Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Vörös sivatag - Cinemax, 16:25 |
Asterix az olimpián - Film Café, 16:25 |
Egy élet - Filmbox Premium, 16:30 |
Az igazság védője - Mozi+, 16:50 |
Pókember: Hazatérés - HBO2, 17:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Alfre Woodard (72) |
Gretchen Mol (51) |
Tara Reid (49) |
Matthew Rhys (50) |
Keir O'Donnell (46) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Twisters - Végzetes vihar |
Jackie Chan |
2016-08-04 19:00.39 |
Negatív kritikák ide vagy oda, én lelkesen ültem be a filmre, hiszen bíztam a készítőkben és a jól lehúzott BvS-től is remek moziélményt kaptam.
Végül nem is kellett csalódnom, szinte teljes mértékben azt kaptam, amire számítottam: egy rendkívül pörgős akciófilmet, remek poénokkal és kifejezetten jó alakításokkal. Maga a történet jóval egyszerűbb, mint a DC előző két produkciójában, de ide nem is kellett több. De ez így is szenzációs móka volt! A karakterek bemutatását ugyan gyorsan letudja a film, szinte készen kapjuk őket, de így is kellő információt kaphat róluk az egyszerű néző. A tempó emiatt őrült iramot diktál, jönnek a jobbnál jobb poénok és az ütős akciók. Külön örültem annak, hogy Ayer jó szokásához híven viszonylag földhözragadt zúzásokat álmodott a vászonra. Ennek ellenére a CGI-effektekkel sincs semmi probléma. A színészekre se tudnék rosszat mondani. Leto Jokerét ugyan sok kritika érte és az tényleg igaz, hogy keveset tölt a vásznon. Viszont amikor megjelenik, akkor tényleg a jó öreg bohócot láthatjuk. Itt úgymond egy ügyes felvezetést kap a figura, akivel remélem még sokszor találkozhatunk a jövőben. Az én személyes kedvencem Will Smith és Margot Robbie volt, kiválóan testesítették meg a rájuk osztott szerepet. De a legnagyobb meglepetés Jai Courtney részéről ért. Az egyik legrosszabb és legunszimpatikusabb színésznek tartom a tagot, de itt (tényleg fáj leírnom) egész jól alakított. A betétdalokra se lehet panasz, számtalan fülbemászó dal csendül fel a játékidő alatt. A Steven Price által komponált dallamok is nagyszerűek, tételei remekül működnek a képsorok alatt. Összegezve a dolgokat, én egyáltalán nem csalódtam ebben az alkotásban. Sőt, egy igazán szórakoztató és pörgős akciómókát kaptam tőle, amely egy-két jövőbeli DC-mozinak is ügyesen ágyaz meg. U.i: Jöhetnek a kövek:) De nyugi, hiába jött be a film, nem kezdem el levadászni azokat a kritikusokat, akik negatívan nyilatkoztak róla:D |
2016-08-03 21:49.02 |
Neki biztos fog, ebben biztos vagyok.
Szerintem ő hozta létre a rotten ellenes petíciót is:D |
2016-08-03 21:38.54 |
Én is holnap nézem a filmet és mivel nekem bejött a BvS, a kritikák se nagyon riasztanak el tőle. Meg alapvetően számomra a színészi gárda is szimpatikus (kivéve az ezerarcú Jai-t), David Ayer rendezői/forgatókönyvírói munkásságát pedig nagyra tartom. |
2016-08-03 16:33.24 |
Vajon ha leakarjuk zárni életünk egy szakaszát és új alapokra próbálunk építkezni, akkor az addig történteket le kell rombolnunk (mind lelki, mind fizikai értelemben)?
A múltunkban lezajlott események nem tekinthetőek fontosnak? Nem azok formálták személyiségünket olyanra, amilyen most? Hogy dolgozzuk fel egy olyan ember elvesztését, akit szerettünk, de manapság szinte észre se vettük magunk mellett? Ezekre és még sok hasonló kérdésre próbál választ adni a Demolition, amely számomra az utóbbi idők egyik legjobb filmes élményét nyújtotta. Köszönhetően annak, hogy nem igazán közönségbarát módon tálalja a sztorit és a karaktereket. Az alaptörténet adná magát egy végtelenül giccses hollywoodi mozihoz, de a végeredmény egy kifejezetten eredeti szösszenet. A két főszereplő objektívan nézve meglehetősen unszimpatikus. Viszont én mindkettejüket megtudtam kedvelni, mert emberiek voltak. Sőt, olyan típusok keltek életre Gyllenhaal és Watts játéka során, akikből azért manapság elég sok van (feleségétől elhidegült férj, gyermekét elhanyagoló anya). És ugyan ezek a figurák a játékidő során pozitív irányba fejlődnek, még sincs minden a leöntve rózsaszín sziruppal. Ehelyett kapunk rendkívül szomorú jeleneteket, néhol élet-igenlő képsorokat és meglepő módon még a morbid humor is felüti a fejét. Ezek mellé jön még a kiváló rendezés, a nagyszerű zenei betétek és a profi operatőri/vágói munka. Kíváncsi leszek, hogy a szélesebb közönség hogy fog viszonyulni ehhez a produkcióhoz, mert szerintem azok fogják leginkább értékelni, akik az életszagú drámákat szeretik, nem a közhelyes sablonparádékat. |
2016-08-02 16:58.21 |
Sokakkal egyetemben én is elég merész ötletnek tartottam, hogy a Halálos iramban filmeken edződött Justin Lin váltotta le Abrams-t a harmadik Star Trek kalandra.
Félreértés ne essék, én kifejezetten szórakoztatónak tartottam a legutóbbi autós zúzásokat, de a Mindenen túl mégiscsak egy biztos alapon nyugvó sci-fi széria, amihez nem elég az, ha valaki ért a látványos akciókhoz. A végeredmény láttán azonban világossá vált, Lin jó forgatókönyvből képes okos blockbuster-t készíteni. Ugyan a hangulat kissé elüt az előző két epizódtól, de ez azért is lehet, mert a szkript próbált sokkal erőteljesebben igazodni az eredeti széria atmoszférájához. És ezt a készítők ügyesen mentették át a 21.századba. Így a film nemcsak szemkápráztató akciókkal szolgál, de egy egész igényes történettel is, mely próbálja a karaktereket is jobban elmélyíteni és közelebb hozni a nézőkhöz. A színészi játékra panasz nem lehet, már mindenki rutinosan hozza a figuráját. Számomra az különösen szimpatikus húzás volt az alkotók részéről, hogy olyan párosokat tereltek össze, akik együtt még nem nagyon szerepeltek a vásznon. Negatívumnak a gonoszt tudnám felhozni. Bár Idris Elba alakítása kellően meggyőző és érthető motivációval rendelkezik, leginkább csak a fináléban jut játékidőhöz. Összegezve a dolgokat, a legújabb Űrszekerek a nyár egyik legjobb produkciója, amin ugye látszik a szemléletváltás, de ez szerencsére pozitív hatással volt a végeredményre. Az akciók kiválóak, a sztori se rossz, a színészek hozzák a kötelezőt és a zene is rendkívül fülbemászó. U.I: Az első előzetesben használt Sabotage olyan zseniálisan lett elhelyezve a filmben, hogy arra szerintem még azok se panaszkodhatnak, akik nem szívlelik a dalt. |
2016-08-02 14:55.55 |
Úgy tűnik Steven Price a Gravitáció és a Harag után is képes még ütős nótákat komponálni:
http://www.youtube.com/watch?v=Rxwh6rPFpOM Már nagyon várom a filmet, ahogy a komplett soundtracket is. |
2016-07-27 14:20.44 |
Én az enyémet már ejtettem pocsolyába, egyszer az első emeletről is lezúgott, na, meg egyszer illuminált állapotban úgy földhöz vágtam, hogy másnap úgy kellett összerakni, mint egy legót. És még mindig hibátlanul működik:)
Igazából így érthető is, meg ha az ember tényleg értelmes dolgokra használja, akkor nincs gond. De nekem például felesleges lenne, mert tényleg csak hívni szoktam róla, vagy más hívását fogadom, aztán kész. Ezért is érzem úgy, hogy nincs szükségem egy komolyabb készülékre. |
2016-07-27 14:11.05 |
Nekem kb. olyan mobilom van, amihez ma kb. egy ezresér hozzá lehetne jutni, jó kis beton Nokia:D
Sose éreztem a késztetést, hogy százezres, érintőképernyős bigyóval járkáljak, nem vagyok ennek a híve. Akkor te legalább jó tanárokat fogtál ki, nekem nem volt ekkora szerencsém:) Hát, akkor nem kell sok mindent pótolnod az ezerarcú színészlegendától:D |
2016-07-27 13:58.05 |
Hát, az én telefonom annyira képes, hogy ha hívnak, fel tudom venni. Nem is ezen moziztunk:)
Nálunk azért nehéz lett volna kibírni néhány órát szórakozás nélkül, mert a tanárok is elég érdekes figurák voltak. Törin például azért is múlattuk így az időt, mert akinek le kellett volna adnia az anyagot, kb. azt se tudta mit beszél. Füzetbe mindig csak az óra címét írtam le, aztán itthon tankönyvből olvastam át az egészet. De a kedvencem a 70 éves alkoholista fizika tanár volt, aki másnaposan tartott órákat:) Pedig ha Seagal-filmek lennének terítéken, nagy előnyből indulnék, mert az életművének jó részét láttam (sajnos):D |
2016-07-27 13:46.15 |
Töri órán haverral általában youtube videókat néztünk, néha kártyáztunk, nem igazán figyeltünk :)
De így is meglett 77%, ami ilyen hozzáállással szerintem tökéletes. Az viszont biztos, hogy ennyi tudással engem megettek volna emelten:D Nálunk is volt Andalúziai kutya, de ugye középsuliban fakton, ott pedig már volt helye, ahogy a keményebb művészfilmeknek is. Ezekhez már nagyjából hozzá is szoktam, mert Egerben biztos nagy dózist fogunk belőlük kapni:) |
2016-07-27 13:32.41 |
Na, én tőletek már az első nap után kibuktam volna:)
Igazából ha emeltezek töriből vagy magyarból, megcsíphettem volna egy közelebbi egyetemet, ahol kb. ugyanezt tanulhattam volna, de lusta természetem miatt inkább hagytam a francba az egészet:) Így is úgy érettségiztem, hogy kb. a vizsgák előtti napon néztem át a tételeket és ahhoz képest mind elég jól sikerült. Mi általánosban filmet egyáltalán nem néztünk. Középsuliban már igen, csak amiket mutatott a tanár, én már mindet láttam korábban:) |
2016-07-27 13:26.40 |
Köszi az elismerést:D |
2016-07-27 13:24.30 |
Ebben van valami, mert ahogy írtam lentebb, nem voltam valami lángész középsuliban:) |
2016-07-27 13:21.59 |
Szerencsére volt, igaz, csak egy évig lett volna, de felvettem faktnak, így két évig tanultam. Ugyan csak elméletben vettük át a dolgokat, gyakorlati munka nem igazán volt, de azért így is sokat jelentett számomra. Mégpedig azért, mert Egerben a Fősulin felvételiznem kellett még júniusban, amitől paráztam rendesen, de végül csak 5 pontot vesztettem.
Mondjuk nekünk általánosban is volt fél évig, de az a vicc-kategóriába tartozott :) |
2016-07-27 13:02.59 |
Így érthető is. A mi sulinkból is kevés ember megy oda ahova én, de akik ott tanulnak, nem is panaszkodnak. Én magamnak mást nem is tudtam volna elképzelni, mert matekból sík hülye vagyok, meg úgy általában a reáltantárgyakból is:)
A humán dolgok viszont jól mentek, de azokat se szerettem igazán, szimplán csak megragadtak a fejemben :) Számomra végig a média volt az, amit élvezettel tanultam így örülök is, hogy a továbbiakban is ezzel foglalkozhatok. |
2016-07-27 12:52.30 |
Mióta az eszemet tudom, azóta élek-halok a filmekért, úgyhogy ez tűnt a legjobbnak, plusz tanáraim is ezt javasolták.
Köszi :) |
2016-07-27 12:46.43 |
Alapképzés Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán, média szakon. |
2016-07-27 11:51.29 |
Gratulálok, szerencsére nekem is jött tegnap sms :) |
2016-07-25 14:29.22 |
Látom, már az se nagyon jutott el a tudatodig, hogy én miről írtam. Rohadtul nem az a lényeg, hogy lehúzol egy olyan mozit, ami valószínűleg tényleg elég gyenge.
A probléma az, hogy az én szememben rohadtul nem vagy hiteles filmekkel foglalkozó bloggernek, Mégpedig azért, mert aki tényleg oda van a mozgóképekért, az nem fog nézhetetlen minőségben megnézni még egy borzasztó darabot sem. Legalább vártál volna akkor a DVD-megjelenésig. Na, de megint én voltam a hülye, hogy rád pazaroltam az időm. |
2016-07-25 14:06.20 |
Bocs, hogy közbeszólok, de HEKTHOR-nak adott válaszod alapján a szövegértésed se valami erős. Ő ugyanis egy hatalmas öngólra világított rá, amit magadnak rúgtál, de úgy tűnik, ezt piszkosul nem vetted észre.
Amúgy számomra eddig is teljesen hiteltelen voltál, mint "nagy filmkritikus", hiszen meglátásom szerint egyáltalán nem vagy képben a mozi világában. De sebaj, mert most még mélyebbre ástad el magad. Aki képes gagyi kamerás verzióban megnézni egy erősen látványra épülő alkotást, annak szerintem semmit nem ér a véleménye. Mindezt pedig úgy írom, hogy ez a csodálatos mű nekem is baromi ellenszenves, de majd akkor nyilatkozom róla, ha normális minőségben láttam. |
2016-07-23 14:10.40 |
Most kezd befutni a fickó, eddig rendezett egy meglehetősen szórakoztató thrillert/horrort, meg egy baromi stílusos, akció/thrillert, amelyből árad a retro feeling, The Guest a címe. Ha az előbbi nem is izgat, az utóbbira vethetsz egy pillantást, szerintem nagyon jó cucc. |
2016-07-23 14:05.08 |
54369. hozzászólásra tekints vissza. |
2016-07-23 14:00.17 |
Én is hasonlóan jártam, több helyen olvastam, hogy nagyon félelmetes, meg ijesztő, pedig szerintem csak egy rendkívül unalmas és idegesítő kézi-kamerás cucc. Nekem a második része jobban tetszett, persze az se volt valami nagy szám, de mivel ott hanyagolták a found footage stílust, egynek elment.
Erre a folytatásra viszont kíváncsi vagyok, mert a rendező eddigi munkái kifejezetten ötletes és stílusos darabok voltak, remélem itt is tud mutatni valami eredetit. |
2016-07-23 13:43.38 |
Szerintem az eredeti Ideglelés igencsak gyenge darab, de mivel Wingard eddigi rendezései elnyerték a tetszésem, teszek majd vele egy próbát. |
2016-07-21 19:49.23 |
David F. Sandberg rendező 2013-ban készített egy rövidfilmet, amire aztán felfigyelt James Wan, korunk egyik legfelkapottabb horror direktora/producere. Így Sandberg lehetőséget kapott tőle arra, hogy vízióját a széles vászonra is átültesse. Ezzel idáig nincs is gond, hiszen jót tehet a műfajnak egy kis vérfrissítés, főleg akkor, ha fiatal és tehetséges alkotóknak adnak esélyt.
Igen ám, de az Amikor kialszik a fényre keresztelt mozi elég hatásvadász előzetest kapott, emiatt kicsit tartottam is tőle. De ahogy elkezdtek szállingózni a pozitív visszajelzések a végeredményről, úgy gondoltam, egy próbát mégis megérdemel. A sok felvezető szöveg után nézzük is a történetet. Főszereplőnk Rebecca, aki elköltözött otthonról és próbál a saját talpára állni a nagybetűs életben. Azonban öccse még mindig az anyjával él, és a nő igen furán kezd viselkedni, amit már a kisfiú sem tud tolerálni. Mint kiderül, a csonka családot egy gonosz lény terrorizálja, ami a sötétben ólálkodik. Miután Rebecca erre rájön, próbálja megismerni a túlvilági szerzetet és megmenteni tőle testvérét és édesanyját. És akkor itt el is érkeztünk a film legnagyobb negatívumához, ami nem más, mint a forgatókönyv. Szerintem én többet bajlódtam azzal, hogy röviden összefoglaljam a sztorit, mint Eric Heisserer, aki a szkriptért volt felelős. Oké, értem én, hogy egy ijesztgetésre kihegyezett horrornak nem kell végtelenül bonyolultnak lennie, de azért legalább ne félmondatokban intézze el a cselekmény szempontjából fontosnak nevezhető fordulatokat! Itt van ugye a csúnya rém, aki próbál befűteni hőseinknek. Róla annyi derül ki, hogy a múltban szörnyűségek történtek vele és a depressziós anyukán élősködik. Igen, ezek után jöhetne a többi információ, hogy például micsoda is ő. Talán egy szellem, esetleg démon? Tudja a fene, mert ezt véletlenül elfelejtették közölni a készítők. A rendkívül rövid játékidő miatt a karakterek is igencsak felszínesre sikerültek. Leginkább Mario Bello figuráját nagyolták el a készítők és ez azért is probléma, mert ő kulcsfontosságú szereplője a filmnek. Sajnos a színésznő se tudott mit kezdeni szerepével, emiatt sokszor már kifejezetten kínos a játéka. Viszont a főhősnőt megszemélyesítő Teresa Palmer alakításával szerencsére nem volt gond, ahogy az öccsét megformáló Gabriel Bateman-éval sem. Ami viszont meglepett, az az, hogy az ijesztgetések egész jól működnek. Ügyesen vannak felépítve, némelyik nem csak hatásos, de kreatív is. Ilyen szempontból tehát panaszra nem lehet okunk, hiszen már az első percekben belecsöppenünk a rémisztgetések közepébe, melyek aztán szép fokozatosan követik egymást, hogy végül az utolsó 20 percben teljesedjenek ki. És ugyan a film PG-13-s korhatár besorolást kapott (hazánkban 16-os karikával fut), néhány véresebb képsor is helyet kapott a cselekményben. Összegezve a dolgokat, simán lehetne egy kiemelkedő horror a Lights Out, szimplán egy épkézláb történet kellett volna ehhez. Mert így, ebben a formában csak egy viszonylag szórakoztató, néhol ügyes ijesztgetésekkel megtöltött agymenés, melynek a forgatókönyve elég lyukas és összecsapott. |
2016-07-18 21:21.02 |
Nicolas Winding Refn idén mozikba kerülő filmjét nagy várakozás előzte meg, hiszen a direktor ezelőtt még nem merészkedett a horror területére. Az igazat megvallva azonban a Neon démon inkább egy művészien levezényelt misztikus thriller, a rendező kimért, lassú stílusában.
Azt meg kell hagyni, hogy Refn közel sem eredeti témára építette filmjét, hiszen sok produkció dolgozta már fel a hírnév mögött álló sötétséget. A modellszakmáról pedig alapvetően tudni lehet, hogy közel sem olyan csillogó intézmény, mint amilyennek elsőre tűnik. Ennek ellenére én kíváncsi voltam a végeredményre, hiszen egy-két kivételt leszámítva szeretem a rendező munkásságát és úgy gondoltam, ebből az alapanyagból is képes lesz valami érdekeset kihozni. Végül nem is kellett csalódnom. Maga a sztori rendkívül egyszerű. Egy fiatal lány Los Angeles-be érkezik, hogy belekóstoljon a modellkedésbe. Rendkívül hamar fel is fedezik tehetségét és elindul felfelé a ranglétrán. Azonban semmiből való felemelkedését nem nézi mindenki jó szemmel. Az alaptörténet igazából nem más, mint egy váz, amire ráépülnek a szimbólumok, melyek segítségével a készítők bevezetnek minket a színfalak mögé. Ott pedig nem vár minket más, csak a sötétség és a romlottság. Ha elsőre rápillantunk az alkotásra, olyan, mintha egy modellt néznénk: kívülről gyönyörű, viszont semmi egyébbel nem szolgál. De ennél azért Refn ügyesebb. Tény és való, hogy az elvont képsorok megértéséhez szolgáló kulcsot megkapjuk már az első percekben, azért így is akadnak olyan jelenetek, melyeket nem lehet egykönnyen megfejteni. Maga a tempó nem igazán nézőbarát, elég lassan építkezik a film, de ez számomra nem volt zavaró. Sőt, segítette azt, hogy minél jobban elmélyüljek a cselekményben. Ezt a fajta beleélést táplálja a látványvilág és a zene is. A képek elképesztően gyönyörűek, ahogy a színhasználat is. Az operatőr és a vágó nagyszerű munkát végzett, ahogy a zeneszerző is. Cliff Martinez már Refn házi komponistájának is nevezhető és ahogy előző munkáihoz írt dallamai, úgy az itteniek is zseniálisak. Kellően illenek a nem mindennapi képsorok alá, miközben még fülbemászóak is. Ahogy fentebb már említettem, a Neon démon nem igazán nevezhető horrornak. Ez annak is köszönhető, hogy a sztori inkább a szimbólumokra és azok építgetésére helyezi a hangsúlyt, így hatásvadász ijesztgetésekkel nem igazán találkozhatunk. De ezzel nincs is baj, hiszen a kellően elvont sztori alapból sok feszültséget tartalmaz. Sőt, a játékidő utolsó fele olyan, mint egy abszurd rémálom, itt azért már véresebb képsorok is előfordulnak. De ezek bemutatása sem öncélú, inkább művészien szép. Igazából egy olyan jelenet akad, ahol a gyengébb idegzetűek felszisszenhetnek, azonban akik ismerik a rendező eddigi munkásságát, nem hiszem, hogy megilletődnének rajta. A színészekről még nem esett szó. A főszereplő, Elle Fanning alakítása nem igazán nevezhető maradandónak, bár ez annak is köszönhető, hogy őt egyfajta kirakatbábunak használja a cselekmény, akin keresztül bemutatásra kerül, hogyan formálja át a nőket a szakma. A mellékalakok sokkal érdekesebbek, közülük is kiemelkedik Jena Malone és Keanu Reeves. Utóbbi ugyan nem szerepel sokat, de figurája kellően beteges ahhoz, hogy ne feledjük el egyhamar. Összegezve a dolgokat, a Neon démon egy nagyon érdekes darab. Talán nincs annyira elvont, mint Refn előző filmje, a Csak Isten bocsáthat meg, de így is egy remekül összerakott, hangulatos alkotás, amit a nyitottabb nézőknek csak ajánlani tudok. |
2016-07-15 16:45.37 |
Ben Wheatley rendező tavalyi filmjét már elég régóta vártam. Ugyan előzeteseket nem néztem róla, de számomra a színészi gárda és az alapsztori kellően érdekesnek tűnt ahhoz, hogy leüljek a végeredmény elé. Aztán ahogy múlt az idő, elkezdtek szállingózni a megosztó kritikák a High-Rise-ról, de ezek nem tántorítottak el a filmtől.
A történet J.G. Ballard írása alapján készült, akinek a munkásságát én személy szerint nem ismerem. Ennek ellenére érdekesnek tartottam, hogy rengeteg cikk említette, hogy az ő regényeiből (különösen a High-Rise-ból) nehéz mozgóképes adaptációt forgatni. Ebben lehet valami, hiszen Wheatley alkotása elég felemásra sikerült, de ne szaladjunk ennyire előre. A sztori főszereplője Dr. Laing, aki beköltözik egy hatalmas toronyházba. Az épület igencsak impozáns, saját uszodával, edzőteremmel és bolttal is rendelkezik. De ahogy telnek a napok, a lakók között kezd elmérgesedni a helyzet. Ahogy az lenni szokott, a gazdag népek (akik a legfelsőbb szinteken laknak) összetűzésbe keverednek a szegényebbekkel és ez a harc egy idő után már vérre megy. Hol is kezdjem? Sokszor láthattuk már ezt a felállást filmekben, de mégis, elég érdekes ahhoz, hogy mind a mai napig foglalkoztassa az embereket. A High-Rise pedig első ránézésre elég ügyesen foglalja magába a témát. De ahogy halad a cselekmény, egyre öncélúbbá válik a sztori bemutatása, ami a képi világ javára, azonban a karakterek bemutatásának rovására megy. A szereplők egytől-egyig csak lógnak a levegőben és hiába a majd kétórás játékidő, alig tudunk meg valamit a motivációjukról. A társadalmi rétegek egymásnak feszülése is elég harmatosan lett a vászonra álmodva, az egyik pillanatról a másikra válnak ellenségekké. Ez pedig elég nagy hiba, mivel így pont a cselekmény gerince veszik el. Hiába a hangulatos felvezetés, ha utána egy nagy káosszá esik szét a sztori, amelyből később nehéz kihalászni olyan információkat, hogy akkor mi-miért is történt. Ahogy fentebb már említettem, a regényt nem ismerem, de gondolom, ott azért jobban ki van dolgozva a történet. A képi világ és a zene az, ami megemeli a mozi nívóját. Az operatőr remek munkát végzett, gyönyörűek a beállítások, számomra élvezet volt elmerülni a toronyház különböző helyszíneiben. Az aláfestésért pedig a nagyszerű Clint Mansell felelt, aki jó szokásához híven kiváló dallamokat írt. De a betétdalokra sem lehet panasz. És hiába a kidolgozatlan figurák, azért Tom Hiddleston, Jeremy Irons és Luke Evans alakításaiba nem lehet belekötni. Ahogy az épületben elhatalmasodó káosz bemutatására sem, kár, hogy az odáig vezető út tartalmaz elég nagy kátyúkat. A High-Rise egy ígéretes ötletre épülő film, amiből sajnos nem sikerült a maximumot kihozni. Ennek ellenére nem bántam meg a megtekintését, köszönhetően a látványvilágnak és a színészi játékoknak, de többször biztos nem ülök le elé. |
2016-07-03 11:12.37 |
Csontember |
2016-07-03 10:49.34 |
A bűn rendje címen van fent az oldalon. |
2016-07-01 13:56.39 |
Drive? |