Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Hontalanul Afrikában - Cinemax, 07:40 |
Egyszemélyes hadsereg - Filmbox Premium, 08:20 |
Richie Rich - Rosszcsont beforr - AMC, 08:30 |
Bella Dilemma - Film4, 08:35 |
Briliáns csapda - Mozi+, 08:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
J. K. Simmons (70) |
Imelda Staunton (69) |
Joely Richardson (60) |
Nina Dobrev (36) |
Patrick Sabongui (50) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mit hallgatsz most? |
Donald Trump - Vélemények |
Mielőtt felébredek - Vélemények |
Nyerd meg az életed (sorozat) - Vélemények |
Hogyan tudnék élni nélküled? - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Szeretők |
Robert De Niro |
2015-10-23 10:30.31 |
Villeneuve most sem okozott csalódást!
Míg a 2013-ban bemutatott Fogságban című film esetében a thriller műfaját gyúrta egybe a drámával, majd azt a realitás talajára helyezte, addig a Sicario esetében az akció zsáneréről hámozza le a hatásvadászatot, hogy végül egy elképesztően sötét és szikár alkotást tárjon elénk. Az Emily Blunt által alakított figurával mi, Nézők együtt szállunk alá a drogháború poklába, ahol eltűnnek a határok jó és rossz oldal között és valójában senki sem az, akinek látszik. Pedig a történet első ránézésre rendkívül egyszerű, de ahogy halad előre a cselekmény, úgy kezdenek el bonyolódni a szálak, hogy aztán a fináléra világossá váljon: ennek a harcnak sosem lesz vége. Elsősorban nálam emiatt működött a film. Igencsak földhözragadt módon ragadta meg ezt a témát és ahogy fentebb már írtam, minden sallangot nélkülöz. Itt nincsenek hősök, akik hazafias zenére gyalogolnak bele a naplementébe, miután móresre tanították a rossz fiúkat. Sőt, igazi fordulat sincs, hiszen már a kezdetektől sejthető, hogy nem mindenki az, akinek mutatja magát. De pont emiatt működik a film. A rendező nagyon precízen vezeti végig a cselekményt és ugyan a tempó sokszor lassú és kimért, mégse fullad unalomba a mozi. Ez annak is köszönhető, hogy szinte az összes jelenet át van itatva feszültséggel, amely a befejezés után is ott marad a nézőben. Néhány rövidebb akció ugyan akad, de ezek nem arra szolgálnak, hogy kiengedjük a gőzt, inkább csak ráerősítenek a nyomasztó atmoszférára. Jóhann Jóhannsson vérfagyasztó zenei aláfestése pedig ügyesen táplálja a kilátástalan hangulatot. Letisztult, minimalista, de mégis, az ember bőre alá bekúszó dallamai remekül idomulnak a látottakhoz. És akkor még Roger Deakins operatőri munkájáról nem is ejtettem szót! A szikár tájat és Mexikó utcáin zajló brutális nyomort gyönyörűen komponált képekben tárja elénk. Amit még kiemelnék, az a színészi játék. Blunt nagyszerű a sebezhető kommandós nő szerepében, de az igazi ász Benicio Del Toro. Titokzatos és csendes figurája mindig uralja a vásznat, hogy aztán a karakteréből áradó feszültség kitörjön az utolsó fél órában. Mindent összevetve, a Sicario egy realisztikus, letisztult és elképesztően brutális alkotás, melyet zsigerig hatoló atmoszférája és feszült jelenetei még súlyosabbá tesznek. Nálam bérelt helye van az idei év legjobbjai között. |
2015-10-21 20:42.07 |
Tiszteljük meg Marty-t, ha már megérkezett:)
http://www.youtube.com/watch?v=Wj56jnCC_7g |
2015-10-21 18:48.29 |
Ettől a gárdától én nagyobb durranást vártam.
Ami kissé vicces, hogy Ridley Scott nagy visszatérő filmjének tartják a The Martian-t, ami igaz is, hiszen anyagilag egész jól teljesít és a kritika is szereti. Viszont engem nem igazán nyűgözött le, ennél még a vitatott Jogász és az Exodus is jobban megfogott. Azt még gyorsan leszögezném, hogy a regényt nem olvastam, így nem is hasonlítanám egyiket a másokhoz. Maga az alapsztori még tetszett, hiszen szeretem az egyszemélyes túlélő showkat és kíváncsi voltam, mit hoznak ki ebből a Marsra helyezett Robinson Crusoe történetből. Sajnos, nem sokat. Az egyik gondom az volt, hogy a NASA-ban játszódó események időről időre üresjáratba kapcsolták a cselekményt. A játékidő második felében meg már jóval nagyobb szerepet kaptak az ott dolgozók, mint a vörös bolygón ragadt Damon. Inkább néztem volna azt, ahogy a főszereplő próbál túlélni, de ehelyett rengeteg olyan jelenetet kaptam, ahol a nagy okosok azon agyalnak, hogy kéne visszajuttatni Matt barátunkat a Földre. Mindez pedig nyakon lett öntve jó nagy adag humorral is, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni. Azzal persze tisztában voltam, hogy a regényben is akadnak poénos részek és így ezeket a film is átemeli, viszont nekem inkább hatottak kínosnak ezek a képsorok, mint viccesnek. És ez sajnos Damon-ra is igaz. Pont az ő karakterével nem tudtam mit kezdeni. Mire megsajnáltam volna, mindig előjött egy újabb erőltetett beszólással. És hiába a nagy nevek, a mellette felbukkanó színészek szinte egyáltalán nem kaptak időt a kibontakozásra, így velük se tudtam igazán mit kezdeni. Pozitívumként a látványt tudnám felhozni, a kietlen Mars megvalósítása tényleg pazar lett, ahogy az űrben játszódó események kidolgozásával sem volt baj. Amit még kiemelnék, az a film vége felé látható jelenet, ahol hősünk már kissé kiégve járja a pusztaságot. Ott éreztem azt, hogy igen, őt tényleg megviselte ez a szélsőséges helyzet. Összegezve a dolgokat, nálam ez egy közepes eresztés. Semmi kiemelkedőt nem találtam benne, ez szerintem egy teljesen átlagos túlélő sci-fi, amiben egyedül a látvány átlagon felüli. A regénnyel viszont tuti bepróbálkozom, hiszen a filmet nézve sokszor éreztem azt, hogy ez a sztori sokkal jobban működhet írásban, mint mozgóképben. |
2015-10-18 19:00.34 |
Számomra az idei év egyik legjobban várt filmje volt a Bíborhegy, köszönhetően annak, hogy nagy rajongója vagyok del Toro munkásságának. Csináljon bármit a fickó, én arra mindig vevő leszek, hiszen egyedi stílusát még az olyan látvány orientált darabokba is képes belevinni, mint a Tűzgyűrű. Névjegyét azonban inkább horrorfilmjeivel tette le az asztalra, melyek középpontjában szinte mindig az emberi gonoszság állt, gondoljunk csak a Faun labirintusára vagy a Cronosra.
A Bíborhegynél sincs ez másképp, ahol egy írói álmokat kergető fiatal nő szeret bele egy angol baritonba. Románcuk akkor teljesedik be, mikor összeházasodnak és a nő beköltözik a férfi hatalmas házába, ahol eddig nővérével lakott. Viszont az építmény és az ott lakó testvérpár szörnyű titkokat rejteget, melyre szép lassan főhősnőnk is rájön. Maga a történet nem tartogat sok újdonságot, sőt, a játékidő elején már hamar tisztázódik, hogy kik sántikálnak rosszban. De itt elsősorban nem is a sztorin van a hangsúly, hanem a karakterek közötti viszonyokon. Ugyan az előzetesek próbálták úgy eladni a filmet, mint del Toro legfélelmetesebb vízióját, azonban erről szó sincs. A horrorisztikus jelenetek eléggé a háttérbe vannak szorítva, hogy helyüket inkább a romantikus szál töltse ki. Ezzel viszont nincs baj, mivel a szereplők között működik a kémia és kapcsolatuk is ügyesen van felépítve. A film drámai vonulata is működik, hiszen a figurák kellően ki lettek dolgozva és a színészek is remek munkát végeztek. Akit kiemelnék, az Jessica Chastain, aki valami elképesztően erős alakítást prezentált. Amiben még nagyon erős a mozi, az a látvány. Az operatőri munka zseniális, nagyon hangulatos, sőt, néhol hátborzongató, mikor a kamera a sötét folyosókon úszik végig. Aztán itt vannak a díszletek, melyeket szintén nem érheti panasz. Az óriási ház kellően fenyegető ás félelmetes, de mégis, van benne valami túlvilági gyönyörűség is. Erre a kisebb vizuális orgiára tesz rá még egy lapáttal a pazar zenei aláfestés. Fernando Velázquez dallamai néhol lágyak és érzelmesek, olykor viszont meglehetősen borúsak és sötétek. Emiatt tökéletesen illeszkedik is a filmhez és annak hangulatához. Amiről még nem igazán esett szó, az a Bíborhegy horrorisztikusabb oldala. Azok a nézők, akik non-stop ijesztgetésekre vágynak, biztos csalódni fognak. Mégpedig azért, mert ahogy fentebb már írtam, leginkább a romantika és a dráma dominál a játékidőben. De amikor megjelennek a kísértetek, ott azért megugorhat a gyengébb idegzetűek pulzusszáma. Sőt, a finnyásabb gyomorral rendelkezőek is szörnyülködhetnek időnként, hiszen brutális jelenetekből is akad néhány. De ahogy a főszereplő is mondja, a kísértetek csak az emberi gonoszság metaforái, így nem is ők kapják a főszerepet. Ezzel pedig nincs is baj. Emiatt több a Bíborhegy az utóbbi évek misztikus horrorainál, hiszen nem agyatlan és hatásvadász ijesztgetésekkel operál, hanem megkapó hangulatával és érdekes szereplőivel. Negatívumként két dolgot tudnék felhozni. Az egyik az, hogy a történet meglehetősen egyszerű és egyáltalán nem épít fordulatokra. Persze, így is működik, de sokkal érdekesebb lett volna, ha néhány dolgot nem lőnek el az első percekben a készítők. A másik észrevételem az, hogy del Toro ugyan most is olyan témával jelentkezett, melyek korábbi rémtörténeteiben is szerepeltek már, de ott jóval mélyebben voltak boncolgatva. A Bíborhegy elképesztő látványvilága alatt nem lapulnak olyan erős érzelmek, mint például a Faun labirintusa esetében. Számomra azonban így sem volt csalódás ez a gótikus horrortörténet, köszönhetően a remek színészeknek és a kiváló hangulatnak. Ha a forgatókönyvön még dolgoztak volna egy kicsit és az érzelmeket is elmélyítik, simán megszülethetett volna Toro legjobbja is. De a Bíborhegy ebben a formájában is nagyon szórakoztató és a mostanság készülő átlaghorrorok közül is jócskán kiemelkedik. |
2015-10-14 19:08.13 |
A 2009-ben bemutatott Emberi százlábú egy elég harmatos horror lett. Hiába mutatott fel egy új, kifejezetten beteg ötletet, azt nem igazán tudta kidolgozni, így a végeredmény meglehetősen erőtlenre és unalmasra sikeredett. Ennek ellenére két év múlva érkezett is a folytatás, ami már nem teketóriázott. Nyugtalanító atmoszférájával és undorító jeleneteivel simán felülírta a langyos előzményt, nekem személy szerint a maga módján még tetszett is. Persze, megértem azokat, akik szerint ez az egész egy elmebeteg baromság, de valamilyen szinten a horror műfaja erről szól. De ebbe most ne menjünk bele.
Nézzük inkább a 3. epizódot, amiről a rendező azt állította, jóval meghökkentőbb lesz, mint az eddigi felvonások. A történet egy börtönben játszódik, ahol a meglehetősen őrült igazgató már nem bír a tomboló rabokkal. Sőt, a kormányzó is le akarja váltani a vezetői személyzetet, mert csökkenteni akar a költségvetésen. Emiatt az igazgató és könyvelője ötletelni kezd, hogy mivel lehetne pénzt spórolni és a rabokat is kordában tartani. Vajon mire jutnak? Hát arra, hogy csináljanak az elítéltekből egy szép százlábút, kb. mint az előzményekben. Nem viccelek, ez a sztori. Teljesen komolyan vehetetlen baromság, de ezzel még nem is lenne baj, hiszen a széria sose a jól felépített cselekményéről volt híres. Sőt, a készítők hasonlóan viszonyulnak az elődökhöz, mint a második rész. Azaz ismét előjön a "film a filmben" megoldás, ami egész jópofa és szül néhány meglehetősen vicces képsort. A baj ott van, hogy Tom Six rendezőúr totálisan elszállt és ahelyett, hogy a vizuális erőszakra tette volna a hangsúlyt, inkább a poénokra és az inkorrekt beszólásokra koncentrált. Így hamar tudatosulhat bennünk, hogy amit nézünk, nem egy brutális elmebeteg állatság, hanem egy paródia, a rosszabbik fajtából. Így akik azt várják (mint például én), hogy a második rész elképesztően undorító képsorait viszi majd tovább a folytatás, nagyot csalódhatnak. Itt nincs nyomasztó atmoszféra, ahogy már-már művészfilmekre jellemző szürreális megoldásokkal sem találkozhatunk. De engem legjobban az szomorított el, hogy nagyon kevés gore-jelenet szorult a játékidőbe. Maga a százlábú se nyújtja azt a hatást, mint az előzményekben, köszönhetően annak, hogy a megvalósítása is néző barátabb lett. Ezalatt azt értem, hogy nincs részletesen bemutatva az átalakító műtét, ahogy etetési jelenet sincs. Mondjuk ennek lehet sokan örülnek, meg is értem őket. De pont a második részben csúcsosodott ki, mi a lényege ennek a sorozatnak: a nézők megbotránkoztatása. A 3. rész pedig ezt nem teljesíti. Ehelyett elmesél egy röhejes történetet megfűszerezve gyenge poénokkal és pocsék színészi alakításokkal. És itt ki is térnék a főszereplőre, aki az első rész őrült doktorát is megtestesítette, Dieter Laser művész úrra. Ez a fickó olyat ripacskodik a játékidő alatt, hogy azt épp ésszel képtelenség feldolgozni. Egyfolytában ordibál, fel-alá szaladgál, idióta pofákat vág és rosszul megírt dialógusokat folytat le a körülötte tébláboló személyekkel. Az általa alakított Bill Boss nem egy félelmetes fő gonosz, hanem egy szánalmas szerencsétlen, akit már első megszólalásakor agyonütöttem volna. Mellette feltűnik a második rész kulcsfigurája, Laurence R. Harvey is, itt egy totál szürke és semmitmondó karaktert személyesít meg. De őt legalább el lehet viselni. Amúgy egy kisebb sztárparádé ez a mozi, hiszen beugrik pár percre Eric Roberts, Tommy "Tiny" Lister és a pornós Bree Olson is. Összegezzünk. Az emberi százlábú 3. egy túlnyújtott és sok helyen unalmas szösszenet, amit össze se lehet hasonlítani az ultra-brutális második résszel. Ki tudja, lehet az volt a koncepció, hogy mindhárom rész teljesen más hangulatot üssön meg és talán egy tehetséges direktor ügyesen vette volna az akadályokat, de Tom Six ezek alapján nem tartozik közéjük. Úgyhogy akik egy gyomorforgatóan beteg horrorra kíváncsiak, másfelé keresgéljenek, mert a harmadik százlábú kaland csak egy izzadságszagú, morbid paródia, amit le lehet húzni a vécén. |
2015-10-08 21:15.02 |
Paul Feig előző két vígjátéka egyáltalán nem nyerte el a tetszésem, úgyhogy jogos a kérdés, mi vitt rá arra, hogy legújabb rendezését is megnézzem. Elsősorban a sok pozitív visszajelzés miatt döntöttem úgy, hogy próbát teszek vele, másrészt a színészi gárda is igencsak impozáns.
De végül azt kaptam, amire számítottam, egy túlnyújtott, erőltetett poénokkal megtűzdelt akció-vígjátékot. A legjobban talán Melissa McCarthy irritált, bár azt hozzá kell tennem, a film első felében még nem dobta be a tőle megszokott altesti paraszt humort. Mondjuk így se sikerült megkedvelnem a figuráját, de pár fokkal elviselhetőbb volt, mint a Női szervekben, vagy a Személyiségtolvajban. Aztán egy idő után megint visszatért a már jól ismert formájához, attól a ponttól tudtam, itt már nem lesz minőségi javulás. Pedig nekem nincs bajom a tapló humorral, a túltolt káromkodásokkal és az altesti poénokkal, de itt egyáltalán nem tudtam mit kezdeni velük. A karakterek többsége is unszimpatikus volt számomra, kezdve ugye a főszereplőnővel. Egyedül Statham figuráján tudtam jóízűeket nevetni, a fickó zseniálisan állított görbe tükröt maga elé és a legjobb mondatokat is ő kapta. Ugye egy akció dús komédiáról beszélünk, de a mozgalmasabb jelenetek is teljesen jellegtelenre sikerültek és ezen a rengeteg gagyi lassítás se segített. Pedig egy ilyen filmtől elvárná az ember, hogy a műfaj kliséit kiforgassák a készítők, de egyedül annyit csináltak, hogy McCarthyt tették be a bunyók és a golyózáporok közepébe. Ennél azért több kreativitás kellett volna ahhoz, hogy megmozgassák a rekeszizmaimat. Mindent összevetve, nálam a Kém ugyanazt a gyenge és erőltetett szintet hozta, mint a rendező előző alkotásai. Egyedül Statham jelenetein tudtam derülni, kár, hogy ő a perifériára volt szorítva. |
2015-10-06 22:55.05 |
Nekem előzetes alapján a Kiképzés jutott eszembe és a Szemtől szemben, számomra mindkettő hatalmas kedvenc.
Amúgy én alapból bírom az ilyen korrupt-zsarus darabokat, főleg ha azok ilyen kőkemény, naturalisztikus atmoszférával rendelkeznek. Úgyhogy nálam ez a film kötelező, aztán majd meglátjuk, milyen lesz a végeredmény :) |
2015-10-06 22:41.36 |
Az angolok jól értenek a horrorhoz, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Barlang 1.-2., vagy az Eden Lake. Viszont nevettetésben sem utolsók (bár az már más kérdés, kinek fekszik a híres angol humor), ha pedig ez a két műfaj az ő kezeik közé keveredik, abból általában nem sül ki rossz. Nincs ez máshogy a Doghouse esetében sem, ami egy meglehetősen szórakoztató agymenés a Haláli hullák hajnala nyomvonalát követve.
Történetünk néhány barátról szól, akik úgy próbálják felvidítani válófélben lévő bajtársukat, hogy együtt lemennek vidékre jól berúgni és csajozni. El is indulnak, de amint elérik céljukat (egy lepukkant kis falut), hamar rádöbbennek, hogy szar van a palacsintában: sehol senki, egyedül néhány férfi hullája rontja a levegőt. Nemsokkal később már megvadult nőkkel is találkoznak, akik elől kénytelenek menekülni, hiszen azok szívesen elfogyasztanák a kan társaságot vacsora gyanánt. Ennyi lenne a sztori, ami így első ránézésre egy tök átlagos kis horror-sablon gyűjteménynek tűnhet, azonban a film mégis képes egész eredeti és ötletes dolgokkal előrukkolni. Már maguk a főszereplők igazán eltalált karakterek, bár azt megjegyezném, a kezdéskor megijedtem, mert kissé soknak tűnt ez a gárda. Ám végül megnyugodtam, hiszen az összes figura rendkívül szimpatikus és vicces volt a maga módján. És akkor innentől jönnének a SPOILEREK! Elolvasva a rövid ismertetőt, úgy tűnhet, ez egy zombis móka, viszont valójában kissé másról van szó: egyfajta vírus fertőzte meg a nőket, akik ennek hatására brutális gyilkológépekké váltak. A másik pedig az, hogy nem is olyan hülyék, például tudnak bánni a késsel és hasonló vágóeszközökkel, néha foglyot is ejtenek és hasonlók. Tudom, ez nem nagy újítás, de nekem mégis nagyon tetszett. Visszatérve a karakterekre, nem csak azért jó, hogy sokan voltak, mert jól szórakoztam a hülyeségeiken, de egy idő után szépen elkezdtek fogyatkozni (leginkább az utolsó percekben), ami egyrészt jó, mert ugye ha ők nincsenek, nem lett volna ennyi véres képsor (ugye a falu férfi lakosságából mindenkit kicsináltak a galád asszonyok), másrészt én kicsit sajnáltam őket. De ezt is a pozitívumok falára írnám fel, hiszen rég éreztem már egy-egy karakter halálánál szomorúságot, ez is azt jelenti, a készítők baromi jól írták meg a figurákat és a színészek is pazarul keltették életre őket. Kedvencem Danny Dyer volt (őt már láthattuk a Csapatleépítésben és a Hideg fejjel-ben), aki egy hihetetlenül kretén nőcsábász figuráját öltötte magára. Ahogy már írtam fentebb, vannak szép számmal csonkítások, ezek rendkívül ütősen néznek ki, igazán profi maszkmesteri munkákkal találkozhatunk a játékidő alatt. Maguk a kattant nők is kellően brutális megvalósítást kaptak, az ő kinézetüket sem érheti panasz. A tempóval sincs baj, végig pörögnek az események és poénokból sincs hiány, bár az utolsó percekre kissé megkomolyodik a hangulat, de aztán a lezárás kellően humorosra sikeredett. Negatívumokról nem igazán ejtettem szót, igazából nincs is sok, talán csak annyi, hogy nem elég emlékezetes a film. Amíg nézi az ember, nagyon jól szórakozik, de a stáblista után már csak egy-két momentumra emlékszik az egészből. Emiatt nem tudom a kedvenceim közé avatni a Doghouse-t, de egyszeri mókának tényleg kiváló. Így hát összességében ez egy szerethető bugyutaság, vicces figurákkal, jó poénokkal, szépen kivitelezett vérengzésekkel, de hiányzik belőle az a plusz, ami a nagyok közé emelhette volna. Sebaj, ettől még nem lesz rossz film, sőt, mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg az angol horror-vígjátékok kedvelőinek. |
2015-10-06 22:35.00 |
Nekem bejött a Fékezhetetlen, ahogy az Út is, az Ajánlat című mozit kéne még pótolni a rendezőtől, állítólag az is brutális alkotás. |
2015-10-06 20:26.40 |
A jövő év egyik legvárósabb filmjévé lépett nálam elő ez a darab:
http://www.youtube.com/watch?v=CHlWFJhxGnA A rendező profizmusát kár lenne firtatni és a színészi gárda is elsőrangú, remélem nem kell majd csalódnom benne. |
2015-09-28 17:30.49 |
Értem én, hogy irgalmatlan mennyiségű pénzt hozott a széria legutóbbi 3 része, de nagyon nem kéne már ezt erőltetni, főleg Paul Walker nélkül. Mindezt úgy írom, hogy nekem még a 7. felvonás is nagyon tetszett. |
2015-09-25 18:04.09 |
-Szoktál magányos lenni?
-Csak emberek között. |
2015-09-25 17:27.13 |
Alec Gillis és Tom Woodruff Jr. trükkmestereknek igen sokat köszönhet a horror és a sci-fi műfaja, ugyanis ők keltették életre az AvP filmek szörnyetegeit, de a 2011-s Dolog teremtményeiért is ők feleltek. Ilyen tapasztalatokkal a hátuk mögött úgy gondolták, képesek lesznek egy, a '80-s évek hangulatát megidéző kreatúramozit a vászonra álmodni, mégpedig CGI-effektek nélkül. Ezen próbálkozásuk eredménye a Harbinger Down.
A történet egy alaszkai rákászhajón játszódik, ahol az állandó legénység mellé csatlakozik néhány egyetemista is, hogy tanulmányozzák, milyen hatással van a globális felmelegedés a tenger élővilágára. Azonban a kutatás és a rákhalászat nem tart sokáig, hiszen hőseink rábukkannak egy szovjet űrszondára, amiből egy barátságtalan idegen létforma mászik elő. Maga a sztori rendkívül egyszerű, de ezzel még nem is lenne baj. Az ehhez hasonló szörnyes alkotásokat sose a csavaros szkript tette felejthetetlenné. Hanem a véres képsorok, a remek karakterek és a nyomasztó hangulat. A baj pedig ott leledzik, hogy ebben a filmben ezekből van kevés. Oké, akad néhány brutálisabb jelenet, viszont hiányzik belőlük a kreativitás. Sőt, a legtöbb akció vaksötétben játszódik, így néha nehéz kivenni, hogy kit hogyan fogyaszt el a gonosz idegen. Ez sajnos a szörnyes képsorokra is igaz. Hiába dicséretes az, hogy a készítők kézzelfogható trükkökkel dolgoztak, ha azokból szinte semmit nem látni. Persze, azért előfordul az is, hogy jól megvilágított helyszíneken bukkan fel a rém, de akkor meg csak pár csápot mutat magából. Értem én, hogy az alacsony költségvetés miatt kellett ehhez a megoldáshoz folyamodni, de ez akkor is idegesítő és erősen rá is nyomja a bélyegét a végeredményre. Ahogy fentebb már írtam, Alec Gillies a régi horrorok hangulatát próbálta megidézni, így néhol kapunk ezekre kisebb-nagyobb utalásokat is. Ez jópofa, meg minden, csak nincsenek rendesen felvezetve és el is ütnek az atmoszférától. Ugyanis a Harbinger Down próbál végig nagyon komolynak és feszültnek látszani, így amikor a készítők bedobnak egy-egy kikacsintós elszólást, azt nem igazán lehet hova tenni. A színészi játékok igazodnak a film minőségéhez, meglehetősen gyengék. Egyedül Lance Henriksen az, aki egész minőségi alakítást produkál, bár ez azért lehet, mert a karakterek közül az övé volt a legjobban kidolgozva. Az összes többi figura totálisan el lett nagyolva, így senkiért nem lehet igazán izgulni. A film pedig hiába 82 perc stáblistával együtt, sokszor válik unalmassá, köszönhetően annak, hogy nem igazán működik benne semmi. Összegezve, a Harbinger Down egy gyenge szörnyes horror, amiben azért bőven több lehetőség volt. Ha az alkotók képesek lettek volna szimpatikus és érdekes karakterekkel előállni és a '80-s évek hangulatát is ügyesebben megragadni, akkor még ugyanebből az alacsony büdzséből is kihozhattak volna egy emlékezetes mozit. |
2015-09-23 19:13.57 |
Szerintem nem csak engem csigázott fel az a hír, hogy Robert Kirkman (a TWD alkotója) producerként, míg Norman Reedus (a TWD Daryl-je) főszereplőként fogja kivenni a részét egy alacsony költségvetésű sci-fiből. Még az előzetest is mellőztem, hogy a film még nagyobbat üssön, de aztán szivárogni kezdtek az első kritikák, melyek közel sem kímélték az alkotást. Mit ne mondjak, a negatív visszajelzések kissé kedvemet szegték, de végül csak szemügyre vettem a végeredményt.
A történet a világvége után játszódik, ahol a Földet belepte egy mérgező porfelhő. A túlélők földalatti bunkerekben találtak menedéket, ahol az értékes emberek (tudósok, matematikusok, biológusok) mesterséges álomban várják, hogy a levegő újra tiszta legyen. Rájuk minden állomáson két "gondnok" vigyáz, akik félévente kelnek fel, hogy ellenőrizzék a felszerelést és kijavítsák az esetleges gikszereket. Egy ilyen óvóhelyen járunk, ahol a két hibaelhárító a rutinmunkáját végzi és amikor visszatérnének újabb 6 hónapot aludni, az egyikük ágya kigyullad. Ebből elég nagy baj lesz, hiszen a bunker levegő és áramellátása hamarosan leáll és ha hőseink nem tudják időben helyrehozni a mesterséges fekvőhelyet, akkor a biztos halál vár rájuk. A történet sok eredetiséget nem tartalmaz, ennek ellenére egész érdekes. Ugyan a mérgező porról nem sokat tudunk meg, viszont a helyszín kidolgozása meglehetősen alapos és a karakterek is ügyesen lettek kibontva. Nekem kifejezetten tetszett a film első negyede, ahol a főszereplők szinte semmit nem csinálnak, csak szerelnek, ellenőrzik a beérkezett adatokat és egymást ugratják. Remekül lett bemutatva monoton munkájuk, ahogy az is, milyen fontosak egymásnak. Hiszen ők sem tudják pontosan, meddig kell még gürcölniük és bármekkora ellentét is feszül közöttük, egymásnak jelentik a családot. Aztán bekövetkezik a baleset és a feszültség a tetőfokára hág! Ugyan semmi eget rengető nem történik, hőseink csak a megfelelő alkatrész után kutatnak, de mégis át lehet érezni a helyzet súlyát, erre pedig rátesz még egy lapáttal a helyszín is. A sötét, szűk folyosók bitang jól teremtik meg a bezártság érzetét. Aztán az elsőfilmes rendező kezéből elszabadul a gyeplő, hogy az utolsó fél óra teljes érdektelenségbe fulladjon. Az addig meglehetősen egyszerű mederben folydogáló cselekményt megszakítja néhány felesleges történetszál és az addig remekül felépített atmoszféra tovaszáll. Sajnos emiatt bukott el nálam is az Air. Adva volt két érdekes figura, egy egyszerű, de működőképes sztori, de aztán a készítők bedobáltak rengeteg hatásvadász elemet és ezzel úgy- ahogy tönkre is vágták a végeredményt. A film második felében már szinte úgy éreztem magam, mintha egy teljesen másik mozit néznék. Pedig az alacsony költségvetés nem állt az alkotók útjába, mivel az operatőri munka kifogástalan, a zenei aláfestés is minőségi és maga a helyszín is hangulatos a maga minimalista módján. Sőt, Norman Reedus és Djimon Hounsou is kihozzák szerepükből a maximumot. Ezért is szomorít el az összkép. Simán lehetett volna ebből egy feszült és érdekes kamara sci-fi/thriller, de ehelyett kaptunk egy ígéretesen kezdődő, majd totálisan unalomba fulladó darabot. Félreértés ne essék, egy megtekintést megérdemel, főleg azoktól, akik szeretik a hasonló műveket (például a Hasadást), de kihagyásával sem veszíthet sokat az ember. |
2015-09-20 15:19.11 |
Jackie Brown |
2015-09-19 16:42.59 |
Egy újabb felesleges remake.
A '82-es eredeti még ma is bőven megállja a helyét, köszönhetően annak, hogy a kísértetházas alapsztorit a készítők feltöltötték jókora kreativitással és a családi mozik stílusjegyeit is ügyesen keverték a horrorral. Arról már nem is beszélve, hogy technikailag is kifogástalan a mozi. Erre itt ez az új verzió, ami szinte csak az alapsztoriban és a címben idézi meg Tobe Hooper És Steven Spielberg közös alkotását. Pedig én bíztam valamelyest Gil Kenan rendezőben, hiszen ő felelt a Rém Rom című animációs filmért, ami ugyan gyerekeknek készült, mégis, ezt a gonosz házas témát dolgozta fel, egész ügyesen. De abból a munkájából szinte semmit nem mentett át ide. A sztori nem más, mint sablonok tömkelege, a karakterek pedig igazi két dimenziós figurák. Sehol egy egyedi ötlet, vagy kreatív megoldás. A készítők inkább biztonsági játékot alkalmaztak, így a végeredmény tele van idegesítő jump scare jelenetekkel és teljesen súlytalan drámai képsorokkal . A legjobban az bosszant, hogy a látvány is kifejezetten gyengére sikerült. Pedig az eredeti tobzódott a remek trükkökben, így ha már mást nem, ezeket fel lehetett volna turbózni a mai technikával. Például egy vagány arcletépés, vagy hullákkal való iszapbirkózás biztos jól mutatott volna a vásznon. De ezekre ne számítsunk, ahogy a szekrényből előtörő szörnyetegre se. Helyettük vannak CGI- villámok, néhány játékbohóc és igazából ennyi. De hogy néhány pozitívumot is említsek, a zenei aláfestés nem sikerült rosszul, bár Marc Streitenfeld dallamai meg se közelítik Jerry Goldsmith tételeit. Aztán itt van Sam Rockwell, aki egy kifejezetten tehetséges színész és neki sikerült is valamilyen szinten kiemelkednie a többiek közül. Igaz, az ő karaktere is borzasztóan felszínes és elnagyolt, ennek ellenére képes volt életet lehelni figurájába. Összegezve a dolgokat, ez egy újabb pofátlan remake, amire az égvilágon semmi szükség nem volt. Mindenki jobban teszi, ha inkább az eredetit választja, hiszen az még mai szemmel nézve is bitang szórakoztató. |
2015-09-19 16:07.59 |
Élve eltemetve |
2015-09-19 11:09.10 |
Úszó erőd |
2015-09-14 16:28.53 |
Na, én is megnéztem az új Fantasztikus négyest és szerintem van olyan rossz, mint a híre.
Szinte az összes képkockán látszik az a káosz, ami a forgatást is jellemezte. Maga a sztori egyáltalán nincs kibontva, a cselekmény igazából nem tart sehová, de ez a karakterekre is igaz. Az összes figura két dimenziós, a motivációik és érzéseik teljesen homályba vesznek. Ezen pedig csak súlyosbít a rengeteg erőltetett párbeszéd és dialógus. Sajnos a látvány is kifejezetten gyenge, különösképpen a Sziklaember és Fáklya megjelenítése. Akciókból meg alig van, az előzetesekben ellőtt zúzások szinte nem is szerepelnek a végső változatban. Az utolsó pár perc pedig nem más, mint a stúdió kétségbeesett harca, hogy Trank vízióját átformálják egy tipikus szuperhősfilm-fináléra, de próbálkozásuk már-már kétségbeejtő. Mégpedig azért, mert a fő gonosz kb. a 80. percben jelenik meg és akkor hirtelen el is határozza, neki el kell pusztítania a világot, mert miért ne? Erre a semmiből összeáll a címszereplő brigád és alig 3 perc alatt el is picsázzák. Mit ne mondjak, sikerült rendesen összecsapni a dolgokat. De ez a kapkodás szinte végigkíséri az egész játékidőt. Példának okáért, mikor hőseink megkapják a képességüket, szenvednek és nem tudnak mit kezdeni új adottságaikkal, majd ugrunk az időben és már profin hősködnek. Összegezve a dolgokat, szerintem borzasztó lett a film, pedig ezzel a sötétebb, komorabb atmoszférával érdekessé lehetett volna tenni ezeket a figurákat, kár, hogy ekkora katasztrófa lett a végeredmény. |
2015-09-14 15:52.33 |
Majdhogynem nézhetetlen.
Akik figyelemmel követik a filmes híreket, tudhatják, hogy a legújabb Fantasztikus négyes elég nehezen jött létre. Ebbe most nem is nagyon mennék bele, a lényeg az, hogy szerintem a végeredmény kétes minőségéért egyaránt okolható a rendező és a stúdió. Az érdekes az, hogy nekem már képregényben sem jöttek be ezek a karakterek, az előző két moziról ne is beszéljünk, de ebben a félresikerült celluloidhulladékban azért pislákolt itt-ott a remény, hogy van ezekben a hősökben is fantázia. Kár, hogy ekkora katasztrófába torkollott az eredettörténetük. Szinte az összes képkockán visszatükröződik az a káosz, ami a forgatást is jellemezte. A párbeszédek borzasztóan primitívek, a karakterek elnagyolt papírmasé figurák, a cselekmény kínkeservesen lett belepasszírozva a 100 perces játékidőbe, az akciók pedig a vágószoba padlóján maradtak. Pozitívumnak egyedül az első 50 percet tudnám felhozni, mert az még hasonlít egy épkézláb mozgóképre. De ami utána jön, az már tényleg szörnyű. A főszereplők drámája totálisan le lett nullázva, ahogy a csapattá formálódásuk is pár másodperc alatt kerül bemutatásra. A fő gonosz pedig csak az utolsó percekben ugrik be, hogy "miért ne?" alapon elpusztítsa a bolygót. A cselekmény amúgy olyan, mintha az írók néhány ötletet egymás mellé firkantottak volna, hogy aztán semmit ne kezdjenek azokkal. Ezért lehet az, hogy az összes jelenet azt az érzetet kelti, mintha egy nyers, félkész verziót néznénk. Ez a totális szétesettség pedig a látványon is meglátszódik. Egyrészt alig kapunk akciójeleneteket, sőt, szinte semmi nem bukkan fel az előzetesekben mutatott képsorokból. Az utolsó nagy összecsapás például alig van 3 perc. A helyzetet pedig a kifejezetten gyenge CGI-effektek is súlyosbítják. Összegezve a dolgokat, ez egy brutálisan gyenge film, aminek az egyetlen pozitívuma az, hogy akad benne néhány érdekes ötlet, viszont egy se lett normálisan kidolgozva. Kíváncsi leszek, ilyen nagy kritikai és anyagi bukás után mi lesz a folytatásokkal, mert úgy látszik, a Fox nem igazán akar lemondani a jogokról. |
2015-09-08 16:33.23 |
Mick Taylor, Krokodil Dundee pszichopata unokatestvére nem vált kultikus sorozatgyilkossá a horror műfaján belül, azonban a 2005-ben készült Wolf Creek ennek ellenére egy egész jópofa slasher. Elsősorban nem is a kaszabolás miatt lett emlékezetes, inkább ötletes kivitelezése miatt, hiszen a 3 főszereplő közül azt hozta ki "győztesen" a játszmából, akire mi nézők annyira nem számítottunk. De emellett rengeteg látványos mészárlást, gyönyörű tájképeket és hangulatos zenei aláfestést is tartalmazott.
2013-ban el is készült a folytatás, viszont a rendező, Greg Mclean már nem tudta megugorni azt a mércét, amit az első résszel felállított. Pedig jól láthatóan próbált megint eljátszani a karakterekkel, hogy a közönség megint feszülten figyelje őket, vajon melyikük is éli túl a borzalmakat. Ez azonban most nem jött neki össze, ennek ellenére mégse lett rossz folytatás a Wolf Creek második felvonása. Igaz, a történet egy papírfecnin is elférhetne, még az előző rész forgatókönyve is csavarosabb volt az itteninél. Tehát éldegél Ausztrália sivár vidékén ez a Mick Taylor, aki egy elmebeteg állat és sorba koncolja fel az útjába álló szerencsétleneket. Először egy német szerelmespár kirándulását zavarja meg a kedves redneck fickó, később pedig egy angol fiatalember életét nehezíti meg beteges játékaival. Na,ennyi lenne a sztori, igazából egy nagy nulla az egész. Ám ezzel az alkotók is tisztában lehettek, mert történetmesélés helyett az akciókra fektették a hangsúlyt, így a film nem más, mint egy túlélőshow. Karaktereink menekülnek, időnként elhalálozik közülük valaki, aztán ez így megy a stáblistáig. A cselekmény ennek ellenére mégsem ül le, a tempó igencsak pörgős. A mozi egyik legfontosabb tényezője ugye a hangulat, ezzel semmi baj nincs. A fényképezés gyönyörű, csodálatos felvételeket láthatunk a kenguruk földjéről. A zene is egész kellemesre sikerült, ezek alapján még azt is hihetnénk, hogy ez egy szép dokumentumfilm, pedig egy kőkemény mészárszékről van szó. És ezt most tessék komolyan venni, elképesztően brutális jelenetek tarkítják a játékidőt, az első rész ehhez képest egy mesefilm. A nyers gyilkosságok mellett pedig ugye itt van Mick barátunk, aki egyfolytában viccelődik és egy nagy poénnak tekinti ezt az embervadászatot. Megformálója, John Jarrat meg is érdemli a dicséretet, mert hiába nem lesz ebből az ausztrál fenegyerekből klasszikus mészáros, azért emlékezetes alakítást nyújt. A többi színészt már nem igazán lehetne méltatni, ők hozzák azt, amit elvár ez a műfaj: néha sírnak, néha kiabálnak és sokat szaladnak, ennyi. Negatívumokról még nem igazán esett szó (kivéve a sztorit), pedig van még egy elég zavaró tényező. Ez a cselekmény második fele, ahol Mick pajtás egy darab embert üldöz. Ezt kissé elnyújtották, igaz, még ez se unalmas, de azért a sok bújócskázás és futkározás néhol már picit monotonná teszi az élményt. Szerencsére az utolsó 15-20 perc már újra szórakoztató és a befejezés se lett elszúrva, bár nagy fordulatot ne várjon senki. Summázva a dolgokat, nem egy kiemelkedő alkotás ez, inkább csak egy szórakoztató agymenés, amivel egész jól el lehet ütni egy unalmas délutánt. Aki a slasher műfaj megreformálását várja tőle, csalódni fog, mindenki más elégedetten hátra dőlhet, mert Mick ismét brutálisan szétvág a fiatalok között. |
2015-09-03 21:41.53 |
Green Inferno-t szeptember közepén mutatják be az USA-ban, Knock Knock meg október eleje. Ha minden igaz, ahogy mozikba kerülnek, VOD-on is megtekinthetőek lesznek, úgyhogy még ebben az évben tuti ott lesznek a torrenteken is. |
2015-09-01 21:33.59 |
Nekem egyedül az volt emlékezetes a filmben, mikor a börtönigazgatót elég érdekes módon megerőszakolta az egyik rab:D
Tőlem sajnos 1 csillagot fog kapni, ha felkerül a katalógusra. Pedig a második rész tényleg ütős lett, igazi elmebeteg gore mozi, kár, hogy Six itt már teljesen elszállt magától. |
2015-09-01 19:04.26 |
Szerintem amúgy brutálisan rossz film. A második rész után egy óriási gore parádéra számítottam, erre alig akadtak véres és undorító képsorok, a színészi alakítások elképesztően erőltetettek és a sztori is valami vicc.
Azért kíváncsi vagyok, neked hogy fog tetszeni :) |
2015-09-01 18:46.52 |
Emberi százlábú 3.-t már hónapokkal ezelőtt láttam magyar felirattal. |
2015-09-01 17:31.07 |
Bad Boys 2. |
2015-08-27 12:57.39 |
Teljesen átlagos slasher, néhány igazán kreatív megoldással.
Már az kifejezetten tetszett, ahogy a film az eredetihez viszonyult (igen, ez egy újabb remake), viszont legjobban az operatőri munka fogott meg. A képi világ rendkívül ügyesen idézi meg a retro-horrorok hangulatát, sőt, az osztott képernyők Brian De Palma korai thrillereit is eszünkbe juttathatják. Igaz, néhol a vágás nem állt a helyzet magaslatán, a kezdő képsoroknál például erősen kapkodtam a fejem, hogy mi is történik. Szerencsére követhetetlen jelenetekből azért nincs sok, így ez annyira nem zavaró. Az viszont már igen, hogy a sztori nem sok érdekességet tartalmaz és egy idő után a tempó is leül. A játékidő végén engem már csak néhány jól fényképezett jelenet tartott a képernyő előtt. Persze, a befejezéskor azért kapunk egy fordulatot, de az meglehetősen kiszámítható, főleg akkor, ha szinkronnal nézzük a filmet. A színészi játék is teljesen átlagos, mondjuk ez a műfaj ritkán követel meg többet. Kicsit visszatérve még a pozitívumokra, a vérengzések is egész pofásra sikerültek. Nagy gore parádéra ne számítson senki, de azért akadnak brutális gyilkosságok, melyek hatását a már sokszor dicsért operatőri munka is fokozza. A kedvencem a hotelben kamatyoló pár kiiktatása volt, az elég emlékezetesre sikerült. Összességében véve, ez egy teljesen átlagos horror, ami simán lehetett volna emlékezetesebb is, ha a készítők a forgatókönyvbe és a karakterekbe is képesek lettek volna annyi kreativitást belevinni, mint a technikai oldalba. |
2015-08-16 21:17.44 |
Diszkópatkányok |
2015-08-16 20:01.21 |
Austin Powers 2. |
2015-08-16 19:40.09 |
Ford Fairlane |