Jason13 hozzászólásai

Ugrás Jason13 adatlapjára
elejére ... 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 ... végére

Kaliforniai álom (2016) - Vélemények

2017-01-05 21:41.01

Osztályzatommal itt biztos nem leszek népszerű, úgyhogy először is megpróbálom tisztázni a dolgokat. Sose szerettem a musicaleket és a romantikus filmeket, ez a két műfaj az, melyek rendkívül távol állnak tőlem és csak nagyon ritkán vállalkozok arra, hogy önszántamból leüljek ilyen alkotások elé. A Kaliforniai álomra is csak azért ültem be, mert egyik kedves ismerősömmel kompromisszumot kötöttem, ha ő eljön velem egy olyan filmre, ami csak engem érdekel, akkor majd én is beülök vele valamire, ami engem annyira nem izgat. És ez lett belőle. Útban a mozi felé azért próbáltam jó képet vágni a dologhoz, hiszen a rendező előző munkája, a Whiplash az egyik kedvencem és már nyár óta azt hallani, hogy a La La Land az idei Oscar nagy esélyese lehet. Így már kissé pozitívan tekintettem az előttem álló két órára, plusz a főszereplő párost is kellően tehetségesnek tartom. De a befejezés után alig tudtam kivánszorogni a teremből, annyira megbódított ez a darab és sajnos nem pozitív értelemben. Az operatőri munka és úgy egészében a látvány előtt nekem is muszáj kalapot emelnem, mert ilyen téren tényleg pazar a film. És a történetben is akadtak azért olyan elemek, melyek tetszettek, például a jazz és a mozi világának szembeállítása. Viszont összességében én ezzel nem tudtam mit kezdeni. Hiába a jó színészi játék, a két főszereplő románcán én csak unatkozni tudtam, ahogy a cselekmény nagy részén is. A musical-betétektől pedig az arcomat kapartam. Egyedül a befejezés az, ami valamilyen szinten még tetszett is, mivel az úgy-ahogy megtudott lepni. Nem számítottam arra, hogy a finálé földhözragadtabb lesz, mint a rengeteg cukormázzal nyakon öntött előzmény. De még ezt sem tudtam teljes mértékben élvezni, mert a végére azért még csak belefért egy kis klippszerű, rózsaszín ködben úszó táncikálás. Azt viszont elismerem, hogy objektíve ez nem egy rossz film. Sőt, egy igencsak minőségi alkotás a műfajon belül, amit a romantikus lelkületű nézők joggal szeretnek és ha az Akadémia odaad a készítőknek egy díjat a vágásért vagy az operatőri munkáért, az megérdemelt lesz. Viszont az én ízlésemnek ez nagyon nem feküdt.

Assassin's Creed - Vélemények

2016-12-29 17:54.18

A legjobb szerintem a Silent Hill volt, azt valahogy mindenki elfelejti, pedig az ilyen video-játék adaptációkból az tudta igazán sztoriban és karaktereiben átadni az eredeti hangulatát.

Bad Boys II. - Már megint a rossz fiúk - Legjobb jelenet

2016-12-29 17:39.55

Az tényleg baromi jó akció, de az én kedvencem: Ki a faszom az a Redzsi? :D

- Filmes Sámánok Rendje -

2016-12-24 15:45.04

Igen, esti vacsora előtt még gyorsan csinálok egy vértesztet a családon, hogy biztosra menjek :D

Találd ki a színészt a szerepeiből

2016-12-24 15:36.25

Guy Pearce

- Filmes Sámánok Rendje -

2016-12-24 15:34.14

Kellemes Ünnepeket Kívánok én is mindenkinek! Ma már meg is néztem a kedvenc karácsonyi filmemet, az 1982-es The Thing-et, mindig meghozza a kellő hangulatot az ünnepekhez:)

Sötétség (2016) - Vélemények

2016-12-23 16:53.38

A horror rajongók számára ismerősen csenghet Greg McLean neve, hiszen ő rendezte a kifejezetten ütősre sikerült Wolf Creek első és második részét, de a Fenevad című krokodilos szösszenet is hozzá köthető. Az eddig Ausztráliában tevékenykedő direktor nem is olyan régen átruccant Amerikába és a kisköltségvetésű horrorokra specializálódott Blumhouse stúdió berkein belül készítette el legújabb művét, a The Darkness-t. A bemutató után a nézők és a kritikusok is földbe döngölték a végeredményt, de engem ez nem tántorított el a produkciótól. Pedig lehet jobban jártam volna, hogyha inkább más elfoglaltságot találok a megtekintése helyett. A sztori egy brutális sablongyűjtemény. Adva van egy gondokkal küszködő család, ahol a kisfiú autista, az ő nővére kezd belesodródni az anorexiába és ha ez még nem lenne elég, a szülők között is feszült a hangulat. Egy kis kikapcsolódás gyanánt ellátogatnak a Grand Canyon-ba, ahol a srác talál néhány fekete követ és azokat haza is viszi. Ezek után a lakásban egyre gyakrabban ütik fel a fejüket a paranormális jelenségek és ha a szülők nem járnak a végére a dolognak, könnyen elveszíthetik gyermekeiket. Láttunk már olyat, hogy ordas nagy klisék felhalmozásából végül sikerül kihozni egy igényes darabot. Jó példa erre a szintén Blumhouse stúdió által gyártott Sinister. Azonban ami sikerült Scott Derrickson-nak, az már McLean-nek nem. A forgatókönyv a rengeteg sablon mellett is vérlázítóan gyenge. Hiába próbálja elmélyíteni a karaktereket, ez nem sikerül neki. Feldobja ugyan a labdát a dráma megemlítésével, de azt aztán nem üti le, így a főszereplők problémái csak lógnak a levegőben. Ezzel aztán a kifejezetten tehetséges páros, Kevin Bacon és Radha Mitchell se tud mit kezdeni, így alakításuk belesüpped a film alacsony minőségi szintjébe. A gyerekszínészekről meg jobb inkább hallgatni, annyira idegesítőek. Mint horror, kész katasztrófa a The Darkness. Egyrészt a PG-13-as korhatár besorolás eléggé behatárolta a készítőket, így nagy durvulásra ne számítson senki. De ez még megbocsájtható lenne, hiszen ez alapvetően egy ijesztgetésekre kihegyezett szösszenet. Viszont a jump-scare-ek még arra se jók, hogy ébren tartsák a nézőt. Rendkívül ötlettelen az összes, nem mellesleg kivitelezés terén is piszkosul amatőrök. Ez köszönhető a gyenge operatőri és vágói munkának. Ami értékelhető, az az indián legenda beemelése a sztoriba. Ez se valami eredeti, de kellően érdekes, kár, hogy aztán semmit nem hoznak ki belőle a készítők. Ezt a félresikerült fércművet a finálé koronázza meg, amely akár egy családi matinéba is beleillene. Ez lenne a film csúcspontja, de teljes mértékben hiányzik belőle a feszültség és még az ijesztgetések is bántóan gyengére sikerültek, így az utolsó percek még bevisznek pár rúgást az alapvetően földön fetrengő produkciónak. Kár is ezt ragozni, a The Darkness az idei év egyik legnagyobb baklövése. Unalmas cselekménye, két dimenziós karakterei, levegőben lógó szálai és röhejes ijesztgetései miatt megérdemelte azt a pocskondiázást, amit a bemutató után kapott. Számomra külön szomorú ez, hiszen a két főszereplőt és a rendezőt igencsak kedvelem, de ez bizony közel nézhetetlenre sikerült.

Blair Witch - Vélemények

2016-12-23 14:46.26

Az 1999-es Ideglelés a found footage műfaj egyik meghatározó darabja. Igaz, jóval előtte már a Cannibal Holocaust letette az alapokat és a műfaj virágzását a Paranormal Activity indította el, mégis, Eduardo Sanchez és Daniel Myrick alkotását tartják a zsáner egyik alapkövének. Ez pedig érthető is, hiszen a rendkívül alacsony költségvetés sokszorosát termelte vissza a produkció a kasszáknál és egy olyan marketing kampány állt mögötte, mely előtt még én is kalapot emelek. Viszont maga a film szerintem egy igencsak gyenge szösszenet, piszkosul idegesítő karakterekkel és álmosító cselekményvezetéssel. Sebaj, ennek ellenére sok rajongója van az alkotásnak és az idők során egyfajta kult-státusz is kialakult körülötte. Így nem is volt kérdés, hogy előbb-utóbb előkerül majd a blair-i boszorkány története. Idén bemutatásra is került az új fejezet, mégpedig egy elég tehetséges gárda tolmácsolásában. A rendezői székben ugyanis az az Adam Wingard foglalt helyet, aki letett már az asztalra egy jól sikerült házfoglalós slashert, a You’re the Next-et és egy stílusos thrillert, a The Guest-et. A forgatókönyvírói feladatokat pedig Simon Barrett látta el, aki az előbb említett filmeket írta. Sőt, a marketing is érdekesre sikerült, hiszen az első előzetesek még The Woods címen reklámozták a mozit, majd csak a bemutató előtt derült ki, hogy valójában a Blair Witch harmadik felvonásáról van szó. De vajon a kész műnek sikerült felnőnie az elvárásokhoz? A történet főszereplője néhány fiatal, akik kamerákkal felszerelve bevetik magukat az első részben már megismert erdőbe. Céljuk az, hogy megtalálják az előzmény egyik fontos figuráját, Heather-t, hiszen ő az egyik barátjuk nővére. Azonban hamar világossá válik számukra, hogy a vadonban egy természetfeletti lény rejtőzik. Maga a sztori van olyan egyszerű, mint az előzményé. Nem igazán vannak túlbonyolítva a dolgok és rögtön az első percekben meg is kapjuk az összekapcsolást az eredeti Idegleléssel. Ez viszont kissé erőltetettre sikerült. Azt azonban meg kell hagyni, hogy Barrett előállt néhány ötlettel és próbált magyarázatokat belevinni a forgatókönyvbe, így sokkal jobban körvonalazódik a misztikus történet, mint a ’99-es verzióban. Ez viszont kevés. Az utóbbi időkben ugyanis a kézi-kamerás műfaj rendkívül túl lett használva és a film vesztét is ez okozza. Hiába próbálkoztak a készítők, a zsáner betegségei erősen meglátszódnak a végeredményen. Egyrészt az ijesztőnek szánt jump-scare jelenetek kiszámíthatóak és izzadságszagúak, míg a karakterek az előzményhez híven kifejezetten idegesítőek. Így kapunk egy csomó idegtépő siránkozást és veszekedést, miközben a logikus gondolkodásra se képesek hőseink. Mikor már tisztázódik előttük a baj, akkor is vígan maradnak egyedül, még véletlenül se törekszenek arra, hogy együtt maradjanak. Azt is kiderítik hogy a kedves boszorkány ellen hogyan lehet védekezni, de aztán lazán ellentmondanak maguknak, hogy még véletlenül se legyen esélyük a túlélésre. És ilyen logikai buktatókból még van bőven. Az alkotók a korral is próbáltak haladni, ennek köszönhetően hőseink modern kamerákkal felszerelkezve indulnak útjuknak és még egy drónt is visznek magukkal. Ezeket a kütyüket simán fel lehetett volna használni néhány ijesztgetéshez, de ilyen téren semmivel nem rukkol elő a film. Említettem már, hogy vannak azért itt ötletek, viszont maga a sztori nem csak egyszerű, de gyenge lábakon is áll, így hiába van néhány újítás, ezek nem állnak össze. Teljesen légből kapott dolgok, melyek azért nem néznek ki rosszul, de alapvetően sok értelem nem szorult beléjük. Egyedül néhány véresebb képsornak tudtam örülni, melyekből azért nincs sok, viszont kellően brutálisra sikerültek. Így a sok negatívum után szót ejtenék a pozitívumokról is. A tempó kifejezetten pörgős és ugyan az ijesztgetések nem valami meggyőzőek, de legalább bebiztosítják azt, hogy ébren kihúzza a néző a befejezésig. Az eredeti megtekintése közben én már a játékidő felénél azon töprengetem, hogy fogpiszkálókkal fogom kipöckölni a szemhéjamat, el ne bóbiskoljak a látottak hatására. Aztán a hangkeverés is megérdemel egy piros pontot. Itt nem az ész nélküli zajos effektekre gondolok, hanem a háttérzajokra és az erdőben éjszaka hallható üvöltésekre és sikolyokra. Azok voltak a kedvenc jeleneteim, ahol egy-egy szereplő egyedül bolyong a semmi közepén és a távolból furcsa neszekre lesz figyelmes. Ezek a képsorok tényleg hátborzongatóra sikeredtek. Annak is tudtam örülni, hogy ha csak rövid ideig is, de legalább megpillanthatjuk azt a teremtményt, ami levadássza a fiatalokat. Oké, elég erős Slender-Man utánérzete van, ennek ellenére kellően ütősre sikeredett. És igazából ennyi. A finálé sajnos a szokásos found-footage őrület, azaz mindenki rohangál össze-vissza, jönnek az észnélküli jump-scare-ek és hirtelen stáblista. Összegezve a dolgokat, az új Blair Witch bizony méretes csalódás. Igaz, én jobbnak tartom az eredetinél, de ez nem nagy dicséret. Wingard és Barrett sajnos nem tudtak friss vért csepegtetni a zsánerbe, szimplán csak a legalapvetőbb kliséket lőtték el, szinte ész nélkül. A végeredményre meg ráhúzták a népszerű címet és ennyi. Bevallom, én nagyon sajnálom ezt a produkciót. Hiába nem vagyok oda ez eredetiért, az előzetesek alapján arra számítottam, hogy az ígéretes gárda majd összehoz egy olyan Blair Witch mozit, amit végre én is tudok élvezni. De nem ez történt. Remélem azért a direktor és a forgatókönyvíró pályáját nem töri meg ez a fiaskó, mert szeretnék tőlük még azért olyan erős szösszeneteket látni, mint a You’re the Next és a The Guest.

- Filmes Sámánok Rendje -

2016-12-19 21:58.38

Játékokhoz ha jól tudom sok köze nincs is az AC-mozinak, persze az alapokon kívül. Lehet szerencsésebb lett volna valamelyik részt adaptálni. Na, meg nekem az is szúrta a szemem, hogy PG-13-s besorolást kapott a végeredmény. Arról nem is beszélve, hogy a rendező elmondása szerint a sztori nagy része a jelenben játszódik. Ez se tűnik okos döntésnek.

2016-12-19 21:48.31

Úgy tűnik, hiába próbálkoznak kreatív rendezőkkel, ezek a video-játék adaptációk bukásra vannak ítélve.

Zsivány Egyes - Egy Star Wars-történet - Vélemények

2016-12-19 21:32.03

Mikor jöttek a hírek, hogy a stúdió utóforgatásokat rendelt el, kissé megijedtem. Hiszen ebből általában sok jó nem szokott kisülni és az utólagosan felvett jelenetek beillesztése a már meglévő egészbe több esetben egy hatalmas katyvasszá teszi a végeredményt. A rendező pedig szintén nem épp egy tapasztalt alkotó, ezidáig csak a sokakat megosztó 2014-s Godzillát tette le az asztalra. A kissé aggasztó előjelek ellenére azonban a végeredmény igencsak erősre sikeredett. Maga a sztori ugyan elképesztően egyszerű (kb. az Új remény egyik mondatára húztak rá egy komplett szkriptet), mégis, kiválóan működik és még meglepetésekkel is szolgál. Arról nem is beszélve, hogy talán ez az első olyan SW-mozi ami ténylegesen a háború középpontjába enged bepillantást. Itt nincsenek Jedik, fénykardpárbajok, csak az ellenállás és a Birodalom, akik egymásnak feszülnek. Ehhez igazodva az atmoszféra is kellően komor és ugyan akadnak poénok és egysorosak, közel sem olyan mértékben, hogy megtorpedózzák a kellően ütős hangulatot. A karakterek is jól sikerültek. Nem annyira mélyek és érdekesek, mint a régi trilógia hősei, de a 7. epizód szereplőivel felveszik a versenyt. (Lucas előzményéről meg inkább hallgatok). Az igencsak tehetséges színészi gárda pedig kiválóan kelti életre ezeket a figurákat, akiket ugyan kellő távolságból mutat be a film, mégis lehet velük szimpatizálni és izgulni értük. Egyedül Mads Mikkelsen az, aki nem tud kibontakozni, vele sajnos a Disney nem nagyon tud mit kezdeni (lásd még Doktor Strange). Látvány terén se lehet ok panaszra. Az akciók kellően dinamikusak és jól koreografáltak, a finálé majd félórás csatája pedig az SW-univerzum egyik legemlékezetesebb szekvenciája. Negatívumként a kissé esetlen utalásokat hoznám fel. Míg az Ébredő erőben ezek jól beépültek a cselekménybe, itt csak látványos fan-service-ként funkcionálnak, bár a keményvonalas rajongók (mint én) azért örülhetnek nekik. Csak később aztán kiderül, sokat nem tettek az összhatáshoz. Az utómunkálatok elhúzódása miatt az eredeti zeneszerző, Alexandre Desplat nem tudta vállalni a talpalávaló elkészítését, az ő helyét Michael Giacchino vette át. Ő is egy igen tehetséges komponista, de munkáján látszik az összecsapottság, így igazán erős tételek nem kerültek a filmbe. Viszont a már ismert szerzemények szerencsére mindig jókor csendülnek fel, így ez annyira nem észrevehető. Összegezve a dolgokat, a Rogue One egy kiváló Star Wars spin off, ami önálló alkotásként is megállja a helyét, köszönhetően annak, hogy nem vállal annyit, mint a 7. epizód. Azt gondolom, a Lucas által megálmodott űr-mese nagyon jó kezekbe került a Disney-nél, remélem az eredeti széria folytatásaiban és a további mellékágakban sem kell majd csalódnom.

A mestergyilkos - Feltámadás - Vélemények

2016-12-19 14:34.26

Elképesztően gyenge. Statham általában nem árul zsákbamacskát filmjeivel. A legtöbb egy szikár és véres akció-maraton, melyeket körbelengi a '80-s, '90-s évek zúzásainak nosztalgikus hangulata. A Mestergyilkos se volt ez alól kivétel és ugyan én kifejezetten átlagosnak találtam, maradandó károsodásokat nem okozott. De ez a folytatás egy vicc! Nem is értem, miért kellett második részt kreálni, hiszen az előzmény egy Charles Bronson mozi feldolgozása volt és a kasszáknál se teljesített jól. Sebaj, itt a Feltámadás, amely a kopasz akcióhős egyik leggyengébb szösszenete. Már maga a sztori is elképesztően pocsék, még az alacsony elvárások szintjén is. Főszereplőnk némi közjáték után patthelyzetbe kerül egy gazfickóval szemben és kénytelen elintézni számára három rendkívül jól őrzött bűnözőt. Ez még így leírva nem is tűnhet rossznak, de a kivitelezés tényleg fájdalmasra sikerült. Egyrészt kapunk egy teljesen működésképtelen szerelmi szálat, ahol egyáltalán nincs meg a kémia Statham és Jessica Alba között. Aztán a fő gonosz is egy jellegtelen figura, megmozdulásai inkább röhejesek, mint félelmetesek. De ami feltette erre a borzadályra a koronát, azok a rendkívül túltolt küldetések, melyeket kopasz hősünk visz véghez. Komolyan, az első részben látott merényletek az itteniekhez képest realista dokumentumfilmekbe illenek. A készítőkkel nagyon elszaladt a ló, mert az összes lehetetlen küldetés Asylum szinten mozog, mind kigondoltság, mind kivitelezés terén. Példának okáért főszereplőnk egy nap leforgása alatt elkészíti annak a tervét, hogyan jusson be egy brutálisan őrzött építménybe. És ezt végre is hajtja még ugyanazon a napon., de olyan over the top módon, hogy Ethan Hunt is sírva kérné Arthur Bishop-tól a receptet. A legnagyobb baj mégis az, hogy a film véresen komolyan veszi magát. A készítők pókerarccal adnak elő akkora baromságokat, melyek már paródiába illőek, így a nézők akarva-akaratlanul végigröhöghetik az egész játékidőt. Ami megmenthette volna az összképet az az, ha legalább az akciók látványosra sikerülnek. De nem! Van itt rengeteg pocsék vetített háttér, otromba CGI-robbanások és borzasztóan koreografált lövöldözések. A kedvencem az volt, amikor hősünk egy gumicsónakot használt fedezéknek. Mit ne mondjak, csodálatos! A színészek is elég gyengék, egyedül Statham az, aki hozza a formáját, de mintha ő is alvó üzemmódban bunyózná végig a játékidőt. Alba kisasszony szép, de ennyiben ki is merül jelenléte, szerencsétlen Tommy Lee Jones meg nem tudom, mit kereshetett itt. Hiába szeretem Statham agymenéseit, a Mestergyilkos folytatása egy bődületesen rossz baromság, amely dúskál a hatalmas logikai hibákban, az amatőr módon kivitelezett akciókban és a komolynak szánt, de röhejessé váló jelenetekben. Mindenki jobban jár, ha messzire elkerüli ezt a fércművet.

- Filmes Sámánok Rendje -

2016-12-12 14:27.48

Nálam az első rész egy gyenge Holtpont koppintás, szörf helyett kocsikkal.

2016-12-12 11:07.31

Részemről is jöhet:) Az az érdekes, hogy az első 4 részt egyáltalán nem szeretem, de az 5.,6. és a 7.-t bármikor előtudom venni, nagyon látványos és szórakoztató agymenések, remélem ez is beáll a sorba. Tuti moziban nézem.

Amerika Kapitány - Polgárháború - Vélemények

2016-12-09 15:57.28

Egyáltalán nem lényegtelen, mert a Sony mindkétszer elhasalt a falmászóval, köszönhetően a mértéktelenségnek. A MARVEL ebből meg ha nem is a legjobb szuperhős mozit teszi le az asztalra, végre egy működőképes és karakter hű Pókemberrel szolgálhat, aki illeszkedik az univerzumukba.

2016-12-09 15:47.22

Az eddigi 5 Pókember film Sony produkció volt, ez lesz az első, ami a MARVEL-stúdió égisze alatt készül, csak hogy tiszta legyen a kép.

Transformers: A kihalás kora - Vélemények

2016-12-07 15:15.19

Kb. kettő képkocka volt a Szigetből átmentve, viszont szerintem így is nagyszerű jelenet volt. Plusz ott az utolsó 30-40 perc se volt piskóta, az ott látottakhoz foghatót azóta nem is pipáltam. Bay-t meg szimplán az egyik legjobb látványfilmesnek tartom, nála stílusosabb akciókat manapság senki nem tud rendezni.

2016-12-07 14:24.00

Nekem baromira tetszett ez a rész is és az előzetest elnézve az ötödikre is vevő leszek. Transformers filmet sose a sztoriért néztem, hanem az elképesztően látványos akciók miatt és ilyen téren számomra Bay sosem okozott csalódást.

- Filmes Sámánok Rendje -

2016-12-05 19:28.20

Megjött a Múmia előzetese: http://www.youtube.com/watch?v=ma3uJNDzKIU Bírom Cruise-t és valószínűleg a filmet is moziban nézem, de ez a trailer nem igazán győzött meg. Sőt, kifejezetten spoileres is, pedig ez csak az első kedvcsináló.

2016-12-02 20:11.06

Hát nem, de az eddig felkerültek közül ez köthető a szeretet ünnepéhez:)

Godzilla (2014) - Vélemények

2016-11-30 02:21.36

Szerintem ez a feldolgozás fényévekkel jobb Emmerich verziójánál! Hogy miért? Mert a készítők az eredeti '54-s verziót vették alapul és ahhoz hasonlóan kellően komor a hangulat és a látvány is. A zseniális zenei aláfestésről meg ne is beszéljek. Emmerich egy szórakoztató szörnyes mozit tett az asztalra, míg Edwards egy, az eredetihez hű újragondolást, ami több, mint egy óriás monstrumos szórakoztatás.

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

2016-11-28 18:43.30

Helyes:)

2016-11-28 17:23.40

-Szép idő van ma este, nem igaz? -Ja, csodás idő van. Csillagfény meg éjszaka. Zöld az égbolt. -Hm, zöld az égbolt? -Miért, talán nem az?!

2016-11-28 14:06.04

A gyűlölet

- Filmes Sámánok Rendje -

2016-11-28 10:38.05

Ha már közelednek az ünnepek, itt egy kedves kis karácsonyi novella tőlem: [link] Viccet félretéve, próbáltam minél elmebetegebb sztorit elmesélni, így csak azoknak ajánlanám, akik szeretik a horrort:) Igazából azért is linkeltem, mert érdekelne, mit gondoltok róla. A hozzám közelállók pozitívan nyilatkoztak róla, de kíváncsi lennék, mit gondolnak a "kívülállók":) Ha pedig valakinek még a tetszését is elnyeri, a linkelt oldalon a nevemre kattintva elolvashatja a többi írásomat is, melyek szintén a horror műfajához tartoznak.

Scare Campaign - Vélemények

2016-11-26 21:31.19

Az ausztrál horrorokra érdemes figyelni. Igaz, néhanapján belefuthat a néző gyengébb darabokba, de minőségi mozikból szerencsére jóval több akad. A Scare Campaign című alkotás is a kenguruk földjéről érkezett és számomra már ennyi elég volt ahhoz, hogy leüljek elé. A végeredmény nem is okozott csalódást, sőt! A történet középpontjában egy stáb áll, akik egy afféle “Kész átverés” típusú műsort készítenek, meghintve jó sok horrorelemmel. Egy nap főnökük rávilágít arra, hogy a legújabb epizóddal muszáj lesz szintet lépniük, mert a közönséget már egyáltalán nem hozza lázba néhány ijesztő vicc. Így a stáb vezetője ki is talál egy csavaros és véres forgatókönyvet és indulhat is a forgatás! Maga a sztori egyszerű mint a faék, eleinte még a Grave Encounters-t is eszembe juttatta, bár ott azért másféle show-t forgattak a készítők. A másik pedig az, hogy itt nincs szó természetfeletti erőkről, a Scare Campaign ugyanis a slasher területén próbál érvényesülni és sikerül is neki. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az alapvetően sok újdonságot nem tartalmazó szkript azért tartalmaz néhány fordulatot. Persze, Fűrészt megszégyenítő csavarokra ne számítson senki, de akik nem figyelnek annyira a részletekre, akár még többször is meglepődhetnek. Ez mindenképp nagy pozitívum, mivel manapság elég kevés az olyan kaszabolós horror, ami még épkézláb történettel is rendelkezik. A másik hatalmas pozitívum nem más, mint a hangulat. Nagyon ügyesen van bemutatva, hogyan is épül fel egy ijesztgetős átverőshow és amikor beindul az akció, már mi, nézők is úgy érezhetjük, mintha a stábba tartoznánk. A játékidő nagy része pedig egy lerobbant elmegyógyintézet falai között játszódik, ami már alapból megadja a kellően borzongató atmoszférát. Arra is érdemes kitérni, hogy az első félóra még kifejezetten könnyed, még megmosolyogtató poénok is akadnak, de aztán arculatot vált a film és meglehetősen brutálissá és feszültté válik. Ez pedig nagyszerűen működik, hiszen miután megismertük a stábot és együtt nevettünk velük, sokkal átérezhetőbbek a gyilkosságok. A színészek alakítását se érheti panasz. Oscar-díjra egyiküket se fogják jelölni, de amit megkíván a műfaj, azt könnyen hozzák. Akit külön kiemelnék, az Olivia DeJonge, őt már ismerheti a közönség a tavalyi Shyamalan horrorból, a The Visit-ből. Rá érdemes lesz odafigyelni a jövőben. Fentebb csupa szépet és jót írtam, most jöjjön néhány negatívum. Engem a logikai bakik zavartak igazán, melyek pont a műsorhoz köthetőek. Értem én, hogy a stáb feje egy elszánt fickó, akit nem zavar a rögtönzés, de mégis, egy átverésre épülő műsor esetében a legfontosabb szempont az lenne, hogy se az áldozat, se a színészek ne sérüljenek meg. Itt erre nem igazán figyeltek a készítők. A másik dolog pedig a hossz. Igencsak rövid a film, stáblistával csak 80 perc az egész. Értem én, hogy felesleges lett volna túlnyújtani a dolgokat, de én elbírtam volna még legalább tíz percet. Mégpedig azért, mert a felvezetés elég hosszú és a tényleges akció csak a finálé előtt indul be. A végeredmény azonban így is pazar. Hiába a fentebb említett terjengős bevezető, a cselekmény egy percre nem ül le, végig pörögnek az események és a sztori is kifejezetten erősre sikeredett néhány logikai gikszert leszámítva. A fordulatok működnek, a vér is csordogál rendesen és a zenei aláfestés se sikerült rosszul. A Scare Campaigne nem váltja meg a zsánert, de legalább némi ötlettel előrukkolt, ezzel is magasan kiemelkedve a középmezőnyből. Egy újabb gyöngyszem az ausztráloktól!

Éjszakai ragadozók - Vélemények

2016-11-24 22:18.48

Köszönöm szépen, mindig jól esnek a dicsérő szavak:)

Érkezés - Vélemények

2016-11-20 12:49.15

Langelus megint szívott valamit, mert ezt biztos nem:D

Éjszakai ragadozók - Vélemények

2016-11-19 16:22.51

Tom Ford, a divatvilágból érkező rendező második mozifilmje is bemutatásra került, melyet én már elég régóta vártam. A direktor első alkotása is igencsak szép sikereket ért el, de én mégsem az ő személye miatt váltottam jegyet az Éjszakai ragadozókra, hanem a meglehetősen érdekes sztori, a remek színészgárda és a hangulatos előzetes miatt. A végeredmény pedig az utóbbi idők egyik legjobb és legérdekesebb thrillere lett, mely jóval a megtekintés után is nézőjével marad. A történet három cselekményszálon fut, melyből kettő a kerettörténetet szolgáltatja. Adva van egy szakmailag sikeres művésznő, aki úgy érzi, házas élete kezd zátonyra futni. Egy nap csomagot kap ex-férjétől, a doboz pedig nem mást rejt, mint a férfi legújabb regényét, amit egyenesen egykori szerelmének ajánl. Az Amy Adams által alakított nő bele is veti magát az olvasásba és ahogy az ő fejében, úgy a vásznon is megelevenedik az iromány cselekménye, melyben texasi suttyók támadnak meg egy nagyvárosi családot a semmi közepén. Miközben a nő kezd elmerülni a megrázó történetben, úgy elevenedik fel múltja, azaz hogy hogyan találkozott ex-férjével és mi vezetett ahhoz, hogy kapcsolatuk válással végződjön. Már így a sztori ismertetésénél kitűnik, hogy egy elég összetett alkotásról van szó. Ilyen esetekben mindig fent áll annak a veszélye, hogy a készítők végül beesnek a székek közé és a végeredmény nem áll össze egy teljes egésszé. Az Éjszakai ragadozókkal nem ez a helyzet. Az író-rendező Ford ugyanis magabiztosan vezeti a különböző szálakat, mindegyik kellő hangsúlyt kap és ahogy halad előre a játékidő, úgy kezdenek egyre közelebb kerülni egymáshoz az eltérő síkok. Műfajilag kissé nehéz behatárolni az alkotást, hiszen akad itt kőkemény drámai és szikár thriller elemek is, néhány jelenet pedig még akár David Lynch műveit is eszünkbe juttathatja. De az eltérő zsánerelemek is ügyesen lettek egymás mellé pakolva és ahelyett, hogy kioltanák egymást, inkább erősítik az élményt. A remekül összerakott szkript mellett a karakterek is elég erősre sikeredtek, nem mellesleg tehetséges színészek keltik őket életre. Jake Gyllenhaal szokásához híven pazar alakítást nyújt, ahogy Amy Adams is. Személyes kedvencem viszont Michael Shannon volt, aki brillírozott a vidéki nyomozó szerepében. Az igazi meglepetés azonban Aaron Taylor-Johnson, hiszen ő eddig sokat nem mutatott tudásából. De itt sikerült emlékezeteset alakítania, mint pszichopata redneck. A film vizualitása is gyönyörű. Annak ellenére, hogy elég sok a brutális és megrázó képsor, az operatőri munkának köszönhetően ezek már-már szépnek nevezhetőek. A rendkívül torokszorító hangulathoz a minimalista zenei aláfestés is sokat hozzátesz, hiszen a dallamok egyszerűségében rejlik az erejük. A precízen beállított képsorok alatt ugyanis kiválóan működnek a visszafogott tételek, mivel jó alapot nyújtanak a feszültség megteremtéséhez. Ahogy fentebb már említettem, a három történetszál végül szinte egybeolvad, köszönhetően az ügyesen elejtett szimbólumoknak és a profi vágásnak. És ahogy az utolsó képkocka után elindul a stáblista, a film igazából nem is ér véget, mert nekünk, nézőknek kell a puzzle darabokat összeraknunk, hogy megfejtsük, mire is ment ki a játék. De ehhez sok segítséget ad az alkotás, így a végeredmény közel sem egy öncélú művészi magamutogatás. Összegezve, az Éjszakai ragadozók egy nagyszerűen kivitelezett, több szinten működő szikár thriller/dráma, amely technikai megvalósításának köszönhetően témája ellenére gyönyörűen néz ki. Akik szeretik a nem mindennapi alkotásokat, mindenképp tegyenek próbát ezzel a remek darabbal.

Mit hallgatsz most?

2016-11-18 17:57.50

Játszani nem játszok vele, de ezek után biztos meghallgatom a teljes soundtracket.

elejére ... 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 ... végére