 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| 57 másodperc (DVD) |
| A holló *2024* *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Alkonyat - Hajnalhasadás, 2. rész - AMC, 10:10 |
| Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 10:40 |
| Meg - Az őscápa 2: Az árok - HBO3, 11:11 |
| Kenguru Jack - Film+, 11:15 |
| A metál csendje - Cinemax, 11:26 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Jeff Bridges (75) |
| Marisa Tomei (60) |
| Jean-Pierre Darroussin (71) |
| Gemma Jones (82) |
| Karim Belkhadra (61) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Üvegtigris 2.   |
| Ingrid Bolso Berdal |
Jason13 hozzászólásai
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2017-11-02 12:29.02 |
| Én egyáltalán nem hezitálok, hiszen azok közé tartozom, akiknek a 7. epizód is bejött.
Sőt, úgy jöttem ki a moziból utána, hogy rögtön néztem is volna a 8. epizódot, végre lassan meg is érkezik:) |
Brandon Lee - Vélemények
| 2017-11-01 14:00.39 |
| Én se örülök ennek a remake-nek, de az mindenképp biztató, hogy bevonták az eredeti képregény alkotóját, viszonylag alacsony költségvetésből próbálnak gazdálkodni és hajlanak az R-kategóriára. Viszont bármennyire is csípem Momoa-t, ide nem való, inkább Luke Evans-t kéne bevonni a projektbe. |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2017-10-31 13:12.16 |
| Ezzel a nótával már el is kezdtem hangolódni az esti horrormaratonra:
http://www.youtube.com/watch?v=Txl-GD3BZxE |
Gerald's Game - Vélemények
| 2017-10-30 09:35.18 |
| Úgy tűnik, Hollywood idén újra felfedezte magának Stephen King munkásságát. Sok más adaptáció mellett ugyanis befutott a Bilincsben filmes változata is.
Először a Setét Torony adaptációja került moziba, ami végül elég csalódáskeltőre sikeredett és anyagilag se teljesített valami fényesen. De azt követően érkezett a gonosz bohóc, Pennywise filmje, melynek sikerült megfelelnie az elvárásoknak és a kellően pozitív kritikai fogadtatás mellé rengeteg pénzt is hozott a konyhára. És itt még nem ért véget a felsorolás, hiszen a Netflix is előrukkolt két King mozival, a Gerald’s Game-el és az 1922-vel. Én most az előbbivel foglalkoznék egy kicsit. A magyar keresztségben Bilincsben címen futó regényhez még nem volt szerencsém, de történetével nagyjával tisztában voltam már a mozgóképes verzió megtekintése előtt is. Adva van egy házaspár, akik elutaznak tóparti nyaralójukhoz, hogy ott eltöltsenek pár napot és közben javítsanak kissé megfáradt kapcsolatukon. Ennek első állomása némi romantikázás, melyet aztán egy erotikus szerepjáték követ, ahol a férj ágyhoz bilincseli feleségét. A nő rövid időn belül nem tetszését fejezi ki ezzel kapcsolatban és emiatt heves vitába kezd a férfival, aki viszont pont ekkor szenved el egy szívrohamot. Ezt követően a nő védtelenül, bilincsbe verve marad az üres nyaralóban. A sztori nem különösebben bonyolult, de ez nem is elvárás egy olyan horrortól/thrillertől, mely többnyire egy helyszínen játszódik és egy szereplőt tart a középpontban. Viszont az mindenképp fontos, hogy a csapdába került főszereplőt kellő mértékben megismerjük és szimpatizálni tudjunk vele. Ilyen szempontból ügyes a film és arra is képes, hogy izgalmas képsorokat tárjon elénk, melyek során hősnőnk először szabadulni próbál a bilincsektől. Majd később már csak arra törekszik, hogy minél tovább húzza ki ebben a szerencsétlen helyzetben. De aztán a játékidő felénél megszaporodtak az olyan megoldások, melyek jócskán lehúzták számomra az élményt. Azt még elfogadtam, hogy a nőt egy idő után hallucinációk kezdik gyötörni, hiszen ezekből fény derül a múltjára és közelebb kerülhetünk hozzá érzelmileg. Azonban egy idő után ezek a képzelgések már nem drámaiak és nem félelmetesek, szimplán csak elképesztően szájbarágósak. És itt jegyezném meg, hogy leírva hiába működhetnek jól a részletes ismertetések, azért egy filmben (főleg ebben a műfajban) nem kéne ennyire hatásvadász módon felfedni az összes lapot. Hősnőnk múltjával kapcsolatban hamar kiderülnek a legfontosabb dolgok. Viszont követően is jönnek a visszaemlékezések és hallucinációk, melyek ugyan képileg hatásosak, de leginkább csak az időt húzzák. A történet szempontjából nézve már nem szolgálnak érdemleges információval. Az utolsó 10 perc pedig már csak a jéghegy csúcsa ilyen szempontból. Rendkívül túlhúzott és giccses lett, ahol már a belső monológok is inkább röhejessé válnak, mintsem érzelem dússá. Ennek ellenére azonban mégsem nevezhető rossznak a Bilincsben. Egyrészt a színészi játék rendkívül erős. Carla Gugino egyszerűen remek, játéka csak a film végén bicsaklik meg kissé, de erről szerintem csak a szájába adott gyenge mondatok tehetnek. Bruce Greenwood szintén megmutatja, hogy nincs híján tehetségnek és ha nincs is annyit a képernyőn, mint Gugino, attól még egyen értékű társává tud válni. Technikai szempontból se érheti panasz a mozit, hiszen az operatőri munka korrekt. Ugyan a zenei aláfestés nem fogja megrengetni a világot, de a képsorok alatt teljesen jól működnek a dallamok. Amit még kiemelnék, az a véres jelenetek minősége. Nincs belőlük sok, de az a kevés, ami van, nagyon hatásos. Sőt, az egyik képsornál még fel is szisszentem és majdnem arra vetemedtem, hogy egy kicsit elfordulok. Pedig már sok brutális alkotást láttam, mégis, ez a viszonylag visszafogott szösszenet képes volt arra, hogy pár pillanatra elborzasszon. Összegezve a dolgokat, az Oculus és a Hush rendezője, Mike Flanagan most se végzett rossz munkát, de nálam a jó kategóriát még így se éri el a Bilincsben. Egyszerűen túl szájbarágós volt számomra, helyenként önismétlésbe csap át és a befejezést is sikerült elnyújtani. Emiatt inkább hajlok az átlagos értékelés felé, viszont az egyhelyszínes thrillerek/horrorok és King kedvelők nyugodtan próbát tehetnek vele. |
Fűrész - Újra játékban - Vélemények
| 2017-10-28 17:39.28 |
| “Van ez a játék…”
A Fűrész-széria első része 2004-ben mutatkozz be és hatalmas sikert aratott. Azóta James Wan már rutinos horrorrendezővé vált (a folytatásokat nem ő dirigálta) , a sorozat pedig 2010-ig kitermelt 6 darab folytatást. Meg kell hagyni, az összkép elég ingadozó minőséget képvisel, hiszen az első három részen kívül a többi már nem sikerült különösebben erősre, de én még ezekben is találtam bőven annyi pozitívumot, hogy szórakozni tudjak rajtuk. Most 2017-t írunk és 7 év pihenő után begurult a folytatás, mely az előzetes alapján egész ígéretesnek tűnt. Az pedig már csak hab azon a bizonyos tortán, hogy a rendezői székben a Spierig testvérek foglaltak helyet, akik már bizonyították a tehetségüket a kellően érdekes alapötlettel rendelkező Daybreakers-el és a kiválóra sikeredett Időhurokkal. És hogy egy kicsit előre ugorjak, az Újra játékban se lett rossz, hiába hordta le több kritikus is. A történet 10 évvel John Kramer (a Kirakós gyilkos) halála után veszi fel a fonalat. A rendőrség megsebesít egy férfit, aki szerint egy új halálos játék veszi kezdetét, mely mögött a már legendássá vált gyilkos áll. A nyomozók eleinte még szkeptikusok, de miután egyre több hulla kerül elő és a nyomok is Kramer-re mutatnak, megváltozik a helyzet. Vajon a legendás csapdakészítő mégis életben van még? Vagy valaki más folytatja a munkásságát? Meg kell hagyni, a sztori nem valami eredeti, a már jól bejáratott alapokra épül. Azaz elkezdődik a nyomozás a gyilkos után, ezzel párhuzamosan pedig zajlik a játék, melynek résztvevői szép fokozatosan jönnek rá, mivel érdemelték ki azt, hogy halálos csapdák áldozataivá váljanak. Így akik azt várták, hogy a forgatókönyvírók majd most teljesen más irányból fogják megközelíteni a történetet, csalódhatnak. Azonban akik szerették az eddigi epizódok struktúráját, nem csalódhatnak nagyot. Aztán itt van a fordulat is, mely nem reformálja meg a műfajt és az első részt sem taszítja le a trónról, de még így is elég ütősre sikerült. És az az út is kellően izgalmas, mely során elérünk odáig. A cselekmény már az első jelenettől kezdve pörög és szinte időt se hagy arra, hogy a néző kifújja magát. Ha épp nem a brutális mészárlások zajlanak, akkor a nyomozás során derülnek ki újabb és újabb információk, így unatkozni nem igazán lehet a játékidő alatt. A Fűrész-folytatásokban már nagy szerepet játszottak a kreatív csapdák és a vérbő halálnemek. Ilyen téren se teljesít rosszul az Újra játékban. Ugyan nem olyan elborult módokon távoznak az áldozatok a túlvilágra, mint a legutóbbi epizódokban és a hangulat is közönség barátabb. Ám még így is működnek a gyomorforgató képsorok. Zenei fronton nagy változás nem történt, ismét Charlie Clouser komponálta a zenét, aki szinte semmi újítással nem rukkolt elő. Szinte egy az egyben ugyanazok a dallamok csendülnek fel, mint az előzményekben, ez azonban még itt is működik. A főtéma egyszerűen olyan erős még mindig, hogy kár is lenne megbolygatni. De akkor következzenek a negatívumok. A színészi játék sajnos meglehetősen gyenge, de a karakterek se valami erősek. A szereplők egész egyszerűen csak ripacsok, de a figurák is meglehetősen két dimenziósra sikeredtek, így nem is csoda, hogy az alakítások gyenge minőséget képviselnek. Ami még zavaró lehet, az a logikai bakik sűrű előfordulása. Igaz, amíg tart a film, könnyen el lehet siklani felettük, de aztán ha a befejezés után kissé alaposabban átgondoljuk az eseményeket, már találkozhatunk néhány zavaró dologgal. Összegezve a dolgokat, az Újra játékban egy kifejezetten szórakoztató, kellően véres és izgalmas Fűrész-folytatás lett, ami végül egy kellemes fordulatot is tartalmaz. Nem ez lesz az idei év csúcsa horror tekintetben, de számomra nem okozott csalódást. Szerintem azoknak sem fog, akik alapból kedvelik a szériát. |
Hóember (2017) - Vélemények
| 2017-10-14 14:13.27 |
| Ez a Hóember bizony hamar elolvadt.
Az ember azt hinné, hogy egy ilyen neves gárda nem véthet nagy hibát, azonban Tomas Alfredson és társai hatalmas kapufát lőttek. A film alapjául szolgáló regényt még nem olvastam, viszont az alapsztori és az előzetes kellően felkeltette az érdeklődésem és a negatív visszajelzések ellenére is jegyet váltottam erre a thriller-katasztrófára. A legnagyobb probléma maga a cselekmény, ami egy nagy katyvasz. A fő történetszál még úgy ahogy rendben van, de a mellékágak teljesen feleslegesek, nem futnak ki sehova és még arra sem jók, hogy eltereljék a figyelmünket. A gyilkos kiléte ugyanis elég hamar kimatekozható és aki már látott legalább egy hasonló darabot, a többi fordulatot is gyorsan megfejtheti. A jelenetek is elég érdekesen követik egymást, sokszor úgy éreztem, hogy fontos képsorok végezték a vágószoba padlóján. Ez leginkább a játékidő második felében lesz idegesítő, ahol már felpörögnek az események, viszont az addig felvezetett mellékkarakterek és a nyomozás szempontjából először fontosnak tűnő elemek tűnnek el egyik pillanatról a másikra. Így a fináléban nem is áll össze a film, inkább csak szétesik. És ezen még a remek színészek se tudnak segíteni. Egytől-egyig két dimenziós figurákat formálnak meg és emiatt esélyük sincs a kibontakozásra. Fassbender az, aki valamelyest próbálkozik, ő még lecsúszott alkoholistaként még mutat is valamelyest tehetségéből, de ahogy elkezdődik a gyilkos utána hajsza, ő is robot-pilóta üzemmódba kapcsol. Azon meg már meg sem lepődtem, hogy J.K. Simmons ismét egy teljesen felesleges karaktert formált meg. Mióta megkapta a fickó az Oscar-t, nem találják meg az érdekes szerepek. Amit még hiányoltam a filmből, az a nyomasztó atmoszféra és a brutalitás. Hiába a szépen fotózott havas táj, ez kevés ahhoz, hogy megteremtse a kellő hangulatot. Nincs feszültség és a gyilkosságokból se látunk semmit, csak a végeredményt. Ez azt eredményezi, hogy a játékidő során még a gyengébb idegzetű nézők is csak egyszer-kétszer szisszenhetnek fel. Az operatőri munkát és a zenét nem érheti panasz és ezek valamelyest emelnek is az alacsony színvonalon, de közel sem annyit, hogy az átlagos kategóriába tolják a végeredményt. Összegezve a dolgokat, a Hóember egy langyos thriller, aminek a sztorija egy feleslegesen összekuszált massza, szereplői igazi sablonkarakterek és hiányzik belőle a feszültség és a bőr alá kúszó atmoszféra. Elég szomorú az, hogy egy ilyen nevekből álló stáb csak egy ócska fércművet tudott a vászonra hányni. |
Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?
| 2017-10-11 14:18.12 |
| A szikla |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2017-10-08 20:33.52 |
| Inkább csak széles skálán mozog az ízlésem, ez jobban hangzik :D |
| 2017-10-08 20:30.55 |
| Nálam még most is kedvenc, ez van:) |
| 2017-10-08 20:28.33 |
| Láttam, néhányan már méltatlankodnak is, hogy minek ide ennyi. De én ennek csak örülni tudok, remélem a későbbiekben nem is lesz szükség egy ultimate editionre, mint a BvS esetében.
Ott is jobb lett volna, ha a hosszabb verziót küldik moziba, hiszen az megmagyaráz sok olyan kérdést, ami a megvágott változatban nem kap választ. |
| 2017-10-08 20:20.51 |
| Szerintem sikerült ügyesen továbbgondolni az első részt, a látvány egyáltalán nem nyomja el a tartalmat, sőt! Ez nem olyan film, mint a Ghost in the Shell amcsi verziója, vagy a Valerian, ahol ezerszer látott kliséket durrogtat a sztori és inkább az akciókon van a hangsúly. |
| 2017-10-08 20:10.04 |
| Ezeket is moziban láttam, nem véletlenül:)
Engem sose szokott zavarni, ha egy film hossza átlépi a két órát. Úgy vagyok vele, ugyanannyit fizettem a jegyért, mint aki valami másfél órás darabra ült be, de én tovább lehetek a teremben:D |
| 2017-10-08 20:03.57 |
| Ő még kb. 5 percig némán meredt maga elé, annyira lenyűgözte a film. És ő az eredetinek is nagy rajongója. |
| 2017-10-08 20:02.44 |
| Ahogy a filmről írt véleményemben is benne van, nálam se taszítja le a trónról Zimmer és Wallfisch szerzeménye Vangelisét, viszont így sem tudnék negatívan nyilatkozni róla. Múlthét óta megállás nélkül hallgatom is kb. az egészet soundtracket:) |
| 2017-10-08 19:59.12 |
| Ahogy elkezdődött a stáblista, odafordultam mellettem ülő haveromhoz és ennyit kérdeztem tőle: Miért lett vége?
Én képes lettem volna még újabb 160 percet nézni belőle, annyira magával ragadott, pedig nagyon lassú film. Viszont én egy percig nem untam, sőt, minden képkockáját tátott szájjal csodáltam. |
| 2017-10-08 19:40.37 |
| Milyen kommenteket olvasol?:D
Mondjuk az egyszerű mozinézők ha panaszkodnak, megértem, ez nem egy könnyen befogadható látványparádé. Viszont én többségében csak pozitív kritikákkal találkoztam és az általam követett filmes adatbázisokban is előkelő értékeléseket kapott. Ahogy Delpiero kollega, úgy én is gondolkozok egy újranézésen amúgy, múlthét csütörtökön láttam a filmet, de még mindig a hatása alatt vagyok. Pedig az eredetit annyira nem is szeretem. A 2049 azonban azonnal felkerült kedvenceim listájára. |
| 2017-10-08 19:30.39 |
| Egy újabb bizonyíték arra, hogy a világ megérett a pusztulásra.
De sebaj, az anyagi pofára esés semmit sem csorbít ezen a remekművön. |
| 2017-10-08 11:42.14 |
| Nekem ezek lesznek:
The Snowman Jigsaw Thor Justice League SW8 mother! Viszkis Jumanjin még elég erősen gondolkozom, előzetes ugyan elég látványos, de ezen kívül más nem fogott meg benne, pedig a színészi gárda legtöbb tagját is csípem. Amire még szívesen beültem volna, az a Bosszúvágy, azt viszont áttolták jövőre. |
Tűzgyűrű - Lázadás - Vélemények
| 2017-10-06 18:46.29 |
| Az első rész kategóriáján belül szerintem egy nagyszerű darab, ezt sem fogom kihagyni. Bár a látvány elég érdekesen fest még most, de ezen biztos melóznak még, plusz Charlie Hunnam-et is hiányolom, de hátha ütős lesz a végeredmény. |
Szárnyas fejvadász 2049 - Vélemények
| 2017-10-06 15:09.18 |
| Mielőtt elkezdenék ömlengeni, gyorsan leszögezném, én nem tartozok az eredeti Szárnyas fejvadász rajongói közé. Azt elismerem, hogy Scott filmje a sci-fi műfaj egyik alapköve és a többi, de hozzám sose került igazán közel Rick Deckard kalandja.
Erre most itt a folytatás, amit nagyon régóta vártam már. Mégpedig azért, mert szerintem Denis Villeneuve korunk egyik legjobb rendezője és nem igazán csalódtam még az ő alkotásaiban. Talán csak az Érkezés nem nyújtott akkora élményt, mint vártam tőle, de arról se tudnék sok negatívumot lekörmölni. Azt persze nem vitatom, hogy még egy ekkora tehetségnek is elég kockázatos húzás volt az, hogy egy akkora kaliberű klasszikushoz nyúljon hozzá, mint a Blade Runner. Főleg ennyi év távlatból. Az ilyen vállalkozások az esetek többségében nem szoktak sikerrel végződni. A 2049 azonban bebizonyította azt, hogy igenis tovább lehet szőni minőségien egy megkerülhetetlen mesterművet. És akkor jöhet az áradozás: az idei év eddigi legjobb moziélményét kaptam ettől a darabtól. A rendkívül lassú, ám mégis magával ragadó cselekmény engem már az első pillanattól kezdve magával ragadott és a stáblistáig nem is engedett el. Ezért már rögtön jár is a piros pont, hiszen a készítők nem elégedtek meg azzal, hogy egy látványos akcióparádét bújtassanak a Blade Runner cím mögé. Ehelyett inkább megragadták az eredeti alkotás szellemiségét és azt fűzték tovább, melynek egy egyszerű, de jól működő történet lett az eredménye, melyben remek karakterek mozognak. Az pedig már csak a hab azon a bizonyos tortán, hogy Villeneuve biztos kézzel vezeti a sztorit és megengedi azt, hogy a főhőssel együtt fedezzük fel a rejtélyeket. Az is dicséretes, hogy a film nem próbál görcsösen hajbókolni az eredeti előtt és nem is válik egy folytatásnak álcázott remake-é. A 2049 a saját útját járja, miközben hozzácsatolja magát az elődhöz, mégpedig úgy, hogy a két film a későbbiekben egy nagy egészet alkothasson. És akkor a technikai oldal. Ilyen téren megint nehéz lenne belekötni bármibe is, a látvány ugyanis szemkápráztató. És itt nem bazári CGI-magamutogatásra kell gondolni, hanem arra, hogy a díszletek, a kosztümök és a számítógépes effektek egy élő-lélegző világot alkotnak, melynek minden egyes részletében el lehet veszni. Roger Deakins operatőr pedig pályafutása talán egyik legjobb munkáját végezte el (pedig nem mindennapi életmű áll mögötte), minden egyes képkocka maga a vizuális gyönyörűség. És ha már így belejöttem, akkor muszáj vagyok Hans Zimmer és Benjamin Wallfisch előtt is hajbókolni, hiszen a zene maga a tökély. Rendben, Vangelis remekművét nem taszítja le a trónról, de így is egy elképesztően erős és hangulatos muzsikával van dolgunk, mely tökéletesen idomul a látottakhoz. Most már ideje lenne valami negatívumot is megemlítenem, de inkább rátérnék a színészi játékokra. Ryan Gosling a maga visszafogott módján nagyszerű, szerintem még a Drive-ban se nyújtott ennyire erős alakítást. Harrison Ford pedig újfent bizonyítja, hogy mennyire tehetséges. Ő ugyan nem szerepel olyan sokat, de amikor megjelenik a vásznon, egyszerűen ellopja a showt mindenki elől. Még folytathatnám a sort, hogy ki mennyire volt remek, de már csak Jared Leto-ra térnék ki. Sajnos ő nagyon kevés teret kapott és ezt nevezném a film egyetlen negatívumának. Niander Wallace figurája kellően érdekes és Leto is nagyszerűen formálja meg, de egyszerűen nem kapott annyi játékidőt, hogy igazán kibontakozzon. Mindent összevetve, az új Blade Runner engem lenyűgözött. Egy igazi mély sci-fi született a képében, mely teljesen méltó a nagy elődhöz. Egy csodálatos gyöngyszem ez, mely valószínűleg megosztja majd a közönséget, hiszen kimért, lassú tempójával és terjedelmes hosszával nem éppen nevezhető közönségbarátnak. Én azonban úgy hagytam el a termet, hogy legszívesebben ültem is volna be a következő vetítésre. Az ilyen élmények miatt járok moziba. |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2017-10-05 20:10.01 |
| Nálam az origo sose volt mérce, teljesen más oldalakat követek, de ha azokon is lehúznak egy olyan filmet, ami érdekel, én akkor is megnézem. |
| 2017-10-05 19:58.09 |
| Mondjuk én alapból csípem a rendező stílusát és az eddigi filmjei is tetszettek, ez viszont még így is nagyot ütött. A látvány szemkápráztató, a színészek hozzák a formájukat, a sztori korrekt és a zene kiváló.
Legszívesebben mennék is vissza a moziba, hogy újranézzem. |
| 2017-10-05 19:14.32 |
| Most jöttem a moziból, a Szárnyas fejvadász volt terítéken. Az első részért különösebben nem rajongók, de a 2049 egyszerűen letaglózott. Lehet beülök rá még egyszer, szerintem nálam ezzel meg is van az év filmje. Holnap írok is róla egy hosszabb véleményt, de most még hagyom ülepedni a dolgokat, annyira lenyűgözött az összkép. |
Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?
| 2017-10-01 15:37.48 |
| Argo, de nem az Affleck-es verzió:D |
Kingsman: Az aranykör - Vélemények
| 2017-09-30 16:29.42 |
| Ha nem lenne az első rész, talán még zseniálisnak is nevezném ezt a folytatást. De a Titkos szolgálat bizony létezik és nem is volt olyan régen. Én személy szerint kristálytisztán emlékszek rá és még mindig odáig vagyok érte, hiszen egy nagyon friss és üde akciómoziról van szó, mely fergeteges humorral és rengeteg kreatív megoldással lett felvértezve. A templomi zúzás például úgy zseniális, ahogy van, Colin Firth maga volt az elegancia és a lazaság megtestesítője egyben, Sam Jackson meg kiváló fő gonosznak bizonyult. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a játékidő háromnegyedénél a készítők egy nagyon merész fordulattal álltak elő, mely egyáltalán nem jellemző a nagy költségvetésű közönségfilmekre.
De miért is lett kisebb csalódás az Aranykör? Azért, mert a fentebb említett megoldásokkal már nem igazán rendelkezik. Az egész film már nem más, mint egy látványos akcióparádé, ahol a stílus már közel sem olyan markáns, mint az előzményben. Vannak azért itt is merész képsorok, például itt-ott eléggé durva halálokkal találkozhatunk és a humor is eltolódik az altesti poénok irányába. Félreértés ne essék, nem estek át az ízléstelenség oldalára a készítők, de ezek mögött a megoldások mögött már közel sincs meg az az átütő erő és kreativitás, mint ami átitatta az előzmény összes képsorát. A sztori egyszerűségén még nem akadtam fent, de az már nem érintett jól, hogy a szereplők nagy részét sikerült elpocsékolni. Channing Tatum például jól hozta a redneck ügynököt, de nagyon hamar parkolópályára küldik és a mindig zseniális Jeff Bridges is összesen vagy 2 jelenetben bukkan fel. Julianne Moore tehetségét sem szabad vitatni és az ő figurájában is ott lenne a lehetőség egy ütős gonosz karakterre, de végül szinte semmit nem kezdett vele a sztori. Az új tagok közül csak Pedro Pascal-t és Halle Berry-t tudnám dicsérni, de belőlük se aknáztak ki mindent. A visszatérő színészekre viszont nem lehet panasz, Mark Strong még mindig kiváló és Taron Edgerton is hozta a formáját. Colin Firth az, aki kissé talán sótlanabb és unottabb, mint az előzményben, de még így is vannak zseniális megmozdulásai. Az viszont már más kérdés, hogy szerintem kihagyhatták volna a buliból, hiszen így a Titkos szolgálat egyik legmeghökkentőbb képsorát sikerült utólag lenullázniuk a készítőknek. De ennyi negatívum felsorolása után mégis miért hajlok a jó osztályzatra? Azért, mert az Aranykör még így is egy piszok szórakoztató, látványos és hangulatos darab, amely csak az első rész fényében gyengélkedik. Viszont ha kikapcsoljuk az agyunk és hátradőlünk, egy nagyon elszállt és őrül agymenésben lehet részünk, amely technikailag kifogástalan. Még ha nincs is benne annyi kreativitás és frissesség, mint az elődjében, az átlagos és egy kaptafára készülő CGI-parádék sorából így is képes kiragyogni. |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2017-09-23 12:33.14 |
| Csütörtök kora délután végzek az egyetemi dolgaimmal aztán jövök is haza. Felesleges lenne Egerben maradnom csütörtök estére, hiszen csak a legnagyobb alkesz csoporttársaim szoktak ott maradni, hogy jól taccsra vágják magukat:) |
Az (2017) - Vélemények
| 2017-09-21 20:33.52 |
| Stephen King munkásságnak nagy rajongója vagyok, számtalan regényét és novelláját olvastam már. Viszont a műveiből készült filmek már eléggé megosztanak, hiszen a legtöbb adaptáció elég felemásra szokott sikeredni és csak néhány kivétel akad, melyek tényleg magas minőséget képviselnek.
Az 1990-ben bemutatásra került Az nem igazán sorolható az utóbbi kategóriába, leginkább csak Tim Curry alakítása miatt kering még a köztudatban. Az igazat megvallva, én még nem láttam azt a verziót, de nem is nagyon izgat, hiszen ahogy utánaolvastam, kiderült, hiába bír terjedelmes játékidővel, elég sok helyen eltér a nagyszerű regénytől. Nem mellesleg itt az új verzió, mely kifejezetten biztató kritikákat kapott és én is nagyon vártam már. Egyedül azért tartottam kissé tőle, mert az az Andres Muschietti dirigálta, aki a Mama című horrort is, mely véleményem szerint egy nagyon harmatos alkotás. Ezzel szemben Pennywise új ámokfutása egy nagyon erős darab lett, mely az írott alapot is kellő tiszteletben tartja és csak ott tér el tőle, ahol tényleg muszáj. Már a kezdő képsorok láttán sejtettem, hogy ez egy nekem való szösszenet lesz és ugyan a kedves bohóc első feltűnését brutalitásban később nem sikerül felülmúlni, a remek atmoszféra végig kitart. Igaz, az ijesztgetések nem hozták rám a frászt, de a hangulat kárpótolt ezért. A zseniális operatőri munkának és a remekül adagolt feszültségnek köszönhetően többször a hideg futkosott a hátamon. Aztán itt vannak a gyerekszínészek, akik rendkívül erős alakítást prezentáltak. Ugyan nem mindegyikük karaktere kapott kellő kidolgozást, de többségük igazi több dimenziós figura, akikért lehet izgulni. Bill Skarsgard pedig igazi telitalálat, mint Pennywise. Több helyen olvastam, hogy sokak szerint keveset töltött a vásznon, de én ennek csak örülni tudtam. Mégpedig azért, mert így az összes felbukkanása emlékezetesre sikerült és egyszer se éreztem azt, hogy erőltetetté válna személye. A látványba se nagyon tudnék belekötni. Egy-két helyen a CGI kissé érdekes, de többségében azért meggyőzőek az effektek. De aminek főképp örültem ilyen téren, hogy a készítők néhány kifejezetten véres képsort is átemeltek az írott alapból. Bár, az első támadás erejét a későbbiekben nem sikerül fokozni, de egy viszonylag nagy költségvetésű horrortól ez szerintem meglehetősen bátor mutatvány volt. Sajnos azonban akadt néhány gyengébb tényező is, melyek nálam kissé lehúzták a végeredményt. A zenei aláfestés szerintem elég felejthetőre sikeredett, Benjamin Wallfisch sokkal erősebb tételeket készített az Egészség ellenszeréhez. A lezárástól is kissé többet vártam, bár, az kétségtelen, hogy egész látványosra sikeredett. De ott már nem éreztem azt a nyomasztó légkört, ami addig körbelengte a filmet. A legjobban viszont azt sajnáltam, hogy Derry sötét múltja és egy-két rejtély túlságosan a háttérbe szorult. Persze, a folytatásra is kellett hagyni muníciót, de annyi mindent feldobtak, hogy pár eseményről igazán belebegtethettek volna több információt. Ez mondjuk már lehet csak kukacoskodás részemről. Mindent összevetve, ez egy nagyon hatásos és szórakoztató horror lett, ahol az ijesztgetések ugyan a nagy könyv szerint mennek végbe, de legalább kellően vérbő és nyomasztó, miközben a drámai vonalat sem hanyagolja el. Én tárt karokkal várom a folytatást és remélem a minőség se fog csökkenni. |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2017-09-20 20:49.12 |
| Igen, itt vagyok, bár holnap megyek haza délután. Viszont vasárnap jövök majd megint. |
| 2017-09-20 19:36.22 |
| Daredevil 1. évada tetszett és a másodikból is láttam pár részt, de valahogy még nem jutottam odáig, hogy befejezzem. De lassan csak időszerű lenne. Viszont a többi széria hiába kap sok dicséretet (az Iron Fist és a Defenders kivételével), nem igazán keltették fel az érdeklődésem.
De a Punisher-re tuti vevő leszek, imádom az ilyen erőszakos zúzásokat, Bernthal is egy tehetséges arc, remélem a végeredmény is ütni fog. Gondolom, ha megint a Disney fog ülni teljes mértékben a jogokon, búcsút inthetünk majd ezeknek a karaktereknek, mert nem hiszem, hogy ilyen stílusban folytatnák a történetüket. |
| 2017-09-20 19:08.42 |
| A Mad Max-ből kölcsönvett hangulat nekem bejött, egyedül ez a cyborgos vonal meg néhány elég durva logikai baklövés húzott le, de ezek ellenére egész szórakoztatónak tartom. Legalábbis szívesebben nézném újra, mint a hármat vagy a Genysist.
Plusz ha összeszedettebben folytatják, simán lett volna lehetőség abban, hogy időutazás helyett kavargatások nélkül bemutassák a háborút emberek és robotok között. Ezt sokkal jobb húzásnak tartottam volna, mint a sok paradoxont és párhuzamos dimenziót. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu