Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Erdély aranykora - Duna World, 03:00 |
Egy zuhanás anatómiája - HBO2, 03:30 |
Mama pici fia - TLC, 03:40 |
A Védelmező - HBO3, 03:50 |
Gyilkos ösztön - Film Mánia, 04:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Mel Gibson (69) |
Szombathy Gyula (80) |
Danica McKellar (50) |
Zak Santiago (44) |
Florence Pugh (29) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
3000 év vágyakozás - Vélemények |
John Williams - Vélemények |
Harcos a ketrecben (sorozat) - Vélemények |
Mire gondolsz most? |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Stillwater - A lányom védelmében |
Glen Powell |
2013-12-30 22:40.20 |
Mártírok... mártírokra mindig is szüksége volt a történelemnek. A mártírok jót tettek a vallásnak, jót tettek a politikának és a mártírok alapítottak számos ideológiát. Ma már persze a köznyelvben mást is jelent a szó, de amiért ide írok az az, hogy még nem véstem ide semmit.
Nézem a beteg filmek listáját és eléggé előkelő helyen van ez a francia alkotás, amelyben ici-picit ugyan de csalódtam. Amiért pedig csalódtam az az, hogy BETEG filmre számítottam olyan köpedékek után mint a Nekromantik mondjuk... Maga az alapkoncepció abberált, perverz és beteges ( csak kisbetűkkel), ám a megvalósítás, már kevésbé korcs. Akadnak persze vérrel átitatott képkockák, és néhol árad az emberi vizelet szaga a néző arcába, de itt sajna kifullad a dolog. A nagy-nagy spoilert pedig lelőtték előttem. Röviden: túlvilágot látó "mártírokra" van szüksége néhány abberált emberszabásúnak, hogy megtudják milyen is, amikor eltávozunk. Mit látunk előtte. Itt persze a mártír szó mondhatni klasszikus értelme már változáson ment át egy picit. Téved, aki azt mondja, hogy mondanivaló vagy érték szorult ebbe a csiganyálas francia agymenésbe. Számomra egy hatásvadász , néhol már-már öncélú büntető mozi a Mártírok. Amiért nem egyes az az egy-két erős jelenet főleg a film elején és a fürdőkádban. A tempó sajnos lassú, a befejezés pedig bugyuta. Legyen hármas és egy paraszthajszállal sem több! |
2013-12-30 15:29.10 |
Magasan a legszarabb film, amit az utóbbi időkben készítettek!
Ha azt nézzük vannak trash filmek is, amik kevés pénzből készülnek és rendszerint egy óriási aligátor támadja meg a fedetlen keblű szösziket, a vér meg fröcsög, a film végén meg egy sima pisztollyal lelövik azt, bármekkora szörnyetegről is van szó. Igen. az trash. És tudjátok mi a különbség egy trash és a MÁsnaposok 3 között? Hát az, hogy a trash filmmel nem szándékoznak a világ minden egyes mozijába betörni. Nem szeretnének értéket teremteni, és nem szeretnék saját magukat sem komolyan venni. Ki tudja, talán még szórakoztatni se. Ellentétben ezzel a szarkupaccal, ami a Másnaposok 3 címet viseli. Hogy ebben mégis mi volt vígjáték azt nem tudom. Egy ócska Universal channel által forgatott délutáni filléres krimiként még csak rányomtam volna a kettest, de egyszerűen felháborított, hogy a napomból másfél órát elrabolt. Újra együtt a díszes társaság és sajnos harmadszorra is vannak emberek, akik bemennek rá a moziba, nekik készült ez a "mű" . Alan apja meghal, ő meg szarik rá, tönkre teszi a családját mert nem szedi a gyógyszereit, a temetésen ő temeti a sírt be, énekel, beszédet mond apjáról... ez vicc lenne? A készítők értékrendjében valami nagyon nincs helyén. Lövöldözés és verekedés volt bőven egy egy írtó gagyi nevetséges keresztapa, akit hot-dog árusként tudnék elképzelni valamelyik sarkon , vagy hentesként, szánalom volt az egész. Na és az a sok mű-érzelem. Hogy jajj de fontos a barátság... aztakurva... komolyan ebbe a hányadékba még értéket akartak rakni??? Most mégis mit akartak? Szórakoztatni? Tanítani? Mindkettőt? Mert közlöm, hogy egyik se sikerült a stábnak. Senki meg ne nézze. Kiosztottam a 100. 1*-os osztályzatom, de legszívesebben duplát adnék ennek a semminek, amire sokan még mozijegyet is váltottak. Én már a lomtárból is töröltem!! A film: 10/1 Poénok: 10/1 Szórakoztató érték: 10/1 Összhatás 10 % |
2013-12-30 14:10.49 |
Hát eszméletlen volt ! :D
Nem tudom érdemes-e ide írni bármit is, hisz néhány "kiművelt kritikus" már szétcseszte ezt a topicot, ami sajnos az egész honlapra jellemző már, de azért dobok egy-két szót ide. Nos nem nagyon nézek manapság vígjátékokat. Unalmasak szoktak lenni és mellőzik a poénokat, ám ismét egy kivételbe botlottam a Családi üzelmek személyében. Alapjáraton nem szeretem az alpáriskodást, épp ezért boszorkányként égetném el Adam Sandlert és jó pár társát, de itt úgy éreztem nem ment a humor rovására a dolog. Voltak némi beszólogatások, de hála valakinek odafenn... nem a fingás, böfögés, és egyéb dolgok tették ki a játékidőt. Négy egymást nem kedvelő ember összeállt drogot csempészni, ami már poénos volt, de a legtöbb humor mégiscsak abból jött, hogy egy családnak kellett kiadni magukat. A srác smárolós jelenete, a Pablo Chakonos fordulat, a suttyó család, a csípés a péniszen... hát fetrengtem a röhögéstől :D Az utóbbi idők egyik legkacagtatóbb vígjátékával állunk szemben ezt bátran jelenthetem ki :) Akinek meg nem tetszett az ne jöjjön ide játszani az amőbát, leginkább az ilyen man2 féle csövesekre vonatkozik. habár jöhettek, úgyse olvasom a topicokat ez a film csúcs! |
2013-12-27 15:30.55 |
Hát ez nálam csak az átlagosig futott !
Nagyon csípem az ilyen laza szex-vígjátékokat, az Eurotúra ökörségei is úgy megnevettettek, hogy zengett a ház :D A szextúrát már kevésbé csípem. Nos.. hát a szokásosnál illetve elvártnál kevesebb volt a poén és a vicces szitu. A játékidő így többször is unalmassá vált számomra. A szokásos klisék persze megvoltak, amiknek örültem is meg nem is: Volt egy bunkó tesó :D Na ő ász volt, és főszereplő srác is az. Aki kilógott a sorból az Lance. Na nehogy már ő ász legyen . Kis szemüveges, göndör, visszataszító és ő a nagy hódító? A való életben egy kis pöcs lenne, akit kiröhögnek a lányok, ha megszólal és egész nap otthon nyomná a World of warcraftot kábé... A film vége azért jól sikeredett a csajok pedig jók voltak. Nem rossz film, de valahogy mégis hiányzott belőle valami. Valami feeling, valami poén, valami... |
2013-12-26 19:44.57 |
Eszméletlen!
Nem szoktam mostanában sűrűn szórni az 5 csillagokat vígjátékokra, de ezen a filmen most veszett nagyot szórakoztam! Volt benne minden: Először is vígjáték elemek. Behaltam a röhögéstől a hánytatós jeleneten, a beszólásokon, a házibulis jeleneteken és még sorolhatnám. Volt benne akció, de nem is kevés. Üldözések, lövöldözések stb. Volt benne iskola feeling, és megintcsak szöveg szöveg szöveg... a tesitanár fasz beszéde... Ice Cube... Áh. Nem is tudom megírni mi tetszett benne. Gyakorlatilag perc nem múlt el izgalom vagy nevetés nélkül, és ez az, amit hiányolok a mai filmekből. Mert ha ki is jön egy vígjáték, javarészt már mellőzik az igazi humort, alpáriságra építenek. Igaz itt is volt némi dózis de csakis pozitív formában. Minden várakozásom felülmúlta a film. Ennél jobbra nem is számíthattam volna. Az utóbbi idők legjobb akció-vígjátéka lett nálam a 21 Jump Street, az Ananász expresszel karöltve. Príma! |
2013-12-26 11:04.09 |
Az a francos francia falatozás!
Hát nálunk maximum a sznobok élveznék egy nagy tányéron azt a két kanálnyi falatkát meg a szósz - pöttyöket, de ez már más kérdés :D Ami a filmet illeti, nem volt rossz. Egész kiszámítható volt, de egész laza. Volt benne egy-két megnevettető poén, de alapjáraton nem rezgett a ház a nevetésemtől. Inkább elkönyvelem egy aranyos kis vígjátéknak, ami egyszer, délutánra pont megfelelt. Jean Renot én bírom, rajta kívül jó színész nem volt az alkotásban, de maga az atmoszféra azért aranyos volt. Legyen hát egy közepes :) |
2013-12-25 15:04.48 |
Amerika egyik legnagyobb klasszikusához volt szerencsém!
Határozottan jó mozinak tartom, ami a társadalom szinte minden fő bugyrát bejárta, a szegény rakodó munkásoktól a szakszervezeti vérszívókig, akik munkával úgy dobálóztak, mint ha valami fáraók lennének. Bizony akadnak filmek, amik a szegénység állapotát szépen körbejárva bemutatják. Szegénynek lenni nem állapot, hanem életforma. Életforma a munkavadászat is, ahogy a tömeget lökdösni kelljen azért, hogy dolgozhasson az ember. "Egész végig csak taszigáltál" - ez az a mondat, amit nagyon sajnálni tudtam... A kor atmoszférája azért érződött a filmen. Mind e mellett némi gengszter szál is csatlakozott a filmhez és itt jön a nagy taps a szakszervezeti maffiát alakító színészeknek. Mert bár nem sokat hallottam róluk, mégis káprázatosan játszottak. Ahogy Rod Steiger is, akinek kifejezetten örültem leginkább a kultikussá vált taxis jelenetben. És hát Brando... hát nemhiába Hollywood ikonja a mai napig. A film vége csúcspont volt a mű és Brando szempontjából is. Erős volt!!! A romantikus szál az, ami picit elcsépelt volt számomra, és talán e miatt nem adom meg a maximum osztályzatot. Számomra rontotta a filmet, és tudom, hogy ez gonoszan hangzik, de ez van. El tudtam volna képzelni haloványabb romantikus szállal is Elia Kazan filmjét, de talán így kellett lennie. Mestermunka. Hús - vér klasszikus, mely a mai napig tanulságot állít a világnak. Alapmű! |
2013-12-24 15:15.52 |
Valahonnan el kell indulni...
Ha azt mondjuk Stanley Kubrick, akkor eszünkbe jut a 2001: Űrodüsszeia, Mechanikus narancs, esetleg a Tágra zárt szemek, de ki gondolná, hogy rendezett ő epigramma rövidségű krimiket is ? Második filmje volt A gyilkos csódkja 1954-ben, ahol igaz, ami igaz még kereste magát. Nem volt meg még a stílus, ami később már igen. És ez baj? Nem. Felesleges hozzá mérni későbbi eposzi filmjeihez, ez a film így magában is jól sikerült. Kevés pénzből forgatta le a mester, de megannyi kultuszfilm készült fillérekből. A történet egy szerelmi háromszögön alapszik, melynek résztvevői egy gengszter, egy nő, akinek nem tetszik a gengszter, és egy lúzer bokszoló, aki beleszeret a hölgybe. Miután szerelmük kiteljesedik, elkezdődik a bonyodalom és minden a feje tetejére áll. A film végi bunyó azért még 60 év elteltével is jó volt a sok bábu között, a kamerabeállítások is jók voltak. Valóban érdemes rászánni ezt a picit több mint egy órát, mert egész jó kis krimit kapunk cserébe. Sőt talán többet annál. Keveredik picit a film az érzelmekkel, drámával, romantikával is, persze csak módjával. A színészek közül Frank Silvera említésre méltó rossz fiú karaktere pedig remélem csodálkozásra bírja még a mai sokat látott szemeket is. Kubrick az Kubrick ! 4* |
2013-12-24 12:35.47 |
Észre se vettem micsoda Spielberg maratont tartottam a napokban!
Megnéztem többet között az első filmjét is A Párbajt. Nos... Spielberget lehet szeretni és nem szeretni is. Viszont el kell ismerni, hogy a valaha élt legnagyobb rendezők egyike. Én kedvelem a munkásságát, csupán egy-két kivetnivalóm szokott lenni. Több filmjei is eléggé csöpögős befejezéssel bír, és bizony van egy-kettő eléggé elfogult műve, ám azok sem rosszak. Az első filmje viszont mentes az amcsi patriótizmustól, német ellenességtől, giccsbe fulladó befejezéstől. A Párbaj egy egész jól sikerült kis road-movie, mely fél órán át még lapos, de aztán egész jól kibontakozik. A történet nincs túlbonyolítva, de a feszültség végig rendben van , amire a zene még rá is segített. Hogy miért üldözte a nagy monstrum a főhősünket nem tudjuk, sőt a sofőr arcát sem láthattuk... pedig ... pedig de szerettem volna megnézni... Steven Spielberg első filmjével leckét adott a filmvilágnak. Jó kis belépő volt az álomgyárba. |
2013-12-23 14:25.17 |
A film, amit senkinek sem kell bemutatni.
Nem is tudom mit lehetne írni róla. Ha azt mondom Őslénypark, akkor rákérdeznek, hogy "MI?" , de ha azt mondom Jurassic Park , akkor mindenkinek eszébe jutnak a dínók. Steven Spielberg ugyanis 1993-ban egyik legismertebb filmjét mutatta meg a nagy közönségnek. Ez az év volt igazán nagy kasza neki, hisz ott volt a másik máig népszerű, ám sokkal komorabb remekműve a Schindler listája. Hogy milyen technikával dolgozott azt nem tudom, de még mindig pöpec ütős látványvilága van a filmnek, ami egész pörgősre sikeredett. Üresjárat nincs sok az üldözések pedig fantasztikusak. Ami rátesz egy lapáttal az az éjszaka esővel és villámlással. Rendezés príma :) Ami még tapsot érdemel az nem más, mint John Williams zenéje. Ő az , aki nem tud hibázni. Nem ragozom tovább, mindenki által látott filmről van szó. 4* |
2013-12-23 14:18.55 |
Aranyos volt!
Engem gyerekkoromban mindig is vonzott az ilyen film / mese, vagy bármi, amiben egy elhagyatott házban kutattak rendszerint fiatal szereplők. Bár picit megnőttem azóta, mégis egész jól lekötött a Rém rom. Egy időre ismét előjött fiatal énem és mosollyal az arcomon bámultam ezt a kis mesét. A történet itt sincs túlbonyolítva, de minden karakter szerethető. Még az idős bácsi is :) A mese vége felé pedig a ház titkának kiderülése is egész meglepő volt. Egész jól szórakoztam rajta. Ami plusz pontot ér az a látvány világa, ami szerintem nagyon pazar, megérte rááldozni azt a "pár" dolcsit :) A szinkronhangokért pedig ismét dicséret jár. Picit alulértékeltnek érzem így megtekintése után, hisz sokkal bénább animációs filmek vannak akár élmezőnyben, akár annak közelében. Lehet hiányzott a böfögés, fingás vagy egyéb alpári "poén" , vagy nem tudom, én mindenesetre megkedveltem. |
2013-12-22 14:17.12 |
Szintén egy klasszikussá vált thriller!
J. Lee Thompson 1962-ben, közvetlenül háborús eposza után megrendezte a műfaj egyik ékkövét. Sajnos elkerülhetetlen, hogy össze ne hasonlítsuk Martin Scorsese feldolgozásával. Bár sajnos hazánkban egyik filmet sem ismerik olyan sokan, én igyekszem mindkettőről beszélni egyszerre. Ami ezt a régi verziót illeti szintén erős színészi játékra épít. Robert Mitchum a szemét Max Cady szerepében nagyon jól játszott. Erről a férfiről nehéz lenne bármi jót is mondani, neki valahogy ezek a szerepek állnak jól. A vadász éjszakájában is brilliánsan játszotta a kétszínű lelkészt. Ami pedig De Nirot illeti, valahogy mégiscsak erőteljesebb volt az ő szereplése. Mániákusabb volt, a vér megfagyott bennem mikor néztem. Ráadásul az a sok tetoválás... hát nem találkoznék vele este buliból hazafelé menet az biztos... Aztán ott van Gregory Peck, akit én az egyik legjobb színésznek tartok a világon. Játékára szavak nincsenek. Viszont a feldolgozásban Nick Nolte is összekapta magát, aki alapjáraton nem egy nagy tehetség, de azért Peck nyomába nem igazán ér. Az 1962-es változat történetvezetése valahogy lassabb picivel, és jobban a történetbe vág, nincs felvezetés, mint a későbbi verzióban. Ám a rendezésre nem lehet panasz egyik esetben sem. A képek, a vágások, főleg a film végén valami elképesztően erősek. Ami a befejezést illeti nálam Scorsese dörgő égboltos, szakadó esős, köves verekedése viszi a prémet. Ami szuper még : a zene. Végtelenül feszült, már megteremti a hangulatot, kapar , sikít, tépi a fülünket. Egyszerűen remek. Összességében az 1962-es változat egy igazán jól sikerült klasszikus thriller, mely baromi jó szórakozást nyújt félelmetesen erős színészekkel. A mai napig hatásos darab, melyet kikerülni nem illik. Ha pedig valaki megnézte, csapja már mellé a feldolgozást is :) |
2013-12-20 20:30.53 |
"Egyszer szivarral kínáltalak. Visszakaphatnám?"
Szóhoz sem jutok csalódottságom okán. Szívesen nézek klasszikusokat. Az Ének az esőben pedig a valaha készült legnagyobbak egyike. Legnagyobb klasszikusok, legnagyobb zenés filmek, legnagyobb amerikai filmek és még sorolhatnám. Az ének és tánc film esetében nem a kedvencem. ( a való életben bezzeg ropom rendesen :D ) Néztem a top100 amerikai film listáját és élmezőnyben volt. Ám belőlem sok szimpátiát nem váltott ki. Van ugyebár az aranyszabály, hogy filmről filmet készíteni instant siker. Az akadémiának folyik rá a nyála rendesen, márpedig az Ének az esőben is ezt a témát dolgozza fel. Az a korszak, amikor a némafilmből váltottak hangosfilmre, ami egy jó kis téma általában. Bár sajnos a film nagy része nem szólt másról, mint felesleges fejfájdító nyavalygás, hogy csináljanak-e hangos filmet, ki legyen a szereplő, táncoljanak-e, a buta hangú leányt szinkronizálni kell stb. Aztán ott vannak a szereplők. A nők hatalmas nercbundája és barokkos öltözködése megerősíti azt a hatást, hogy a magas lóról beszélnek, olyan kifinomult nyelven, hogy az már taszít engem. A zenék közül egyik sem tetszett , a táncok viszont pofásak voltak, főleg mikor többen mozogtak együtt. Ami klasszikussá vált, az a Singin' in the rain c. szám, amit elismerek, és örülök, hogy Stanley Kubrickot is megihlette. Valahogy az ő narancsában szívesebben hallgattam ezt a kult nótát. A film végső függönyös énekléses jelenete tetszett leginkább és persze a leleplezés. Az vicces és feszült is volt egyben. Aztán jött a befejezés: nagy klasszikus csókolózás hangos zenére egy filmplakát előtt premier plánban. Meg haltam volna, ha nem így végződött volna... Összességében beismerem és elismerem, hogy az Ének az esőben alapfilm. Egyszer minden filmrajongónak látnia kell, a szimpátia másodlagos. Az én nem tetszésem ellenére is listavezető több helyen is. Engem viszont nem győzött meg... |
2013-12-19 20:10.20 |
Ez valami elképesztően remek volt!
Végre egy ízig vérig klasszikus alkotás, melyre simán mondhatjuk, hogy ifjúsági film. És ilyen jóhoz úgy Isten igazából még nem nagyon volt szerencsém. A Haragban a világgal az '50-es évek egyik legjobban sikerült filmalkotása, melyre a mai napig esküsznek a tengeren túlon, sőt még mináluk is van olyan öngyújtó, melyen a film plakátja van. Remek történetében semmi üresjárat nincs. Adott Jim, aki új városba költözik, összeveszik egy rivális bandával a suliban és kezdődnek is a problémák. James Dean a filmvilág egyik legnagyobb vesztesége. Sajnos 3 film után balesetben távozott az élők sorából, pedig minden egyes rezzenésében ott volt a tehetség. Ő az a színész, aki a fiatalság problémáit öltötte magára és vitte a vászonra. Otthon sok a zűr? Veszekedés? Esetleg apával van gond, aki csak jóindulatú akar lenni? Ugye milyen életszerű dolgok ezek? Csatlakozott a szerelem is, hisz a rivális bandába tartozó lányt sikerült elszeretnie Jimnek. A lánynak szintén problémái vannak odahaza. És két azonos lélek megtalálja egymást. Milyen legyen egy pasi? Legyen FÉRFI. De egy férfi lehet kedves és gyengéd is. De egy férfi lehet kettő is, mint Jim volt, gyengéd Judyval de ugyanakkor makacs a többiekkel. És persze a barátság. Hogy be tudjuk fogadni a fiatal meleg srácot, aki sosem kapott szeretetet. Ez teszi igazán emberré az embert. Ahogy a kis Plato elmondta, hogy apjának tekinti Jimet... könnyfakasztó! Nagyon izgalmas film ez melyben egy perc üresjárat sincs. A befejezésén az ember a körmét rágja, de lenne egy másik verzió a fejemben amit megosztok veletek. Mit szóltok hozzá? SPOILER Lenne alternatív ötletem a befejezésre. Jim apja a piros kabátról megismeri fiát, ám nem tudja, hogy ő Platonak adta a kabátot. A kastélyból kijönne Plato a kabátban, mire Jim apja szól, hogy ne lőjenek. Utána jön Jim fehérben, és ő kapja a golyót... ugye, hogy katartikusabb lenne? SPOILER OFF James Dean a halhatatlan legenda legnagyobb tündöklése ez a mozi. Mindenkinek látnia kell! |
2013-12-18 14:46.36 |
A filmművészet törhetetlen gyémántja!
Mert minden, amit tudtak a filmkészítésről 1927-ben az benne van ebben a monumentális filmes csodában. Egyszerűen leírni nem tudom milyen érzést váltott ki belőlem Fritz Lang mesterműve. Elképesztően sok szimbolika található benne: temérdek bibliai utalás , Bábel, Szentháromság, bálványimádat stb. Érdemes megfigyelni az alsó réteg és felső réteg ruházatát, mozgásukat és az összekötő szövegek irányát is!!! A film mindemellett társadalmi különbségeket kutat és szemléltet. És valami elképesztő, hogy mennyi érzelmet lehet kifejezni szavak nélkül. A legerősebb szereplést Maria, a fiatal Freder és Rotwangtól a feltalálótól láttam. Elképesztően éles játékukat a mai napig irigyelhetik a filmművészetben, hisz égett a monitorom tőlük. A díszletek sem koptak meg a mai napig, pedig ejj 86 év telt el a bemutatás óta. Monumentális gyárak, ajtók, gépek, járművek még a mai napig azt a hatást keltik, hogy odaképzeljem magam. És hogy kiket ihletett meg? Queen – Radio GaGa videoklip , és az említett Lady Gaga is tiszteletét tette a film előtt. Nagyon sokat segített az aláfestő éles zene és a tördelés is. Én a film 2 órás verzióját láttam, és kijelenthetem, hogy egy percet nem unatkoztam. A film vége pedig olyan izgalmi csúcsokat döntögetett azzal a boszorkányégetéssel, hogy csak bámultam. A végső mondta és kézfogás pedig katartikus volt: „A fej és kéz között csak a szív lehet az összekötő!” Filmek szerelmeseinek alapmű! A filmek megkerülhetetlen nagyhatalma a Metropolis. Hatalmas! |
2013-12-17 12:31.44 |
Ti megszámoltátok már hány szál hajatok van? Vagy hogy hány csillag van az égen? Megszámoltátok, hogy hány levél van a fán? Esetleg rá is írtátok a számokat? Megszámoltátok hány szál szőre van egy kutyának????
Számok, számok, számok , és számok... Persze Peter Greenaway filmje nem csak a számokról szól. Valahogy Greenaway filmes világa teljesen más a korábban látott művészektől. Egyszerűsége, minimalizmusa mégis ezer dolgot rejt magában. Tele szimbólumokkal, bibliai utalásokkal, emberi kapcsolatok kutatásával és megannyi meztelenkedéssel. Ami ezt a filmjét illeti: Az embert vagy megfogja, vagy taszítja. Én inkább megállok középúton és tartózkodom. Mert a megannyi vízbefojtáson kívül, az idegesítő kissrácon, és a sok rovaron kívül nem tudom mi mindent lehetne felfogni. Volt némi kapcsolat kutatás, némi emberi lélek mélyére nézés, de a káprázat nem ért el hozzám. Zenéje nem rossz, a színészekre viszont talán lehet némi panaszom. A szakács , a tolvaj.... valami frenetikus filmje a rendező úrnak, azt bármikor újranézném, napokig gondolkoztam rajta, jelen esetben viszont tartózkodom.( Van rosszabb filmje is 8 és 1/2 nő címen) 3* |
2013-12-12 21:46.26 |
Van ugyebár a Szenzáció...
Ami egy végtelenül aranyos, kedves, léleksimogató vígjáték Billy Wildertől az ő kedvenc Matthau - Lemmon párossal, akik kémiája áthatja a képernyőt, és már a puszta megjelenésükkel is kedvességet csempésznek a néző otthonába. Annak a filmnek a díszletei is a kort idézik, ráadásul többször is elővehető klasszikus. Annak a filmnek az eredeti verziója Howard Hawks His Girl Friday c. filmje, mely A nagy sztori címmel futott be hozzánk. ( A pénteki barátnő címről nem nyilatkoznék, nem passzol a filmhez, inkább egy nyelvi labirintusról van szó). Bírom Cary Grantet, USA egyik legnagyobb klasszikus színészéről van szó, de valahogy ez a kis vígjáték nem jött be. Mivel előtt láttam a feldolgozást, így ez a verzió már nem ütött akkorát. Klasszikus filmbarátoknak kötelező, bár mifelénk nincs nagy rajongó tábora, hisz alig hallottak erről a filmről. Nálam közepes. |
2013-12-11 15:48.25 |
A világ azóta se sokat változott...
Minden idők egyik legőszintébb sajtóval foglalkozó filmjéről van itt szó, amit Amerika egyik legnevesebb rendezője jegyez. Korábban már láttam a Tizenkét dühös embert tőle, ami nagyon megtetszett és ami párhuzamot itt észrevettem, az nem más, mint a kiváló szövegkönyv. Mert ha csak egy fehér lapon elém dobnák A Hálózat dialógusait, biztos hogy ilyen hatással lenne rám, mint a vásznon. A film nagyon is odapirít. Aki elolvassa a történetet biztos kedvet kap a megnézésre. Először is Peter Finch bejelenti az első percekben, hogy élő adásban öngyilkos lesz jövő kedden. A reakció: " Jé b*meg". Itt már nem akarod abbahagyni a nézést és jönnek a tanulságok. Inkább egyfajta prófétává válik a nézők előtt és feltárja a világ mocskát. Miről is szól a híradó manapság? Térjünk át szerény hazánkra. Az ember benyomja azt a készüléket, kezdődik a "mise", ahol az erőszak kerül előtérbe. Ki kit ölt meg? Kit daraboltak fel? Milyen szerencsétlent vertek agyon? Mit raboltak ki? Hány rohadmány dohányboltot fosztottak ki? Szól másról a híradás? Igen. Egy ici - pici politika a szerkesztő bácsikának a szemszögéből. Mert azt azért illik tudni, ha valaki hírműsort néz, egy szeletét kapja meg a valóságnak. Sok múlik azon, hogy milyen médiumot választunk. Ha dióhéjban 2-3 percben túlestünk a politikán akkor pedig jöhet az erőszak, és megszülethet a kis jegesmedve valamelyik állatkertben és kész is a fél óra. Vagy egy óra? Némi reklámmal, hogy pénz jöjjön a házhoz? Esetleg egy nagy szenzációval az elején? Igaz is, a híradás már rég szerepét veszítette Magyarországon is, és ezek szerint nem volt ez máshogy a '70-es évek Amerikájában sem. Olvasunk? Tájékozódunk? Ahogy Finch mondta kb. 3%. A többiek mind a tévé csövén átjövő álvalósággal tömik meg bendőjüket, és ez a mai napig így van. Peter Finch prédikátor karaktere sok más egyéb kérdésre is rápirított, és igen. Meg is lett az eredménye. Ami a film befejezését illeti marha szuper volt, de valahogy azért felvetni valót hagy maga után. SPOILER Nekem ez az egész merénylet olyan elkapkodott volt. Katartikus volt a kiiktatás, de a módszer eléggé gyengus, arc kitakarás nulla, közönség reakció szinte nulla, mint ha tök természetes lenne, hogy kb. minden nap lelőnek egy műsorvezetőt élő adásban. SPOILER OFF Érdemes figyelni arra is, amikor megbeszélték a 'prédikátor' Howard sorsát, az valójában is így történik lehet az tévé , vagy bármi politikai intézmény. Megöljük? Ne öljük? Kortyolok egy kávét, dobok egy választ aztán az élet megy tovább... A színészi gárda jól kitett magáért. Személyes kedvenc jelenetemet Peter Finchnek köszönhetem, az a bizonyos 'Állj az ablakba és kiabálj' jelenet, ahol még talán egy percre David Nivent is megláttam. William Holden és Robert Duvall előtt is le a kalappal. Sidney Lumet megint elévülhetetlen mozit csinált, ami még sokáig fog tündökölni Hollywood egén, hisz manapság már alig csinálnak ilyen tartalmas filmeket, melyekbe ennyi dolgot belegyúrnak. Brilliáns munka volt! |
2013-12-10 21:39.51 |
Meghökkentő!
Erre a filmre tényleg igazán nehéz szavakat találni. Napjaink egyik legsokoldalúbb művész polihisztora négy évtizeddel ezelőtt a szó szoros értelmében sokkolta a közönséget. Ez a film egyszerűen beteges, sőt nagyon beteges. De valahogy úgy tudnám leírni, hogy A szimbólum hegy. Hiszen a bizarr képekben mind-mind szimbólumok bujkálnak, melyek számát megmondani sem könnyű. Keresztre feszített kutya vagy csirke?, lőtt sebből kirepülő madarak, tetoválások, vér, holttestek és minden terítékre került, ami csak létezik. Jodorowsky ezen filmje leginkább a vallásnak lett egy olyan fricskája, hogy még négy évtizeddel bemutatása után is felkavarhatja a vallásos nézőt. Az ürülékes jelenet pedig leginkább a Salót jutatta eszembe, habár az két évvel később került mozikba. Ez az a film, amit tényleg látni kell és utánaolvasni. Hisz Alejandro Jodorowsky szimbólum világa nem túl egyértelmű, gondolkodást igényel és jó adag alapműveltséget. Nagy részét megértettem, de utána kell néznem egy-két dolog jelentésének. Továbbá a film még holnap is a fejemben fog mocorogni. Meg holnapután... meg azután.... meg azután... |
2013-12-10 17:09.25 |
Hát nem tudom...
Jensen bácsitól eddig két szuper filmet láttam. A legjobbnak a skinhead almás pite bizonyult, utána a morbid hentesek következtek, de ez valahogy kilóg a sorból. Nem jött be annyira a Gengszterek fogadója. Hogy mi a bajom vele azt nem tudom. Valahogy nem ragadott meg, ami persze nem feltétlenül a mű hibája. Mondjuk a műfajt nem is tudnám megmondani, néhol sötétebb humorú vígjáték, esetleg gengszterfilm, de inkább egy mélyebb dráma. Valahogy itt is a lélektani szál vonult előtérbe némi gyerekkori visszaemlékezéssel. A színészek nem rosszak, itt is Mikkelsen az aki nagyot alakít, pedig nem ő volt a főkarakter. Barátkoznom kell még vele! |
2013-12-10 14:24.11 |
Georges Méliés klasszikusa még a film megjelenésének legelső korszakába kalauzol el minket. Felesleges az effektekről beszélni, meg miegyébről. Ez a film rakta le minden FILM alapját, ennek inkább ma már filmművészeti és filmtörténeti értéke van. Oly nagy alkotás, amit ha Scorsese nem magasztal a Hugoban, akkor két Oscarral kevesebbet kap, és akkora alkotás, ami minden filmes lista kronológiai sorrendjének első helyén áll. A hold a rakétával a szemében pedig szimbólum lett. Szimbólum a mozgóképek ereje mellett.
Filmek szerelmeseinek kötelező mű. |
2013-12-10 13:38.27 |
Kuroszava mester mindent beleadott, ami a csövön kifér...
A japán rendezőgéniusz Vlagyimir Arszenyev regényét vitte vászonra 1975-ben. Az eredmény röviden egy bársonyosan gyönyörködtető filmgyémánt, melynek értéke állni fog, amíg világ a világ. Na de miről is szól? Ha csőlátású lennék annyit mondanék: Egy szovjet csapatot tipográfiai felfedező túrára küldenek az Usszuri vidékre. Arszenyev kapitány ( szintén így hívják az írót. lehet hogy igaz történet? ) megismer egy helyi férfit aki azt sem tudja hány éves, de a természet minden apró zeg-zugát úgy ismeri, mint ha a saját része lenne. Egy csizma nyomból kikövetkezteti az emberek származását, életkorát egy lenyúzott fából kunyhóra következtet és még sorolhatnánk. A film szól a barátságról. Mert két teljesen más virtusú ember találkozik. Egy városi ember, és egy olyan idős férfi, aki egész életét a rengetegben töltötte. Két ellentétes világ között pedig olyan szoros barátság kötődik, hogy már-már elválaszthatatlanok lesznek. Egy idő után már kiegészítik egymást. A film szól a kötődésről. Mert az idős Derszunak mindene a természet, képtelen lenne nagyvárosban létezni. A film végén mégis rákényszerül és annyira idegen tőle az élet, hogy furcsának találja, hogy a vízért és fáért fizetni kell. Furcsa, hogy nem lehet sátorban élni, és furcsa, hogy nem szabad vadászni és lőni egy városban. Derszunak minden vágya, hogy visszatérjen oda, ahol életének legnagyobb részét töltötte. Csak sajnos a szeme nem engedi... A film szól a beilleszkedéstől való félelemről. Mert amíg csak szó volt arról, hogy Derszu városba költözzön, elfogta a remegés és rettegés. Csak a legvégső esetben tette meg. A film szól a felfedezésről és kalandvágyról. Mert milyen jó és kalandos egy idegen fagyos vidéken nádkunyhóban tölteni az éjszakát és milyen jó lesz visszaemlékezni rá öreg éveinkben. Ez a remekmű nagyon jól fel van építve, nincs benne üresjárat. Rendkívül kalandos, de ugyanakkor tartalmas mű, melyben a lélek mélyére néz a japán rendező zseni, Akira Kuroszava. Nem lehet panasz a külsőre sem. Szemet gyönyörködtető képsorok tárulnak elénk ,akár egy fagyos mezőt látunk, messzi totállal. A Nap fenn az égen, mégis bőrömön érzem a csípő hideget. Ejj azok a messzi totálok... És kifejezetten jó érzés volt a tavaszba menni és látni mindent bezöldülve. Elképesztően gyönyörű film ez kívülről-belülről. A színészi teljesítmény remek. Lehet szó Derszuról, vagy Arszenyevről is. Tapsot érdemelnek mindnyájan. Mindent összevetve egy olyan kötelező alapfilmről van szó, mely szemnek és léleknek egyaránt ajánlott. Egy Szellemi orgazmust láthattunk eposzi megjelenítéssel. Nagyon megkedveltem ezt a filmet, és Kuroszava legjobb filmjei között tartom számon. Aki a filmet, mint értéket szereti, egy láda kincsre fog lelni ezen filmmel. Brilliáns, ragyogó , lenyűgöző! |
2013-12-09 12:10.14 |
Azok a '30-as évek...
Ekkor a gengszterfilm műfaja még pelenkás korában volt. Elkezdődött valami mozgolódás 1930-ban A kis cézár c. filmmel, ami szerintem még elég kezdetleges volt, de adott egy löketet ennek a műfajnak, melynek elég nagy rajongója vagyok. Annak volt egy párja A közellenség címmel, és itt van A sebhelyes ember is. Két év telt el a műfaj megcsillogtatása után, itt sem fejlődött még annyit, hogy lenyűgözzön. Howard Hawks, amerika egyik legprecízebb rendezője itt még csak a szárnyait próbálgatta, a vágásai nem voltak a legjobbak, némely jelenet pedig eléggé elkapkodott volt. Ami a színészeket illeti senkit nem kell agyondícsérni. Paul Muni tette a dolgát, igazából a vágás az arcán nem a tehetségét növelte maximum a karizmáját. De nem összetévesztendő a kettő. A film tényleg gyengén indult, de aztán egy-két helyen nagyon is belejött. Amikor a kocsmárosokat fenyegették az nagyon jó volt, főleg a film végi lövöldözés. Na az a korához képest tényleg ütős volt. Ami itt a mozgató rugó volt az Al Capone élete, mely itt a kis Tonyra vetült ki. Tipikus felemelkedés-bukás motívum uralta ezt a klasszikust. Továbbá itt tűnt fel először a "The world is yours" felirat, ami visszaköszönt a későbbi változatban. Nem akarom Brian De Palma klasszikusához hasonlítani , mert teljesen felesleges. Howard Hawks 1932-ben egy olyan alapot rakott le, amely kitűnő alapanyagként szolgált a későbbi '80-as évekbeli gengszter klasszikushoz. A korát tekintve nem rossz film, de ez is inkább oda sorolandó, hogy alapot és lendületet adott a későbbi iparnak. Az első számomra is ütős gengszterfilm két évvel később jött Mocskos arcú angyalok címmel. Aki nem látta pótolja, mert az már tényleg egy remek darab. Ez pedig egy műfajteremtő irányzat reprezentáns darabja. |
2013-12-08 16:18.51 |
Igazi kultuszfilm!
Persze felvetődik a kérdés, hogy mi is az. Kultusz film az , melyet a világ szinte minden táján ismernek és kedvelnek, de lehet olyan film, melyből a mai napig idéznek, olyan film, amit másolni próbálnak, olyan film, amire sokat hivatkoznak, vagy egy olyan film, amely egy adott korszakot magába sürített. A Szelíd motorosok az utóbbi kategória. Meghökkentően őszintén mutatja meg a '60-as évek végének hippi kulturáját, az adott korszak embereit, szokásait, öltözködését. Egyszóval: KORKÉP. Mindehhez a lehető legfantasztikusabb dalok csatlakoztak, amik tovább emelték a film színvonalát. Maga a történet eléggé halovány volt. Lehet hogy a film nem keményen a sztorira alapozott, inkább a korszak bemutatása akart lenni. Tudjuk főhőseink célját és kész. A cselekmény pedig kellemesen csepereg, ahol kiüresedik ott pedig zenékkel tömi be a lyukat, szóval nincs baj vele. A befejezés számomra egy kérdést vet fel: Miért? Hát picit szomorkás lettem utána. Összességében egy alapfilmmel van dolgunk, amit legalább egyszer látnia kell minden mozi rajongónak. |
2013-12-08 13:51.50 |
Orson Welles az az amerikai filmes ember, akit a tengerentúl kritikusai a mai napig legjobbnak tartanak. Életművét nagyon nagy tisztelet övezi, és a mai napig utalgatnák rá több filmben is. Nemcsoda, hisz az aranypolgár nagyon terjedelmes munkássága és ferde élete egyaránt bélyegként díszeleg sok amerikai polgár előtt.
Ami engem illet, szintén elismerem Wellest és kiváló Shakespeare színésznek tartom amellett hogy jelentős rendező is volt. Bár mindent nem szeretek tőle. Ez a filmje talán kevésbé tetszett nekem. Amivel ezúttal gondom akadt az a tempó, ami eléggé lassan haladt, pedig a film vége nagy katarzisba csapott. A tükrös jelenet valami eszméleti volt, de előtte számomra gyötrelmes lelkizés, vágyakozás volt látható, amiből talán picit sok volt. Pedig a film nem is túl hosszú. Welles jól játszott, de ezzel újat nem mondok, Rita Hayworth pedig olyan kis semleges volt. Nem rossz klasszikus ez, de láttam már jobbat is ebből a korból. |
2013-12-07 20:48.54 |
" Hogy hol a szíved abból ne csinálj ügyet! Tedd a helyére a szobrot!"
Úgy érzem Joseph L. Mankiewicz is inkább szobrot tett a szíve helyére, méghozzá 6 arany bácsikát, és hogy hogyan? Tudni illik az Akadémia mindig is szerette, amikor a filmről készítettek filmet. Lehet az kallódó színészvilág, filmek nyalása ( lást legutóbb Leleményes Hugo stb.), ha a filmről készítünk filmet, az már félsiker. Itt előtérbe került a színész világ minden kisebb nagyobb problémája, mely majdnem két és fél órán keresztül untatott engem, az eredmény pedig nagy nulla. A film története egyértelműen kritikusoknak szólt, persze picit talán át lehet helyezni a való életbe, hogy szélesebb körre lehessen ráerőszakolni, de valahogy nem jött be ez a film. Magyarázhattok bele bármit. Bette Davis az a színésznő, akiből bűzlik a nagyképűség és önteltség. Margo szerepében igen jól lubickolt meg kell mondani, de játéka inkább taszított. A buktató itt Anne Baxter volt, aki egy ilyen Davis-hez hasonló cápát kiütött a helyéről, de ő aztán abszolút nem tudom hogy jön a képbe, hisz színészi játéka valami eszement gyenge volt, inkább fordítva kellett volna elképzelni a szerepeket... habár Margo szerepében is nehezen képzelem el ezt a sikkes kamera elé nem illő nőszemélyt. A rivális filmes oldal top 100- as listáját gyarapítja ez a film, melynek szerencséje, hogy klasszikussá érett az idők során. És ez nem azon múlik ki szereti a fekete-fehér filmeket és ki nem. Mindent nem lehet szeretni, mert irtó nagy sznob lennék, ha mondjuk az én top 10-emet gyarapítaná ez a film. Írtózatosan túlértékelt, szemtelen film. Kritikus vénájúaknak ajánlom. |
2013-12-04 18:36.23 |
Ismét egy Steinbeck regény.
Úgy tudom, hogy az író maga is dolgozott ültetvényen, talán elképzelhető, hogy van némi magánéleti indíttatása ennek a regényének. A napokban írtam az Egerek és emberekről, amit továbbra is a legjobb adaptációnak tartok, most essék néhány szó az Érik a gyümölcsről: Remek film volt, ami tényleg megérdemelte azt a pár díjat amit kapott. Terítéken ismét a szegénység, a munkáért való embertelen teperés. Egy család otthagyja Oklahomát, mert Kaliforniában 700 munkaerőt keresnek. Aztán ahogy útban vannak elkezdenek csöpörögni a furcsaságok. Az álom ott törött össze, amikor a munkások 2 és fél centért szedtek egy kosár gyümölcsöt és nap végéig robotolhattak egy dollárért. Ezt elégelte meg Tom. Gyilkos vagy áldozat? Ezt a kérdést tenném fel, mert nem feltétlenül tekintenék Henry Fondára ( másodjára) is gyilkosként. Csupán a mostoha körülmények tették azt vele, amit tett. Film végi monológja pedig klasszikussá tette a művet. Ami a legborzasztóbb, még ma a XXI. században is vannak ilyen helyek a világban, ahol ekkora az éhezés, munkátlanság, és gyötrelem. Ez a film elévülhetetlen tanmese legyen, mely még így 73 évvel bemutatása után is perzsel. |
2013-12-03 14:30.02 |
Anders Thomas Jensen ért hozzá hogy kell borzolni a kedélyeket.
Nem akarok előjönni az almás filmmel, amit itt sokan előhoztak, nekem az volt a tető. Amennyi "b" betűs kifejezés elhagyta a számat másfél óra alatt az hihetetlen. Egy kicsit nekem is eszembe jutott a Delicatessen, és tudom felesleges hasonlítgatni, de ez a film jobban tetszett annál. A történet se semmi, de inkább a karakterek azok akik domináltak számomra. Elképesztő, hogy Mads Mikkelsen mennyire könnyen veszi a halált, és hogy általában ilyen szerepeket osztanak rá. Keserédes karakter volt a hangosan beszélő srác plüss zsiráffal a hóna alatt. A film végi " nekem nagyobb a labdám" jelenet pedig öröm az ürömben. Mert bár a film egy mélyebb dráma inkább, valahogy mégis mosollyal végződött számomra. Ajánlott darab. |
2013-12-03 13:21.39 |
" Csak meg akartam simogatni..."
John Steinbeck regényei elég nagy népszerűségnek örvendeken a tengeren túlon, és számomra is szimpatikus művek ezek. Az író maga is dolgozott ültetvényen, így írásaiban gyakran ábrázolta a szegény, ágrol szakadt, kiszolgáltatott embereket. Egyik leghíresebb alkotása 1992-ig nem került filmvászonra, míg a későbbi Forrest Gump Den Hadnagya meg nem rendezte. A valaha készült legigazabb és leggyönyörűbb drámák egyikének tartom az Egerek és embereket. Valami elképesztő ereje van az alkotásnak, melyről nyilatkozni is nehéz. Adott két munkát kereső szegény ember: az okos és rátermett George és az erős, de kicsit nehéz felfogású Lennie. Sikerül elszegődniük egy tanyára, ahol nem minden megy úgy ahogy ők tervezték. Lehet baj abból, ha megsimogatunk egy egeret? Ha csak érezni akarjuk a szőrének bársonyosságát? És ha ugyanezt tesszük egy asszonnyal? Ki mit érzett az ominózus jelenetnél? Dühöt? Haragot? Meglepődést? Nálam valahogy összemosódtak a dolgok, és a film befejezése valami sokkolóvá vált. Nem mostanában láttam, de még most is sokszor elmerengek George tettén, akit inkább a jóindulat, féltés, baráti szeretet vezérelhetett. És essen szó a színészi gárdáról: Gary Sinise nemcsak szuper rendező, de színészként is remekül domborít minden filmjében. Szó sem esik rideg arckifejezéséről, mikor megkérdezték volt-e valaha kedvese. A nagyágyú pedig John Malkovich volt, aki talán sosem alakított ekkorát. Talán az Égető bizonyítékban tudott akkkorákat káromkodni, hogy bekómáljak, de itt bizonyította be, hogy érett ahhoz, hogy komoly filmben szerepeljen. John Steinbeck műve egy igaz történet a barátságról, beilleszkedésről, a nőkről , a felelősségről és mindenről, ami felnőtté teszi az embert. Köszönjük Gary Sinisnek a filmváltozatot. 5* |
2013-12-02 16:17.40 |
Egy forgatókönyv anatómiája
Otto Preminger 1959-ben megrendezte Amerika egyik legnagyobb filmjét. A rivális filmes oldal top 250-ét gyarapítja, itt meg csak 42 emberhez jutott el sajnos. Sokan még csak nem is hallottak róla. Márpedig ízig-vérig klasszikussal állunk szemben. Maga a történet nem nagy dobás, egy gyilkosság kinyomozása, bírósági tárgyalás... ma már ebből sokat láthattunk. Ami egyedivé tette az nem más, mint a kiváló szövegkönyv, ami nagyon nagyon sokat dob egy ilyen filmen. Egy kérdés feltevésénél meghökkenni, fejet rázni a válaszon... ehhez már kell valami. Itt is voltak persze Hitchcockra emlékeztető momentumok pl. a kutya a tárgyalóteremben igencsak frappáns húzás volt, ahogy a Ne bántsátok a feketerigót! c. film pohár dobálós jelenete. Amerika ikonja, James Stewart ismét odatette magát, megkockáztatom, hogy a valaha élt legnagyobb színészek egyike nem keveset gyakorolhatott tükör előtt. Összességében alapfilmmel van dolgunk, de sajnos a mai haldokló, ezer sebből vérző Hollywoodra többen kíváncsiak. |