Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Amerikai pite - A találkozó - Moziverzum, 23:00 |
Tiszta szívvel - Viasat Film, 23:10 |
Joker - Filmbox Premium, 23:20 |
A Sólyom végveszélyben - Film+, 23:25 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 00:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Alfre Woodard (72) |
Gretchen Mol (51) |
Tara Reid (49) |
Matthew Rhys (50) |
Keir O'Donnell (46) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Motorosok |
Raymond J. Barry |
2022-03-04 19:18.53 |
Holló kapcsán:
Nem akarok gonosz lenni, de remélem ez a reboot ugyanúgy elsüllyed a fejlesztési pokolban, mint a korábbiak. Az eredeti film semmit nem vesztett a hatásából, sőt, a sajnálatos tragédia egy nagyon erős plusz érzelmi töltetet is hozzákapcsolt, ezt lehetetlen reprodukálni. Szerződtethetnek akárkit a főszerepre/rendezői székbe, szerintem ez az az alapanyag, amit nem érdemes piszkálni. Cowboy Bepop: Én elkezdtem az élőszereplős sorozatot, talán a 4-5. résznél hagytam abba, de amúgy közel sem volt annyira pocsék, mint ahogy sokan állították. Persze, rengeteg volt az eltérés mind sztori, mind karakterek szintjén az animéhez képest, de elvonatkoztatva akár még szórakoztató is lehet. Egyszer majd lehet én is befejezem az évadot, ha kifogyok a néznivalókból:D |
2022-02-26 04:35.36 |
Hiába vagyok horror és slasher rajongó, a Texasi láncfűrészes filmek sose kerültek hozzám közel. Kivéve a 2003-as remake-et és annak előzményét, a Kezdetet, azokon baromi jól szórakoztam.
De az eredeti nekem nem okozott különösebben nagy élményt, hiába megkerülhetetlen klasszikus. A folytatásairól pedig talán jobb nem is beszélni. Erre itt ez az új epizód, aminek már a készítési körülményei se zajlottak zökkenőmentesen (rendezőcsere, utólagos forgatások, negatív visszajelzések a tesztvetítésekről) és az előzetese is inkább egy újabb izzadságszagú bugyutaságot sugallt, mintsem egy ütős darabolást. Sebaj, miután az elvárásaimat leszállítottam a pincébe mély levegőt vettem és nekiültem a produkciónak. És azt kell hogy mondjam, mint totál primitív, bot egyszerű mészárlás, nálam működött a film. A történet kb. egy söralátéten elférne, a karakterek 99 százaléka igazi sablonos koporsótöltelék és a cselekmény is annyira bonyolult, mint egy lapostányér. Viszont a tempó iszonyú gyors iramot diktál, üresjáratok nem nagyon tarkítják a sztorit. A minimális felvezetés után Bőrpofa akcióba lendül és olyan aprítást rendez, melynek láttán elégedetten csettintettem. Ömlik a vér, szakadnak a testrészek, ropognak a csontok, van itt minden, amit az ember elvárhat egy kíméletlen slasher mozitól. Mindezt pedig megfejeli az egész szép operatőri munka és a kifejezetten hangulatosra sikeredett zenei aláfestés. Az igazat megvallva, a maga egyszerű módján még működik is a film, de ez nem jelenti azt, hogy elérné a "jó" kategóriát. Talán a legnagyobb problémám az volt, hogy a készítők fogták a 2018-as Halloween Laurie Strode-os vonulatát, azt teljes mértékben lecsupaszították és ráhúzták a megmaradt történet nyesedéket az eredeti alkotás főszereplőjére. Ez pedig egyáltalán nem működött, hiszen nem volt kellőképpen felépítve, így teljesen elvesztette a súlyát és a fő történetbe se sikerült épkézláb módon beépíteni. Így Sally Hardesty figurája csak lógott az ürességben, hogy aztán megjelenjen a fináléban, ahol kb. hülyét csináltak belőle. Aztán van itt kérem nem kevés logikátlanság, hiszen megint előkerülnek kontinuitási problémák (Bőrpofa úgy szaladgál, mint egy olimpia távfutó, pedig már 80 évesnek kéne lennie), idióta karakterdöntésekből sem szenvedünk hiányt és bizony rengeteg sablonos forgatókönyvírói húzással is találkozhatunk. Ami szintén zavart, az a kisvárosi helyszín. Kapunk egy díszletutcát és kész! Teljesen élettelen az egész, bizonyos kameraszögekből meg mintha látni is lehetne azt, hol érnek véget a fröccsöntött épület külsők. Értem én, hogy pénzügyileg kifizetődő egy ilyen produkciót Bulgáriában leforgatni, de egy Texasi láncfűrészes filmről beszélünk, melynek egyik legfontosabb eleme az, hogy minél hitelesebbek és lerobbantabbak legyenek a helyszínek, hiszen ez rengeteget tud dobni az atmoszférán. Erre itt kapunk egy gagyi tesz-vesz várost, hát gratulálok! Mindent összevetve, ez egy szórakoztató, iszonyat véres marhaság, ami technikailag viszonylag rendben van, de minden más téren iszonyat gyenge lábakon áll. Ha valaki olyan élményt vár tőle, mint az eredetitől, vagy esetleg a 2003-as vagy 2006-os verziótól, az nagyot koppanhat, viszont a 2013-as és az azt követő 2017-es verzióknál jobb. Tudom, ez nem nagy üdvösség, de én alapból nem vártam sokat, így egy unalmas délutánra azért megtette, még akkor is, ha sok hibája szemet szúrt. |
2022-02-11 00:23.09 |
A The Mandalorian első és második évada kapcsán több helyen is találkoztam olyan megnyilvánulásokkal, hogy Jon Favreau és Dave Filoni megmentették a Star Warst, kihúzták a szériát abból a gödörből, amibe az új trilógia lökte.
Ezzel én azért vitatkoznék. Tény és való, hogy Din Djarin két évadnyi kalandja kellően szórakoztatóra és látványosra sikeredett, de már ott is előfordultak iszonyat gyenge forgatókönyvírói húzások, elkapkodott momentumot és gyengén felépített karakterek. Emiatt nem gondolnám, hogy az alkotópáros megreformálta volna az SW-világát, szimplán leszállítottak egy szerethető sorozatot, ami a gyengén muzsikáló új epizódok mellett szépen megsimogatta az elvakult rajongók buksiját. De a lényeg az, hogy a The Mandalorian se volt hibátlan, sőt, viszont a Book of Boba Fett-hez képest egy igazi Emmy-díjas mestermű! Adva van nekünk a kultikus fejvadász, aki alapvetően csak egy cool háttérkarakter volt az eredeti trilógiában és most ráhúztak egy minisorozatot. Nekem már ez szúrta a szemem, de úgy voltam vele, ha sikerül megtölteni a figurát kellő élettel és motivációval, akkor még egész izgalmas dolgok is kisülhetnek a végeredményből. Volt is ígérgetés, hogy ez majd egy SW-világába helyezett alvilági gengsztertörténet lesz, ami valljuk be, szintén tök jól hangzott. És akkor innentől erős SPOILEREK következnek, némi trágár szöveggel megspékelve! A Book of Boba Fett kegyetlenül rossz lett! Kezdjük azzal, hogy a címszereplő egy igazi balfasz, akinek nincs egy értelmes gondolata, egyfolytában a társai húzzák ki a csávából és emellett senki se tiszteli. Szinte mindegyik epizódban van egy jelenet, ahol a kiöregedett, nagyapós Bobát betalálja pár gazfickó és rögtön kóstolgatni kezdik, erre a nagy fejvadász reakciója az, hogy munkát kínál a szemtelen parasztoknak. Nem ám agyonlövi őket, esetleg példát statuál rajtuk, nem, rögtön az ölükbe dob egy álláslehetőséget, ami igazából azt takarja, hogy kedves Fett uraságot kell egyfolytában kihúzni a csávából! Hát, nem tudom, de én kissé másra számítottam ettől a szériától. De sebaj, Boba szépen gyűjtögeti a munkaerőt maga köré, miközben próbál egyfajta maffiavezérként tündökölni, azonban ez is annyit takar, hogy néha szétrúgják a seggét, miközben beszedné a védelmi pénzt. A legjobb az, hogy a különböző szindikátusok vezetői még át is verik, aztán a nagy revelációnál Boba csak néz ki a fejéből, mint egy gyökér "hogy én erre aztán nem számítottam". Basszus, ez a főszereplő karakter! Aki alapvetően egy profi fejvadász lenne! Vele szimpatizáljak? Egy szerencsétlen, minden hazugságot benyelő, szánalmas vénemberrel, akit kb. az első utcasarkon meggyilkolnának, ha nem lennének a társai? Na, nyugalom, mély levegő! Tehát itt van egy sorozat, ahol a főszereplő egy kemény faszagyerek helyett egy rakás szerencsétlenség. Sebaj, egy jó történet még menthette volna a menthetőt. Kár, hogy a sztori egy iszonyatosan erőltetett marhaság, ami rosszul adagolja a flashbackeket, emiatt azok érzelmi vonala se tud kiteljesedni. Az összes fordulat gyengén van felvezetve, minden egyes "rejtély" átlátszó porhintés, borzalmas a karaktervezetés és nincs az egész évadnak semmiféle íve. A múltban történt események súlytalanok, a jelenben zajló alvilági machinálás túlságosan felületes és összecsapott és erre rátesz még egy lapáttal az 5. és 6. epizód, melyekben Boba teljesen perifériára kerül és visszakanyarodunk Mando-hoz, Bébi Yodához, Ashokához és a fiatal Luke-hoz. Ez a két rész teljes mértékben kilógott ebből a sorozatból, nem mellesleg olyan mértékben túltolták a rajongóknak való benyalást, hogy azt már néhol kellemetlen volt nézni. Azonban még így is az évad csúcspontjainak számítanak, hiszen az itt lezajló dolgoknak még talán volt is valami minimális jelentősége. A finálé viszont maga a kénköves pokol arcpirító akciókkal, töketlenkedésekkel, teljes mértékben elkapkodott pillanatokkal és egy olyan lezárással, ami kb. akkora hatást váltott ki belőlem, mint egy cigicsikk elnyomása. Pedig van itt Rancor lovaglás, várospusztítás, westernt idéző pisztolypárbaj meg még sok más, de olyan elcseszett tálalásban, mintha valami paródiát nézne az ember. És hova fut ki ez az egész szerencsétlenkedés? Boba barátunk végül rájön, ez a maffiabiznisz talán nem az ő asztala! Hát ne basszatok már fel, ez már az első részben világossá vált, mikor a nyílt utcán elkapálta néhány homoki nindzsa! És akkor még a színes motorokkal közlekedő, cyborg-tini Power Rangers bandáról nem is beszéltem, akikről szinte semmi nem derül ki. Az egyik percben még gaz tolvajok, aztán már Boba személyes testőrsége és ennyi. Nincs semmi konfrontációjuk a főszereplővel, nincs konfliktus, semmi, ami érdekessé tehetné ezt a szálat. Vannak, oszt kész! Ja, el ne felejtsem, az egyik figura indokolatlanul tud megpördülni maga körül, mielőtt leadna fegyverével egy lövést. Ezért már megérte,nem? Spoiler-vége! Sajnálom, ha össze-vissza csapongtak a gondolataim, de ez a sorozat is ilyen. Belekap mindenféle történetszálba, de aztán semmi érdekeset nem hoz ki belőlük, csak üres, hatástalan akciózást, ami egyáltalán nem működik, hiszen gagyi a történet, rosszak a szereplők és mesterkéltek a helyzetek. Technikailag persze nincs gond, a látvány szép, néhol az operatőri munka is kreatív és többségében a zúzások is rendben vannak (kivéve egy iszonyat gyenge üldözést). De basszus, ez kevés! A Mandalorian se volt tökéletes, de legalább látni lehetett mögötte valami koncepciót, még ha az is sokszor elvetette a sulykot fanservice terén. Itt nincs semmi érdemleges dolog a háttérben, csak összeollózott, vázlatos ötletek, leöntve millió utalással és kikacsintással, hogy a rajongók a gatyájukba élvezzenek. Ez a széria ebben a formában egy díszes csomagolásba bújtatott trágyakupac. Gratulálok a Filoni-Favreau-Rodriguez triónak! |
2022-02-09 21:56.54 |
Első évad nekem se jött be, második talán egy fokkal jobb, de aztán az is olyan irányba fordult, ami nekem nagyon nem jött be.
Úgyhogy sokat nem veszítesz vele, ha kihagyod, legalábbis szerintem. A Végítéletből is készült amúgy új sorozat, de abból még a régit se láttam, majd azt pótolnom kéne:) Na az amúgy regényben szerintem baromi jó volt. |
2022-02-09 21:40.41 |
Az Operaház feldolgozását még nem láttam, de hallottam, hogy az se lett combos darab.
A Könnyek anyja is elég silány lett, pedig azt hinné az ember, a Suspiria és az Inferno után azt szívvel-lélekkel rakta össze Argento. De sajnos pocsék lett a végeredmény. 2009-ben volt még Adrien Brody főszereplésével a Giallo, ami a címmel ellentétesen inkább volt egy véresebb krimi, na az is elég lelombozó volt. Meg ott volt valami balhé is a költségvetéssel, úgy dereng, a producerek zsebre vágták a pénz nagy részét így végül Brody se nagyon kapta meg a fizuját. Sebaj, hátha ez nézhető lesz és nem egy förmedvény lesz a rendező utolsó munkája. |
2022-02-09 21:11.05 |
Egy közepes minőségű mozi még hátha benne van a Mesterben, de a Drakula 3D miatt bennem se nagy a bizalom.
Pedig micsoda horror klasszikusokat tett le anno az asztalra Argento: Sóhajok, Opera, Phenomena, Deep Red és még azért lehetne sorolni. Talán az Álmatlanság volt az öreg utolsó értékelhető mozija, sorozat fronton meg volt két Masters of Horror epizódja, abból a Pelts című epizód nem is lett rossz. |
2022-02-09 21:05.46 |
Hát, benne van amúgy, hogy végül nekem tetszeni fog, hiszen az új Kedvencek temetőjével is elvoltam:)
De annak se volt sok értelme, mert a sztorihoz nem tettek hozzá, csak itt-ott változtattak rajta és kész. Igaz, ott az eredeti filmet sokan nem szeretik, ahogy észrevettem, pedig emlékeim szerint egy kifejezetten hátborzongató kis móka. Vagy ott a Carrie remake. Na, az már nekem se tetszett, ott se sikerült a CGI-effekteken kívül mást villantani, de abban a sztoriban pont nem is ezen van a hangsúly. Sebaj, De Palma eredetije még ma is viszi a pálmát:D |
2022-02-09 21:02.02 |
Én általános sulisként, aztán gimnazistaként faltam az írásait, tele volt a polcom King regényekkel. De ezek inkább a régi klasszikusai voltak.
Aztán az egyetem alatt kevesebb lett az időm és úgymond letettem King-et és sajnos ez a szünet azóta is tart, mert mostanság a meló miatt nincs már annyi időm. A novellák alapján amúgy lenne is ráció egy tévésorozatban, azt hittem, a Castle Rock ilyen lesz. Aztán kiderült, az író által kitalált városkán és bizonyos karaktereken kívül a sztori nem igazán építkezik a Mester irományaira. Koppantam is emiatt annak idején. |
2022-02-09 20:35.35 |
Most olvastam, ennek a Tűzgyújtó remake-nek elvileg John Carpenter szerzi a zenéjét.
Na, ez már felkeltette az érdeklődésem, a soundtrack-et így már várom, ha a filmet nem is:D |
2022-02-09 20:32.21 |
Igen, King-nek rengeteg írása van, amiből lehetne gazdálkodni és nem csak regények, hanem novellák is.
Plusz még mai napig aktív az öreg, sorra jönnek ki az új alkotásai, azokat lehet több értelme lenne feldolgozni (igaz, azokat már annyira nem ismerem). |
2022-02-09 20:27.18 |
Az a baj, itt nem is a látványra gyúrtak, ezeket a Blumhouse stúdiós horrorokat/thrillereket kb. aprópénzből kihozzák (pár millióból).
Ezért nem is értem, miért nyúltak ehhez a sztorihoz, mert a régi film mai szemmel is látványos, pont a praktikus effektek és az igazi tűz miatt. Ezt a hatást nem lehet reprodukálni olcsó CGI-effektekkel, történet szintjén meg nem érzem azt, hogy a mai korszellemében ehhez bármi pluszt hozzá is lehetne tenni. |
2022-02-09 19:20.16 |
A Tűzgyújtó remake is megkapta az előzetesét:
http://www.youtube.com/watch?v=59MJfJPP5eo A King regény nem tartozik a kedvenceim közé, de amúgy egy tök korrekt, szórakoztató sztori. Valahogy hasonlóan vagyok a 84-es filmmel is, semmi extra, de a korhoz képest kifejezetten látványos kis szösszenet. Ez a feldolgozás különösebben nem izgat, a trailer elég semmilyen, a képi világ is inkább emlékeztet egy olcsó tévéfilmre, mintsem egy ütős thrillerre. Aztán majd kiderült, milyen lesz a végeredmény. |
2022-02-07 14:25.07 |
Teljesen megérdemelte Willis a külön kategóriát:)
Tavaly haverral szinte az összes új gagyi Willis-filmet lepörgettük pár sör társaságában, brutális élmény volt. Ilyen mélyre még Cage se süllyedt, mert ő azért évente jelentkezik egy-két érdekesebb mozival, plusz rajta látszik, hogy élvezi amit csinál. Willis ehhez képest mindegyik alkotásban szerepel vagy 10 percet, de úgy, hogy kb. jelenetei felében a kaszkadőrét láthatjuk. Sajnálom az öreget, mert én is rengeteg klasszikusát imádom és több olyan karaktert is eljátszott, ami nagy hatással volt rám, de ha már ennyire kiégett, jobb lenne nyugdíjba vonulnia. |
2022-02-06 10:21.12 |
Igen, Jason és Myers is meg lett kopasztva, de az ő esetükben még azt mondom, némi misztikummal fűszerezett háttérbővítés még belefért, plusz ha nem volt ötlet, azért akadtak kreatív gyilkosságok, meztelen csajok, vicces sztorielemek, amik azért szórakoztató B-filmekké tették a sokadik folytatást is.
De Bőrpofa esetében nem lehet ezt eljátszani, mármint a természetfeletti már nem fér bele. Plusz a helyszín is kötöttebb és az utóbbi epizódok is hiába lettek iszonyat gyengék, még azok is teljes mértékben komolyan vették magukat. |
2022-02-06 09:32.24 |
Hát igen, minden létező bőr le lett húzva már erről a sorozatról:)
De amúgy az a problémám, hogy amíg Michael Myers, Jason Voorhes vagy éppen Freddy Krueger mögé mindig be lehet tenni egy szórakoztató slasher gyilokparádét, vagy esetleg lehet játszadozni a hátterükkel, addig Bőrpofa úgymond egy fix karakter. Egy láncfűrésszel hadonászó benga állat, aki a területére tévedt szerencsétleneket lekaszabolja. Ezen az alapszitun azért sokat nem lehet csavarni, plusz a texasi filmek mindig próbáltak rámenni a komoly hangulatra, nyomasztásra és az "igaz történet" erőltetésére. Ez az eredetinél működött, aztán nálam részeben a 2003-as remake-nél és annak előzményénél is, de ennyi. Nem lehet ezt már fokozni sajnos. Plusz volt itt rendezőcsere és siralmas visszajelzések a sajtóvetítés után, hogy még csekélyebb legyen a bizakodás:D |
2022-02-05 21:39.19 |
Nem tudom volt e már szó róla, de február 18-án érkezik az új Texasi láncfűrészes:
http://www.youtube.com/watch?v=1axPGezRlhs Alapesetben még várnám is, de a legutóbbi két rész iszonyat gyengére sikerült és előzetes alapján ez sem tűnik túl izmos darabnak, sajnos. Aztán majd kiderül. |
2022-02-01 17:31.43 |
Őszintén, bűnös szórakozásként tekintve én is imádom a Doom-filmet.
Rohadt szórakoztató marhaság, még a lassú felvezetés se zavart, mert nálam a karakterek (főleg Richard Brake, mint perverz kommandós) elvitték a papírmasé sztorit, plusz Clint Mansell zenei aláfestését is bírtam. De ha objektíve nézem, egy nagyon gyér darab, ami sajnos egy teljesen szimpla sablon sci-fi horrort faragott a játékokból. És leginkább emiatt haragudtam/haragudok rá, mert ha megmaradnak a természetfeletti/poklos, démonos vonulatnál, akkor szerintem egy sokkal emlékezetesebb darab is születhetett volna. De, mint mondtam, bűnös élvezetként nézve így is szeretem:) Csak sose tekintettem úgy rá, mint egy jó adaptációra. |
2022-02-01 17:19.26 |
Hát, nekem rosszak a tapasztalataim videojáték-adaptációk terén.
Ami tetszett, az a Silent Hill első része, az új Tomb Raider és hirtelen, ennyi. És ezeket se tartom hú de nagy durranásoknak, szimplán csak elszórakoztattak. Azt érzem, hogy sok esetben nincs meg az arany középút, hogy az alkotók úgy tudjanak bemutatni egy sztorit, hogy az meg is idézze a játékokat és valami újat is mutasson. Legjobb példa a Resident evil filmek. A W.S. Andersonos részek nagyon eltértek az alapanyagtól, részről részre lettek egyre gyengébbek. Az új feldolgozás meg hiába gyúrta egybe az első két játékot és nyomatta ezerrel az utalásokat, egy nagy összevisszaság lett. Most meg jön az Uncherted, ahol ugyan nem ismerem annyira a játékokat, de elvileg azért is köpködik sokan már most, mert csak karakterek és történetelemek szintjén lesz köze az alapanyaghoz, de ez is full önálló sztorit mesél el. Az Angry Birds meg a Sonic számomra nagyon nem tényező, láttam őket, de mély benyomást nem tettek rám, az animációs darabok nem az én asztalom:) |
2022-02-01 16:43.05 |
The Rock-os játékadaptációs pletykára:
A CoD-ot felületesen ismerem, az alapján a maximum, amit ebből kihozhatnak, az egy látványos akció/háborús film. Amúgy én még mindig nem értem ezt a "csináljunk játékokból filmet" hullámot, az utóbbi évekből is csak a Sonicra emlékszem, ami egészen jól tejelt anyagilag. Rock meg már belefutott egy Doom-ba és egy Rampage-be, nem kéne ezt erőltetni. Nightmare Alley engem is nagyon érdekel, ha minden jól sikerül, már hétvégén meg is tudom nézni. Csípem Del Toro stílusát, jók a színészek és a cigifüstös noir mozikat is szeretem. Plusz jó lenne az öregtől újra egy ütős mozit látni, mert a Víz érintése sajnos nálam nagyon nem talált be:) |
2022-01-15 05:02.27 |
Paul W.S Anderson 2016-ban elég látványosan sírba lökte a Resident Evil filmszériát Az utolsó fejezet címre keresztelt epizóddal. Az egészben az a legviccesebb, hogy a fickó végig ott állt a sorozat mögött, mint forgatókönyvíró, emellett pedig 4 epizódot rendezőként is jegyzett, mégis, leginkább csak az első rész ütötte meg egy kellemes akció-horror szintjét. Azt követően egyre erősebben csökkent a színvonal, gyűltek a logikai bakik a sztoriban, míg végül egy lusta, kohéziót nélkülöző, látványt tekintve is pocsék fináléban állt földbe az egész franchise.
Jé, hogy itt a feldolgozás, ami végre a játékokat veszi alapul és a horrort helyezi előtérbe? Na, akkor irány vissza Raccoon City-be, hátha ezúttal ütősebb lesz a végeredmény! Ja, hogy az új direktor maximum iparosnak nevezhető (legjobb filmje a 47 méter mélyen) és a látványt tekintve a költségvetés is alacsonyra lett szabva? Sebaj, kreativitással és lelkesedéssel is lehet emlékezeteset alkotni. Nem mellesleg, egy B-kategóriás, szórakoztató zombis-szörnyes darabolást csak nem lehet olyan nehéz összerakni? Mint a végeredmény mutatja, de! A Welcome to Raccoon City ugyanis egy elképesztően pocsék darab, amibe szinte semmi nem működik. Félreértés ne essék, nagy dolgokat én sem vártam, sőt, úgy ültem be a moziba, hogy biztos valami bugyutaságot fogok látni, de bíztam benne, hogy legalább a véres akciók, az előtérbe tolt horror-vonal és néhány általam kedvelt színész (Kaya Scodelario, Neal McDonough, Donal Logue) majd nézhetővé teszi az összképet. Ehelyett olyan érzés fogott el már a kezdő képsorok után, mintha az éjszakai műsorsávban kapcsolgatva egy gagyi, direkt dvd-re gyártott trash baromság előtt ragadtam volna le. Ami sajnos inkább adott fájdalmas élményt, mintsem önfeledt szórakozást. Kezdjük magával a történettel. Rendkívül egyszerű az egész, az Umbrella vállalat megint gonosz, Raccon City veszélyben, jönnek a zombik meg a szörnyek. Igen ám, de a film ezeket az elemeket iszonyat nehézkesen sepregeti össze, legfőképp erőltetett dialógusok segítségével, így igazából semmi sincs kifejtve még minimálisan se. Nincs egyetlen olyan szeglete a sztorinak, amibe nézőként kapaszkodni lehetne. Elsietett, hanyagul feltárt információkból áll össze a tök egyszerű cselekmény, amelyben a karakterek is ész nélkül szaladgálnak A-pontból B-be. És ha már karakterek. A játékidő során egy központi figurával sem találkozhatunk, ugyanis kapásból kapunk 5 szereplőt, akik kb. egyaránt fontosak. Ez pedig azt eredményezi, hogy mindenki egy hatalmas sablon, szinte nulla motivációval, akikért egy pillanatig sem lehet izgulni. Emiatt színészi játékokról se nagyon beszélhetünk, mindenki fa arccal elmondja a kötelező buta szövegét, aztán ennyi! Oké, a fentebb említett dolgokon még nehezen, de túl tudtam volna lendülni, ha látvány terén mutat valami minőséget ez a csodaprodukció. Igen ám, de amit itt kapunk akció jelenetek és CGI-effektek terén, az gyalázat. Egyrészt a film iszonyat ritmustalan, megy a rettentően unalmas nyöszörgés és szerencsétlenkedés, hogy aztán pár percre be-beköszönjön egy élőhalott vagy éppen egy szörny, de mire beindulna valami zúzás, már csattan is a vágóolló és egy teljesen másik helyszínen vagyunk. Mit ne mondjak, így kell a feszültség legapróbb csíráját is elfojtani. Ja, és el ne felejtsem, az a kevés trancsírozás amit kapunk, szintén egyenlő a nullával. A koreográfia szegényes, az operatőri munka és a vágás pedig iszonyat kapkodó. Húzhatnám még az időt azzal, hogy kitérek a közepes zenei aláfestésre, a véres jelenetek hiányára, a zombik ötlettelen maszkjára és a többi, de úgy érzem, már így is több időt szántam erre az alkotásra, mint kellett volna. Persze, ha valaki ismeri a játékokat, akkor örülhet pár kikacsintásnak és ismerős helyszínnek, de ennyi. A legnagyobb pozitívumot néhány díszlet jelenti, melyek még a játékidő elején egész jól megteremtik a kisvárosi horror hangulatot. Na, meg Az utolsó fejezet azért ennél jóval gyötrelmesebb élmény volt. Sikerült egy majd nézhetetlen film fölé rakni a lécet pár fokkal, ez aztán a siker! Mindent összevetve, ez egy piszok gyenge, unalmas, semmitmondó, gagyi effektekben tobzódó förmedvény, amire kár lenne a későbbiekben folytatásokat építeni. A végén még azért azt leírnám, hogy Johannes Roberts (a rendező/író) több interjúban ecsetelte, mekkora rajongója John Carpenter munkásságának és amellett, hogy átadja a Resident Evil élményt, arra is törekedett, hogy Carpenter klasszikusainak hangulatát megidézze. Hát, ez nem jött össze, és akkor még finoman fogalmaztam! |
2022-01-05 05:21.59 |
Nem csodálkozom azon, hogy ez a film egyszerre kap hideget és meleget, ugyanis ez nem egy olyan alkotás, ami után az ember csak legyint egyet.
Igazából én sose voltam nagy rajongója a Mátrix trilógiának. Félreértés ne essék, szerettem az összes részt, sőt, az első epizódot én is egy igazi mérföldkőnek tartom (a folytatásokat pedig szórakoztató akció-scifinek), de nem ez a széria az, ami különösebben közel állna hozzám. Ezért lehet az, hogy a Feltámadások összességében nálam egy pozitív meglepetés lett. Nem titok, Lana Watchowski egyfajta terápiás célból ült bele ismét a rendezői székbe, hogy az általa (és testvére által) teremtett karakterek segítségével dolgozza fel szülei elvesztését. Emiatt a film tónusa már alapból eltér attól, ami meghatározta az előző darabokat. Ezen felül pedig megfogalmazódik a történetben egy rendkívül erős kritika a modern filmgyártással szemben, ami magában foglalja a stúdiók pénzéhségét, a rajongók elfogultságát és a múlt emlékein való élősködést. Mit ne mondjak, eleinte nekem is idegennek hatott ez a fajta megközelítés, hiszen korábban a Mátrix-filmek teljesen más témákat boncolgattak. Azonban ahogy haladt előre a cselekmény, egyre jobban sikerült megbarátkoznom ezzel az új iránnyal, ami számtalan poént és kikacsintást vonultat fel, hol jobb, hol gyengébb minőségben. És igazából ez az, ami számomra szimpatikussá teszi ezt a filmet. Az új utak, új témák keresése, ami valljuk be, manapság ritkaságszámba megy. Persze, ennek ellenére tobzódik a cselekmény a korábbi epizódokra tett utalásokban és ha úgy vesszük, a történet gerince meg is egyezik a '99-es klasszikuséval. De sikerült a már ismerős dolgokat némileg új megvilágításba helyezni. Ezen felül viszont már bennem is van egy kis megosztottság, ugyanis a pozitívumok mellett több olyan negatívum is akadt, melyeket nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Ahogy fentebb már említettem, egész sok poént tartalmaz a film ezek közül sajnos néhány kifejezetten erőltetettre sikeredett. Viszont az jobban zavart, hogy akciók terén mennyire pocsék a felhozatal. A bunyók jelentős része egy követhetetlen katyvasz, de a többi zúzás is rendkívül zavaros, túl gyors a vágás és az operatőri munka is kapkodó. Ez különösen azért szomorú, mert minden eddigi epizód tele volt emlékezetes csörtékkel, itt viszont nem kapunk mást ilyen téren, csak egy hatalmas vizuális káoszt. Pedig alapvetően nagyon szép képekkel/beállításokkal dolgozik a film, nem is értem, mit csúszhatott ennyire félre. De legalább maga a látvány (CGI, díszletek, stb.) hozza a kötelezőt. És akkor az új szereplők. Közülük számomra Jessica Henwick magasan kiemelkedett, egy nagyon szimpatikus és szerethető figurát keltett életre, aki sajnos az utolsó 30 percre szinte teljes mértékben perifériára kerül. Mellette még Neil Patrick Harris-t említeném meg, aki rendkívül szórakoztatóan lubickolt szerepében, ő minden felbukkanásával ellopta a showt a többiek elől. Sajnos rajtuk kívül mást nem tudnék kiemelni a friss gárdából, sőt, számomra Yahya Abul-Mateen II és Jonathan Groff is csalódáskeltően teljesített. Nem is az alakításukkal volt problémám elsősorban, inkább a szerepeikkel, nem nagyon tudtam velük mit kezdeni. És akkor itt van nekünk újra Neo és Trinity. Velük nem volt problémám, mind Reeves, mind Moss hozták a kötelezőt és teljesen jól működött közöttük a kémia. Mit ne mondjak, nem egyszerű véleményt formálnom erről a darabról, mert rendkívül tömény sztorival rendelkezik és mondanivaló terén is rengeteg témába belevág. Egy ambíciótól dagadó monstrum a Feltámadások, ami több sebből vérzik, de tökösségével, "pofátlanságával" és új megközelítésével engem megnyert magának. Az első részt nehéz lett volna felülmúlni, nem is sikerült, de összességében a végeredmény egy teljesen korrekt, merész és bátor folytatás az én szememben, amit szívesen fogok ismét megtekinteni. |
2022-01-05 04:35.54 |
Kellemes kis akció-thriller ez, se több, se kevesebb.
Röviden így lehetne elintézni a Copshop-ot. Joe Carnahan rendező nagyon ért az ilyesfajta, egyszerű, de szórakoztató mozikhoz és igazából most se nyúlt mellé. Adva van egy korrekt kis sztori, néhány elvetemült, de a maguk módján szimpatikusnak mondható karakter és egy rombolásra ítélt rendőrőrs. Nem ez a film az, amitől nagy megfejtéseket kell várni, de a cselekmény végig jó ütemben halad előre, a visszafogott büdzsé ellenére az akciójelenetek is kifejezetten pofásak és a színészek is hozzák a tőlük elvárható szintet. Amivel problémám akadt, az az utolsó 30 perc. Azt megelőzően Carnahan nagyon szépen építgette a karaktereket és az eseményeket, erre az egyik történetszál nyom nélkül eltűnik, egy bizonyos figura pedig olyan irányba fordul, amit nem éreztem kellően megalapozottnak. De ennyi talán még belefér, főleg ebben a műfajban. Ahogy fentebb már céloztam erre, ez nem egy olyan alkotás, ami túlvállalná magát, így akik szeretik a régi vágású zúzásokat, csípős beszólásokat és tökös figurákat, mindenképp tehetnek egy próbát a Copshoppal. |
2022-01-05 01:49.02 |
Squid Game nálam pár rész után teljesen unalomba fulladt, pedig a koncepciója még tetszett is. De egyáltalán nem kapott el a stílusa és a karakterei is hidegen hagytak.
Egynek elment, de ennyi, kb. semmit nem mozgatott meg bennem. Witcher regényekkel én is szemezgettem anno, de végül nem kezdtem el őket. Így, nulla előismerettel az első évad egyáltalán nem kapott el, sőt, a megvariált idősíkok miatt sokáig azt se tudtam, ki kivel is van éppen. A második etap ilyen szempontból már jobb, nincs annyira megkavarva a cselekmény, de itt se kapott el a hangulat, a szereplőkkel ismételten nem tudtam sok mindent kezdeni, úgyhogy a 3. évadot már valószínűleg kihagyom. Ami sorozatfronton tetszett néhány korábban említett darabon kívül, az a Hannibal. Igaz, ott még csak az első két évadot sikerült szemügyre vennem, de ahogy lesz némi időm, futok is neki a 3.-nak. |
2022-01-04 23:13.49 |
Fel is vettem a megnézendők közé, Nolte-t amúgy is csípem, hiába voltak meg a maga botrányai annak idején. |
2022-01-04 23:12.43 |
Megértem, nekem is több ismerősöm kiábrándult már az új filmekből. Én még kitartok, meg igazából eddig is szinte mindent megnéztem a legnagyobb hulladékoktól kezdve a legjobbnak tartott darabokig, ezen a skálán mozogva pedig mindig megtaláltam a nekem való falatokat.
Sorozatokkal viszont óvatos vagyok, megmondom őszintén, az újabbak közül a Squid Game nagy csalódás volt, a Witcher eddigi két évadát is egy hosszú szenvedésnek éltem meg. Talán ilyen téren már válogatósabb vagyok, mert nagy csalódásként élem meg, ha valamit elkezdek és nem térül meg élmény szinten az az idő, amit beleöltem egy-egy évadba. |
2022-01-04 22:57.35 |
Köszi!
Egyáltalán nem ismerem ezt a filmet, de Nolte és Roberts balhéiról sokat olvastam:) |
2022-01-04 22:49.04 |
Sorozatokkal én is próbálkoztam, jelenleg a Maffiózókba vagyok benne (5. évadnál járok), de lassan haladok sajnos.
Kb. két éve sikerült pótolnom a Breaking Bad-et és a Better Call Saul-t, azok is parádésan jók voltak. De hiába kötöttek le, végig azt éreztem, filmezni is kéne, de évadokat nem akartam félbehagyni, mert mindig féltem, hogy sok pihentetés után nehéz lesz felvenni a fonalat. Így mostanság próbálok arra törekedni sorozat fronton, hogy kigyűjtök párat, ami érdekel (és lehetőleg lezárt, vagy csak néhány évados) és mikor több szabadidőm van, beleállok azokba. De valahogy a filmekhez húz a szívem, mindig visszatalálok hozzájuk :) |
2022-01-04 22:43.39 |
A zűr bajjal jár
Na tessék, ennek kell lennie a megfejtésnek:) |
2022-01-04 22:27.34 |
A színészekről adott háttér információk alapján leesett végre, melyik ez a film, de nincs szívem leírni a címét, hiszen még nem láttam:) |
2022-01-04 08:14.55 |
Mivel én olvastam az első két regényt, számomra teljesen világos volt a Dűne sztorija. Nyilván, kellő előismeret nélkül akadhatnak problémák itt-ott a történet megértésével, de szerintem így is fényévekkel jobban tárja fel Herbert-vízióját, mint Lynch próbálkozása.
Na, azt még a regény ismerete nélkül tekintettem meg pár éve és alapvető hiányosságai mellett az zavart benne a legjobban, hogy kb. semmit sem sikerült felfognom a cselekményből. Itt azért még jön egy folytatás is, ami azért még sok elemet jobban elmélyíthet. Bár, így mellékesen megjegyezném, több ismerősöm is úgy nézte meg az új Dűnét, hogy nem olvasta előtte a könyvet és nekik még talán jobban is tetszett a végeredmény, mint nekem:) Ha Villeneuve és sci-fi, akkor nálam a Blade Runner 2049 az etalon:) |