Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Hotel Transylvania 2: Ahol még mindig szörnyen jó - HBO2, 19:30 |
Get Carter - Film4, 20:00 |
A bárányok hallgatnak - Cinemax, 20:00 |
Boszorkányvadászat - Filmbox Premium, 20:00 |
Carrie - Cinemax2, 20:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Alfre Woodard (72) |
Gretchen Mol (51) |
Tara Reid (49) |
Matthew Rhys (50) |
Keir O'Donnell (46) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Joker - Kétszemélyes téboly |
Gerard Butler |
2017-06-25 01:13.33 |
Mikor a tengeralattjárón szerencsétlenkedtek, már Cybertron a Földnél volt, azt mutatták is, hogy Optimus úton van a víz alá.
Így a helyszínek közötti tájékozódásom kb. ezek után én is elvesztettem:D |
2017-06-25 01:06.58 |
Mivel a képregényeket és a rajzfilmeket nem ismerem, így nekem Sokkolóval nem volt bajom a 3. epizódban.
De így ennek is köszönhető, hogy csíptem az eddigi epizódokat, mert ilyen szinten nem volt viszonyítási alapon és mint Bay-stílusában előadott, brutális látványra épülő nyári popcorn parádék, nálam működtek a filmek. Eddig a pontig:) |
2017-06-25 00:59.58 |
Nem volt rossz, tényleg az utolsó nagy csetepaté az, ami ér valamit, de már ott azt sem értettem, hogy akkor mi van.
Szívják a Föld magját, egy bot segítségével a Stonehenge-n keresztül, miközben Optimus gonosz, de megtér, miután Űrdongó valami csoda folytán elkezd beszélni a saját hangján. WTF!!!??? |
2017-06-25 00:56.07 |
Azt elfelejtettem, hogy igazán én akkor dobtam le a láncot, mikor kiderült, kire vonatkozik az alcím, azaz az utolsó lovag:)
Nem tudom, ilyen típusú dolog van e képregényekben, de ez azért engem rendesen megütött, persze negatív értelemben. |
2017-06-25 00:52.56 |
Nem is értettem, mit keresett itt. Eleinte azt hittem, lesz majd köze az előző részben bemutatott karakteréhez, de semmi. Azt tudom elképzelni, hogy anno több folytatásra aláírt, de csak így tudták belerakni ebbe a filmbe. |
2017-06-25 00:50.55 |
Optimus vs. Dongó nekem is adta, de rövid volt nagyon. Aztán a végső zúzásnál még az jött be, mikor Wahlberg a csajjal össze-vissza zuhan abban a bigyóban és próbálják megszerezni a botot.
De kb. annyi, az összes többi zúzás nagyon lightos lett. |
2017-06-25 00:42.42 |
Ehhez képest még a második résznek is zseniális sztorija van:D
Ne is mond, ez a lovagos Merlines vonal is egy nagy zsákutca volt, de az a II. világháborús visszatekintés se volt piskóta. Amikor pedig kiderült, hogy halt meg Hitler, totál kiégett az agyam. Én a végső harcnál vesztettem el a fonalat ilyen téren, bár az Optimus Vs. Űrdongó bunyó tetszett, de rövid volt. Viszont azt követően egy nagy katyvasz lett az egész a robotharcokat tekintve. Bár amikor Wahlberg meg a csaj szerencsétlenkedtek a bottal, az azért jól nézett ki. Ja, meg amit hiányoltam, az a jellegzetes zene a stáblistánál. Helyette kaptunk egy rövid képsort, ami láttán megint csak a sírás kerülgetett, majd jött egy giccses nóta, oszt jó napot. |
2017-06-25 00:29.35 |
Nekem is a sztori tette be igazán a kaput, meg az a rengeteg baromság. Oké, az eddigi filmek sztorija se kiáltott Oscar-díjért, de ilyen mélyre még egyik rész sem süllyedt.
Néha azt se tudtam követni, hogy hogyan kötődnek egymáshoz a jelenetek. Meg ugye visszahoztak két emberi karaktert a trilógiából, de annak se volt sok értelme. De erre rátett még egy lapáttal ez az új Witwicky-vonal, ami láttán majdnem kifordultam a székemből. |
2017-06-25 00:18.01 |
Én azért a finálétól sem dobtam hátast, az eddigi részek közül ez volt a leggyengébb szerintem. Persze, a CGI-odavolt pakolva rendesen, viszont kreativitást tekintve elég langyosra sikeredett, kb. a 3. rész végén látható eszméletlen zúzás pepitában, csak sokkal ötlettelenebbül kivitelezve. |
2017-06-24 21:25.54 |
Én a 3.-t legalább vagy hatszor láttam, sose untam még, sőt, a film közepénél van egy jelenet, ami minden újranézéskor megérint.
Az utolsó kb. 1 órát pedig sose tudnám megunni, az a finálé pedig látvány szempontjából szerintem még a mostani szuperprodukciókat is simán leiskolázza. |
2017-06-24 20:36.59 |
Szeretem én az elsőt is, de azt már nagyon kimaxoltam :)
De a 3. és a 4. szerintem sokkal stílusosabb, például ezekben a fináléban látható akciójelenetek valami elképesztőek, de az operatőri munka is parádés bennük és szerintem zeneileg is ütik a korábbi részeket. Sztori szintjén meg szerintem mind a 4 film megüti "az egyszerű popcorn parádé" mércét, azaz van egy egyszerű kiindulási pont, amire rá lettek fűzve a zúzások. Nem mellesleg a karakterek mögött is van némi motiváció. De erről elég is ennyi, nekem bejöttek a folytatások, neked nem:) |
2017-06-24 20:17.49 |
Azt még eladta nekem Bay stílusa, de újranézve lehet lejjebb menne az értékelés, sőt, biztos :)
De mostanság nem tervezem elővenni, inkább a 3. és 4. epizódokat fogom újrázni, azok a kedvenceim. |
2017-06-24 20:12.36 |
Nálam eddig a második volt a leggyengébb, még úgy is, hogy négyest dobtam rá anno. De ez kikészített, de tényleg. |
2017-06-24 20:04.14 |
Ennyi ízlésficam még belefér szerintem:) |
2017-06-24 19:58.59 |
Nekem a folytatások is bejöttek, eszméletlen akciókkal vannak tele és zeneileg is baromi jók, azóta is rendszeresen hallgatok bizonyos tételeket az albumokról. Plusz nekem a 3. és 4. részben egy-két drámainak szánt pillanat is működött.
De ez az Utolsó lovag már az én elfogultságomon át nézve is baromi gyenge. |
2017-06-24 19:52.54 |
Megnéztem az új Transormerst és hiába szeretem az eddigi epizódokat, ezt már én se tudtam élvezni. Egy összefüggéstelen katyvasz az egész, ahol az akciók is kifejezetten sótlanok. Jól láthatóan már Bay sem erőltette meg magát, mert egyedi vizualitása is csak nagyon ritkán érhető tetten.
Remélem a későbbiekben hanyagolja a szériát és inkább olyan R-kategóriás szösszeneteket készít majd, mint a Pain and Gain vagy a 13 hours. |
2017-06-24 19:15.50 |
Túl öreg lennék már ehhez?
Kétlem, hiszen mindig is szerettem az egyszerű, de szórakoztató látványparádékat és az eddigi Transformers mozik is (a második epizódot leszámítva) közel állnak hozzám. Hiába köpködte őket a kritika és a közönség, én a folytatásokra is bátran ültem be és eddig nem is kellett csalódnom. De most megtörtént a baj. Az utolsó lovag esetében is mellőztem a rossz fogadtatást és vidáman ültem be a közeli mozi vetítőtermébe, miközben biztos voltam benne, nekem nem fog csalódást okozni a végeredmény. Hatalmasat tévedtem. Kezdeném a sztorival. Az eddigi epizódok története is bitang egyszerű volt, a két dimenziós karakterek A-ból mentek B-be, miközben komplett városok estek áldozatul a robotok háborújának. De lehetett érteni, hogy épp melyik szuper-fegyverért is zajlik a küzdelem és a bot egyszerű figurák is kaptak maguk mögé legalább két mondatban összefoglalható motivációt. Arról nem is beszélve, hogy a folytatások nagyjából figyelembe vették azt, mik is történtek az előzményben. Jelen esetben viszont búcsút mondhatunk a józan észnek és hiába kapaszkodunk a Kihalás korába, az ott történtek nagy része is értelmét veszti. A forgatókönyv nem más, mint egy hatalmas massza, ahol semminek sincs értelme és a szereplők is szinte teljesen ad-hoc módon jelennek meg a különböző jelenetekben. Bevallom őszintén, én az első órában még próbáltam kimatekozni, hogy akkor most mi is történik a vásznon, de egyszerűen belesajdult a fejem. Így inkább hátradőltem és próbáltam élvezni a látványt. De ilyen téren is csalódnom kellett. Pedig Michael Bay az a rendező, akinek még a vérében is kreatív akciójelenetek folynak, de itt jól láthatóan nem volt formában. Sehol egy ütős zúzás, az összes mozgalmasabb képsor teljesen átlagos és a rendező stílusjegyei se vonulnak fel olyan erőteljesen, mint az előző részekben. Tudom, sokak már unják a naplementéket és az alulról fotózott szereplőket, de az ehhez hasonló megoldások nekem nagyon hiányoztak innen. A fináléban látható hatalmas ütközet volt az, ami kellően dinamikusra sikerült és ott volt már néhány emlékezetesebb momentum is, de ezt is a harmadik rész végéből sikerült kiollózni, csak sokkal sterilebb és ötlettelenebb módon. Aztán itt a zene. Steve Jablonsky nagyon sokat hozzátett ehhez a szériához fantasztikus dallamaival, de ez a rész ilyen téren is csalódást keltő. Nincsenek epikus betétek, se drámai tételek, egyedül az előzményekhez szerzett muzsikákat nem érheti panasz, de azok is nagyon ritkán szólalnak meg. Komolyan mondom, egyedül a humor volt az, ami nálam még be is talált. Pedig nem a frenetikus viccekért szeretem a sorozatot, itt viszont tényleg akadt pár egész megmosolyogtató jelenet. És itt vannak még a színészek. Róluk felesleges hosszan értekezni, hiszen annyi dolguk volt, hogy meggyőzően fussanak a robbanások között, néha pedig beszóljanak egymásnak. Egyedül Anthony Hopkins emelkedett ki a többségből, de ő is csak azért, mert jól láthatóan élvezte a forgatást. Sokan biztos azt gondolják, hogy felesleges ennyi szót pazarolni erre a produkcióra és valószínűleg igazuk is van. Azonban számomra sokat jelentett ez a széria, hiszen emlékezetes és szórakoztató élményként élnek bennem az eddigi epizódok, melyeket már többször is újra néztem. Ezért is fáj, hogy az Utolsó lovag ennyire mellément. |
2017-06-23 16:30.34 |
Pont ezért lett volna jobb kezekben a film a laza rendezőpáros kezében, akik eddigi alkotásaik alapján az akcióhoz is jól értenek.
Most meg itt van Ron Howard, aki gyorsan, robotpilóta üzemmódban végigviszi a filmet és annyi. Pedig egy egy ilyen karakter jóval stílusosabb és kreatívabb mozit érdemelne, mintsem egy gyorsan összefoltozott biztonsági játékot. Sebaj, aztán hátha pozitív csalódás lesz a végeredmény. |
2017-06-23 16:10.53 |
Én pont az eredeti rendezőpáros dobbanása óta nem várom a filmet és Ron Howard-nak sem igazán örülök.
Ez a Han Solo-film szerintem megkövetelte volna azt a humoros közeget, amit a 21 Jump Street-es fickók tudtak volna belevinni, de így jobb esetben is csak egy biztos iparosmunka lehet a végeredmény. De aztán cáfoljanak rám. |
2017-06-22 11:45.18 |
A Koponya-szigetben az üreges föld-elmélettel jöttek elő, ha jól emlékszem és ebben a Godzillában is volt valami hasonló, hogy a felszín alatt pihentek a szörnyek, amíg fel nem ébresztették őket. |
2017-06-21 13:17.00 |
Száguldó bomba |
2017-06-17 22:22.49 |
Imax-ben sajnos csak a 3. részt láttam, az odapirított rendesen. De nálam a 2. részen kívül az összes többiben volt olyan momentum a látványon kívűl, melyeket tudtam értékelni. Például a zene, vagy a 3. és 4. részben számomra még a felskiccelt drámai szál is működött. |
2017-06-17 22:00.41 |
Én tuti, eddigi filmeket szerettem, persze csak a maguk agyatlan szórakoztató módján. Ez se maradhat ki. |
2017-06-13 19:29.38 |
A sorozat megtekintése után jöhetett az egész estés mozifilm.
Felkészültem arra, hogy egy eléggé érdekes élményben lesz részem, hiszen ahogy utánaolvastam, kiderült, hogy ez inkább lesz egy elborult Lynch-alkotás, mintsem egy kétórásra duzzasztott Twin Peaks- epizód. Az első fél óra még tetszett is, a felvezetett gyilkossági szál a két új nyomozóval felkeltette az érdeklődésem. De aztán ahogy átkerült a cselekmény a már ismert helyszínre, ott egyre messzebbre kezdett lökni magától a produkció. Azt még értem, hogy a sorozatra jellemző stíluskavalkád mellőzve lett és az atmoszféra is jóval sötétebb tónust kapott, de még így se tudtam mit kezdeni a sztori nagy részével. Laura Palmer utolsó napjainak a részletei ugyanis a szériában is kiderülnek a nyomozás alatt, itt viszont minden lényeges momentumot átélhetünk újra, pontról-pontra kifejtve. És engem itt vesztett el végleg a film. Rendkívül untam, ahogy a már ismert mozzanatok egymásra lettek fűzve, ehhez pedig hozzájött még Lynch elvont stílusa, amit alapvetően nem vetek meg, de itt számomra nem működött. Az elhúzott szürrealista képsorok inkább hatottak izzadságszagúnak, mintsem feszültnek és rémisztőnek. Az utolsó húsz perc volt az, ahol már szabályosan megfájdul a fejem a villódzó képektől és a hangosan ordibáló színészektől. Pozitívumként egyedül Badalamenti ismét szenzációs aláfestését tudnám megemlíteni és néhány mellékszereplő alakítását. De mindent egybevetve, ez számomra nagy csalódás volt. Egy túlnyújtott és néhol piszkosul idegesítő előzmény a Tűz, jöjj velem, amely számomra a már jól ismert történethez szinte nem adott semmi pluszt, inkább csak elvett belőle azzal, hogy részletesen a szemem elé tárta a Palmer lány utolsó napjait. |
2017-06-13 18:44.22 |
Érdekesen alakult a kapcsolatom David Lynch kultikus sorozatával. Az első évadot még pár éve elég gyorsan végignéztem, majd azzal a lendülettel a második szezonba is belevágtam. Azonban a bicskám abba már beletörött és kb. a 6. részig jutottam el.
Nem is olyan régen pedig elstartolt a 3. felvonás és úgy gondoltam, visszatérek Twin Peaks-be és befejezem azt, amit elkezdtem. Így, hogy eljutottam a végére, nem is értem, anno miért kaszáltam el a produkciót félúton. Ott vettem fel a fonalat, ahol anno letettem (jó memóriának köszönhetően az előzmények megmaradtak emlékezetemben) és nagyon gyorsan elértem a fináléig, ami után csak döbbenten ültem és néztem ki a fejemből. Nem véletlenül tartják a nagyra ezt a művet a televíziós és sorozatos berkekben, a Twin Peaks ugyanis tényleg zseniális. A különböző műfaji jegyeket mesterien adagolják az epizódok, a látottak néha zavarba ejtően szürrealisztikusak, olykor kifejezetten drámaik, de ezek mellett humoros jelenetekből sem szenvedünk hiányt. A történetet sem érheti panasz, bár a főszál rejtélyeiből nem minden tisztázódik a befejezésre. És ez így is van rendjén, hiszen a címszereplő város a békés lepel alatt egy szövevényes hálózatot takar, melynek résztvevői közül a legtöbben sötét titkokat takargatnak. Lynch elvont stílusa nekem nem minden esetben szokott tetszeni, de ebbe a szériába tökéletesen passzolt nem mindennapi látásmódja és ez adta meg azt a természetfeletti hangulatot, mely végig kellemesen körbelengte az epizódokat. Bár, ha minden igaz, a csatorna elég sok mindenbe beleszólt a 2. évadban és ez kissé meg is látszik, mivel ott a cselekmény bizonyos pontokon lelassul. De ezen sikerült túllendülnöm, hiszen a mellékszereplőket sikerült ugyanúgy megkedvelnem, mint a főhősöket és a szerteágazó eseményszálak is lekötöttek annak ellenére is, hogy nem mindegyik csatolódott a fősodorhoz. Aztán itt van még Angelo Badalamenti csodálatos zenei aláfestése, mely a már fentebb említett parádés atmoszférához nagyon sokat hozzáad. Egyedül a finálé láttán vontam fel a szemöldököm, az első blikkre kissé összecsapottnak tűnt. Persze, nem azzal van a bajom, hogy sok kérdés megválaszolatlanul maradt, inkább az zavart, hogy bizonyos mellékágak elég gyorsan el lettek intézve. De összességében, ez tényleg egy kiváló széria, emlékezetes figurákkal, szövevényes sztorival, rejtéllyel és misztikummal, no, meg olyan zsigeri hangulattal, mely nagyon gyorsan a néző bőre alá bújik. Ettől kezdve én is Twin Peaks városkájának a rabja lettem. |
2017-06-13 18:16.50 |
A Blumhouse stúdió mostanság elég erőteljesen uralja a hollywoodi horrorpiacot. Alacsony költségvetésű produkcióik minőségüktől függetlenül kifejezetten jól teljesítenek a kasszáknál. Nekem is több filmjük tetszett, például a Sinister első része vagy az Insidious trilógia. Ezért én figyelemmel kísérem munkásságukat és ugyan többször belefutottam már olyan darabokba, melyek nem igazán nyűgöztek le, lelkesedésem sosem bicsaklik meg.
A napokban teljesen véletlenül bukkantam rá egyik új alkotásukra, amely nem igazán kapott komolyabb hírverést. Ez számomra kissé meglepő volt, hiszen a Jason Blum produceri felügyelete alatt készülő horrorok, azért elég erős marketinggel szoktak rendelkezni. Még akkor is, ha az adott mű nem éppen tűnik bizalomgerjesztőnek. A The Veil pedig egész ígéretes, legalábbis első ránézésre. A sztori kellően érdekes és a színészek között is akad két ismertebb figura. Ugyan Jessica Alba és Thomas Jane már láttak szebb napokat is (legalábbis ami a pályafutásukat illeti), de egy ilyen kis költségvetésű darab stáblistáján azért jól cseng a nevük. Én legalábbis kedvelem őket, Alba korlátozott aktori képességeit sikeresen ellensúlyozza dekoratív külsejével, míg Jane azért némi tehetséggel is bír. A történet középpontjában egy filmes stáb áll, akik egy szekta által elkövetett tömeges öngyilkosság helyszínére térnek vissza és az egyetlen túlélőt is magukkal viszik. Céljuk az, hogy kiderítsék, mi állt a tragédia hátterében. Azonban válaszok helyett gonosz erőkkel találják szembe magukat. Nekem már az első percek alatt azonnal eszembe jutott a Ti West által dirigált The Sacrament, hiszen a két alkotás alapjaiban azért hasonlít. Viszont a The Veil egy idő után már természetfeletti erőket is bevon a játékba, így ezen túl el is tűnnek az egyezések. Legalábbis ami a 2013-s filmet illeti, hiszen a kreatív készítők a későbbiekben is előszeretettel nyúlnak más mozikhoz. Ezzel még nem is lenne baj, viszont a Jessabelle-t is jegyző Robert Ben Garant szkriptje egyszerűen képtelen összegyúrni a lopott elemeket egy működőképes egésszé. Sőt, a sztori azon a ponton meg is feneklik, ahol a feltett kérdéseket próbálná megválaszolni. A rendkívül egyszerű felállást sikerült egy nagy katyvasszá gyúrni, ami külön-külön még működhetne is, de így egyben totális pofára esés. A szektás dolog eleinte még érdekes, néhol kifejezetten megrázó is, de ahogy hozzákötik a misztikus szálat, teljesen érdektelenné válik. Az első 40 perc után pedig jönnek a jól ismert jump scare jelenetek is, melyek kifejezetten kiszámíthatóak és erőtlenek. Pozitívumként a helyszínt említeném meg. Nem kell semmi eget verőre számítani, de a sötét erdő és az ott található lepukkant ház azért eléggé hangulatos. Oké, ez így eléggé sablonosan hangzik, de úgy már mindjárt kísértetiesebbnek tűnik, hogy egy tömeges öngyilkosság zajlott le a kulipintyó környékén. A színészek munkája se olyan rossz, bár azért jónak sem nevezném teljesítményüket. Egyedül Thomas Jane alakítása emlékezetes, ő néhol kifejezetten hátborzongató a szekta-vezér karakterében. Jessica Alba pedig hozza a tőle elvárható szintet, azaz szép. Összegezve a dolgokat, igencsak erőtlen kis szösszenet ez, nem is csodálom, hogy nem kapott akkora reklámot, mint a stúdió más filmjei. Ez egy rendkívül sablonos és összecsapott horror, amiben akad néhol értékelhető ötlet, de a készítők sajnos nem ezekre feküdtek rá. Amúgy az is érdekes, hogy a sztoriban elég erőteljesen felfedezhetőek konkrét momentumok a Sinister-ből és a Lazarus-hatásból. Gondolom úgy voltak vele az alkotók, hogy igazán megengedhetik maguknak azt, hogy korábbi alkotásaikból néhány dolgot újrahasznosítsanak. |
2017-06-10 22:19.42 |
Annak ellenére, hogy az első előzetes nem igazán tetszett, kifejezetten vártam ezt a filmet. Elsősorban Tom Cruise miatt, akit alapvetően egy tehetséges színésznek tartok és az utóbbi időben igencsak ügyesen választott szerepeket.
Másrészt a forgatókönyvírók között ott volt Christopher McQuarrie és David Koepp, akik szintén nem rosszak a szakmájukban. A végeredmény azonban csalódást okozott, viszont még így sem tartom olyan rossznak ezt a produkciót, mint a legtöbb kritika. Kezdeném is a pozitívumokkal. Tom Cruise hozza a formáját, meggyőzően vetődik le összeomló épületekről és meredek dombokról, egy emeletes buszon is átbukfencezik és zéró gravitációban is ügyesen repked. Ezek mellett még egész jó poénokat is elejt, de ha arra kerül a sor, a drámai részekben is helyt áll. És igazából az ő karaktere működik a legjobban, hiszen érthetőek a motivációi és a játékidő első felében fellelhető kalandfilmes hangulat is leginkább neki köszönhető. Látvány terén nincsenek gondok. Az akciójelenetek kellően pörgősek és átláthatóak, egy-kettő pedig kifejezetten ötletes is a maga módján. A címszereplő rém is pofás megjelenítést kapott, ahogy az összes többi élőhalott szereplő. Aztán itt van még Brian Tyler zenei aláfestése, amely ha nem is váltja meg a világot, azért passzol a jelenetek alá és néhány igencsak fogós tétellel is szolgál. Mielőtt rátérnék a negatívumokra, azért megjegyezném, hogy a sztoriban azért vannak jó ötletek és érdekes elgondolások, de ezek közül rengeteg zsákutcába futott. Ez leginkább a sztorinak köszönhető. Leszögezném, egy Múmia című akció-dús horror-kalandtól én nem vártam rendkívül összetett cselekményt, szimplán csak egy épkézláb vázat, amire a készítők képesek felhúzni a mozgalmasabb képsorokat és a poénokat. Ez az alkotás viszont próbál több lenni és itt látom a bajok forrását. A Universal stúdiónál ülő fejesek ugyanis arra jutottak, hogy ha már olyan divatosak a különböző filmes univerzumok, akkor ők is alkotnak egyet. Ezt viszont nem lehet olyan ütemben elindítani, mint ahogy azt ők gondolták. A legújabb múmia sajnos egy nagy katyvasz lett, ami egyszerűen nem képes összeállni egy kerek egésszé. Megkapjuk a kötelező háttérinfókat a gonoszról, de ezek túlságosan össze vannak csapva és az ezzel járó misztikus szál is csak lóg a levegőben. Aztán ott van az a rész, ahol próbálják a készítők felvezetni a folytatásokat, de mivel ennek nincs megágyazva, ez is nagyon kilóg a történetből. A fináléban pedig jön még egy csavar, ami aztán tényleg egy hatalmas WTF?-momentum, hogy azt a kötelezően nyitva hagyott befejezés kövesse. Ez így túlságosan összecsapott. Nincsenek kézzelfogható támpontok, a semmiből jönnek elő olyan szálak, melyeknek igazából jelen pillanatban még nincs is jelentőségük. Ehhez a káoszhoz jön még elég sok logikai baki is, melyek közül a legszembetűnőbb a hullaházas jelenet után jön. Főhősünk ugyanis túlél egy elég kemény repülőszerencsétlenséget és aztán pucéran ébred a többi holttest között a kórházban. Aztán vágás és már egy kocsmában ülünk, ahol a kötelező biodíszlet-hölgy azt próbálja meg beadni nekünk és Cruise-nak, hogy csak agyrázkódása lehetett. Na, persze. A mellékszereplőkre kitérve, sajnos ők is elég harmatosak. Russell Crowe a karakterével együtt egyáltalán nem hiányzott ide, a dögös régész csaj pedig csak látványelem. A címszereplőt megtestesítő Sofia Boutella az, aki említésre méltó, de a csúnya nézésen és a kiabáláson kívül ő se sokat csinál. Leginkább akkor van jelenléte a vásznon, mikor oszlott élőhalottként mutatkozik. Összevetve a dolgokat, elég izzadságszagú produkció lett az új Múmia, mely egy pörgős és látványos akció kalandfilmnek még szódával elmegy, de a szörnyuniverzum első lépcsőfokának bizony kevés. |
2017-06-06 11:27.47 |
Több torrent oldalt is használok, de ezt a Diablo-t pont nem. |
2017-06-02 10:23.50 |
Ez csodálatos volt!
Alapvetően én az eddigi DC-mozikat is kifejezetten szerettem (hiába kaptak lehúzó kritikákat), viszont Wonder Woman eredettörténete volt az, ami előzetesek alapján nem igazán csigázott fel. Ennek ellenére nem volt kérdéses, hogy a végeredményt moziban tekintem e meg, hiszen maga a karakter már a BvS-ben lenyűgözött. Szerencsére nem ért csalódás, sőt, sokkal többet kaptam, mint amire számítottam. Egyrészt itt van Gal Gadot, aki már a tavalyi Igazság hajnalában bizonyított számomra, itt viszont tényleg elképesztő, amit leművel. Az eddig se volt kérdéses, hogy ő egy gyönyörű nő, de képes volt arra, hogy a hősies amazon figuráját kellő kisugárzással és érzelmekkel töltse fel. Ennek köszönhetően Diana egy élő-lélegző karakter, akiért tényleg lehet rajongani. A mellékszereplőkre se lehet panasz, külön kiemelném Chris Pine-t, aki kellően szimpatikus hősnőnk partnereként. A gonosz karakterek viszont elég sablonosra sikerültek, de ilyen téren akad egy kisebb fordulat a filmben, ami engem személy szerint meglepett. Azért senki ne számítson világot rengető csavarra, de engem annyira magába szippantott a hangulat, hogy nem számítottam rá. Az akciók kivitelezése is kiválóra sikeredett, ügyesen vannak elhelyezve a történetben és technikailag is hozzák azt a szintet, ami elvárható egy ilyen nagy költségvetésű látványmozitól. Sőt, külön kiemelném Diana első belépőjét Wonder Woman-ként, az valami csodálatos, simán az eddigi év egyik legemlékezetesebb jelenete számomra. A film tempójával sem volt bajom, annak ellenére, hogy a játékidő közepe tájékán kissé lassabb sebességre kapcsol a cselekmény. Ezt egy szükséges lépésnek tartom, hiszen itt kapnak igazán teret az érzelmesebb képsorok, melyek egyáltalán nem sikerültek rosszra. Persze, akad egy-két momentum, mely már kacsintgat a giccs irányába, de a készítők mindig jókor húzzák be a kéziféket. De hogy a negatívumokról is szót ejtsek, a zenei aláfestés például kissé csalódást okozott. Rupert Gregson Williams ugyan felhasználta Hans Zimmer zseniális témáját, de azon felül nem sikerült emlékezetes dallamokkal előállnia. Ez pedig egy ilyen volumenű szuperhősmozinál kevés. És igazából ez volt az egyedüli pontja a filmnek, ami nem nyűgözött le. Pedig itt van a mondanivaló, ami eléggé sablonos és maga a történet se egy nagy durranás, mégis, a kivitelezés annyira profi, hogy még a többször látott elemek se feltűnőek, sőt, ebben a közegben számomra kifejezetten frissnek hatottak. Mindent összevetve, ez egy rendkívül erős szuperhősmozi, egy kiváló hősnővel, szimpatikus mellékszereplőkkel, látványos akciókkal és hatásos érzelmes képsorokkal. Csak így tovább, DC! |
2017-05-30 03:40.33 |
Olyan fasza film, ha kicsit utánaolvasol,láthatod, hogy a rendező az egész dramaturgiát Thomas Mann Varázspalota című regénye alapján készítette el! |