 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Vörös sivatag - Cinemax, 16:25 |
| Asterix az olimpián - Film Café, 16:25 |
| Egy élet - Filmbox Premium, 16:30 |
| Az igazság védője - Mozi+, 16:50 |
| Pókember: Hazatérés - HBO2, 17:20 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Alfre Woodard (72) |
| Gretchen Mol (51) |
| Tara Reid (49) |
| Matthew Rhys (50) |
| Keir O'Donnell (46) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Twisters - Végzetes vihar   |
| Jackie Chan |
Jason13 hozzászólásai
Batman Superman ellen - Az igazság hajnala - Vélemények
| 2016-03-25 10:40.57 |
| Mivel nekem már az Acélember is nagyon tetszett, én a negatív kritikák ellenére is vártam a filmet és számomra nem is okozott csalódást. De a te esetedben ha már a MoS-féle irány se jött be, valószínűleg ez se fog. De azért kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményed róla. |
| 2016-03-25 10:29.42 |
| Olvastam lentebb, hogy te is megnézed majd a filmet, így ezekbe a kérdésekbe most nem szeretnék belemenni, mert válaszaim ebben a helyzetben már tényleg rengeteg spoilert tartalmaznának. |
| 2016-03-25 10:23.48 |
| Igen, ezzel én is tisztában vagyok, hogy Batman nem öl. Először engem is zavart, de aztán így a filmben értelmet nyert számomra az egész. De ahogy Mekare is említette, nehéz erről úgy írni, hogy elkerüljem a spoilert. |
| 2016-03-25 10:20.08 |
| Ugye be lett már harangozva egy R-kategóriás verzió, amit én így a film előtt kissé értetlenül fogadtam, de így már érthető számomra. Még a mozis verzióban is maradtak kifejezetten erőszakos képsorok, melyekhez hasonlót én eddig csak a bátrabb DC-animációkban láttam. |
| 2016-03-25 10:17.14 |
| Én ezt azért nem nevezném annak, mert ahogy említettem, többször szóba kerül, mi is vezette őt arra, hogy ennyire keményen lépjen fel a bűnözés ellen. |
| 2016-03-25 10:11.45 |
| Ugyan nem engem kérdeztél, de hátha érdekel az én válaszom is :)
Minimális spoiler: Ha úgy vesszük igen, itt nem bánik olyan kesztyűs kézzel az ellenfelekkel, mint az eddigi filmekben, de többször is elhangzik, hogy miért. Engem leginkább az egyik DC animációs-epizód verziójára emlékeztetett, amikor Flash átkerül egy másik dimenzióba és ott a Batman maszk mögött Bruce apja bújik meg. |
| 2016-03-24 22:45.15 |
| Hol is kezdjem így rögtön a film megtekintése után? Belevágok a közepébe, aztán majd lesz valahogy.
Nekem minden hibája ellenére nagyon bejött a két hős közös kalandja. Snyder-nek alapból nem volt könnyű dolga, hiszen az Acélemberben csak Superman karakterének kellett megágyazni, itt viszont az Igazság ligáját is fel kellett vezetni, mégpedig úgy, hogy a fő történetszálat nem is ez képzi. Ennek ellenére szerintem összejött neki a bravúr. Az apró utalások nem nyomják el a cselekmény vezérszálát, így a végeredmény közel sem válik olyan kaotikus katyvasszá, mint például a Pókember 3. vagy a Csodálatos Pókember 2. esetében. Az viszont kissé szúrta a szemem, hogy hiába a több, mint két órás játékidő, bizonyos motivációk és pálfordulások igencsak el lettek nagyolva. Nem is fog ártani majd az a 180 perces rendezői változat, ami be lett ígérve. De őszintén megvallva, a fentebb említett negatívumok azután fogalmazódtak meg bennem, hogy elhagytam a vetítőtermet. Ugyanis a film már a kezdetektől elkapott és a stáblistáig nem engedett. A történet üresjáratok nélkül halad előre és igencsak okosan bontja ki a két szuperhős közötti nézeteltérést. Igaz, hogy a beígért nagy csata nem tart valami sokáig, de látvány szempontjából lélegzetelállító, ahogy a többi akciójelenet is. Egytől egyig átlátható mind, pazar operatőri és vágói munkával prezentálva. A zenei aláfestés pedig felteszi az egész élményre a koronát. Hans Zimmer és Junkie XL közös szerzeménye kiváló, egymást váltják a dinamikusabbnál dinamikusabb dallamok, de drámai tételekből sincs hiány. És ha már dráma. Nem is tudom mikor éreztem hasonlót utoljára képregényfilm alatt, mint itt. Bizonyos képsorok láttán a hideg futkosott a hátamon, például már azonnal a kezdésnél vagy épp a befejezésnél. A színészek játékára sem lehet panasz. Henry Cavill már másodjára bizonyítja, hogy ő Superman megformálására született. Ben Affleck pedig remélem még egy darabig marad a denevérkosztümben, mert ő is nagyon ráérzett erre a karakterre. Kb. a többi szereplőről is hasonló véleményen vagyok, még Eisenberg fiatalos Luthor-ra is tetszett. Tény, hogy közel se lett tökéletes a végeredmény, de nekem összességében még így is baromira tetszett. Sőt, nagyon bízom abban, hogy a negatív kritikai visszajelzések ellenére jön majd az Igazság ligája is, mert engem megvett a DC. |
| 2016-03-23 22:55.28 |
| Tessék, magyar is, pozitív is:
[link] |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2016-03-17 17:25.22 |
| Ami külön vicces, az a videó alatti számláló, Szellemirtók remake előzeteséhez hasonlóan ezen is rengeteg a dislike:) |
| 2016-03-17 17:01.04 |
| Emberek, az új Ben-Hur előzetesre senki nem pörgött rá?
http://www.youtube.com/watch?v=gLJdzky63BA Költői kérdés volt, ez nem csak totál feleslegesnek, de rendkívül gagyinak is tűnik. |
| 2016-03-10 20:25.21 |
| Én meg a BvS-t pont most kezdem igazán várni:)
Még egy igencsak pozitív visszajelzés is kiszivárgott róla, ez nálam még jobban dob a hype-on.:) Avengers 2. tényleg komolyabb kissé, de nekem ott is betaláltak a poénok és szerintem az akciók is jobb tempóban követik egymást, mint az első részben. Hangya meg lehet azért jött be annyira, mert semmi elvárásom nem volt felé, aztán meg remekül elszórakoztatott. A Galaxist viszont kifejezetten vártam, és ugyan az is tetszett, de engem nem igazán kapott el. Ugyanarra a MARVEL-sablonra épült fel, mint az előző filmek, csak a karakterek lettek valamelyest lazábbak. Viszont a Deadpool, az valami eszement királyság:) Bár vannak olyan poénok benne, melyeket igazán csak az X-men filmek láttán lehet levenni. |
| 2016-03-10 20:18.55 |
| Doctor Strange-ből tényleg kisülhet olyan, amit eddig még nem láttunk, már a téma és a rendező személye, na, meg a szereposztás is bizalomra ad okot.
De hogy nálam valami letaszítsa a trónról Deadpool-t? Arra jelen pillanatban nem sok esélyt látok. :) |
Victor Frankenstein - Vélemények
| 2016-03-10 20:10.06 |
| A régi szörnyfilmek mostanság újra és újra feltűnnek a mozik vásznain, gondoljunk csak a 2014-ben bemutatott Ismeretlen Drakulára, melyet elvileg követni fog a többi híres kreatúra is, mint például a Láthatatlan ember vagy a Múmia. De hogy a témánál maradjunk, nem is olyan rég készült egy olyan alkotás is, ahol a főszerepet Frankenstein szörnye kapta, aki démonokkal viaskodott. Ez volt a botrányosra sikerült Én, Frankenstein, ami szépen el is hasalt a pénztáraknál.
Sebaj, a 20th Century Fox azért úgy gondolta, ők is megpróbálkoznak egy olyan darabbal, melyben az őrült doktor előéletébe nyerhetünk bepillantást. Ez a Victor Frankenstein, ami egyfajta eredettörténet arról, hogyan is találkozott a szörnykreátor Igor-ral és a későbbiekben hogyan jutottak el odáig, hogy életet leheljenek a különböző testrészekből összevarrt teremtménybe. Első blikkre még ígéretes is lehet a film, hiszen a készítők itt nem vitték el a sztorit olyan idióta irányba, mint az Aaron Eckhart főszereplésével készült hulladékban. Azonban nem is a klasszikus regényt követték le, mivel annyi újítást eszközöltek, hogy az események középpontjába Igor-t állították, így az ő szemszögén keresztül figyelhetjük Victor barátunk ügyködéseit. A probléma ott van, hogy a jól hangzó történet és a tehetséges színészi gárda ellenére a Victor Frankenstein hamar unalomba fullad. Hiába változtattak itt-ott a készítők az írott alapon, a végeredmény egy elképesztően sablonos és kiszámítható alkotás lett, amely nem igazán tudja fenntartani a néző érdeklődését. Először is kapunk egy szerelmi szálat, ami rendkívül felesleges, szinte csak időhúzásnak van jelen. Aztán annak se örültem, hogy a végeredményen erősen látszik, hogy az alkotók folytatásokban gondolkodtak. Így amikor előrébb lendülne a cselekmény, végül mindig megakasztja a tempót valami, hogy még véletlenül se kapjunk olyat, amit egy esetleges második részben ne lehetne felülmúlni. Így az őrült doktor szörnyetege is csak az utolsó 10 percben bukkan fel, de ott se igazán jut sok szerephez. És amíg oda eljutunk, be kell érnünk egy élőhalott majommal. Persze, értem azt, hogy itt a karakterek közötti kapcsolatokat akarták elmélyíteni az alkotók, de ez se sikerült nekik valami pompásan. A két főszereplő viszonya meglehetősen felszínesen és ön-ismétlően lett bemutatva. A doktor néha megharagszik Igor-ra, jön egy kis mosolyszünet, aztán már megint barátok. És ez így megy a befejezésig. A mellékszereplők még tragikusabbak. Ahogy már említettem, a szerelmi szál teljesen felesleges, a nő karaktere emiatt meglehetősen két dimenziós. Aki talán érdekes lenne, az a hőseink után nyomozó detektív, de ő se kapott sok teret a kibontakozáshoz. Eddig leginkább a negatívumokról esett szó, nézzük, a pozitív oldalon mit lehet felhozni. A két főszereplő játékával például nincs baj. Oké, James McAvoy néhol kissé túlpörög, de alakítása sose csap át idegesítő ripacskodásba. Az egykori Harry Potter, Daniel Radcliffe is kifejezetten szimpatikus Igor-ként, szerintem a srác eljutott odáig, hogy ne csak varázslótanoncként gondoljunk rá. A látvány se rossz, a díszletek és a jelmezek kellően visszaadják a kor hangulatát. Kár, hogy az akciójelenetek tele vannak lassításokkal és idegesítő kamerarángatásokkal, de szerencsére nincs sok belőlük. Craig Armstrong remek dallamainak is rengeteget köszönhet a végeredmény, ugyanis néhány elnagyolt drámai képsor minőségén képesek picit emelni a gyönyörű tételek. Összegezve a dolgokat, nem egy rossz alkotás a Victor Frankenstein, szimplán csak átlagos. Kár, hogy a készítők nem tudták a sztorit hozzáigazítani az új nézőponthoz és inkább a jól bejáratott kliséket erőltették. Valamelyest ugyan emel a színvonalon a két főszereplő játéka és a zene, de ez kevés az üdvösséghez. Talán nem is baj, hogy anyagilag ordas nagyot bukott a produkció, hiszen ezzel a koncepcióval még ezt a darabot is nehezen sikerült kitölteni, nem hogy még két folytatást. |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2016-03-10 20:03.10 |
| Így csatlakozva a témához, nekem egészen bejött ez az új Kapitány előzetes, igaz, számomra is kissé fura volt Pókember megjelenése. Maga a kosztüm oké, de a CGI a többi effekthez képest szerintem gyenge.
De engem még mindig jobban érdekel a BvS, lehet azért, mert számomra a Man of Steel a legjobb Superman film és kíváncsi vagyok, Snyder mit kezd majd a többi karakterrel. A MARVEL meg általában hozza a formáját, nálam az Avengers 2. is felért az elődhöz, sőt, nekem néhány ponton felül is múlta azt. Hangya meg tényleg egy baromi szórakoztató agymenés, számomra még a Galaxis őrzőinél is viccesebb élményt nyújtott. Az új X-men előzetese is tetszett, bár kissé félek tőle, mert szerintem a Days of Future Past elég magasra rakta a lécet, remélem Singer-nek sikerül megugrania azt. Amit szuperhősfronton még nagyon várok, az a Suicide Squad. Az és a BvS áll a várólistám élén, az előbb említett képregénymozik csak ezek után következnek. Bár valószínűleg én az év végén a Deadpool-t hozom ki kedvenc szuperhősmozimnak, mert az véres akcióival és rendkívül vicces poénjaival engem kilóra megvett :) |
Tiszta tekintet - Vélemények
| 2016-03-07 15:38.46 |
| A 2014-s év horrorfilmek szempontjából számomra kiábrándító volt. Nagyon kevés minőségi alkotást láttam, viszont annál több igénytelen tucatmozival találkoztam. Be kell valljam, nekem még a The Babadook se igazán tetszett, bár az a maga módján azért ötletes volt.
De miért is hoztam fel azt az ausztrál szösszenetet egy amerikai alkotás kapcsán? Azért, mert a Starry Eyes-t a meséskönyvből kiszabaduló rémalakhoz hasonlóan több helyen is 2014 egyik legjobb horrorának titulálták. Így nagy elvárásokkal ültem le televízióm elé, mindjárt kiderül, ezeket teljesítette e a film. Történetünk főszereplője egy pincérlány, aki szeretne színésznő lenni, mégpedig Hollywoodban. Ezért szabadidejében meghallgatásokra jár, de nincs szerencséje. Egy nap viszont ellátogat egy horrorfilm szereplőválogatására, ahol a castingosok meglátnak valamit a lányban. Hősnőnk szeme fel is csillan, azonban ahogy egyre közelebb kerül hozzá a szerep, élete egyre durvábban kezd összekuszálódni. A sztori nem valami nagy durranás, sok ehhez hasonló témájú alkotást láthattunk már. Itt nem is ezen van a hangsúly, hanem a kivitelezésen. A rendezőpárosra minden bizonnyal nagy hatással volt David Lynch munkássága, hiszen a cselekményt elég hasonlóan bontják ki, mint a nem mindennapi műveiről ismert direktor. Eleinte jól követhetőek az események, majd szép lassan minden egyre kuszábbá válik, majd a finálé egy igencsak brutális, rémálomszerű jelenetsorozatban bontakozik ki. Ezzel nincs is baj, a történetnek kifejezetten előnyösen hat ez a fajta megközelítés. Viszont a tempó már problémásabb. Sajnos az események meglehetősen lassan csordogálnak előre és hiába a profi operatőri munka és a hangulatos zenei aláfestés, egy idő után nagyon leül a hangulat. De mielőtt teljesen üresjáratba fordulna a film, elkezdődik hősnőnk pokoljárása, ami rendkívül ütősre sikerült. Igaz, a véres jelenetek nem valami kreatívak, de a gyilkosságok még így is elég megrázóak lettek és a főszereplő leépülése már csak hab a tortán. A maszkmestereknek jár is a dicséret. A színészek is megérdemlik a vállveregetést, hiszen egytől egyig remek alakítást nyújtanak. Ki kell emelnem Alex Essoe-t, aki a játékidő lefolyása során nagyon durva lelki és fizikai transzformáción esik át, amit rendkívüli módon prezentált. Mindent összevetve, tényleg egy figyelemreméltó, művészi megoldásokkal operáló horror ez, ami egy nézést mindenképp megérdemel. Viszont számomra ez is egy kisebb csalódásként könyvelhető el, mivel akadnak benne unalmasabb részek és az igencsak megrázóra sikerült utolsó 20 perc sem tudta kiváltani belőlem a katarzist. Sebaj, emiatt még nem kell temetni a Starry Eyes-t, sőt, a '14-es mezőnyből még így is kiemelkedik! |
Southbound - Vélemények
| 2016-03-06 12:57.53 |
| Be kell valljam, a megtekintés előtt nem igazán néztem utána a Soutbound című filmnek. Annyit tudtam róla, hogy a rendezők között akadtak olyanok, akik a V/H/S első két részén már munkálkodtak és hogy a történet 5 különböző szálat vonultat fel. Számomra ezek az információk elégnek is bizonyultak, hiszen azonnal kíváncsi lettem a végeredményre.
Ahogy fentebb említettem, öt különböző sztorit kapunk, melyek elég lazán kapcsolódnak egymáshoz. A helyszín egy Isten háta mögötti kisváros a sivatag kellős közepén, ahol néhány átutazó kerül bajba. Akad itt egy három fős lánybanda, akik defektet kapnak és egy furcsa házaspártól kérnek segítséget. Aztán feltűnik egy fickó, aki elgázol egy nőt és emiatt teljesen kétségbeesik, majd egy idős figurával is találkozunk, aki testvérét próbálja felkutatni a furcsa vidéken. Nem is nagyon mennék bele a történetek részletezésébe, hiszen nem akarom elrontani az élményt senki számára. A lényeg az, hogy az egymástól különálló szegmensek a helyszínt és bizonyos motívumokat tekintve azért kötődnek egymáshoz. A különálló "fejezetek" ugyanis a bűn és bűnhődés témáját járják körül, kifejezetten érdekesen. A legtöbb esetben a szereplők háttere a homályba vész így csak találgatni tudunk, miért is kerültek erre a sivár vidékre. Ez azonban pont a film nagy erőssége. Rengeteg dologra nem kapunk magyarázatot, mégis, a készítők azért kínálnak néhány kapaszkodót, melyek segítségével mindenki saját ízlése szerint rakhatja össze a képet. Oké, nem egy keményvonalas művészmoziról van szó, amelyet csak sok gondolkodás után lehet megfejteni, de azért a Southbound is kínál olyan mozzanatokat, melyeken még a stáblista után is lehet agyalni. Ami hibaként róható fel, az az epizódok közötti minőségi eltérés. Az első és utolsó történet (ezek foglalják keretbe az összképet) nem igazán sikerültek erősre. Technikailag se állnak a toppon, hiszen ezekben CGI-effektekkel is találkozhatunk és az alul kezelt költségvetésnek köszönhetően nem is néznek ki jól. De ha ettől eltekintünk, akkor panaszra nem igazán lehet okunk. A többi történet kellően véres és beteges, nem mellesleg a helyszínnek köszönhetően átjárja őket egyfajta túlvilági atmoszféra. Így nyomasztó képsorokból nem szenvedünk hiányt. Helyenként némi fekete humor is felüti a fejét, ennek én kifejezetten örültem. De itt nem csak üres poénkodásról van szó, hiszen néhány morbid poén inkább a rémálomszerű légkört erősíti. Mindent összevetve, ez egy remekül összerakott mozi, amely hatásvadász ijesztgetések helyett inkább az erős atmoszférára és az érdekes történetekre fekteti a hangsúlyt. Igaz, hibák akadnak benne (itt-ott hullámzik a színvonal), de ha átadjuk magunkat az élménynek, egy kifejezetten emlékezetes és hátborzongató utazásnak lehetünk a részese, ahol néhány dolog a mi fantáziánkra van bízva. Akik már unják az egy kaptafára készülő sablonos produkciókat, mindenképp tegyenek a Southbound-dal egy próbát, megéri. |
Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?
| 2016-02-26 21:52.43 |
| Deadpool |
A sötétség kapui - Vélemények
| 2016-02-25 16:53.15 |
| Az egykor még minőségi filmekben szerepeket vállaló Nicolas Cage ma már leginkább igénytelen tucat-produkciókban fordul meg. Ha úgy vesszük, még mindig jól megy neki a szekér, hiszen évente több alkotásban tűnik fel, mégis, neve már közel sem jelent egyet az igényes szórakoztatással. Emiatt félve ültem le új horrorfilmje elé, hiszen nem sok kedvem volt alámerülni egy sokad rangú celluloidhulladékban.
De egy kis kutakodás után egész kellemes meglepetés ért. Az alkotás a legnagyobb filmes adatbázisban 5 pont felett áll, így azt gondoltam, hátha nem lesz ez olyan szörnyű élményben részem. Tévedtem... A történet meglehetősen egyszerű. Cage barátunk Halloween idején elviszi gyerkőcét egy utcabálra. Sajnálatos módon a poronty nyom nélkül eltűnik, emiatt hősünk házassága is véget ér feleségével. A tragédia után egy évvel Nic még mindig nyomoz fia után és ahogy közeledik Halloween, egyre több információra bukkan. Ezek viszont azt sejtetik, hogy túlvilági erők ragadták el a gyermeket. Be kell valljam, az én boldogságomhoz elég lett volna ez a sztori is. Szimplán csak érdekesen és stílusosan kellett volna tálalni és akkor ha nem is egy rendkívül eredeti, de legalább működőképes mozit kaptunk volna. Azonban a készítők nem álltak a helyzet magaslatán, így a végeredmény meglehetősen lapos lett. A játékidő első felében leginkább a drámán és a kétségbeesett nyomozáson van a hangsúly, de ezek igencsak álmosítóan lettek bemutatva. A cselekmény alig akar előrelendülni, a jelenetek is sokszor ön-ismétlőek és feszült képsorokból se kapunk sokat (az igazat megvallva, egy sincs). Mégis, én ezt nevezném a film jobban sikerült részének. Mert ahogy felütik a fejüket a horror elemek, úgy zuhan egyre mélyebbre a minőség is. Kezdjük azzal, hogy a trükkök csapnivalóak. Az ijesztgetések a jól bejáratott sablonokra épülnek és arra sem képesek, hogy a már unalomtól elszundított nézőt felrázzák álmából. Akad néhány véresebb jelenet is, de ezek még a gyengébb idegzetűeket sem rázhatják meg. A kegyelemdöfést a befejezés adja meg, ahol teljes valójában megpillanthatjuk azt a túlvilági teremtést, ami elragadta Cage gyermekét. Mit ne mondjak, vicc az egész. Némi közjáték után jön a szokásos giccses befejezés, aztán stáblista. Összegezzünk. Meglehetősen gyenge produkció ez, amelyben igazából semmi sem működik. A misztikus szál hamar unalomba fullad, az ijesztőnek szánt képsorok leginkább szánalmasak és a színészi játékok sincsenek a helyzet magaslatán. Bár, azt meg kell hagyni, Cage most nem csinál komplett hülyét magából, de ez azért kevés az üdvösséghez. |
A kilencedik kapu - Vélemények
| 2016-02-21 19:29.38 |
| Ilyen unalmas és semmitmondó filmet is rég láttam.
Pedig a Kilencedik kapu első blikkre még ígéretesnek is tűnhet, hiszen Polanski rendezte, Depp a főszereplő és az alapsztori adná magát egy érdekes thrillerhez. Kár, hogy nagyon hamar kifullad a mozi. Az írott verziót ugyan nem ismerem, de a mozgóképes adaptáció rendkívül egyszerű és lapos szkripttel operál, ami nagyon hamar lelövi a befejezésnél látható fordulatot is. A legjobban mégis a nagyon lapos, leginkább tévéfilmeket idéző rendezés zavart. Emiatt teljesen kiveszett a jelenetekből a feszültség. Amit pozitívumnak tudnék felhozni, az a zene és Depp játéka. Oké, az utóbbival kapcsolatban meg kell jegyeznem, közel se pályája legkiemelkedőbb alakítását nyújtotta a későbbi Sparrow kapitány, de mostanság készülő ripacsparádéihoz képest itt még nem esett túlzásokba. Összességében, ez egy túlnyújtott és meglehetősen unalmas alkotás, amire kár az időt vesztegetni. Én egyedül azon lepődtem meg, hogy megtekintése közben egyszer sem aludtam el. |
Deadpool - Vélemények
| 2016-02-17 21:33.40 |
| A nagyszájú gyilkológép végre megkapta azt, ami jár neki! Egy elképesztően vicces, R-kategóriás agymenést, amely majdhogynem tökéletesen visszaadja az alapképregények stílusát is.
Nem is tudom, mikor vártam annyira szuperhősfilmet, mint most a Deadpool-t. Igaz, szívesen váltok jegyet a nagy MARVEL-alkotásokra is, de egyik se mozgatott meg annyira, mint Wade Wilson kalandja. Ennek az oka az, hogy a legtöbb színes hacukába öltözött világmegmentő a jól bevált recept alapján, családbarát módban birkózik meg a gonosz arcokkal. Erre itt van a chimichanga-rajongó ex-zsoldos, aki bevetései közben nem csak véres cafatokra kaszabolja le az ellenfeleit, de még csípős beszólásokkal is szolgál. A végeredményben nem is kellett csalódnom. Igaz, hogy a sztori a jól ismert sablonokra épül, de ezt a készítőknek sikerült lefedniük rengeteg poénnal és az erőszakosabb akciókkal. De mégis, ami miatt a film kiemelkedik társai közül, az a rengeteg utalás és önreflexív-jelenet. Na, és a 4. fal ledöntéséről még nem is beszéltem. Meg kell hagyni, nem volt könnyű dolguk a készítőknek, hiszen egyszerre kellett megfelelniük a keményvonalas rajongóknak és az egyszeri nézőknek, de végül összejött nekik a siker. A cselekmény tempója kellően pörgős, csak úgy sorjáznak a viccesebbnél-viccesebb képsorok, miközben a címszereplő drámája is kellőképpen ki van domborítva. A színészek is hozták a tőlük elvárható szintet, de ez leginkább Ryan Reynolds one-man-show-ja. Én alapból tehetségesnek tartom a fickót, de ebbe a szerepbe aztán tényleg beleadott apait-anyait. Minden egyes megmozdulásán látszik, hogy szívügye volt a produkció és az eredeti karakternek is a nagy rajongója. A magas korhatár besorolásnak köszönhetően a büdzsé nem ugrott a magasba, mégis, az akciójelenetek kellően dinamikusak és látványosak. Oké, nincs is sok belőlük, de legalább tisztességesen lettek kivitelezve, nem mellesleg a beteg humor is átitatja őket. Összesítve a dolgokat, én évek óta nem szórakoztam olyan jól szuperhősfilmen, mint most a Deadpool-on. Ez egy igazi vérben tocsogós agymenés, amelynek hátha sikerül kissé felráznia a műfajt. Részemről jöhet a folytatás! |
Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?
| 2016-02-16 17:23.15 |
| Ragadozó |
Köpök a sírodra 3. - Vélemények
| 2016-02-15 17:36.48 |
| A 2010-ben bemutatott Köpök a sírodra egy egész jól sikerült feldolgozás lett (az eredeti ugye egy '78-s darab), amit három évvel később teljesen feleslegesen folytattak. Az igazat bevallva, nem volt egy nézhetetlen alkotás a második epizód, viszont semmi maradandót nem hagyott maga után. Erre idén trilógiává bővült a széria, még az első rész főszereplőnője, Sarah Butler is visszatért. Viszont a rendezői székből távozott az elődökért felelős Steven R. Monroe, a stafétát pedig átadta R.D. Braunstein-nek, akinek az előző munkája egy hazánkban forgatott Asylum-mozi volt. Mit ne mondjak, ez így már nem is hangzik olyan jól.
A történetünk hősnője ismét Jennifer Hills, aki miután lemészárolta az őt megerőszakoló férfiakat, Los Angelesben próbál meg új életet kezdeni. Azonban minden sarkon szexuális bűnözőket vizionál maga elé és a múltja se hagyja nyugodni. Emiatt meglátogat egy csoportterápiát, ahol összebarátkozik egy másik nővel. Igen, ám, de újdonsült ismerőse segítségével ismét az önbíráskodás útjára lép és gonosz, szexuális bűnözőkre kezd vadászni. Maga az alapsztori még nem is rossz, ahogy az sem, hogy az első rész főhősnőjét tették újra az események középpontjába. Simán működhetett volna a film, ha a készítők megfelelő hangsúlyt fektetnek Jennifer lelkiállapotának bemutatására és arra, mi viszi megint arra, hogy férfiakat gyilkoljon le. Ehelyett azonban kaptunk egy logikai buktatókkal teletűzdelt forgatókönyvet, ahol a lényegtelen dolgok piszkosul el lettek nyújtva, míg az épkézláb momentumokat egy-kettőre lezavarják. Ez pedig elég idegesítő, főleg azért, mert a téma kellően komoly, adott is egy brutális horrorhoz, erre totálisan el lett szúrva az egész. A színészi játék például elképesztően pocsék, mondjuk a karakterek is kellően rosszul lettek megírva. Pedig emlékeim szerint Sarah Butler alakításával nem volt gond az első részben, de itt egyszerűen rossz nézni, amit leművel. Ami viszont a legrosszabban érintett, az a tempó. A film elképesztően lassan halad előre, erre pedig rátesznek még egy lapáttal a gyenge dialógusok és a borzasztó színészi játékok. És akkor jöjjön aminek jönnie kell. Az előző részek ugye tobzódtak a brutalitásban és leginkább ez játszott közre abban, hogy fel lettek kapva. Kérem szépen, ez a szösszenet összesen vagy két gore jelenetet tud felmutatni! Elképzelni nem tudom, mi lehetett a készítők célja ezzel. Vajon a dráma irányába akarták volna terelni a sztorit? Ha igen, akkor ehhez a művelethez tehetség se ártott volna. Erről a hatalmas pofára esésről Az emberi százlábú 3. jut eszembe, ahol szintén az lett volna a lényeg, hogy minél megbotránkoztatóbb képsorokat lássunk, ezek helyett viszont kaptunk egy baromi unalmas celluloidszemetet. A Köpök a sírodra 3. teljesen ugyanebben a cipőben jár. Az előző részek se szóltak másról, minthogy egy nőt megerőszakoltak, majd ő később bosszút állt az elkövetőkön. Itt meg már ezt a koncepciót is félredobták és szerintem maguk a készítők se igazán tudták, így harmadjára mivel álljanak elő. A végeredményen ez meg is látszik. Pedig az alapsztori még működhetett is volna, ha hozzáértő kezek dolgoznak rajta, de így egy nézhetetlen szösszenet lett a végeredmény, amit megéri messziről kerülni. Főleg azoknak, akiknek tetszettek a korábbi részek. |
Hátrálás - Vélemények
| 2016-02-11 20:29.05 |
| Belső tenger és Nyisd ki a szemed |
| 2016-02-11 19:48.28 |
| Alejandro Amenábar leginkább művészfilmjeiről híres, de 2001-ben letett az asztalra egy kifejezetten erős thrillert/horrort. Ez volt a Más világ, Nicole Kidman főszereplésével. Ugyan a végeredmény mutatott némi hasonlóságot a Hatodik érzékkel, mégis, nagyon szórakoztató, néhol meglehetősen ijesztő mozi volt, a végén egy jópofa fordulattal.
Tavaly a direktor újra a műfajban alkotott, ami az előzetesek alapján egész ígéretesnek tűnt. Sőt, olyan színészeket sikerült megnyernie alkotásához, mint Ethan Hawke, Emma Watson és David Thewlis. A bemutató után azonban elkezdtek szivárogni a negatív kritikák, melyek azért az én kedvemet is lelombozták, de végül csak adtam egy esélyt a Regression-nek. A történet főszereplője Bruce Kenner nyomozó, aki egy elég kényes ügybe tenyerel bele. Egy fiatal lány azt állítja, megerőszakolták, a tettes pedig a saját apja. A gyanúsított nem emlékszik semmire az esetből, ennek ellenére elismeri bűnösségét. Az ellentmondásos nyomozásba ekkor csatlakozik egy pszichiáter, aki Kenner-el együtt egy sátánista szektára bukkan. A szálak innentől egyre kuszábbá válnak és úgy tűnik, a szövevényes ügy a detektívet is elnyeli. A sztori igencsak érdekes, simán rá lehetett volna építeni egy feszült thrillert. A játékidő első felével nincs is a baj, az események pörögnek, feszült és megrázó képsorokból sincs hiány, a színészek pedig hozzák a formájukat. Aztán a cselekmény egyre jobban leül és az események olyan fordulatot vesznek, melyek az addig látottakat egy szimpla blöffnek állítják be. Aztán jön a befejezés, amely megkoronázza ezt a felemás élményt egy teljesen súlytalan lezárással. A probléma abban gyökerezik, hogy a készítők túl sok mindent akartak belesűríteni a filmbe. Egyrészt itt a sátánista vonal, aztán a megerőszakolt lány drámája, ezek mellé pedig kapunk még információkat a pszichológus által használt módszerről, amit végül némi kritika fejel meg, a tömegpszichózist pellengérre állítva. Ezek a témák külön-külön tényleg érdekesek, de így egyben egy hatalmast katyvaszt alkotnak. A mozi emiatt bezuhan a székek közé és egyszerűen nem tudja eldönteni, melyik vonalnál tegye le a voksát. Legyen sötét thriller, vagy egy szimpla krimi? Esetleg az érzelmi vívódásoknál állapodjon meg és a drámát preferálja? Nem, inkább mindenből egy kicsit, hogy a néző csak kapkodja a fejét. Azt azért meg kell hagyni, hogy a színészek megtették a tőlük telhetőt. Ethan Hawke jó szokásához híven brillírozik a zaklatott detektív figurájában. Egyedül talán Watson kisasszony lóg ki a sorból, bár azért az ő játékát sem nevezném rossznak. A képi világ is kellően nyomasztó, köszönhetően a remek operatőri munkának. A borongós atmoszférához a zenei aláfestés is sokat hozzátesz. Ahogy fentebb már írtam, a film első fele kifejezetten erős. Szinte le se tudtam venni a tekintetem a képernyőről, annyira odaszögeztek a látottak. Sőt, azok a jelenetek, ahol betekintést nyerhetünk a sátánisták szeánszaiba, valami elképesztően félelmetesek és brutálisak. Kár, hogy ezt a színvonalat nem tudták a későbbiekben tartani a készítők és teljesen kicsúszott a kezükből az irányítás. Így a Regression egy ígéretes darab helyett csak egy kihagyott ziccer, ami ugyan bőven nézhető, néhol kifejezetten szórakoztató, de jóval többet kilehetett volna hozni belőle egy összeszedett forgatókönyvvel. |
A 6. napon - Vélemények
| 2016-02-10 13:39.11 |
| Amiért azt írtad, hogy alkoholista vagyok, nem hívlak meg pálinkázni, pedig álltam volna pár kört. |
Kopp-kopp - Vélemények
| 2016-02-07 13:42.56 |
| Eli Roth nekem ezzel a filmjével sem okozott csalódást.
A rendező nagy rajongója az olasz direktor, Ruggero Deodato munkásságának, ez pedig meg is látszik pályája alakulásán. 2013-s kannibál-mozija, a The Green Inferno után egy házfoglalós thrillert készített és ez nem lehet véletlen, mivel a talján filmes is a Cannibal Holocaust után szállította le a Ház a park szélén-című alkotását. Na, de ez csak egy kis érdekesség. A Kopp-kopp szerintem egy teljesen vállalható, sőt, kifejezetten szórakoztató zaklatós thriller, ami ugyan felvonultatja a műfaj betegségeit (logikátlanságok és életidegen helyzetek), de engem elkapott a hangulata. Maga a téma is érdekes volt számomra, hiszen melyik férfi tudott volna ellenállni a két nő csábításának? Igaz, Roth közel sem boncolgatja mélyen a feldobott kérdéseket, azonban a film számomra még így is működött. Ugyan sokak kifogásolták a színészi játékokat, nekem azzal sem volt bajom. A két zaklató csaj kellően őrült volt és Reeves is remekül helyt állt az egyre kétségbeesett férfi szerepében. Nekem még a befejezés is tetszett, ott a rendező elborult humora is megcsillant. Tény, hogy nem egy tökéletes mestermű ez, de én jól elvoltam vele. Talán lehetett volna egy kissé véresebb és a két csaj is mutathatott volna többet magából, de engem még ebben a formájában is lekötött a film. Igazából akik szeretik Roth elborult stílusát (rajtam kívül lehet nincs ilyen ember:)), azok tehetnek egy próbát ezzel a darabbal is. |
A nagy dobás (2015) - Vélemények
| 2016-02-06 20:22.21 |
| Ugyan nem igazán vagyok jártas a bankok és a brókerek belső világában, mégis érdekelt ez a film. Egyrészt az impozáns színészi gárda, másrészt pedig a rendező személye miatt. Adam McKay-t leginkább pihent vígjátékai alapján ismerem ( imádom azokat), így kíváncsi voltam, mihez kezd egy ilyen komolyabb témájú sztorival.
A rengeteg pozitív visszajelzés és az Oscar-jelölések aztán még jobban felcsigáztak, ennek ellenére azért kissé tartottam is a végeredménytől, hiszen ahogy fentebb már írtam, nem vagyok jártas a pénzvilág dolgaiban. Sebaj, végül jegyet váltottam az egyik vetítésre és kíváncsian vártam, hogy végül milyen élménnyel gazdagodom. Sajnos, nem éppen jóval. Félelmeim beigazolódtak, egy idő után úgy süllyedtem el a számomra teljesen érthetetlen szakszavak tengerében, mint szerencsétlen túrázó a futóhomokban. Az első percekben még azért kitartottam és próbáltam figyelni, de ahogy sűrűsödtek a magyarázatok és egyre szövevényesebbé váltak az ok-okozati összefüggések, egyszer csak elvesztettem a fonalat. Ennek ellenére mégsem írnám azt, hogy unatkoztam. A kiváló színészi alakítások szerencsére le tudták kötni a figyelmem, ahogy a történet alakulása is. Leginkább Christian Bale alakítása fogott meg. Eddig is tudni lehetett, hogy egy kaméleon a fickó, de ezt ismét bebizonyította. Mellette még Steve Carrel-t éreztem kifejezetten erősnek, sőt, talán a szereplők közül ő tudott leginkább érvényesülni. Maga a tempó se nevezhető laposnak, hiszen a párbeszédek kellően pörgősek és itt-ott még egész ütős poénok is akadnak. Arról nem is beszélve, hogy a téma komolyságát is kidomborítja a sztori és az eleinte még kifejezetten könnyed atmoszférát szép lassan leváltja egy jóval komolyabb. Végül is, A nagy dobás egy remekül összerakott mozi, nagyszerű alakításokkal és gördülékeny cselekménnyel, de mégse tudtam szeretni. Hiába akadtak nézőre kikacsintós magyarázatok, én azokkal sem tudtam mit kezdeni. Egyszerűen elvesztem a rengeteg, általam egyáltalán nem ismert fogalom és információ áradatban. Így nálam ez az értékelést tekintve csak egy közepes darab, amit csak azoknak tudok ajánlani, akik tényleg otthonosan mozognak a pénzvilágban. |
Gyilkos ösztön (2015) - Vélemények
| 2016-02-06 13:20.59 |
| Mondandómat egy kis érdekességgel kezdeném. A Solace című thriller eleinte úgy indult, mint a David Fincher által rendezett Hetedik folytatása. Igen ám, de miután a direktor elolvasta a szkriptet, úgy gondolta, ez a sztori nem igazán passzol az általa elkészített mozihoz. Így a forgatókönyvet kissé átírták és egy önálló alkotásként kelhetett életre a Solace, amihez olyan ismert színészek adták a nevüket, mint Anthony Hopkins, Colin Farrell és Jeffrey Dean Morgan. Nézzük, milyen is lett a végeredmény.
Az FBI egy titokzatos sorozatgyilkos után nyomoz, aki "hibátlan" munkát végez, ezzel is nehezítve a rendőrök munkáját. Emellett az is gondot okoz a detektíveknek, hogy az elkövető áldozatai között kapcsolatot találjanak. Ekkor a képbe kerül egy remeteként élő médium, aki megérzéseinek köszönhetően egyre több titokról rántja le a leplet, ezzel is közelebb kerülve a gazfickóhoz. A sztori elég erősen támaszkodik a műfaj ismert sablonjaira, de azokat eleinte egész jól adagolja. Már az első percekben belekerülünk a nyomozás középpontjába és sorra kapjuk az infókat az ügyről. Emiatt a felvezetés meglehetősen izgalmas és miután csatlakozik a munkához a Hopkins által alakított médium, a feszült atmoszféra is nagyobb teret nyer. Sőt, a gyilkosságok mögött álló eszme is igencsak érdekes és elgondolkodtató, tehát minden adott egy minőségi thrillerhez. Kár, hogy a játékidő felénél a tempó őrült iramba kapcsol és ahelyett, hogy elmélyítené a karaktereket és a cselekményt, inkább az akció dús jelenetekre helyezi a hangsúlyt. Ez pedig elég nagy hiba. Én nem is értem, hogy a vágó ritkította meg a jeleneteket, vagy az alkotók számáról tudatos döntés volt az, hogy az utolsó 30-40 percet így összecsapják? Minden ott kezdődik, mikor egy eleinte kulcsfontosságú karakternek tűnő figurát szinte egyik pillanatról a másikra kukáz ki a film. Aztán a gyilkos személyét és annak motivációját is igen hamar letudja, hogy a fináléban még bedobjon egy fordulatot, ami azonban meglehetősen kiszámítható és érdektelen. Ki tudja, lehet addig pofozgatták az írók a szkriptet, amíg ez lett belőle, de akkor is dühítő az, hogy egy ígéretesen induló sztorit végül ennyire elnagyoljanak. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a színészi játékra nem lehet panasz. Az egykor kannibálként tevékenykedő Hopkins nagyszerűen alakítja a gyilkos után loholó médiumot, egyértelműen ő a film legnagyobb pozitívuma. De Farell se rossz, viszont neki nem igazán volt ideje kibontakozni, így sajnos a figurája nem igazán lett emlékezetes. Pozitívumként említeném meg az álomjeleneteket is, melyek kellően nyomasztóak és elborultak. Ezek még a második félidőben se vesztenek erejükből, így néhány félresikerült momentum után akár még felüdülést is jelenthetnek. Sőt, ezeken látszik leginkább a készítők ambíciója, hiszen a látomásokban időnként felbukkannak olyan motívumok, melyek majd később nyernek értelmet. Kár, hogy végül a finálé nem szolgál egy épkézláb fordulattal, mert az ilyen apróságok akkor működhettek volna igazán. Összegezve a dolgokat, nem rossz darab a Solace, inkább csak fájóan átlagos. Pedig az ötlet adta volna magát egy csavaros és feszült thrillerhez és a játékidő első fele még ígéretes is. Kár, hogy később kártyavárként dől össze a cselekmény. Sebaj, a színészek és néhány brutálisabb jelenet élvezhetőbbé teszi a filmet, de ez akkor is egy kihagyott ziccer. |
Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?
| 2016-02-05 09:13.27 |
| Ronda ügy |
A visszatérő - Vélemények
| 2016-02-04 20:32.56 |
| Lenyűgöző!
Nekem a film megtekintése után azonnal ez a jelző ugrott be. Engem egyszerűen letaglózott, sőt, maga alá temetett Inárritu legújabb rendezése. Tény, hogy a Visszatérő történetét tekintve közel sem olyan mély és összetett, mint a direktor korábbi munkái, azonban ez a bosszú-sztori pont egyszerűsége miatt zseniális. A főszereplők igazi szikár figurák, akiket nem hajtanak bonyolult motivációk. Céljuk szimplán a túlélés, ennek érdekében pedig képesek bármire. Ilyen karakterekkel nem is igen lehet óriási életigazságokat közvetíteni, de én ezeket nem is hiányoltam. A színészi játék ennek ellenére lenyűgöző. Tom Hardy sokadjára bizonyítja tehetségét, alakításával el is lopja a show-t a többiek elől. Igen, szerintem még DiCaprio-t is lemosta a színről, de azért ő is kitett magáért. Hihetetlen, milyen extrém dolgokat vállalt be a forgatáson, hiteles játékához ez sokat hozzátett.. Viszont Hardy szerepe jóval hálásabb volt és ő élt is a lehetőséggel. Viszont a film igazi ütőkártyája a látványvilág. Az operatőri és a vágói munka egyszerűen fantasztikus, erre pedig rátesz még egy lapáttal az, hogy a jelenetek jó részét természetes fénnyel vették fel. Így a vadon hideg és kíméletlen közege majdhogynem külön életre kell a vásznon. Nem is véletlen az, hogy a kamera sokszor csak a tájat pásztázza, néhol a természet jobban előtérbe kerül, mint a sztori. Ez többeknek zavaró lehet, de engem magával ragadott és ahogy már fentebb említettem, nincsenek olyan mély motívumok a háttérbe rejtve, de egy-két érdekes gondolat azért megbújik a képek mögött. A tempó elég komótos, viszont a szenzációs technikai megvalósításnak köszönhetően én egy pillanatig nem unatkoztam a látottak alatt. Sőt, a szinte már hipnotikus zenei aláfestésnek köszönhetően inkább még jobban elmerültem ebben a kíméletlen bosszútörténetben. Összegezve a dolgokat, szerintem zseniális darab a Visszatérő. Én pont azért szerettem, amiért mások annyira nem: egyszerűsége és lassúsága miatt. Ezt a témát már alapból rengetegszer feldolgozták és jól láthatóan Inárritu nem is arra vállalkozott, hogy egy új jelentéstartalommal bővítse. Inkább a vizualitásra és a hiteles ábrázolásmódra fektette a hangsúlyt és ezen a téren aztán tényleg nem érheti panasz a filmet. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu