 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Tuti szajré - Film Café, 02:20 |
| Nincs alku - Film4, 02:40 |
| Kanári - TV2, 02:50 |
| Underworld: Evolúció - AMC, 02:55 |
| Benjamin Button különös élete - HBO, 03:15 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Thierry Lhermitte (72) |
| Albert Wolsky (94) |
| Shirley Henderson (59) |
| Katherine Heigl (46) |
| Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| 12 katona - Vélemények |
| Beépített öregúr - Vélemények |
| Vedd meg most: A shopping-összeesküvés - Vélemények |
| Rémségek háza (1991) - Vélemények |
| A vad robot - Vélemények |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Magpie   |
| Anya Taylor-Joy |
Randal hozzászólásai
Kísérleti könyv - Tervezés topik
| 2010-12-01 21:30.14 |
| :D
Köszönöm, örülök hogy tetszett :) Éjfél felé volt egy holtpont, utána felébredtem és eszembe jutott ez-az :) Megoldod az időzavart? Akkor megvárlak, és csak utána folytatom :) |
| 2010-12-01 21:28.24 |
| Hopp, Sorren megelőzött :))
Akkor Ulfot veszem kezelésbe. |
| 2010-12-01 21:24.52 |
| Írok egy folytatást :) |
| 2010-12-01 20:20.33 |
| Hajrá! Elviszed őket az oltárhoz? :)
És welcome back Izabelita! :) |
Viccek! - Ha van Valakinek egy jó vicce, vagy poénja, akkor azt itt elmondhatja!
| 2010-12-01 18:45.45 |
| Volt sok kacagásnak fennforgára :DD |
Kísérleti könyv - Tervezés topik
| 2010-12-01 15:42.35 |
| Nincsenek megkötések, írhatsz bármit :) Mármint, azért kötődjön az előző fejezetekhez :))) |
Idézetek a Filmkatalogus.hu-ról
| 2010-12-01 10:48.50 |
| Egyszerűen nem tudom hova tenni szerencsétlent... |
| 2010-12-01 10:44.41 |
| Best reaction ever:
975 Szerintem Te is egy elcseszett kémiai kísérlet eredménye vagy. 976. Ezt hogy érted? |
Kísérleti könyv
| 2010-12-01 02:56.34 |
| Evelyn egy szó nélkül, szemében könnyekkel hallgatta végig a rettenetes történetet. Mikor Iwer elhallgatott, minden lelki ereje elhagyta, és sírógörcs tört elő törékeny testéből. Fejét a térdeire hajtva zokogott, keserves hangja visszhangot vert a templom zord falai között.
-Szörnyeteg vagyok! – üvöltötte hisztérikusan – Hiszen még a testem sem emberi, csak valami torz kreálmány, amihez semmi közöm sincsen! – kiabálta hörgő hangon. Szemei vöröslöttek a sírástól, kezével a padot öklözte, majd a földre vetette magát, és ismét magába zuhanva, tehetetlenül sírt. -Ne mondj ilyet Evelyn, ez nincs így – ült le mellé Iwer, két kezébe fogva a lány kezeit. -Hogyne lenne, te magad mondtad! – hüppögött a lány, haja az arcába hullott. -Nem tudom úgy elmagyarázni Istery varázslatát, hogy megértsd, de azt tudnod kell, hogy mostani tested egylényegű azzal a csecsemővel, ami születésedkor voltál. – Evelyn nem válaszolt, csak csendben sírdogált a druida karjaiban. Iwer ekkor a lány szívére tette a tenyerét. – Ez a szív a te szíved, mindig is a tiéd volt, és soha nem is lesz másé. Te Lora Evelyn vagy, Amily és Gjorik leánya, ember a legkisebb porcikádig. Minden borzalom, ami veled történt, már régen a múlté, csak az a fontos, hogy most ki vagy. -Nem tudom, ki vagyok… - súgta a lány. -Én tudom – válaszolta Iwer, és lágy csókot lehelt Evelyn ajkaira. |
| 2010-12-01 02:56.27 |
| A Hősök körülállták a földön fekvő rabot, aki könyökére emelkedve, fájdalmas arccal masszírozta hófehér arcát. Kortalan asszony volt, szeme körül az idő múlása apró szarkalábakat hagyott maga után, de szemében fiatalos fény csillogott, ahogy a fölé tornyosuló Hősökre pillantott. Fekete ajkai önkéntelenül összerándultak, amikor tekintete Sassinéval találkozott, mire a lány csak fanyar mosollyal válaszolt.
A hölgy, akit Arbar Isterynek nevezett, lassan, méltóságteljesen felállt a hideg márványpadlóról, és leporolta hosszú, fekete ruháját, ami arcán és nyakán kívül csak márványfehér karjait engedte látni. A Hősök és az asszony között sajátos feszültség vibrált, amit Evelyn - aki egy oszlop takarásából lesett csak a rúnák lilás derengésében felegyenesedő alakra - nem tudott értelmezni. Iwer, Sassin, Arbar és Argous körbefogták Isteryt, testtartásuk leplezni próbált, gyanakvó feszültségről árulkodott, arcukon ugyanakkor őszinte nyugalom, és talán egy kevés szomorúság volt kiolvasható. -Nem kellett volna visszatérned ide Istery, soha. - a lassan kínosra húzódó, tömjénszagú csendet, mely eddig csak a templom falain kívül rekedt ködszellemek alig hallható suttogásától és kaparászásától volt súlyos, egyszerre Agous szigorú hangja törte meg. Szeme halvány levendula színben derengett. Az asszony fenyegetően rávillantotta fekete szemeit, de nem válaszolt. -Tudsz Warrick szándékáról. Honnan? - faggatta most határozottan Iwer, akinek hangjában már nyoma sem volt a korábbi fáradtságnak. Ismét ugyanaz a fiatal és energikus vezető volt, mint korábban. Istery egy ideig még nem vette le szemét Agous haragos ábrázatáról, de aztán lágy mozdulattal Iwer felé fordította arcát. Mikor megszólalt, hangja acélkék jégcsapként siklott a sötétségbe. Egyetlen szó hagyta csak el ajkait. -Evelyn. - A lány teste neve hallatán összerándult az oszlop mögött, a tüdejéből kiszökő levegő pedig halk sóhajként lebbent elő a társaság felé. Istery abban a pillanatban odakapta tekintetét, szemein gyöngéd árnyék futott át, ajkai résnyire kinyíltak, lélegzete elakadt. Karjait erőtlenül az Evelynt rejtő oszlop felé emelte, és már lépett is volna a sóhaj hangjának irányába, de ekkor torkán megérezte Arbar kardjának pengéjét. Riadtan nézett a barbárra, aki fejével határozottan nemet intett. Szeméből tőle szokatlan komolyság áradt. -Evelyn az, ugye? Tudom, hogy ő, érzem! – tört elő az asszonyból. -Nyisszantsd csak le a fejét Arbar, mi tart vissza? - harsogta indulatosan Sassin, arcán vicsorszerű mosollyal. -Ugyanaz picinyem, ami miatt te sem végeztél vele a sikátorban - válaszolta a barbár, szemét folyamatosan Isteryn tartva. -Elég ebből. Arbar, tedd le a kardod. - kérte tiszteletet parancsoló, de nem fenyegető hangsúllyal Iwer. A barbár egy pillanatnyi gondolkodás után engedelmeskedett, de jelentőségteljes mozdulattal Istery, és az alig öt méterrel hátrébb rejtőző Evelyn közé lépett. -Látnom kell Evelynt. – jelentette ki határozottan Istery, és remegő mozdulattal a karját melle előtt összefonó, rendíthetetlen óriás felé lépett. -Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – ingatta a fejét a druida. A hátuk mögül ekkora Evelyn gyenge, remegő hangja hallatszott. -Ki ez az asszony? – kérdezte, és előlépett az oszlop sötétjéből. Istery lába megremegett, szemeiből eltűnt a kétségbeesettség, helyét az elérzékenyülés könnyfátyla vette át. Agous hátravetette fejét, becsukott szemmel az ég felé sóhajtott. -Sok lesz ez így mára, Evelyn. – a lány csendben állt tovább, karjait esetlenül maga mellett lógatta, ajkai remegtek. A arcáról félénk, de egyre határozottabb kíváncsiság rajzolódott ki, ahogy a titokzatos asszony szemébe nézett. -Ismerem őt… de mégsem… nem, nem állnak össze az emlékeim… - hebegte, tekintetét lesütve idegesen nézett jobbra-balra. Iwer közelebb lépett Agoushoz, kezét a vállára tette, kérdőn keresve a mágus pillantását, aki végül lemondóan biccentett. -Evelyn – szólalt meg ekkora a druida – Most, hogy ő itt van, azt hiszem, muszáj lesz megismerned még valamit a múltadból. – Egy ideig senki sem szólt vagy mozdult. A feszültséget Sassin fanyar hangja törte szét. -Csak fogjátok rövidre a mesedélutánt. Ha felkel a Nap, túlvilági „barátaink” helyett egy osztagnyi katona fog dörömbölni azon az ajtón, és ellenük Agous pingálása nem sokat ér. – a társaság megértette Sassin szavainak jelentőségét. -TE… most velem jössz! – ragadta meg a tiltakozó Istery vállát Arbar, majd az asszonyt maga előtt lökdösve a templom egy távoli sarka felé indult. Sassin sietős léptekkel követte őket, míg Iwer és Agous Evelyn felé fordult. A druida mély levegőt vett, majd száján keresztül hosszan kifújta. -Üljünk le. -Mikor édesanyád felkereste Warrickot, és megkérte, hozza vissza a lelked a Pokolból, a nekromata teljesítette a kérését. Ezt a paktumot már ismered. Azt viszont nem tudhatod, hogy egy ilyen varázslat mennyire nehezen kivitelezhető. Egy sötét varázsló képes alacsony rangú, lelketlen démonokat megidézni, akik szinte maguktól választanak maguknak porhüvelyt, sárból, ködből, iszapból… de egy emberi lélek visszahozása nem ilyen egyszerű. Warrick napokon keresztül készítette elő a szertartást, egész kódexnyi igét kellett memorizálnia, úgy, hogy a legkisebb tévesztés is katasztrofális következményekkel járt volna. Bármilyen nagyhatalmú varázsló volt is, a test előkészítésére már nem volt energiája, ezt a feladatot egy bizalmasára bízta – Isteryre. Amíg a nekromata a túlvilági lélekkel törődött, Istery feladata volt, hogy alkalmas testet kreáljon a megidézett lélek számára, ami nem veti ki magából, nem semmisül meg a nyomás alatt. Emberi szövetből kellett felépíteni a vázat, ennek a részleteit… jobb ha nem ismered. Istery tökéletes munkát végzett, tehetséges mágus volt – de nem teljesen hűséges Warrickhoz. Pontosan senki sem tudja miért, talán maga Istery sem, de furcsa kötődést érzett a megalkotott test iránt, mintha csak a lányát látta volna maga előtt. Amikor elérkezett a szertartás, Warrick kikötözte édesanyádat egy sötét oltárra, Istery pedig előkészítette az egyelőre élettelen testet. Istentelen ceremónia volt… a tetőpontján a nekromata egy áldozókéssel felnyitotta áldozata mellkasát, és lemetszette szívének egy darabkáját. Gyermeki lelked ekkora szédítő sebességgel megindult a pokolról a mi létsíkunk felé, egyenesen az új tested irányába. Istery ekkor cselhez folyamodott: egy hazugsággal elvette Warricktól a szívdarabkát, és beleolvasztotta az általa kreált testbe. A nekromatának azt mondta, ez elengedhetetlen, máskülönben a test szétrobbanna az új lélektől – de ez hazugság volt, amit Warrick akkor nem ismert fel. A varázslat enélkül is sikeres lett volna, a beolvasztott szív útján viszont Istery magához kötötte a lelket. A pokolban eltöltött idő alatt démonná vált éned anyjaként szerette Isteryt, mint ahogy Istery is lányaként szerette a démont. Warrick számára a szertartás csak azért volt fontos, hogy így rávegyen egy ártatlant, hogy önként vállalja a felelősséget elkövetkezendő gaztetteiért, ezzel ugyanis lényegesen leegyszerűsítette terve megvalósítását. Egyebekben nem törődött sem édesanyáddal, sem veled, egyszerűen utadra engedett, és minden figyelmét a pusztításra fordította. Ekkor jelentünk meg mi, és szembe szálltunk a nekromata démonseregével. Nem volt könnyű harc, de végül győzedelmeskedtünk, és legyőztük a nekromatát is, a testét megsemmisítettük, a lelkét pedig egy gömbön keresztül a pokolba száműztük. Mikor Istery látta, hogy Warrick elbukik, tudta, hogy vele sem leszünk kíméletesek. Megkeresett téged, és menekülőre fogta a dolgot, de egy kőbánya gödrében csapdába ejtettünk titeket. Négyünk ellen már akkor sem volt esélye, pedig akkor még sokkal erősebb volt, mint most. Végül legyőzötten hevert előttünk a porban, de mielőtt végezhettünk volna vele, a démonod ránk támadt. A benned élő bestia anyjaként szerette Isteryt. Mi akkor még nem tudtuk, hogy nem közönséges szörnyeteg vagy, mint amilyeneknek százait vágtuk le a harc során, ezért amikor ránk vetetted magad, mi védekeztünk. Agous irtózatos energiabombát küldött feléd, de Isteryben még volt annyi élet, hogy megakadályozza a támadást. A semmiből vérszínű unikornis jelent meg, és Agous varázslata elé vetette magát. Te megmenekültél, az Istery által megidézett lény viszont nem volt ilyen szerencsés. Mint nemsokára kiderült, a mágikus unikornisban Istery energiájának magja öltött testet, így mikor Agous támadása nyomán az állat a földre rogyott, Istery testéből szinte minden mágia elpárolgott. Feláldozta magát érted, Evelyn, majd ájultan esett össze. A démonod megfeledkeztél rólunk, hozzá rohant, fejét az ölébe véve üvöltött, hosszan. Azt hitte, Istery meghalt… Az eset minket is meglepett, ledöbbenten és értetlenül álltunk démoni éned mellett, ilyesmivel korábban még soha nem találkoztunk. A gödröt övező dombon ekkora jelent meg valódi édesanyád és édesapád, sírva könyörögtek, kíméljük meg a lidérc életét. Teljesítettük a kérésüket, csapdába ejtettünk téged, majd miután végighallgattuk Amily történetét, beleegyeztünk, hogy segítünk rajtatok. Agousszal minden erőnkre és tudásunkra szükség volt, de sikerült szétválasztanunk benned a jót és a Pokolban született gonoszt, amit vissza is űztünk a Pokolba. Nem akarok dicsekedni, de ez volt a történelem első ilyen szertartása. Kockázatos volt, de tökéletesen sikerült. A démoni éned teljes egészében eltűnt, és te bűbájos, ártatlan kislányként éltél ezután tovább. |
Csillagok háborúja - Melyik a jobb, a régi vagy az új trilógia?
| 2010-12-01 00:13.12 |
| Minden hozzászólásoddal nagyobb kretént csinálsz magadból. Látom a fröcsögés megy, esetleg olvasni is megtanulhatnál valamikor, ha már -szemben mindenkivel- neked olyan magas az "iq szinted" :D Ha valahogy sikerült elsajátítani az olvasás varázslatos képességét, esetleg less rá (mondjuk) az 53.as bejegyzésre. |
Kísérleti könyv - Tervezés topik
| 2010-11-30 21:31.20 |
| Hulla fáradt vagyok, szerintem a mai móka nekem elmarad. Sok szálat kéne összefogni, ilyenkor könnyű logikai hibát csinálni, főleg zombi üzemmódban :) Holnapra összeszedem magam és megpróbálok írni valamit.
Izabelita és Mosolybogyó mondta, hogy még visszatérnek, talán mások is jönnek még :) |
Batman - A Sötét Lovag - Nicholson vagy Ledger (Ki volt a jobb Joker?)
| 2010-11-30 21:27.06 |
| Pozitív karaktert nehéz úgy megtekerni, mint egy negatívat. Ha csak pozitív jellemvonásai vannak, unalmas lesz, ha negatívokat is belerakunk, akkor önellentmondásos (főleg szuperhősök esetén). Negatív karaktereknél jobban el tud szállni az alkotók agya, sokkal kevesebb a "határ", mint a hősöknél. Egy "gonosz" akármit megcsinálhat, egy "jófiú" nem.
Joker izgalmas volt, Batman kevésbé :) |
Kísérleti könyv - Tervezés topik
| 2010-11-30 20:27.32 |
| Jól megírt fejezet lett! :) |
Kísérleti könyv
| 2010-11-30 01:26.15 |
| Agous azonnal cselekedett. Hirtelen mozdulattal az ég felé vetette mindkét kezét, teste megfeszült, majd egy szívdobbanásnyi idő múlva határozottan a féltérdre vetette magát, karjaival pedig a hideg talajra öklözött - ebben a pillanatban a társaság körül vérvörös energiagömb villant fel, a nedves, kénszagú köd szellemeinek ördögi szempárjai pedig pár lépéssel visszahúzódva folytatták vészjósló örvénylésüket.
-Ekkora pajzsot nem tudok sokáig fenntartani - szólt Agous, miközben energikusan felállt a földről. Szeme vörös fényben izzott. -Be kell jutnunk a templomba - bólintott Iwer, majd Arbarra emelte tekintetét. - Rád bízhatom Evelynt? -Nem lesz probléma - válaszolta komoly mosollyal a kétméteres óriás, és közelebb húzta magához a reszkető Evelynt. -Nyugalom kislány, tényleg nem lesz baj! - mondta neki, magabiztosan rákacsintott, és lecsatolta hátáról irdatlan kétkezes pallosát. -Mi a terv, Iwer? - kérdezte Agous. Hangja zihált, a burok életben tartása szemmel láthatóan megviselte az öreg mágust. Iwer megnyalta a szája szélét, és az őket fenyegető démonokra pillantott. -Ködszellemek, úgy két tucatnyian. - gondolkodott hangosan. - Elárasztom fénnyel a teret, Agous, te robbantsd a pajzsot. Utána futás a templomba. Bent gondoskodj a biztonságról. Arbar, te és Evelyn mentek elől, mögöttetek Argous, én leghátul. Mehet? - A Hősöktől határozott, Evelyntől alig látható, ideges bólintás volt a válasz. -Mit... mit jelent hogy "robbantsd a pajzsot"? - hallatszott Polk elcsukló hangja, de választ nem kapott. Iwer a csillagok irányába emelte arcát, szemeit lehunyta. Orrán keresztül mély lélegzetet vett, lassan mellkasához emelte karjait, és két tenyerét lágyan egymáshoz érintette. Haja, mintha csak tengervíz mosná, lassú hullámokkal úszni kezdett a levegőben, a tér csenevész juharfái pedig alig látható, halvány fényű derengést kezdtek árasztani a démoni éjszakába. Iwer teste pár centit a levegőbe emelkedett. -MOST, AGOUS! - tört elő torkából a határozott parancs. Polk kezéből ijedtében hangos csörömpöléssel a macskaköves földre hullott az izzadt markolatú vaskard, és szinte ugyanebben a pillanatban események egész sora zajlódott le. A szellemfényes derengésben lengedező fák törzséből, leveleiből és ágaiból vakító fényáradat tört elő, hószín sárkányként szaggatva szét az éjszakai sötétséget. Az ezeddig gonosz ködbe burkolózó, vörös szemeiket villogtató ködszellemek szürke teste egy pillanatra láthatóvá vált. Aszott, hamuszürke kezeikkel próbálták védeni érzékeny szemeiket, többen a földre borultak, mások megroggyant térddel küzdöttek az égető világosság ellen. A templomtér túlvilági visításuk fülsiketítő hangjától volt hangos. Szinte a fényáradattal egy pillanatban Agous halk mordulás kíséretében szétvetette karjait, tenyere bíbor szikrákat vetett, a gömb falai pedig szemmel követhetetlen sebességgel a messzibe iramodtak, ledöntve lábukról a vakító fénytől hirtelen meggyengült ködszellemeket. Arbar erős mozdulattal vállára kapta a döbbenettől mozdulatlanságba dermedt Evelynt, és öles léptekkel a pártucat lépésre lévő templom felé vette az irányt, széles kardcsapásokkal szelve ketté az elé kerülő lidérceket. Agous alig lemaradva követte őket, hol a tenyeréből, hol csak az ujjai hegyéből küldve kékesfehér energiahullámokat a kínok között fetrengő ködszellemek felé. Iwer, továbbra is lehunyt szemekkel, a föld fölött lebegve követte társait, energiáit teljes mértékben a fényár fenntartása kötötte le. Nem telt bele tíz szívdobbanás, és elérték a templom bejáratát. Arbar egyetlen rúgással betörte a föléjük tornyosuló tölgyfaajtót, hanyag mozdulattal bedobta rajta Evelynt, majd pallosát két kézre fogva visszafordult a tér felé. Az öreg mágus épp ekkor érkezett meg, őt is betessékelte a templomba, tekintetével pedig Iwert kereste. A druida lassú lebegéssel közeledett hozzájuk, arcán a kínlódás elfojtott jelei rajzolódtak ki, orrából vér csörgedezett - félő volt, elfogy az ereje, mielőtt biztonságba érhetne. Arbar felmordult és Iwer felé vetette magát. Futása közben megfordult tengelye körül, pallosa a feje fölött körívet írt le, majd lecsapott egy sivító ködszellemre. A tomboló barbár izmai tengerként hullámoztak hatalmas testén, erei kitágultak. Egy pillanatra sem állt meg, tízkilós pallosa eleven halálként táncolt értő kezei között. Épp akkor ért Iwerhez, mikor a druidának teljesen elfogyott az ereje - Iwer a földre hanyatlott volna, ha Arbar el nem kapja az elernyedt testet. A druida elvesztette eszméletét, a fák pedig hirtelen elfakultak. A lassan kihunyó fényben Arbar még éppen látta, ahogy Polk szoborrá merevedve, könnyes szemmel áll ugyanott, ahol a pusztítás legelején is. -ROHANJ MÁR, KÖLYÖK! - bődült rá kíméletlenül, de Polk csak állt tovább, dermedten, mozdulatlan halálfélelemmel a tekintetében. A fények kihunytával a ködlidércek amilyen hirtelen lebénultak, most ugyanolyan gyorsan visszaszerezték erejüket. A sivítás abbamaradt, helyét hűvös suttogás vette át, az éjszaka sötétjét pedig vörös szempárok tüzei pöttyözték újra tele. Arbar combjába éles fájdalom hasított. Hangosan felordított és arca torz grimaszba fordult, de kezében a kard azonnal lecsapott támadója koponyájára. Egyik karjával a druida hóna alá nyúlt, és az ernyedt testet maga után vonszolva bicegett vissza a templom felé. A sötétben nem láthatta, hogyan érte el a vég Polkot, a város jegyzőjét, akinek feltörő halálsikolya csak hosszú másodpercek után csendesedett véres hörgésbe. -Siess Arbar! - hallatszott a templomból Evelyn riadt hangja. A barbár összeszorított fogakkal küzködte végig a maradék pár métert, majd felvonszolta magát és Iwert a lépcsőkön, és hangos puffanással bezuhant a templomba. Evelyn abban a pillanatban becsapta a nehéz ajtószárnyakat, hátra ugrott tőle, és Agousra pillantott. A mágus jobb tenyerét az ajtó felé fordította, amin bonyolult rúnák izzottak fel, lilás színű derengéssel. A kapukon karmok tucatjai kapartak elszánt hévvel, de a varázslat kitartott. -Védőrúnák? Egy perc alatt megcsináltad? Szép! - mondta elismerően a földről feltápászkodó barbár, és hátba veregette a mágust. -Iwer? Nincs jó bőrben. -Pár perc és rendbe jön, ne aggódj. -Azért Iwer sem a régi már... -Ne viccelj Arbar, egymaga földre terített vagy harminc ködszellemet, elvárnád hogy itt nevetgéljen velünk? Emlékszel Tregierre meg arra a tenkelláriai bandára? Öt ilyen lidérc úgy kapta szét őket, hogy mozdulni sem volt idejük. -Höhöhö, azok meg is érdemelték. - harsogta a barbár, miközben egy ronggyal az utolsó fekete vércseppet is letisztogatta pallosának pengéjéről. -A lábad? - kérdezte a mágus, észrevéve a társa combjából előbuggyanó vérpatakot. -Eggyel nő a sebhelygyűjteményem, oda se neki. Miközben a hősök csevegtek, Evelyn egy padon ült, karját mellei előtt szorosan összefonva, előre-hátra dülöngélve. Szemeiben könny táncolt, lélegzetvételének szuszogó hangja visszhangot vetett a rúnák lila fényében derengő, sötét falakon. A Hősökkel ellentétben az ő edzetlen lelkét a végsőkig megterhelték az alig pár percig tartó küzdelem képei, lelki szemei előtt csak a ködszellemek démoni ábrázatát látta, fülében túlvilági sikolyuk hangja égett. -És most mi lesz, Agous? - hallatszott Arbar hangja. -Itt várjuk meg, hogy felkeljen a Nap, vagy csinálunk valamit? -A rúnák kitartanak, túlvilági lény ide biztos nem tud betörni. -Biztos? -Mint a halál - húzta magabiztos mosolyra ajkait a mágus, majd tekintete Evelynre esett. Egy pillanatra mind elhallgattak. A csendet üvegcsörömpölés éktelen ricsaja törte meg. A templom kupolájából milliónyi üvegszilánk hullott alá, és csilingelve a fekete-fehér márványpadlózatra zuhant. Az ájult Iweren kívül mindenki a felkapta a fejét, Arbar maga mögé rántotta Evelynt, majd mellkasa elé emelte fegyverét. Agous szeme ismét vörös lángot vetett, kezében mágikus tűz lobbant fel. A magasból egyszerre magatehetetlen test zuhant alá, majd élettelenül elterült a padlón. Őt kecses mozdulattal egy fekete bőrruhát viselő lány követte, aki feszes szaltó után a talpára érkezve ért nesztelenül földet, majd felegyenesedett, és a társaság felé nézett. -Más utat nem találtam. -Sassin az Isten áldjon meg, a frászt hoztad ránk! - kiáltott felé jó kedélyűen Arbar, és visszatette fegyverét a hátán lévő bőrtokba . -Sajnálom. Sőt, sajnálatom jeléül had adjak nektek egy kis ajándékot. Nézzétek, kit találtam a sikátorban... - Arbar és a mágus közelebb léptek, és a besütő Hold fényénél szemügyre vették a márványon eszméletét vesztetten heverő, fekete ruhás asszonyt. Arbar arcára a már jól ismert, őszinte mosoly ült ki. -Nicsak, Istery. Hol hagytad az egyszarvúdat? |
Kísérleti könyv - Tervezés topik
| 2010-11-29 23:18.56 |
| Pötyögöm a harcot a templom körül. |
| 2010-11-29 20:27.26 |
| Egyszer csak hazajön, kitartás :)
Ne félj, nem áll szándékomban bántani Sassint, sőt! :) |
Irvin Kershner - Vélemények
| 2010-11-29 20:25.13 |
| Rajongásig imádom az 5. StarWars filmet, úgyhogy egészen biztos hogy .nem. hagyom ki :) |
Kísérleti könyv - Tervezés topik
| 2010-11-29 20:21.10 |
| Természetesen csak utánad, Z :) |
| 2010-11-29 20:20.14 |
| Látom elszabadítottad a poklot :))
Preadwellt akkor békén hagyjuk! Én Sassinnal foglalkoznék kicsit, ma este még posztolnék egyet (a Barca-Real meccs után, éjfél körül.) |
Jean-Claude Van Damme - Vélemények
| 2010-11-29 20:07.46 |
| (Van Damme egy ember) |
Kísérleti könyv - Tervezés topik
| 2010-11-29 20:06.43 |
| Eddig emberek, de hogy mikor egészülnek ki másokkal, vagy ki mikor mivé hogyan és miért alakul át, azt nem tudom :) |
| 2010-11-29 19:50.17 |
| Egy fegyvert írtam eddig le, Sassin rövidkardjait (meg a ruhát), ott valahogy be kellett küldeni a sikátorba szerencsétlent, nem lehetett fegyvertelen :') De hogy Iwer mitől lesz druida, Agous milyen mágiához ért, vagy hogy a harcosok mitől lesznek tökösek... passz :))
A nevek amúgy - hogy lehessen mihez kötni és könnyebb legyen megjegyezni - így jöttek: Sassin = (A)sassin (bérgyilkos) Arbar = (B)arbar (barbár) Iwer = (V)iwer (látó) Agous = (M)agous (mágus, csak "o"-val tökösebb) Amily = (F)amily (család) |
Eredet - Vélemények
| 2010-11-29 19:32.43 |
| O_O
Ne ijessz meg Birka, utoljára egy bizonyos Vajó Péter mondott hasonlókat! :D |
| 2010-11-29 19:28.50 |
| Persze most meg ártatlan vagy mint a ma született bárány, hm? :)) |
Kísérleti könyv - Tervezés topik
| 2010-11-29 19:24.11 |
| Nincs a fejemben semmi szilárd, nagyon tetszik ez a rendszer, hogy folyamatosan változik a koncepció :) Egy olyan fejezetet írtam csak, aminek kihatása lehet a cselekmény szerkezetére, amiben Lora Evelyn ( :)) ) eredetét írtam le.
Z feladta a leckét amúgy a "HALOTT VOLTÁL!" befejezéssel, ott kellett agyalni, hogyan lehet összeszedni mindent egy vonalba :))) Az egyszarvú és a wartoni feketeruhás nő így is kimaradt sajnos, azt is csak utólag vettem észre :( |
| 2010-11-29 19:08.25 |
| Ohbakkertényleg :DD |
| 2010-11-29 19:04.59 |
| Köszönöm szépen Z, örülök hogy tetszik, nagyon jól esik! :)
Várjuk a következő fejezetet, öröm őket olvasni! :) |
| 2010-11-29 19:03.10 |
| http://www.filmkatalogus.hu/forum-32845
Erről van szó, fórumozók könyvet írogatnak :) |
| 2010-11-29 19:01.02 |
| Tökjó ötlet volt elindítani a projectet, köszönjük a lehetőséget! ^^
Igen amiket írtál (szemszín, lánynév) később én is észrevettem, tényleg figyelmetlen voltam. Sajnos akkor már posztoltam a fejezetet. Figyelni fogok! :) |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu