Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
A fiú - HBO3, 07:40 |
Ezüst harangok - Film4, 08:00 |
Karácsony Evergreenben: Levelek a Mikulásnak - Izaura TV, 08:20 |
Abigél - DUNA TV, 08:55 |
Az apa - RTL Három, 08:55 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
John Lynch (63) |
Gryllus Dorka (52) |
Jared Leto (53) |
Temuera Morrison (64) |
Kit Harington (38) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
2022-es választás |
Mit hallgatsz most? |
A kék róka (1920) - Vélemények |
Filmkeresés rövid tartalom alapján |
Jákob rabbi kalandjai - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Betlehemi csoda |
Sinqua Walls |
2010-11-28 15:13.55 |
Olvastam a fejezeteidet, azután kezdtem fogalmazni a következőt, hozzákötöttem a tiédhez :) Ilyen hardcore, direkt fantasy-t sosem írtam még, egész jópofa dolog :) |
2010-11-28 15:09.28 |
A csapat összerezzent, és mozdulatlanságba dermedve fülelte a csillagtalan éjszaka alatt egyszerre fenyegetővé váló várost. Szemükben mozdulni látszottak az árnyékok, hirtelen minden apró neszt démonok hörgésének hallottak. Preadwell teste láthatóan remegett, kezével csuhája szélét markolászta.
-Ez mi volt? - nyögte suttogva. Válaszul Arbar odanyúlt, és pisszegő hangot hallatva befogta a pap száját, szemét végig a velük szemközt futó sötét sikátor bejáratán tartva. Sassin Iwer tekintetét kereste, aki a néma kérdésre néma bólintással felelt. A lány ekkor pár lépéssel a szűk utcácska felé lépett. Karcsú testére feszülő bőrruhája nyaktájékon varázsütésre megnyúlt, és szűk csuhaként a fejére borult, eltakarva egész arcát. Két kezében fekete füstoszlop kezdett kirajzolódni, majd lassan két rövidkard alakját vette fel. Egy pillanat sem telt bele, és a kavargó füst ébenfekete pengéjű fegyvereként simult Sassin kezébe. A lány még egyszer hátrapillantott, majd hagyta, hogy a ruha, minthacsak eleven élőlény lenne, eltakarja hóllószín szemét is. Fegyvereit maga elé emelte, és ruganyos, nesztelen léptekkel eltűnt a sikátor sötétjében. -Mennünk kell tovább - sürgette a társaságot Agous. -Nem... nem kéne segítenünk a lánynak? - kérdezte erőtlenül Polk, a falu jegyzője. Arbar száját öblös hangú, visszafogott kuncogás hagyta el. -Sassin miatt ne aggódj, - válaszolta Iwer - Agousnak pedig igaza van, nem maradhatunk az utcán. -Érzem a sötétség szagát - fintorodott el Agous, majd átkarolta Evelyn hátát, és a templom felé vette az irányt. A társaság további kérdések nélkül követte őket. |
2010-11-28 14:43.38 |
Ejj, túl gyorsan? Úgy érted, álljunk le vele kicsit? Én most is pötyögök éppen egy fejezetet. |
2010-11-28 14:42.45 |
A videót nem néztem végig, de nem is arról beszéltem, hanem a fórumos bejegyzéseidről. Mindegy, eddig is elvoltunk egymást mellett, én legalábbis továbbra sem fogom keresni a párbeszédet, jobb lesz úgy mindenkinek. Kicsit kibuktam az előbb, kezeljük átmeneti elmezavarnak. |
2010-11-28 14:27.24 |
Huapám, Jason13 tizennégyévesen klasszisokkal értelmesebb gondolatokat ír le... |
2010-11-28 14:25.06 |
Hát ez elszomorító 0.o |
2010-11-28 14:21.55 |
Őőő... oké... őőő... ezen a videón Floor beszél? Őőő... na megvan a mai nap legnagyobb döbbenete... szóval, én azt hittem max 13éves. |
2010-11-28 13:58.55 |
http://www.youtube.com/watch?v=0gOKT5KHsuI |
2010-11-28 13:57.42 |
Jajj. |
2010-11-28 13:44.24 |
Ha mondjuk húsz év múlva is mindenki pontosan tudni fogja miről beszél valaki, ha azt mondja "na és a Kaptár?", és nem a méhekről kezdenek el társalogni utána, akkor igazad lesz. Szerintem ezzzz nem túl valószínű hogy így alakul, de ezt az idő dönti el :) |
2010-11-28 13:42.55 |
jesszusom, commodore64 :))) Na az sem tegnap volt. |
2010-11-28 13:41.37 |
A grafika, ötlet, kidolgozottság, hangulat, profizmus miatt mondtam más kategóriának :) Kétszer végigjátszottam, a második részt (Modern Warfare2)-t meg vagy ötször :) Az első is jó volt, probléma, hogy a 2vel találkoztam először, és ahhoz képest kicsit visszafogottabb volt. Kétszer azt is végigvittem azért :) |
2010-11-28 13:39.40 |
Ne keverjük össze a blockbuster és a kultfilm fogalmakat... attól még, hogy egy filmet széthájpolnak és nagy bevételt hoz, még nem lesz kultfilm. A StarWars, Mátrix, Gyűrűk Ura, Szárnyas fejvadász stb, amik évtizedek óta nem vesztenek a népszerűségükből azért más kategóriát képeznek, mint egy Kaptár. |
2010-11-28 13:36.01 |
De az meg hülyén hangzik :)
Mondjam inkább, hogy "földi megtestesülése"? Az avatár velősebb szó :) |
2010-11-28 13:11.51 |
Külön kategória az a játék, az első két részével együtt :) |
2010-11-28 13:09.38 |
:DD |
2010-11-28 11:46.15 |
A hívek álmos lassúsággal szállingóztak a város templomába, tisztára suvickolt cipőik kopogása monoton ritmust adott az orgonaillatú délelőttnek. Aki csak Gjorik kocsmájának külvárosi utcáit látta, könnyen másik városnak mondhatta volna a templom környékét. Az eső mosta földút helyett a népek itt szépen metszett macskaköveken lépkedhettek, melyet ütött-kopott viskók helyett díszes kőházak kereteztek. A gazdagságot látva hihetetlennek tetszene, hogy alig pár perc sétára innen lepusztult falusi környezet fogadja az arra tévedőket.
A templom kapujában a kövér Preadwell atya köszöntötte a belépő híveket. Koszos csuháját ünnepi talárra cserélte, ritkuló, őszes haja most rendezetten keretezte kerekded arcát. Húsos ajkait széles mosolyra húzva biccentett az őt üdvözlők felé, de szemében számító és gonosz csillogás szikrázott, mint akinek lelkéből sötét titok készül előpattanni. A templomot díszes épületnek tervezték a mesterek, de az idő múlása és a karbantartás hiánya lassan kezdte az enyészet apró jeleivel pöttyözni a magas, fehér falakat. A freskók és a világos üvegdarabokból megalkotott mozaikablakok mind Uw'Ethanar igazságosságát hirdették, az oltár körül fehérarannyal ékesített szent szobrok mitológiai személyek hőstetteit üzenték a közösségnek. A fekete és fehér kockás márványpadlót a nyáj léptei fényesre koptatták, szinte látni lehetett benne a templom kupolájának tükörképét. Miután a hívek helyet foglaltak az éjfekete padokon, Preadwell tiszteletes jelentőségteljes, kapkodó léptekkel, duzzadt orrát magasba emelve végighaladt közöttük. Fellépett az oltárhoz, teátrális mozdulatokkal és rutinos szavakkal tiszteletet fogadott istenének, majd sunyi mosollyal az arcán a nyája felé fordult. -Híveim! - csendült ájtatos hangja az összerezzenő tömeg felé. - Bár a helyemben lennétek, és tudnátok, milyen nehéz most nekem előttetek állni! - Szavaiban itt pár pillanatnyi hatásszünetet tartott, majd patetikus hangon folytatta. - Híveim... szívem tiszta szeretete megakadályoz abban, hogy eltitkoljam előletek a szörnyű igazságot, ami ma hajnalban, alig pár órával ezelőtt jutott el hozzám. Lelkem remeg, szemembe könny szökik, mert megmentőink, kiket az isteni Uw'Ethanar nagylelkű ajándékaként üdvözöltünk városunkban a vésznek sötét óráiban... BIZONY ÁDÁZ MÓDON MOST AZ ÉLETÜNKRE TÖRNEK! - a visszhangzó termet egy csapásra zavarodott hívek hol hitetlenkedő, hol felháborodottságtól ingerült moraja töltötte be. Preadwell pár másodpercig hagyta, hogy hívein úrrá legyenek érzelmeik, majd emelt hangon folytatta beszédét. - Ahogy mondom, úgy igaz! A Hősök megirigyelték Uw'Ethanar szent egyházának hatalmát, és szövetséget kötöttek Warrick gonosz lelkével! Hatalomvágyuk nem ismer határokat! Még ősi ellenségükkel, a gonosz Warrick-kal is hajlandóak lepaktálni! - a hívek értetlen moraja szélvész szerű tombolássá erősödött, arcukon a rettegés és a gyűlölet vetett árnyékot. Sokan felkeltek székükről, és a pap felé emelve remegő kezüket kérdéseket próbáltak feltenni, de a hangzavar elnyelte szavaikat. A káosz kavargását a templomajtó kicsapódásának mély dörrenése szakította félbe. A tömeg, mintha parancsra tenné, egy pillanat alatt elhallgatott, és hátrafordult a vasalt tölgyfaajtó felé, amin Dann, a parasztlegény támolygott be. Erősen zihált, homlokát verejték áztatta, szemében kétségbeesett rémület remegett. -Norton gazda... Norton gazda... - habogta. -Mondd, fiam, mi rémített így meg? - kérdezte színpadiasan Preawell tiszteletes. Dann nyelt egyet, fejét lehajtotta, vastag szálú, fekete haja egy pillanatra eltakarta arcát. Mikor újra felemelte fejét, egyenesen Preaqwell szemébe nézett. -Norton gazda... démonok támadtak Norton gazdára, és... és megölték szerencsétlent! |
2010-11-28 09:54.52 |
A black ops...... jó :) |
2010-11-28 00:11.41 |
-Van cigije?
-Nem akar leszokni? Jobban járnánk mindketten... :))) |
2010-11-28 00:10.48 |
A rozsomák a kevés vérszomjas állatok egyike, ami nem csak élelemszerzésért gyilkol, hanem csak a móka kedvéért is :) És tényleg van feljegyzés arról, hogy szétkapott már pár macit (magasról ugrik a hátára és elkezdi marcangolni).
A rozsomák amúgy pont a képregény miatt lett ismertebb állat Magyarországon, előtte nemnagyon tudta a nép, mi az. Én úgy tudom, emiatt az ismeretlenség miatt kapta a Farkas nevet, mert azt ugye mindenki vágta, hogy micsoda. Aztán szépen lassan elterjedt a rozsomák is, de addigra már régóta Farkas volt a neve, és nem akartak változtatni rajta. Há' kb ennyi :) |
2010-11-27 23:57.33 |
Az öröm néhány perce után Evelyn úgy érezte, képtelen tovább a szobában maradni. A Hősök, apja és Roderick kitámogatták a szobából, majd ki a kocsmából. Hűvös hajnal fogadta őket, az eget már rózsaszínre festette a felkelő Nap, de még minden nyirkosan csillogott a harmattól. A levegő metsző, hideg frissességgel ölelte körül a társaságot, ahogy végigsétáltak a szekérnyomos főúton. A város határához érve találtak néhány padot, kör alakban elrendezve, melyekre letelepedve Evelyn Iwer szemébe nézve feltette a kérdést:
-Mi ez az egész? Iwer Agous-ra pillantott, aki tekintetét a földre szegezve szótlanul ült a padon, barna csuháját fázósan maga köré húzva. -Mit jelent az, hogy... halott voltam? - kérdezte újra Evelyn, ezúttal határozottabb hangon. A druida az ég felé pillantott, behunyta a szemét. -Reméltem, hogy soha nem kell majd hallanod ezt a történetet - sóhajtotta, majd végre mégis Evelynre emelte tekintetét. - De muszáj. Szükségünk van rád, de úgy nem tudsz segíteni, ha nem mondom el. Evelyn kérdések nélkül, tekintetét a vele szemben lévő pad sarkára szegezve hallgatta végig Iwer szavait. Tizenhét évvel korábban édesanyja belehalt a szülésbe. Gjorik, aki az életénél is jobban szerette az asszonyt, szinte beleőrült a fájdalomba, és elhatározta, bármit megtesz, hogy visszaszerezze őt. Az újszülött csecsemővel a karjaiban felkereste Warrick-ot, a nekromatát, aki mágiájának erejét a halottakból nyerte, és felajánlotta neki a csecsemőt, ha visszahozza az élők közé elhunyt feleségét. Warrick, koponyaszerű arcán kéjes mosollyal, beleegyezett a paktumba. A szertartás kegyetlensége elborzasztotta Gjorikot, akinek végig kellett néznie pár napos lányának feláldozását. De a varázslat sikeresnek bizonyult. Ahogy a csecsemő lelke a Pokolba száműzetett, édesanyja, Amily feltámadt. Gjorik azt hazudta neki, hogy a gyermek halva született, és arra kérte Amilyt, ne faggassa a történtekről - de Amily anyai szíve érezte, hogy tragédia történt. Évekig könyörgött könnyekkel lángoló szemekkel Gjoriknak, hogy árulja el mi történt, míg végül megtört. Gjorik hosszan beszélt, Amily pedig egy szó nélkül hallgatta. Nincsenek szavak, amik leírhatnák egy anya fájdalmát, aki gyermekének lelkét a Pokolban tudja... szótlan gyűlölettel meredt hát férjére, majd könnyek nélkül zokogva elrohant a házból - egyenesen Warrick-hoz. A nekromata furcsa módon mintha már várt volna rá. Végighallgatta Amilyt, aki azt kérte tőle, tegye meg nem történtté a varázslatot. Saját lelkét ajánlotta a Pokolnak a gyermekért cserébe, de Warrick gonosz mosollyal elutasította. "Kérésed teljesíthető, asszony, de a lelkednél többre van szükségem a szolgálataimért cserébe" Megkapsz tőlem bármit, amit csak szeretnél". Warrick torkából sátáni kacaj dörrent elő. "Azt akarom, hogy vállald: helyettem TE leszel a felelős a világod pusztulásáért, a Pokolban pedig engem fogsz szolgálni!" Amily néma bólintással... elfogadta a feltételeket. Warrick újabb gonosz szertartást hajtott végre. Amily lüktető szívének egy darabkáját magához vette, a gyermeket pedig kiszabadította a Pokol fogságából. "Térj haza, ivadékod otthon vár rád". Ezután a városban elszabadult a pokol. Démonok, szörnyek, a legkülönfélébb rettenetek szabadultak a világra Warrick hatalmából, akik szabadon mészárolták az embereket - a felelősség pedig a paktum szerint Warrick helyett Amilyt terhelte. De sose bízz egy nekromata szavában. Evelyn valóban visszatért a Pokolból, de az ott eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul. Evelyn, az ötéves kislány megtestesült démonként pusztított Warrick többi szörnyével együtt. Ekkor érkezett a városba a Hősök csoportja, akik embertelen küzdelem árán visszaszorították a sátáni teremtményeket, és utolsó erejükkel magát Warricket is száműzték az emberek világáról. Gjorik és Amily felkeresték a győzedelmes Hősöket, és könyörögtek nekik, mentsék meg a lányukat az őt uraló démontól. Agous és Iwer közös ereje elegendőnek bizonyult Evelyn démonának bebörtönzésére - a lány lelkének fenevad része így visszakerült a Pokolra, Evelyn pedig - emlékek nélkül - emberi kislányként élte tovább az életét. -Ami a te emlékeidben avar égetés egy őszi délutánon, az valójában a szertartás, amit Agous-szal folytattunk le, hogy száműzzük belőled a démont - ért a történet végére Iwer. - Akkor születtél meg másodszor emberként, azon az őszi délutánon. Édesanyád tudta, a varázslat kétesélyes, a siker nem volt garantált. De Uw'Ethanar velünk volt. Evelyn továbbra is a padsarkot bámulta, arcára nem ültek ki érzelmek, senki sem tudta, mit rejt a hűvös külső. -Eddig hallgattál minderről. Miért nem tartottad tovább magadban? - szólalt meg végül, rekedt hangon, immár könnybe lábadt szemét Iwer-re vetve. A druida zavart, segítségkérő pillantást vetett a többi Hősre, de azok némaságba burkolóztak. Erőt vett hát magán, és folytatta. -Warrick nem halt meg, a lelke a Pokol létsíkján tovább él, és a visszatérését tervezi. -És nincs egyedül... - mormogta szinte magának Agous, arcát a tenyerébe rejtve. -Valóban. - folytatta Iwer - Evelyn... Nem tudom hogy kéne... elmondanom... kövek szívemen a szavak... - tekintete ismét a Hősökre vetült, tőlük várva segítséget, majd mély levegőt vett, és határozott hangon folytatta. - Evelyn, Warrick sötét lelke a Pokolban szövetségre lépett a démonoddal, és édesanyád elkárhozott lelke is csak őt erősíti. A paktum nyomán ezrek halála szárad a lelkén, így halála után elkárhozott és a Pokolra került, ahol most Warrickot szolgálja. |
2010-11-27 23:02.14 |
Evelyn kővé dermedt. A druida szavai lelke legmélyéig hatoltak - hiába tűnt őrültségnek, valahogy tudta, hogy amit hallott, az igazság. Szívét sziklának érezte, ereiben mintha megfagyott volna a vér. Mozdulni próbált, de teste nem engedelmeskedett a bágyadt parancsnak, csak feküdt mozdulatlanul, a világra süket fülekkel, gondolkodásra képtelenül - aztán egy álmos hullám mosta végig a külvilágot, majd eltűnt minden, mint homokba olvadt lábnyom a tenger csókja nyomán.
Egy perc, vagy egy örökkévalóság? Evelyn saját tudatának sötét csapdájában lebegett, ezüstfényből kovácsolt hideg bilincsek között. Körülnézett, de csak az ébenszín végtelent látta maga körül. "Meghaltam hát?" Mintha csak gondolata hívta volna életre, a távolban ekkor apró, vörösen izzó pont jelent meg, Evelyn körül pedig émelyítő sebességgel kezdett forogni a Semmi. A vörös izzás ekkor ellenállhatatlanul megindult felé... Az űrt félkegyelműek rettegésének üvöltése töltötte be, Evelyn szíve a torkában dobgott, béklyói közt teste megfeszült, torkából kétségbeesett sikoly robbant elő, szemeit irdatlan erő szaggatta szét. Ahogy a vörös izzás közeledett, a kín és a rettegés démonai egyre elviselhetetlenebbül kínozták. A karmazsinvörös folt pedig megállíthatatlanul száguldott felé, mígnem végül teljesen kitöltötte Evelyn látókörét. A lány feje remegett, szeme előtt a kép összemosódott, de mintha még látta volna, hogy a vörös izzás középen szétnyílni látszott, a nyíláson pedig a Pokol tüzének forrósága ömlött felé. Majd minden egy szemvillanás alatt véget ért, Evelyn pedig, mintha víz alól bukkanna hosszú percek után a felszínre, tüdőt szaggató zihálással felült az ágyában, hogy ugyanazzal a lendülettel vissza is hulljon izzadtságtól nedves párnái közé. Szemét lecsukva tartva kapkodta a levegőt, keze a mellkasát szorongatta, amiről mintha mázsás kőszikla gördült volna le, kínos lassúsággal. Amikor kicsit megnyugodott, kinyitotta a szemét. Ugyanabban a kis szobában volt, amit most tömjén és kénszag súlyos illata, és mécstüzek fényeinek tucatjai lengtek be. Agous és Iwer állt mellette, csapzott hajjal, beesett szemekkel - arcukon megkönnyebbült mosoly, tekintetükben együttérzés. -Sikerült... - sóhajtotta a világba Agous. A kis szoba ajtaja ekkora kicsapódott, rajta apja és Roderick rontott be, majd kicsit később belépett Sassin és Arbar is. -Sikerül! - szakadt ki Roderickből, aki odaszaladt Evelynhez, és szorosan átölelte. |
2010-11-27 20:05.06 |
GYÁÁÁÁÁÁ, hát erre már szavak sincsenek :DDD Peti MINDIG képes magát alulmúlni, amikor azt hiszed, hogy leásott már a Mariana árok mélyére, még mindig van hová lejjebb menni!
X-men kezdetek: Farkas - vélemények 963. Vajó Peti (2010-11-27 17:21.52) A filmek osztályzása nem az én műfajom.Én inkább csak a filmek teljes egészét szeretném megvizsgálni a saját ismereteim alapján. Mutánsok még ma is vannak? Kik ezek a mutánsok? Egyáltalán mit jelent maga a mutáns kifejezés? Ezt valahogy nem értem. A mutáns kifejezés nagyon elvont fogalom. REAKCIÓ: 964. Ostobatuk (2010-11-27 19:54.06) - (válasz Vajó Peti 963. hozzászólására) Bizony, hogy vannak, egyikük a tükörből mosolyog vissza rád. Különleges képességei: őrületbe kergetés, tudathasadás tökéletes imitálása. Erre Peti: 965. Vajó Peti (2010-11-27 20:00.33) - (válasz Ostobatuk 964. hozzászólására) Igen.Ez való igaz. A Sziklák szeme2 film kapcsán én felvetettem neked még a genetikai mutáció kérdését is. A nukleáris kísérletek okozta veszélyeket. Erről esetleg tudsz valami érdekes dolgot mondani? Peti egy nukleáris kísérletből született mutáns, jessssz! |
2010-11-27 19:35.20 |
Roderick egy tétova lépéssel átlépte a küszöböt, szája félig nyitva, lélegzete elakadt, arcát élettelen maszkká változtatta a döbbenet és az értetlenség. Kedvese fátyolos tekintettel feküdt az ágyon, leendő apósa földön fekvő testét görcs rángatta, a falu egyik Hőse, Agous pedig fenyegető pillantással állt a kialakult káosz közepén.
-Én hallottam, hogy... - kezdte volna dadogva, de a háta mögött ekkor megjelenő három másik Hős félbeszakította. -Nem ezt beszéltük meg, Agous - csendült fel határozott hangon Sassin, a fekete szemű és fekete hajú lány, kinek testére szűk, szintén hollószín bőrruha feszült - Úgy volt, hogy együtt kérdezzük ki őket. -Ne oktass ki engem te lány! - válaszolta állát megemelve a mágus, de Sassin nem hagyta, hogy befejezze mondandóját. -Iwer látomása szerint ezek az emberek a szövetségeseink, NEM az ellenségeink, és te mégis rájuk támadsz, a beleegyezésünk nélkül?! -Nem támadtam rájuk, ostoba nőszemély, de ha rajtatok múlik, tízszer is eltűnik a Hold, mire tettre határozzuk magunkat! - ingerült beszélgetésüket Iwer szakította félbe, aki egy hang nélkül, kecsesen odalépett Evelyn ágyához, a homlokára helyezte a kezét, majd hátra tekintett negyedik társukra . Arbar, az izomkolosszus, kezét a kardján nyugtatva állt az ajtóban, és egy bólintással jelezte, biztonságuk miatt nem kell aggódniuk - a szobába senki oda nem illő személy nem fog belépni. Iwer, a fiatal druida, ekkor szólította csak meg Evelyn-t. |
2010-11-27 17:37.04 |
1655. Miss bambi (2010-11-20 13:49.47)
Szerintem ebben a topicban Vajó Pittike rekordot fog dönteni.:D Bambi, a látnok :)) |
2010-11-27 17:01.43 |
Gondolatai szédítően kavarogni kezdtek. Képek villantak fel, csak rögtön utána el is tűnjenek. Ismerős és ismeretlen arcok villantak a tudatába, hangok és érzések örvénye kavargott a lelkében, majd egy ostorcsapás szerű pillanatban minden megdermedt, és elméjében csak a csuhás kék szempárját látta. "Emlékezz!"
Lelki szemei előtt hirtelen felsejlettek gyerekkorának képei. Újra ötéves volt, világoskék ruhában, mezítláb sétált a házuk tornácán. Ősz volt, a Nap vérvörös falevelek között sütött kis faházra. Csend honolt a világon, már-már természetellenes csend - csak a talpacskái alatt megnyikorgó öreg falécek hangja hallatszott, és egy máglya távoli ropogása. Édesapja párszáz méternyire tőle avart égetett, a levegő kékes füsttől és tölgyillattól volt terhes. A tűz mellett édesanyját pillantotta meg, aki a földön térdelt, arcát a kezeibe temetve sírt. A vízió itt hirtelen félbeszakadt, mielőtt a lány megérthette volna a jelentését. Ismét a kocsmában találta magát a Hősök asztala mellett. Lábából elszállt minden erő, mintha láthatatlan kezek rántották volna ki testéből az izmokat, majd alig hallható, rövid sikoly hagyta el ajkait, szemeit szorosan összeszorította, és a földre zuhant. Mikor magához tért, a kocsma hátsó szobájában találta magát, dohszagú ágyon fekve. Először édesapja arcát vette észre, homályosan, ahogy fölé hajol. -Apa? -Na, csakhogy. -Nem lesz semmi baja a lánynak, nyugodj meg, Gjork - válaszolta a lány helyett a csuklyás Hős, aki most lépett elő a szoba sötét sarkából. -Elnézést kell kérnem - válaszolta bűnbánó, de határozott hangon - sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas arra, amit tettem. De jó okom volt rá. Evelyn még nem tért teljesen magához, így apja reagált helyette. Felkelt lánya mellől, és ingerült pillantást vetett a Hős felé. |
2010-11-27 16:05.35 |
Ejj =/
Nagy bőcsessé by Roxette: "Listen to your heart..." |
2010-11-27 15:58.27 |
(30éves) |
2010-11-27 15:57.30 |
Mi szól ellene és mellette? |
2010-11-27 15:57.01 |
Hm, akkor lehet inkább meghagyom Petit forrásnak a doktorira :DD |