 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt - SuperTV2, 22:30 |
| Amerikai pite - A találkozó - Moziverzum, 23:00 |
| Tiszta szívvel - Viasat Film, 23:10 |
| Joker - Filmbox Premium, 23:20 |
| A Sólyom végveszélyben - Film+, 23:25 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Alfre Woodard (72) |
| Gretchen Mol (51) |
| Tara Reid (49) |
| Matthew Rhys (50) |
| Keir O'Donnell (46) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Coffin Baby - Vélemények |
| Filmkeresés rövid tartalom alapján |
| Donald Sutherland - Vélemények |
| Oleg Menysikov - Vélemények |
| Frenreisz Károly - Vélemények |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Mentőexpedíció   |
| Joe Cocker |
Jason13 hozzászólásai
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2022-01-03 22:42.57 |
| Boldog Új Évet kívánok az összes Sámánnak! :)
Gondoltam, összedobok valamit ide a tavalyi filmes élményeimről. A Covid ellenére kifejezetten sokszor sikerült moziznom, összesen 32 filmre váltottam jegyet, ezen én is meglepődtem. Szerencsére miután újra nyitottak a vetítőtermek, szinte minden héten sikerült találnom valamit, ami megmozgatta a fantáziám és ugyan nem mindegyik alkotás érte meg az árát, a sovány 2020 után nagyon jól esett újra nagy vászon előtt átélni sok kalandot. Összesen pedig 309 filmet sikerült megnéznem az évben, ezt magam se tudom hogy hoztam össze, hiszen rengeteget dolgoztam és iszonyat kevés volt a szabadidőm, de csak sikerült:) És ebben nincsenek benne újranézések, ezek egytől egyig olyan darabok, melyeket először volt szerencsém megnézni. És akkor sorrend nélkül egy lista tavalyi címekkel, melyekre szívesen gondolok vissza, ezektől kaptam a legjobb és legemlékezetesebb élményeimet: Eleven kór Kampókéz The Suicide Squad - Az öngyilkos osztag Zack Snyder: Az Igazság Ligája Utolsó éjszaka a Sohóban Finch Dűne Gyilkos Halloween Pókember: Nincs hazaút Az utolsó párbaj A kutya karmai közt Ne nézz fel! |
Ki találja ki? (játék) - Avagy kulcsszavak a filmhez
| 2021-12-25 09:52.05 |
| Valahogy a tejiparról a Tejesember ugrott be, meg Tejföl :D |
| 2021-12-25 09:41.24 |
| 2. Erről a leírásról meg az Argo ugrott be, de ebben azért már nagyon nem vagyok biztos :D |
| 2021-12-25 09:29.23 |
| 1. Ez a Snipes-os Halálugrást juttatja eszembe:) |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2021-11-19 22:55.02 |
| Ahogy én láttam a Corvin moziban ( kb. pár hete ott már kell maszk) kóla üdítő kombo megoldja ezt. Sőt, ahogy elkezdődött a film, az is levette, aki nem vett a büféből semmit. Nem hiszem hogy ez valtozna, azt nézik, be és kimenetelkor legyen az emberen és kész. |
| 2021-11-17 08:11.43 |
| Nekem tetszett a 3 különböző szemszög, mert végig lekötötte a figyelmem, ahogy az elbeszélésmódok mindig változtak és az adott karakterhez igazodtak, még a legkisebb részletekben is.
Igaz, a 152 perces játékidő tényleg kicsit sok, de egyszer sem unatkoztam a film alatt és ahogy közeledett a finálé, egyre jobban átéreztem a feszültséget is. Én mindig is imádtam a mozit, próbálok mindent ott nézni, ami akár egy picit is érdekel, de mostanság tényleg eléggé utat tört a a net és a streaming, köszönhetően nagyban a Covidnak is. A probléma az, hogy a nagy volumenű produkcióknál a mozis bevétel számít elsősorban, ha ott leszerepel valami, akkor az úgy van elkönyvelve, hogy kudarc, ilyet nem igényel a közönség. Nekem amúgy mind az Eleven kór, mind a Soho nagyon tetszett, de igazából nem is ez a lényeg, hanem hogy ezek tényleg arra építettek, hogy van egy ismert rendező, egy eredeti ötlet és kész. Be is fürödtek rendesen anyagilag, pedig a kritikák ezeket is szerették ahogy az Utolsó párbajt is. Venommal meg csak azért példálózok annyit, mert az mutatja a legjobban a stúdiók pénzéhségét: van egy érdekes fő karakter, jó színészek, magas költségvetés, erre a végeredmény egy rakás szemét, amiben nincs semmi logika vagy kohézió, csak az erőltetett humor meg az agyatlan, ócska CGI zúzások. Semmi törekvés nincs se az első, se a másodikban arra, hogy valami minőség kerüljön a néző elé, mert hát minek? A tömeg úgy is fizet, mert Marvel, meg mert sok az akció és kész is a siker. |
| 2021-11-17 06:57.25 |
| Szerintem mindenképp érdemes megnézni Scott filmjét, főleg akkor, ha az embernek már tényleg csömöre van az egy-kaptafa CGI látványorgiákból.
Nekem sikerült moziban megnézni, és baromi jól esett egy ilyen koszos, mocskos, véres középkori drámát a vásznon látni, ami hagy elég időt a történetnek és a karakterek kifejtésének. Nyilván megvannak a film hibái, de összességében mindenképp egy szórakoztató és elgondolkodtató darab. Jövőhéten meg jön a Gucci-ház szintén Scott-tól, de szerintem az se lesz nyereséges, főleg hogy nagyon vegyes kritikákat kap. Pedig ott is van egy érdekes téma, maga Scott, plusz egy erős színészi gárda. Az a baj, a producerek és a nagy stúdiók a bevételek alapján döntenek arról, mibe fektessenek és ilyen szempontból nagyon szomorú ez az év. A legtöbb eredeti koncepcióra épülő film (vonatkoztassunk el a minőségüktől), mint Az utolsó párbaj, Eleven kór vagy éppen a nem rég bemutatott Utolsó éjszaka Sohóban együtt nem termeltek annyi bevételt, mint a Venom 2. És ez nagyon szomorú. Félreértés ne essék, nincs bajom a szuperhősfilmekkel, sőt, az új Pókembert remegve várom, de például a Venom az, ami aztán tényleg nagyon gyengére sikerült, mégis rengeteg zöldhasút termel. Ezeket az adatokat látva pedig a fejesek a jövőben nyilván szívesebben fektetnek egy újabb primitív és buta sztoriba, ami mögött van egy márka, mint egy jól megírt forgatókönyvbe, ami mögött meg nincs. |
Örökkévalók - Vélemények
| 2021-11-17 04:13.46 |
| "A Marvel Stúdió első kritikai bukása"-lehetett olvasni a hasonló címekkel ellátott cikkeket az Örökkévalók kapcsán. És igen, Chloe Zhao filmje elmarad azoktól az értékelésektől, mint az átlag MCU darabok, de egyrészt rossznak így sem nevezném, másrészt a múltban azért találhatunk pár olyan címet (Thor: Sötét világ, Marvel kapitány), melyek szintén nem hozták a stúdiótól elvárt színvonalat. Persze, azok nem kaptak ekkora visszhangot.
Lényeg a lényeg, azt érzem, kissé fel lett fújva ez az "első rossz MCU-produkció" lufi. Ennek ellenére számomra is csalódás az Örökkévalók, pedig én nem is vártam tőle semmi extrát, csak a szokásos Marvel-recept újbóli felolvasását, némi egyediséggel. Ezt az egyediséget úgy-ahogy meg is kaptam, a rendezőnő látványosan több teret kapott a producerektől, mint korábbi kollégái és így egyéni stílusát azért beletudta szőni a történetbe és a látványvilágba is. Oké, senki ne várjon egy szuperhősös művészfilmet, de az Örökkévalók erősen próbálkozik, hogy a már bevált Marvel-módszer helyett kissé más szempontból közelítse meg a zsánert. Kár, hogy a revizionista szándék és a már jól ismert sablonok találkozása egész egyszerűen beülteti a két szék közé a végeredményt. Az egyik pillanatban még kapjuk a látványos akciókat és a poénkodást, aztán meg azt nézhetjük, hogy a karakterek könnyes szemmel rágódnak a problémáikon, hosszan a naplementébe révedve. Emiatt a cselekmény rendkívül töredezett, a hangulati ingadozások egész egyszerűen megakadályozták azt, hogy elmerüljek a látottakban. És ezen a történet se segített, ami teljesen felesleges módon lett elnyújtva két és fél órára. Igen, sok a karakter, de nagy részük rendkívül súlytalan és a hátterük sincs kellően feltárva ahhoz, hogy sorsuk érdekessé váljon. Pedig kapunk új mítoszokat, új ellenségeket, sőt, egy eddig nem ismert világ tárul elénk az MCU-n belül, mely rengeteg érdekes gondolatot és kérdést felvet, de a film csak felületesen érinti ezeket. Ahogy megszokhattuk, a látványra panasz nem lehet, sőt, Zhao egyedi vizuális stílusa átjárja a képeket, melyekhez remekül passzol Ramin Djawadi zenei aláfestése. Külsőségekben tehát teljesen korrekt a végeredmény. Azonban a történet túlságosan széttagolt, sekélyes és bizony sokszor unalmas. Sajnos a rengeteg szereplő közül pont azok magaslanak ki, akik viszonylag kevés teret kaptak a kibontakozáshoz. Ilyen például Angelina Jolie, Barry Keoghan vagy éppen Ma Dong-seok. Az ő alakításukra nem is lehet panasz, viszont a középpontban álló figurák túlságosan szürkék és sablonosak, ezzel pedig az őket megformáló színészek se tudtak mit kezdeni. Mindent összevetve, egyszer bőven nézhető az Örökkévalók, ami dicséretes módon próbált egyedi vizekre evezni, de a benne találkozó nézőpontokat (művészi törekvés- tipikus Marvel elemek) nem sikerült egy jól működő egésszé összegyúrni. |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2021-11-16 23:56.44 |
| A filmek ötlettelenségével kapcsolatban én annyit fűznék hozzá, hogy vannak nagyszerű írók és jó ötletek, csak sajnos a legtöbb stúdió és producer ott van leragadva, hogy univerzumépítés, feldolgozások és hasonlók. Ha egy folytatásra vagy egy ismerős brand felmelegítésére kell pénzt adni, szinte rögtön repülnek a milliók, de ha van egy egyedi ötlet, akkor az nagyon ritkán kap zöld utat és akkor se biztos, hogy abban a formában készül el, ahogy megálmodták.
Nekem legutóbb az fájt, hogy Ridley Scott új filmje, Az utolsó párbaj irgalmatlanul nagyot hasalt, pedig az egy nagyon erős kosztümös dráma, kiváló színészekkel, pazar látvánnyal, súlyos mondanivalóval és Scott mesteri rendezésével. Erre a kutya se nézte meg, közben meg ha jön a soron következő Marvel film vagy remake, rengetegen írják, hogy eredeti ötletekre lenne szükség és a többi. És ez sajnos egy ördögi kör. Hiába készül el elismert alkotógárdával egy remek, eredeti mozi olyan műfajban, amiből manapság keveset kapunk, rögtön bukás. Ha meg jön egy ezerszer látott sablonokra épülő, pocsék alkotás, ami mögött ott egy bejáratott márka (Venom 2. példának okáért), hatalmasat hasít, hiába köpködik a kritikák. |
| 2021-11-16 03:33.31 |
| Kíváncsi leszek majd a véleményedre, remélem egyik se lesz nagy pofára esés:)
Én mindkettőt előzetes megtekintése nélkül,véletleneknek köszönhetően néztem meg és kifejezetten tetszettek. Emellett arra is rávezettek, hogy érdemes a fősodor melletti filmeket is jobban figyelni, mert tényleg lehet ütős darabokra bukkanni, csak kutatni kell utánuk, vagy szerencsésen beléjük futni. Elsősorban én se a kritikákra hivatkozom, mert rengeteg film van, melyeket lehúztak, de nekem bejöttek. Általában a készítők és a téma meghatározó nálam, hogy mi kezd el érdekelni, ha ehhez párosul egy ütős előzetes, akkor jöhetnek akármekkora lehúzások, én akkor is leülök a végeredmény elé. De vannak azok a filmek, melyek hidegen hagynak, aztán bónuszba mindenki leszedi róluk a keresztvizet, na ezeket önszánt és dalolva nézem meg, de persze előfordulhat, hogy pozitívan csalódok a végeredményben. De általában nem szoktam:) |
| 2021-11-16 02:23.12 |
| Na igen, romantikus mozikat én is ritkábban fogyasztok, sőt, azok azok, amiket előszeretettel ki is hagyok:)
De amúgy nagyjából nekem is jöhet minden, viszont ha egy húzós melós nap után hazatérek, legelőször valami trancsírparádét próbálok leakasztani, aztán ha nem jön össze, más műfajban keresgélek. Plusz bennem nagy adag mazochizmus is van, így néha direkt pocsék értékelésű filmeket is szemügyre veszek:D De ha már dráma és thriller. Előbbi műfajból nem rég láttam a 2017-es Rodeóst, na az nagyon tetszett, hihetetlenül minimalista alkotás, de engem nagyon elkapott, szerintem érdemes tenni vele egy próbát. Utóbbiból pedig az idei Utazást tudnám ajánlani, ami igazából nem is egy keményvonalas thriller, inkább egy bitang véres, éjfekete humorral megspékelt norvég darab. Érdemes mindenfajta előzetes ismeret nélkül nekiülni, akkor még meglepetéseket is okozhat:) |
| 2021-11-16 01:51.11 |
| Hát, nehéz lehet így, ha ennyi minden ki lett maxolva az érdeklődési körödből. Én vérgőzős akció és horrorfilmekre vagyok keményen ráindulva, de ezekből a nagy klasszikusokat nagyrészt láttam, de szerencsére mindig sikerül újabb és újabb rejtett gyöngyszemeket találnom.
Vígjátékok és drámák tekintetében viszont tudok miből válogatni, azokból azért sok kimaradt. Amúgy független alkotások között ma is találni olyan mozikat, melyek nem tocsognak annyira a sablonos, populista megoldásokban, mint sok más mozikba küldött sikervárományos darab. |
| 2021-11-16 01:21.35 |
| Néha azért velem is előfordul az, hogy a sok friss film közül jó darabig nem sikerül egy olyat se kifognom, amire legalább az "egyszer nézhető" bélyeget rásütném. Ilyenkor kezdek keresgetni a régebbi mozik között és azért ott találni kevésbé ismert, elfeledett gyöngyszemeket.
Sőt, néha annyira belemerülök abba, hogy a múltban bogarászok filmek között, hogy ész nélkül veszem fel a különböző alkotásokat az imdb-s watchlistemre, melyen jelenleg kb. 2200 cím szerepel mindenféle stílusban/műfajban. Ide nyúlok mindig, ha elmegy a kedvem a mostani terméstől:) |
| 2021-11-16 00:50.26 |
| Próbálkozok aktív figyelője lenni a topiknak, aztán igyekszem majd közbeszúrni pár gondolatot is, ha úgy alakul:) |
| 2021-11-16 00:49.09 |
| Erre gondoltam én is, hogy voltak eltérések bizonyos vélemények között, viták is előfordultak, de ezekre is szép emlékként tekintek vissza.
Hát igen, sok olyan tag lemorzsolódott, akiknek szívesen olvastam a véleményét vagy jókat beszélgettem velük, de azért is nézegetem még sunyiban az oldalt, mert szerencsére maradtak jó arcok a régi gárdából is:) Az kétségtelen, hogy az elmúlt években eléggé felhígult a filmgyártás, én is ritkábban állok fel egy mozi után úgy, hogy "ez milyen pazar volt", bár azért annyira nem is panaszkodhatom, mert még így is sikerül megtalálnom a nekem való darabokat:) |
| 2021-11-16 00:15.45 |
| Inkább csak próbálkozok a bütyköléssel:D
Ezért is halad nehezen a folyamat, mert kb. egy full napos meló lenne kibontani az egész laptopot, beszerelni az új billentyűzetet, aztán visszalegózni a belső alkatrészeket. Mostanság meg nem nagyon van erre kapacitásom, ha meg valamit elszúrnék, lehet több napos projekt lenne belőle, ezért is halogatom:) Hát, köszönöm, én annak örülök, hogy vannak még itt hozzád, Z-hez és Egyszerűsráchoz hasonló régi tagok, akik még a mai napig aktívak. Néha, mikor a sötétben meglapulva csak olvasgatom a hozzászólásaitokat, azért néha előtör belőlem a nosztalgia a régebbi eszmecserékre gondolva (melyekben nem volt mindig egyetértés):) |
| 2021-11-15 23:49.28 |
| A cserebillentyűzet már megvan kb. fél éve, csak be kéne szerelni, de erre még nem voltam képes :D |
| 2021-11-15 23:43.40 |
| Igyekszem időnként jelentkezni egy-két véleménnyel, lenne is miről írnom bőven, mert szerencsére filmnézésre azért még van energiám:)
Csak sajnos a nagyobb lélegzetvételű eszmefuttatások már nem mennek úgy mint régen, pár soros összefoglalókat meg nem szeretek pötyögni:) Meg nagyon sokszor azt érzem, hogy lenne egy csomó gondolatom rengeteg filmről, de mire oda jutok, hogy összeszedjem őket, már el is megy a kedvem az egésztől. Legutóbbi véleményeimet is olyan mozikhoz írtam, melyeket vagy nagyon vártam és tetszettek, vagy csalódtam bennük. Így belegondolva mondjuk az is nehezíti aktív jelenlétem, hogy hű társamként funkcionáló laptopom billentyűzete kissé tropára ment, így általában (mint például most is) melóból van lehetőségen normálisan írni bármelyik netes platformra:) |
| 2021-11-15 22:37.50 |
| Üdv Sámánok!
A minap Z elvtárs kissé hiányolt a "Jellemző" topikban, így gondoltam dobok ide egy helyzetjelentést, úgyis rég jártam erre. Sajnos az elmúlt másfél (lassan már két) évben elég sok minden változott az életemben, ennek köszönhetően a szabadidőm is megfogyatkozott, emiatt a katalógusra sincs annyi időm és energiám, mint anno. Persze, filmekről azért még összehordok ezt-azt, de az igazat megvallva, nincs már meg bennem az az érzés az oldalt böngészve, mint évekkel ezelőtt. Lehet azért sem, mert a felhasználók is cserélődtek, sok régi arc eltűnt, stb. Mindegy is, a lényeg az, még mindig itt vagyok, de leginkább már csak a háttérből figyelem a diskurzusokat:) |
Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?
| 2021-11-14 18:50.14 |
| Leszámolás Kis-Tokióban |
| 2021-11-13 06:00.01 |
| Néha még ide esz a fene :D |
| 2021-11-12 06:54.59 |
| Psycho |
| 2021-11-02 20:16.24 |
| Ford Fairlane kalandjai "Eszem-f@szom megáll, haú" :D |
Gyilkos Halloween - Vélemények
| 2021-10-25 22:42.15 |
| Michael Myers a horror műfaj egyik megkerülhetetlen, ikonikus figurája, aki 1978-ban kezdte a pályafutását John Carpenter méltán elismert klasszikusában, a Halloween-ben. Azóta már számtalan folytatást és remake-et megélt a széria, amit aztán a Blumhouse stúdió indított újra 2018-ban egy olyan filmmel, mely zárójelbe tette az összes egyenes ágú folytatást és az eredeti mozihoz nyúlt vissza mind történet és karakterek tekintetében.
Ez volt a David Gordon Green által rendezett Halloween, ami ha nem is definiálta újra a slasher műfajt, nagyon igényesen és szórakoztatóan vezette vissza a haddonfield-i mészárost a vásznakra, miközben az alapvető műfaji kliséket is sikerült kikerülnie, vagy még fogyasztható módon tálalnia. Emellett egy nagyszerű lezárást is kínált a szériának, azonban mind jól tudjuk, ha egy film egyaránt részesül anyagi és kritikai sikerben, akkor elkerülhetetlen a folytatás. Így annak rendje és módja szerint Myers ismét visszatért, hogy újra vérrel dekorálja ki Haddonfield városának utcáit. A kérdés csak az, hogy megérte elkészíteni a Gyilkos Halloween címre keresztelt folytatást? Ahogy elnézem a filmre érkező reakciókat, azt szűröm le, hogy sokan csalódtak a végeredményben, ezt pedig teljes mértékben megtudom érteni. Én viszont baromi jól szórakoztam a látottakon, még úgy is, hogy a Gyilkos Halloween számtalan hibával rendelkezik és látszik rajta, az alkotók mennyire erőlködtek azon, hogy ne csak egy sokadik slashert tegyenek le az asztalra, hanem egy mondanivalóval is rendelkező produkciót, ami Myers mítoszát is tovább építgeti. Így bennem is eléggé kettős az élmény, kezdeném is talán a negatívumokkal, hogy aztán jöjjön a kötelező ömlengésem. A film legnagyobb hibája az, ahogy a karaktereket terelgeti. Jamie Lee Curtis hiába van főszereplőként feltüntetve, nagyon kevés játékidőt kapott, a történet egész egyszerűen parkoló pályára tette és egyfajta szócsőként van használva, aki a képsorok alatt megbúvó üzeneteket szinte egy az egyben belemondja a néző arcába. Értem én, hogy az előző részben történtek miatt muszáj volt pihentetni kicsit a meggyötört Laurie Strode-t és úgy is jön majd a folytatás, ahol ismét felveheti a kesztyűt Michael ellen. De egy ilyen jelentős és jól felépített karaktert kár volt ily méltatlan módon mellőzni, az írók sokkal okosabb módon is kezelhették volna. Például a lányára (Judy Greer) és az unokájára (Andi Matichak) helyezhették volna a fókuszt, ez egész jól illett volna a sztorihoz. Ehelyett kaptunk számtalan új/régi szereplőt, akik vagy Curtis-hez hasonlóan csak „történetmesélőként” funkcionálnak (ilyen például Hawkins rendőrtiszt Will Patton megformálásban), vagy aktív résztvevői a cselekménynek, csak nincsenek jól beleillesztve a nagy egészbe. Ez utóbbira jó példát szolgáltatnak a már ismert karakterek, mint Tommy Doyle, Brackett sheriff vagy éppen Lindsey, akik felveszik a harcot Myers ellen, de nem sikerült igazán emlékezetes momentumokat mögéjük rakni, mely kellő súlyt adott volna újbóli szereplésüknek. Ilyen téren az Anthony Michael Hall által alakított Tommy kissé kakukktojásnak számít, hiszen ő amúgy egy teljesen korrekt karakter, a film is jól építi a feszültséget Myerssel való találkozásáig, hogy ott aztán ne kapjuk meg a méltó betetőzést. És ha már szereplők. Slasher film nem létezhet áldozatok nélkül, akik jobb esetben szimpatikus figurák, akiket sajnálhat a néző, ha éppen végez velük a gyilkos. Alapesetben itt se lenne gond a „koporsótöltelékekkel”, sőt, néhány egész vicces figura is felbukkan, hogy aztán Myers felkoncolja őket. A probléma ott van, hogy szinte mindegyikük rendkívül idétlen módon reagál a fenyegetésre. Lefagynak, menekülés esetleg segítséghívás helyett szinte önerőből szaladnak bele a konyhakés élébe. Persze, ez egy ilyen műfaj, de pont Carpenter eredetije és a 2018-as folytatás rá a bizonyíték, hogy épkézláb módon is lehet kezelni ezeket a karaktereket. Itt sajnos nem sikerült, így a film komolyan vehetősége is többször sérül. Elérkeztünk az utolsó negatívumhoz, ez pedig a befejezés, ami egyben fel is vezeti a folytatást. Ezt nem szeretném lelőni, legyen elég annyi, hogy a készítők elég érdekes irányba kanyarodtak el Myers-hátterét illetően és ugyan konkrétumok nem kerülnek kimondásra (leszámítva néhány olyan mondatot, ami Dr. Loomis monológjaira rímel az eredetiből), de képileg érzékeltetve van néhány igen meredek gondolat. Igaz, nem tudhatjuk, mi a készítők koncepciója a következő epizódra, de én bízok abban, hogy nem akarják nagyon bontogatni Michael háttérét, mert bőven elég az, amit most tudunk róla. Sőt, ezt a karaktert az tette ikonná, hogy nincs mögötte semmi konkrét motiváció, szimplán egy két lábon járó mészáros, aki bárkit levág, aki szembejön vele. Nincs szükség arra, hogy a fehér maszk mögött megbújó sötétségben és gonoszságban a készítők a későbbiekben logikát és magyarázatokat keresgéljenek. Mindenesetre, a befejezés ilyen szempontból elég merész és nem sok jót vetít előre, de ha a folytatás nem rontja el a mítoszt, akkor ezzel a fináléval sem lesz nagy problémám visszamenőleg. És akkor elérkeztünk az ömlengéshez. A Gyilkos Halloween amellett hogy egy igencsak vérbő és szórakoztató slasher, kellő ambícióval is rendelkezik, hogy felülemelkedjen hasonló műfajú társain. A történet egyik alapja az, hogyan hat a Michael által gerjesztett félem és düh Haddonfield lakóira. Ez a gondolat nagyon szépen lett felépítve a cselekmény során, hiszen miután a város népe újra szembesül a gonosszal, lealacsonyodik egy idegbeteg csürhévé, akik addig nem nyugodnak, míg önhatalmúlag ki nem végzik Myerst. A történet ezen része kifogástalanul működött számomra, addig a pontig, amíg az egyik szereplő ki nem mondta a nagy megfejtéseket ezzel kapcsolatban. Értem én, hogy bizonyos gondolatokat erősíteni kell a néző számára, de itt csak üres szájbarágás történik, hiszen teljesen jól átjön az, mire is gondoltak a készítők. Ez nálam nem befolyásolta az összképet, de sokaknál bizony kicsaphatja a biztosítékot, hogy ilyen egyértelmű dolgok kerülnek kimondásra. De egy kicsit elkalandoztam. A lényeg az, hogy az egyszerű slasher recept mellé kapunk egész jól felfestett szituációkat, melyeket a gyilkos és az őt üldöző tömeg helyzete szül. A film másik nagy erőssége a tempója. Az első perctől kezdve az utolsóig pörögnek az események, nincsenek üresjáratok, végig feszes a cselekmény és ömlik a vér. És ha már vér! Myers olyan mészárlást rittyent a vászonra, amit egész egyszerűen öröm nézni. Kreatív és brutális gyilkosságokból nincs hiány, ezek hatását pedig tovább növeli még a kiváló operatőri munka és a fantasztikus zenei aláfestés. Ez lehet kissé betegen fog hangzani, de Myers összes akcióját mosolyogva néztem végig és nem azért, mert pszichopata lennék (bár kitudja) hanem mert annyira pazarul lettek kivitelezve. Igaz, bizonyos jelenetekben nagyon kiütközik a karakterek inkompetens viselkedése (erről feljebb már volt szó), de aztán Myers látványosan rövidre zárja az összes idétlenkedést. És ha már Myers. Az eddigi mítoszhoz nagyjából csak pár mondatot tesz hozzá a film, de azt nagyon ügyesen csinálta és ez ahhoz vezetett, hogy számomra még rémisztőbb figurává nemesedett kedvenc késforgatónk. Itt nem a fináléban érintett új irányra gondolok hanem arra, hogy Myers hova is tart valójában. Igaz, ez a fordulat Curtis karakterét kissé még jobban a margó szélére helyezi, Myers esetében azonban azt éreztem, hogy a maszk mögötti sötétség kapott egy új, még ijesztőbb réteget. Mint már említettem, a zenei aláfestés egész egyszerűen kiváló, ahogy az operatőri munka és a vágás is rendkívül profi színvonalon mozog. Ide lehet még sorolni a hatásos flashback-jeleneteket is, melyekben kiválóan sikerült megidézni a 78-as eredetit. És ha már megidézés, a film nagyon ügyesen utalgat Carpenter mesterművére, konkrét beállítások is visszaköszönnek. Ez a főhajtás nyilván a rajongók felé is irányul, hogy bizonyos jeleneteket még jobban szívükbe zárjanak és sokan ezt erőltetett lekenyerezésnek szokták felfogni, és lehet igazuk is van. Én viszont nagyon élveztem ezeket a részeket, de alapvetően az egész film hangulata annyira rám telepedett, hogy a stáblista után szinte ültem is volna be a következő vetítésre. A színészi alakításokat se érheti panasz, annak ellenére se, hogy bizonyos karakterek nem lettek épp tökéletesre csiszolva. Jamie Lee Curtis annak ellenére is nagyszerű volt, hogy keveset töltött a vásznon, de ez igaz Will Patton-ra is. Hozzá kapcsolhatóak a flashback jelenetek, melyek során az ő múltjából is kapunk plusz információkat, melyek kellően érdekesre sikerültek. Remélem a folytatás mindkettejüknek igazságot szolgáltat vásznon töltött idő tekintetében. Tommy Doyle-ról már többször is szó esett, de ismét ki kell emelnem, hiszen Anthony Michael Hall remek alakítást nyújtott a szerepben. Emiatt sajnálatos az, hogy a figurája nem kapott egy kellően emlékezetes tetőpontot. Ahogy elnézem, ez egy eléggé csapongó írás lett, ami nem véletlen. A 2018-as Halloween-nek köszönhetem azt, hogy végérvényesen Michael Myers rajongó lettem és iszonyat mód vártam ezt a folytatást. Sajnos az előd színvonalát nem sikerült utolérni és nagyon sok helyen elvérzik a forgatókönyv, de én mégis kiválóan szórakoztam a Gyilkos Halloween alatt. Pörgős tempó, brutális gyilkosságok, érdekes ötletek, erős színészek, mindezek mögött pedig a megállíthatatlan Myers. Aláírom, nem ez az alkotás fogja megújítani a slasher műfajt és tény, hogy vannak benne merész ötletek a későbbiekre vonatkozóan, de a készítők bőven tanulhatnak még az itt vétett hibáikból. Sőt, ez az epizód egy trilógia közepe, így sokat nyom majd a latba az is, hogy sikerül majd a záró felvonás. Úgy gondolom, annak minősége még javíthat, akár ronthat is a Gyilkos Halloween megítélésén. A lényeg az, minden döccenő és negatívum ellenére szerettem ezt a megosztó Myers kalandot, részemről jöhet a Halloween Ends. Ha lehet, minél hamarabb! |
Venom 2. - Vérontó - Vélemények
| 2021-10-21 05:11.00 |
| A Venom (2018) számomra úgy lett méretes csalódás, hogy alapból nem vártam tőle sokat. Így a folytatáshoz már tényleg úgy álltam hozzá, hogy felőlem jöhet bármi, az előzmény olyan mélyre rakta a lécet minőség terén, hogy annál nem lehet lejjebb süllyedni.
Valamilyen szinten igazam is lett, a Vérontó alcímre keresztelt második rész pár fokkal fogyaszthatóbb lett, mint elődje, az összkép azonban még így is egy bőven rossz szuperhős-mozi. Történetről, sőt, forgatókönyvről igazából nem is nagyon beszélhetünk, amit itt kapunk sztori szinten, az csak egy vázlat, amiben benne vannak bizonyos ötletfoszlányok és karakterkezdemények, de pár mondatnál bővebben semmi sem kerül kibontásra. Ez pedig elég nagy szégyen már alapból is, de ha belegondolunk abba, hogy manapság hol tart a szuperhős-zsáner, még több szomorúságra ad okot. Értem én, hogy a Sony fejesei Venom figurájára nem akartak ráhúzni egy komolyabb, összetettebb alkotást és elsősorban az volt a céljuk, hogy a fiatalabb közönséget nyerjék meg maguknak, de ilyen hozzáállással is lehet olyan filmet készíteni, melyben van egy egyszerű, de működőképes sztori, belső logika és minimálisan kifejtett karakterek, megtámogatva némi motivációs háttérrel. A Venom 2. azonban magasról tesz az ilyen dolgokra, sőt, kimerem jelenteni, egész egyszerűen hülyének nézi a közönségét és egy másodpercre nem próbál meg úgy viselkedni, mint egy épkézláb mozifilm. A másfél órás játékidő persze kellően feszes, egy percre nem ül le a cselekmény, nincsenek üresjáratok, faltól falig akciókból és poénokból áll az egész film. Ez olyan szempontból pozitívum, hogy unatkozni nem lehet a látottak alatt és így már akad is némi fejlődés az első részhez képest. Azonban ez az eszeveszett pörgés arra sem ad lehetőséget, hogy elmerüljünk a cselekmény világában, esetleg bármiféle érzelmet tápláljunk a karakterek irányába. Igaz, ez nehéz is lenne, hiszen ahogy fentebb már említettem, egy hihetetlenül primitív alkotással van dolgunk, ahol minden egyes momentum kong az ürességtől. Emiatt hiába a neves színészi gárda (Tom Hardy, Woody Harrelson, Michelle Williams, Stephen Graham, Naomie Harris), egyiküknek se volt lehetősége arra, hogy igazán kibontakozzon. Hardy ugyanúgy végigripacskodja a jeleneteit, mint az előző epizódban, Harrelson egy tipikus, két dimenziós gonosz figura (egy árnyalatnyival talán jobb, mint az első részben Riz Ahmed), a többiekről meg nem is nagyon érdemes szót ejteni, annyira kevés és jelentéktelen a vásznon töltött szerepük. Félreértés ne essék, ilyen téren sem volt elvárás számomra, hogy egy Shakespeare dráma szintjét érje el a produkciót. Nem, elég lett volna csak egy átlagos MCU mozi szintjét megütni, ahol a szereplőknek van épkézláb háttere, rendelkeznek motivációkkal és megvan a maguk helye a cselekményben. Ehelyett a Venom 2.-bent kapunk egy rakás jobb sorsra érdemes, tehetséges arcot, akiket teljesen súlytalan bábokként dobáltak ide-oda az írók. Ideje lenne már valami pozitívumot is írnom erről a fércműről, úgyhogy szót ejtenék a látványról és az akciójelenetekről. Andy Serkis rendező (aki színészként elég jártas a motion capture területén) és Robert Richardson operatőr (számtalan Tarantino és Scorsese alkotás gyönyörű képeit köszönhetjük neki) miatt azt gondoltam, ilyen téren nagy baj nem lehet a filmmel. Az biztos, hogy a rendkívül túltolt CGI csörték pár fokkal jobbra sikerültek, mint az elődben, de ennyi. A játékidő során egy emlékezetes beállítással, esetleg kreatív ötlettel nem találkozhatunk, az összes harcjelenet az a tipikus vizuális zaj, amit a látványfelelősök tisztességesen összeraktak az utómunka során, de ennyi. Visszakanyarodva az MCU- filmekhez, azok se mindig állnak a helyzet magaslatán, ami a kreatív akciójeleneteket illeti, de a leggyengébb alkotásaik is keresztbe lenyelik azt, amit a Venom és a Venom 2. felmutat. És itt jön az a kérdés, amit manapság talán már többször is feltettem gyenge/rossz blockbusterek kapcsán: Mit lehet kezdeni egy látvány-orientált mozival, ha ezen a téren még a minimumot se hozza? A válasz, nem sokat, főleg, ha más téren se tud kellő értékelhető momentumot felmutatni. Kicsit úgy érzem, kezdek már túl szigorú lenni, úgyhogy meg kell említenem Marco Beltrami zenéjét, ami semmi extrát nem tartalmaz, de legalább a tételei passzolnak a jelenetek alá, így ő legalább a minimumot belefektette ebbe a „szuper” produkcióba. Na jó, az talán ér egy teljes jogú dicséretet, hogy a készítők most nem egy tipikus „mentsük meg a világot” szitut helyeztek a sztori középpontjába, hanem egy kisebb léptékű adok-kapok eseménysort Eddie és Cletus között. Nem egy olyan nagy dolog ez, sőt, ahogy fentebb már írtam, ennek a felállásnak sincs sok értelme, de legalább ilyen téren nem szálltak el úgy az írók, mint az előzmény esetében. Mindent összevetve, a Venom 2. egy baromi rossz képregény-film, vázlatos történet kezdeménnyel, zéró logikával, nulla karakterekkel és említésre se méltó színészi alakításokkal. Bizonyos elemeiben megugorja az első rész színvonalát, de még így is annyi sebből vérzik, hogy a közepes kategóriát esélye se volt elérni. A Sony fejesei azonban röhöghetnek markukba, ugyanis ismét hatalmasat kaszáltak, nem is kellett ehhez más, mint egy nagy múlttal rendelkező képregény karakter, akit bátran le lehetett butítani bárgyú poénokkal és vértelen akciókkal a tizenévesek szintjére. Jár a taps! |
Venom - Vélemények
| 2021-09-30 00:56.05 |
| SPOILER!
Pár dolog még beugrott, ezek szerintem egyszerre tekinthetőek logikátlanságoknak és lusta forgatókönyvírói megoldásoknak: - A sztori szempontjából fontos e-mail akkor éjszaka érkezik meg, mielőtt Eddie másnap menne az interjúra a gonosz Riz Ahmedhez - A 6 hónapig szabad szimbióta, aki malajziában tengette mindennapjait, egyáltalán nem okozott problémát senkinek - Micsoda véletlen, pont az a hajléktalan nő kerül a gonosz Riz Ahmed laborjába, akivel Eddie mindennap találkozik a helyi kisbolt mellett - Mikor Eddie kiengedi a szimbiótát, bekapcsol valamiféle riasztás, de sokáig sehol egy biztonsági őr, az ajtók se zárulnak le (nagyon komoly az a labor) - Michelle Williams első reakciója, mikor meglátja Venomot, ahogy lezúz egy csapat Swat kommandóst. Rendkívül hitelesen reagálja le a helyzetet:) - A végére pedig egy kedvenc: Eddie a film végén betér a kisboltba, ekkor fényes nappal van. Megjelenik egy rabló, azt Venomként elfogyasztja (a lakoma után egy vércsepp se marad) és miután Eddie távozik, már éjszaka van. Nagyszerű, mennyire figyeltek a vágószobában a jelenetek közötti kontinuitásra :) |
| 2021-09-30 00:03.59 |
| SPOILER:
- Ki van mondva a filmben, hogy a szimbióták a hozzájuk nem passzoló gazdatesteken kb. élősködnek és hamar felemésztik őket. Erre a film elején a gonosz CGI-massza egy öregasszonyra telepszik rá és benne marad fél évig. Kemény lehet a néni:) - A fő gonosz manus élve akarja Eddie Brock-ot, erre robbanó drónokat küld rá - A fő gonosz laboratóriumát kb. 2 darab biztonsági őr védi, sehol egy kamera. Brock az egyik tudósnővel simán beoson, később pedig egy gyerek is (akin szintén egy szimbióta élősködött) - A film végén Eddie-t a zsoldosok kiviszik az erdőbe hogy kivégezzék, de korábban nem volt baj, hogy a kameramentes laboratórium területén hullottak az emberek - Eddie-t kórházban vizsgálják, ahol le is válik róla Venom, de erre nagy ívben tesznek a jelen lévő szereplők - Plusz a szimbióták nem bírják a tüzet, jól mutatja ezt a finálé is, de amikor Eddie motoros menekülésénél felrobban egy drón, az nem igazán zavarja Venomot Így nekifutásból hirtelen ezek jutottak eszembe, de ha még beugrana valami, mindenképp kiadom magamból :) |
| 2021-09-29 23:16.00 |
| 2018 óta bennem volt az érzés, hogy írnom kéne a Venom című szuperhős moziról, de annyira erős negatív indulatokat váltott ki belőlem a produkció, hogy inkább hagytam a fenébe az egészet.
Ideáig sikerült visszafognom érzelmeimet, ugyanis nemsoká bemutatásra kerül a folytatás, ennek tudata pedig feltépte múltbéli sebeimet. De kezdjük az elején. Anno nagyon vártam ezt a filmet, köszönhetően az impozáns színészi gárdának és az alapkoncepciónak. Ebből a történetből simán kilehetett volna hozni egy ütős sci-fi akciózást, megfűszerezve némi horrorisztikus utóízzel. Sőt, ha jól emlékszem, maguk a készítők is azt nyilatkozták a projekt kapcsán, hogy nem egy tipikus szuperhős-történetet szerettek volna vászonra vinni, hanem egy jóval sötétebb tónusú, egyedi alkotást. Onnan tudtam, hogy ebből nem lesz semmi, mikor kiderült, PG-13-as besorolást kapott a végeredmény, ami valljuk be, nem ad kellő teret egy véres és brutális őrületnek. A helyzet pedig az, hogy a Venom egy igazi családbarát gyerekmatiné lett, viszont ez vele a legkisebb gond. A legnagyobb probléma az, hogy még egy teljesen átlagos minőségi szintet sem sikerült összehozni Tom Hardy ámokfutásából. Maga a történet egy végtelenül sablonos, felszínes massza, ami egy szemernyi eredetiséget sem tartalmaz, miközben forgatókönyvírói szempontból is egy káosz az egész. Ordas nagy logikai hibák, rosszul prezentált karakterek és összecsapott motivációk adják a táptalajt a sztorinak, ami valljuk be, nem túl biztató. Jobb esetben a látvány, esetleg a színészi alakítások menthették volna a menthetőt, de ezeken a pontokon is elvérzik a Venom. Az akciójelenetek minden eredetiséget nélkülöznek, a gyors vágások és a pocsék CGI egyvelege pedig teljesen követhetetlenné és élvezhetetlenné teszi a látványosnak szánt csörtéket. A kedvencem a finálé volt, ahol a jó és gonosz összecsapása abból áll, hogy két vászonra hányt paca szorongatja egymást és azt se lehet már kivenni ki-kicsoda, de mindezt úgy prezentálták a készítők, mintha az évezred küzdelme tárulna szemünk elé. Ide köthető még a film kínos vértelensége is. Értem én, hogy a bevétel miatt a készítők nem merték megkockáztatni az R-korhatár besorolást, de így ha Venom épp megkóstol valakit, annak nincs semmi súlya, mert vagy elfordul a kamera, vagy olyan szögből tárulnak elénk a történések, hogy még véletlenül se lássunk vért. Tudom, nem ez a legnagyobb baja ennek a szösszenetnek, hiszen ugyanezen a forgatókönyvön valószínűleg egy véres változat se segítene sokat, azonban mégis egy olyan lény áll a középpontban aki embereket eszik! Komolyan, kész röhej! Térjünk rá a színészekre. Tom Hardy számomra nagy favorit, több filmjét is kedvenceim közé sorolom, de amit itt leművelt, az pályája egyik mélypontja. Tény, hogy valamilyen alpári szinten szórakoztató az, ahogy vicsorog, üvöltözik és nyálát csorgatva szenved, de végtére is egy hatalmas ripacskodást tol le, ami hosszútávon már eléggé irritáló. Mégis, talán az ő túlpörgetett alakítása az, ami a film legnagyobb pozitívuma, hiszen mindenki más rajta kívül csak egy felvázolt, két dimenziós sablon. Pedig megfordult itt Riz Ahmed és Michelle Williams is, előbbi csak egy nagykönyvből kilépő, unalmas gonosz figura, utóbbi pedig egy ritka szürke mellékszereplő, akit bárki más eljátszhatott volna. Amire még kitérnék az az zene. Ludwig Göransson egy rendkívül tehetséges komponista (Fekete Párduc, Creed, The Mandalorian), a Venomhoz írt szerzeményei azonban kimerítik az átlagos fogalmát. Dallamai sterilek, nincs bennük semmi egyedi íz. Ilyen mértékben tökéletesen passzolnak is a látottakhoz. Ha nagyon akarnék, még tudnék ész nélkül fröcsögni erről a „csodáról”, de szerintem felesleges. A Venom egy elképesztően gyenge mozi, ami egy ideális világban hatalmasat bukott volna a pénztáraknál és ráébresztette volna a Sony fejeseit arra, hogy ne készítsenek Pókember-univerzumot a híres falmászó nélkül. Ehelyett úton a folytatás és már a Jared Leto főszereplésével készült Morbius is ott lapul a stúdió bemutató naptárában. Sebaj, legalább lesz miről fröcsögnöm a későbbiekben is. |
Ki találja ki? (játék) - Avagy kulcsszavak a filmhez
| 2021-09-15 07:45.20 |
| 3. Ez csak tipp lesz, mert a filmet nem láttam, viszont a két kutyás színész árulkodó:D
Filofax, avagy a sors könyve |
| 2021-09-15 07:41.49 |
| 2. Féktelen harag |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu