Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
Fehér éjszakák (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Majdnem barátok - Filmbox Extra HD, 09:45 |
Elveszett paradicsom - Magyar Mozi TV, 09:55 |
Az erdő harcosa - Mozi+, 10:10 |
Csillagok között - HBO, 10:22 |
Farkasokkal táncoló - Film Café, 11:05 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Steven Spielberg (78) |
Brad Pitt (61) |
Casper Van Dien (56) |
Rachel Griffiths (56) |
Katie Holmes (46) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Karácsony Homesteadben |
Zoe Saldana |
2011-03-16 22:02.22 |
Inferno - Pokol:
Dario Argento pár évvel a klasszikus Suspiria után folytatta a Három Anya történetét. Akik valójában három nagyhatalmú boszorkány: Mater Suspiriorum (a Sóhajok Anyja) Freiburgban (róla szólt a Suspiria), Mater Tenebrarum (a Sötétség Anyja) New Yorkban (róla ez a filmecske) és Mater Lachrymarum (a Könnyek anyja) Rómában (vele 2007-ben foglalkozott a rendező, de állítólag elég gyenge alkotás...majd meglátjuk). A történetre nem érdemes sok szót vesztegetni. A szálak jobbára csak úgy lógnak egymás mellett. Egymás után tűnnek fel a jobbára csinos női szereplők (akikről jóhiszeműen azt hinnénk, hogy legalább egyikük túléli a történéseket :) és a Mater Tenebrarumot szolgáló baljós alakok (sőt, állatok is), hogy találkozásaik kellemesen véres eredménnyel záruljanak. Tulajdonképpen egy kísértetjárta-ház sztorival van dolgunk, még ha több helyszínen is zajlik a játék. Míg a Suspiria Európában készült, itt érezni az amerikai ízt. Persze dőreség lenne valamiféle kommersz horrorra gondolni Argentótól. A kulcsszó itt is az érzésvilág. Ilyen nyomasztóan bizarr, mégis alapvetően gótikus hangulatot más nemigen tud teremteni. A hivalkodóan zengő infernális muzsika, a fények, a groteszk helyzetek (az az alámerülés a film elején...), halálozások (ki másnak jutna eszébe Verdi dallamaira gyilkolászni ugyebár?) mind-mind betöltik szerepüket az erre fogékony lelkeknél. Néha pedig egészen fenségesen rémisztő a dolog, mint a zene-előadáson a macskát simogató hölgynél. A Suspiria kétségkívül nagyobb hatású film (csak azokat a bugyuta állat-trükköket meg a végső "harcot" tudnám feledni). Mindenesetre don Argentónak emiatt a beteg főzet miatt sem kell szégyenkeznie. Bár anno tudtommal vaskos bukta volt és a legtöbb ember számára ma is idegesítőnek, ha nem egyenesen röhejesnek hathat. A dvd extrái között találunk egy majd' egy órás élvezetes Dooku:)-mentumfilmet a direktorról. Jól bemutatják a hatásait (pl. a rémtörténetek egyik szülőatyja, E. A. Poe), stílusjegyeit, a vele dolgozókat. Számomra igazi csemege volt olyan legendák, mint John Carpenter, Alice Cooper, Tom Savini, George A. Romero vagy épp Keith Emerson (Emerson, Lake & Palmer nevű prog rock legenda billentyűse, ő szerezte a fenn tárgyalt alkotás zenéjét) megszólaltatása itt. Kis túlzással jobban élveztem, mint magát az Infernót :). |
2011-03-11 07:56.38 |
Végre bekerült az adatbázisba! Nem szoktam sokat írni egy témához, sőt... De itt alighanem máshogy lesz :). Olvastam a könyveket és bizony mondhatom, joggal várjuk. A Gyűrűk Ura valamint a Háború és béke vérben és acélban fogant gyermeke, váratlan fordulatokkal, remek karakterekkel! Az előzetesek alapján van, amit nagyon elkaptak Martin könyvéből, és van amit kevésbé (pl. az általam amúgy sem túlzottan kedvelt Daenerys-szál). Körmöm rágva izgulok még egy hónapig, remélem nem vagyok egyedül ezzel :). |
2011-03-07 17:43.07 |
Eddig halogattam a megnézését. Hiba volt. Nagyon szép, hangulatos, mondanivalóval teli (még ha láttunk is már néhány efféle darabot a személyiség finomodásáról). Clint Eastwood hagyományos értékeken nyugvó, ám csöppet sem öreguras rendezése. Nagyon jó pont, hogy a humor sem került háttérbe, valamint a fiatal ázsiai (egész pontosan hmong :) színészek a mester méltó társai voltak. A szinkron viszont elvesz a hatásból, bár Clintnek nem rossz Reviczky Gábor (hiába, itt szerencsére nem lehetett elripacskodni mint Nicholsont a Téglában vagy Freemant a Sötét lovagban). |
2011-03-07 17:42.08 |
A magyar cím "némileg" hatásvadász, az eredeti Event Horizon sokkal jobb. Első osztályú sci-fi-horrorról van szó, az Alien nyomdokain. Bár itt nem idegen lényekkel, hanem a lélek, az emlékek sötét titkaival kell elsősorban megküzdenie a mentőűrhajó legénységének. Tehát sokáig pszichikai síkon zajlik a rémisztgetés. Azért kapunk vért, szörnyű figurákat, brutális képsorokat is bőséggel. Engem mindig is nagyon megfogott az idegen sötét dimenziók témája, szóval elevenembe talált a film. Természetesen itt is felmerül Lovecraft és Carpenter neve. A történet akár tőlük is származhatna. Ha konkrét filmekhez kellene hasonlítani, akkor azt mondanám, az Alien és a Hellraiser halálos mutációja. Az operatőr (Adrian Biddle) és a zeneszerző (Michael Kamen - RIP) pont az Aliensen is dolgoztak, egyértelműen magas a színvonal. Mai szemmel is félelmetes a címben foglalt (kereszt alakú!) űrhajó, a "lelke", a dimenziókapu hideglelősen gyönyörű. A színészek közül Sam Neill-t emelném ki, árnyaltabb szerepe okán. Zseniális a fickó, még soha nem láttam gyenge alakítást tőle, legyen szó drámáról (Zongoralecke), vérbeli kasszasikerről (Jurassic Park) vagy jóféle Carpenter-alkotásról (Az őrület torkában). Ebben Ralph Fiennes-re hasonlít nálam. Az alkalmanként őrült szerepeik és tekintetük is közös :). Laurence Fishburne és Jason Isaacs meg a többiek szintén jók. Az is a legjobb hagyományokat idézi, hogy nincs igazi kiemelt hős, hanem normális (többé-kevésbé :) embereket láthatunk, érthető reakciókkal. Mint a Dolog kutatói vagy éppen a Nostromo legénysége. A magyar hang ütős lett (Dörner György, Vass Gábor...nos, régen adtak erre is).
Klisés lehet az elfeledett gyöngyszem-kategória, de a Halálhajó mindenképpen ide sorolandó. |
2011-03-07 09:45.13 |
Upsz, elnézést a duplaannyi beillesztésemért... |
2011-03-07 09:44.09 |
Nagyon érdekes film ez a Robert A. Heinlein-adaptáció. Kétélű fegyver az itt látható propaganda - félelmetesen rendezett és tökéletes a bemutatott jövőbeli emberi társadalom, ugyanakkor tényleg csábító. Jólét van, mindenki tökéletes külsejű és erős jellem. Sehol egy Steve Buscemi :). Igen, valóban bemutatja a háború borzalmait, viszont itt nem kezd el lelkizni, megcsömörleni senki - csak még elszántabbak, jobb harcosok lesznek a fiatalok. Mindenkiből lehet hős, de legalábbis önfeláldozó hősi halott :). A súlyos sérülések pedig meg se kottyannak, hisz az orvostudomány is annyira fejlett (lásd Johnny újjászületését). Tehát nem is foglal egyértelműen állást a rendszer ellen. Legalábbis elgondolkodtató. Ha meg nem akarunk agyalni, akkor is remek mókát láthatunk.
A főszereplők a Beverly Hills 90210-ből szabadultak, de ahogy a rendező mondta, itt épp rájuk volt szükség. Denise Richards meg Dina Meyer kimondottan szemlegeltető látvány, gondolom a hölgyeknek sem volt ellenszenves Casper van Dien :). Szerencsére azért egy Michael Ironside, Clancy Brown vagy épp a Busey-dinasztia utánpótlása is itt figyelnek. A trükkök mai szemmel gyengébbek, de anno jópár éve a moziban emlékszem igencsak odapörköltek. Nálam akkor (persze kisinasként én is naívan az akció-vetületeit láttam :) és most is bejött a Starship Troopers. Jó hogy, van egy Paul Verhoeven (Robotzsaru, Hús és vér, Elemi ösztön, Emlékmás...de még a Showgirls is tetszett a maga módján :) és milyen kár, hogy ritkán csinál filmet. Idézem a 98-as Cinemából: "CINEMA: Észrevették az amerikaiak, hogy a Starship Troopers nem egyszerűen csak óriási rovarokról szól? Paul Verhoeven: Tulajdonképpen nem. Engem is meglepett, hogy a legtöbben csupán ezen a szinten nézték a filmet. Csak az óriásbogarakat látták. Világos, hogy ez is egy látásmód. Engem is lenyűgözött a dolog. Számomra viszont a film további mondanivalója a politikai szatíra, az autoriter állam és a náci szimbólumok bemutatása is ugyanolyan fontos. CINEMA: Az egészben bizonyára az volt a legprovokatívabb, hogy úgy mutatta be a militarista társadalmat, ahogy azt Hitler propagandistái tették volna. PV: Ez volt a szándékom. Rögtön a film elején olyan képeket láthatunk, amelyeket Leni Riefenstahl, Hitler kedvenc filmese is forgathatott volna. A fim egész rendszere a propagandára alapul. Fiatal idealistákat csalnak a hadszíntérre, ahol azután a pokol vár rájuk. Cinema: Feltétlenül a náci propagandára akart támaszkodni? PV: Ha ugyanazt a hatást akarjuk elérni, akkor igen. Ezért használt Kubrick náci képeket a Mechanikus narancs végén. Persze ő egész másképp járt el, mint én. Ő a gyógyulás folyamatát akarta bemutatni, én viszont a csábításról mesélek. Megmutattam a fasizmus csábító képeit, hogy nehéz helyzetbe hozzam a nézőket. Elhiheti nekem, hogy minden propagandában ott található a valóság parányi részecskéje, viszont én mindig felemelt mutatóujjal figyelmeztettem az embereket: "Ne dőljetek be!" Ilyen pillanatok többször is előfordulnak, például amikor a kommentátor a film közepén felteszi a kérdést: Lehet, hogy az emberek provokálták a bogarakat? CINEMA: Erre senki nem akart gondolni. PV: Valóban. Johnny Rico, a főszereplő feltétel nélkül hisz a rendszerben. "Nyírjátok ki az összeset!" - ez a csatakiáltása. A történetben tulajdonképpen egy csapat fanatikus mormon miatt tört ki a háború, akik megpróbáltak letelepedni a rovarok szülőbolygóján. Ez bizony provokáció a javából! A telepeseket persze reggelire megzabálták a rovarok, aztán pedig bosszúból kilőttek egy üstököst a Föld irányába. Cinema: Ön talán nem lenne boldog akkor, ha John Ricóhóz hasonló katonák védenék a Földet, ha egyszer felbukkanának az idegenek? PV: Odalennék érte! Ott volt az a tanár, aki aki az iskolában az erő jogairól beszél, Darwinnal és Nietzschével dobálózik. Mikor találkozunk vele legközelebb? Akkor , amikor úgy tűnik, a rovarokat nem lehet legyőzni. Ekkor már katona. Szinte érezni a nézők megkönnyebbülését. "Micsoda férfi! Ő kell nekünk!" Kétélű a helyzet, igaz? Az ember hajlandó elfogadni a vélekedést, hogy háború esetén tényleg ilyen szervezetre van szükségünk. Nem feltétlenül fasisztára, de mindenképpen autoriterre. CINEMA: A szereplők megértettek valamit az ön irónikus hozzáállásából? PV: Egyáltalán nem! Pedig nem tartottam titokban, megkapták a teljes forgatókönyvet. Azt hiszem, egyszerűen félreértették a történetet. Azt hitték, ez egy vidám, meglehetősen brutális háborús film. A társadalomkritikai vonatkozás nem érdekelte őket. Azért ez mond valamit Amerikáról, nem? Nekem persze emiatt nem fájt a fejem. A szereplők ugyanolyan naívan vágtak bele a filmbe, mint ahogy az újoncok beléptek a seregbe. Ezért voltak tökéletesek." Idézem a 98-as Cinemából (mondjuk akkoriban egyszerűen az eredeti német újság elemzéseit fordították le magyarra, ott pedig érthetően érzékeny pont a náci-téma): "Robert A. Heinlein, a legendás sci-fi szerző azonos című regényének megfelelően a film valósággal okádja a tüzet. Míg azonban az 1959-ben írt, kőkeményen konzervatív és antikommunista könyv hosszú oldalakat szentel annak, hogy bemutassa a távoli jövő rohamosztagosainak fegyverzetét és a csillagharcosok könyörtelen kiképzését, addig Verhoeven minimálisra csökkenti az alapkiképzés részletezését és időnként kőkeményen odamondogat a konzervatív írónak. A rendező SS- és Wehrmacht egyenruhákat adott a katonákra, a történet folyását vakító és kardcsörtető toborzó hirdetésekkel szakította meg." "CINEMA: Észrevették az amerikaiak, hogy a Starship Troopers nem egyszerűen csak óriási rovarokról szól? PV: Tulajdonképpen nem. Engem is meglepett, hogy a legtöbben csupán ezen a szinten nézték a filmet. Csak az óriásbogarakat látták. Világos, hogy ez is egy látásmód. Engem is lenyűgözött a dolog. Számomra viszont a film további mondanivalója a politikai szatíra, az autoriter állam és a náci szimbólumok bemutatása is ugyanolyan fontos. CINEMA: Az egészben bizonyára az volt a legprovokatívabb, hogy úgy mutatta be a militarista társadalmat, ahogy azt Hitler propagandistái tették volna. PV: Ez volt a szándékom. Rögtön a film elején olyan képeket láthatunk, amelyeket Leni Riefenstahl, Hitler kedvenc filmese is forgathatott volna. A fim egész rendszere a propagandára alapul. Fiatal idealistákat csalnak a hadszíntérre, ahol azután a pokol vár rájuk. Cinema: Feltétlenül a náci propagandára akart támaszkodni? PV: Ha ugyanazt a hatást akarjuk elérni, akkor igen. Ezért használt Kubrick náci képeket a Mechanikus narancs végén. Persze ő egész másképp járt el, mint én. Ő a gyógyulás folyamatát akarta bemutatni, én viszont a csábításról mesélek. Megmutattam a fasizmus csábító képeit, hogy nehéz helyzetbe hozzam a nézőket. Elhiheti nekem, hogy minden propagandában ott található a valóság parányi részecskéje, viszont én mindig felemelt mutatóujjal figyelmeztettem az embereket: "Ne dőljetek be!" Ilyen pillanatok többször is előfordulnak, például amikor a kommentátor a film közepén felteszi a kérdést: Lehet, hogy az emberek provokálták a bogarakat? CINEMA: Erre senki nem akart gondolni. PV: Valóban. Johnny Rico, a főszereplő feltétel nélkül hisz a rendszerben. "Nyírjátok ki az összeset!" - ez a csatakiáltása. A történetben tulajdonképpen egy csapat fanatikus mormon miatt tört ki a háború, akik megpróbáltak letelepedni a rovarok szülőbolygóján. Ez bizony provokáció a javából! A telepeseket persze reggelire megzabálták a rovarok, aztán pedig bosszúból kilőttek egy üstököst a Föld irányába. Cinema: Ön talán nem lenne boldog akkor, ha John Ricóhóz hasonló katonák védenék a Földet, ha egyszer felbukkanának az idegenek? PV: Odalennék érte! Ott volt az a tanár, aki aki az iskolában az erő jogairól beszél, Darwinnal és Nietzschével dobálózik. Mikor találkozunk vele legközelebb? Akkor , amikor úgy tűnik, a rovarokat nem lehet legyőzni. Ekkor már katona. Szinte érezni a nézők megkönnyebbülését. "Micsoda férfi! Ő kell nekünk!" Kétélű a helyzet, igaz? Az ember hajlandó elfogadni a vélekedést, hogy háború esetén tényleg ilyen szervezetre van szükségünk. Nem feltétlenül fasisztára, de mindenképpen autoriterre. CINEMA: A szereplők megértettek valamit az ön irónikus hozzáállásából? PV: Egyáltalán nem! Pedig nem tartottam titokban, megkapták a teljes forgatókönyvet. Azt hiszem, egyszerűen félreértették a történetet. Azt hitték, ez egy vidám, meglehetősen brutális háborús film. A társadalomkritikai vonatkozás nem érdekelte őket. Azért ez mond valamit Amerikáról, nem? Nekem persze emiatt nem fájt a fejem. A szereplők ugyanolyan naívan vágtak bele a filmbe, mint ahogy az újoncok beléptek a seregbe. Ezért voltak tökéletesek." |
2011-02-28 10:46.59 |
Az "Onnan túlról" alapján. Ez is 80-as években készült, ez is Stuart Gordon, de nem ér fel sajna a Re-animátorhoz. Az idegen dimenzió fenyegető lényei mindig körülöttünk vannak - a tudósok megint nem nyughatnak és magukra szabadítják őket egy gépezet segítségével. Itt A Dolog (lásd Pretorius doki új alakjáT) és a Hellraiser (a gyönyör fájdalommal jár-érzés) hangulatát érezhetjük, persze azok szintén klasszisokkal jobb filmek. Rózsaszínes árnyalatokban úszik az idegen világ, a szörnyek leginkább harapós kedvű halak, harmadik szemek nyílnak az ember homlokán...sok új elemet belevittek az eredetileg öt oldalas írásba. Az igazi baj itt is, hogy nincs meg a kozmikus rettegés, kilátástalanság érzése. A női főszereplő S/M cuccba bújása, meg az ördögi főgonosz beteg szövegei azért itt is javítottak az összképen. Nem lenne rossz ez a mű a maga ódon módján, csak hát az alapanyaghoz képest... |
2011-02-28 10:42.35 |
A "Herbert West, az újjáélesztő" alapján. A kakukktojás... Ez az írás nálam picit kilóg a Lovecraft-standardből (ha beszélhetünk ilyenről). Valahogy morbidabb és...humorosabb? Legalábbis könnyedebb - szigorúan egyéni meglátásom, mert egy normális ember ettől is kidőlne :D. Ezt sikerült megragadni, igazán finom kriptabűzű szórakozásban lehet részünk a későbbi Kedvencek temetője (itt is egy macsekkal kezdődnek az események, a végük hasonlóságáról nem is beszélve) meg a Hullajó stílusában. Nem hiába mondja a dzsinn az Aladdinban: "Nem lehet embereket visszahozni a halálból! Elég ronda látvány, nem is szeretem csinálni. :). Persze van itt szerelmi szál meg gonosz ellenlábas tudós, ami az írónak meg sem fordulhatott a fejében :), de legalább nem lógtak ki a képből. A Herbert Westet alakító Jeffrey Combs jó választás volt. A sokat emlegetett 80-as évek hangulata, trükkjei pedig alapből nyerők nálam. |
2011-02-28 10:41.01 |
Lovecraft "Árnyék Innsmouth felett" c. műve alapján. Érdekes módon az eredetihez képest a spanyol partokon játszódik. Hallani is spanyol szót, amit a feliratban nem fordítottak le, de kétlem, hogy bármi fontosról maradtam volna le :). Négyfős (bár hamar megfogyatkoznak) csapat keveredik furcsa kalandokba egy kísérteties városkában, ahol a címszereplő nem épp jóindulatú tengeri rém hívei kószálnak tömegével. Néha halványan megcsillan valami a filmben (ide sorolom a Miskatonic egyetemes pólót is, kell nekem is:), összességében sajnos elég bugyutácska. Hiányzik a megfelelő hangulat, a zombiként mozgó ellenfelek inkább viccesek, mintsem fenyegetőek. A káromkodások sem igazán ideillők. A végkicsengés szerencsére igazodik a novellához, ahogy a remek idézet is hozzásegített, hogy ne rossz szájízzel álljak fel. Érezni a rendező elkötelezettségét Lovecraft felé, ám ez önmagában még kevés. |
2011-02-22 13:16.46 |
Az Rtl-hez amúgy órát is lehetne igazítani az ismétlések tekintetében :D. Évente egyszer megbízhatóan indul ez az expressz is... |
2011-02-22 11:07.02 |
A zseniális rémtörténetíró, Howard Phillips Lovecraft örökségén borzonghatunk (avagy bosszankodhatunk :) a Cthulhu megtekintésekor. Magam eddig csupán A megnevezhetetlen mozgóképes adaptációját láttam, ám most időt szakítok a többi HPL-filmváltozat "asszimilálására" :) is. Ezúttal nem egy konkrét írás szolgál alapul, hanem a Cthulhu-mítosz továbbélése napjainkban (bár össz-vissz talán kétszer említették e legendás nevet a száz perc alatt). Azért ha valaki olvasta az Árnyék Innsmouth felett-et, képben lehet, már a "Marsh" vezetéknév említése is árulkodó...
Az eseményekkel sodródó főhősünk rendhagyó módon saját neméhez vonzódik, de egy konkrét szerelmi jelenetet leszámítva nem viszik túlzásba ennek kihangsúlyozását. Sok "konzervatívnál" mindenesetre már ennyi is riasztó lehet :). De hogy egy Clive Barker-könyvismertetőt idézzek, ennél sokkalta sötétebb, betegesebb dolgok zajlanak a háttérben. Apropó Barker (a Hellraiser és az alant tárgyalt Kampókéz írója többek között). Ez a történet teljesen olyan, mintha az ő tollából származna, persze Lovecraft világához igazítva. Lassú szövésű, de végig átható, baljós atmoszférájú filmet láthatunk. Van valami bizarrul hideg érzés, aminek a felvételek és a zene teljes összhangban játszanak alá. A végzete felé sodródó, káoszba fulladó "emberi" világ (bár erről inkább csak a végén kapunk jelet) és ezzel párhuzamosan a hideglelősen gyönyörű természeti képek, utalások a visszatérésre a tengerbe... Ez nálam nagyon betalált. Ez Lovecraft! Szerencsére konkrét öldöklésnek, szörnyeknek semmi nyoma. De tudjuk, hogy a borzalmak ott rejteznek a sötétben, a mélyben...és a lelkekben. A régi környezettől és családtól való elidegenülés témája eleve érdekes. Aztán jönnek az eltűnések, a titokzatos szekta, a gyanúsan csábító szőkeség és hősünk feje felett máris gyülekeznek a viharfelhők, hogy aztán minden egy szálon összpontosuljon. 28 nappal később, Rosemary gyermeke, Hellraiser 4., Angyalszív... ezek rémlettek fel futó hangulatok, jelenetek erejéig filmnézés közben. A lezárás pedig - ha hirtelen is jő el - kellemes Carpenter-emlékekeket idéz. Őszintén szólva, megértem azokat is, akiknél fabatkát sem érő zagyvaság kategóriába tartozik a Cthulhu. Ismerni és szeretni kell hozzá Lovecraft stílusát - más szóval nem árt ha kicsit kattant vagy :). Itt ragadnám meg az alkalmat hogy pár szót szóljak a Cthulhu hívása c. 2005-ös fekete-fehér némafilmről(!) is. Nagyszerű már az ötlet is. Milyen lenne egy Lovecraft saját korában, az 1920-as években készült film? Itt már ténylegesen az író leghíresebb (bár nem legjobb) művének értelmezésével van dolgunk. Csodálatos fény-árnyék hatások, igazán művi díszletek, testbeszédre és mimikára hagyatkozó színészek (a párbeszédek külön képkockán olvashatók! Kult!)...igazi retro-érzésvilág. És a legjobb, hogy így is hatásos, sőt! A címszereplő szörnyedelemből azért a kevesebb több lett volna talán, ez csupán aprócska negatívum. Mindkét Cthulhu más módon, de érdekes, tetszetős darab volt. Nálam betöltötték rendeltetésüket. Jöhet a Re-animátor, a Dagon és a többiek. |
2011-02-03 09:34.00 |
Eredetiben a huszárosabb Pathfinder címet kapta ez a dolgozat a sosemvolt indián-viking háború első fejezetéről. A történelmi hűséget tehát újfent ne itt keressük, bár alighanem valóban a zord északiak érték el Európából először Amerika partjait. Hogy aztán voltak-e véres összetűzéseik, hódítási terveik, erősen kétlem. Az őslakosok egy szerencsétlen véget ért drakkar romjai közül egy fiút vesznek maguk közé, akiről (az efféle sztorik íratlan szabályai szerint:) már korábban jóslat szólt. Felcseperedve Karl Urban - a Gyűrűk Ura Éomerje - képében láthatjuk, ki a Szellem nevet kapja. Hamarosan behajózik a rokonság, hogy elfoglalják az új hazát (hahaha!). A GYU fíling amúgy a gaz vikingek bemutatásában is előjön. A nazgúlok meg az orkok együtt nem voltak ilyen aljasok meg brutális kinézetűek. Hatásos volt az tény, de hogy nem tépettek szét lovakkal meg mészároltak le nőt-gyereket válogatás nélkül élvezettel, az fix. Mindegy, határozott ellenségképre volt szükség, nesztek itt van. Megkapjuk a kötelező falufeldúlást is (á la Conan a barbár), majd kezdődik a bosszúhadjárat. Sajnos az addig élvezetesnek mondható film innentől elveszti erejét. A hős fittyet hány a gravitációnak, a sebeknek, Rambo üzemmódban irtja ellenfeleit, végül persze fogságba esik, de megfordítja a vesztes helyzetet. Elhullanak a jó indiánok is, kivéve Éomer..izé Szellem szerelmét. Mennek a harcok folyamatosan monoton módon, csak a helyszínek változnak. Ezek az átokverte vikingek nagyon extrém és életveszélyes mókákat űztek azért pár rézbőrű elejtéséért (szánkózás a semmibe, befagyott tavon lóval poroszkálás, meg a hegycsúcs Cliffhangert megszégyenítő szituációi). Ott is hagyták a fogukat mind, úgy kell nekik! Azt hittem (reméltem? :), Szellem sem élte túl a végső csapást, úgy lehet igazi tragikus legendává nemesülni :). Újfent súlyosan tévedtem...
Színészi játékról nem igazán beszélhetünk, Szellem csak megy előre és gyakja az ellent. Clancy Brown (Hegylakó - Kurgan!) és Ralf Möller (Gladiátor - Maximus germán cimborája) a vikingek főkolomposai lennének, de a sok páncél, arcfestés meg szakáll miatt őszintén szólva én nem ismertem fel őket. Az óskandináv nyelv használata azért nagyon bejött. A történet mint fentebb olvasható, ingatag lábakon áll, a párbeszédek, bölcsességek klisésebbek nem is lehetnének. Az operatőrt viszont megdicsérném (a vágót már kevésbé), festményszerűen gyönyörűek a felvételek, nagyon részletesen ábrázoltak a helyszínek. A képi világ nagyjából a GYU meg a 300 stílusa, szóval e téren nincs hiba. Kis túlzással csak ezért éri meg megnézni... De önmagában a külcsín kevés. Nem láttam még a Kilencedik légiót, de hasonló tünetekben szenvedhet. |
2011-01-30 20:25.43 |
Jogos, igen :). Mindenesetre ha csak a lényt kéne pontoznom, az simán 5 csillag lenne... |
2011-01-25 09:20.09 |
***** Magyar feliratot is biztosan tudsz szermányolni majd a megfelelő oldalakról :). * Automatikusan eltávolított tartalom. |
2011-01-25 09:14.29 |
Csak most került sor az általam a Predators és az Expendables mellett leginkább várt tavalyi zúzda megtekintésére. A másik kettő vaskos csalódás lett, különösen az előbbi. A Machete lényegesen jobb, bár semmiképpen sem egy világmegváltó élmény. Danny Trejot imádom, de nagyon esetlen (bár ezt pont ad egyfajta bájt neki itt) és hát idős már egy efféle főszerepben. Azért respekt neki mindazért amit letett az asztalra. Igazából a többi nagynevű szereplő vitte hátán a filmet. Szerencsére jó sok volt belőlük. De Niro, Don Johnson, J. Alba, M. Rodriguez, Seagal... Mégis Jeff Fahey és Cheech Marin tetszettek a legjobban. Antal Nimród is jóvátett valamit az idei rendezése miatt :). Mindenkin érezni, hogy matinéként fogták fel a forgatást. A történet természetesen egy merő kliséhalmaz: árulások, dögös bukszák, aprítás ezerrel, barázdált arcú főhősünk mindenkit legyak, viva Mexikó. De ez nyilván szándékos volt. Ami kevésbé tetszett, hogy a régi előzetesből átvett zseniális jelenetek valahogy mintha nem illeszkedtek volna szervesen az újonnan felvett részekhez, olykor csak kötelező jelleggel szúrták be őket (azért itt is vinnyogva röhögtem a medencés édeshármason meg a levegőből történő gépágyús-motoros kaszáláson). Az előzetesnek továbbá sokkal koszosabb, borúsabb nihilhangulata volt. Most meg szinte végig verőfényben zajlik minden...hmm. A loccsanó vér is sajnos CGI - a Titty Twisterben '96-ban még nem spórolt Rodriguez az igazi folyadékkal sem. A film vége is némileg összecsapott, bár Seagal bácsi Shakespeare-t megszégyenítő végső monológja és nemes halála megteszi a magáét :). A beszólások olykor nagyokat szóltak. "Egy legendának nincs szüksége személyire", "-Ölt már embert?"+Trejo választekintete és társaik...
A Machete nem olyan jó, mint a Desperado, az Alkonyattól pirkadatig és a Terrorbolygó Rodriguez mestertől, de kellemes, igazi vigyorgós szórakozás. |
2011-01-14 14:31.14 |
Annyiban egyetértek, hogy nagyon jól kitalált, megtervezett imidzse van, de biztos hogy nem a harmónia jut eszembe róla :). Persze pont ez a cél. |
2011-01-14 11:29.05 |
A zenéjét én nem annyira hallgatom, inkább csak a klipes "slágereit". Valamit nagyon tud, az biztos, és az interjúk alapján kimondottan értelmes, összeszedett figura. Teljes ellentétben ugye a külsejével :). |
2011-01-14 11:17.12 |
Na meg Gary Busey és Richard Pryor azzal a három fontos mondatukkal :D. Manson személyesen is bevillan a ff pornófilmben. Rollins (Mr. Bikanyak, ahogy a Hammerben olvastam egyszer :) is nagyon kult, jó látni ilyen volumenű filmekben (Szemtől szemben-ben is van). |
2011-01-14 11:02.20 |
pokoljárás David Lynch-csel. Gyilkosság, pornó, gengszterek, személyiséghasadás, végzet asszonya kettős szerepben... Megfejtést nem éri meg keresni, de ha fogékony vagy, a nem evilági Lynch-hangulat :) az első perctől fogva beszippant és nem ereszt. David Bowie, Manson, Rammstein szól többek között, remekül eltalált szcénákban. Bill Pullman és Patricia Arquette (hű de dögös volt itt, és mutatják is rendesen a bájait) remekelnek, de az agresszív Mr. Eddy és "az ördög" (a telefonos jelenete a partin teljesen elmebeteg, 1000 pontos) figurái is örökre a fejben ragadnak. |
2011-01-14 10:59.41 |
Ez a '96-os szörnyfilm anno a mozikban is ment, akkor igencsak tetszett. Csak hát eltelt majd' 15 év és bestiánk is meglehetősen avíttnak hat mai szemmel. A legnagyobb sztár "szereplő" a pár éve sajnos elhunyt Stan Winston. Csak miheztartás végett: neki köszönhetjük többek között az Aliens, a Predator, a Jurassic Park és a Terminátor 2 bábuit. Itt is markáns szörnyet alkotott, legalábbis amikor közelről mutatják barátságos ábrázatát, tappancsait, azok a jelenetek tényleg ütnek. Egy 6-8 méteres óriási gyík-rovar korcsról van szó, ami az emberi agy egy bizonyos részével táplálkozik. Lehet röhejesen hat így leírva, de nem találkoznék vele egy sötét utcában, az tuti. Világosban sem :). Sokszor viszont teljes egészében számítógépes trükk a rém és hát bizony... De ebbe fölösleges belekötni. A maga korában teljesen megfelelt a követelményeknek. Viszont maga a történet is nagyon lassan halad előre, egy teljes óra telik el, míg beindul a tökéletes helyszínként szolgáló óriási múzeumban a halálos fogócska. Addig horror helyett sokkal inkább katasztrófafilm vagy krimi érzetünk lehet. A szörny eredetét is elég érdekesen magyarázzák... És hát egy ekkora monstrum hamar éhen döglene, ha minden áldozatból csak egy tenyérnyi részt kapna be. Márpedig ezt akarják beadni a nézőnek. Mai eszközökkel és több akcióval, a "zsiradék" lenyesésével, a logikai bukfencek, üresjáratok kiküszöbölésével igazán jó lehetne A bestia. Az alapanyagok megvoltak, és olykor jól is használták őket. |
2011-01-06 09:29.55 |
Haha, köszönöm :). Valóban nem vagyok túl jó véleménnyel róla, dehát alighanem az én ízlésembe is jócskán bele lehet kötni :). Az elvem: élni és élni hagyni. Luna magyar hangja nagyon kis aranyos - csak éppen nem egy tizenhét, hanem egy hét-nyolc éves lányének hat. A tévedésekről valóban nem a (szinkron)színészek tehetnek, ők jobbára csak teszik a dolgukat. De egyes szinkronrendezőket szívesen máglyára küldenék. Pl. a Sötét lovag magyar hangját nem tudom valaha kiheverem-e, akkora trauma volt :). Ott egy filmben is előfordul ugyanaz a magyar hang asszem három különböző szerepben is. Ilyen volumenű filemknél ez megengedhetetlen.
Scrimgeour meg vámpír is, ha jól emlékszem...erre sem utaltak. Persze így is kap annyi infót az egyszeri HP-néző, hogy a feje kettészakad tőle :). Meg alighanem el akarták kerülni a készítők, hogy a nézők a fejükhöz kapjanak: "Jaj, ne, hát ez is vámpír? Még itt is velük tukmálnak minket?" :) |
2011-01-06 09:06.28 |
Mivel épp Mervyn Peake könyvét olvastam, beruháztam a filmváltozatba is, mikor megláttam. Egész biztos vagyok abban, hogy a mostanában dúló fantasy-láz ellenére a Gormenghast sosem lesz népszerű. Csak egy szűk réteg hajlandó belemerülni ebbe a kétségtelenül eredeti, de valahogy kátrányosan sűrű, fojtogató világba. Ez a "birodalom" egy elképesztően hatalmas, zegzugos, ódon vár. A közvetlen környezetében szolganépek és egy tó, aztán körös-körül csak hegyek. A szereplők (legyenek szolgák vagy a Groan-uralkodócsalád tagjai) első pillantásra mind megrögzöttnek, neadjisten elmeroggyantnak tűnnek...aztán rájövünk hogy csak a környezet kőbe vésett, bizarr szabályai szerint élnek (vagy éppen azokba őrültek bele :). Az ő viszonyaikba, majd a mélyből "feltörő" hataloméhes ifjú Steerpike révén intrikáikba pillanthatunk be. Nehéz olvasni Peake könyvét: lassú, aprólékos, barokkos, akárcsak maga a környezet, a jobbára idős szereplők életvitele. A film könnyebben fogyasztható, kevésbé sötét kisugárzású, és pár szálat, szereplőt ki is hagytak. Remek brit színészek keltik életre a figurákat: Christopher Lee, Jonathan Rhys-Meyers, Ian Richardson...és még a Harry Potter-sorozat Dursley-házaspárját is gyakran viszontlátja a néző. Élvezet hallgatni az igazi ízes angol nyelvet tőlük. Kár hogy a DVD-ről még a magyar feliratot is lespórolták. Egyébként a szinkron is jól sikerült. Magyarul eddig csak a könyvtrilógia első része (Titus Groan) olvasható, és a sorozattal is eddig jutottam. Pontozni nem tudom sajnos...megértek minden szélsőséges álláspontot a Gormenghasttal kapcsolatban. Nekem is hol élvezetes, hol meg teljesen agyfárasztó volt. Az biztos, hogy egyedi. |
2011-01-05 19:17.36 |
Siporból szépen csináltak egy Gollamot (Láng Balázs), Dobbyból meg egy Okoskát a Hupikék törpikékből (CSeke Péter:). |
2011-01-05 11:52.34 |
Nem kötekedésképen írtam, én csak a magyarul megjelent képregényeket ismerem. Én is tudom, hogy egy eleinte egy kvázi bohóckodásnak indult a Denevérember története, elég ha csak az Adam West-féle sorozatra gondulunk, de később Schumacher is próbálta ebbe az irányba vinni a filmeket. Nyilván ez a rajzfilmsorozat is hasonló ösvényen mozog. Mindenesetre szerintem a magyarul megjelent sötét hangulatú képregények (ideértve a nálunk nem olyan rég megjelent Arkham Asylumot is) , a '92-es rajzfilmsorozat, valamint Burton és Nolan filmjei viszik a pálmát. A Batman visszatér mondjuk kicsit túl morbid (túl Burton-ös :). |
2011-01-05 09:47.45 |
Sajnos én nem szeretem (hogy ilyen finoman fogalmazzak :), dehát nyilván mindenki maga döntse el.Ez a poén mindenesetre bejött a HP-ben.
Azt is feltenném kérdésnek (bár ez nem szorosan a filmhez, hanem a szinkronhoz kapcsolódik), hogy ennyire nincsenek szinkronszínészeink? Legalábbis Harsányi Gábor immár három különböző HP-filmben három különböző szerepben hallható (a 4.ben Barty Kupor, 5.ben Sipor, most meg Scrimgeour). Bár lehet hogy csak én vagyok ilyen vájtfülű meg szinkronmániás :). Félreértés ne essék, természetesen az eredeti hangot nem pótolja semmi, én mégis imádom hallgatni, hogy sikerül visszaadni kis hazánk nyelvén a filmeket. Régen meg pláne születtek legendaszámba menő szinkronjaink. Nagy általánosságban a HP-filmeké sem rossz, viszont az imént említett dolgok nagyon tudnak zavarni. Az természetesen más tészta, ha neadjisten haláleset miatt kell magyar hangot cserélni (lásd: szegény Szakácsi Sándor helyett más lett House vagy Lucius Malfoy). |
2011-01-03 10:26.17 |
Az Alkonyat c. förmedvényre való utalás a könyvben is benne volt már vagy sem? Arra gondolok, amikor Hermi mesél a testvérekről, hogy "alkonyatkor" találkoznak a Halállal. Erre Ron: "Éjfélkor!" Hermi: "Nem. Alkonyatkor!" Ezen vigyorogtam rendesen, de mások is, úgy láttam :). |
2011-01-03 09:40.51 |
Erre bizony nem számítottam. Az Inferno egy igazi régimódi beszippantós, kifejtős darabja lett a sorozatnak. Imádom ezt a fajta mesélést. A védjegynek számító cenobiták szinte csak jelzésképpen vannak a vásznon, a mészárlásoknak is jobbára csak az eredményét látni, amúgy Kampókéz módra. Na én ezt a Pinheadet szeretem, a háttérben meghúzódó jéghideg bábjátékost! A vér és a nyomasztás persze ugyanúgy jelen vannak, de stílusosabb, nem öncélú, mint korábban sokszor. Sőt, most első ízben komoly mondanivaló is van. A nyomozás, a remekül játszó Craig Sheffer (lásd még a szintén Barker-féle Nightbreed-ben!) kettős életet élő főhős (?) alakja még egy amolyan finom, napjainkban játszódó film-noir aromát is adott. Az Angyalszív, a Hetedik vagy a Ragyogás jutottak eszembe sokszor a hangulatról. Nyilván nem egyenrangú ezen bestiális remekművekkel az 5. Hellraiser-opusz (ahogy nem is lopkod tőlük), de engem rendesen elkapott. Nem éppen a "szokásos" Hellraiser-stílus, ám bizony mérhető az első két részhez. Még ha eleinte nem is úgy tűnik. Elismerésem! |
2011-01-01 19:01.44 |
Ööö, én csak a magyarul megjelenteket olvastam a 90-es években, de azok sztem kimondottan komor, sötét sztorik voltak javarészt. Kezdésnek rögtön a az igen "vidám" Gyilkos tréfa jött ki nálunk. Olykor a Burtonos, de akár Nolanes filmeknél is komorabbak voltak. Pl. egy nyomasztó női vámpíros történet, ahol Supermant is majdnem elintézik, de Batman hátulról karót döf a vérszívóba... Kire emlékszem még...Kígyókirály, a horrormániás Mr. Kadaver, emberevő tigris, Robint feszítővassal agyonverő Joker... Szerintem ezek a lehető legszögesebb ellentétben állnak a Bátor és vakmerő sorozattal, de lehet hogy másra gondolunk... |
2010-12-23 16:00.48 |
Inkább a - legtönnünk számára elég elrettentő - Spirit ugrik be a képek alapján. A színészek itt is-ott is ígéretesek voltak. Kérdés, ebből mi sül ki. Egy régi tv-sorozat remake-je egyébként, abban a főhős sofőrjeként talán maga Bruce Lee csapdosta le a (neki meghagyott:) rosszfiúkat. |
2010-12-09 10:23.23 |
Bivalyerős thriller, érdekes módon akciókkal is fűszerezve - az a végső üldözés igazán zsigeri! A film legjobb vonása a "veled is megtörténhet"-érzés, ami ritkán jön át ilyen erősen. Ahogy halad előre a "nyomozás", egyre nyomasztóbb a légkör. A végén a pincében egy csepp vért, vagy hullát sem látunk, semmi zenei aláfestés, mégis dermesztő (legalábbis én így voltam vele). Ugye ki sem derül végig, miért raboltak el akárkit is. Kurt Russel egy átlagpolgár szerepében is remekel. Szegény J.T. Walsh szintén egy zseni volt, magyar hangjaként Hollósy Frigyes is parádés. De mindenki dicséretet érdemel, a Lemmy Kilmister-klón M.C. Gainey már a Con Air-ben feltűnt.
Egy elfeledett gyöngyszem a Breakdown! |