista, múltja démonaitól és a Nagy Háborúban elhullott fiainak szellemétől kísértett családfőként. Abban, hogy a dráma működik, a fentebb már említett tényezők mellett az ő egyszerre gyűlöletes, de mégis szívfacsaróan szánni való emberi roncsa is komoly szerepet játszik. Vince Vaughn, akivel kapcsolatban én mindig is úgy vélekedtem, hogy az érző szívű, tahó mackó – figurák archetípusa, itt egy érző szívű, kőkemény szigorral eljáró öreg kiképzőőrmester. Karaktere annyiban különbözik a többi háborús film kiképzőőrmestereitől, hogy most Vaughn játssza, de ez épp elég ahhoz, hogy a film legszórakoztatóbb figurájává váljon. Sam Worthington viszont nem különösebben mozgatott meg bennem semmit, meglehetősen halovány szerepet kapott, mint az Avatar előtt és óta mindig, de ez inkább a forgatókönyv (esetleg a valóság) számlájára írandó, mintsem a színészi képességeire (melyekből azért a Terminátor 4-ben villantott már egy keveset). Érdemes még szót ejteni a film zenéjéről is, mely Rupert Gregson-Williams munkája, és témái meglehetősen széles skálát ölelnek fel a hősiestől a sejtelmesen át egészen a horror-szerű szólamokig. De ha már ennyit ömlengtem arról, hogy mennyire jó ez a film, kompenzálás gyanánt megemlítek egy húzósabb negatívumot, ami engem nem jó értelemben vett kényelmetlen feszengésre ösztönzött: ez pedig az időről időre a vérzivataron is túláradó, néhol már zavaróan giccsbe hajló pátosz, melyet meg tudnék bocsátani, amennyiben csak Desmond figuráját vonná be glóriával, de sajnos jutott belőle az utolsó csatára is, amikor egy zenés montázsba oltott rohamjelenet keretében végig nézhetjük az ellenséges japán tábornok harakirijét, valamint katonáinak végső pusztulását egy képi megvalósításában elég szerencsétlen robbanóanyagos-lángszórós kombó bevetésével (értsd: a végső csatára megmaradt japánok szénné égnek és cafatokra robbannak). „De Pingvin bazmeg, egész eddig a film legnagyobb erényeként tartottad számon, hogy nem árul zsákbamacskát, hanem kérlelhetetlenül megmutatja, hogy milyen mészárlás a háború!” Igen, de ez a „végső roham jelenet” csupán azért rossz húzás, mert nagyon az érződik rajta, mintha Gibson azt a végső következtetést akarná kihozni belőle, hogy: „A háború szar, szóval ne háborúzz, de ha mégis megteszed, akkor mi amerikaiak tűzviharban égetjük el a testedet, rizs-zabáló!” De ezt embere válogatja. A Hacksaw Ridge zsigerekig ható, egyszerre végtelenül embertelen és végtelenül emberséges dráma; épp olyan ellentmondásos, mint a főhőse, aki katona lett, bár eszében sem volt harcolni, mégis valami maradandót vitt véghez.

497. Penguin 04 (2018-05-09 02:37.30)

(Egy) ESZTELEN MÉSZÁRLÁS GERINC – avagy A FEGYVERTELEN KATONA KRITIKA (SPOILER-ES) Mel Gibson-nak nem kell a szomszédba mennie ihletért ahhoz, hogy a szart is kisokkolja a filmje nézőiből. Ezt már azzal is bizonyította, hogy Krisztus keresztre feszítéséből leforgatott egy horror-filmet A Passió címen. Ezzel a tudással a hátam mögött azt gondoltam, hogy: „Jó, az tuti, hogy bármi is van Gibson új filmjében, az sanszosan nem fogja átlépni az ingerküszöbömet.” És ennek nem csupán Gibson eddigi filmográfiája az oka, mely alapján számítottam a brutalitásra, hanem az is, hogy kismillió filmet láttam már a háború borzalmairól, és az olyan gore mészárlás pornók után, mint a Ryan Közlegény partraszállásos jelenete, vagy bármelyik random The Pacific epizód, volt merszem azt képzelni, hogy engem már semmi sem fog meglepni. De először is nézzük az alapkoncepciót, ami engem instant felkúrt, és ha nem tudnám, hogy IGAZ TÖRTÉNET alapján készült, alighanem messziről elkerültem volna a filmet, mondván: Anyátok, ilyen nincs! A történet Desmond Doss-ról (Andrew „Bukott Pókember „ Garfield) szól, aki a második világháború egyik legbrutálisabb hadjáratának (az okinavai-nak) az egyik legbrutálisabb ütközetében 75 (!) sebesült bajtársát mentette ki a Hacksaw-nak (Fémfűrész…kösz Google-fordító) nevezett erődített hegygerincről. Persze mielőtt ennek a katarzisnak (és magának a csatának) a szemtanúi lehetnénk, még történik egy és más. Van itt minden, ami háborús filmnek ingere. Csini nővérkés romantikus szál, veterán-alkoholista családfő, katonai kiképzés, seggfej, de érző szívű kiképző-őrmester, főhősünket szekáló bakák, és vaskalapos katonai parancsnokok. Igazi klisé turmix; ami viszont mégis ízletessé teszi ezt a turmixot, az az, hogy Mel Gibson is tisztában volt annak minden határt átlépő klisés mivoltával, ezért hajlandó volt feloldani jóféle, ritkán megvillanó, de annál kellemesebb humorral. És szívesen nevettem a mulatságos jeleneteken és párbeszédeken, mert tudtam ám nagyon jól, hogy el fog szabadulni a pokol, legkésőbb a film háromnegyedénél. A csatáig egészen megkapó elmélyítését kapjuk Desmond karakterének. Akiről azt kell tudni, hogy nem csak, hogy nem hajlandó erőszakhoz folyamodni semmilyen körülmények közt (még önvédelemből sem), de a fegyverek puszta látványától is viszolyog. Igen. És ez a srác úgy dönt, hogy bevonul az amerikai Hadseregbe, azzal az indokkal, hogy szanitécként szolgáljon. Oké, most leszögezem, Gibson remekül adagolja azokat az érzelmi és erkölcsi tényezőket, melyek megszilárdítják Desmond-ot döntésében, hogy ha kibelezik, akkor sem nyúl többé fegyverhez, és azzal is tisztában vagyok, hogy ez valóban megtörtént, ennek ellenére ez az alapfelállás felkúrt. Mert hihetetlen. És bosszantó. Egyszerűen ellentmondásos ez a Desmond Doss, mert bár elítéli az erőszakot, mégis bevonul, hogy ez által forgassa a háború fogaskerekeit (és ti.: a háború erőszakos). „De Pingvin, te autista, ő csak embereket akar menteni!” Igen, akiket aztán felgyógyulásuk után visszaküldenek, illetve mivel (hál’Einstein-nek és az atommag meghasításának) a háború véget ért az okinavai csata után, visszaküldeNÉNEK a háborúba, hogy halomra öljenek és halomra haljanak. A film egyébként Desmond bajtársain és parancsnokain keresztül rá is fekszik erre az ellentmondásra. Mivel Desmond-nak semmi keresnivalója a hadseregben, és ezt mindenki tudja, jól meg is verik, inzultálják, szívatják és még hadbíróság elé is állítják, hogy végre kidobhassák. Persze erre nem kerül sor, viszont közben azon kaptam magam, hogy nem értem, Desmond miért csodálkozik azon, hogy a közismerten macsó militarista mentalitású HADSEREG nem látja szívesen a soraiban. Bajtársai még meg is kérdik, hogy: „Mivan? Talán jobbnak hiszed magad nálunk, azért nem ragadsz fegyvert, tökorrú???” Ő meg néz a boci szemeivel, és csodálkozik. A srác tényleg olyan benyomást kelt, mintha egy Jézus 2.0-nak képzelné magát. Annyi különbséggel, hogy Jézus nem csodálkozott azon, hogy ha alapjaiban megkérdőjelezi az őt körülvevő világot (ami ebben az esetben a Hadsereg), akkor azzal sokaknál kihúzza a biztosítószeget. Hiába az aktív „nem-gyilkolási” szándék (ami, ismerve a csendes-óceáni háború körülményeit, bizonyos esetekben tényleg egyenlő lett volna egy diszkrét öngyilkossággal, pláne egy olyan könyörtelen és fanatikus ellenséggel szemben, mint a Japán Birodalom), Desmond-ról nem tudtam eldönteni, hogy vajon egy Krisztusi figura,, vagy csak egy végtelenül arrogáns kis pöcs, akinek Krisztus-komplexusa van. Az sem segít, hogy Andrew Garfield-nak klasszikusan ütnivaló képe van. Komolyan, amikor ez a szarrágó elmosolyodik, az olyan, mintha kést szúrnának a körmeim alá. Ettől (nagy nehezen eltekintve) viszont el kell ismerni, hogy Garfield remek alakítást nyújt, és Doss erkölcsi tartása tényleg példaértékű, főleg annak függvényében, hogy sikerült is végrehajtania lehetetlennel határos tervét: aktívan nem gyilkolt ott, ahol a túlélés és társaid megmentésének előfeltétele volt a gyilkolás, kimentett a szarviharból 75 katonát, és túlélte a háborút. Elképesztő.

496. Lokibaba (2018-05-02 11:54.17)

Nagyon jó kis film, van mondanivalója, elgondolkodtat, motivál, emellett végig izgalmas és látványos. Többszörnézős.

495. RVIN73 (2018-02-10 06:42.09)

A Gibson egy zseni.A háborúnak meg semmi értelme nem volt. :-(

494. Misafeco (2017-10-01 20:27.26) - (válasz Huleaks 492. hozzászólására)

A felcsereknek is volt fegyverük a 2. vh-ban, nem csak a kiképzés alatt.

493. Csak annyit hogy... (2017-10-01 20:18.11)

Valami ba...ott jó mozi ez!!!

492. Huleaks (2017-10-01 16:47.06) - (válasz Targaryen 491. hozzászólására)

Pl milyen jelenetekkel van tele? Egyébként a srácnak egyszerűen el kellett volna végeznie az alapkiképzést, lőni céltáblára és nincs a gond. A háborúban meg szanitéckedne. Persze tudom a hitbéli meggyőződése nem engedte, de akkor is.

491. Targaryen (2017-09-01 16:47.25)

Ekkora egy irracionális filmet... Nem ez viszi ilyen téren a prímet, de ez 2016 legkedveltebb filmje és tele van olyan jelenetekkel amikor csak a fejem csóváltam. Ettől sokkal jobb filmekkel is el lehet tölteni 2 órát.

490. Kimikem (2017-08-03 18:46.50) - (válasz Törölt felhasználó 486. hozzászólására)

Rusty! Teljes egyetértés! :) Mel a való életben iszákos, antiszemita, bigott,gyökér... - ezeket hallani róla. A filmes közösség kirekesztő módon reagálta le viselt dolgait. De! Behunyom a szemem, befogom a fülem... nem akarok tudni ezekről! Mert ez az ember amit teremt a művészetével, - elsősorban a rendezéseire gondolok, bár színészként is az egyik legtehetségesebb Hollywoodban - az maradandó érték. Ez a film, ahogy halad előre a történet elkap, megragad, nem enged, beszippant - ott vagyok én is a történetben benne, a kellős közepében... Fojtogat, rám telepszik. Egy gyönyörű történet, mesterien elmesélve. Minden benne van, ami számomra fontos: hit, remény, szeretet, kitartás, szorgalom, lelkierő, barátság, emberség, hűség, bátorság, önzetlenség, megbánás és megbocsájtás... és még sorolhatnám! Még valami, Rustykám! Írod,"ha az ember elég sokáig bámul a sötétségbe, az előbb-utóbb visszanéz rá", ez így igaz. De ne feledjük, hogy a legnagyobb sötétet is legyőzi egy pici gyertya lángja. Nos, ebben a történetben is ott van a GYERTYA, aki fölemészti magát, miközben világítva másokat szolgál. Ezért csatlakozom hozzád és ismétlem szavaid! Mel én is köszönöm neked a katarzist! "Munkára fel, én biztosan várni fogom a következő életre kelt történetet is."

489. Chris Co (2017-07-10 20:42.13)

Jav.: felfedezők (P.K. Dick) :)

488. Chris Co (2017-07-10 20:30.41)   - (válasz Törölt felhasználó 486. hozzászólására)

"Aki szerint ez a film giccs meg hatásvadász, az nézzen inkább valami mást" - Na jó, de ahhoz, hogy valaki eldöntse, hogy ez a film ilyen és olyan, ahhoz meg kell, hogy nézze (ellenben Cthulhu6 fórumozóval, pl.).:) Már megint a kötekedők.;) Amúgy tetszett a másik filmes hozzászólásod is, amikor a technológiai hátteret toltad a hülyeségeinkhez - és mennyire igaz, vagy a palackos, szellemeset...

487. Z79 (2017-07-10 20:20.16) - (válasz Törölt felhasználó 486. hozzászólására)

Fénykoromban sem tudtam volna szebben megfogalmazni Rustykám :) Óriási, és ugye ott a zenéje és az utolsó jelenet azzal a spéci kameramozgással.., én komolyan sokadszorra is elrivom magam rajta..:)

486. Törölt felhasználó (2017-07-03 20:54.28)

Azt hittem dobok egy hátast amikor megláttam az újságban a képet. Öles címszó alatt - Mel Gibson visszatért - egy helyi mikulásversenyre készülő nagyapó vigyorgott le hatvannégy foggal a fotóról. Aztán az első döbbenet után megláttam a táruló karokat  kétségkívül hatásos beállítás - és arra gondoltam, igen, ez a pasi teljesen rendben van magával.  A riport önmagában elég érdektelen volt, de mivel  hosszas tervezgetés után végül sikerült megnéznem a filmet, rögtön eszembe jutott ez a cikk és  úgy gondolom Gibson joggal érezheti magát jól a bőrében.  Ez a pasas valami elképesztő jó érzékkel pécéz ki  megfilmesíteni való témákat magának és szerintem a rendezéseinek a titka abban rejlik, hogy egyszerűen szerelmes a történeteibe (gondolom másképp hozzájuk se nyúlna...) Említette is az interjúban: imád mesélni.  Az igaz, hogy  ezek elég véres mesék, de az erőszak meg a hit olyan elegyével vannak a vászonra ültetve, ami ritkán viszi rá a nézőt arra, hogy elítélően vélekedjen  a főhősről és/vagy  annak "társaságáról".  Gibson hősei  ráadásul homlokegyenest ellentétei a "megalkotójuknak".Mel ugyanis  saját bevallása szerint se nem bátor se nem vérmes, de ezekre nincs is szüksége, hiszen minden, önmagából hiányzó tulajdonságot bármikor  átpakolhat filmjei szereplőibe.  Ami meg a filmet  illeti:  meglehet, ihletője nem akarta mozicsillagként tündökölve viszontlátni önmagát, én mégis köszönetet mondok Mel Gibsonnak azért, amiért vászonra citálta a történetét.  Esetleg elgondolkodtató is lehetne az üzenet az állandó pusztításban élő világ számára:ha nemcsak egyvalaki  tagadná meg a fegyver viselését és használatát, talán az ember győzne az érdek és a kapzsiság felett...  Egy háború, a magasztos eszmék és hangzatos jelszavak mögé bújtatva sem több pőre mészárlásnál, értelmetlen halálok tömkelegénél. (mondhatni: a harcra fogottak csupán "keresztapát" váltanak a csata után, akinek az a legfőbb ismérve,  hogy okos tanácsadói segítségével mindig újrakereszteli  mohósága torzszülötteit, "akiket" aztán újabb háborúk árán tart életben és ez így megy mindaddig, amíg lesz egy talpalatnyi föld vagy egy fél gyémánt vagy egy csepp olaj, amit még birtokolni lehet) És akkor akad valaki, aki ebben a vérgőzös,  kiontott belekkel és leszakított végtagokkal kevert, mindenféle váladéktól sikamlós őrületben hű tud maradni ahhoz, amiben hisz, és saját félelmeivel leszámolva életeket ment a pusztításban..... És ez azért valahol  jóval több, mint a gyávaság hiánya. De túlmutat bármilyen bátorságon is.  Örök érvényű igazság: a legnagyobb elkeseredésében a legmegátalkodotabb ateista is Istent szólítja -még ha a vész elmúltával ezt csak egy egyszerű nyelvbotlásnak is hajlamos minősíteni... Itt viszont az egymást irtó hadfiak között valóban megjelent az isten. Úgy hívták hit és emberség, és egy fűszálnak csúfolt fiatal férfi képében  botladozta,  kínlódta végig a csatamezőt.  Aki szerint ez a film giccs meg hatásvadász, az nézzen inkább valami mást. Ahogy azt olvastam valahol, ha az ember elég sokáig bámul a sötétségbe, az előbb-utóbb visszanéz rá. (és még mielőtt valaki valami felsőbbrendű kioktatást sejtve a háttérben  leütné az első betűt a visszavágáshoz, gondoljon arra, hogy a sötétség nem csupán és minden esetben  a gondolkodás  hiányát jelenti. ) ​​  ​​​A sötétségben ott él minden, amit az ember elég gyűlöletesnek tart ahhoz, hogy száműzze a normálisnak vélt életéből. Mégis, időről időre belebámul és rémesen elcsodálkozik amikor a kiszabadított förtelem nyomában megjelenik a pusztítás. És lehet, hogy ez az élet rendje, de akkor az emberiség valóban megérdemli azt, amit önmagának előidéz. Szóval köszi Mel még egyszer. Igaz, Andrew Garfielddal egy pöppet nehezen barátkoztam meg, de  látva az "eredeti" Doss-t, teljes magyarázatot nyert a színészválasztás.  És ahogy az interjúban említetted, van még pár ötlet a tarsolyodban. Munkára fel, én biztosan várni fogom a következő életre kelt történetet is.

485. Stickfa (2017-06-22 07:13.24) - (válasz Imre 007 483. hozzászólására)

Nem vartad? Mel Gibson rendezokent (is) zsenialis. A sok ver pedig megszokott a filmjeiben.(Apocalipto, Passio pl.)

484. HMáté33 (2017-06-20 20:08.25) - (válasz Imre 007 483. hozzászólására)

végülis...sokan elhiszik, hogy Rocco-nál is van még becsülete a tanár-diák kapcsolatnak.

483. Imre 007 (2017-06-20 19:47.42)

Megdöbbentően jó film, amit Mel Gibsontól nem is vártam. Az egy baja, hogy elég naturalisztikusan mutatja a történteket, szerintem elég lett volna csak sejtetni a véres részeket.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Bertó!!!, 2023-01-04 18:46	512 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

A fegyvertelen katona adatlap

Eredeti cím: Hacksaw Ridge

Évszám: 2016

Rendezte: Mel Gibson

Szereplők: Teresa Palmer, Luke Bracey, Sam Worthington, Andrew Garfield, Hugo Weaving...

További információk

Szereplők fórumai

- Mel Gibson - Vélemények

- Andrew Garfield - Vélemények

- Sam Worthington - Vélemények

- Hugo Weaving - Vélemények

- Vince Vaughn - Vélemények

- Rachel Griffiths - Vélemények

- Mel Gibson - Kedvenc filmek

- Teresa Palmer - Vélemények

- Teresa Palmer - Szerinted hasonlít Kristen Stewart-ra.?

- John Gilbert - Vélemények