Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Bajkeverő majom - M2, 09:15 |
A titkos kert - Film+, 09:30 |
Barbie és húgai - A kutyusos kaland - Minimax, 09:30 |
Valkűr - Mozi+, 09:55 |
Hamupipőke - RTL Három, 10:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Dougray Scott (59) |
Mark L. Lester (78) |
Peter Facinelli (51) |
Garcelle Beauvais (58) |
Tamsin Egerton (36) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Cobra Kai (sorozat) - Vélemények |
2022-es választás |
Pingvin (sorozat) - Vélemények |
Borzalmak városa (2024) - Vélemények |
- Filmes Sámánok Rendje - |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Gyilkos jelenlét |
Jason Momoa |
2012-03-19 14:37.04 |
Az viszont tényleg biztos, hogy Gary Ross, meg Jennifer Lawrence neve jelenthet valami megnyugvást azoknak, akik egy újabb Twilight-szériától tartanak. |
2012-03-19 14:33.32 |
Egyelőre nagyon nem tudom hova rakni ezt a Hunger Games-t, fogalmam sincs, mennyire esik abba a kategóriába, amit be tud fogadni az Akadémia gyomra. Lehet, hogy meg kéne nézni... |
2012-03-15 15:28.46 |
nem az én dolgom, de azért megjegyzem, én nem lettem volna ilyen kulturált, ha engem anyáznak le egy szimpla megjegyzésért, a továbbiakat ne is soroljuk... |
2012-03-10 13:35.37 |
ez tetszik...:) |
2012-03-10 13:20.09 |
King of the World. James Cameron sunnyoghat utána. De most komolyan, mekkora hatása van már ennek az embernek! Hihetetlen... Én egyébként bírom, egy karakter, és vannak elvei is, Steven Seagal-nál sokkal szimpatikusabb. Nyilván az Oscar-köszönőbeszédtől nem kell tartania, de nem is ezért szeretik az emberek (már aki). Egy szimpatikus tartással rendelkező, magányos hős, aki mindig igazságot tesz az öklével (vagy épp a forgórúgásával).
Isten éltesse! |
2012-03-07 00:54.12 |
De irritál ez a Tatum gyerek... |
2012-03-05 17:51.30 |
Martin Scorsese vitán felül minden idők egyik legnagyobb rendezője. A filmkészítés egy igazi régi vágású mestere, egyedi látásmóddal, óriási tudással, kreativitással, rengeteg elismeréssel, felbecsülhetetlen hatással a modern mozizásra, valamint hatalmas szeretettel és tisztelettel a mozgókép korábbi szakaszai felé. Több alapítvány is fűződik a nevéhez, amelyek a régi filmek védelmére, a hagyományok fenntartására születtek.
Éppen ezért mondhatjuk nyugodtan, hogy miután az olasz mester elkészítette a félelmetesen erős Viharszigetet, talán legkedvesebb témája felé fordult, a mozizás hajnalához. A gengszterfilm zsánerének több legendás filmje is az ő nevéhez fűződik, az erőszak, az alvilág és a megszállott elmék témái mindig is közel álltak hozzá, de mégis egy nagy hódolója ő a múltnak, a klasszikus koroknak, a régi idők nagyjainak. Érezhető volt ez már az Aviátor esetében is, de főleg most a Hugo-val, ami igazán közel állhat a szívéhez. Ezen mozija ugyanis egy szórakoztató (családi) film köntösébe bújtatott szerelmi vallomás. A vicc ebben csak annyi, hogy hiába csak egy köntös ez a családi film-jelleg, így is hosszú évek felhozatalát veri ebben a faktorban is a Hugo. A neves amerikai kritikus, Roger Ebert a két fiatal főszereplőt emelte ki, mondván az ő kettejük karaktere és kapcsolata mennyire távol áll az ebben a műfajban megszokottaktól. Mennyire távol állnak ők a nyálas, vagy épp nagyon is idegesítő átlagos gyerekszínészektől, akikkel a cukormázas filmecskéket telenyomják a nagy stúdiók. Csak menjen le a torkunkon a giccs… Nos, én ezt nyugodt szívvel kibővítem az egész filmre. Még lényegi üzenete, célja nélkül is több ez a mozi az átlag családi felhozataltól; egy klasszikus hangulatú, szívmelengető történet. Igényes szórakozás. A film képi világa magával ragadó. Gyönyörű az egész, a felvételek sokszor képeslapra illőek, legyen szó a mozi fő színteréről, az állomásról, vagy éppen a kültéri képekről. Párizs amúgy sem tud átlagos lenni, itt most igazi mesébe illő csodaként elevenedik meg. Richardson kamerakezelése Scorsese víziójával pedig leckét ad 3D-ből a B-kategóriás szennytengernek, ami elárasztja napjaink mozis kínálatát. Ehhez a vizuális ünnephez járul Howard Shore megindítóan szép zenei aláfestése; a Hugo korunk filmes technikájának csúcsrajáratásával állít emléket a mozi kezdeteinek. A mozgókép egyedülálló nyelvezetének ilyen szinten való értése, és intelligens használata már önmagában megéri a jegy árát. De ami a Hugo-t a legmagasabb szintekre emeli az valami olyasmi, aminek felfogásához, befogadásához a mozi, a filmezés szerelmesének kell lenni. Ez maga a film üzenete, emlékezés a múltra. Nehéz ezt a darabot a többi filmmel egy kalap alá véve értékelni, mert valahol mindegyikről szól. Egy óda ez Scorsese-től a mozihoz. Ha megvan bennünk is a szeretet, ahogy megvan az olasz mesterben, megvolt Georges Meliés-ben, vagy az ifjú Hugo-ban, akkor érteni fogjuk, mindegy hol állunk, milyen szerepet töltünk be ebben a hatalmas közösségben. Szerepet játszunk, írunk, rendezünk, értékelünk, kritikákat fogalmazunk meg, blogolunk, helyszínelünk, letöltünk, véleményt cserélünk, díjazunk, vagy csak nézzük, mert jó. Egy valami ugyanis összeköti a nagy közösség összes tagját. A mozi szeretete. |
2012-03-05 13:02.05 |
Viszont, mint tudjuk, óriási jelentőséggel bírnak ezek a dolgok... |
2012-03-05 13:00.37 |
Az egyik rendezése az Oscar legjobb film díjáért is jelölve volt egyébként, de most már tényleg leálltam...:) |
2012-03-05 12:59.20 |
És akkor én is megerősíteném magam a szakma kitüntetéseivel. George Clooney, mint rendező Oscar- és DGA-jelölt, 2 Golden Globe nominációval. Ilyen elismerések mellett szerintem nem gáz, ha valaki a kedvencei között meri említeni... |
2012-03-05 12:55.42 |
Egyébként George Clooney tényleg piszok jó rendező ám. Sok filmje még ugyan nincs, de azok vegytiszta profi munkák, már a témaválasztásuk is intelligens, a megvalósításuk pedig nagyon ügyes, letisztult. Én speciel szintén szeretem Clooney bá' rendezői munkásságát. |
2012-03-04 11:07.12 |
Meg a vágás is eszméletlen erős volt a Viharszigetben egyébként. Sajnos az a januári premier, a zéró kampány, meg effélék aláálsták a jelöléseket... |
2012-03-03 12:39.28 |
Til Schweiger egy német embert játszott a filmben... |
2012-03-03 11:26.54 |
Na, ez a nem semmi! Harvey Weinstein nemzeti kitüntetést kap Franciaországban, Sarkozy-től! |
2012-03-03 11:23.26 |
A Batman kapcsán inkább jelölésekre gondoltam, nem győzelemre. Akármilyen jó film is lesz, biztos nem az a fajta, ami Best Picture esélyes. De a legjobb film jelölés jó lenne, és arra van is esély.
Weinstein-ék amúgy legjobb tudásom szerint már bevállalták minimum a Django Unchained és a The Master mozikat... Bár utóbbiban nem vagyok biztos. |
2012-03-02 21:58.08 |
Nagyon durván... Öröm volt látni minden rezdülését, fantasztikus módon használta ki a műfaj adottságait/korlátait. Mint aki erre született. Szívesen látnám még fajsúlyos filmekben, de valahol tényleg ez az ő világa, a széles gesztusok, az arcjáték, stb. Az elismert kritikus, Roger Ebert írta, hogy musical-ekben tudna még Dujardin igazán nagyot alkotni. Szerintem ez egy jó ötlet, főleg ha csiszolna az akcentusán... Nem örülnék ha ezek után már csak francia komédiákban szerepelne. |
2012-03-02 21:39.04 |
Hát ez világos, nem lehet oda érte mindenki. Nekem amúgy pont az nagyon tetszett, hogy nem akart több lenni, mint a 90 éves műfaj képviselői. Azt az elbeszélésmódotviszont tökéletesen alkalmazta. Dujardin igazi némafilmsztár alkat, és még sorolhatnám, de minek, hiszen ott a hosszú írásom a filmről. Na, egy szó, mint száz, kinek a pap, kinek a papné, ugye, nincs ezzel baj.
És a Hugo bizony egy remekmű egyébként. |
2012-03-02 21:20.32 |
*(SPOILER a jelenet, amiben csak George-nak NINCS hangja)
bocsi, fáradt vagyok már nagyon, de gondolom értetted... |
2012-03-02 21:19.28 |
Úgy értem, hogy tudod, miért csinálták. Természetesen nem azért, hogy felfrissítsék a némafilm műfaját. Tudod, hogy a célja az azok előtti tiszteletadás volt. Nem hogy nem akartak új, kreatív eszközökkel nyúlni a témához (SPOILER: mondjuk a jelenet, amiben csak George-nak van hangja szerintem nagyon betalált SPOILER vége), de egy igazi némafilmet akartak csinálni, aminek a varázsa abban rejlik, hogy ma éppen a 3D-korszakot éljük.
Persze mindettől nem kell, hogy tetszen neked, nem ezt akarom mondani. |
2012-03-02 20:53.13 |
egy listát, ahol a Twilight széria részei 4.30 fölött vannak, miközben pl. az Aviátor, a Nem vénnek való vidék, vagy ez a mozi 4.00 alatt állnak nem is érdemes egy pillantásra sem méltatni... sok jó dolog van a filmkatalógusban, de a filmek értékelésének állása nincs ezek között, az biztos. |
2012-03-02 20:51.01 |
Az enyém is egyszerű volt, mégsem megy át. Az én kérdésem tulajdonképpen költői jellegű, nagyképű fórumtársam. Ha te, saját állításod szerint belátod, hogy ez a film azért lehet jó, mert tiszteleg a műfaj előtt, akkor fölösleges belekavarni a témába olyan dolgokat, hogy nem nagy eresztés, mert semmi újat nem ad a némafilm műfajához. Ez így van, nem ad hozzá újat. De nem ettől jó. Azt állítod, hogy tudod, mitől jó. Ezért írtam, hogy hülyeség összekeverni a két dolgot, de sebaj. |
2012-03-02 20:29.40 |
Félelmetes, hogy Hark mennyire nem mert eltérni a klisé-eszköztártól. Tulajdonképpen semmi meglepő nincs az egész filmben, minden egyes pillanata újrahasznosítás szagú, annyira középszerű akciófilm lenne, hogy azt már nem lehetne fokozni. Lenne. Ha nem próbálták volna meg viccesre venni a figurát. Vagy máshogy próbálták volna. Sajnos nincs meg az egyensúly, egy idő után már nem tudtam, akciófilmet nézek, vagy valami limonádét. Voltaképpen egy könnyednek szánt akció esetében könnyű is beleesni ebbe a csapdába, az Álomgyár szolgáltat erre annyi példát, hogy több, mint elég. Tsui Hark-nak sikerült is annak rendje és módja szerint alaposan eltévedni a műfajok között, így azzal a minimális hitelességgel is gondban van a filmje, ami legalább az érdeklődést fenntarthatná. |
2012-03-02 20:20.48 |
Félelmetesen magával ragadó, káprázatos látomás a Melankólia. Nehéz róla írni, de talán fölösleges is, mert ezt át kell élni. Lars von Trier kérlelhetetlen módon megmutatta, hogy ha igazi apokaliptikus érzéseket akarunk a vásznon látottak miatt érezni, akkor ne katasztrófafilmeket keressünk, mert ezt az igényt is a komoly, mesteri kezek alatt edzett művészmozik elégítik ki.
Bolygónk lehetséges pusztulása még sosem volt ilyen élő élmény, ilyen kézzel fogható feszültséget még sosem tapasztaltam filmtől, ami ezt a témát feszegeti. A különc zseni a karaktereit helyezi a középpontba; tömegek helyett egy szűk családi kört, súlyos elnöki beszédek helyett önreflektálásokat látunk a halál árnyékában. A film feszültsége lenyűgöző, a feszültség az egekbe szökik, mindaddig amíg csend nem ül a moziteremre. És nem mozdulunk, mert ilyet még nem éltünk át. Káprázatos vizuális effektusok, szökőár és aszteroidák nélkül kapjuk a húsbavágó, kínzó víziót; vajon lesz-e holnap? Lars von Trier megcsinálta. |
2012-03-02 20:08.34 |
Michelle Williams csodás játékával végre megadta az amerikai népnek, és talán mondhatom, hogy az egész világnak azt, amit már régóta, sokan próbáltak és vártak. Marilyn Monroe karakterét. Minden lehetséges szempontból átlényegült, ahogy arra viccesen reflektált is nagyon megérdemelt Golden Globe-díjának átvételekor. Erről nem is szeretnék sokat beszélni, mert az az igazság, hogy ugyan órákig lehetne magasztalni ezt a csodás színésznőt, de annyian megtették már, és aki meg egy szakértő véleményére kíváncsi arról, hogy mit is ért el Miss Williams, annak ajánlom Catman írását itt alább.
A My Week with Marilyn annyi párhuzamot mindenképpen mutat a szintén 2011-es Vaslady-vel, hogy egy meghatározó személyiségről akar mindkét film portrét adni, de hosszú élettörténet helyett csak belekóstolhatunk a két hölgy, Marilyn Monroe és Margaret Thatcher életébe. Tény, hogy a közönségnek sokat kellett várni arra, hogy Michelle Williams és Meryl Streep végre a helyére rakja a dolgokat. Jelen mozi egy hét eseményeibe ad betekintést, egy olyan hét eseményeibe, amik megváltoztatták az ifjú Colin Clark életét. Clark maga több könyvet, amolyan naplószerűséget is írt élményeiről, Curtis-ék a My Week with Marilyn-t, és az Olivier filmjének címével eljátszó The Prince, the Showgirl, and Me-t használták fel alkotásukhoz. A forgatást megelevenítő jelenetek magával ragadóak, A herceg és a kóristalány eljátszásától pedig lehidaltam. Az egész színészgárdát dicséret illeti egyébként, Kenneth Branagh tehetségéhez méltó módon tombol, Eddie Redmayne tökéletes választás volt a szerepére, Judi Dench pedig mikor nem sziporkázik, most komolyan? Remélem, hogy betegsége nem akadályozza meg abban a továbbiak során sem, hogy újra és újra lenyűgözzön minket azzal, ahogy megmutatja, milyen egy karizmatikus, elemi erővel játszó színésznő. A fókuszpont persze Williams-en van, rajta áll, vagy bukik a műsor, alakítása pedig bizony felejthetetlen. A mozi azt az érdekes gondolatot boncolgatja, hogy mennyi esélye lehet egy hétköznapi földi halandónak egy szupersztárnál. Egy ikonnál. Egy nőnél, akit mindenki imád. Valószínűleg sokan eljátszottak annak idején a gondolattal, milyen lenne Marilyn Monroe közelébe kerülni. Colin Clark-nak ez sikerült, még ha röpke is volt a varázs. De vajon igaz szerelem volt ez? Monroe részéről nem gondolnánk, önmaga keresése közben állítólag nem egy ifjú szívet tört össze. Ezt a belső vívódást, és a tökéletesség máza alatti sebezhetőséget, törékenységet is remekül érzékelteti Williams egyébként. A nagyobb kérdés viszont az, hogy vajon mit érezhetett Colin. Ki ne esett volna már bele hírességekbe élete során? Kis hülyeségek ezek, de mi van, ha a tétova álom egy csettintésre valóra válik? Ezt a helyzetet persze sokféleképp lehet kezelni, nem vádolhatjuk Clark megoldását, még ha túl sokáig álmodott is, túl sokáig hitte, hogy kiléphet a valóság diktálta komor szabályok alól. Az eset után viszont nem volt már többé hétköznapi harmadik rendezőasszisztens, aki szombat este randevúzni hívja a jelmezes lányt. De az az ember sem lett, aki Marilyn Monroe oldalán szerepel az újságokban. Az álom tovatűnt, az élete pedig örökre megváltozott. |
2012-03-02 19:59.56 |
Nagyon jó film ez a Holmes a maga műfaján belül, de Ritchie egyedi stílusa azért itt sem érvényesül annyira, mint korábbi filmjeiben, vagy is továbbra is hollywoodizálta magát a franchisért. Ez viszont így nem feltétlen fejlődés, ha csak nem tényleg azt tűzte ki céljául, hogy betagozódjon az álomgyári szórakoztatóiparba... |
2012-03-02 19:36.00 |
igen, az ősz az nem korai egyáltalán, viszont arról sikeresen lemaradtam, hogy akkor lesz a premier...:) |
2012-03-02 17:54.31 |
szerintem már azok az erényei, amiket kiemeltél, maradandóvá teszik... |
2012-03-02 06:16.16 |
Ja, és a technikai kategóriák is érdekesek lesznek. Dark Knight, Spider-Man, Avengers... Nagy zúzás lesz! :) |
2012-03-02 06:13.33 |
Igen. Persze az is fontos, amit többek között ők is kiemelnek, hogy sok film kifulladhat, mások pedig fel fognak tűnni a semmiből. Ha belegondolunk, a legutóbbi két győztes, a The King's Speech és a The Artist az adott év elején még fel sem merültek senki listáján, valamikor az év közepe táján kapcsolódtak be a versenybe.
Én amúgy nagyon kíváncsi vagyok Weinstein-ék technikájára, mert idén több Oscar-esélyes filmet is támogatnak. Vajon hogyan helyezik a hangsúlyokat? Na és persze az is nagyon érdekel, hogy így a széria végére kap-e valami figyelmet a Dark Knight Rises? Vagy hogy a Hobbit tovább viszi-e a Gyűrűk Ura sikerszériáját? A díjszezon még nagyon odébb van, mégis sok fontos kérdés már most felmerült... |
2012-03-01 22:46.39 |
Polanski bátor húzása volt a sikeres színdarabot ilyen formán vászonra vinni. Egy helyszín, négy szereplő, nem precedens nélküli a filmtörténelemben, de azért nem is mindennapos. De amíg ilyen az alapanyag, és Polanski is azt teszi amihez ért, és persze van négy színész, akik akkor is jók lennének, ha végigülnék a játékidőt, és egy szót sem szólnának, addig azt mondom, legyen. Mert ez egy jó film lett.
Pontosan az előbb felvázolt nem hétköznapi körülmények teszik lehetővé, hogy a vásznon ebből a négy hétköznapi emberből elő jöjjön az a bizonyos vadállat. Ez a szituáció pedig remek lehetőséget ad a négy (milyen elcsépelt szó rájuk, hogy tehetséges) színésznek, hogy kitombolják magukat. Ismerős helyzetek, ismerős reakciók, és a kérdés, miért nem tudunk a valós problémákkal törődni, miért nem látjuk az erdőt a fától, miért botlunk el egy fűszálon, és miért tudja néha két tinédzser jobban kezelni az adott helyzetet felnőttkorú társaiknál (szüleiknél)? Megmosolyogtatóan őszinte darab. |