Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Transformers Egy *Import - Angol hangot és angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Időről időre - HBO3, 07:45 |
Vissza a jövőbe - RTL, 08:10 |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 08:20 |
Egy zseni, két haver, egy balek - Film Mánia, 08:35 |
A karácsonyi ajándékok varázsa - Izaura TV, 09:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Kevin Costner (70) |
Paul Freeman (82) |
M. C. Gainey (77) |
Dave Bautista (56) |
Jane Horrocks (61) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Donald Trump - Vélemények |
Szólánc igékkel |
Szólánc-angol szavakkal |
Szólánc melléknevekkel |
A Straight Story - Igaz történet - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Kézipoggyász |
Ornella Muti |
2013-11-27 20:10.38 |
Na ezt már nevezem!
Billy Wilder nem lőtt bakot most sem, hisz a valaha élt egyik legnagyobb krimiírónő munkáját vitte vászonra. Márpedig nemes anyagból dolgozni igenis jó! Ez a film pedig még az aranykorban készült. A történet lassan indult be, de a film végére kiéleződött, a befejezés pedig valami eget verő volt. Minden feszültség, izgalom, pátosz ott ért célba. Nem mondanék sokmindent a történetről, mert félnék hogy elárulnék valami fontosat. Hasonlóan éles párbeszédeket hallhattunk a Tizenkét dühös ember és a Ne bántsátok a feketerigót! c. filmekben is, melyeket a bírósági filmek legjobbjainak tartok. Érdemes megnézni őket ha még nem láttátok. Charles Laughton egész jó színész, pont ma írtam egyik rendezéséről keserédesen, nem volt rossz az sem, de itt színészként valahogy jobban domborított, ahogyan Marlene Dietrich is, hisz az általa eljátszott karakterrel kiválóan tudott azonosulni. Remek klasszikus Billy Wilder ezen filmje ( is) és ajánlott darab mindenki számára. |
2013-11-27 15:32.17 |
Teljesen kettős film!
És hogy mit értek alatta? Amikor elkezdődik erős lehangoló zene késztet fel arra, hogy itt egy mániákus thriller fog fojtogatni másfél órán át. 10 perc múlva olyan zenét hallok, mint ha nézném a Tom és Jerryt. Aztán megint kemény zene, ami arra készít fel, hogy itt történni fog valami... de megint jön a Tom és Jerry zene. Ezt én a negatívumok közé sorolnám. Alapjáraton a története egyszerű mint egy faék, de nem rossz. Ám picit problémás az, hogy amikor jönne a feszültség akkor a rosszul sikerült zenei betéte komolytalanná teszi az adott jelenetet. Na nézzük miről szól. Egy "kereszt mögé bújt sátán"-ról szól, aki képes feleségül venni egy nőt, csak hogy a gyerekeitől kiszedje a 10 ezer dollárt, amit apjuk hagyott rájuk egy rablás után. Robert Mitchumból könnyű kinézni az ilyent, mert eléggé mániákus arca van, a prédikálásai a két kezéről ( LOVE - HATE , Káin és Ábel történet) eléggé rámenős volt. Na és a nászéjszakán lejtett párbeszéde sem volt semmi... Miután persze elítélték Mitchumot az egész átvág egy családi karácsonyi filmbe, mint ha Az élet csodaszépet látnám... Mitchum bácsi nem volt rossz, de a többi színész csapni való, főleg az idős nő, aki meglincselésért kiabált. Barátok közt Magdi anyusához tudnám hasonlítani, tehetségnek nyomát csak könyvben láthatta, a többiek sem voltak valami magasztosak. Szerintem nem lett rossz film, de néhol úgy érzem, hogy Charles Laughton nem tudta milyen műfajú filmet akar csinálni és a zenei betéteket igen rosszul választotta meg. Semmiképp nem thriller, inkább egy lazább krimi A vadász éjszakája. Ami pedig az imdb toplistájára tette az nyilván az, hogy az amcsik a saját klasszikusaikkal szemben kevésbé kritikusak, és könnyebben befogadják, mint mondjuk mi. Én top 250 közelébe sem tenném. Nálam gyengébb négyes! |
2013-11-26 20:04.55 |
Kicsit ugyan, de én is csalódtam ebben a filmben.
Ismét megcéloztam azt a történelmi kort és helyszínt, amibe bele vagyok zúgva iskolás korom óta. Az a korszak, amiből mindig hibátlan dolgozatot írtam , és érettségin is remegtem hogy benne legyen a feladatsorban. Hisz ezen korszakot nagyjából egy olvasással úgy visszamondtam, mint ha évek óta tanulmányoztam volna. Kezdeném a pozitívumokkal. Roland Joffé neve eddig számomra semmit nem mondott, most megjegyeztem. Igazából nem rossz a film rendezése, de néhol azért elkapkodottnak nevezném. A végső mészárlás az, amiből sokkal sokkal többet ki lehetett volna hozni. Ennio Morriconéra panasz soha nem lehet, ahogy most sem. Tökéletes munkát végzett. http://www.youtube.com/watch?v=gonKhSIBP54 A színészi gárdát pedig ki más vinni a hátán, mint Robert De Niro. A játéka itt is felbecsülhetetlen volt. Szerintem ha mai fejjel visszagondolna a dicső '80-as évekre, akkor talán még egy-két könnycseppet is megejtene a sok gagyi vígjáték után. Ami nem tetszett az talán az, hogy bár drámának írták mindenhol, de én akaratlanul is egy jó kis kalandfilmre gondoltam, drámai befejezéssel, de az egész film egy erős lélektani szálra épült, amire több mint valószínű nem voltam ráhangolódva. Kicsit lassan sodródtam az árral, türelem kell a filmhez ugyanis. Ettől függetlenül értékes darab, ami a díjakat megérdemelte. |
2013-11-25 15:08.50 |
Bájos kis mese!
Igen fiatal koromban még moziban láttam és elvarázsolt. Egy kis nosztalgia gyanánt belöktem a lejátszóba és még mindig a gyermeki bájt váltotta ki belőlem ez a kis szösszenet. Nem tudom mi a titka a Pixar stúdiónak, de ők ha csinálnak valamit azt igenis jóra csinálják. Bár a Toy story trilógiát és a Fel! - t tartom a legjobbnak tőlük, de ez a szörnyen szörnyes kaland is belopta magát szívembe. A története abszolút egyedi, rengeteg humor és báj fért bele, a karakterek pedig egytől egyig szeretnivalóak. Persze ami igen fontos főleg egy gyerkőcnek az a szinkron. Ami itt is tökéletes. Baromi jól eltalálták minden egyes szörny hangját, én leginkább Gesztesinek örültem na és Jim Carrey állandó hangjának, akit bármikor elhallgatok. A látvány aprólékosan kivitelezett, aranyat ér. Ami még a fő erénye ( és gyerekként még nem tűnt fel), hogy nem gagyog, nem nézi hülyének a fiatal közönséget, maga módján szórakoztat épp ezért találom még most, kicsit idősebb fejjel is bájosnak. Szörnyen aranyos, cseppet sem szörnyű szörnykaland! :) |
2013-11-24 20:56.39 |
"Azt hittem jobban fog fájni"
A Herzog - Kinski páros bizony mély nyomot hagyott a filmtörténelemben. Imádva gyűlölték egymást, egyikük sem volt teljesen épelméjű, "barátságuk" pedig gyerekkorban kezdett bimbózni. A párostól egyenlőre még ezt az egy alkotást láttam, ami sajnos nem győzött meg. Pedig a témájába egyenesen szerelmes vagyok, az egyik kedvenc történelmi korszakomat járja be, így aztán még keserűbb a csalódás számomra. A legnagyobb baj az volt, hogy túl száraznak találtam a filmet, túl egysíkúak voltak a történések és a feszültség szinte teljesen hiányzott belőle. Nehéz volt ráfeszülni bármennyire is vonzó volt a táj vagy épp az általam imádott téma. A jelenetek között is volt egy-kettő ami inkább megmosolyogtatott, minthogy elrettentsen . ( egy példa: Lefejezés) A legnagyobb építőköve Klaus Kinski volt, akiből áradt a tűz, szinte felperzselte a képernyőt, akárhányszor láttam, hiányában a film teljesen élvezhetetlen volt. Én is tartózkodom az újranézéstől. Egyszer látni kell, de számomra semmi több... |
2013-11-21 21:52.40 |
Varázslatos!
Mi is az a művészfilm? Olyan nehéz behatárolni. Szerzői alkotások alkategóriája. Valami egyediséget felvonultató,kompromisszumot nem tűrő úttörő filmalkotás. Talán valami ilyesmivel tudnám körülírni a körülírhatatlant. Kim Ki-Duk ezzel a filmjével egy olyan mesés világot tárt elénk, amelynek harmóniájáról csak álmodni merünk mi, városi emberkék. Ebből a dél-koreai csodából egyszerűen árad a nyugalom. Vagy tényleg árad? Hát első ránézésre talán igen... Már a film címe is árulkodik a keretes szerkezetről, mely olyan mesésen kelti a katarzist a nézőben, hogy a gyönyör könnyei ellepi arcukat. A filmet nagyon jól fel tudjuk bontani 4 vagy inkább 5 részre (bár a másik tavasz csak a befejező képsor volt), nekem talán kedvencem a film eleji tavasz volt, mely egy gyönyörű példabeszéd volt a tanításról és a tapasztalatról. Mire megyünk, ha azt mondjuk ne csináld? Mennyivel hatásosabb volt a bölcs szerzetes, aki követ rakott fia hátára, hogy megmutassa neki, mit éreztek azok a nyomorult élőlények, akik hátukon nagy darab kővel élték utolsó perceiket. A választ egy nagy sírásban találtuk meg. És milyen roppant gyönyörű, hogy a film végén ismét látunk egy békát.. kővel a teste mögött. De az idő telik... a fiúból férfi lesz. Megismeri a szerelmet, szexet, elmegy otthonról, megismeri a gyűlölet, harag, bosszú ízét. Egy körképet kapunk arról a dologról, amit mi földi halandók életnek nevezünk. Lehet élni harmóniában a természettel mindentől távol egy víz közepén, de az ember főleg ha fiatal is elvágyódik onnan. Hogy tapasztalatot szerezzen, hogy megtalálja az élet célját, értelmét. És mindezt másfél órába belesűríteni... maga a művészet! Kim Ki-Duk filmje kevés párbeszéddel, festői képekkel, és életszagú történettel telitűzdelt filmje ajánlott darab mindenkinek, aki hiszi, hogy a film nem csak lövöldözésből és nevettetésből állhat. Bennem egy kérdés mocorog csak: Mi a szerepe az ajtóknak? |
2013-11-20 19:21.00 |
Hamis!
Nem tudom hová tenni a belga karatetigris ezen filmjét. Mert szín tiszta akciónak nem nevezhetjük. Ahhoz túl kevés volt benne. Egy elcsépelt szöktetés és némi bunyós befejezés. Némi rugdosás, és némi vasvillázás. Nyilván nem is akart dráma lenni mert ahhoz túl sablonos és felületes volt. Százszor látott történettel állt elő a film, néhol már csöpögött is, ahogy nekem tűnt. Valahogy nem ez Van Damme profilja, nem állt olyan jól neki. Ha pedig a kettő keverékeként nézem, akkor a mérleg egyik fele inkább az érzelmeskedés felé fordult, így nem csoda, hogy annyira nem jött be. Egyszer meg lehet nézni, de annál szó sincs többről. a belga ex-pincér gyengébb filmjei között tartom számon. Legyen hát 2* |
2013-11-20 19:15.36 |
Döbbenetes!
Ahogy előttem is lehet olvasni, cseppet sem átlagos film. Hirosi Tesigahara filmje teljesen hiteles lélekrajzot ad a kiszolgáltatott emberek mindennapjairól és vívódásaikról. Ki lehet itt kiszolgáltatott? Az asszony. A homok asszonya. Az asszony, aki életét két homokdűne közötti viskóban éli le és naponta kell homokot takarítania. Az asszony, akinek étkezőasztala felett esernyő van, hogy ne legyen homokos az étel. Az asszony, akinek teáskancsóját be kell fogni, mikor fúj a szél. Hogy ne legyen homokos a tea. A férfi. A férfi, aki rovarokat kutat és csapdába esik. A férfi, aki rovarkutatás heodlyett egy nyomorúságos asszonnyal marad. A férfi, aki talán soha nem látja viszont otthonát. És a lakók. Akik mind mind küzdenek a szemtelen időjárási viszonyokkal az életük minden egyes keserves napján. Persze a történet nem ilyen egyszerű, mint ahogy olvassuk. Fülledt erotikával megfűszerezett, komor , lassú folyású drámát kapunk közel két és fél órában olyan remek színészek tolmácsolásával, amiket ma már csak irigyelni lehet. Eléggé bánom, hogy nem vettem meg anno. pár száz forintért ezt a remek filmet, hisz már boltokban nem nagyon látom, márpedig a pénzét teljesen megéri. Aki kedveli a keleti csodákat, annak ajánlom ezt a megragadó remekművet. |
2013-11-18 19:10.37 |
" Mindegy, hogy homokszem, vagy kőszikla. A vízben ugyanúgy elsüllyed."
Park Chan-wook 2003-ban megrendezte azt a filmet, amiről talán mindenki ismeri őt. Néhol bizarr képsorokba foglalt egy nem mindennapi alkotást. A Kalapács, fog kitépés, vérhalom még csak a kezdet. Maga a bosszú motívum az, ami a trilógiába köti, de azt tudni kell , hogy többről van szó, mint bosszú. Az emberi élet és annak hiánya, barátság, szerelem, gyűlölet, önbüntetés és minden, terítékre került. Ez a film maga az élet. De mi az az élet? 15 évig négy fal között vegetálni, külvilágtól elzárkózni, választ keresni a miért kérdésre, magánytól szenvedni élet? Nőt nem látni másfél évtizedig élet? Mindennap kábultan végezni élet? Főszereplőnk Oh Dae-su ennek áldozata lett. És az igazán nagy feladat ilyenkor a szabaddá válás és annak nehézségei. Mi jut eszünkbe arról a jelenetről, amikor a leány wc-n ült , és Oh Dae-su ráront egy szexért? Eléggé keserédes dolog, mert van benne némi szomorúság. De, ha valaki az erős képek között megleli a szépséget, az megértette a komoly mondanivalót. Park Chan-wook filmje rendkívül feszült és nyomasztó , egy olyan film, ami lelkileg megterheli a nézőt , alaposan odavág és elgondolkodtat. A befejezésre pedig szót nehezen lehet találni, én inkább nem is keresek. Gondoltam írok, hiszen most készül az amerikai remake, amihez én sok reményt nem fűzök, pláne a rendező neve láttán. Bár az Álomgyár szívesen nyúl keleti filmekhez, valahogy mégsem tudja visszaadni azt, ami azokban található. Park Chan-wook egyedi ábrázolásmódja, feszült hangulata, sötét tónusai eléggé rózsaszínek lehetnek amcsi köntösben, bár nem akarok előre ítélkezni, kíváncsi leszek rá is. De ha valamit ajánlok , az inkább ez az eredeti film, melyet nem elég egyszer látni. |
2013-11-17 16:26.08 |
"Le kell hűtenem magam"
Hát néhol nekem is le kellett jegelni a testemet Roland Emmerich filmjét nézve, hisz igencsak lázba hozott. Manapság már igazán feelinges akció filmek nem nagyon készülnek , ezért is érdemes a múlt évtizedekből válogatni, hisz akadnak igazán szutykos, véres alkotások. És hát kissrác korom egyik reprezentáns műve a Tökéletes katona. Nyilván nem a történet , és nem a színészi alakítások azok, amiket dícsérni kell. Ez nem egy mély értelmű művészfilm. Roland Emmerich filmje szórakoztatni akar és sikerül is neki. Kirobbanó akciójelenetek, vérfröccsenés és poénok erős zivatarában telik ez a másfél óra, melyben ásítás nem hagyja el a néző száját. Az üldözések pedig kifejezetten jól sikerültek. Van Damme bácsinak vannak jobb filmjei is ( Lionheart, Kickboxer, Bloodsport, Tökéletes célpont stb.), de annyit mondhatok ,hogy Dolph Lundgrennek EZ a legjobb filmje. Az akciófilmek keményvonalas rajongóinak értékes darab. Mi kell még ? |
2013-11-16 20:25.45 |
Amikor ez a film bejött és alig látta valaki még, akkor én elhatároztam, hogy megnézem. Rettenetesen nagy akció bombának írták, ami akkorát szól, hogy a ház ajtaját is kiviszi. Megnéztem. Hát...
Nekem nem jött be A rajtaütés. Valóban az a helyzet, hogy egy nagy, ütős filmet próbáltak csinálni, de több hiba is csúszott a gépezetbe. Az egyik maga a szereplő válogatásnál vétetett. Eléggé pocsék, gyenge színészeket válogattak bele, de ez még talán a legkisebb hiba. Ami nagyobb baj, hogy hiányzott a történet, habár volt mégis elég halovány volt. Ahogy elkezdődött a film, mint egy görög eposznál "in medias res" máris a dolgok sűrűjében találjuk magunkat és verekedés követ verekedést, de nem tudjuk hogy miért. ( persze aztán rájön az ember). És ha már a verekedéseknél tartunk. Végtelenségig csinálták és már sok volt belőle a film közepén, unalmassá, dinamikátlanná vált az egész, amolyan nyögve nyelős módon. Kár értük, mert igazán jól meg vannak koreografálva, de valahogy nekem nem jött át a dolog, pedig szeretem az akciófilmeket. Habár ha akció... készül mostanság igazán ütős , brutál kemény akciómozi úgy mint régen? Hát ez a műfaj sem a régi már. |
2013-11-14 17:23.42 |
Mániákus!
Ez a film úgy üt, mint egy mániákus. Vagy inkább pszichopata. Senkit sem hagy közömbösen. Paul Verhoeven 1992-ben a mozitörténelem egyik legnagyobb thrillerét alkotta meg. Némely jelenetei már-már önálló életet élnek ( hát mi más mint Sharon terpesze, melynek paródiáját láttam ezer más helyen). Az Elemi ösztön a valaha készült legfeszültebb thrillerek egyike, mely több összetevőből táplálkozik. Maga a történet rejt magában némi csavart, rendkívül szépen van vezetve és nincs benne üresjárat. Képtelenség levenni a szemünket róla, mert odavonz. A film nyitott befejezésével pedig végképp padlóra küld. És a néző már a következő nézésen gondolkodik. A filmhez kellett egy zene, ami a feszültséget fenntartotta. Jerry Goldsmithben csalódni nem lehet alapjáraton sem, itt pedig különösen kitett magáért, zenéje végleg tudatomba égett. Folyamatosan szól, a liftes jelenetnél pedig felért Hitchcock Psychojának B. Hermann féle éles klasszikus zenéjével. Kellettek hozzá jó színészek, akit pedig legjobban megdícsérek az Michael Douglas, aki alapból a kedvenceim között van, és itt sem csalódtam benne. Jégtörőről egy ideig biztos a film fog eszembe jutni, és a film felkerült a kedvenceim közé. Roppant hatásos film. 5* |
2013-11-10 14:59.55 |
És igen... a film, ami előkészítette Martin Scorsese első Oscar díját. Ugyanis Amerika egyik legnagyobbja 2007-ig Oscar szűz volt. Az akadémia savanyú kritikusainak nem ért meg egy aranyszobrocskát sem az a sok kult film, ami beavatott minket akár a maffia sötét bugyraiba, akár Krisztus lelkivilágába. ( rendezés kategóriára gondolok). És még folytathatnám a sort.Egy ilyen film esetében elkerülhetetlen, hogy össze ne hasonlítsuk tengerentúli változatával, A téglával, ami nekem szintén nem tetszett. Na de maradjunk itt Hong Kongban.
Szigorúan piszkos ügyek számomra irdatlan unalmas volt. Én eleinte még extázisban voltam, de a hatás elmúlt... elmúlt 15 perc után és oly annyira nehéz volt odafigyelni , hogy először félbehagytam ezt a filmet. Két darabban tudtam csupán végignézni, mert borzasztóan untam, annak ellenére, hogy sokan nagy filmnek tartják. A színészek nem voltak valami jók, a zene irritált, és igazából nem sok mindenre tudnék jót mondani. Nekem ez a másfél óra elég nagy energiát igényelt, azt hiszem többet nem is érdemes szólnom róla. Beharangozások ellenére csalódás 2* |
2013-11-10 14:56.02 |
és még folytathatnám a sort.Egy ilyen film esetében elkerülhetetlen, hogy össze ne hasonlítsuk tengerentúli változatával, A téglával, ami nekem szintén nem tetszett. Na de maradjunk itt Hong Kongban.
Szigorúan piszkos ügyek számomra irdatlan unalmas volt. Én eleinte még extázisban voltam, de a hatás elmúlt... elmúlt 15 perc után és oly annyira nehéz volt odafigyelni , hogy először félbehagytam ezt a filmet. Két darabban tudtam csupán végignézni, mert borzasztóan untam, annak ellenére, hogy sokan nagy filmnek tartják. A színészek nem voltak valami jók, a zene irritált, és igazából nem sok mindenre tudnék jót mondani. Nekem ez a másfél óra elég nagy energiát igényelt, azt hiszem többet nem is érdemes szólnom róla. Beharangozások ellenére csalódás 2* |
2013-11-08 20:18.11 |
"A fájdalom segít, hogy megismerd a testedet"
Vajon tényleg segít a fájdalom ebben? Takashi Miike filmje egyértelmű választ nem ad, és szerintem az életben senki sem szeretné megtapasztalni, milyen amikor tucatnyi tűvel bökik át a legfájóbb testrészeit. De egy biztos... Miike nem rendezett beteg filmet, se nem horrort, ahogy egy-két filmes listán láttam. A Meghallgatás nem más, mint egy lassan csöpögő érzelmi dráma picit erőszakosba hajló végkifejlettel. Egy férfi elveszíti feleségét, majd 7 évvel később fia tanácsára új asszony után néz. Filmet készít és egy castingon próbálja felszedni a lányt, akinek önéletrajzába beleszeretett. Mondhatni életszagú történet, a vége az, ami feltette a koronát rá, hisz az elején én is ásítoztam picit. Takashi Miike igencsak szereti a tűket. Most hogy túl vagyok pár filmjén ezt igen észrevettem. Bár a betegesnek tituált befejezésének vágása az ami néhol dühített, ami teljesen rendben van, hisz kizökkentett a közömbösség állapotából. Összességében jó filmnek találom, de a vége az ami megdobta igazán az amúgy lassú filmet. Takashi úrtól kedvencem továbbra is a szadista orgiája marad , ami az Ichi , a gyilkos címet viseli. |
2013-11-07 17:56.22 |
Ejj... de teljesen más a film stílusa, mint mondjuk egy hollywoodi gengszterfilmmé. Márpedig a műfaj stimmel, csak valahogy mégis mást érez a néző. Valami fiVéreset. Ez Takeshi Kitano filmje.
Egy végig feszült gengszterfilm, melyből nem hiányzik a vér, de ugyanakkor komoly értékeket is tartalmaz. Ha valaki szórakozni szeretne éppolyan kincsre talál, mint aki komolyabb csemegét szeretne látni. Hisz a kettő olyan jól keveredik ebben a filmben, hogy az bámulatos. Baromi jó, ahogy bekebelezik a tengerentúli maffiózókat a japánok és baromi jó volt Kitano filmes karaktere. Az először néma ( vagy inkább csak szótlan) szociopata, aki rezzenéstelen arccal végez ellenfeleivel. A film végi utalások miatt pedig újabb dícséret jár. ( arcsebesülés, 60 dolláros tartozás stb. ) Külön tetszett a dologban a sok vér mellett persze, a sok japán beszéd, nekem mindig bejön, ha egy filmben idegen nyelven beszélnek, valahogy élethűbbé és vonzóbbá varázsolja az alkotást számomra. Többek között ez hiányzott Jean Reno Wasabi c. filmjéből is, ahol röhögni lehetne már azon is, hogy egy francia hogy szót ért Japánban mindenhol ( máson nem tudtam azon film esetében) Takeshi Kitano egy odaverős, véres leszámolásokkal teli gengszterfilmmel rukkolt elő az évezred első évében, amit bizony ma is nyöghetünk vissza, mert az ilyen Gengszterosztag féle trehányságokban már nincs meg a feeling... 4* |
2013-11-06 14:29.18 |
Sötét van!
Túl a 10 000. helyen egy nem mindennapi film dukál. Lehet hogy a fejekben is ugyanaz a sötétség dukál, mint a filmben. Mert Lars von Trier nem olyan filmet készített, amit szalagon képzel el az ember. Márpedig ha megnézzük a címet, könnyen lehet hogy egy huszadrangú gagyi horrorra asszociálunk, de itt erről szó sincs. Művészfilm! Von Trier tudta, hogy művészfilmet szeretne csinálni és így is állt hozzá. Már a film prológusa is ezt az egyedi kivitelezést mutatta meg. Fekete-fehér képsorokban klasszikus zenére belassított jelenetek sora adta tudtunkra az alapkonfliktust. Nem szavak, nem is narráció. A film témája pedig inkább a gyász, és annak keserves feldolgozása, egy házaspár gyerekének halála, ami elindított mindent. Érdekes módon Édennek hívták a helyet, ahol a házaspár a filmet töltötte, pedig aligha eszünkbe jutna ilyesmi az erdei viskóról, továbbá paradox módon Willem Dafoe szerepet vállalt egy ilyen filmben így az ő filmográfiájában is felfedezhető egy ellentét ( Krisztus utolsó megkísértése - Antikrisztus). Korunk dán rendezője megmutatta hogy lehet két szereplővel nyomasztó drámát csinálni és sikerült is neki. Ha már a szereplőknél tartunk Willem Dafoet a ma élő egyik legjobb színésznek tartom, és amit itt csinált az is eget vert. A filmet sokan 'beteg' filmek listájára tették, ahogy nézegettem a neten, nyilván az utolsó fél óra miatt. Hát bizony láb átfúrás, nemi szervek látványa és az a bizonyos olló betett a szebbik nemnek. Bár ahogy észrevettem inkább a nők utálják a filmet. A befejezése számomra is tartogat kérdéseket, talán annyira nem tiszta. De talán ez volt a rendező célja. Aki horrora számít az csalódni fog. Egy lassan haladó keserű dráma erős befejezéssel. Így kell kezelni Lars von Trier munkáját, aki szerintem olyan filmet tett le az asztalra, amit talán pár év elteltével fognak igazán értékelni. Nem sűrűn, de újranézhető film. 4* |
2013-11-05 13:42.54 |
Nos igen... egy nagy filmes oldal legjobbjainak egyike, ami itt is sikeresnek mondható. Számomra mégsem volt olyan átható.
Pedig a történet nagyon aranyos , bele is tudtam élni magam a főszereplő négy gyerek helyzetébe, a kalandozásokba, a sín elé ugrálásba, együtt rosszalkodásba és mindenbe. Együtt utáltam velük Kiefer Sutherland-ot, de mégis... valami hiányzik nekem belőle. Tudtam, hogy nem szabad vígjátékra számítani, ennek a filmes oldalnak hinni tilos, de valahogy lehetett volna mélyíteni ezt a drámát. Rob Reiner jó filmrendező, aki ért a drámákhoz és csinált igen jó King adaptációt, a Tortúrát. ez az Állj mellém, vagy inkább Állj ki mellettem nálam egyszer nézhető kategóriába csúszott. De egynek jó! |
2013-11-04 21:29.00 |
Nos... ha engem kérdeztek egy 2013 legjobb filmje.
Párat már megnéztem az idei termésből, melyet kevés napfény és eső ért, így eléggé éretlenek lettek a gyümölcsök. Ínséges időkben fogyaszthatóak, de általában akadnak méltóbbak is a pocakomba. Alapjáraton szeretem a bűvész / illúzionista / szemfényvesztő történeteket, mindig el tudnak varázsolni. Ahogy itt is megtörtént a dolog. Már az induláskor éreztem a kötődést, a szemem nem sűrűn vettem le a képernyőről. A színpadi show hangulata végképp odaláncolt, akcióból és csavarokból nem volt hiány. Egyszóval: másodpercet sem unatkoztam. Pedig általában nem szeretem az új filmeket, blockbustereket , és elég sóher vagyok, amikor maximális pontozás kerül szóba. Nos ... itt megvan az öt csillag. Pozitívan Csalódtam Jesse Eisenbergben, akit alapjáraton utáltam, kis mitugrásznak tartottam, itt viszont egész jól összekapta magát. Ruffallo és Harrelson a másik két kedvenc, de a többiek is jók voltak. Ajánlott film. Roppant jó kikapcsolódás volt. |
2013-11-03 20:55.47 |
Megkérdem a nagyérdeműt: Mégis mi volt ez ?
Gondoltam, hogy 1961-ben még visszafogott volt a műfaj, de horror kategóriában ilyen ótvar filmet még nem láttam. Egész egyszerűen szóhoz sem jutok, csak ámulok és bámulok a film befejeztével. Ez a film nevetséges volt az elejétől a végéig, az idegesítő díszleteivel, a kifinomult fennkölt nyelvezetével, szemtelenül nevetséges kivitelezésével. Egyszerűen szánalmas ez a film minden egyes porcikájával együtt. Vincent Price lehet hogy sokak szerint jó színész, én szavakat nem találok arra minőségtelen játékra amit itt nyújtott a többiekkel együtt. és most nem Edgar Allen Poet szidom. ( mert a következő komment ez lenne) Ő megírta amit megírt. Méghozzá jól, hisz ez a mű olvasva igenis jó lehet. Ha elképzelem a saját kis agyammal a kínzó kamrát, magát a pincét, lehet hogy beparázok, de a vászonra vitt változata szánalmat fakasztott belőlem. Nem beszélve, hogy még ez a rövid idő is végtelenül unalmas volt. Nem ragozom tovább. Minden egyes perce nézhetetlen, klasszikus ide vagy oda. Senkinek nem ajánlom! |
2013-11-02 20:49.38 |
A vélemények ( már amik látszanak) , és a hallomások alapján én sem számítottam jó filmre. Ami ezt a szériát illeti: Tobe Hooper az egyik legjobb horror filmet rakta le 1974-ben az asztalra. Egy rendkívül feszült, durva horror klasszikus, amit nagyon szeretek. Három felesleges, szánalmas folytatást izzadott ki a széria, amikor elérkeztünk a mi ki századunkba, és két egész jó feldolgozást is készítettek a film mellé. ( A kezdet c. előzményfilm fantasztikus volt).
Ehhez képest ez sem lett rossz. Sőt. A történet azt a szálat veszi fel, amit a klasszikus végén láthattunk ( Sally és a toló székes srác stb.), és ott folytatódik, majd egy ugrás következik az időben. A figyelmem eleinte a szuper csajokra szegeződik, de hamar beindul a mészárszék és fröcsög a vér, elvárásainknak megfelelően. Van itt darabolás, kampóra akasztás, kalapács és minden 'nyalánkság' , ami szem - száj ingere. A befejezés "csavara" is egész jó lett, nem mondom hogy olyan filmtörténeti értékű, mint egy Psycho, vagy egy Harcosok klubja, de mégiscsak kizökkentett a közömbösség állapotából. A filmnek persze vannak hibái, melyeket leírtak előttem. Nálam viszont pozitívum, hogy nem a szex dominált ebben a horrorban, ( Mint mondjuk a Péntek 13 remake-ben), hanem volt vérengzés. nem tartom eget verő, Isten alázó filmnek, de egy nézést megér, kellemes délutáni mozi egy zacskó chips-el, meg egy kólával. |
2013-11-02 20:41.15 |
Én nyitom meg a témáját ennek a felvillanyzó rövidfilmnek.
Tilla... nekem mindig egy kis ripacskodó pöcs jut az eszembe róla. Megaszart vezetett, meg mindent amit a tv2 nevű genny csatorna kitalált. Egy ugri-bugri kis nihil ember akire én gondolok általában és sosem volt szimpatikus számomra, de itt a bizonyíték hogy a fejében igenis van valami. Egy komoly rövidfilmet csinált, nem gondoltam volna, hogy összejön ez neki. És a végeredmény... hát keserédes. Egyrészt nyilván nem technikai szempontból szeretném megvizsgálni a filmet , mert akkor a nullával válna egyenlővé. A film témája az , ami figyelmet érdemel. Ha nézek is valami kereskedelmi bulvár híradót valami véletlen során , bizony hallok a 'rabszolgaságról' még a XXI. században is. És lehet hogy a szóra nem kellene idézőjel. Márpedig a tanyavilágban lehet hogy még ma is van ilyesmi, maximum nem tudunk róla. Tilla short filmjének főszereplője egy Pista nevű erőszakos férfi, aki ahogy kiderült 50 ezer forintért vette Ferikét, akinek sokszor ételt sem ad, rabszolgaként használja és tiszteletlenül bánik vele. Elég éles húzás volt Tillától az a lövöldözős jelenet, ahol Ferike kiszolgáltatottsága került előtérbe ( guggolj le, állj fel). Ami nem tiszta számomra: a film vége SPOILER a teherbeejtés után Pista elverte Ferikét, és megfenyegette, de nem tudjuk mi lett vele. A befejező képsoroknál sírt ásnak, és megjelenik a rendőrség. De nem tudjuk, hogy Ferike meghalt-e, egyáltalán minek ástak sírt? - volt ott valami, csak nem a holttest, vagy mégis? nem tudtam egyértelműen beazonosítani... amennyiben mégis, akkor adott egy nyitott lezárás SPOILER OFF Tilla filmje nem rossz, de azért mégiscsak elmarad a jó kategóriától. 20 percet azonban megér a történet. |
2013-11-01 18:15.06 |
Eddig még nem volt szerencsém Wes Craven kultfilmjéhez. Halloween alkalmából bepótoltam ezt az izzó, vértől fűtött klasszikust.
A szimpátiám elnyerte, leginkább mert megvolt benne a feeling és egész izgalmas volt. Kortársait azért jócskán felülmúlja, nekem a Péntek 13 annyira azért nem jött be ellentétben az álmok urával Freddy Kruegerrel és filmjével. Maga az alapötlet is jó és néhol egész félelmetes, a befejezés pedig... azonkívül hogy bólogatásra készteti a fejemet, még elő is készítette a terepet a folytatásainak. Úgy Istenigazából olyan horrort, amin félnék, vagy megijednék nem láttam még, ami itt a szimpátiát hozta az az izgalom és a vér mennyisége. Szórakoztató darab, nem véletlenül ért meg ennyi folytatást. |
2013-11-01 11:12.28 |
Régóta tervezgettem Joel Schumacher moziját, a tartalom elolvasása után kedvet is kaptam rá, hisz amit olvastam olyan volt, mint egy aperitif a nagy ebéd előtt. Meghozta az étvágyamat.
Joel tud egész jó filmeket csinálni, egész rosszakat és vannak a közepes művei, ahová eddig nálam az Egyenesen át c. alkotása jutott. Így hozzá hasonlítva... ez is csak olvasva volt jó. Azonkívül , hogy brutálisan jó lenne a story valami hiányzott a filmből. Pedig maga az elbeszélés, a sötét tónusok, picit depresszív hangulat, és a visszaemlékezések rendben voltak. A film közepe-vége felé viszont kiürült a dolog, olyan mint ha teljesen jól laktam volna, de a tányérom még félig tele van, és ha eszem tovább... nem esik olyan jól a falat. Én személy szerint a film befejezésével nem voltam valami elégedett. Jim Carreyt nagyon tehetséges színésznek találom, de az ő gumiarca, gesztusai, vigyorgása és mozdulatai leginkább vígjátékokban volt kamatoztatható nem véletlen, hogy ott csúszott fel a siker létráján. Itt sem játszott rosszul, de közel sem maradandó, hisz a korábbi szerepeihez képest egész jól visszafogta magát. Maradjunk egy közepes értékelésnél. Egyáltalán nem rossz film, de lehetett volna jobb is. |
2013-10-31 13:15.55 |
Nagyon boldog születésnapot kívánok a valaha élet legnagyobb pofonosztónak, akit a Föld a hátán hordott. Filmjei generációkat szórakoztattak, kápráztattak el.
Isten éltesse a kedvenc színészemet Bud Spencert!!!! És ha lehet egy kérésem: Éljen még 100 évig!! |
2013-10-30 17:01.58 |
Egyre jobban kezdek rájönni, hogy Tim Burton nem az én rendezőm. Jónak tartom a két denevérember és az ollókezű fiatal srác történetét, de sajnos a híresebb, kultikusabb filmjei valahogy kivételek. Ahogy átnéztem a filmográfiáját, hát... mindössze három van, amire azt mondom hogy rendben van. A rendező mostanában arra hajt, hogy minél csicsásabb legyen a látvány, és hogy minél több göncbe öltöztesse Johnny Deppet, így már esély sincs arra, hogy megkedveljem.
Nos picit vissza az időben: 1988 Beetle Juice. Egyetlen percre sem tudtam komolyan venni. Habár a filmnek nem az a célja, tudom ezt már meg nem magyarázom, de bírom ha egy vígjátéknak van magja, és ha le is rágjuk a gyümölcshúst, valami megmarad. Erre a kísértet históriára ez nem mondható el. A látvány itt még kezdetleges volt, nem róvom fel negatívumként és nem hasonlítom a mai filmjeihez Timnek, igazából bárgyú története az, ami szöget ütött bennem. Végtelenül unalmas is volt mindemellett na és a színészek kritikán alul teljesítettek. Még a sokat dícsért denevér pali is, Michael Keaton. Alec Baldwin és felesége pedig életének legnihilistább szerepét mutatták. Volt benne két jópofa zene, de ezen kívül sok jót nem tudok mondani. Unalmasan telt ez a másfél óra számomra, pedig halloween alkalmából valami vicces- kísértetest akartam látni. Felejtsük el. 2* |
2013-10-28 22:06.35 |
Kihagyhatatlannak tituált filmet néztem meg a korai Japánból. Az ilyen filmekre az égig érő precizitás és mély hozzáértés jellemző. Amilyen nagy gondossággal készítenek egy szamuráj kardot, olyan gondossággal forgatták ezeket a szamuráj filmeket az '50-es és '60-as években.
Nos.. A Harakiri filmes szemmel nézve igazi orgazmus. A film kamerabeállításai , a történetmesélés és színészi játék vérprofi. Kobajasi Maszaki rendezése nagyon precíz , ahogy ebből a korszakból azt megszokhattuk. Aki akcióra számít az csalódni fog, ezeket a filmeket nem úgy kell kezelni, mint egy száguldó akcióbombát Brúsz Vilisszel, ebben a korban még más volt mindez. A Harakiri inkább dráma volt, melynek végén volt némi mozgolódás és vér persze. Én pedig pont úgy ültem le a film elé, hogy ez így lesz. Sajnos ennek ellenére csalódnom kellett ebben a filmben és a gond az irdatlan lassú cselekményvezetés. Maga a bosszú kibontakozásához is kellett némi idő, míg a végkifejletre alig jutott 10 max. 15 perc. Lehet nem voltam ráhangolódva, de igen lassúnak találtam a filmet és nehezen bírtam felvenni a tempóját. Nekem csupán ennyi bajom van vele. Aki komoly művészi csemegére vágyik az nem fog csalódni , én meg majd szerintem újra próbálom pár év múlva, hátha addigra jobban csúszik. Láttam jobb filmeket is ebből a korszakból. Ez egy picike csalódás volt számomra. |
2013-10-24 21:10.59 |
Néha tényleg félre kell dobni a finnyásságunkat. Néha hagyni kell a mély mondanivalót , az egyediséget, és az elfojtott erőszakkal teli drámákat. Néha jól esik hátra dőlni és vigyorogni egy klisé dombon. Persze csak akkor ha az adott sablontömeg jól el van készítve. Ami megkülönbözteti a Superbad c. filmet mondjuk a 18 éves szűz c. okádéktól az maga a kivitelezés.
A forgatókönyvet az a nevettető írta, akinek a humora számomra nyerő, ez pedig Seth Rogen. Na de a főszereplő srácot is Sethnek hívták, ráadásul az író a rendőr szerepében elmondta, hogy a fiatal srácban az italboltban a saját fiatalságát látta. Összeesküvés elméletet gyártok, ha azt mondom hogy Seth Rogen magát írta le ebben a filmben? Áh.. hagyjuk a gondolkodást. Volt bőven alpári poén, de nem sértő, inkább vicces formában ( "faszkaszkadőr " :D), voltak suttyó rendőrök, és egy happy endes befejezés. Nekem bejött a film, persze nem azt mondom, hogy naponta nézném újra, de egyszeri kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelt. Történetről nincs mit írni, már leírták előttem, ahogy a két suttyó zsarut is. Egy jelenetet emelnék ki: részeg férfi a bárban balhézik. A rendőrök üldözik, eléjük áll egy civil : " Húzz' a picsába te köcsög " :DDD Vicces film, nem földhöz ragadt sznobok nézzék csak meg ! |
2013-10-23 17:01.11 |
"A könyv nem élet. Mit remélt akkor, amikor megmentette ezt a sok nyomtatványt? Boldogságot??? Akkor szánalmas bolond"
Könyvet égetni ugyebár bűn. Aki könyvet éget, az a pokolra jut. Kik is égettek könyveket? A nácik??? oh igen. Bárki bármit mond, nekem a nácizmus kritikája is lejött a filmről, pedig ez csak egy alternatíva, hogy miről is szólhat még? Mint minden antiutópia: társadalom bírálat, rendszer bírálat, gondolkodás hiánya "Ha nem égetne könyvet mit csinálna? Füvet nyírnák És ha a rendszer megtiltaná? Akkor hagynám nőni, Uram! " Francois Truffaut filmje eléggé komplex mondanivalóval bír és ami még ennél is fontosabb: az egyik legegyedibb történetet vitte vászonra 1966-ban. Aki a történet elolvasása után nem kap kedvet rá, az nem tudom mit nézne szívesen. Igazából a francia újhullámból eddig ilyen darabot még nem nagyon láttam. Néhol egy picit megüresedett a film, de a színészek játéka és Bernard Hermann figyelemre méltó zenéje kárpótolt még ezekben a pillanatokban is. A film vége pedig... onnan a horrorisztikus égetéstől egészen a záró képsorokig valami fantasztikus. Na és hogy 'öröklődtek' a könyvek... hát az is megér egy imát. ( Ray Bradbury: Marsbéli krónikák - mondta a vörös srác :D ) Igazán egyedi darabbal van dolgunk. Roppant jó film ez. |
2013-10-23 13:29.09 |
Alfred Hitchcock valóban a filmek mestere volt. A feszültségkeltés igazi tudósa, aki már életében is a legendák között volt. Hát még ma. Vannak filmjei, melyekről a szememet sem tudom levenni, de sajnos vannak olyan filmek, melyeken nem tudom mit esznek az emberek, illetve hogy mit keresnek az imdb 250 legjobbjai között.
Nos A kötél egyik kategória sem. Ez egy izgalmas és feszült kis krimi volt alig 80 percben, egy amerikai ikonnal, akit James Stewartnak hívnak. A másik két srác játéka semleges volt. Maga a történetvezetés szépen fel van építve, mint egy fordított piramis, lazán indul aztán egyre fokozódik a feszültség. Bár a befejezéssel nem vagyok valami elégedett, az összkép jó. Ami 4*-ot és 10/7-es értékelést jelent. Ami pedig a rendezőt illeti tucatszámra vannak még hasonló filmjei, ami miatt ez bekerült a 'valaha készült 250 legjobb film' közé az előbb említett filmes oldalon az inkább egyfajta tisztelet faktor. Ez volt ugyanis Alfred Hitchcock első színes filmje, az elsőket pedig mindig megbecsülik. Később is készített hasonló, sőt jobb filmeket. Egyszer azért látni kell ezt is. |