Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Transformers Egy *Import - Angol hangot és angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Időről időre - HBO3, 07:45 |
Vissza a jövőbe - RTL, 08:10 |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 08:20 |
Egy zseni, két haver, egy balek - Film Mánia, 08:35 |
A karácsonyi ajándékok varázsa - Izaura TV, 09:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Kevin Costner (70) |
Paul Freeman (82) |
M. C. Gainey (77) |
Dave Bautista (56) |
Jane Horrocks (61) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Donald Trump - Vélemények |
Szólánc igékkel |
Szólánc-angol szavakkal |
Szólánc melléknevekkel |
A Straight Story - Igaz történet - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Robin Hood |
Ornella Muti |
2014-01-26 20:03.27 |
Hát igen. Ez az, amikor nem kell megmagyarázni miért nézzük meg.
Pálfi György ez a filmet ha jól tudom ezt a művét több száz alkotásból vágta össze és iszonyú sok munka lehetett vele. A montázsolás magasiskolája, ami eddig még egy embernek sem jutott igazánból az eszébe. De ha leülsz elé, akkor kiül a gyönyör az arcodra. El lehet kezdeni nézni, de nem lehet otthagyni. Az első vágásnál már kiabál az ember és fél percenként üvölti annak a filmnek a címét, amire ráismert. Néha meg kellett állítanom egy kis gondolkodás erejéig, de aztán rávágtam a megoldást. Egész büszke vagyok magamra, mert elég sok címet felsoroltam, de persze így is voltak bőven amiket nem tudtam. Igen sokszor előjött a Volt egyszer egy vadnyugat, Sin City, Angyalszív, Kínai negyed, Keserű méz, temérdek Kubrick film és....... na hagyjuk a sorolgatást nézze meg mindenki! Nem az a film, amit története miatt néz az ember. Egyfajta tükör. Ki mennyit látott? Mennyit ismer? Mennyit bír megnevezni? Ilyen film mégegy nincs! Egyedülálló élmény az egyszer biztos!! |
2014-01-25 17:18.09 |
"Ha Isten hal lenne, bálnaként jelenne meg"
Herman Melville regénye a mai napig törhetetlen kultusznak örvend, pedig már 160 éve írta. Szenvedélyes regényt írt egy megszállott kapitányról, aki beleőrült egy fehérbálna támadásába. És ahogy megjelent a film, ez a mű a vászonra kívánkozott. Az eredmény még mindig ütős. Pedig a film felett is eljárt már több mint fél évszázad. Ami ezt a verziót illeti megvan benne az igazi kalóz feeling. És ez az, amit veszettül hiányolok a mai Karib tenger kalózais baromságokból. Gregory Peck rátermettsége bizony nagy leckét ad a mai színészeknek, bár Ahab kapitány őrült szerepe talán még őt is megleckéztette, nem egy egyszerű karakter az biztos. Érdekes Orson Welles feltűnése a pap szerepében. A film kellemesen csepereg és a végére úgy kicsúcsosodik, hogy a karfát markolja a néző. Sajnos az oldalon szinte minden harmadik film befejezését elárulják , így nem javasolnám a történet ismertetőjének olvasását. Alap klasszikus a filmek viharos - sós tengeréből. Nemsokára pedig beköszönt dvd-n. Vétel lesz számomra! |
2014-01-23 21:02.02 |
Billy, Billy! Én mindig tudatom az emberekkel, hogy mennyire kedvelem a munkásságodat!
Ilyen filmet még nem nagyon láthattunk, ezt bizonyítja az itteni szavazatok száma, és a film eleji narráció is. Mert tényleg nem sok film készült a fogolytáborban élők mindennapjairól. Itt pedig megkapjuk ezt csőstül. A helyszín: a híres 17-es fogolytábor, ahol többek között amerikai pilóták is raboskodnak. Betekinthetünk a mindennapjaikba. Hogy alszanak, mit esznek, mivel múlatják az időt...Mindemellett erősebb szál is csatlakozik egy áruló lebuktatásával. Billy Wilder ezen filmje igazi ritka csemege. Mert bár cseppet sem idilli sem a helyszín sem a kor, valahogy mégis lazán és néhol viccesen adja tudatunkra a rendező a filmet. Gondolok a krumplilevesben kimosott ruhára, a nők kukkolására, német tábornok suttyóságára ( Johann Sebastian... Schulz - majdnem zeneszerző :D). persze tudott komoly is lenni a film, de ilyen alkotással nem sűrűn volt dolgunk. Ami még merésznek hatott számomra az az, hogy még csak 1953-at írunk, de már Hitlert parodizálják a film szereplői, ami ekkor még nagyobb szó volt mint manapság! Egyedülálló kuriózum ez a film az osztrák zseni Wildertől. Szomorú, hogy alig ismerik, pedig remek alkotással van dolgunk. |
2014-01-23 20:53.56 |
A Monty Python hasonlat nagyon jó!
Nekem is elsősorban a nagy brit csapat jutott eszembe, de ez mégiscsak skandináv. Mégiscsak svéd. De mégis valahogy annyira, de annyira hajazott a humora Pythonékra, hogy az eszméletlen. Pablo Picasso és a képzőművészet valahogy mindig is közel állt hozzám, kedvelem a festőgéniuszt, de életemben nem gondoltam volna, hogy egy életrajzi film lehet ennyire humoros és abszurd is. Sőt néhol olyan elvont, hogy szavakba önteni sem könnyű. Azok a nagy "genial" meg "Paaaaaaaaaablooooooo" kiáltások, a tetszhalott apa és rengeteg jelenet megnevettetett rendesen. Némi nyelvi poén mellett is ( Franciaországban az agua nem sokat mond, mert ők Eau-nak nevezik a vizet. Ezt elég nehezen tudta megértetni Pablo :D) Kell némi elvont humor érzék és némi képzőművészeti ismeret is a filmhez. Teljesen jó kikapcsolódás. |
2014-01-20 21:58.42 |
Teljesen életszagú!
Steve McQueen második mozija az emberi kapcsolatok mélyére néz. Szerelem, szex, kapcsolatok hiánya és sorsok alakulása. Mindez egy 30-as agglegény életén keresztül. Habár élet? Milyen élet? Milyen élet az, amikor túl a harmadik x-en valaki egyedül él , munka és otthon között ingadozik és néha-néha beiktat egy szexet? Elismerem valami, de nyilván nem sokan vágyakoznak ilyesmiről. Maga a szexfüggőség Brandon esetében árulkodhat valamiről. Valamit nem kapott meg , valami nincs rendben vele. Amikor pedig randira kerül sor elárulja: minek a kapcsolat? úgyis szarság az egész... és ez a világnézet hathatott ki igazán a magánéletére is. Láthattuk nővel, nőkkel, fehérrel, brazillal, de láthattuk férfival is. Nem semmi amiben ő mozgott. A változást pedig húga hozta, de nem is kicsit. Vajon ez a Brandon milyen ember lehet belülről? Filmes szemmel nézve most sincs probléma. A rendezésben nem látok hibát, a szövegkönyv ég a szósztól, a képek pikánsak, mint a chili paprika. És McQueen ismét olyan témát feszeget, ami manapság nem valami gyakori. Ez a mozi jó húzás volt. És egyre kíváncsibb vagyok az új filmjére a rendezőnek. |
2014-01-20 16:38.04 |
Valami olyasmi kering a levegőben, hogy ebből készült a Gru. Hogy ez volt az alapja a híressé vált görbehátú gonosznak és a kis sárga minyonjainak. Hmm. végülis a gonoszság és a melegszív mindkét főhősben megvolt.
Tulajdonképpen aranyos kis mesefilm ez a Megaagy is, szerethető szereplőkkel és egy adag poénnal. Egy délutáni mozinak megtette nekem, de nem kerültem extázisba, mint Szent Teréz (de jó is lenne egy szobor rólam ), a zenei felhozatal pedig tök jó volt. Szórakoztató film, ami azért lehetett volna picit pörgősebb is. |
2014-01-19 21:18.50 |
Steve McQueen... tegye fel a kezét az, aki először mikor meglátta a nevet A nagy szökés sztárjára gondolt. Hát én egy darabig így voltam, de nem telt sok időbe hogy utánanézzek és rájöjjek, hogy ez egy másik McQueen.
Ami a a rendező Steve debütálását illeti: egy erős, nyers és kemény lélektani drámával állunk szemben, amit valóban elég egyszer végigülni. Nyomasztó légkörét szűkszavúsága adja meg igazán. Maga az alkotás egy megrázó, kemény témát jár körbe, a következményeket pedig sokkolóan tárja elénk. Csont soványra fogyott ember, hányással, sebekkel és minden nyavalyával. És hogy meddig lehet egy éhség sztrájkot bírni? Főhősünk 66 napig húzta... ( röhögve emlékszem gyurcsánykára, amikor ő is egyszer "belekezdett" egy ilyesmibe. persze annak nagyobb volt a füstje mint lángja) Mi tette mindezt? Hát az ember mocskos találmánya, a politika. Politikai foglyokról volt szó ugyanis. Nem szeretnék belebonyolódni a dolgokba, egyéni meggyőződésem van a politikáról, de az ilyen alkotások mindig felnyitják a gyűlöletet a szememben. A film mondanivalója értékes, ami miatt viszont nem tartom "jó"-nak az a tempója, ami eléggé lassú volt, többen is látom panaszkodtak erre. Nálam úgy kerek a dolog, ha egy film tanítani akar, de mindezt majdnem hogy "szórakoztató" formában. ( hirtelen eszembe jutott egy másik börtönös darab persze más témával: A kísérlet. No ott is betonkemény mondanivaló van de nem olyan szárazon mint jelen esetben) Vevő leszek a rendező másik két munkájára is. |
2014-01-19 17:58.39 |
William Friedkin ezt a filmjét még az aranykorában csinálta. És mennyire megelőzte a korát. A drog téma leginkább a '80-as években jött elő a filmvilágban, ám Friedkin mozija egy évtizeddel korábban már ezzel foglalkozott.
Kemény zsarufilmmel van dolgunk. Üresjárat nem nagyon akadt a fekete bárban játszódó jelenet és az üldözés pedig szemet kápráztató látvány volt. A legjobban nekem nem Gene Hackman tetszett, hanem a Bunuel filmek majdnemhogy állandó színésze Fernando Rey, aki a negatív oldalt igen erőteljesen képviselte. Összességében egy pörgős, keményvonalú zsarufilmmel van dolgunk, mely ha talán picit kopott is az idők során, bekerült az alapfilmek közé. Méltán... |
2014-01-19 13:21.29 |
" Menjen a pokolba már Atyám!"
A fenti idézet a film elején hangzott el. És mosolyt csalt az arcomra, ahogy az idős férfi fiatal feleséget szerzett magának. Aztán ennyi... Pier Paolo Pasolini egyik legrosszabb filmjével találkoztam a napokban. Szintén olyan eset, ami leírva, könyvben nem rossz, de a filmre vitt változata valami könnyfakasztóan semmit mondó , unalmas és szutykos. Egyetlen egy történet nem volt, ami a kedvembe járt volna, a színészi játék nem valami jó, a rendezés pedig borzalmas. Míg a dekameronban volt valami parázs, valami szikra, ami csiklandozta a szemem, itt semmi ilyen hatás nem volt. Mondanám, hogy teljesen hidegen hagyott, és ez a legrosszabb, ami egy filmmel történhet. Szörnyű! |
2014-01-17 20:24.56 |
Hát most nem azért , de engem sem nyűgözött le így mai szemmel.
Régen persze én is rajongtam érte és video kazettán néztem szinte naponta annyira imádtam. De az ízlése minden embernek változik az idők során. Ahogy most lejött számomra: gyerekes és bugyuta. Maga a gitáros rész is olyan szájbarágós volt, jajj de jó pengetni egyet nagy erősítőkkel... azta de nagy csíntevés baszki... Maga az ötlet hogy visszamegy a srác az apja idejébe még nem rossz, de valahogy az egész olyan bugyuta és infantilis lett az idők során és ez igaz a mű egészére. Valahogy nem is tudom elmagyarázni mi a bajom vele, Annyira túláradóan gagyogó volt számomra, hogy az már gáz. És ez a Michael J. Fox hogy mégis milyen kriminálisan brutálszar színész, hogy arra szavakat nem találok. Egy üres malter lapát jobban grimaszol nála, és más filmjeiben is idegesítő kis csírát játszott szinte mindig ( pl. Jobb ma egy zsaru mint holnap kettő) Kultuszfilm ezt elismerem. A világ szinte minden táján beérett, magába foglalt egy kort és sok embert szórakoztatott... a maga idejében. Nálam már gagyi és divatjamúlt. |
2014-01-17 20:18.47 |
Bocaccio műve a maga idejében is olyan csípős volt és pajzán, hogy már az akkori ember is gondolhatta, ha egyszer feltalálják a filmet, akkor kötelező vászonra vinni. Amit Bocaccio leírt és könyv alakban lehet venni egész olcsón, az egy aranyos kis pajzán életöröm áradat, filmre vitele már kétes volt számomra.
Talán Pasolini az akin kívül alig bírnék elképzelni más rendezőt jelen műre. A regény egy részét leforgatta, de tett hozzá saját kis történeteket is a művész géniusz. Ám az eredmény nálam mégiscsak a középmezőnyben helyezkedik el. Az első három történet valami frenetikus: sírrablás és gyűrű egész ötletes volt, ahogy a hűtlen feleség is , aki a férje közelében köcsög pucoltatás közben szexelt. De a legjobb mégiscsak a magát süket-némának tettető fiú az apácák között volt. De toronymagasan. Ezek nálam még egy ötöst is megérnének, de ahogy írtátok is: a film nálam három negyed óráig működött, aztán ellaposodott, mint egy soknapos lufi. A végére már unalmassá, szárazzá vált, amit nagyon bántam. Pedig a kezdés az betonerős volt. Maga a színészi teljesítmény különösebb dicséretet nem érdemel, hisz túlnyomó részt amatőrök alkották a gárdát. A rendezés és operatőri munka is átlagosnak mondható. És ahogy a nagy Bud Spencer mondta: "Kamerák előtt egy majom is megállja a helyét" - Pártolom azt a nézetet, miszerint az igazi színész a színpadi színész. Pier Paolo Pasolini egy aranyos kis művet tett le az asztalra összességében és hozzá nyúlt egy olyan műhöz, mely mindig is filmre kívánkozott. Nem bántam meg, hogy megnéztem, csak a végét sajnáltam... |
2014-01-14 22:20.09 |
Borzasztóan keserves volt
És most sznobhatást kiküszöbölve írok hidegen, hűvösen arról hogy nem jött be a film. A napokban néztem meg Vinterbergtől A vadászat c. filmet, ami teljesen letaglózott. Mélyen elgondolkodtatott és fantasztikus alkotásnak tartom. Ám a rendező induló filmje valahogy kikerülte szimpátiámat. Tudom, hogy a dogma filmek alapszabálya a kézi kamerás megoldás, de én ettől mindig is undorodtam, így most sem tudta nagyon felhívni figyelmem a gyatra kivitelezés és borzasztó operatőri munka. De nem ez a legfőbb bajom. Azt sem bánom, hogy nincs zenei aláfestés és azt sem, hogy "kamera megy a helyszínhez és nem a helyszín a kamerához". Nem a dogma irányzat alapköveivel van gondom. Csupán nem voltam olyan hangulatban, hogy egy szétcsúszott család idegbeteg vitáit nézzem másfél órán keresztül. Pedofíliával vádolt apa és a többi keserűség az, ami valahogy nem jött át túlzottan. Persze az ember nem ilyennek képzel egy születésnapi zsúrt, de a film egy nagy adag depresszió volt puritán, minimalista kivitelbe csomagolva. Mivel művészeti irányzatot indított sok a tisztelet pont gondolom, de elhiszem, hogy sokakat megrázott a film. Én viszont nem szeretem, ha kellemetlenül érzem magam, miközben nézek egy alkotást. Értékeit fenntartással elfogadom, de a pontozás szimpátia alapján történik. 2* |
2014-01-14 13:11.17 |
Hazudni emberi dolog. Hazudni lehet sokféleképpen, akár jóindulatból is. Lehet hazudni, hogy mentsük magunkat és lehet hazudni rosszindulatból is. Na de beszélhetünk rosszindulatról egy óvodás lány esetében??????
Fenti kérdésem némi filozofálást von maga után. Mert bár kis leányról van szó, aki valószínű még nem tudja úgy felmérni a helyzetet mint kellene. Mit is hazudott a kis Clara? Hogy a csúf, gonosz óvóbácsi ( akit minden gyerek imád), megmutatta neki a fütyijét. És az "égbe meredt". A baj talán ott kezdődik, hogy volt két ostoba gyerek, aki pornó képet mutatott a kislánynak, talán ez indította el a lavinát. A gyanú árnyéka pedig rávetül szegény Lucasra, aki már az első percektől szimpátiát váltott ki belőlem. Borzasztó dühítő film volt egyben: az öklömet szorongattam, amikor Lucast nem szolgálták ki a boltban, amikor megdobálták, amikor elvitték, az a magasfajta megalázás, ami érte az ártatlan emberünket az több mint dühítő volt mindenki számára. De gondoljunk csak bele: a többiek nem tudták, hogy ártatlan Lucas, márpedig egy igazi pedofilra talán mi is így reagálnánk... Lucas sírása a templomi kórusos jelenetnél már majdnem belőlem is ugyanazt váltotta ki. Egy ártatlanul meghurcolt ember, aki iránt csupa szimpátiát tudtam érezni. és ezért... igen ezért mondom azt, hogy mocskosul dühítő egy film ez. De brilliáns. És a befejezés pedig megint csak gondolkodni hagy Thomas Vinterberg bebizonyította, hogy lehet sokkolni a nézőket leszakadó végtagokat evő CGI szörnyek nélkül. Maga a rendezés, színészi játék és tempó is rendben van, de ennek a filmnek a mondanivalója az, ami tényleg szinte kincseket ér. Hogy mennyire hatásos? Hát nézzünk csak körbe. Az elmúlt hozzászólásokból hatalmas viták bontakoztak ki, melyekből pont az jön le, hogy senkit sem hagyott szárazon a mű. És gondoljunk bele, mitől volt félelmetes a dolog: Ez bármelyikőnkkel megtörténhet... |
2014-01-14 12:44.31 |
Amolyan semmilyen film...
Amikor elindult akkor jónak gondoltam. A táj totálban, a némaság, a csenddel való játék nálam Andrej Tarkovszkijt juttatta eszembe. Sár, fetrengés pedig Sztalkert. A szereplők szűkszavúsága, tekintettel való 'beszélgetése' pedig egy másik óriásra engedett gondolni: Ez Sergio Leone. A nyers erőszak is kedvemre való ha filmvásznon látom, így azt hittem semmi bajom nem lehet a következő másfél órában, de tévedtem. A film túllépi az unalmas fogalmát. Mert hogy pusztítóan semmi nem történt benne azt nem mondanám. voltak benne események, de olyan léhán kivitelezve, hogy az álomkór kerülgetett. Zenei aláfestés sem dobta fel a hangulatot, mivel hogy alig volt ( a film eleji némaság persze megteremtett egy atmoszférát , ami brilliáns volt, film közben viszont nem bántam volna némi aláfestést) Mads Mikkelsen a fél szemével sem játszott olyan jól mint szokott és a befejezés sem lett valami ütős. Nem akarom a részleteket feszegetni, ahogy elnézem a film átlagát nem csak én vagyok, akinek nem tetszett a Valhalla rising. 2* |
2014-01-12 20:23.01 |
Az asztalra kell csapni ha Hitchcockról van szó!
Nagyon kedvelem és elismerem a rendező urat. Jelentőségét pedig kár feszegetni, mert tudjuk, hogy alapember a filmvilágban. De igen sokszor vannak filmjei, melyeket úgy érzem, hogy már csak tiszteletből ugyan, de túlértékelnek. Előfordult már, hogy több kultikussá vált alkotásával nem bírtam felvenni a szálat, lehet az a Szédülés, Gyilkosság telefonhívásra, Madarak... Ami az Idegenek a vonaton c. filmjét illeti kultikussá vált: többször idézték már filmekben például a Förtelmes főnökökben is, de mai szemmel nézve már igencsak átlagos. Az összes hitchcocki feszültség eléggé kevés volt, nem volt annyi, mint mondjuk a Londoni randevúban, és ami volt is az mind a film végén összpontosult. Addig meg semmi... lassú, vontatott film volt ez számomra. A színészi felhozatalt nézve pedig teljesen szokványos, senki nem teljesített túl, ahogy a zene és a rendezés sem a legprecízebb saját véleményem szerint... Kultikussá vált igen... kultikussá vált, mert idézik, hivatkoznak rá, beszélnek róla, ajánlják itt-ott, de vannak Alfred bácsinak sokkal feszültebb, izgalmasabb, erősebb filmjei is. 3* |
2014-01-10 22:08.52 |
Hahó Tim itt vagy? Te vagy az az izé... Burton? Aki mindig olyan kis fantázia betyár filmeket csinálsz? Általában tök jó a látványvilág és igen bírom a haverod Dannyt. Jó zenéket szerez a munkáidhoz. Animációsban is nyomulsz? Tök jó. Amúgy miért adtad át a rendezői széket? A te stílusod olyan egyedi. Átadhatatlan. Bár ez a Henry gyerek megcsinálta amit kívánt a haza. De mégis... Valahogy nem igazán tetszenek a filmjeid. Pedig elismerem, hogy jó vagy. Tudod mi a bajom? Van egy pengeéles sztori brutál jó karakterekkel, van egy karácsonyi történet kicsit át horrorizálva, tök jó és nincs mégegy ilyen. De miért kellett ennyit énekelnie a szereplőknek????? Amikor elkezdték azt hittem végem, valami hitvány élmény volt számomra. És bármennyire is rövid lett a dolog: nagyon untam, mert minden bája ellenére taszított a Karácsonyi lidércnyomás. örültem, hogy ez a 70 perc eltelt.
Hahó Tim itt vagy? Olvasod soraim? Így is elég nagy vagy hát sajna valahogy nem tudtál szívemhez nőni, talán az ollókezű figuráddal. A világ a lábaid előtt van így is. Hisz te vagy az az izé... Burton |
2014-01-10 19:21.31 |
Fiatal koromban tátott szájjal néztem
És mennyit röhögtem rajta. Főleg a dagadt Huey jellemkomikummal fűszerezett helyzetein. Aztán persze meséltem a suliban, hogy megnéztem a Forró rágógumit, amit szintén nézett pár haverom. Nagyfiúnak éreztük magunkat... Fiatal koromban tátott szájjal néztem És milyen jó is volt. Ott virított a vastag sárga 16-os karika, amivel nem foglalkoztam különösebben. Nagymenőnek éreztem magam, hogy ilyesmit bámulok... Aztán teltek múltak az idők. Megnőttem. Tegnap pedig újranéztem a filmet. Döbbenetes, hogy mennyire más szemmel nézi az ember, amikor már lejött a tojáshéj a fenekéről. Mert a poénok még mindig aranyosak voltak, bár a film külseje már megkopott. De ezúttal nem csak a poénok érdekeltek. Megláttam benne azt, amit korábban nem. Megéreztem azt az érzelmi szálat, ami megkülönbözteti a sok szalagon készült "dugjunkmegmindenkit" filmektől. Adott három srác: a jóképű, a dagi pénzes zsák, és persze a jófiú, aki szerelemre vágyik. És amiért a Forró rágógumi az életből merít az maga a tanúlság: a jófiúkkal bizony mindig kibaszik a szebbik nem. Benji szerepébe annyira bele éltem magam, hogy a film végén majdnem vele együtt bőgtem. Mert szegény kölök mindenét eladta, hogy abortuszt fizessen, utána Niki még éreztetett is vele valamit. És a hős szerelmes felkerekedett... hogy nagyon pofára essen... És bizony hányszor voltam én is jófiú, és néztem, hogy a pofátlan barátnőjüket lekurvázó fültágítós pöcsökre hogy buknak a leányok... A világ nem változik. El lehet mondani hogy a film egy korlenyomat: hisz a korabeli élet valamennyi zenéje, filmje szerepet kapott itt is. James Dean plakát szemet szúrt mindenkinek? Esetleg Paul Anka szuper zenéi? A táncok? A ruhák? Járművek? Márpedig ezeket az alkotásokat (is) hívják kultuszfilmnek nemde? Csinálnak jó filmeket bizony Izraelben is. Érdemes többször is elővenni ezt az eszkimó citromot, csak a lapos tetűvel vigyázzatok, főleg ha jeget árultok! |
2014-01-09 20:53.46 |
Még van bőr...
A Gru c. animációs kalandocska az egyik kedvenc filmem ebben a műfajban. Rendkívül aranyos , szellemes , érzelmes és vicces kis mese az. A tengerentúlon pedig sikeresnek bizonyult a kasszáknál így nem kérdés, hogy pénz szaga van neki. És ahol pénzszag, ott Hollywood... Számomra az első rész a teljes kikapcsolódást jelenti egy olyan történettel, ami ott véget ért, nem feltétlenül igényelt folytatást. Megvolt a jellemfejlődés és pont. Kifejezetten rossz ötlet, hogy Gru már jófiúként nyomja és a szerelmi szál eléggé nyögve nyelős volt benne. Untam de rendesen. A szimpátia lángját a gonosz salsa báros bácsika keltette fel számomra és Csuja Imre hangja, és a végére egész jól belejött a dolog. De addig unalmas volt számomra és ezen nem változtatnak a kis minyonok, Gru és a jó zenei betétek sem. 3* |
2014-01-09 20:45.59 |
Alapkő a filmművészetben!
Ha fel tudnám sorolni hány helyen hivatkoznak rá, idézik, ajánlják, tanítják, beszélnek róla ... hát akkor tudnék valamit. Szergej Mihajlovics Eisenstein 1925-ben megcsinálta minden idők egyik leghalhatatlanabb filmjét, amivel megteremtette a montázsolás technikáját. Művét pedig beválogatták abba a piszkos tizenkettőbe, amit a brüsszeli világkiállítás alkalmából neveztek ki a legjobb filmeknek. Méghozzá első helyezete lett a Brüsszeli tizenkettőnek. Ami a filmet illeti egész pörgős! A filmet 5 jól elkülönített részbe szedte a rendező, ami persze összefügg. És üresjárat szinte nincs is. Mindig akad min izgulni, a zenei aláfestés pedig rettenetesen feszültté teszi a művet. Bár korához képest szokatlanul erőszakos, mégis érzelmeket vált ki az emberből. Az odesszai lépcsős jelenet nagyon erős volt a lelőtt kisfiúval és annak anyukájával. És hát babakocsi... Aki legyőzte Al Caponét c. filmben is visszaköszönt és még Nielsen bácsi is kiparodizálta. A valaha készült legnagyobb és legfontosabb filmek egyike a Patyomkin páncélos, amin én egész jól szórakoztam és művelődtem is egyben. Mindössze egyetlen kivetnivalóm a kommunista fennhang volt, lévén hogy propaganda filmről van szó ( még Lenint is idézik az elején), de ennyi megbocsátható ennek a mesterműnek. Nagyon gondolkodtam az öt csillagon , de egyenlőre négyesen hagyom. Rágódok egyet még rajta. |
2014-01-08 13:36.33 |
Fritz Lang első hangosfilmje!
Egy egész hangulatos krimiről van szó, mely kapásból bedob minket a mélyvízbe. Berlint látjuk a 30-as években, amit rettegésben tart egy gyilkos. Mivel sokszor a rendőrség is tehetetlen, ezért a rosszfiúk is beszállnak az ádáz hajszába, hogy kézre kerítsék a gyilkost. Maga a karakter egész jó volt, egy stílusos füttyös gyilkost láthattunk , akit Peter Lorre játéka örökérvényűvé tett. Amit Lorre leművelt a film végi pincés jelenetben az a színjátszás egyik legmagasabb foka, és elmondhatjuk, hogy Lang filmjeiben mindig akad valaki, akinek játékát vaskos évtizedek alatt sem sikerül űberelni. A Metropolissal ellentétben itt kevesebb szimbólumot találunk, inkább jellemrajz kerekedik ki a filmből. Német hanggal eléggé furcsa volt látni az alkotást. Viszont elég érthető volt a szöveg, sokszor a feliratra sem kellett figyelnem. Ritkaság az, hogy ilyen szép kiejtéssel beszéljenek egy filmben ( talán Kubrick műveiben van még nagy szerepe ezeknek), bár láttam már Cobra 11-et németül, akik csapnivalóan beszéltek... Összességében jól telt ez a majdnem két óra. Fritz Lang pedig felkerült a legigényesebb rendezők listájára nálam. 4* |
2014-01-08 13:29.42 |
"Félek a görögöktől és azok ajándékaitól"
Kapásból kijött számomra a Vergilius idézet. Marco Ferreri nem rossz rendező, de nem is tudom. Valahogy finnyás voltam A nagy zabálástól. Inkább a mondanivaló az , ami valahogy nem jött át. Nem tudom miféle társadalom kritikát láthatunk benne, számomra nem igazán jött le ilyesmi, talán az emberi lealjasodás az, amit megláttam. Ami számomra kitűnt a filmből az a nihilizmus legfelsőbb szintje. Amolyan 'Mi a f*sznak éljek, inkább halálra zabálom magam'. Kicsi prostizás, szex, rengeteg étel a lehető leggroteszkebb módon fogyasztva, fingás, böfögés az ami belepte ezt a filmet, bár az undoron lehetett volna még csavarni picit. A film vége az, ami a sok fekete humort, gúnyt és kárörvendést magában hordozta. A szereplők mind kitettek magukért, Mastroianni és Noiret volt a legjobb, de sajnos a játékuk kevés ahhoz hogy felértékeljem a filmet. MOHÓSÁG. Mohóság, mint főbűn jó motívum volt. Némi nihilista halálra zabálás, szex, és bélgázzal telt két órám, ami picit lassú volt. Nálam közepest érdemel Ferreri munkája. |
2014-01-07 12:49.24 |
Magyar szokás szerint köpködünk arra, ami a miénk. Hány ismerősöm ment ki Ausztriába dolgozni és jött haza két hónap múlva. Miért? Mert egy másik drága honfitársunk keresztbe tett neki... Hány ismerősöm panaszkodott, hogy összetörték/karcolták/bevásárló kocsizták a verdáját külföldön... és milyen jó volt, amikor az illető magyarul tagadta le a tettét. És milyen elgondolkodtató, hogy a bécsi metróban is magyarul van kiírva, hogy ne lopjunk. Sajnos erről mi tehetünk, mert egy ilyen rossebb baszta nép vagyunk...
Ami a filmeket illeti: nyakig gázolunk a gagyi, értéktelen, vállalhatatlan vígjátékokban, ilyen Idegölő, Ámbár tanár úr stb., ha meg csinálunk valamit, ami nem áll be a sorba... akkor meg az a baj. Aztán megyünk politizálni meg szidjuk X pártot, meg Y pártot, de először a fejünkben kéne rendet rakni... Hajdú Szabolcs az utóbbi évek legeslegjobb magyar filmjét csinálta meg ezzel a Bibliotheque Pascallal. Mert ő mert... és megcsinálta. Amúgy is kedvelem A Fehér tenyér miatt, ami szintén roppant jó film. Na de mi a bajunk ezzel a filmmel? nézzük mit sorolatatok fel művelt kritikus barátaim: "Öncélú" - Mitől lenne az ? Adott egy nő, aki nem tudja irányítani életét. Viszik, hozzák, nem szólhat vissza. Apja beteg lesz, és ki kell mennie vele Németországba, ám az apa nem számolt a kislánnyal. Így Mona csöbörből vödörbe kerül. Átviszik Angliába. Prosti lesz belőle, bedrogozzák. Mit remélhet? Kis pénzt? Mert van egy lánya, aki éhes! Van egy lánya, akiről gondoskodni szeretne, és jobbá szeretné tenni a saját és lánya életét. Nem kedvtelésből lett prosti. Hasonló témát boncolgat A csóró és a Mamma Róma c. film is. Azok is öncélúak???? "Beteg" - Már bocsánat, de ez nem az a történet, amit csilllámpónikkal meg szivárványokkal el lehet mesélni. Bizarr képeket adott nekünk az a bizonyos Bibliotheque Pascal, ahogy irodalmi/történelmi szereplőkkel lehetett szexelni. Jeanne d'Arc és persze Desdemona a latex ruhával... Szörnyű világ volt az az emberi pervezió határtalanságával kérem. kár is lenne szépíteni a dolgokat. "Művészkedős" - mit értetek ezalatt nem tudom, talán a bizarrabb jeleneteket vagy a képi világot? Mert a képi világra az egész magyar filmiparnak csoroghat a nyála, ilyen szép kamerabeállításokkal, fényképezéssel, operatőri munkával, ilyen kivitelezésben NEM készült magyar film az utóbbi időkben. Elképesztő volt minden tengerparti rész, szemet kápráztató volt a bordélyház belső "pincéje", és az álomszerű jelenetek pedig tapsot érdemelnek. A vágás isteni. Főleg a film végénél: egy snitt Angliai bordélyház, egy snitt erdélyi gyerekaltatás... perfect A film vége pedig katartikussá tette a művet. Ahogy a bútorboltban "megfőzte" az ebédet Mona az majdnem könnyet csalt a szememre. Úgy ahogy a hivatali férfi emberiessége és empátiája is. A színészek is jót alakítottak egytől egyig. Összességében a Bibliotheque Pascal egy kőkemény történetet elmesélő mű lehengerlő látványvilággal és némi bizarrnak ható jelenettel megfűszerezve. Aki egy trailer alapján elítélte annak elég sok ész lehet a fejében mit ne mondjak. Ahogy olvastam egy kritikában: Van aki a limonádét szereti és van aki a törköly pálinkát. De tudjuk ... ez a film beteg.... és magyar |
2014-01-06 16:57.47 |
"Mama, Mama, meghalok a hidegtől.... Rosszul vagyok... Mondd meg te nekik, hogy engedjenek ki... Mama!!!!"
Ki érzi át a kis Ettore fájdalmát? Betegen ágyhoz kötözve, egy vödörrel az ágy alatt... Kín és keserves fájdalom, amit Pasolini lefestett filmjével. Ledöntötte a falat a szép , romantikus ábrázolásról és a hideg nyers valóságot kapjuk. A rendező második filmjében egy anya és annak fia kapja a főszerepet. Az anya egykor prostituált volt, de felhagyott a munkával és elköltözött fiával egy új élet reményében. Fiának szeretett volna szép jövőt. Óvta a rossz nőktől, a bűntől, olyan barátokat szeretett volna fiának, akik tanulnak és nem az utcán lófrálnak naphosszát. Ám Mamma Róma egykori stricije felbukkant és jócskán keresztbe tett a kétszemélyes családnak. Hogy ez a Franco Citti mekkora egy szemét volt. A csóróval ellentétben itt már nem táplált szimpátiát a néző felé, ellentétben az ex-prostival akit Anna Magnani lehengerlő és döbbenetes alakítása tett feledhetetlenné. Ebben a filmben aztán tényleg benne volt az élet sava-borsa. Szeretet, féltés , félés, gyűlölet, fájdalom, szegénység... és minden annyira de annyira élesen, hogy arról órát lehetne adni. A filmhez ismét klasszikus zenét választottak, amik megteremtették a feszült , fenyegető légkört és lám: micsoda paradox dolog ez: Róma... a napfény, szerelem, romantika, és az ízek városa hirtelen hideg pokollá változott, melynek lecsúszott szereplői napról napra élnek. Pasolini egyik legjobb filmjével van dolgunk, melyről érdemleges vélemény nem nagyon született ezen az oldalon , csupán szemetelések és sablon szerint agyon dícsérő ( színészek, rendezés, zene stb.) kommenetek. Remélem hozzájárultam a topic színvonalának emeléséhez. |
2014-01-06 11:08.30 |
"Ne hívj Vittorionak. Vittorioból sok van, de csóróból csak egy!"
Döbbenetes debütálás volt Pier Paolo Pasolini részéről ez az 1961-es műremek. Nem is tudom sorolhatjuk-e a neorealista irányzathoz, de úgy érzem megvan rá az esély. Az ekkor már picit megkopott irányzatba új életet lehet szókimondó és szemtelenül őszinte filmjével a rendező. A társadalom alsó rétegében élő emberek mindennapi küzdelmeit vette sorra Pasolini, ami azért eléggé döbbenetes dolog: megélhetési prostitúció és azok kérdései ( gondoljunk a Stellával való ismerkedésre, édesanya prostitúciójára), éhség és étel szerzés, kiszolgáltatottság. Senki nem szeretni így élni. A főhősünk akit Csórónak hívott mindenki valójában sosem dolgozott, csupán lányokat futtatott, de valahogy mégis azonosulni tud a néző vele. Mondhatjuk rá az imádva utáljuk paradoxot. Ám barátunk sorsa gyökeresen megváltozik és kezdődik a kalamajka. Bach zenéi pedig megadták a filmhez illő tragikus, melankólikus hangulatot. Erős társadalmi és lélektani szálakkal teletűzdelt film. Megéri megnézni! |
2014-01-05 11:13.05 |
Michelangelo Antonioni valóban nagyon jól értett a filmhez. Kiválóan alkalmazta mindig sajátos filmnyelvét, ám mint a legtöbb művészfilm , ez is vagy megfog vagy nem. Egy szűkebb rétegnek készülnek ezek a csodás alkotások, melybe jelen esetben nem tartozom bele túlzottan.
Ezzel a filmmel az a bajom, hogy nincs benne pezsgés, olyan száraz és vontatott volt számomra, hogy két darabban néztem meg. És ami azzá tette az a beleélés hiánya. Ugyanis nem tudtam azonosulni a házassági gondokkal küzdő házaspárral, hisz még nem volt feleségem. Ezt a filmet inkább 30 felett érzik át igazán. A színészi gárda páratlan: Marcello Mastroianni a valaha élt legnagyobb színészek egyike, akit ez a sáros Földgolyó a hátán hordott. Ahogy Moreau és Vitti is. Nem húzom tovább, A rendező nagyon jól alkalmazta a filmnyelvet, csupán én nem tudtam azonosulni az alkotással. Közepes! |
2014-01-04 18:19.54 |
Ez kérem... bivalyerős film volt!
Nagyon odavagyok az olasz filmművészetért, a neorelizmus is igen a szívem csücske Roberto Rossellini pedig megmutatta a világnak hogyan kell filmet csinálni. Mi is a téma? A nácik által megszállt Olaszországban politikai tisztogatások folynak, ám pár hazafi kitart az elveik mellett. Nézzük meg az évszámot: 1945! Égetően aktuális film volt ez kéremszépen és Rossellini nem köntörfalazott. A valóságot és csakis a piszkos valóságot vitte vászonra. Mi van akkor ha háború van? Éhség! Félelem! Szabadság? hát az annyira nem... Mocskos dolog a háború és mocskos egyben a politika is, ez a film pedig kitűnően bemutatta a hatalmak működését. Bár ha belegondolunk megannyi olasz ellenes megnyilvánulás mellett a "felsőbb rendű nép" kritikája is jelen volt Hartmann személyében, aki többször is feltette célzásnak szán költői kérdését. Ha a szereplőket nézzük akkor a végtelen lojalitás és hazaszeretet jut eszünkbe, egymás szeretete, tisztelete és becsülete. Az , hogy senkinek nem adjuk ki a barátunkat még akkor sem, ha egy székbe ültetnek meztelenül és forró vassal égetnek... Ez a film egyben kiváló példabeszéd az emberi hűség mellett is. Minden szereplő végtelenül jól játszott. Don Pietro pedig... le a kalappal előtte, ahogy mindenkivel egytől egyig. 1945 - Elég merész dolgokat vállalt be a film, amiket eddig talán még senki sem. Erőszak sokszor nők ellen, férjét sirató asszony lelövése és a film végi kivégzés... megdöbbentő! A film leges legvége nekem azért néhol az Ötödik pecsétet juttatta eszembe a kínzás és árulásra buzdítás miatt, de a kifejlet más lett picit. A zene pedig éles és kínzó. Végtelenül igazodik a film minden egyes kockájához. Felesleges is tovább ragozni a dolgokat. Roberto Rossellini ezzel a filmmel az olasz neorealizmus talán legjobb filmjét csinálta meg, ami a mai napig döbbenetes erővel bír, a katarzis pedig bele van kódolva. Erősen ajánlott igazgöngy a filmművészet óceánjából! |
2014-01-03 20:27.17 |
Alejandro Jodorowsky művészete már körvonalazódik számomra. A vakond c. filmje is olyan, amiről beszélni sem könnyű...
Ugyebár jelen volt a '70-es években, amikor elindult az a bizonyos éjféli moziláz, melynek alapköve volt Jodorowsky műve. Úgy törte Alejandro és néhány társa ( pl. David Lynch) a független film számára a teret, hogy csak na. A film főhőse egy fekete ruhában támolygó férfi, aki a sivatagot járja fiával és keres egy férfit. Maga a történet szerintem azért háttérbe szorul. Néhol olyan mint ha eltűnne , a film végén saját magam is kérdeztem, hogy "akkor most mi?", nem könnyű értelmezni Jodorowsky filmjeit. Ami miatt viszont jónak tartom A vakondot az a lehengerlő látványvilág, mely mégiscsak figyelemfelkeltő. Erős western feelingje is tarolt nálam, és persze a halom véres és beteg jelenet is hozza a hatását. Néhol azért borzongtam ( karóba húzott gyerekeknél például), de a rendező világa olyan sajátosan beteges, hogy azt meg kell tapasztalni. A jelmezek is rendben voltak. Na és persze mi más mint a hamisíthatatlan Jodorowsky féle szimbólum rendszer megannyi bibliai utalással. Ez a film többszöri nézésre és utánajárásra javasolt. Nem mondom, hogy minden tiszta számomra, mert közel sem lenne igaz. De valami... valami mégis megfogott. És ha egyszer lesz energiám megnézem megint... |
2014-01-02 20:21.28 |
És ismét egy Steinbeck remek...
Az írót nagyonis kedvelem, igazán értékes munkákat tett le az asztalra és jelen művét is igencsak az életből merítette. Adott két fiú: már nevük is a Bibliából ered, felfoghatjuk Káin és Ábelnek akár: a két testvér, aki mégsem jött ki olyan jól egymással. James Dean játszotta azt a fiút, akit apja sosem szeretett igazán. És mit tud tenni egy gyerek ilyenkor? Minden áron ki akarja vívni apja szeretetét, megbecsülését, ha kell felkeresi rég nem látott anyját, pénzt szerez... de a pénz nem ajándék. Kinek mi jutott eszébe a születésnapi pénz ajándékról ? Mit éreztetek annál a jelenetnél? Engem igen sokszor megkísértett az az érzés, amit szánalomnak hívnak, de a pozitívabbik. Már ha van olyan. James Dean azt hozta, amiben vérprofi volt: a lázadó tinit. Az égő szívű, keserű lelkű fiatalt, aki tűzön átmegy az elismerésért. A mai napig ő a legnagyobb vesztesége a filmvilágnak, persze amióta szegény Paul Walker elment közülünk mindjárt ő is 'művészi' szintekbe emelkedett, de azért nem illik elfeledni az igaziakat. ( nem lebecsülésből mondtam) A többi színész is remek volt, de leginkább Dean... És persze ez a film is beleesik abba a helyzetbe, hogy könyvhöz mérik. Hát egészségükre! Elia Kazan mindenesetre pontos és precíz munkát végzett. Steinbeck, Kazan, Dean - egyfajta szentháromság. Remek film életszagú történettel. Alapmű! |
2014-01-01 17:24.35 |
2014-et egy Bombasztikus vígjátékkal indítottam! Ez az idei év első filmje számomra.
Fennt pedig egy jelzővel elárultam, hogy milyennek tartom. Egyszerűen fantasztikus ez a film. Todd Phillips nem tartozik a kedvenceim közé, mert az ilyen Másnaposok, meg Terhes társaság féle filmjei nem igazán nyerték el a tetszésem, itt viszont percenként röhögtem. Mondhatjuk, hogy ez a legjobb filmje Toddnak. Ismét adott egy csapat mindenféle egyéniséggel, hűségesküvel, szűz fiúval, perverz gyerekkel, és okos gyerekkel... és ők szépen bekalandozzák amerika egy részét egy kocsival, majd egy lopott busszal. Vígjátéknak baromi jó volt: mennyit röhögtem a beszólásokon, vicces szitukon.. áh :D Főleg Kyle a négerek közt, na meg a hídugratás, prosztatás élvezés... na és a mondat : " Megöltél egy gepárdot ???? " - ott kész voltam. Persze road-movienak is tökéletes volt, amúgy is szívem csücske az ilyen műfaj. Mit nem mondtam még? Hát a suli feeling ami az egészet átitatta... Kyle tánca meg megintcsak térdcsapkodós volt számomra. Eddig még nem láttam, de most már a legjobb vígjátékok között tartom számom Todd Phillips első rendezését a Cool túrát, melynek történetét magából az életből merítették, poénokkal fűszerezték, és a végére egy igen coooooooooooool film jött ki. Eszméletlen ötös!!! 5* |
2013-12-31 13:14.05 |
Nagyon nagyon sajnálom a filmet, de nálam csak közepesig jutott!
Pedig minden igyekezet ellenére értékes filmnek találom. Nagyon nagyon életszagú története van és a mondanivalója igencsak értékes gyöngy , főleg a mai világban... Bár ugye az idősebb korosztály "gazdaggyerek" betegségének tartja a depressziót, de ez egy olyan dolog, amit nagyon nagyon komolyan kell venni. Úgy tudom, hogy a szakemberek a halálos kórok közé sorolják. Ellenszer pedig akad rá! Elég ha megnézzük Pat figuráját. Találjuk meg azt a kurva napos oldalt. Az összes rossz dolgot fordítsuk arra, hogy jó legyen később a sorunk! És ha kell dobjuk ki Hemingwayt az ablakon! A film mondanivalója igenis értékes és örülök, hogy végre született film, ami felhívta a figyelmet erre a dolgokra! Sajnos a vaskemény üzeneten kívül nem tudok sok jót mondani róla. Nekem eléggé lassan telt el ez a közel 120 perc, többször is beleuntam a filmbe. Voltak benne jó kis jelenetek pedig, főleg a tánc tetszett, de valahogy... valahogy mégsem ragadta meg úgy a figyelmemet, mint szerettem volna. Bradley Coopert mostanában igen felkapták, én nem tartom egy tehetségnek a srácot, de itt azért hozta amit vártunk tőle. A baj Jennifer Lawrence-el van. Azon kívül, hogy semmi maradandót nem játszott, nem emelkedett ki az átlagos sorból még ( sokakkal ellentétben) nem tartom vonzó nőnek sem. Oscar díjakkal nem nagyon foglalkozok, mert az utóbbi időkben a fennhájazás és sznobizmus jelképévé vált az arany szobor, de azért mégiscsak elgondolkodtató, hogy ez a leány 23 évesen már díjat kapott, míg igazi filmes , színészi vénával rendező őstehetségek egész életük során tudtak összeszedni ennyit ( vagy ennyit sem). Vagy éppen kaptak szánalom oscart valami izé... Oscar életmű néven... Na de a film alapjáraton nem rossz. Talán majd másodjára.... |