Nem az a baj, hogy nem szeretted, hanem az a baj floor, hogy egy kretén állat vagy. Annyi tapintat nincs benned, hogy ne a halála után pár nappal kezd el szidni? Főleg az "Elhunyt" topikban? Édesanyád temetésén is arról fogsz beszélni hogy milyen szar paprikáskrumplit csinált? Szégyellheted magadat.

Kísérleti könyv - Tervezés topik

2010-12-03 19:21.05

Köszönöm, jó borozást! :)

Kísérleti könyv

2010-12-03 16:48.05

Mikor Evelyn felébredt az erdei présház tornácán, a Nap már lebukott a fák zöld koronái mögött, narancssárga és vörös árnyékot borítva az alkonyi tájra. Az égen már fent tündöklött a sápadt Hold, és néhány csillag is előbújt távoli rejtekéből. Evelyn felkelt a lócáról, kidörzsölte szeméből az álmot, és fáradt mozdulattal a tornác korlátjához lépett, hogy onnan szemlélje az elé táruló tájat. A Hősök, tőle nem messze, körülülték a tüzet, és halk beszélgetésbe merülve élvezték a nemrég elfogyasztott pecsenyehús emlékét, melynek ismerős illatát még nem fújta messzire a koraesti szellő. Istery, a rejtélyes asszony, a kalandorok körén kívül üldögélt egy nagyobbacska, smaragdzöld mohával borított kövön, maga elé húzott lábait átkarolva fürkészte a Hold messzi titkait. Evelyn hallotta a patak lágy csörgését, ahogy a háztól pár méterre csillogó tavacskába olvadt, melynek csendes tükrén most lassú táncot jártak az ezüst csillagok.
-Evelyn… - hallotta egész közelről a mellé lépő druida hangját. Rápillantott Iwerre, és egy futó mosollyal maga mellé engedte a férfit. Iwer könyökét a tornác korlátjára támasztotta, és pár pillanatig szótlanul állt Evelyn mellett.
-Kialudtad magad? – kérdezte sután. Evelyn ajkai keserű mosolyra húzódtak, arcát a talpa alatt futó fenyőlécek felé billentve rövid, néma kuncogást hallatott.
-Első emlékeim innen vannak, ettől a háztól. Mindig mezítláb sétáltam itt a tornácon, mert apa ügyesen legyalulta ezeket a léceket, és mindig simogatta a talpamat. A tavat is szerettem, mindigis, nyáron anyu mindig megengedte, hogy… - itt megállt, és a némán figyelő Iwerre nézett. – Milyen hely a Pokol, Iwer?
-Nem tudom. – vallotta be a druida.
-Anyám most ott van, ugye?
-Igen… - válaszolta Iwer, hangjában és tekintetében együttérzéssel.
-Ha én visszajöttem… anya nem tudna visszajönni? – a tűz mellől Arbar öblös nevetése csendült az egyre sötétedő házikó felé, amit Sassin elfojtott szitkai követtek.
-Édesanyád halott, Evelyn. A halállal nem szabad játszani. – felelte most komolyan a druida, mélyen Evelyn szemeibe nézve. – Ne kérdezz ilyesmit. – a lány megérezhetett valamit Iwer szavaiban, mert egyelőre nem bolygatta tovább a kérdést. Iwer ellépett a korláttól, és leült a lócára, amin korábban Evelyn aludt. A lány követte őt, leült mellé. A tó felől hangos békakuruttyolás csendült fel, mintha csak a beköszönő éjszakát üdvözölné.
-Minden megváltozott… - mondta semmibe révedve Evelyn. – Nem szerettem Rodericket. Úgy értem szerettem, csak nem „úgy”. Apám választotta mellém, mert a szüleinek gazdag istállója volt. De ő szeretett engem. Mindig azt mondta, olyan „szép-szomorú” lány vagyok. Szegény Roderick… És te és Sassin? – nézett újra Iwerre, akinek egy pillanatra kikerekedtek a szemei.
-Mire gondolsz?
-Van valami köztetek, nem? – Iwer legszívesebben elterelte volna a témát, de aztán mégis válaszolt. Úgy érezte, Evelynt megnyugtatja a súlytalan csevegés.
-Nagyon régen. És akkor sem sokáig.
-Milyen régen? – Evelyn arcán még ott gomolygott az elgyötörtség árnyéka, de szavaiból előcsendült az a tizenkilenc éves leány, aki alig pár napja volt. Iwer észrevette ezt a csengést, és halvány mosollyal az ajkain válaszolt.
-Nem is tudom… nyolcvan éve? – most Evelynen volt a megdöbbenés sora. – Ne csodálkozz annyira, Evelyn. Akit átjár a mágia, annak máshogy telik az idő.
-De Sassin nem varázsló. És Arbar sem.
-Elsősorban harcosok, de bennük is van mágia. Ettől lesznek átlagon felüli harcosok. Erősebbek, gyorsabbak, jobban bírják a gyűrődést. Amúgy Arbar a legfiatalabb közülünk.
-Ő hány éves?
-Alig százötven. – válaszolta mosolyogva Iwer. A lány egy ideig nem válaszolt, csak maga elé meredt, mint aki mérlegeli az elhangzottakat.
-Ühümm… akkor ezért viccelődik folyton, a kis taknyos. – válaszolta végül, és őszinte, tisztán csengő nevetés hagyta el ajkait. Iwer közelebb húzta magához, hosszú csókot nyomott a kacagó lány homlokára, majd felállt, és visszament a tűz mellé, a Hősökhöz.
Arbar álmatag arccal üldögélt, tekintete a lángokba meredt, miközben egy birkabőr darabkával és egy darab faggyúval tisztogatta kétkezes pallosát. Sassin a körmeit piszkálta fekete pengéjű rövidkardja hegyével, Istery pedig álomba merülve feküdt egy lószőr pokrócon, karjait az arca alá húzva. Agous ajkait babrálva olvasgatott egy bőrkötésű könyvet, észre sem vette Iwer érkezését, csak mikor a druida lehuppant mellé a földre. A mágus felnézett a lapok közül.
-Evelyn majdnem átalakult az oltár közelében. – kezdte a druida, köntörfalazás nélkül.
-Pont, mint ott a szobában, mikor megmondtuk neki az igazat. Csak most egyértelműbb volt a forrás, könnyebb volt megszakítani a kapcsolatot. – válaszolta hümmögve Agous. – A démoni lélek ismeri az utat a régi testhez.
-Meg kell vizsgálnunk azt az oltárt, már amennyi maradt belőle. Gondolod van ott elég mágikus nyom, hogy kitaláljunk belőle valamit? – a mágus becsukta a könyvet, ujjaival gyér szakállába túrt.
-Igen, mindenképpen. Megéri visszamenni, csak nem túl kockázatos? – Iwer elhúzta a száját.
-Én nem várnék. Ha csak ketten mentek, Sassinnal, nem vesz majd észre senki. – a druida felnézett a Holdra. – Két óra múlva induljatok. – mondta, kezét öreg barátja vállára helyezte, majd könnyed mozdulattal felállt, és a tópart felé vette az irányt. A mágus bólintott, és újra kinyitotta a könyvet.

Kísérleti könyv - Tervezés topik

2010-12-03 15:16.09

Írok egy fejezetet, a Hősök lesznek a karakterei.

2010-12-03 12:02.53

Lebetegedtem tegnap este, 10 körül már kidőltem, torokfájás fejfájás szédülés gyengeség stb...
De ma már írok majd valamit szerintem! Feldobtatok egy csomó labdás, jó kis kihívásnak tűnik összefűzni a szálakat! :) Tökjók lettek amúgy a folytatások, grat! :)

2010-12-02 21:28.59

Szép volt!!!! :)))

2010-12-02 21:02.35

Ha van ötleted, hajrá! :)
Jobb lenne töröltetni azt a bejegyzést, csak fogalmam sincs, kinek és hogyan kéne szólni... Ismersz/ismertek moderátorokat?

2010-12-02 20:31.52

BearGryls ha olvasod, örülök hogy van kedved csatlakozni az íráshoz, de kérlek olvass vissza, merre ment a történet, mielőtt írsz. Az utolsó fejezetedben a karaktereket abszolút másnak mutatod, mint ahogy többen is felhoztuk. Ulf és a sereg SEGÍTENI ment a Hősöknek, nem pedig lemészárolni őket. Figyelj oda, légy szíves!

Kísérleti könyv

2010-12-02 20:29.20

http://www.filmkatalogus.hu/forum-33394

Csillagok háborúja - Melyik a jobb, a régi vagy az új trilógia?

2010-12-02 14:46.36

=))

Kísérleti könyv - Tervezés topik

2010-12-02 10:02.41

Ez:
http://www.filmkatalogus.hu/forum-32845
:)

Csillagok háborúja - Melyik a jobb, a régi vagy az új trilógia?

2010-12-02 10:00.44

Örülök hogy megértjük egymást :)
Quaigonnal az volt a gondom, hogy nem voltak negatív tulajdonságai, illetve amik voltak, azokat is pozitívnak állították be :) Ettől szerintem kicsit unalmas karakter volt, Obi Want viszont esendőbbnek láttam, ettől nekem emberibbnek tűnt. Abban viszont teljesen egyetértünk, hogy Obi Wanban testesül meg "A" jedi :) Nálam ő az abszolút favorit.

2010-12-02 09:52.15

Veled azért nem érdemes beszélni, mert
a.) nem olvasod el, amit írnak neked
b.) elolvasod, de akkora retek vagy, hogy képtelen vagy értelmezni
c.) elolvasod, de valami huncut kis agyrágóbogár befészkelte magát a fejedbe, és átkódol mindent, amit a szemed lát, valahogy így:

"Az eredeti trilógia jobban tetszik, de az előzmények sem rosszak" NÁLAD --> "A prequel a király mert látványos!" --> Következtetés: "Hülyék vagytok, ÉN NEM!"
"Az előzményekben tetszett, ahogy a karaktereket felvezetik" NÁLAD --> "A prequel a király mert látványos!" --> Következtetés: "Hülyék vagytok, ÉN NEM!"
"Szerintem az előzmények nem olyan jók, de annyira nem is szarok" NÁLAD --> "A prequel a király mert látványos!" --> Következtetés: "Hülyék vagytok, ÉN NEM!"
"Szerintem nincs olyan, hogy "jó" film vagy "rossz" film, csak olyan van, hogy "nekem tetszik" vagy "nekem nem tetszik"" NÁLAD --> "A prequel a király mert látványos!" --> Következtetés: "Hülyék vagytok, ÉN NEM!"
"Tegnap lementem tejért meg kifliért a boltba." NÁLAD --> "A prequel a király mert látványos!" --> Következtetés: "Hülyék vagytok, ÉN NEM!"

Kísérleti könyv - Tervezés topik

2010-12-02 01:00.34

Köszönöm szépen Izabelita, jól esik, örülök hogy tetszett! :)

Kísérleti könyv

2010-12-02 00:18.03

Már virradt, mikor Ulf és csapata a város határához ért. Idáig lóháton mentek, majd állataikat hátra hagyva, gyalog hatoltak be a házak közé. Húszfős csapatokra bontva fésülték át az utcákat, a külső kerületekből haladva a templom felé, de démonoknak vagy áldozatoknak nyomát sem találták.
A csapatok a templomtéren találkoztak újra – néhány visszatarthatatlan önkéntessel kiegészülve – ahol síri nyugalom fogadta őket. Ulf megálljt vezényelt, embereit a templomtér széleire parancsolva lépett az esti mészárlás helyszínére, ami még sokat látott szemében is elborzasztónak tetszett. A lemészárolt ködszellemek vézna, szürke testét a hajnali Nap sugarai kénes bűzt árasztó, aszott porszobrokká szárította, amiket a téren átlebbenő friss szél már el is kezdett szétmorzsolni. Fekete vérük zselészerű masszává sűrűsödbe tapadt a hideg kövekhez, fákhoz, padokhoz. A tér közepén egyetlen emberi maradványként Polk szétroncsolt testét pillantotta meg, akinek leszakított fején szeme felakadt, szájára pedig rámerevedett utolsó halálsikolya.
Ulf óvatos léptekkel közeledett a templom kapuja felé, ahol a démoni tetemek sűrűbben hevertek egymás mellett. A ragacsos, fekete vértócsák között a parancsnok szeme vörös cseppeket fedezett fel. Tekintetével végigvezette az emberi vér nyomait, amik egészen a templomajtóig vezettek. Ulf maga mellé rendelt pár embert, majd felküldte őket a kapu előtt húzódó lépcsőkön, egészen a tölgyfaajtóig, és néma parancsot adott annak kinyitására. A katonák nekifeszültek a vaskos ajtószárnyaknak, de betaszítani azokat nem sikerült. Ulf leguggolt, és aggódva szemlélte a vércsíkot, amit Arbar lábsebe húzott a templomajtóig, majd felállt, és faltörő kosért küldött egy osztagot, a többi katonát pedig védekező alakzatba állíttatta a téren.
A faltörő kos pár perc alatt megérkezett, a katonák páncélosan zörgő, sietős léptekkel felállították az egyszerű szerkezetet, majd parancsra várva pillantottak Ulfra.
Ám mielőtt a parancsnok kiadhatta volna az utasítást, a démoni küzdelem emlékeitől terhes némaságot mágikus robbanás hangja törte darabokra. A templomkert felől színes villódzás fényei villantak elő, majd túlvilági üvöltések rázták meg a tájat, a katonák testét és lelkét. Az egész pár pillanat alatt lezajlott, majd ismét csend vetült a vidékre.
Ulf szíve összerezzent.
-Törjék be azt a kaput uraim, ne álljunk tovább mikor dolgunk van! – utasította embereit, akik egyetlen lendítéssel szilánkok darabjaira zúzták a templom ajtaját. A téren feszülten gyülekező osztag előrébb húzódott, majd a parancsnok, kardját magasba lendítve elüvöltötte magát:
-ROHAAAAM!

A sereg Ulf vezetésével benyomult a templomba, ahol azonban a Hősöknek már nyomát sem találták.

2010-12-02 00:17.50

A pap és a vallató kiléptek az épületből. Vastag facölöpös kerítéssel körülölelt belső udvaron találták magukat, talpuk kitaposott füvet érintett. Az erődítményen katonás rendben barakkok, gyakorlóterek, és magas, könnyű szerkezetű fa kilátó tornyok sorakoztak, melyek most ezüstösen szikráztak a lassan lebukó telihold fénye alatt. Az erődítményt nem tervezték kifejezetten nagyra, de rendezettsége tiszteletet parancsoló aurát kölcsönzött neki. Az éjszaka édeskés illatú sötétségét cölöpökre erősített fáklyák tucatjai próbálták kiszorítani az erődből, a tüzek fényében pár katona lépdelt számszeríjjal a kezében, minden nyugodtnak tűnt.
-Ulf parancsnok, szabad egy percre? – lépett a vallató a katonák vezetőjéhez, aki éppen egy kipirosodott arcú, lihegve hadaró fiúval beszélt. Ulf nem válaszolt, csak feltartott tenyerét fordította csendre utasítóan Leviatharn felé. Tekintetét a riadt arcú futárra szegezte, mint aki számára a legapróbb információ is kényes fontossággal bír.
-… mire odaértem már csak a holttestét találtam meg annak a valaminek. Éles fegyver végezhetett vele, tőr, vagy talán rövidkard.
-Emberi áldozat?
-Nem találtam, uram, jelét sem.
-A csendőrség?
-Egyelőre nem mozdult, uram. Utasításig nem is fog.
-Jól van, fiam. Jobb, ha őket kihagyjuk a dologból. – Egy pillanatra elhallgatott. – És most figyelj rám – mondta utána a futárnak, szürke bajuszos arcához húzva a fiút – Felrohansz a központi toronyba, meggyújtod a jelzőtüzet, aztán elkezdesz riadót harangozni, és abba sem hagyod, amíg a teljes tábor alakzatba nem rendezkedik az erőd közepén. Megértetted? – a futár az egyértelmű parancsokat hallva egy szó nélkül vigyázzba kapta magát, majd sarkon perdült és ina szakadtából rohanni kezdett az egyik torony felé. Ulf bólintott, majd ő is hátrafordult. A parancsnoki épület felé indult volna, de szembe találta magát a szikár vallatóval és a kövér pappal, aki Leviatharn jobbján topogott idegesen, egyik lábáról a másikra.
-Ne most, Vallató! – hadarta, és el is viharzott volna vendége mellett, ha az nem lép az útjába.
-Tájékoztatást kérek, parancsnok. – mondta tárgyilagos hangon, fekete szemöldöke alatt jégkék szemében érdeklődő komolyság fénye gyúlt. Ulf megtorpant, megnyalta szája szélét.
-Az egyik járőröm egy démon hulláját találta a sikátorban. Azóta az istentelen nekromata vagy micsoda óta nem láttunk a környéken sem belőlük, most meg a belvárosban egy tetem… – tekintetét a papra villantotta – Ha ebben a te kezed van, csuhás…!
-A Hősök, ők voltak, én mondtam! Mondtam hogy a démonok, ugye? Én megmondtam! – károgta rekedten a pap, vaskos tokája csak úgy remegett az álla alatt. Szemében nyoma sem volt annak a határozottságnak, amit a szavaiba erőltetett, tekintete inkább kétségbeesést sugárzott.
-ELHALLGASS, te átkozott, vagy itt helyben agyonszúrlak! – rivallt rá Ulf, majd félrelökve útjából a papot, elviharzott. Leviatharn Preadwell felé fordult, összeszűkült szemekkel méregette pár pillanatig.
-Terpherodion ideküld hozzád, egy… mérsékelten fontos pénzügyi ügy miatt, és pont akkor démont találnak a városban? Mondcsak, Preadwell, hát nem furcsa ez a véletlen egybeesés? – ebben a pillanatban lobbant fel a torony csúcsán a vészjelző tűz, hófehér szikrázása lidérces árnyékokat vetett a kikerekedett szemű tiszteletes arcára. Szinte ezzel egyidőben a tábori harang mélyen döngő kongással szétrobbantotta az éjszaka nyugodt csendjét, majd szívdobbanásonként kétszer kondulva adott ideges ritmust a hirtelen ridaó erődnek. –Drága barátom… – sziszegte a Vallató lehorgasztott fejjel, száját fenyegető mosolyra húzva – beszélgessünk. – Nyakon ragadta a papot, berángatta egy közeli épületbe, és becsapta maga mögött az ajtót.

Nem telt el fél óra a harangozás kezdete óta, és a mintegy kétszáz főt számláló sereg alakzatba rendeződött az erőd közepén helyet kapó, füves tisztáson. Ulf szürke ménen ülve tanácskozott a szakasz mágusával, mikor Leviatharn mellé lépett. Arcának ráncai ideges egykedvűségről árulkodtak, ruhájának ujjait könyékig feltűrte, karjait a háta mögött összefonva némán várta, hogy a parancsnok felfigyeljen jelenlétére. Kicsit mintha sűrűbben vette volna a levegőt, egyebekben semmi szokatlan nem látszott rajta. Mikor találkozott a tekintetük, Ulf egy bólintással elbocsátotta mágusát, és lováról leszállva bíztatta szóra a vallatót.
-Több időre lesz szükségem Preadwellel, részleteket és okokat nem sikerült kiszednem belőle. Érdekes mágia védi a tudatát, amiről egyelőre csak annyit tudok mondani, egészen biztos nem papi eredetű. De hogy a lényegre térjek: a Hősök ártatlanok, a vád rágalom.
-Mivel nézünk szembe?
-Alacsonyabb rendű démonokkal, a templom körül.
-A lakosság? – kérdezte rosszat sejtve a parancsnok, de Leviatharn nemet intett a fejével.
-Nem hiszem, hogy veszélyben lennének. Ahhoz kevesen vannak, hogy ostromról beszéljünk, egy ilyen kisebb csapat általában egyszerűbb parancsokat követ.
-Pontosabban?
-Szerintem csak Iwerékre vadásznak, de ezt biztosra természetesen nem mondhatom. – A parancsnok a földre nézett, rövid ideig mérlegelte a hallottakat.
-Értem. A Hősök segítségére sietünk. Köszönöm, Leviatharn! – a Vallató könnyedén meghajolt, majd jelentőségteljes léptekkel visszament az épületbe, amiben Preadwellt hagyta. Ulf nem követte végig Leviatharn útját, helyette visszapattant lovának nyergébe, és az indulásra kész sereg elé ugratott. Tekintetét végigjáratta higgadt emberein, majd további késlekedés nélkül kiadta a parancsot az indulásra.

elejére ... 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk