10ből 8 pont nálam.
Az emberi dolgok miatt tetszett leginkább.
Romantikus hangulatú volt a főhős városa a lerohanás előtt, ilyesminek képzel az ember egy jól működő közösséget. Ezután kellően kiborító hatású volt a lerohanás és a pusztulás. Borzasztó erőszakos volt, brutálisan naturalista, ami engem gyakran zavar a "művészfilmekben" - itt nem akadtam ki, mert nem volt öncélú, vagy direktben undorkeltő, csak egy filmnyelvi fogás, hogy azonosulni tudjon a néző a leigázottakkal.
Ami igazán tetszett, az a főhős viszonya a családjával. A legnagyobb tragédiában pontosan tudta, mi számára a legfontosabb, és mindent el is követett azért, hogy megmentse őket. Örültem hogy sikerült :) És ez a fő motívum meg is maradt emberünkben a film legutolsó percéig - mindent azért tett, hogy a családját biztonságban tudhassa. Ez őszinte és letisztult értékrendre, szép etikára vall, ami nekem nagyon tetszett. Egy "politikailag korrekt és mindent lekommunikáló meg satöbbi satöbbi" világban, amiben most élünk, kellemes dolog ilyen tiszta dolgot nézni. Jó volt látni, ahogy a főhős ráébred, ereje is van rá, hogy megvédje a szeretteit. Kézenfekvő de hatásos megoldás volt a párhuzamos montázs, egyik oldalon a küszködő családapa, másik oldalon a terhes feleség és a kisgyerek, szerintem legbelül mindenki ujjongott, mikor megmenekültek.
A befejezéssel kapcsolatban vannak kettős érzéseim. Egyfelől katartikus volt, ahogy csak érzékeltette a rendező: a személyes harcok és tragédiák valójában a semmiért történtek, hiszen sejthetjük, mi történt a családdal a közeljövőben. Ez önmagában egy szörnyű gondolat, de az egész film láttán az emberben (legalábbis bennem) az fogalmazódott meg, hogy hozzon bármit is a jövő, mindig harcolni kell azokért a dolgokért, amik értékesek.
Másfelől fura volt (főleg Mel Gibson-tól) hogy olyan hangsúlyosan bemutatta a keresztet, mint keresztény alapmotívumot, a rájuk törő gyarmatosítóknál. Ezzel kapott egy egyházkritikai jelleget az egész film, amire szerintem nem volt sok szükség, legalábbis a film cselekményéből - ami inkább általános emberi-etikai értékekről szólt szerintem - ez nem következett. Én keresztény vagyok de egyáltalán nem egyház-párti, így annyira nem zavart, viszont sokaknak lehet mellbevágó élmény volt. (Hogy szükséges-e? Fene tudja. Egyfelől igen, mert nem lehet elégszer bocsánatot kérni a történtekért, másfelől kevésbé, mert az egyház már többször bocsánatot kért a történelmi bűneikért, többek közt ezért is, így ENNEK a filmnek nem volt feltétlenül "küldetése" ez a befejezés, ami csavart egyet az eredeti történeten.)
Más oldalról megközelítve, nekem tetszett a kultúra bemutatása is. Elolvastam amiket írtatok, hogy csúsztatás van a dologban, és hogy ÍGY valójában sosem történhetett meg ez az egész - de szerintem lehetett egy kor, amikor ez a kultúra 1/1 így nézett ki, még ha a törzsnevek mások is voltak. Egy biztos, a film atmoszférája engem elvarázsolt, és ez mindig pozitívum.
Összességében: nekem tetszett :)
|