Jason13 hozzászólásai

Ugrás Jason13 adatlapjára
elejére ... 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 ... végére

- Filmes Sámánok Rendje -

2015-12-03 19:45.14

Lehet egyedül vagyok ezzel, de nekem nagyon tetszett az Acélember, ahogy a Batman v Superman legújabb előzetese is. Viszont a trailer utolsó 40 másodperce sajnos eléggé spoileres, azt meghagyhatták volna a filmbe. Amúgy arra kíváncsi leszek, hogy ezt a rengeteg szálat (Luthor, Wonder Woman, a két címszereplő közötti konfliktus, "az igazi ellenség" megszületése) hogy fogja összefogni a végeredmény. Remélem nem az lesz, mint a Csodálatos Pókember 2. részével, ami rongybabaként zuhant össze ambíciói alatt. A lényeg, én bízom az alkotókban és már nagyon várom, hogy a vásznon láthassam Snyder moziját.

Önkívület - Vélemények

2015-11-29 17:28.05

Tarsem Singh filmjeit én elsősorban látványviláguk miatt szerettem. Elképesztően erős hangulatot tud teremteni a fickó, pusztán a gyönyörű képek és az egyedi helyszínek segítségével. Kár, hogy az Önkívület erejéig levetkőzte magáról érdekes vizuális megközelítését, így sikerült egy olyan szösszenetet letennie az asztalra, amit bárki el tudott volna készíteni. Pedig az alapötlet adta volna magát egy Sejthez hasonló, elvont alkotáshoz, de ehelyett inkább csinált egy teljesen jellegtelen thrillert. Persze, lehet az volt a célja, hogy most egy letisztult mozival lepje meg a közönséget, viszont akkor legalább a történet lett volna épkézláb módon kidolgozva. Sajnos a sci-fi szál rendkívül elnagyolt, a thrilleres fordulatok már kilométerekkel előre láthatóak, a dráma pedig szimplán nem működik. Egyedül az akciójelenetek érnek valamit, bár azok se nyújtanak semmi emlékezeteset, de legalább átláthatóak. A színészek is teljesen közepesek, bár ezért szerintem a forgatókönyv a ludas. Ilyen jellegtelen figurákból nehéz lehetett volna többet kihozni. Talán Ben Kingsley járt a legjobban, mivel ő 10 percnél többet nem tölt a vásznon. Reynolds barátunkat viszont sajnálom, hiszen én tehetségesnek tartom a srácot, itt azonban ez nem derül ki. Összességében ez egy rendkívül felszínes és lapos popcorn-thriller,aminek kihagyásával semmit nem veszít az ember. Remélem ezek után a direktor visszatér a saját stílusához, mert ennél a steril, néhol tévéfilmeket megidéző matinénál azért többet tud.

Hitman - A 47-es ügynök - Vélemények

2015-11-29 12:29.23

Nem igazán vagyok jártas a videojátékok világában, így a film alapjául szolgáló alkotást se igazán ismerem. Viszont az előző adaptációt volt szerencsém látni és már az se nyerte el a tetszésem. Azonban a 47-es ügynökhöz képest Xavier Gens munkája egy Oscar-díjas műalkotás! A kopasz ügynök legújabb mozgóképes kalandja ugyanis egy over the top marhaság, amivel még nem is lenne baj, ha a készítők nem akarnák halálosan komolynak eladni az egészet. Így viszont az egész nem más, mint egy kínos önparódia, ami inkább hasonlít egy őrült video-klipre, mint egy épkézláb filmre. A történet ordas nagy bakikkal van kikövezve, emellett egy hatalmas katyvasz az egész. Mondjuk ez nem meglepő, hiszen az a Skip Woods körmölte a szkriptet, aki a Die Hard szériát is meggyalázta. Aztán itt van a főszereplő ügynök, aki egy percig sem hiteles a szerepében. Egy percig nem tudtam komolyan venni a fickót, bár ez a rendkívül rossz akciójeleneteknek is köszönhető. A legnagyobb golyózáporok közepette is nyugodtan sétál előre, hát minek neki fedezék?! Sőt, ellenfelei udvariasan hagynak neki időt az újratöltésre is, pedig millió lehetőségük lenne agyonlőni a bőrfejű gyilkost. És ha már akciók, az is zavart, hogy a készítők szinte minden egyes húzósabb jelenetet telepakoltak gagyi CGI-effektekkel. Azt még megértem, hogy egy helikoptert nehéz a valóságban beleküldeni egy épületbe, de szimpla robbanásokat és ütközéseket kár volt gagyi trükkökkel kivitelezni. Sajnos a színészek játékát is csak negatívumként lehet felhozni. Pedig az ilyen szösszenetekben nem szokott zavarni az, ha valaki nem éri el mondjuk De Niro szintjét, de ami itt folyik, az kész katasztrófa! Zachary Quinto komplett hülyét csinál magából, Thomas Kretschmann meg kínosan feszeng. A címszereplő bőrében pedig Rupert Friend nyújt Seagel-t megszégyenítő alakítást, írom ezt úgy, hogy szerintem tehetséges a fickó. Egyedül Marco Beltrami muzsikája ér ebben az egészben valamit, dallamai kellően dinamikusak és pörgősek. Azonban minden más közel értékelhetetlen ebben a gyöngyszemben. Nem is csoda, hogy akkorát bukott, mint az ólajtó, hamarosan mehet is majd a Film+-ra.

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

2015-11-27 08:02.11

Ted 2.

Csontok és skalpok - Vélemények

2015-11-26 19:31.11

Be kell valljam, én nagyon szeretem azt, amikor két, egymástól távol álló műfaj keresztezi egymás útjait. Persze, a legtöbb zsánerkavalkád nem tud igazán kiteljesedni, hiszen a készítők általában két szék közé esnek és maguk se tudják, melyik motívumból mennyit kéne adagolni. De akadnak azért olyan szösszenetek, melyeknek sikerül a bravúr és úgy fűznek össze két műfajt, hogy a végeredmény egy jól kidolgozott, kerek egészet adjon ki. A Bone Tomahawk című alkotás a horrort és a westernt próbálta háziasítani, a végeredmény pedig egy igencsak stílusos darab lett, ami az én tetszésemet majdnem teljes mértékben elnyerte. A történet meglehetősen egyszerű. Egy kisváros nyugodt éjszakáját megzavarja egy csavargó, akit a seriff hamar lerendez egy jól irányzott lövéssel. A gazfickó sebe nem komoly, így a rend őre szól a helyi ápolónőnek, hogy reggelig foltozza össze a férfit, hogy ki tudja kérdezni, miben sántikál. Azzal a nőt ott is hagyja a fogdában helyettesével. Napkeltekor azonban arra lesznek figyelmesek hőseink, hogy a három személy eltűnt. Mint kiderül, egy veszélyes indián törzs ragadta el szerencsétleneket, így a seriff másodlagos helyettesével, az ápolónő sérült férjével és egy szűkszavú pisztolyhőssel indul útnak, hogy kiszabadítsa a foglyokat. A sztori rendkívül egyszerű, ezzel viszont nincs semmi baj. Tökéletesen passzol a film szikár stílusához és kimért tempójához. Itt nincsenek elkapkodva a dolgok, hosszan elnyújtott jelenetekben vázolják fel nekünk a készítők az alaphelyzetet és kb. a 40. percnél jutunk el odáig, hogy elinduljon a kisvárosból a felmentősereg. Ennek ellenére én egy percig nem éreztem úgy, hogy a cselekmény leülne. Ez annak is köszönhető, hogy a karakterek rendkívül alaposan ki lettek dolgozva, ahogy a közöttük lévő kapcsolatok is. Erre pedig még rátesz egy lapáttal a remek színészi játék. Kurt Russel a kisujjából kirázza a kemény, de igazságos seriff karakterét. Patrick Wilson is hozza a formáját, mint sérült, de elszánt férj, azonban az én két kedvencem Richard Jenkins és Matthew Fox volt. Előbbi a seriff féleszű segédjét formálja meg, utóbbi pedig a profi pisztolyhőst, aki gyűlöli az indiánokat. A 4 fős felmentősereg egymáshoz fűződő viszonya nem csak feszültséget, de némi humort is eredményez, mely leginkább az előbb említett személyeknek köszönhető. De az a néhány vicces beszólás és poénos képsor, ami akad, egyáltalán nem lóg ki az összképből, sőt, inkább még jobban egyben tartja a nem mindennapi hangulatot. A horror elemek leginkább a játékidő háromnegyedénél jelentkeznek, ahol hőseink megérkeznek az indiánok területére. Itt aztán végérvényesen elszabadul a pokol és olyan vérengzéseket kapunk, melyektől még az én szavam is elállt. Pedig láttam már ezt-azt, de a készítők annyira naturalisztikusan mutatják a gyilkosságokat és csonkításokat, hogy azok még a gyakorlottabb nézőkön is kifoghatnak. Az operatőri munka pedig rátesz még erre egy lapáttal, hiszen nem fordul el akkor, mikor roppannak a csontok és ömlik a vér. Nem, helyette inkább nyugodtan mutatja az embertelen brutalitást, mintha az mindennapos lenne. És ez azért annyira megrázó, mert olyan karakterek kerülnek át kíméletlen utakon a másvilágra, akik már közel kerültek hozzánk. A feszült, néhol már torokszorító atmoszféra is azért tud kiteljesedni, mert miután sikerült szimpatizálni a figurákkal, szinte bármelyik pillanatban leszakíthatja a fejüket egy balta. Egyedül a finálé okozott számomra kisebb csalódást, mivel azt a készítőknek sikerült egy kissé elnagyolni. Az addig felépített feszültség nem tud igazán érvényesülni az utolsó képsorokban, köszönhetően a gyorsan elvarrt szálaknak. Összességében azonban számomra az év egyik legmeghatározóbb alkotása a Bone Tomahawk. Szikár, szinte az ember bőre alá bekúszó atmoszférája, feszült, egyben brutális képsorai, ügyesen kidolgozott karakterei és a cselekményben jól elhelyezett poénjai miatt biztos nem fogom elfelejteni egyhamar.

- Filmes Sámánok Rendje -

2015-11-17 19:02.07

Gods of Egypt előzetes: http://www.youtube.com/watch?v=_0VDveYwbuU Alex Proyas új filmje, Gerard Butler-rel a főszerepben. Ez alapján még érdekes is lehetne, de a trailer nagyon gagyi, az effektek pedig piszkosul gyengék. Szerintem a jövő év egyik legnagyobb bukása lehet ebből.

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

2015-11-16 12:27.49

Skyfall

2015-11-15 21:59.35

Evolúció?

A legjobb filmzenék!

2015-11-10 21:58.57

Daniel Pemberton engem már a Jogászhoz írt aláfestésével meggyőzött tehetségéről és erre most ráerősített Guy Ritchie új mozijához készített dallamaival. Ez a kedvencem közülük: http://www.youtube.com/watch?v=OVQstw1rjG8

Az U.N.C.L.E. embere - Vélemények

2015-11-10 19:08.47

Guy Ritchie számomra most sem okozott csalódást. Igaz, az előzetesek nem különösebben keltették fel az érdeklődésem, de örülök, hogy végül próbát tettem a filmmel, mert elképesztően jól szórakoztam rajta. Ugyan a történet rendkívül egyszerű, de ez engem egy percig nem zavart, hiszen a cselekmény végig pörög, a hangulat pedig a stílussal együtt majd lefolyik a vászonról. A két főszereplő játéka is kiváló, pedig Cavill és Hammer nem tartoznak a nagy tehetségek közé. De ezekben a kém-figurákban sikerült brillírozniuk, mintha rájuk öntötték volna ezeket a szerepeket. Daniel Pemberton zenei aláfestése is sokat hozzátesz az összképhez, elképesztően jól megfogta a '60-s évek hangulatát. Amit negatívumként hoznék fel, azok az akciójelenetek. Egyrészt kevés van belőlük, másrészt nem sikerültek valami emlékezetesre. Persze, az operatőri munka és a vágás próbálja őket néhol kissé kreatívabbnak mutatni, de sajnos hiányzott belőlük valami plusz. A végeredmény azonban így is egy pörgős és nagyon szórakoztató kém-vígjáték, ami tökéletes kikapcsolódást nyújt majd két órára. Kár, hogy a pénztáraknál nem teljesített jól, simán elviseltem volna ebből még egy folytatást hasonló színvonalon.

A mindenség elmélete - Vélemények

2015-11-10 18:55.00

Az életrajzi filmek engem akkor kötnek le igazán, ha az adott személyt és az ő "kalandjait" a készítők érdekesen tudják bemutatni. Sajnos a Mindenség elméletének nem sikerült közel hoznia hozzám Stephen Hawking-ot. Az viszont számomra hatalmas pozitívum, hogy nem a professzor tudományos munkájára fektetett nagy hangsúlyt a sztori, hanem a magánéletére és betegségére. Ennek ellenére nem tudott megfogni az alkotás. Hiába zongorázza végig a cselekmény Hawking életének fontosabb állomásait, egyszerűen nem kerültek hozzám közel a karakterek és így jórészt csak unatkoztam a játékidő alatt. Pedig a színészek játéka tetszett, leginkább Felicity Jones nyűgözött le, aki a végsőkig kitartott beteg szerelme mellett. Eddie Redmayne is jó választás volt Hawking-nak, azonban a film nem igazán adott neki teret, hogy kiteljesedjen a karakterben. Leginkább arra koncentráltak a készítők, hogy a figura testi szenvedését és leépülését mutassák be és ezt hitelesen elő is adja Redmayne, azonban lelki vívódásai csak néhány jelenetben kapnak szerepet. Emiatt nálam ez a szösszenet csak az átlagos szintet éri el. Pedig lett volna ebben a sztoriban kraft, de számomra a tévéfilmekre hajazó rendezés ezt az érzelmekkel dúsított történetet túlságosan száraz és felszínes módon mesélte el.

Múltbéli démonok - Vélemények

2015-11-09 18:38.31

Chris Sparling neve 2010-ben robbant be a köztudatba, mikor bemutatták az Élve eltemetve című mozit, amely egy rendkívül hatásos thriller lett. Két év múlva érkezett is az ATM, melynek szintén ő felelt a forgatókönyvéért és én pont ezért vártam. Azt gondoltam, ez a fickó ért a zárt helyen játszódó mozikhoz, biztos ez is jó lesz. Sajnos, tévedtem, a film egy kifejezetten gyenge eresztés lett, amire még visszagondolni is rossz. De úgy tűnik, Sparling nem adta fel és most itt van a legújabb alkotása, melynek már nem csak a szkriptjéért felelt, de a rendezői munkákat is magára osztotta. A történet 1976-ba repít vissza minket, mégpedig egy olyan laboratóriumba, ahol a dolgozók "különleges képességekkel" rendelkező egyéneket vizsgálnak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, ilyen Uri Geller szerű fazonokat tesztelnek naphosszat. Azonban egy nap hozzájuk kerül egy nő, aki jóval többre képes a kanálgörbítgetésnél és miután az ereje fenyegetővé válik a tudósokra, bekapcsolódik egy kormányügynök is a buliba. A film elé mindenfajta előismeret nélkül ültem le, azt gondoltam, így legalább nem érhet csalódás. És tényleg! Ez az alkotás egy teljesen átlagos szösszenet, ami semmi eget rengetőt nem tartalmaz. Oké, az alaptörténet egész jó, de abból alig sikerült kihozni valamit. Egyrészt a cselekmény néhol elég hosszú üresjáratokba fullad. Hiába futnak az események két szálon (a jelenben és a múltban), igazából egyik se valami érdekfeszítő. A '76-os történések nem elég hátborzongatóak, míg a jelenben játszódó felvételek túlságosan szájbarágósak és ezen felül szerintem csak azért készültek el, hogy minél jobban húzzák az időt. Aztán itt vannak a szereplők. A film próbálja elhitetni velünk, hogy a kísérletekben résztvevő figurák milyen traumákon estek át, de ezeket sajnos nem sikerült érzékeltetni. Ez azért lehet, mert a jelenben megszólaló emberkék többsége a múltbéli eseményekben alig vett részt. Kedvencem a néger katona volt, aki percekig taglalja, mennyire félt és hogy megrázták a történtek, viszont mi ebből csak annyit látunk, hogy áll a sarokban és szigorúan néz. Értem én, hogy ezzel a módszerrel próbáltak az alapvető sablonszereplőknek több teret adni, de ebben a formában ez inkább vicces, mint drámai. Még nem is említettem, de ez egy kézi-kamerás alkotás, szerencsére a nézhető fajtából. Így az események aránylag jól követhetők és az epilepsziás rohamot okozó operatőri megoldások a minimálisra lettek redukálva. Összesítve a dolgokat, ez egy totálisan átlagos alkotás, ami a gyakorlott horror nézőknek semmi újjal nem szolgál. Az érdekes történetből sikerült kihozni egy sablonos ijesztgetést, amin a gyengébb idegzetűek még szórakozhatnak is, de ennyi. Sebaj, legalább most Sparling nem süllyedt olyan mélyre, mint az ATM esetében.

- Filmes Sámánok Rendje -

2015-11-07 21:04.28

Én ma néztem. Számítottam arra, hogy nem lesz akkora durranás, mint a Skyfall, de nekem még így is csalódást okozott. Hiába a jó akciójelenetek és az elsőrangú színészgárda, a sztorit rendkívül összecsapottnak és kidolgozatlannak éreztem, ahogy a karaktereket is. Az utolsó fél órát meg aztán végképp nem tudtam hova tenni, nagyon erőtlenre sikerült szerintem. Remélem Craig visszatér legalább még egy bevetésre Bond-ként, mert ez a rész elég harmatos lezárás lenne az új érának.

007 Spectre - A Fantom visszatér - Vélemények

2015-11-07 16:33.33

A Skyfall után ez bizony méretes csalódás számomra. Pedig az első akciójelenet elhitette velem, hogy egy újabb remek Bond- kalandhoz lesz szerencsém, hiszen kellően dinamikusra és kreatívra sikeredett. Kár, hogy utána a cselekmény unalomba fullad és a jól ismert kliséken kívül szinte semmi egyébbel nem szolgál. Sőt, azokat is vázlatosan és kidolgozatlanul nyomja a képünkbe. Hiába a karakteres fő gonosz és a mögötte álló, globális bűnszervezet, a film nem képes leütni a magas labdákat. Egy idő után már az akciójelenetek is egyhangúvá vállnak, hogy aztán az utolsó fél órában az összes bonyodalom megoldódjon, kifejezetten izzadságszagú módon. Ahogy a történet, úgy a karakterek is igencsak elnagyoltra sikerültek. Mondjuk ebből az egészből még Craig jön ki a legjobban, hiszen ő még mindig remek a 007-es ügynök bőrében. Azonban Christoph Walz figurája kész katasztrófa! Szinte semmit nem kezdtek karakterével a készítők, egyedül a színész élvezetes játéka teszi valamelyest emlékezetessé. Női fronton se jobb a helyzet. Bellucci alig tölt időt a vásznon, Seydoux karaktere pedig teljesen átlagos. Amire nem lehet panasz, az az operatőri munka és az előző Bond filmekre való utalások. Bár, a korábbi részek gonoszait összefűző szál egyáltalán nem hiányzott, mivel egy katyvasz lett az egész. Thomas Newman zenéjét se tudom igazán dicsérni. Tételei magában hordozzák a Bond- hangulatot, viszont hiányzik belőlük az az erő, ami ott volt a Skyfall aláfestésében. Hasonlóan vélekedek a rendezésről is. Mendes előző munkájában sokkal biztosabban tartotta a kezében a gyeplőt, itt meg mintha ő se tudta volna, mit akar. Összességében a Spectre nálam egy teljesen átlagos, helyenként látványos akciópetárda, ami meg se közelíti az előző 007-s kalandot. Remélem nem ez lesz az utolsó Craig-es Bond- mozi, hiszen utolsó fejezetnek ebben az érában kifejezetten harmatos.

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

2015-11-05 16:45.17

Horrorra akadva 3.

Szöktetés a pokolból - Vélemények

2015-11-02 17:46.11

Én általában szeretem azokat a horror-komédiákat, melyek görbe tükröt tartanak a zsáner elé, ezért is voltam kíváncsi erre az alkotásra. Hát, mit ne mondjak, csalódnom kellett. Elsősorban az zavart, hogy a készítők egy slasherek előtt tisztelgő mozit akartak letenni az asztalra úgy, hogy PG-13-s besorolást erőltették. Ez szerintem nagy hiba, hiszen a műfaj ismertetőjegyei közé tartoznak a meztelen lányok és a vérbő gyilkosságot, de ezekkel a dolgokkal nem találkozhatunk a Final Girls-ben. Akarom mondani a Szöktetés a Pokolból című alkotásban, innen is küldeném üdvözletem a magyar forgalmazónak. A másik nagy probléma az, hogy a jól ismert horrorkliséket egyáltalán nem forgatja ki a film, inkább csak felszínesen elénk dobja, őket, aztán kész. Aztán a poénok is elég bárgyúra sikeredtek, sehol egy emlékezetes beszólás vagy humoros jelenet. Amin viszont meglepődtem, az az egész ügyesen kidolgozott drámai szál. Nem számítottam arra, hogy két karakter között ilyen jól el lesznek mélyítve a dolgok. Persze, nagy durranásra ne számítson senki, de mégis, ez a vonal sokkal jobban ki lett dolgozva, mint a humor vagy a horror. A zenével és a képi megvalósítással nem volt baj, ahogy Malin Akerman és Taissa Farmiga játékával sem. Az előbbi tényezők sikeresen visszaadják a '80-s évek hangulatát, az utóbbi két színész pedig igencsak jól teljesít. Sőt, a befejezés is pazarra sikerült, még ha lehet is rá számítani a kezdetektől. Összesítve a dolgokat, egyszer nézhető bohóckodás ez, de ebben a témában szerintem a Cabin in the Woods utolérhetetlen. Már csak azért is, mert az helyenként tényleg brutális és poénos, nem mellesleg jóval mélyebbre nyúl a zsánerben, hogy azok kliséit kiforgassa.

Különösen veszélyes (2015) - Vélemények

2015-11-02 17:27.25

És ez a rendező készítette a 2008-s Fanboys-t, ami egy kifejezetten szórakoztató vígjáték volt! Erre a Barely Lethal valami elképesztően amatőr módon elkészített tini-akció-vígjáték(!), amiben ugyan megfordul két többre érdemes színész (Jackson és Steinfeld), de ez senkit ne tévesszen meg. Már maga az alapsztori is egy lerágott csont, amiből ugyan kilehetett volna hozni egy egyszer nézhető matinét, de ehelyett egy tévéfilmek szintjén álló baromságot kaptunk. Egyrészt akciójelenetekből bitang kevés van és kivitelezésük is eléggé olcsóra sikeredett. A CGI-effektek kb. egy Asylum mű szintjén állnak. A főszereplő lányka középsulis kalandjai pedig a legszörnyűbb ifjúsági mozik pillanatait idézik meg, nyakon öntve jó nagy adag béna humorral. Lehet szigorú vagyok az osztályzatommal, de nálam ez a produkció szinte értékelhetetlen. Semmi egyéni ötlet, esetleg emlékezetes jelenet nem található benne, ezek helyett azonban tele van sablonokkal, félresikerült poénokkal és vérlázítóan gyenge színészi alakításokkal. Kukába vele!

Libabőr (2015) - Vélemények

2015-10-30 18:50.16

Nem vagyok oda az ifjúsági kalandfilmekért, viszont a nem rég bemutatott Libabőr című alkotás felkeltette az érdeklődésemet. Elsősorban azért, mert története számomra a Jumanjit juttatta eszembe, ami hatalmas gyerekkori kedvencem. Aztán a főszereplő nem más, mint Jack Black, akit egy nagyon jó komikusnak tartok. Így elhatároztam, hogy ha már úgy is közeleg a halloween és húzósabb horrort nem vetítenek a mozik, akkor beérem ezzel a családbarát szösszenettel is. Lássuk is, milyen lett a végeredmény! A történet egy álmos kisvárosban játszódik, ahová egy megözvegyült nő érkezik tinédzser fiával. A srác hamar közelebbi kapcsolatba kerül a szomszédban lakó lánnyal, ám annak apja nem igazán örül a fiatalok turbékolásának. Azonban nem tart sokáig a sablonos tinirománc, hiszen hamar kiderül, hogy a szomszéd csaj apja egy híres horroríró, aki eredeti kéziratait lakatra zárva tartja a könyvespolcán. Hogy miért? Mert ha kinyílnak a kötetek, akkor életre kelnek a lapokról a szörnyetegek. Ez meg is történik, így a két tini indul a rémségek után, kiegészülve a csaj apjával és egy balfácán sráccal. Maga a sztori teljesen átlagos, egyedül a magját képző "elszabadulnak a könyvekből a szörnyek" szál nevezhető érdekesnek, de egy idő után már ez sem igazán működik. Mégpedig azért, mert a rengeteg kreatúra közül a legkézenfekvőbbek kapják a legtöbb játékidőt, azaz egy farkasember, egy yeti és néhány zombi. A főszereplők se igazán nyűgöztek le. Igazából nem azzal van baj, hogy a figurák sablonosak, hiszen ebben a műfajban azért nehéz előállni kellőképp elmélyített karakterekkel. A probléma az, hogy a szereplők közötti viszonyok túl felszínesek, így nincs is meg közöttük a kémia. Ugyan a tinirománc nem fájóan giccses, de néhol azért már zavaró, a kretén mellékszereplő pedig hiába próbál vicces lenni, poénjai közül alig akad egy vagy kettő, ami működik. Akire azonban nem lehet panasz, az Jack Black. Neki jól állt ez a karakter és hozzá azért fűződnek vicces pillanatok. A látvány az, ami a film nagy húzóereje. Igaz, a CGI-effektek alól néha kilóg a lóláb és itt-ott az akciójelenetek is elég harmatosak, de összességében a technikai megvalósítás azért nem rossz. Sőt, a farkasember és az óriás sáska egész ütős megvalósítást kaptak (persze, gyerekfilmhez képest), viszont a yeti úgy festett, mintha egy animációs alkotásból lépett volna elő. Amit még a pozitívumok oldalán említenék meg, az Danny Elfman muzsikája. Alkotott már sokkal maradandóbb dallamokat a komponista, de azért az itteni tételeit se érheti panasz. Visszakanyarodva a negatívumokhoz, nekem még a tempóval akadtak gondjaim. Szerencsére a felvezetés nem hosszú, de számomra pont akkor ült le a cselekmény, mikor elszabadultak a rémségek. Onnantól kezdve a film nem tudja egységesen adagolni az akciókat, ezért engem többször is megcsapott az unalom szele. Összességében egy teljesen átlagos családi kalandfilm a Libabőr. Lehetett volna sokkal jobb, ha kissé ügyesebb arányérzékkel dolgozik a rendező és humort tekintve is magasabbra teszi a lécet. De biztos vagyok benne, hogy a célközönségnek (10-15 éves korosztálynak) tetszeni fognak a látottak.

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

2015-10-30 13:26.04

Igen, az 5.:)

2015-10-28 12:29.50

- Hol vannak a számok?! - Potyorásznak. - Baszd meg a kurva anyád!

- Filmes Sámánok Rendje -

2015-10-26 16:03.46

Szeva, én voltam, remélem nem gond :D

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

2015-10-24 12:59.31

Bad Boys 2.

Creed: Apollo fia - Vélemények

2015-10-23 15:43.03

Ja, tényleg, elírtam, múlthéten volt itthon a premier, de csúnyán elhasalt a hazai pénztáraknál. Szerintem ezért hátrált vissza a forgalmazó a Creed-től, pedig Stallone nálunk még húzónévnek számít és a hazai mozis bemutató is kb. egybeesett volna az amerikaival. Viszont DVD-n biztos behozzák, de az biztos, hogy csak valamikor jövőre jelentetik meg.

2015-10-23 14:38.24

Szerintem a Mélyütés sikertelen hazai fogadtatása miatt hátrált vissza a forgalmazó. Ugye az is hasonló box-film, csak a kutya nem ment el rá, mert az amcsi bemutató már megvolt a nyáron és mire itthon novemberben mozikba küldték, már fent volt a neten.

Sicario - A bérgyilkos - Vélemények

2015-10-23 10:30.31

Villeneuve most sem okozott csalódást! Míg a 2013-ban bemutatott Fogságban című film esetében a thriller műfaját gyúrta egybe a drámával, majd azt a realitás talajára helyezte, addig a Sicario esetében az akció zsáneréről hámozza le a hatásvadászatot, hogy végül egy elképesztően sötét és szikár alkotást tárjon elénk. Az Emily Blunt által alakított figurával mi, Nézők együtt szállunk alá a drogháború poklába, ahol eltűnnek a határok jó és rossz oldal között és valójában senki sem az, akinek látszik. Pedig a történet első ránézésre rendkívül egyszerű, de ahogy halad előre a cselekmény, úgy kezdenek el bonyolódni a szálak, hogy aztán a fináléra világossá váljon: ennek a harcnak sosem lesz vége. Elsősorban nálam emiatt működött a film. Igencsak földhözragadt módon ragadta meg ezt a témát és ahogy fentebb már írtam, minden sallangot nélkülöz. Itt nincsenek hősök, akik hazafias zenére gyalogolnak bele a naplementébe, miután móresre tanították a rossz fiúkat. Sőt, igazi fordulat sincs, hiszen már a kezdetektől sejthető, hogy nem mindenki az, akinek mutatja magát. De pont emiatt működik a film. A rendező nagyon precízen vezeti végig a cselekményt és ugyan a tempó sokszor lassú és kimért, mégse fullad unalomba a mozi. Ez annak is köszönhető, hogy szinte az összes jelenet át van itatva feszültséggel, amely a befejezés után is ott marad a nézőben. Néhány rövidebb akció ugyan akad, de ezek nem arra szolgálnak, hogy kiengedjük a gőzt, inkább csak ráerősítenek a nyomasztó atmoszférára. Jóhann Jóhannsson vérfagyasztó zenei aláfestése pedig ügyesen táplálja a kilátástalan hangulatot. Letisztult, minimalista, de mégis, az ember bőre alá bekúszó dallamai remekül idomulnak a látottakhoz. És akkor még Roger Deakins operatőri munkájáról nem is ejtettem szót! A szikár tájat és Mexikó utcáin zajló brutális nyomort gyönyörűen komponált képekben tárja elénk. Amit még kiemelnék, az a színészi játék. Blunt nagyszerű a sebezhető kommandós nő szerepében, de az igazi ász Benicio Del Toro. Titokzatos és csendes figurája mindig uralja a vásznat, hogy aztán a karakteréből áradó feszültség kitörjön az utolsó fél órában. Mindent összevetve, a Sicario egy realisztikus, letisztult és elképesztően brutális alkotás, melyet zsigerig hatoló atmoszférája és feszült jelenetei még súlyosabbá tesznek. Nálam bérelt helye van az idei év legjobbjai között.

A legjobb filmzenék!

2015-10-21 20:42.07

Tiszteljük meg Marty-t, ha már megérkezett:) http://www.youtube.com/watch?v=Wj56jnCC_7g

Mentőexpedíció - Vélemények

2015-10-21 18:48.29

Ettől a gárdától én nagyobb durranást vártam. Ami kissé vicces, hogy Ridley Scott nagy visszatérő filmjének tartják a The Martian-t, ami igaz is, hiszen anyagilag egész jól teljesít és a kritika is szereti. Viszont engem nem igazán nyűgözött le, ennél még a vitatott Jogász és az Exodus is jobban megfogott. Azt még gyorsan leszögezném, hogy a regényt nem olvastam, így nem is hasonlítanám egyiket a másokhoz. Maga az alapsztori még tetszett, hiszen szeretem az egyszemélyes túlélő showkat és kíváncsi voltam, mit hoznak ki ebből a Marsra helyezett Robinson Crusoe történetből. Sajnos, nem sokat. Az egyik gondom az volt, hogy a NASA-ban játszódó események időről időre üresjáratba kapcsolták a cselekményt. A játékidő második felében meg már jóval nagyobb szerepet kaptak az ott dolgozók, mint a vörös bolygón ragadt Damon. Inkább néztem volna azt, ahogy a főszereplő próbál túlélni, de ehelyett rengeteg olyan jelenetet kaptam, ahol a nagy okosok azon agyalnak, hogy kéne visszajuttatni Matt barátunkat a Földre. Mindez pedig nyakon lett öntve jó nagy adag humorral is, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni. Azzal persze tisztában voltam, hogy a regényben is akadnak poénos részek és így ezeket a film is átemeli, viszont nekem inkább hatottak kínosnak ezek a képsorok, mint viccesnek. És ez sajnos Damon-ra is igaz. Pont az ő karakterével nem tudtam mit kezdeni. Mire megsajnáltam volna, mindig előjött egy újabb erőltetett beszólással. És hiába a nagy nevek, a mellette felbukkanó színészek szinte egyáltalán nem kaptak időt a kibontakozásra, így velük se tudtam igazán mit kezdeni. Pozitívumként a látványt tudnám felhozni, a kietlen Mars megvalósítása tényleg pazar lett, ahogy az űrben játszódó események kidolgozásával sem volt baj. Amit még kiemelnék, az a film vége felé látható jelenet, ahol hősünk már kissé kiégve járja a pusztaságot. Ott éreztem azt, hogy igen, őt tényleg megviselte ez a szélsőséges helyzet. Összegezve a dolgokat, nálam ez egy közepes eresztés. Semmi kiemelkedőt nem találtam benne, ez szerintem egy teljesen átlagos túlélő sci-fi, amiben egyedül a látvány átlagon felüli. A regénnyel viszont tuti bepróbálkozom, hiszen a filmet nézve sokszor éreztem azt, hogy ez a sztori sokkal jobban működhet írásban, mint mozgóképben.

Bíborhegy - Vélemények

2015-10-18 19:00.34

Számomra az idei év egyik legjobban várt filmje volt a Bíborhegy, köszönhetően annak, hogy nagy rajongója vagyok del Toro munkásságának. Csináljon bármit a fickó, én arra mindig vevő leszek, hiszen egyedi stílusát még az olyan látvány orientált darabokba is képes belevinni, mint a Tűzgyűrű. Névjegyét azonban inkább horrorfilmjeivel tette le az asztalra, melyek középpontjában szinte mindig az emberi gonoszság állt, gondoljunk csak a Faun labirintusára vagy a Cronosra. A Bíborhegynél sincs ez másképp, ahol egy írói álmokat kergető fiatal nő szeret bele egy angol baritonba. Románcuk akkor teljesedik be, mikor összeházasodnak és a nő beköltözik a férfi hatalmas házába, ahol eddig nővérével lakott. Viszont az építmény és az ott lakó testvérpár szörnyű titkokat rejteget, melyre szép lassan főhősnőnk is rájön. Maga a történet nem tartogat sok újdonságot, sőt, a játékidő elején már hamar tisztázódik, hogy kik sántikálnak rosszban. De itt elsősorban nem is a sztorin van a hangsúly, hanem a karakterek közötti viszonyokon. Ugyan az előzetesek próbálták úgy eladni a filmet, mint del Toro legfélelmetesebb vízióját, azonban erről szó sincs. A horrorisztikus jelenetek eléggé a háttérbe vannak szorítva, hogy helyüket inkább a romantikus szál töltse ki. Ezzel viszont nincs baj, mivel a szereplők között működik a kémia és kapcsolatuk is ügyesen van felépítve. A film drámai vonulata is működik, hiszen a figurák kellően ki lettek dolgozva és a színészek is remek munkát végeztek. Akit kiemelnék, az Jessica Chastain, aki valami elképesztően erős alakítást prezentált. Amiben még nagyon erős a mozi, az a látvány. Az operatőri munka zseniális, nagyon hangulatos, sőt, néhol hátborzongató, mikor a kamera a sötét folyosókon úszik végig. Aztán itt vannak a díszletek, melyeket szintén nem érheti panasz. Az óriási ház kellően fenyegető ás félelmetes, de mégis, van benne valami túlvilági gyönyörűség is. Erre a kisebb vizuális orgiára tesz rá még egy lapáttal a pazar zenei aláfestés. Fernando Velázquez dallamai néhol lágyak és érzelmesek, olykor viszont meglehetősen borúsak és sötétek. Emiatt tökéletesen illeszkedik is a filmhez és annak hangulatához. Amiről még nem igazán esett szó, az a Bíborhegy horrorisztikusabb oldala. Azok a nézők, akik non-stop ijesztgetésekre vágynak, biztos csalódni fognak. Mégpedig azért, mert ahogy fentebb már írtam, leginkább a romantika és a dráma dominál a játékidőben. De amikor megjelennek a kísértetek, ott azért megugorhat a gyengébb idegzetűek pulzusszáma. Sőt, a finnyásabb gyomorral rendelkezőek is szörnyülködhetnek időnként, hiszen brutális jelenetekből is akad néhány. De ahogy a főszereplő is mondja, a kísértetek csak az emberi gonoszság metaforái, így nem is ők kapják a főszerepet. Ezzel pedig nincs is baj. Emiatt több a Bíborhegy az utóbbi évek misztikus horrorainál, hiszen nem agyatlan és hatásvadász ijesztgetésekkel operál, hanem megkapó hangulatával és érdekes szereplőivel. Negatívumként két dolgot tudnék felhozni. Az egyik az, hogy a történet meglehetősen egyszerű és egyáltalán nem épít fordulatokra. Persze, így is működik, de sokkal érdekesebb lett volna, ha néhány dolgot nem lőnek el az első percekben a készítők. A másik észrevételem az, hogy del Toro ugyan most is olyan témával jelentkezett, melyek korábbi rémtörténeteiben is szerepeltek már, de ott jóval mélyebben voltak boncolgatva. A Bíborhegy elképesztő látványvilága alatt nem lapulnak olyan erős érzelmek, mint például a Faun labirintusa esetében. Számomra azonban így sem volt csalódás ez a gótikus horrortörténet, köszönhetően a remek színészeknek és a kiváló hangulatnak. Ha a forgatókönyvön még dolgoztak volna egy kicsit és az érzelmeket is elmélyítik, simán megszülethetett volna Toro legjobbja is. De a Bíborhegy ebben a formájában is nagyon szórakoztató és a mostanság készülő átlaghorrorok közül is jócskán kiemelkedik.

Az emberi százlábú 3. - Vélemények

2015-10-14 19:08.13

A 2009-ben bemutatott Emberi százlábú egy elég harmatos horror lett. Hiába mutatott fel egy új, kifejezetten beteg ötletet, azt nem igazán tudta kidolgozni, így a végeredmény meglehetősen erőtlenre és unalmasra sikeredett. Ennek ellenére két év múlva érkezett is a folytatás, ami már nem teketóriázott. Nyugtalanító atmoszférájával és undorító jeleneteivel simán felülírta a langyos előzményt, nekem személy szerint a maga módján még tetszett is. Persze, megértem azokat, akik szerint ez az egész egy elmebeteg baromság, de valamilyen szinten a horror műfaja erről szól. De ebbe most ne menjünk bele. Nézzük inkább a 3. epizódot, amiről a rendező azt állította, jóval meghökkentőbb lesz, mint az eddigi felvonások. A történet egy börtönben játszódik, ahol a meglehetősen őrült igazgató már nem bír a tomboló rabokkal. Sőt, a kormányzó is le akarja váltani a vezetői személyzetet, mert csökkenteni akar a költségvetésen. Emiatt az igazgató és könyvelője ötletelni kezd, hogy mivel lehetne pénzt spórolni és a rabokat is kordában tartani. Vajon mire jutnak? Hát arra, hogy csináljanak az elítéltekből egy szép százlábút, kb. mint az előzményekben. Nem viccelek, ez a sztori. Teljesen komolyan vehetetlen baromság, de ezzel még nem is lenne baj, hiszen a széria sose a jól felépített cselekményéről volt híres. Sőt, a készítők hasonlóan viszonyulnak az elődökhöz, mint a második rész. Azaz ismét előjön a "film a filmben" megoldás, ami egész jópofa és szül néhány meglehetősen vicces képsort. A baj ott van, hogy Tom Six rendezőúr totálisan elszállt és ahelyett, hogy a vizuális erőszakra tette volna a hangsúlyt, inkább a poénokra és az inkorrekt beszólásokra koncentrált. Így hamar tudatosulhat bennünk, hogy amit nézünk, nem egy brutális elmebeteg állatság, hanem egy paródia, a rosszabbik fajtából. Így akik azt várják (mint például én), hogy a második rész elképesztően undorító képsorait viszi majd tovább a folytatás, nagyot csalódhatnak. Itt nincs nyomasztó atmoszféra, ahogy már-már művészfilmekre jellemző szürreális megoldásokkal sem találkozhatunk. De engem legjobban az szomorított el, hogy nagyon kevés gore-jelenet szorult a játékidőbe. Maga a százlábú se nyújtja azt a hatást, mint az előzményekben, köszönhetően annak, hogy a megvalósítása is néző barátabb lett. Ezalatt azt értem, hogy nincs részletesen bemutatva az átalakító műtét, ahogy etetési jelenet sincs. Mondjuk ennek lehet sokan örülnek, meg is értem őket. De pont a második részben csúcsosodott ki, mi a lényege ennek a sorozatnak: a nézők megbotránkoztatása. A 3. rész pedig ezt nem teljesíti. Ehelyett elmesél egy röhejes történetet megfűszerezve gyenge poénokkal és pocsék színészi alakításokkal. És itt ki is térnék a főszereplőre, aki az első rész őrült doktorát is megtestesítette, Dieter Laser művész úrra. Ez a fickó olyat ripacskodik a játékidő alatt, hogy azt épp ésszel képtelenség feldolgozni. Egyfolytában ordibál, fel-alá szaladgál, idióta pofákat vág és rosszul megírt dialógusokat folytat le a körülötte tébláboló személyekkel. Az általa alakított Bill Boss nem egy félelmetes fő gonosz, hanem egy szánalmas szerencsétlen, akit már első megszólalásakor agyonütöttem volna. Mellette feltűnik a második rész kulcsfigurája, Laurence R. Harvey is, itt egy totál szürke és semmitmondó karaktert személyesít meg. De őt legalább el lehet viselni. Amúgy egy kisebb sztárparádé ez a mozi, hiszen beugrik pár percre Eric Roberts, Tommy "Tiny" Lister és a pornós Bree Olson is. Összegezzünk. Az emberi százlábú 3. egy túlnyújtott és sok helyen unalmas szösszenet, amit össze se lehet hasonlítani az ultra-brutális második résszel. Ki tudja, lehet az volt a koncepció, hogy mindhárom rész teljesen más hangulatot üssön meg és talán egy tehetséges direktor ügyesen vette volna az akadályokat, de Tom Six ezek alapján nem tartozik közéjük. Úgyhogy akik egy gyomorforgatóan beteg horrorra kíváncsiak, másfelé keresgéljenek, mert a harmadik százlábú kaland csak egy izzadságszagú, morbid paródia, amit le lehet húzni a vécén.

A kém (2015) - Vélemények

2015-10-08 21:15.02

Paul Feig előző két vígjátéka egyáltalán nem nyerte el a tetszésem, úgyhogy jogos a kérdés, mi vitt rá arra, hogy legújabb rendezését is megnézzem. Elsősorban a sok pozitív visszajelzés miatt döntöttem úgy, hogy próbát teszek vele, másrészt a színészi gárda is igencsak impozáns. De végül azt kaptam, amire számítottam, egy túlnyújtott, erőltetett poénokkal megtűzdelt akció-vígjátékot. A legjobban talán Melissa McCarthy irritált, bár azt hozzá kell tennem, a film első felében még nem dobta be a tőle megszokott altesti paraszt humort. Mondjuk így se sikerült megkedvelnem a figuráját, de pár fokkal elviselhetőbb volt, mint a Női szervekben, vagy a Személyiségtolvajban. Aztán egy idő után megint visszatért a már jól ismert formájához, attól a ponttól tudtam, itt már nem lesz minőségi javulás. Pedig nekem nincs bajom a tapló humorral, a túltolt káromkodásokkal és az altesti poénokkal, de itt egyáltalán nem tudtam mit kezdeni velük. A karakterek többsége is unszimpatikus volt számomra, kezdve ugye a főszereplőnővel. Egyedül Statham figuráján tudtam jóízűeket nevetni, a fickó zseniálisan állított görbe tükröt maga elé és a legjobb mondatokat is ő kapta. Ugye egy akció dús komédiáról beszélünk, de a mozgalmasabb jelenetek is teljesen jellegtelenre sikerültek és ezen a rengeteg gagyi lassítás se segített. Pedig egy ilyen filmtől elvárná az ember, hogy a műfaj kliséit kiforgassák a készítők, de egyedül annyit csináltak, hogy McCarthyt tették be a bunyók és a golyózáporok közepébe. Ennél azért több kreativitás kellett volna ahhoz, hogy megmozgassák a rekeszizmaimat. Mindent összevetve, nálam a Kém ugyanazt a gyenge és erőltetett szintet hozta, mint a rendező előző alkotásai. Egyedül Statham jelenetein tudtam derülni, kár, hogy ő a perifériára volt szorítva.

elejére ... 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 ... végére