Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Stepfordi feleségek - Moziverzum, 07:25 |
Hontalanul Afrikában - Cinemax, 07:40 |
Egyszemélyes hadsereg - Filmbox Premium, 08:20 |
Bella Dilemma - Film4, 08:35 |
Briliáns csapda - Mozi+, 08:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
J. K. Simmons (70) |
Imelda Staunton (69) |
Joely Richardson (60) |
Nina Dobrev (36) |
Patrick Sabongui (50) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mit hallgatsz most? |
Donald Trump - Vélemények |
Mielőtt felébredek - Vélemények |
Nyerd meg az életed (sorozat) - Vélemények |
Hogyan tudnék élni nélküled? - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Szeretők |
Robert De Niro |
2015-12-13 22:15.52 |
Hiába szeretem az agyatlan látványfilmeket, nekem az első nem igazán jött be. Túl soknak találtam benne az amerikai pátoszt és nekem már sok volt például az, mikor maga az elnök is beszállt az idegenek elleni háborúba.
Viszont Goldblum és Smith kettőse a film végén tetszett, ahogy a látványra se lehetett panasz benne. Az biztos, hogy a pusztítás az újban se lesz rossz, de remélem a zászlólengetésből visszavesznek és a történet is elfogadható lesz. |
2015-12-13 22:02.12 |
Itt a Függetlenség napja 2. előzetese:
http://www.youtube.com/watch?v=LbduDRH2m2M Én nem igazán vagyok oda az első részért, ez viszont valamilyen szinten érdekel. Kíváncsi vagyok, mit hoznak ki abból, hogy az emberiség felhasználta az idegenek technológiáját. Az eredeti gárdából is lesznek visszatérők és a látvány se tűnik rossznak, az előzetes végén látható poén meg egész ütős. Aztán majd meglátjuk, milyen lesz a végeredmény. |
2015-12-13 20:05.18 |
Michael Dougherty 2007-ben bemutatott Adsz vagy kapsz című horrorantológiája szerintem egy rendkívül jól sikerült darab, amely fürdik a pazar ötletekben és a megkapó hangulatban. Nekem nagy kedvencem a film, Halloween alkalmából szinte mindig újranézem.
Emiatt a Krampuszt is kifejezetten vártam, hiszen a karácsony hiába a szeretet ünnepe, simán rá lehet építeni egy horrort. Dougherty élt is a lehetőséggel, azonban fantáziáját sajnos most nem engedte olyan messzire, mint előző alkotásánál. A történet középpontjában egy olyan család áll, akik már nemigazán élvezik a szeretet ünnepét és szinte már csak kényszerből gyűlnek össze a karácsonyfa körül. Igen ám, de amikor az egyik gyerek összetépi a Mikulásnak írt levelét, kénytelenek lesznek összefogni, hiszen maga a Krampusz jön el értük, hogy lelküket a pokolba vigye. A sztori nincs túlbonyolítva, de ezzel nincs is baj. Az különösen tetszett, hogy felvezetés meg lett fűszerezve némi iróniával. A készítők ügyesen figurázzák ki a karácsonyi készülődést, a boltokban összegyűlt tömeget és az egymást nem igazán kedvelő rokonokat. A baj ott kezdődik, mikor megjelenik a címszereplő rém, ugyanis akkor elég identitászavarossá válik a mozi. Mégpedig azért, mert a horrorisztikusabb jelenetek mellé becsúsznak meglehetősen gyerekes képsorok is. Emiatt a rémisztőnek szánt részek többsége erőtlen, míg a poénok furcsának hatnak, hiszen mégiscsak azt láthatjuk, ahogy egy túlvilági lény terrorizál egy családot. Így a Krampusz a két szék közötti padlóra zuhanás tipikus esete is lehetne, azonban a rendező képes szórakoztató módon egybetartani az eseményeket. A fentebb már említett görbe tükör például remekül működik és a cselekmény is kellően gyors tempóban halad előre. A játékidő közepe tájékán pedig felbukkannak a Krampusz segítői is, akiknek a film legjobb pillanatait köszönhetjük. Egy olyan csatát vívnak a főszereplő famíliával, ami akár a Szörnyecskék című klasszikusban is elférne. Emellett a virgonc teremtmények kidolgozása sikerült a legjobbra. Míg a krampusz egy meglehetősen jellegtelen figura, addig a gonosz rémek között találunk életre kelt mézeskalácsfigurát, vérengző plüssmackót és gyerekeket faló bohócot is. A hangulatra se lehet panasz, ahogy a zenére sem, ami kiválóan keveri a karácsonyi dallamokat a baljósabb tételekkel. A látvány is rendben van, külön dicséret jár azért, hogy kézzelfogható trükköket is alkalmaztak a készítők. A baj ott van, hogy a film nem elég bátor. Nem tudom, hogy a producerek ijedtek e meg, vagy Dougharty akart inkább könnyedebb horrort készíteni, de ez az egész sokkal jobban működött volna kissé elborultabb köntösben. Ennek ellenére én jól szórakoztam a látottakon. Igaz, az Adsz vagy kapsz minőségéhez hasonlítva ez visszaesés, de még így is egy minőségien elkészített karácsonyi horror-komédia, aminek a befejezése is tartogat egy kisebb meglepetést. |
2015-12-12 23:08.25 |
A Mad Max tényleg nagyon rossz volt. Tele volt CGI-mentes akciókkal, jó színészekkel és torokszorító hangulattal, de igazad van, ilyen undorító számítógépes effektekkel telipakolt hulladékokkal kell megtölteni a filmszínházakat, melyek megerőszakolják az eredetüket. Ha nekem se lenne ízlésem, én is az ilyen műanyag borzalmakat választanám:) |
2015-12-12 23:03.14 |
A tengerentúlon már novemberben bemutatták nagyokos, előbb utána kéne nézni a dolgoknak, utána osztani az észt. |
2015-12-08 22:05.11 |
Anno valamelyik filmes lapban olvastam erről a moziról, mint elfelejtett gyöngyszemről. Azonnal meg is akadt rajta a szemem, hiszen azt írták róla, igencsak erős thriller, ami a befejezéssel is rendesen meggyomrozza a nézőt. Azonban még csak most jutottam odáig, hogy bepótoljam hiányosságom. Mit ne mondjak, kár volt eddig várni.
A szomszéd tényleg egy nagyon ütős alkotás, melyet több tényező is kiemel az átlagos kategóriából. Egyrészt a témája meglehetősen súlyos, sőt, aktualitásából mit sem vesztett, elég csak körbenézni, mik történnek világszerte manapság. Ezt a terrorfenyegetettséget pedig mindenfajta fölösleges sallang nélkül dobják elénk a készítők, ezzel is megtartva a realitást. A színészek is kiválóan alakítanak. Jeff Bridges az egyik kedvenc aktorom és itt is az ő játéka ragadott meg a legjobban, de Tim Robbins-t se érheti panasz, ahogy a többi szereplőt sem. Ami nálam leginkább betetőzte az élményt, az a kiváló rendezés. Eleinte a tempó talán kissé lassú, viszont a karaktereket és a feszültséget rendkívül ügyesen építi fel a film. Igaz, itt még előfordul néhány sablon, de ezek kellettek ahhoz, hogy előrébb tolják a cselekményt. De aztán jön az utolsó félóra, ahol én már tövig rágtam a körmöm. Persze, tisztában voltam vele, hogy itt elmarad majd a happy end, azonban még így is meglepett a fordulat, ami kb. felért egy tökön rúgással. Na, azért olyan nagy slussz poénra ne számítson senki, sőt, így utólag azt kell írjam, valamelyest kiszámítható, de mivel előre tudtam, hogy lesz majd valami kavarás, teljesen belefeledkeztem a részletekbe, pedig a megoldás végig ott volt a szemem előtt. Összességében, szerintem egy igazán hatásos és súlyos thriller ez, amit egy jó darabig biztos nem fogok elfelejteni. |
2015-12-03 19:45.14 |
Lehet egyedül vagyok ezzel, de nekem nagyon tetszett az Acélember, ahogy a Batman v Superman legújabb előzetese is. Viszont a trailer utolsó 40 másodperce sajnos eléggé spoileres, azt meghagyhatták volna a filmbe.
Amúgy arra kíváncsi leszek, hogy ezt a rengeteg szálat (Luthor, Wonder Woman, a két címszereplő közötti konfliktus, "az igazi ellenség" megszületése) hogy fogja összefogni a végeredmény. Remélem nem az lesz, mint a Csodálatos Pókember 2. részével, ami rongybabaként zuhant össze ambíciói alatt. A lényeg, én bízom az alkotókban és már nagyon várom, hogy a vásznon láthassam Snyder moziját. |
2015-11-29 17:28.05 |
Tarsem Singh filmjeit én elsősorban látványviláguk miatt szerettem. Elképesztően erős hangulatot tud teremteni a fickó, pusztán a gyönyörű képek és az egyedi helyszínek segítségével.
Kár, hogy az Önkívület erejéig levetkőzte magáról érdekes vizuális megközelítését, így sikerült egy olyan szösszenetet letennie az asztalra, amit bárki el tudott volna készíteni. Pedig az alapötlet adta volna magát egy Sejthez hasonló, elvont alkotáshoz, de ehelyett inkább csinált egy teljesen jellegtelen thrillert. Persze, lehet az volt a célja, hogy most egy letisztult mozival lepje meg a közönséget, viszont akkor legalább a történet lett volna épkézláb módon kidolgozva. Sajnos a sci-fi szál rendkívül elnagyolt, a thrilleres fordulatok már kilométerekkel előre láthatóak, a dráma pedig szimplán nem működik. Egyedül az akciójelenetek érnek valamit, bár azok se nyújtanak semmi emlékezeteset, de legalább átláthatóak. A színészek is teljesen közepesek, bár ezért szerintem a forgatókönyv a ludas. Ilyen jellegtelen figurákból nehéz lehetett volna többet kihozni. Talán Ben Kingsley járt a legjobban, mivel ő 10 percnél többet nem tölt a vásznon. Reynolds barátunkat viszont sajnálom, hiszen én tehetségesnek tartom a srácot, itt azonban ez nem derül ki. Összességében ez egy rendkívül felszínes és lapos popcorn-thriller,aminek kihagyásával semmit nem veszít az ember. Remélem ezek után a direktor visszatér a saját stílusához, mert ennél a steril, néhol tévéfilmeket megidéző matinénál azért többet tud. |
2015-11-29 12:29.23 |
Nem igazán vagyok jártas a videojátékok világában, így a film alapjául szolgáló alkotást se igazán ismerem. Viszont az előző adaptációt volt szerencsém látni és már az se nyerte el a tetszésem. Azonban a 47-es ügynökhöz képest Xavier Gens munkája egy Oscar-díjas műalkotás!
A kopasz ügynök legújabb mozgóképes kalandja ugyanis egy over the top marhaság, amivel még nem is lenne baj, ha a készítők nem akarnák halálosan komolynak eladni az egészet. Így viszont az egész nem más, mint egy kínos önparódia, ami inkább hasonlít egy őrült video-klipre, mint egy épkézláb filmre. A történet ordas nagy bakikkal van kikövezve, emellett egy hatalmas katyvasz az egész. Mondjuk ez nem meglepő, hiszen az a Skip Woods körmölte a szkriptet, aki a Die Hard szériát is meggyalázta. Aztán itt van a főszereplő ügynök, aki egy percig sem hiteles a szerepében. Egy percig nem tudtam komolyan venni a fickót, bár ez a rendkívül rossz akciójeleneteknek is köszönhető. A legnagyobb golyózáporok közepette is nyugodtan sétál előre, hát minek neki fedezék?! Sőt, ellenfelei udvariasan hagynak neki időt az újratöltésre is, pedig millió lehetőségük lenne agyonlőni a bőrfejű gyilkost. És ha már akciók, az is zavart, hogy a készítők szinte minden egyes húzósabb jelenetet telepakoltak gagyi CGI-effektekkel. Azt még megértem, hogy egy helikoptert nehéz a valóságban beleküldeni egy épületbe, de szimpla robbanásokat és ütközéseket kár volt gagyi trükkökkel kivitelezni. Sajnos a színészek játékát is csak negatívumként lehet felhozni. Pedig az ilyen szösszenetekben nem szokott zavarni az, ha valaki nem éri el mondjuk De Niro szintjét, de ami itt folyik, az kész katasztrófa! Zachary Quinto komplett hülyét csinál magából, Thomas Kretschmann meg kínosan feszeng. A címszereplő bőrében pedig Rupert Friend nyújt Seagel-t megszégyenítő alakítást, írom ezt úgy, hogy szerintem tehetséges a fickó. Egyedül Marco Beltrami muzsikája ér ebben az egészben valamit, dallamai kellően dinamikusak és pörgősek. Azonban minden más közel értékelhetetlen ebben a gyöngyszemben. Nem is csoda, hogy akkorát bukott, mint az ólajtó, hamarosan mehet is majd a Film+-ra. |
2015-11-27 08:02.11 |
Ted 2. |
2015-11-26 19:31.11 |
Be kell valljam, én nagyon szeretem azt, amikor két, egymástól távol álló műfaj keresztezi egymás útjait. Persze, a legtöbb zsánerkavalkád nem tud igazán kiteljesedni, hiszen a készítők általában két szék közé esnek és maguk se tudják, melyik motívumból mennyit kéne adagolni. De akadnak azért olyan szösszenetek, melyeknek sikerül a bravúr és úgy fűznek össze két műfajt, hogy a végeredmény egy jól kidolgozott, kerek egészet adjon ki.
A Bone Tomahawk című alkotás a horrort és a westernt próbálta háziasítani, a végeredmény pedig egy igencsak stílusos darab lett, ami az én tetszésemet majdnem teljes mértékben elnyerte. A történet meglehetősen egyszerű. Egy kisváros nyugodt éjszakáját megzavarja egy csavargó, akit a seriff hamar lerendez egy jól irányzott lövéssel. A gazfickó sebe nem komoly, így a rend őre szól a helyi ápolónőnek, hogy reggelig foltozza össze a férfit, hogy ki tudja kérdezni, miben sántikál. Azzal a nőt ott is hagyja a fogdában helyettesével. Napkeltekor azonban arra lesznek figyelmesek hőseink, hogy a három személy eltűnt. Mint kiderül, egy veszélyes indián törzs ragadta el szerencsétleneket, így a seriff másodlagos helyettesével, az ápolónő sérült férjével és egy szűkszavú pisztolyhőssel indul útnak, hogy kiszabadítsa a foglyokat. A sztori rendkívül egyszerű, ezzel viszont nincs semmi baj. Tökéletesen passzol a film szikár stílusához és kimért tempójához. Itt nincsenek elkapkodva a dolgok, hosszan elnyújtott jelenetekben vázolják fel nekünk a készítők az alaphelyzetet és kb. a 40. percnél jutunk el odáig, hogy elinduljon a kisvárosból a felmentősereg. Ennek ellenére én egy percig nem éreztem úgy, hogy a cselekmény leülne. Ez annak is köszönhető, hogy a karakterek rendkívül alaposan ki lettek dolgozva, ahogy a közöttük lévő kapcsolatok is. Erre pedig még rátesz egy lapáttal a remek színészi játék. Kurt Russel a kisujjából kirázza a kemény, de igazságos seriff karakterét. Patrick Wilson is hozza a formáját, mint sérült, de elszánt férj, azonban az én két kedvencem Richard Jenkins és Matthew Fox volt. Előbbi a seriff féleszű segédjét formálja meg, utóbbi pedig a profi pisztolyhőst, aki gyűlöli az indiánokat. A 4 fős felmentősereg egymáshoz fűződő viszonya nem csak feszültséget, de némi humort is eredményez, mely leginkább az előbb említett személyeknek köszönhető. De az a néhány vicces beszólás és poénos képsor, ami akad, egyáltalán nem lóg ki az összképből, sőt, inkább még jobban egyben tartja a nem mindennapi hangulatot. A horror elemek leginkább a játékidő háromnegyedénél jelentkeznek, ahol hőseink megérkeznek az indiánok területére. Itt aztán végérvényesen elszabadul a pokol és olyan vérengzéseket kapunk, melyektől még az én szavam is elállt. Pedig láttam már ezt-azt, de a készítők annyira naturalisztikusan mutatják a gyilkosságokat és csonkításokat, hogy azok még a gyakorlottabb nézőkön is kifoghatnak. Az operatőri munka pedig rátesz még erre egy lapáttal, hiszen nem fordul el akkor, mikor roppannak a csontok és ömlik a vér. Nem, helyette inkább nyugodtan mutatja az embertelen brutalitást, mintha az mindennapos lenne. És ez azért annyira megrázó, mert olyan karakterek kerülnek át kíméletlen utakon a másvilágra, akik már közel kerültek hozzánk. A feszült, néhol már torokszorító atmoszféra is azért tud kiteljesedni, mert miután sikerült szimpatizálni a figurákkal, szinte bármelyik pillanatban leszakíthatja a fejüket egy balta. Egyedül a finálé okozott számomra kisebb csalódást, mivel azt a készítőknek sikerült egy kissé elnagyolni. Az addig felépített feszültség nem tud igazán érvényesülni az utolsó képsorokban, köszönhetően a gyorsan elvarrt szálaknak. Összességében azonban számomra az év egyik legmeghatározóbb alkotása a Bone Tomahawk. Szikár, szinte az ember bőre alá bekúszó atmoszférája, feszült, egyben brutális képsorai, ügyesen kidolgozott karakterei és a cselekményben jól elhelyezett poénjai miatt biztos nem fogom elfelejteni egyhamar. |
2015-11-17 19:02.07 |
Gods of Egypt előzetes:
http://www.youtube.com/watch?v=_0VDveYwbuU Alex Proyas új filmje, Gerard Butler-rel a főszerepben. Ez alapján még érdekes is lehetne, de a trailer nagyon gagyi, az effektek pedig piszkosul gyengék. Szerintem a jövő év egyik legnagyobb bukása lehet ebből. |
2015-11-16 12:27.49 |
Skyfall |
2015-11-15 21:59.35 |
Evolúció? |
2015-11-10 21:58.57 |
Daniel Pemberton engem már a Jogászhoz írt aláfestésével meggyőzött tehetségéről és erre most ráerősített Guy Ritchie új mozijához készített dallamaival. Ez a kedvencem közülük:
http://www.youtube.com/watch?v=OVQstw1rjG8 |
2015-11-10 19:08.47 |
Guy Ritchie számomra most sem okozott csalódást.
Igaz, az előzetesek nem különösebben keltették fel az érdeklődésem, de örülök, hogy végül próbát tettem a filmmel, mert elképesztően jól szórakoztam rajta. Ugyan a történet rendkívül egyszerű, de ez engem egy percig nem zavart, hiszen a cselekmény végig pörög, a hangulat pedig a stílussal együtt majd lefolyik a vászonról. A két főszereplő játéka is kiváló, pedig Cavill és Hammer nem tartoznak a nagy tehetségek közé. De ezekben a kém-figurákban sikerült brillírozniuk, mintha rájuk öntötték volna ezeket a szerepeket. Daniel Pemberton zenei aláfestése is sokat hozzátesz az összképhez, elképesztően jól megfogta a '60-s évek hangulatát. Amit negatívumként hoznék fel, azok az akciójelenetek. Egyrészt kevés van belőlük, másrészt nem sikerültek valami emlékezetesre. Persze, az operatőri munka és a vágás próbálja őket néhol kissé kreatívabbnak mutatni, de sajnos hiányzott belőlük valami plusz. A végeredmény azonban így is egy pörgős és nagyon szórakoztató kém-vígjáték, ami tökéletes kikapcsolódást nyújt majd két órára. Kár, hogy a pénztáraknál nem teljesített jól, simán elviseltem volna ebből még egy folytatást hasonló színvonalon. |
2015-11-10 18:55.00 |
Az életrajzi filmek engem akkor kötnek le igazán, ha az adott személyt és az ő "kalandjait" a készítők érdekesen tudják bemutatni.
Sajnos a Mindenség elméletének nem sikerült közel hoznia hozzám Stephen Hawking-ot. Az viszont számomra hatalmas pozitívum, hogy nem a professzor tudományos munkájára fektetett nagy hangsúlyt a sztori, hanem a magánéletére és betegségére. Ennek ellenére nem tudott megfogni az alkotás. Hiába zongorázza végig a cselekmény Hawking életének fontosabb állomásait, egyszerűen nem kerültek hozzám közel a karakterek és így jórészt csak unatkoztam a játékidő alatt. Pedig a színészek játéka tetszett, leginkább Felicity Jones nyűgözött le, aki a végsőkig kitartott beteg szerelme mellett. Eddie Redmayne is jó választás volt Hawking-nak, azonban a film nem igazán adott neki teret, hogy kiteljesedjen a karakterben. Leginkább arra koncentráltak a készítők, hogy a figura testi szenvedését és leépülését mutassák be és ezt hitelesen elő is adja Redmayne, azonban lelki vívódásai csak néhány jelenetben kapnak szerepet. Emiatt nálam ez a szösszenet csak az átlagos szintet éri el. Pedig lett volna ebben a sztoriban kraft, de számomra a tévéfilmekre hajazó rendezés ezt az érzelmekkel dúsított történetet túlságosan száraz és felszínes módon mesélte el. |
2015-11-09 18:38.31 |
Chris Sparling neve 2010-ben robbant be a köztudatba, mikor bemutatták az Élve eltemetve című mozit, amely egy rendkívül hatásos thriller lett. Két év múlva érkezett is az ATM, melynek szintén ő felelt a forgatókönyvéért és én pont ezért vártam. Azt gondoltam, ez a fickó ért a zárt helyen játszódó mozikhoz, biztos ez is jó lesz. Sajnos, tévedtem, a film egy kifejezetten gyenge eresztés lett, amire még visszagondolni is rossz.
De úgy tűnik, Sparling nem adta fel és most itt van a legújabb alkotása, melynek már nem csak a szkriptjéért felelt, de a rendezői munkákat is magára osztotta. A történet 1976-ba repít vissza minket, mégpedig egy olyan laboratóriumba, ahol a dolgozók "különleges képességekkel" rendelkező egyéneket vizsgálnak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, ilyen Uri Geller szerű fazonokat tesztelnek naphosszat. Azonban egy nap hozzájuk kerül egy nő, aki jóval többre képes a kanálgörbítgetésnél és miután az ereje fenyegetővé válik a tudósokra, bekapcsolódik egy kormányügynök is a buliba. A film elé mindenfajta előismeret nélkül ültem le, azt gondoltam, így legalább nem érhet csalódás. És tényleg! Ez az alkotás egy teljesen átlagos szösszenet, ami semmi eget rengetőt nem tartalmaz. Oké, az alaptörténet egész jó, de abból alig sikerült kihozni valamit. Egyrészt a cselekmény néhol elég hosszú üresjáratokba fullad. Hiába futnak az események két szálon (a jelenben és a múltban), igazából egyik se valami érdekfeszítő. A '76-os történések nem elég hátborzongatóak, míg a jelenben játszódó felvételek túlságosan szájbarágósak és ezen felül szerintem csak azért készültek el, hogy minél jobban húzzák az időt. Aztán itt vannak a szereplők. A film próbálja elhitetni velünk, hogy a kísérletekben résztvevő figurák milyen traumákon estek át, de ezeket sajnos nem sikerült érzékeltetni. Ez azért lehet, mert a jelenben megszólaló emberkék többsége a múltbéli eseményekben alig vett részt. Kedvencem a néger katona volt, aki percekig taglalja, mennyire félt és hogy megrázták a történtek, viszont mi ebből csak annyit látunk, hogy áll a sarokban és szigorúan néz. Értem én, hogy ezzel a módszerrel próbáltak az alapvető sablonszereplőknek több teret adni, de ebben a formában ez inkább vicces, mint drámai. Még nem is említettem, de ez egy kézi-kamerás alkotás, szerencsére a nézhető fajtából. Így az események aránylag jól követhetők és az epilepsziás rohamot okozó operatőri megoldások a minimálisra lettek redukálva. Összesítve a dolgokat, ez egy totálisan átlagos alkotás, ami a gyakorlott horror nézőknek semmi újjal nem szolgál. Az érdekes történetből sikerült kihozni egy sablonos ijesztgetést, amin a gyengébb idegzetűek még szórakozhatnak is, de ennyi. Sebaj, legalább most Sparling nem süllyedt olyan mélyre, mint az ATM esetében. |
2015-11-07 21:04.28 |
Én ma néztem.
Számítottam arra, hogy nem lesz akkora durranás, mint a Skyfall, de nekem még így is csalódást okozott. Hiába a jó akciójelenetek és az elsőrangú színészgárda, a sztorit rendkívül összecsapottnak és kidolgozatlannak éreztem, ahogy a karaktereket is. Az utolsó fél órát meg aztán végképp nem tudtam hova tenni, nagyon erőtlenre sikerült szerintem. Remélem Craig visszatér legalább még egy bevetésre Bond-ként, mert ez a rész elég harmatos lezárás lenne az új érának. |
2015-11-07 16:33.33 |
A Skyfall után ez bizony méretes csalódás számomra.
Pedig az első akciójelenet elhitette velem, hogy egy újabb remek Bond- kalandhoz lesz szerencsém, hiszen kellően dinamikusra és kreatívra sikeredett. Kár, hogy utána a cselekmény unalomba fullad és a jól ismert kliséken kívül szinte semmi egyébbel nem szolgál. Sőt, azokat is vázlatosan és kidolgozatlanul nyomja a képünkbe. Hiába a karakteres fő gonosz és a mögötte álló, globális bűnszervezet, a film nem képes leütni a magas labdákat. Egy idő után már az akciójelenetek is egyhangúvá vállnak, hogy aztán az utolsó fél órában az összes bonyodalom megoldódjon, kifejezetten izzadságszagú módon. Ahogy a történet, úgy a karakterek is igencsak elnagyoltra sikerültek. Mondjuk ebből az egészből még Craig jön ki a legjobban, hiszen ő még mindig remek a 007-es ügynök bőrében. Azonban Christoph Walz figurája kész katasztrófa! Szinte semmit nem kezdtek karakterével a készítők, egyedül a színész élvezetes játéka teszi valamelyest emlékezetessé. Női fronton se jobb a helyzet. Bellucci alig tölt időt a vásznon, Seydoux karaktere pedig teljesen átlagos. Amire nem lehet panasz, az az operatőri munka és az előző Bond filmekre való utalások. Bár, a korábbi részek gonoszait összefűző szál egyáltalán nem hiányzott, mivel egy katyvasz lett az egész. Thomas Newman zenéjét se tudom igazán dicsérni. Tételei magában hordozzák a Bond- hangulatot, viszont hiányzik belőlük az az erő, ami ott volt a Skyfall aláfestésében. Hasonlóan vélekedek a rendezésről is. Mendes előző munkájában sokkal biztosabban tartotta a kezében a gyeplőt, itt meg mintha ő se tudta volna, mit akar. Összességében a Spectre nálam egy teljesen átlagos, helyenként látványos akciópetárda, ami meg se közelíti az előző 007-s kalandot. Remélem nem ez lesz az utolsó Craig-es Bond- mozi, hiszen utolsó fejezetnek ebben az érában kifejezetten harmatos. |
2015-11-05 16:45.17 |
Horrorra akadva 3. |
2015-11-02 17:46.11 |
Én általában szeretem azokat a horror-komédiákat, melyek görbe tükröt tartanak a zsáner elé, ezért is voltam kíváncsi erre az alkotásra.
Hát, mit ne mondjak, csalódnom kellett. Elsősorban az zavart, hogy a készítők egy slasherek előtt tisztelgő mozit akartak letenni az asztalra úgy, hogy PG-13-s besorolást erőltették. Ez szerintem nagy hiba, hiszen a műfaj ismertetőjegyei közé tartoznak a meztelen lányok és a vérbő gyilkosságot, de ezekkel a dolgokkal nem találkozhatunk a Final Girls-ben. Akarom mondani a Szöktetés a Pokolból című alkotásban, innen is küldeném üdvözletem a magyar forgalmazónak. A másik nagy probléma az, hogy a jól ismert horrorkliséket egyáltalán nem forgatja ki a film, inkább csak felszínesen elénk dobja, őket, aztán kész. Aztán a poénok is elég bárgyúra sikeredtek, sehol egy emlékezetes beszólás vagy humoros jelenet. Amin viszont meglepődtem, az az egész ügyesen kidolgozott drámai szál. Nem számítottam arra, hogy két karakter között ilyen jól el lesznek mélyítve a dolgok. Persze, nagy durranásra ne számítson senki, de mégis, ez a vonal sokkal jobban ki lett dolgozva, mint a humor vagy a horror. A zenével és a képi megvalósítással nem volt baj, ahogy Malin Akerman és Taissa Farmiga játékával sem. Az előbbi tényezők sikeresen visszaadják a '80-s évek hangulatát, az utóbbi két színész pedig igencsak jól teljesít. Sőt, a befejezés is pazarra sikerült, még ha lehet is rá számítani a kezdetektől. Összesítve a dolgokat, egyszer nézhető bohóckodás ez, de ebben a témában szerintem a Cabin in the Woods utolérhetetlen. Már csak azért is, mert az helyenként tényleg brutális és poénos, nem mellesleg jóval mélyebbre nyúl a zsánerben, hogy azok kliséit kiforgassa. |
2015-11-02 17:27.25 |
És ez a rendező készítette a 2008-s Fanboys-t, ami egy kifejezetten szórakoztató vígjáték volt!
Erre a Barely Lethal valami elképesztően amatőr módon elkészített tini-akció-vígjáték(!), amiben ugyan megfordul két többre érdemes színész (Jackson és Steinfeld), de ez senkit ne tévesszen meg. Már maga az alapsztori is egy lerágott csont, amiből ugyan kilehetett volna hozni egy egyszer nézhető matinét, de ehelyett egy tévéfilmek szintjén álló baromságot kaptunk. Egyrészt akciójelenetekből bitang kevés van és kivitelezésük is eléggé olcsóra sikeredett. A CGI-effektek kb. egy Asylum mű szintjén állnak. A főszereplő lányka középsulis kalandjai pedig a legszörnyűbb ifjúsági mozik pillanatait idézik meg, nyakon öntve jó nagy adag béna humorral. Lehet szigorú vagyok az osztályzatommal, de nálam ez a produkció szinte értékelhetetlen. Semmi egyéni ötlet, esetleg emlékezetes jelenet nem található benne, ezek helyett azonban tele van sablonokkal, félresikerült poénokkal és vérlázítóan gyenge színészi alakításokkal. Kukába vele! |
2015-10-30 18:50.16 |
Nem vagyok oda az ifjúsági kalandfilmekért, viszont a nem rég bemutatott Libabőr című alkotás felkeltette az érdeklődésemet. Elsősorban azért, mert története számomra a Jumanjit juttatta eszembe, ami hatalmas gyerekkori kedvencem. Aztán a főszereplő nem más, mint Jack Black, akit egy nagyon jó komikusnak tartok. Így elhatároztam, hogy ha már úgy is közeleg a halloween és húzósabb horrort nem vetítenek a mozik, akkor beérem ezzel a családbarát szösszenettel is. Lássuk is, milyen lett a végeredmény!
A történet egy álmos kisvárosban játszódik, ahová egy megözvegyült nő érkezik tinédzser fiával. A srác hamar közelebbi kapcsolatba kerül a szomszédban lakó lánnyal, ám annak apja nem igazán örül a fiatalok turbékolásának. Azonban nem tart sokáig a sablonos tinirománc, hiszen hamar kiderül, hogy a szomszéd csaj apja egy híres horroríró, aki eredeti kéziratait lakatra zárva tartja a könyvespolcán. Hogy miért? Mert ha kinyílnak a kötetek, akkor életre kelnek a lapokról a szörnyetegek. Ez meg is történik, így a két tini indul a rémségek után, kiegészülve a csaj apjával és egy balfácán sráccal. Maga a sztori teljesen átlagos, egyedül a magját képző "elszabadulnak a könyvekből a szörnyek" szál nevezhető érdekesnek, de egy idő után már ez sem igazán működik. Mégpedig azért, mert a rengeteg kreatúra közül a legkézenfekvőbbek kapják a legtöbb játékidőt, azaz egy farkasember, egy yeti és néhány zombi. A főszereplők se igazán nyűgöztek le. Igazából nem azzal van baj, hogy a figurák sablonosak, hiszen ebben a műfajban azért nehéz előállni kellőképp elmélyített karakterekkel. A probléma az, hogy a szereplők közötti viszonyok túl felszínesek, így nincs is meg közöttük a kémia. Ugyan a tinirománc nem fájóan giccses, de néhol azért már zavaró, a kretén mellékszereplő pedig hiába próbál vicces lenni, poénjai közül alig akad egy vagy kettő, ami működik. Akire azonban nem lehet panasz, az Jack Black. Neki jól állt ez a karakter és hozzá azért fűződnek vicces pillanatok. A látvány az, ami a film nagy húzóereje. Igaz, a CGI-effektek alól néha kilóg a lóláb és itt-ott az akciójelenetek is elég harmatosak, de összességében a technikai megvalósítás azért nem rossz. Sőt, a farkasember és az óriás sáska egész ütős megvalósítást kaptak (persze, gyerekfilmhez képest), viszont a yeti úgy festett, mintha egy animációs alkotásból lépett volna elő. Amit még a pozitívumok oldalán említenék meg, az Danny Elfman muzsikája. Alkotott már sokkal maradandóbb dallamokat a komponista, de azért az itteni tételeit se érheti panasz. Visszakanyarodva a negatívumokhoz, nekem még a tempóval akadtak gondjaim. Szerencsére a felvezetés nem hosszú, de számomra pont akkor ült le a cselekmény, mikor elszabadultak a rémségek. Onnantól kezdve a film nem tudja egységesen adagolni az akciókat, ezért engem többször is megcsapott az unalom szele. Összességében egy teljesen átlagos családi kalandfilm a Libabőr. Lehetett volna sokkal jobb, ha kissé ügyesebb arányérzékkel dolgozik a rendező és humort tekintve is magasabbra teszi a lécet. De biztos vagyok benne, hogy a célközönségnek (10-15 éves korosztálynak) tetszeni fognak a látottak. |
2015-10-30 13:26.04 |
Igen, az 5.:) |
2015-10-28 12:29.50 |
- Hol vannak a számok?!
- Potyorásznak. - Baszd meg a kurva anyád! |
2015-10-26 16:03.46 |
Szeva, én voltam, remélem nem gond :D |
2015-10-24 12:59.31 |
Bad Boys 2. |
2015-10-23 15:43.03 |
Ja, tényleg, elírtam, múlthéten volt itthon a premier, de csúnyán elhasalt a hazai pénztáraknál. Szerintem ezért hátrált vissza a forgalmazó a Creed-től, pedig Stallone nálunk még húzónévnek számít és a hazai mozis bemutató is kb. egybeesett volna az amerikaival.
Viszont DVD-n biztos behozzák, de az biztos, hogy csak valamikor jövőre jelentetik meg. |
2015-10-23 14:38.24 |
Szerintem a Mélyütés sikertelen hazai fogadtatása miatt hátrált vissza a forgalmazó. Ugye az is hasonló box-film, csak a kutya nem ment el rá, mert az amcsi bemutató már megvolt a nyáron és mire itthon novemberben mozikba küldték, már fent volt a neten. |