Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt - SuperTV2, 22:30 |
Amerikai pite - A találkozó - Moziverzum, 23:00 |
Tiszta szívvel - Viasat Film, 23:10 |
Joker - Filmbox Premium, 23:20 |
A Sólyom végveszélyben - Film+, 23:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Alfre Woodard (72) |
Gretchen Mol (51) |
Tara Reid (49) |
Matthew Rhys (50) |
Keir O'Donnell (46) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Coffin Baby - Vélemények |
Filmkeresés rövid tartalom alapján |
Donald Sutherland - Vélemények |
Oleg Menysikov - Vélemények |
Frenreisz Károly - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Mentőexpedíció |
Joe Cocker |
2018-08-01 11:00.48 |
A készítők elmehetnek így a francba! Emlékszem, még a munkálatok elején többször is lehozták, hogy ez bizony R-kategóriás lesz, meg hasonlók, aztán az én bizalmam ezért is volt nagy a film irányába. De így egyáltalán nem érdekel, hiába a jó színészi gárda. |
2018-08-01 10:57.19 |
Ez már hivatalos? Mert akkor ki is húzom a filmet a "moziban nézős" listámról. |
2018-07-23 13:11.11 |
Elvileg folytatás lesz, amiben a két főhős azt próbálja megakadályozni, hogy az általuk inspirált képregény filmadaptációja rebott-ot kapjon. És Kevin Smith is többször kijelentette, Hollywood újrahasznosítási gépezetét próbálja majd minél jobban kifigurázni. |
2018-07-23 13:05.37 |
Még ha a Wonder Woman zenéje nem is volt olyan markáns, mint a MoS-é vagy a BvS-é, szerintem így is teljesen rendben volt, én bizonyos tételeket még manapság is újra hallgatok belőle. |
2018-07-22 18:34.30 |
A Hangya első része közel sem a legjobb MARVEL-film és különösebben a szuperhős zsáner darabjai közül sem emelkedik ki igazán, azonban én egy nagyon szórakoztató alkotásnak tartom, amit minden hibája ellenére kifejezetten szeretek.
Így eléggé vártam a második felvonást és nem is kellett csalódnom benne. A Hangya és a Darázs ugyanis tokkal-vonóval hozza ugyanazt a szintet, mint elődje, annyi különbséggel, hogy látványosabb akciójelenetekkel operál és történetileg is összeszedettebb elődjénél. Igaz, a sztori itt is egyszerű, de mégis jóval kiforrottabb, köszönhetően talán annak, hogy itt nem volt annyi gond az előkészületekkel. A cselekmény végig jó tempóban halad előre, az akciók kifejezetten kreatívak és pörgősek, a karakterek nagy része pedig remekül működik. Viszont ellenlábas tekintetében nem valami erős a film, én eléggé hiányoltam egy kellően markáns fő gonoszt, főleg azért, mert a stúdió utóbbi munkáiban azért elég karakteres gazfickók tűntek fel (Thanos, Keselyű vagy éppen Killmonger). Az viszont mindenképpen nagy pozitívum, hogy egydimenziós, "elpusztítom a világot és kész" típusú szereplő helyett itt jóval kézzelfoghatóbb motivációk hajtják az ellenséget/ellenségeket. A visszatérő szereplőkre azonban semmi panasz nem lehet, Paul Rudd, Evangeline Lilly és Michael Douglas hozzák a legjobb formájukat, ahogy Michael Pena is. Utóbbi megint remekelt, mint vicces mellékszereplő, előbbi pedig kedvenc MARVEL-figurámmá nőtte ki magát. Oké, Scott Lang nem éppen egy mély karakter, de Rudd alakításában egy nagyon szimpatikus és vicces hős, akinek azért a drámai oldala is felsejlik olykor-olykor. Akit még kiemelnék, az Michelle Pfeiffer, ő ugyan nem tölt sok időt a vásznon és a hozzáfűződő történetszálból is többet kihozhattak volna, de ennek ellenére nagyon jól esett itt látnom őt. Talán azért is, mert erős kisugárzása van és még mindig gyönyörű. Christophe Beck zenei aláfestésével sincs probléma, tételei ügyesen idomulnak a film könnyed hangulatához és a főhős témája is kellően fülbemászó. Mindent összevetve, a Hangya és a Darázs kalandja egy nagyon pörgős, baromi látványos és akció dús szuperhős-kaland, amit külön feldob még a pazar humor is. Az első részhez hasonlóan ez sem fogja megváltani a műfajt és a spanyolviaszt sem találja fel, de akik hozzám hasonlóan szerették az előző felvonást és a stúdió eddigi filmjeit se vetették meg, biztos jól fognak szórakozni ezen a mozin is. |
2018-07-18 17:58.51 |
Overlord-előzetes:
http://www.youtube.com/watch?v=USPd0vX2sdc Elvileg Abrams és bandája ezt is Cloverfield-filmnek szánta, de a Paradox csúfos leszereplése után nem biztos hogy köze lesz ahhoz az univerzumhoz. Én már bőven boldog leszek, ha a végeredmény egy olyan ütős akcióhorror lesz, mint amit a trailer sejtet. |
2018-07-17 21:49.02 |
Az idei év első igazán nagy csalódása számomra a Bukott birodalom.
Az igazat megvallva, már az előzetesek láttán is húztam a szám, de végtére is bíztam J.A. Bayona direktorban, hiszen vizualitás terén elég tehetséges a fickó. No, meg a színészi gárda is bizakodásra adott okot, de a végeredmény láttán közel sem voltam elégedett. Nekem már a történet is több ponton sántított, de a film első felében azért túl tudtam tenni magam a logikátlanságokon és következetlenségeken. Ez annak is köszönhető, hogy a cselekmény igencsak pörgősen halad előre és a látvány is kifogástalan. Az akciójelenetek elképesztően jól megkoreografáltak és a hangulat is a helyén volt, itt még éreztem a "Jurassic-atmoszférát". De ahogy a szereplők elhagyják a szigetet, ott a mozi minősége elég gyorsan elkezdett süllyedni. Egyrészt itt érezhető egy éles váltás és az eddig felépített (és már jól bejáratott) kalandfilmes szál megy a levesbe és Bayona átadja a helyet egyfajta gyerekbarát túlélőhorrornak. Ezzel nem is lenne amúgy baj, lenne potenciál egy kellően feszült "menekülünk a dinók elől"vonalban, de ott vérzik el a dolog, hogy nincsenek igazán érdekes és szerethető figurák, a sztori túlságosan széteső, hemzseg a hibáktól és el lettek nyújtva a jelenetek. Így feszültség helyett inkább az unalom csapott meg, miközben két dimenziós karaktereink futkároztak a kastélyban. A lezárás meg szépen feltette a koronát erre a roskadozó masszára. Tárva nyitva maradt a befejezés, de az ott felvetődő problémát egy huszárvágással meg lehetne oldani. Arról már nem is beszélve, hogy a dinók létrehozásán kívül egy másik, kifejezetten érdekes kérdéskört is érint a történet, de aztán azt a parlagon hagyják és egyáltalán nem aknázzák ki. Hiába a jól csengő színészi gárda, egy épkézláb alakítást sem lehet találni a filmben. Oké, Howard és Pratt az előzményben sem nyújtott Oscar-esélyes teljesítményt, de volt valamiféle karakterük. Itt mindketten totál érdektelenek. A hozzájuk szegődő két fiatal segítő meg szimplán kritikán aluli, őket nyugodtan ki is lehetett volna vágni a végeredményből. Jeff Goldblum meg hiába ugrik be kb. 2-3 percre, ennyire kár volt behívni a forgatásra. De itt van még Toby Jones, Rafe Spall, James Cromwell és Ted Levine, akik egytől egyig tehetségesek, de sok lapot nekik se osztottak. Zene terén se jeleskedik a Bukott birodalom, hiába maradt meg komponistaként Michael Giacchino. Míg az előző epizódhoz teljesen korrekt és nosztalgikus dallamokat szállított, addig ide egy teljesen átlagos, alig észrevehető muzsikát rakott össze. Amire tényleg nem lehet panasz, az a film technikai oldala. A látvány parádés, az összes akciójelenet átlátható és követhető, egy-kettő kifejezetten kreatív is. Az operatőri munkát se érheti panasz, helyenként ötletes beállításokkal is találkozhatunk. Ilyen téren Bayona hozta is a tőle elvártakat, hiszen a kézjegye erősen tetten érhető az alkotáson. Vizualitás terén a már-már gótikus horrorokat idéző második félidőre se lehet panasz. De az összkép így se valami fényes. A műfaji váltás, a logikai hibákat sorra szállító sztori, a felejthető karakterek és a semmitmondó zenei aláfestés egész egyszerűen aláaknázza az élményt. És hiába van itt néhány jó ötlet és érdekes elgondolás, ha a végeredmény egy ingadozó katyvasz, ami egész egyszerűen nem áll össze. Tudom, sokak számára már a Jurassic World se volt egy nagy durranás, én se dobtam el tőle az agyam, de egy korrekt kis kalandmozinak tartom, ami kellően látványosra és szórakoztatóra sikeredett, nem mellékesen a nosztalgiában is szerethetően dagonyázott. A Bukott birodalom viszont egy ingatag lábakon álló hibrid lett, amin egyszer ellötyögtem, de többször nem hiszem, hogy előveszem. |
2018-07-11 19:37.24 |
Az idei év egyik nagy horror szenzációjának ígérkezett a Hang nélkül, amit az eddig elsősorban színészként tevékenykedő John Krasinski rendezett (és egy főszerepet is magára vállalt, azért biztos, ami biztos). A produkció népszerűségét nem csak a kellően hatásos előzetesek és az ötletes koncepció alapozta meg, hanem a meglehetősen pozitív kritikai visszajelzések is, a készítők pedig már a folytatást tervezik.
De ne szaladjunk ennyire előre, inkább lássuk is, miről szól nagy vonalakban a történet. A nem is olyan távoli jövőben járunk, ahol az emberiség nagy részét titokzatos szörnyetegek elpusztították. Ebben az apokaliptikus helyzetben próbál túlélni egy család, de eléggé megnehezíti a dolgukat az, hogy a lények nagyon érzékenyek a hangra. És mivel gyerekeik még igen fiatalok, elkerülhetetlen az, hogy időnként ne csapjanak valami zajt. Maga a sztori rendkívül egyszerű és nagyon sok kérdésre nem is kapunk választ. A készítők leginkább azzal foglalkoztak, hogy egy többgyermekes család hogyan tud érvényesülni egy olyan világban, ahol a legkisebb zaj is az emberek vesztét okozhatja. Ilyen téren pedig nagyon jól működik a Hang nélkül. A felvezetésben betekintést nyerhetünk a főszereplők mindennapjaiba és fokozatosan rázódhatunk bele ebbe a néma világba. Eleinte még talán kissé furcsa lehet úgy követni az eseményeket, hogy szinte egyáltalán nem hangzik el párbeszéd, egyedül csak a természet zajait és az aláfestő zenét hallhatjuk, de a cselekmény ennek ellenére egyáltalán nem válik lapossá. Sőt, Krasinski nagyszerűen építi fel a feszültséget és az őt körülvevő színészeket is pazarul instruálta. A gyerekszereplők játéka kiváló, nagyon erős és érzelmes alakítást nyújtottak, de az anyukát megszemélyesítő Emily Blunt-ot se érheti panasz (aki amúgy Krasinski felesége a való életben). Ahogy fentebb már említettem, feszültségkeltés terén jelesre vizsgázik a film. Eleinte talán kissé komótosan zajlanak az események, de már itt is találkozhatunk hátborzongató képsorokkal. Viszont a játékidő második fele már egy igazi adrenalin löket, ahol egymást követik az ijesztgetések és az izgalmas történések. Itt viszont gyorsan meg is említenék néhány negatívumot. Ahogy beindul az akció és elkezdődik a horror, több kiváltó esemény is erőltetettre sikeredett. A logika ezeknél a részeknél elég szabadosan lett kezelve és többször érződik az, hogy bizonyos dolgok csak azért történnek úgy-ahogy, mert azok jól néznek ki és kellően felborzolhatják a nézők kedélyeit. Szó se róla, némi hatásvadászat sose árt és itt érzéseim szerint nem is estek át a készítők a ló túloldalára, de az eleinte felépített drámai hangulatot néhol felsérti egy-egy erőltetett horror elem. De ezt leszámítva nincs különösebb baj a mozival. Annak ellenére, hogy a költségvetés nem verte a plafont, teljesen korrekt látványvilággal és technikai megvalósítással rendelkezik. Az operatőri munka rendben van, a vágás szintén és a CGI-effektek se mutatnak rosszul. Marco Beltrami zenei aláfestése pedig nagyon sokat hozzátesz az élményhez, remek dallamokat írt a képsorokhoz. Mindent összevetve, a Hang nélkül egy nagyon szórakoztató és minőségi darab, ami persze nem tökéletes. Helyenként kissé erőltetett és logikátlan, de ezeket a szépséghibákat kompenzálják a meggyőző színészi alakítások, a helyenként elképesztően feszült képsorok és a biztos kezű rendezés. |
2018-07-04 22:05.07 |
Ezt egyre jobban várom...Ja,nem:
[link] |
2018-07-02 19:48.52 |
The 'Burbs |
2018-07-01 12:35.43 |
Insidious: Az utolsó kulcs 2-es
Kicsinyítés 2-es The Commuter-Nincs kiszállás 3-as vagy 4-es, még nem döntöttem el A legsötétebb óra 3-as Gengszterzsaruk 3-as The Open House 2-es Útvesztő-Halálkúra 3-as Három óriásplakát... 5-ös Én, Tonya 3-as The CLoverfield Paradox 2-es The Ritual 4-es Fekete párduc 4-es A víz érintése 3-as Éjszakai játék 4-es Vörös veréb 3-as 12 katona 2-es Bosszúvágy 4-es Hívatlanok: Éjjeli préda 2-es Annihilation 4-es Sztálin halála 3-as Tomb Raider 4-es Gringo 3-as Ready Player One 4-es Tűzgyűrű-Lázadás 3-as Ghostland 3-as Bosszúállók: Végtelen háború 5-ös Hang nélkül 4-es A bosszú 2-es Deadpool 2. 5-ös Sosem voltál itt 2-es Solo 4-es Jurassic World: Bukott Birodalom 3-as Örökség 4-es Nálam így néz ki eddig az év filmes szempontból. Nagy csalódás nálam a Jurassic World második része, amit pedig megbántam, hogy moziban néztem, az az Insidous: Az utolsó kulcs. Persze, a fentebbi listából nem mindet moziban néztem :) |
2018-06-26 19:38.41 |
Nekem is bejött és hiába maradt el az eredetitől, annak szellemiségét és hangulatát tényleg jól sikerült megidézni.
Egy ahhoz készült folytatást én is szívesebben fogadtam volna, de úgy emlékszem, az annyira nem szerepelt jól a kasszáknál, mint várták tőle. Az a bajom amúgy első látásra ezzel az új résszel, hogy a dzsungelt lecserélték amerikai kertvárosra (legalábbis annak tűnik a helyszín), sima Predator mellé kapunk ilyen mutáns-génmanipulált vadászt is, mert miért ne, na meg aztán az egésznek inkább olyan a hangulata, mint egy steril látványfilmnek. Remélem, végül azért sikerül meglepniük és egy korrekt darálás lesz a végeredmény. Na, meg Shane Black-be se szívesen csalódnék :) |
2018-06-26 19:22.55 |
Én is hasonlóan vagyok, ezt be kell vallanom :)
Igaz, ez az új előzetes már jobban megfogott, de így is félek tőle rendesen. De nálam is mozi lesz, aztán bízom benne, végül elégedetten hagyhatom el a vetítőtermet. Bár, azt még hozzátenném, én már akkor boldog leszek, ha a film hozni fogja a második rész vagy az Antal Nimródos szintjét. |
2018-06-26 18:01.33 |
Én még nem írnám le azért, hiszen mégis csak Shane Black áll mögötte. De az tény, hogy az eddigi előzetesek nem lettek valami izmosak. |
2018-06-18 13:50.42 |
Nekem mindegy, csak érjek denevérországba:) |
2018-06-18 13:36.35 |
Fear and Loathing in Las Vegas |
2018-06-09 09:44.16 |
Nem tudom, volt e már, de itt az új Halloween előzetes!
http://www.youtube.com/watch?v=ek1ePFp-nBI Nagyon rápörögtem, pedig John Carpenter filmjei közül ez nem tartozik kedvenceim közé. |
2018-06-05 10:55.08 |
Bocs, nem nagyon jártam itt az utóbbi időkben, így nem vettem észre, hogy írtál.
Nem sokat leszek már Egerben, júni 17-n az esti órákban megyek vissza, 18.-n érek majd rá, 19.-n vizsgázok, az elvileg lemegy délelőtt, utána szabad a napom, de 20.-n már jövök haza. |
2018-06-04 19:11.04 |
Én szinte az összes megmozdulásánál a tenyereim közé temettem az arcom, nem igazán tudtam vele mit kezdeni, jobban örültem volna, ha bele se kerül a filmbe. |
2018-06-04 15:59.33 |
Suspiria remake Teaser Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=3uGIEY7tdg8 Az eredeti talán az egyik legjobb olasz horror Dario Argento mestertől és alapból nem várnám ezt a feldolgozást, viszont piszok erős alkotógárda áll mögötte, így azonnal felkerült a megnézendő filmek listámra. Ez a kis kedvcsináló sokat nem árul el, leginkább a hangulatra megy rá, ami kellően betegesnek tűnik, ez nagy pozitívum, viszont képi világ és zene terén ez a verzió nagyon "másnak" tűnik, mint a nagy klasszikus. |
2018-06-04 15:43.03 |
Hiába szeretem az SW-világát, ez a film nem igazán hozott lázba. Elsősorban azért, mert tisztában voltam vele, hogy milyen zűrök zajlottak a forgatáson és én annak örültem volna a legjobban, ha az eredetileg kiszemelt rendezőpáros víziója kerül a vászonra.
De őket felváltotta Ron Howard, aki alapvetően szintén nem egy rossz direktor, de az utóbbi időben nem sok értékelhetőt tett le az asztalra. Arról már nem is beszélve, hogy az ifjú Solo-t alakító színészre is sok panasz érkezett, elvileg a forgatáson külön tanár segítette, hogy játéka ne legyen teljesen értékelhetetlen. Végül jöttek az előzetesek, melyek szintén nem győztek meg, egy teljesen sótlan eredetsztorinak tűnt Solo szóló filmje (mily szellemes megfogalmazás). De végül úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a mozinak, hiszem mégis csak az SW-egyik legjobb karakterének az eredettörténetéről van szó és titkon bíztam benne, hogy a baljós előjelek ellenére egy sokkal szórakoztatóbb élményben lesz részem, mint legutóbb, az Utolsó Jedik esetében. És végül jött a nagy csalódás, ami jelen esetben pozitív. Minden hibája ellenére én nagyon élveztem ezt az alkotást, de ne szaladjunk ennyire előre. A játékidő első fél óráján azért érződik az utólagos forgatások hangulata, itt elég csapongó és kissé kapkodó a sztori, meglehetősen lényeges dolgokat sikerült pár perc alatt letudni. De ahogy beindul a rablós/csempészes szál, a film is magára talál és egész jó ütemben halad a végéig. Talán kissé sok akad akciókból és azok is helyenként igencsak elnyújtottak, de legalább jól néznek ki, a látványra nem lehet panasz. A finálét viszont ügyesen oldották meg a készítők, hiszen nem egy óriási CGI-parádéba vezették a történetet, hanem egy klasszikusabb "mindenki átver mindenkit" szituációba. A főszereplő is kellemes meglepetést okozott, hiszen a legrosszabbra készültem fel vele kapcsolatban, erre teljesen rendben volt az alakítása. Oké, nem nőtt fel Harrison Ford szintjére, de a kezdetleges esetlenségei után simán elhittem neki, hogy ő bizony a még fiatal, kiforratlan Solo. Nem mellékesen baromi jól működött a kémia közte és Chewbacca között, közös jeleneteik egytől egyig nagyon szórakoztatóra sikeredtek. Woody Harrelson egyfajta mentor karaktere se volt rossz és a színész is hozta a formáját, jól beleillett ebbe a sztoriba. Viszont Paul Bettany elég sótlanul játszott. Akadtak azért erős pillanatai, de egyszerűen túl kevés időt kapott ahhoz, hogy kiteljesedjen a figurája, így ő megmaradt egy két dimenziós gonosznak. Két emberkével akadtak komolyabb problémáim, az egyik a Lando-t megformáló Donald Glover volt. Nekem nagyon nem tetszett a játéka, de ez szerintem nem rajta múlott. Maga a karakter szerintem elég gyengén lett megírva, jóval több rejlett ennél benne. Emilia Clarke pedig ismét megmutatta, hogy a nagy költségvetésű mozifilmek nem az ő terepe. Imádom őt a Trónok harcában, de amit itt leművelt, az csak pár fokkal volt értékelhetőbb, mint a Terminátor legújabb részében. Ez pedig nem nagy dicséret. És ha már negatívumok, aki kitalálta, hogy a történet egyik szereplője egy feminista droid legyen, az megérdemelne egy körmöst. Persze, ezt a figurát el lehetett volna adni sokkal fogyaszthatóbban is, itt azonban nagyon az arcunkba nyomják és egyszerűen egy értékelhető pillanata sincs. Még szerencse, hogy viszonylag kevés időt tölt a vásznon. De ezzel vissza is térnék a pozitívumokra. John Powell zenéje valami frenetikusra sikeredett! Alapból szeretem a szerző munkásságát, de ide talán pályafutása egyik legjobb munkáját pakolta le. Tételei elképesztően dinamikusak, fülbemászóak és a klasszikus taktusokat is ügyesen emelte át saját szerzeményeibe. Mindent összevetve, közel sem egy hibátlan SW-darab a Solo, itt-ott látszik rajta, hogy utólag mennyi mindent foltoztak rajta a készítők, de végül összeállt egy nagyon szórakoztató űrkalanddá, melyben a fiatal Solo is kellően helyt állt. Kicsit sajnálom, hogy anyagilag megbukott, mert ilyen minőségben én azért vevő lettem volna még pár Star Wars történetre, de ennek fényében nem hiszem, hogy a stúdió a közel jövőben zöld utat adna hasonló projekteknek. |
2018-04-29 23:03.38 |
10 év és 18 film után végre megérkezett az az MCU-mozi, amire oly sokan vártak, a Végtelen háború.
Ugyan nem vagyok egy nagy Marvel őrült, az eddigi munkáik között több olyan is akadt, melyek nem igazán nyerték el a tetszésem, de így is kíváncsi voltam, hogyan oldják meg a készítők azt, amit már a Bosszúállók első részében beígértek: a nagy összecsapást Thanos ellen. A végeredmény láttán leesett az állam és így a film után órákkal is azzal telik az időm, hogy próbálom összeszedni a padlóról. A nagyszerű Tél katonáját és a szintén ütősre sikerült Polgárháborút szállító Russo tesók ugyanis összerakták a stúdió egyik (ha nem a legjobb) darabját. Számtalan helyen hibázhattak volna, hiszen rengeteg karaktert kellett megmozgatniuk, több cselekményszálat vezetniük és a drámát is kellő súllyal kellett érzékeltetniük ebben az alapból vidám hangulatú univerzumban. De néhány kisebb bukkanót leszámítva pazarul helytálltak és egy igencsak intenzív szuperhősmozit tettek az asztalra, amit szerintem évek múltán is a legjobbak között fognak emlegetni. Gyorsan az elején le is tudnám a negatívumokat. Hiába a több, mint két órás időtartam, úgy éreztem, hogy lehetett volna még vaskosabb a játékidő, mert néhány fontos információ csak pár gyors mondatban kerül ledarálásra. Aztán azt se bántam volna, ha elhalálozások terén kissé tökösebbek lettek volna a készítők. Szó se róla, így is sikerült egyszer-kétszer meglepniük, de csak nagyon kevés szereplő terén léptek meg olyat, ami a későbbiekben ne lenne visszafordíthatatlan. Innentől kezdve pedig jöhet az áradozás. A karakterdinamika szenzációs, nagyszerűen lett megteremtve a szereplők közötti kémia és mindenki pont annyi játékidőt kapott, amennyit kellett. Egy figura esetében sem éreztem azt, hogy elnyomná a többieket. Aztán itt van maga Thanos, aki simán az MCU legjobb fő-gonosza. Végre egy kellően fenyegető ellenlábas, aki érthető motivációkkal és kellő drámaisággal lett felvértezve. Látvány szempontjából sem érheti panasz a produkciót, az összecsapások jól követhetőek, dinamikusak és helyenként kifejezetten kreatívak. Talán az utolsó ütközet lett kissé gyorsan lezavarva, de a finálé így is erősre sikeredett. A dráma és a humor is értő kézzel lett adagolva, egyik se nyomja el a másikat. Nem is tudom, mikor éltem át olyat, hogy az egyik jelenten még jókat derültem, míg a következőn már tövig rágtam a körmöm az izgalomtól és a könnyeimet is vissza kellett fojtanom. Alan Silvestri zenei aláfestése is maga a gyönyör. Igaz, nagyon eredeti tételekkel nem rukkolt elő, de biztos kézzel adagolta a különböző szuperhősök tételeit és az első Bosszúállókhoz írt szerzeményét is a legjobb helyeken vette elő. Biztos érződik a véleményemen, hogy hirtelen felindulásból lett lekörmölve, pedig már több óra eltelt azóta, hogy hazaértem a moziból. A film jelenetei viszont még mindig itt vannak előttem, a fejemben zakatolnak Silvestri dallamai és legszívesebben már most nézném a folytatást. Többször fejeztem már be így a véleményeimet, de most aztán végképp nem tudnék más lezárást találni mondandómhoz: Az ilyen élmények miatt szeretek moziba járni! |
2018-04-24 13:10.03 |
Jól tökön fogja rúgni magát a Sony, ha végül egy poénkodós laza akciófilm lesz a végeredmény. Ennek az egésznek szerintem akkor lenne létjogosultsága, ha tartanák magukat a véres, horrorisztikus megközelítéshez.
De ha végül pofára esnek, azon se lepődök meg, az utóbbi időkben az volt a legjobb döntésük szuperhős-mozikat illetően, hogy Pókember jogaival megegyeztek a Marvel-stúdióval. |
2018-04-24 09:11.25 |
Hiába az elsőrangú színészi gárda, ha dobják az R-besorolást, akkor én tuti nem fogom megnézni moziban. |
2018-04-02 17:32.31 |
Annak ellenére, hogy a film alapjául szolgáló regényt nem ismerem és Spielberg munkásságára se úgy tekintek, mint régebben, felkeltette az érdeklődésem a Ready Player One.
Sokakkal ellentétben nem számítottam arra, hogy egy újabb popcorn-klasszikust tesz le az asztalra a mester, szimplán csak egy szórakoztató látványparádéra vágytam és azt meg is kaptam. Igaz, ennél azért több is kisülhetett volna a végeredményből, de ennyire nem szaladnék előre. Inkább ott kezdeném, hogy nagyon tetszett az a jövőkép, amit felfestett a film. Manapság alapból nagyot megy a VR-technika és szinte napról napra fejlődik, arról nem is beszélve, hogy rengeteg ember merül el videojátékokban vagy szimplán különböző netes oldalakon, ahol aztán rosszabb esetben jobban kezdik érezni magukat, mint a valóságban. Ezt a világképet mondjuk már rengeteg film feldolgozta és a RPO nem is akar különösebben nagyot mondani ilyen téren, inkább megmarad a felszínen. De ezzel nincs is baj, hiszen az üzenete könnyen értelmezhető, különösebben nem is szájbarágós, miközben a 2045-be repítő jövőkép igencsak meggyőző. De az igazi csoda maga az OASIS, ami vizuálisan valami elképesztő. Itt át is térnék a technikai oldalra, ami kifogástalan. Rengeteg a CGI-effekt (ezt máshogy nem is nagyon lehetett volna kivitelezni), de egyáltalán nem zavaróak sehol. Az akciók teljesen átláthatóak és pörgősek, köszönhetően a pazar operatőri és vágási munkának. Viszont a látványnál is jobban a székbe szögezett az, ahogy a film adagolja a nosztalgia-hangulatot és a különböző utalásokat. Szinte minden képkockán megjelenik legalább egy tucat klasszikus figura, de az igazi libabőr akkor kapott el, mikor ezeket a geek-nyalánkságokat már nem csak utalások formájában kezdte adagolni a sztori, hanem be is építette saját világába. Így eleinte még csak elégedetten bólogattam Freddy Krueger és Jason Voorhes rövid szereplésén, de mikor már konkrét jelenetek, szereplők esetleg eszközök lettek átemelve olyan művekből, mint az Alien, a Vissza a jövőbe vagy éppen a Gyalog galopp, szinte katarzis közeli állapotba kerültem. Persze, lehet azzal vádolni Spielberget, hogy talán már túlságosan is a képünkbe tolja az utalásokat, de úgy halottam, a regény is erősen épít erre, arról nem is beszélve, hogy itt azért kontextusba vannak helyezve ezek a tisztelgések, nem csak a levegőben lógnak. Alan Silvestri is jó munkát végzett zenei téren. Nem ide írt szerzeményét fogjuk évek múlva is legjobbjaként emlegetni, de a jelenetek alatt pazarul működnek tételei és a nosztalgia érzéséhez is elegáns módon asszisztál dallamival. És akkor a negatívumok. Maga a történet teljesen rendben van, kár, hogy úton-útfélen igencsak zavaró logikai bakikkal van kikövezve. Már a film elején megjelenő első rejtély felvet néhány égető kérdést (például, hogy 5 év alatt hogy nem lehetett azt megfejteni), de aztán találkozhatunk belülről nyitható cellákkal és a gonosz cég épületével, ahol nincsenek biztonsági kamerák. Túl lehet ezeken a hibákon lendülni, de azért engem párszor kirántottak a cselekményből. Szerencsére minden egyes butaságra jutott legalább két olyan jelenet, ahol elkapott a gyönyörtől a libabőr. De itt van még a szerelmi szál is, ami elég erőltetettre sikeredett, maga a befejezés meg kissé túl lett húzva és már-már belezuhan a giccs-tengerébe. Ezen tényezők miatt közel se volt egy hibátlan moziélmény a Ready Player One, viszont amit elvártam tőle, azt simán hozta. A végeredmény egy nagyon pörgős, látványos és szórakoztató sci-fi kaland, ami még szívvel és lélekkel is rendelkezik. Vannak hibái, de Spielberg jó pár komoly darab és egy félresikerült családi mozi után ügyesen visszatért az igényes popcorn-filmek mezejére. |
2018-03-29 20:07.22 |
Remek színészgárda, érdekes alapsztori és egy biztató előzetes. Ezek a tényezők keltették fel a figyelmem a Gringo kapcsán, mégpedig annyira, hogy a meglehetősen gyenge kritikai és nézői visszajelzésekre se adtam sokat, inkább gyorsan ellátogattam a legközelebbi moziba, hogy szemrevételezzem a végeredményt.
Így utólag be kell látnom, ez a döntés nem bizonyult valami sikeresnek, hiszen Nash Edgerton mozija fájdalmasan középszerű lett. A sztori hiába lenne érdekes és rejti magában egy pazar fekete komédia lehetőségét, a készítőknek nagyon keveset sikerült kihozniuk belőle. Egyrészt nagyon lassan indul be a cselekmény és amikor elkezdődik a sok kavarás, akkor se lesz valami izgalmas a film. Nagyon komótos a tempó, emiatt a látottak közel sem olyan szórakoztatóak, mint azt az előzetes sugallta. Sőt, műfajilag is egy nagy katyvasz a Gringo. Bizonyos karakterek esetében próbál drámai irányba elindulni, hogy aztán a későbbiekben a fekete komédiák felé forduljon, de helyenként az átverős/félreértésekre épülő vígjátékok is megidéződnek. A befejezéshez közeledve pedig már akciójeleneteket is kapunk. Egy tehetséges alkotó kezében talán egységes összképpé állt volna össze ez a sok szál és műfaji irány, de Nash Edgerton csak egy csapongó katyvaszt tudott kihozni ebből. A lassabb, drámainak szánt jelenetek egyszerűen érdektelenek és unalmasak, a poénoknak csak egy töredéke működik, akciókból pedig alig van. Rossznak mégsem nevezném azonban ezt a több sebből vérző mozit, ugyanis a színészek sokat dobnak rajta. Charlize Theron és Joel Edgerton például kifejezetten szórakoztató alakítást prezentálnak, mint marakodó üzletfelek, de David Oyelowo is hiteles, mint jószívű, de mindenki által lenézett irodai melós. Aztán Sharlto Copley is beugrott egy kis mellékszerep erejéig, róla is csak pozitívan tudnék nyilatkozni. Amanda Seyfried volt az, aki nem nagyon találta a helyét, bár erre az is magyarázat lehet, hogy a hozzá tartozó mellékszálat teljes mértékben kilehetett volna vágni a végeredményből, ugyanis a fő cselekményből semmit nem vett volna el. Technikailag sincs baj a filmmel, az operatőri munka helyenként kifejezetten jó és az a kevés akció, ami van, korrekt kivitelezést kapott. Mindent összevetve, nézhető, sőt a maga módján szórakoztató darab a Gringo, de egyszerűen túl sokat markol és keveset fog. A megtekintés után nem lesz nehéz elfeledni, de amíg tart, addig el lehet lötyögni rajta. |
2018-03-29 19:45.39 |
Fehér pokol |
2018-03-22 01:03.28 |
Alex Garland forgatókönyvíró 2014-ben jelentkezett első rendezésével (már ha nem vesszük figyelembe a két évvel korábban készült Dredd című akciófilmet, amiről manapság derült ki, hogy nagy részét Garland dirigálta), az Ex-Machinával, ami egy nagyszerű sci-fi volt, a filozofikusabb, elgondolkodtatóbb fajtából.
Ezek után én tárt karokkal vártam a következő munkáját, mely az Annihilation címet kapta és Jeff VanderMeer Déli végek regénysorozatának első kötetén alapul. Az írott verziót ugyan nem ismerem, de egész jókat halottam róla. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az adaptációhoz olyan színészek írtak alá, mint Natalie Potman, Oscar Isaac és Jennifer Jason Leigh. Ezen felül az előzetesek is kellően meggyőzőre sikerültek, így én már alig vártam, hogy megnézzem a végeredményt moziban. Az utolsó pillanatban viszont a film két producere csúnyán összekülönbözött, így a magyar keresztségben Expedíció címre keresztelt produkció csak néhány országban kapott bemutatót, nemzetközileg viszont a Netflixen debütált. Ez kissé lelombozott, de nem szegte kedvem, így gyorsan le is ültem az alkotás elé. A történet középpontjában egy különös zóna áll, ahol mindenféle mutációk mennek végbe az ott honos élőlényeken. Már több expedíciót is küldtek erre a helyre, viszont eddig még senki se tért vissza onnan. Ezúttal egy öt fős csoport indul útnak, hogy elérjenek a zóna legtávolabbi pontjára és információt szerezzenek arról, mi a fene folyik is ott. A sztori hallatán nem véletlenül juthat eszünkbe Tarkovszkij Sztalkere, hiszen nagyon hasonló a két alkotás alapja. De úton-útfélen olyan művek idéződnek meg, mint a Solaris, A dolog vagy éppen az Alien. Ezek a párhuzamok valószínűleg az első kötetben is megjelennek, viszont a filmben egyszerűen lehetetlen nem észrevenni őket. De ezzel nincs baj, mivel a már ismerős ötleteket Garland mesterien rántja össze, így végül egy olyan elegyet kapunk, ami önállóan is remekül megállja a helyét. Az Annihilation elsősorban egy gondolati síkon mozgó sci-fi, viszont látvány tekintetében sem lehet rá panasz. A zóna egyszerre gyönyörű és félelmetes, lélegzetelállító növényvilága ugyanis nem evilági teremtényeknek ad otthont, melyek nem minden esetben barátságosak. A költségvetés pedig hiába nem verte a plafont, a CGI a legtöbb esetben pazar. A megbabonázó külsőségekre bőven rátesz még egy lapáttal a kiváló operatőri munka és a megbabonázó zene, melyek összhatása azt eredményezi, hogy a szereplők mellett mi, nézők is minél jobban elvesszünk ebben a világban. A cselekményvezetés a műfaj hasonló alkotásaihoz képest kellően kimért és lassú, viszont egy percre se válik unalmassá, sőt! A képsorok alatt végig érezhető a feszültség, helyenként pedig egyenesen vérfagyasztó jelenetekkel is találkozhatunk. Amit negatívumként lehet említeni, az a karakterek drámája. A film ilyen téren is próbál mély filozófiai kérdéseket boncolgatni, viszont a szereplők háttere nincs kellő mértékben kidolgozva és a közöttük zajló párbeszédek is csak addig jutnak el, hogy a felszínt kapargassák. Igaz, így is elhangzik néhány kellően gondolatébresztő mondat, de ezekből nincs elég ahhoz, hogy a majd 20 perces elborult finálé igazán átütőnek hasson. Félreértés ne essék, az utolsó képsorok elérik a mindfuck hatást és hosszasan lehetne írni arról, kinél milyen módon csapódnak le az itt látottak, de ez sokkal jobban működött volna akkor, ha az emberi szereplők emlékezetesebbre sikerednek. A színészek játékával igazság szerint nincs baj, Natalie Portman például kifejezetten erős alakítást nyújt, de igazán kidolgozott karakter híján nem rájuk fogunk emlékezni elsősorban a megtekintés után. Mindent összevetve, az Expedíció egy nagyon erős sci-fi, ami helyenként kifejezetten brutális és hátborzongató. A befejezése pedig jó alap lehet ahhoz, hogy a nézők leüljenek és elgondolkozzanak a látottakon. Viszont Garland előző rendezésétől elmarad picit, ott ugyanis sokkal erőteljesebbek a szereplők, ennek köszönhetően a filozófiai vonal is mélyebb. Azonban így se lehet okunk nagy panaszra, épp ellenkezőleg! Az ilyen és ehhez hasonló sci-fiket nagyon meg kell becsülni, mert manapság nincs belőlük azért olyan sok. |
2018-03-18 16:00.56 |
Annyira engem se vett meg az előzetes, már ott kitűnt számomra, hogy ezek a poénok nem nekem szólnak, plusz az SW tényleg kihagyhatatlan mozis esemény nálam is, így nem volt kérdés, melyik alkotás felé billen majd a mérleg nyelve. A többi epizódra és spin-off-ra is kiperkálom majd a jegyárat. Igaz, a TLJ után közel se akkora lelkesedéssel, de az már az én bajom :)
Rock-ra és brigádjára visszatérve, azért ez közel se volt olyan húzós projekt, mint a Baywatch, ami azért R-kategóriában indult és szinte mindegyik marketing anyaga az ízléstelen poénokat hangsúlyozta ki. Itt alapvetően egy vicces kalandnak állították be a mozit, ami azért csalogató lehetett a családosok számára. De úgy is jön majd a második rész előbb-utóbb, ott majd kiderül, ez egyszeri durranás volt e :) |
2018-03-18 15:46.28 |
The Rock neve szerintem elég sokat nyomott a latba, nem véletlenül napjaink egyik legsikeresebb "színésze" a fickó. Aztán ugye ott volt Kevin Hart is, akit a többség szintén kedvel, ehhez hasonló kalandfilmekről meg aztán nincs is sok manapság. Na, meg hiába termelt tisztességesen az új SW, sokan csalódtak benne és egy jó alternatívának tűnhetett mellette az új Jumanji, ami szimplán egy szórakoztató marhaságot ígért.
Én ezekkel a dolgokkal tudnám magyarázni ezt a nagy sikert. Sőt, majdnem én is beültem rá, pont azért, mert óriásit csalódtam a The Last Jedi-ban és szerettem volna egy kevésbé fájdalmas moziélménnyel zárni a tavalyi évet. De végül máshova ment a mozijegy ára és így, hogy a napokban láttam a filmet, ezt nem is igazán bánom:) |