A Jégkorszak egy ízig-vérig amerikai stílusú animációs film, hiszen a poénok, így a sztori gerincét a buddy movie kategóriájú humorizálás, komikum és karakterek adják, annál amerikaibb műfaj meg nem sok van. Pont ebben a faktorban viszont engem annyira nem nyűgözött le a film. Voltak jól eltalált poénok, de összességében nem nevezném lehengerlőnek, nem volt túl eredeti. Az a baj, hogy a vicces szituációk nagyja ismerős volt már valahonnan. Persze ezzel együtt is egy kellemes szórakozás lehet ez a mozi.
Az animációs filmek alapkövetelménye a tanító jellegű szál, ami valamilyen erkölcsi problémát jár körbe, és fel tud mutatni egy jó példát. Számomra általában ez jelenti a rizikófaktort, hiszen sok esetben ezt nem veszik elég komolyan, könnyen át lehet csúszni a rossz ízlésbe, nyálba, giccsbe, vagy csak egyszerűen béna összhatás alakul ki, ami a célközönséget (a fiatal korosztályt) pont nem izgatja annyira. Ezért merik olykor félvállról venni az alkotók a filmjük ezen részét.
Viszont pont itt nyert meg engem ez az alkotás. Na nem az "egy falka vagyunk" jelmondatú szálra gondolok. Azzal sincs nagy baj, szépen vázolták fel, de egyszerűen túl direkt, túl egyértelmű. Felületes, ez így önmagában nem húzná fel a filmet az átlag animációk közül. Van viszont egy másik szál, ami valamivel rejtettebb. Ez pedig Manfred múltja és világnézete.
A magányos, de érző szívű mamut múltjának tragédiáján emelkedik fel azzal, hogy az embergyermeket visszaviszi családjához. Az az őszinte, egyszerű szeretet,amivel ez a karakter a világot nézi mindenképpen figyelemreméltó, az ő toleranciája és elfogadása tanulságos. Megbocsátásával felülemelkedett azokon az eseményeken, amik beárnyékolják múltját, nem esküdött bosszút az emberek ellen, és tudta szeretni azt a kisfiút, akinek az élete a kezében volt.
Ez a minden előítélettől mentes figura volt az, aki miatt különösen szerettem ezt a mozit, mert alapvetően rendben van a film minden téren, de miatta emlegetném én az animációs filmek felső kategóriájában.

A sötét lovag - Felemelkedés - Vélemények

2012-05-15 16:18.58

IMAX-ben akkor csak szinkronnal lesz? :(

A diktátor (2012) - Vélemények

2012-05-15 01:24.41

16. a premier napja!

2012-05-15 00:17.10

de hát ha sehol nem mutatják be, akkor kalózverzió sem nagyon létezhet ugyebár...

Sleeping Beauty - Vélemények

2012-05-14 13:34.42

de mondom, én erre az alvós marhaságra gondolok. persze, hogy vannak pedofilhálózatok, meg emberkereskedelem, de amiről még nem hallottam, az az, hogy így bealtatóznak valakit, aztán lehet nézni...

The Expendables 2. - A feláldozhatók 2. - Vélemények

2012-05-14 13:14.57

szégyeld magad!

Az elveszett frigyláda fosztogatói - Vélemények

2012-05-14 11:03.17

meghülyültek vagy énnemtudom xDDD

2012-05-14 01:47.45

na, az elsőmondatodatmost komolyan nem hiszem el. lehet, hogy már annyira megszoktad, hogy észre sem vetted, nem? :)

Biutiful - Vélemények

2012-05-13 22:09.23

Egy igazi, hamisítatlan hangulatú művészfilmet pakolt le elénk a Biutiful-lal Inárritu. Szerencsére még a befogadható fajtából van, bár hossza miatt nem árt kipihenten neki állni, és figyelni, nehogy elsikkadjanak azok az értékek, amiket a mozi közvetít.
Amit Javier Bardem művel, az valami fantasztikus, szinte egyedül van jelen a vásznon, nagyon mély, nagyon nyomasztó, nagyon életszagú a film, az ő játéka pedig tökéletesen alkalmazkodik mindehhez. Kivételesen őszinte hangot üt meg ez a mű, már-már fájdalmasan őszintét, és bár a kedvenceim közé nem emelkedett, kár lenne vitatni, hogy egy nem hétköznapi alkotásról van szó, ami nagyon fontos emberi dolgokról beszél, vannak érzelmi csúcspontok is, és bár egy nagyon egyedi, művészies filmnyelvet beszél, mégsem túl elvont, hanem befogadható, és ha odafigyelünk, szívünkbe zárható.

A diktátor (2012) - Vélemények

2012-05-13 21:39.00

az melyik galaxis lehet? :)

K-Pax - A belső bolygó - Vélemények

2012-05-13 21:30.17

Egy igazán komoly film ez. Jó ideje láttam már (sőt, azóta még egyszer), mégis nagyon nehéz róla írni. Van egy olyan jellegzetes meditációs, tanító jellegű hangulata. Nem a sztori maga a lényeg, az nem is olyan túl eredeti, hanem a mondanivalója, amit közöl. Nagyon szép és őszinte gondolatok vannak benne, bár időnként kicsit tényleg túl direkt, de mégis szép és áthatja a filmet egy megnyugtató, szívet melengető hangulat, amiért én személy szerint nagyon hálás vagyok, na meg azért a szeretetért, ami a mozi alapüzenete, és ami minden képkockáról sugárzik. Emiatt érzem azt, hogy bármikor elő tudnám venni, ha másért nem, csak hogy egy-egy jelenetet újra megnézzek.
Jeff Bridges tökéletes, mint minden filmjének, minden percében, a mozi igazi hőse viszont számomra ezúttal Kevin Spacey volt, akinek megjelenése, kisugárzása zseniálisan eltalált volt, annyira illet ő ide, hogy ha nem ismerném, mint színészt, azt mondanám, erre a szerepre lett kitalálva. Nagyon izgalmas képi világa van egyébként a filmnek, és a zenét külön elismerés illeti, sokat ad az atmoszférához ez a már-már földöntúli, megnyugtató kompozíció.
Nagyon nehéz értékelni, én azt mondom, mert lehetetlen nem észrevenni a hiányosságait, de mindemellett egy hihetetlenül kellemes, maradandó élményt tud adni. Nagyon érzékenyen nyúlt Iain Softley az egyébként nem valami eredeti alapanyagokhoz, és alkotott egy olyan lenyűgöző, magával ragadó összképet, ami amellett, hogy tanít, jó érzéssel tud eltölteni, és képes elvarázsolni. Ezért pedig érdemes filmeket nézni!

Pszichoszingli - Vélemények

2012-05-13 20:54.04

az írásom spoileres

2012-05-13 20:47.10

Jason Reitman manapság Hollywood egyik legizgalmasabb arca. Okos filmjeiben hatalmas energiák tombolnak, stílusának fő erőssége az, hogy komoly mondanivalóját könnyed stílussal, intelligens humorral vegyíti, de olyan pontos érzékkel, hogy az még nagyobb pusztítást végez a nézőben, miközben mégis befogadható marad. Kifejezőereje rendkívül egyedi, és a Reitman-moziknak megvan az a sajátosságuk, hogy első nézésre leterítenek, és padlóra küldenek, második alkalommal viszont örökre az ember szívéhez nőnek.

Nagyon fontos, és minden egyes filmjénél megfigyelhető jelenség, hogy a jellegzetes, kreatív, fiatalos energia a mozi minden szintjét, rétegét áthatja. Az okos szkript, a kamerakezelés, a történet felépítése, szerkezete, vizuális és akusztikus szinten is nagyfordulatszámon pörgő filmélményt teremt. Ebben nyilván nagy szerepet játszik, hogy Reitman mögött egy nagyjából állandó stáb dolgozik, akivel közös hangot beszélnek. Ott van például az operatőr, Eric Steelberg, vagy a vágó, Dana E. Glauberman, de tulajdonképpen egy csapat kreatív emberről van itt szó, akiknek köszönhetően még a zenék összeválogatása, vagy a bevezető stáblista is aprólékosan tökéletes szokott lenni, az eredmény pedig egy igazi, koherens módon működő, kerek egészet alkotó, mozgalmas, újító hangulatú élményt ad.

A Reitman-film legfontosabb ismérve viszont alighanem a nem hétköznapi főszereplője. Ez az, ami először megragadja a tekintetünket, felkelti az érdeklődésünket. A központi karakter extrém alaphelyzete miatt a mozi már akkor izgalmas tud lenni, amikor tulajdonképpen még alig tudunk róla valamit. A dohányvállalatok érdekeit képviselő kampányember, a tizenévesen teherbe esett, lázadó kamaszlány, és az elbocsátásokat végrehajtó cég otthontalanul, igazi kapcsolatok nélkül bolyongó férfija mind-mind azonnal érdekesek tudnak lenni, Reitman előadásában pedig nagyon értő módon bontakozik ki rendkívüli történetük.

Ebbe a sorba állt most be Mavis Gary, az örökké tizenéves gimidíva, lányregények szellemírója, aki saját világában bár remekül érzi magát, az élet csúnyán elsuhan mellette, és valójában nem más, mint a társadalom egy alkoholista, lezüllött csonkja. Mavis előtt nincsenek erkölcsi normák, hiszen a világ közepébe saját magát helyezi, fizikai és lelki romokat hagyva maga után. Jóllehet az alapállás most nyomasztóbbnak hat a megszokottnál, és a fogadtatás is azt mutatja, hogy jelen művet nehezebben emésztette meg a világ, mint Reitman korábbi filmjeit, az igazság az, hogy minden mozijában kibontakozik előbb-utóbb ez a destruktív hatás, és ha nem felületes szemlélőként viselkedünk, akkor mindegyikben észre kell, hogy vegyük a tragikus helyzetet.

Hiszen a hangsúly mindig a fentebb tárgyalt, nem hétköznapi karakterek nem hétköznapi életén van, és a könnyed hangulat mögött feszülő sorsdrámák komoly gondolkodásra sarkallnak minket, a filmek közönségét. A megszokottól eltérő módon a Reitman-főszereplők nem kerülnek gödörbe, hanem már eleve abból indulnak, ezt viszont nem veszik észre, illetve nem akarják észrevenni. Életstílusukat/helyzetüket ideálisnak fogják fel, a változtatás lehetőségét pedig kizárják. A tökéletes Charlize Theron alakításában nyomasztó módon elevenedik meg ez a (ezúttal) morális válság, a film egyszerre provokatív és keserű, megbotránkoztató és önreflexióra indító.

Ha már azt állítottam, hogy az alaphelyzet ellentéte a megszokottnak, akkor ebből következik, hogy valahol a konfliktusnak is annak kell lennie. Ez így is van, hiszen a bonyodalom abból adódik, hogy a főszereplő valamilyen személy vagy esemény hatására egy alternatívával találja magát szemben, ami eddigi életével ellentétes, és mi, nézők is azt látjuk, hogy a dolgok pozitívan alakulnak, és a különc karakter személyes megváltásának vagyunk tanúi. A helyzetek átértékelődnek, és egyáltalán, minden pozitívan alakul. Reitman filmjeitől viszont távol áll a megváltás. Amikor a dolgok a legjobban állnak, akkor jön valami, ami mindent elront, mindent eltöröl, mindenkit pofára ejt (legjobban persze a főszereplőt, és ugye a nézőt), minden fejlődést megakaszt, és az annyira várt megváltás helyett minden az eredeti kerékvágásba tér vissza. Ez a megüresedő érzéssel vegyített tragikus történet, amely látszólag könnyed felhanggal van elmesélve, mégis rútul pofon vág, ez szüli azt a katarzist, amely Reitman munkáit jellemzi.

A forgatókönyvet a Juno után ezúttal is a zseniális Diablo Cody írta, akinek stílusa tökéletesen illik a rendezőhöz. Charlize Theron ihletett alakítását már említettem, ehhez társul még Patton Oswalt meglepően érett és erős játéka, na meg a Reitman-stáb eszköztárának minden ügyes húzása, az eredmény pedig egy igazi, fajsúlyos, őszinte film, ami talán valamivel direktebb, mint a korábbi mozik, de tökéletesen illeszkedik a Reitman-életműbe. A közönség ezúttal ugyan nem volt elragadtatva, de én azt mondom, erre a stílusra, az ilyen moralizálásra érdemes odafigyelni, jó lenne, ha az ilyen energikus, intelligens, életszagú filmeké lenne a jövő, és Jason Reitman egyelőre biztos kézzel szállítja az ilyen mozikat.

Bosszúállók (2012) - Melyik Avengers tagot látnátok szívesen a következő részben?

2012-05-13 20:23.39

error

A hallgatás törvénye (2010) - Vélemények

2012-05-13 20:22.53

nagyon nem erről beszéltem, ugyanis nem azzal van a baj, hogy nem tetszett neked a film.

A sötét lovag - Felemelkedés - Vélemények

2012-05-13 19:23.30

háhá, Batman degenerált hangsúlyán beröhögtem, amikor azt mondja, hogy "ez nem autó!" :DDD

A hallgatás törvénye (2010) - Vélemények

2012-05-13 18:59.02

azért egy ilyen vélemény után tényleg elgondolkodhatnál, hogy esetleg veled van a baj, vagy csak egyszerűen nem érted a filmet, mert az oké, hogy neked speciel nem tetszik, de ez már egy másik kategória,az egész világ meg csak nem hülye teljesen...

Bosszúállók (2012) - Kérdések

2012-05-13 16:54.53

okok :)

2012-05-13 15:02.11

hát én Pesten járok egyetemre, elég gyakran látom. Úgy értettem, hogy mondjuk nézem a filmet, mint amerikai mozilátogató,és elhangzik a mondat, akkor bizony kíváncsi lennék arra a bizonyos Budapestre! :)

2012-05-13 14:00.53

ahogy ezt így mind leírva látom, hát nagyon egyet értek :)
egy ilyen helyet én is látni szeretnék...:D

A sötét lovag - Felemelkedés - Vélemények

2012-05-13 13:56.39

gondolom a na'vik mindenhol feliratosak voltak, jóember :D

Bosszúállók (2012) - Kérdések

2012-05-13 13:19.38

47. hozzászólás?

2012-05-13 12:09.00

Az az utalás igen suta lett így közös múlt nélkül...

Az elátkozott Leeds United - Vélemények

2012-05-13 00:53.18

:) Elég nyersen írtam abban a topicban, de az igazság az, hogy azóta is émelygés fog el annak a filmnek még a gondolatától is...:/

A sötét lovag - Felemelkedés - Vélemények

2012-05-13 00:49.34

ez egy 2008-as írás...

Bosszúállók (2012) - Vélemények

2012-05-12 20:10.30

Persze, hogy idegenkedtek a hangosfilmtől, de azt nem lehet vitatni, hogy az megújította a filmezést, mert teljesen más lett tőle a történetmesélés, erre mondtam, hogy új lehetőséget adott a narratívának. A 3D viszont nem újítja meg, írja át a szabályokat, csupán kiegészíti az élményt. Ezért nem lehet a 3 dimenziót a hangosfilmváltáshoz hasonlítani.

2012-05-12 18:27.36

Szerintem pont, hogy alább fog hagyni a lelkesedés. Amerikában már bőven észlelhetők a hanyatlás jelei, Európában mondjuk ez tolódik. De amúgy is a 3D egy extra,szerintem túlzás a hanghoz hasonlítani, ugyanis nem ad annyival több lehetőséget a narratívának.

Megasztár 6.

2012-05-12 00:19.46

Nem hiszem el, hogy még Bereczki sem állt ki Balázs mellett, amikor a Sting-dal is tökéletes volt például. Nem tudok napirendre térni a ma este felett...

elejére ... 279 280 281 282 283 284 285 286 287 288 289 290 291 292 293 294 295 296 297 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk