Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Zsoldoskatona - AMC, 10:40 |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 10:40 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 10:50 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 11:10 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 11:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Dougray Scott (59) |
Mark L. Lester (78) |
Peter Facinelli (51) |
Garcelle Beauvais (58) |
Tamsin Egerton (36) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Zen Noir |
Jason Momoa |
2012-02-02 21:44.33 |
Szerintem is így van, ha ismered az ízlésüket, és tényleg a helyén kezeled a dolgokat, akkor lehet érdekes, hogy azokon a kereteken belül, ahol mozognak, ők miket választanak. Meg azért tényleg nem amatőrökből álló testületről van szó, ezt gyorsan hozzá kell tenni. A tömeg, meg higgye nyugodtan, hogy a Best Picture egyenlő az év filmjével, ettől mi még tudjuk, mi az igazság, és engem sem fog bántani, hogy mellőzték a Drive-ot... |
2012-02-02 21:33.22 |
Ez nem is kétséges, hogy sokan így gondolják, nem kell messzebbre menni, mint például a Golden Globe. Azt is ő kapta. Nem is erről beszélek én. Hanem az Akadémiáról. Ők Viola Davis-nek fogják a díjat idén adni, ez szerintem biztos. |
2012-02-02 21:12.09 |
Persze. :)
De szerintem akárhogy is el akarnák adni magukat a legjelentősebbnek, akkor is kellünk hozzá "mi", akik ezt elfogadjuk. Én meg nem fogok azért belekötni abba, hogy az Akadémia szerint mi az év legjobb filmje, mert sok ember ez alapján ítél meg alkotásokat. Én el tudom fogadni az Akadémia véleményét, sőt érdekel is, de szerintem ehhez kell az, hogy az ember a helyén tudja kezelni az ő véleményüket. Mert az bizony nem kőbe vésett igazság, ahogy sokan elképzelik. |
2012-02-02 20:49.09 |
Nagyot ütött ott a végén :) |
2012-02-02 20:46.04 |
Amiket felsoroltál tulajdonképpen mind igazak, én inkább azt mondom, hogy az Akadémiának a kedvenceit kell díjazni, ezt teszem én is, meg mindenki más is.
Szerintem ha valaki túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít az Oscar-díjnak (Travers kétség kívül ezt teszi), akkor kezdi el bántani az embert, hogy nincs jelölve a kedvence, vagy az év legnépszerűbb filmje, vagy a technikai áttörést hozó mozi, vagy hogy beszűkült a szavazók látóköre. De nem akarom túlmagyarázni, mert szerintem érted, hogy mire próbálok célozni. Én ha kíváncsi vagyok az Akadémia díjazására, akkor nem arra vagyok kíváncsi, hogy "na melyik az év legjobb filmje", sokkal inkább arra, hogy "mi ennek a szakértői csoportnak a véleménye". |
2012-02-02 20:36.47 |
http://www.youtube.com/watch?v=8MVMJP0nbEQ |
2012-02-02 18:47.16 |
Én viszont nem értek egyet vele. Travers egy elismert újságíró, itt mégis olyan szinten lement infantilisbe, hogy az már szánalmas. Hozzon már valaki össze egy olyan listát, basszus, aminek majd mindenki örülni fog! Hát nincs ilyen!!! Most hozza az ő kedvenceit, meg azokat, amik sokaknak tetszettek. Na és? Nem ez a cél az Oscar-jelölésekkel. Hogy minden réteget kielégítsenek, meg az év legnépszerűbb filmjeit jelölgessék.
Egyébként is a hiba ott van, amikor az emberek azt hiszik, hogy az Oscar-jelöléstől, illetve díjtól jobb lesz egy film. Onnantól kezdve meg meg vannak sértve, ha a kedvencük kimarad. Én szerintem (amit eddig láttam azok közül) a Drive volt a legjobb, de nem fáj, hogy csak egy technikai jelölést kapott, mert ettől ugyanannyira tetszik, az Akadémia meg jelölje azt, ami neki tetszik, ne azt, ami nekem!! Ne érts félre, Valentino, ez nem ellened irányult most, Travers-re reagáltam, aki úgy tűnik amellett, hogy sokan sokfelé adnak a nevére, még mindig el van varázsolva az Oscar-díjtól, és a saját véleményét szajkózza infantilis módon ahelyett, hogy felcsapná a szótárat a szubjektív (és ezzel egy időben egyébként kollektív) vélemény címszónál, és kicsit továbbképezné magát. |
2012-02-02 18:40.50 |
Igen, én voltam, de úgy látszik, más már beszolgáltatta a forrást! :) |
2012-02-02 18:33.45 |
Ridley Scott mozijából -ahogy általában az ő műveivel lenni szokott- sugárzik a profizmus, a makulátlan színészi játékoktól kezdve a szép fényképezésen át az okos történetvezetésig bármit fel lehetne hozni, minden összetevő kimért, precíz és vérprofi. Ezzel együtt azért nagyon sokszor van olyan érzése az embernek, mintha újrahasznosítás szaga lenne a dolognak, de ez lehet, hogy a zsánerral jár, meg nem is olyan vészes, meg igaz történet ez, és a többi. De megidéződik a Serpico, a Sebhelyesarcú, a Keresztapa, vagy éppen Scorsese mester munkái, csak úgy, mint Michael Mann filmjeinek hatása.
A semmiből jön egy feltörekvő ember, akinek elvei vannak, és emellett a magához való esze is, ami képessé teszi arra, hogy a maffia eszén túljárva, a rendőrség szeme előtt pedig láthatatlanul maradva felküzdje magát New York alvilágának élére. Innentől, mint a fentebb említett olasz mester munkáiban is, jön a pénz, a fényűzés, a kirakatfeleség, Lucas pedig, mint valami szicíliai család feje összetartja a családot, és a becsületről, meg hasonlókról szónokol. Az ilyen alvilági karriertörténeteknek viszont sejthetően nem lesz ilyen szép vége. Emellé jön be Michael Mann-hez méltó módon egy másik cselekményszál, egy bokorugró zsaru története, aki kivívta kollégái ellenszenvét azzal, hogy becsületesen járt el. Azért rendőrként ilyet nem nagyon kéne, na. Ám szerencséjére egy hasonszőrűekből álló csoport élére kerül, és megpróbálja kifogni a nagy halakat. A film végén, mint az ilyenkor lenni szokott, a két fő karakter szembekerül. Nem olyan módon, ahogy várnánk. Az a jelenet a film csúcspontja, azért is, mert meg tud lepni, mert a két gigász áll egymással szemtől szemben, mert Steve Zaillian is elemében van. De ezt leszámítva is áthatja a filmet a profizmus minden szinten, és panaszra tényleg nincs okunk. |
2012-02-02 11:59.49 |
mennyire jött így ki? :D |
2012-02-02 11:58.05 |
Egy kis bolgár városban élő futball-rajongó álma valóra válik. A fanatikusokról szóló történetek mindig érdekesek lehetnek, ha bepillanthatunk az életterükre, a motivációikra, egy ilyen világot izgalmas közelebbről megismerni. Ettől már jó lehetne a film, viszont Valdobrev ettől messzebb megy, története pedig őszinte, megragadó képet fest napjaink bolgár valóságáról, és nem kell sokat gondolkozni azon, kimondhatjuk-e nyugodtan, a volt kommunista blokkról. Érdemes végignézni, ezt a nem hétköznapi utazást. |
2012-02-01 22:48.34 |
Kellemes vígjáték ez, itt-ott veszít ugyan a lendületéből, de azért lehet rajta röhögni rendesen. Nincs is más célja Gyöngyössy filmjének, de mivel ezt egész jól hozza, jól eltelik vele a másfél óra. Mucsi és Scherer amúgy is nagy páros, meg van itt még jópár nagy név, szóval rendben van ez, na. |
2012-02-01 22:41.51 |
HBO közvetíti, az elérhető, mégha elég drága is...:S |
2012-02-01 19:21.34 |
Én nagyon szeretem Meryl-t amúgy, nehogy félreérts, de én úgy hiszem, ez Viola Davis éve lesz. És valóban, majd meglátjuk! |
2012-01-31 22:07.38 |
"Egy elcseszett nap Boszniában."
Ez a híres idézet jól leírja A lé meg a Lola című mozi alaphelyzetének hangulatát. És bár a filmről ordít, hogy a tengeren innen készült, ezzel együtt nem kéne feltétlenül izgalmasnak lennie. Ám Tykwer olyan atmoszférát tudott varázsolni a kamerakezeléssel, a tónusváltásokkal, a vérpezsdítő vágásokkal, a zenével, hogy mozija egyszerűen eladja magát, könnyedén, ahogy kell, erőlködés nélkül. Nem csodálkozhatunk rajta, hogy a bemutatója óta eltelt bő 10 év alatt kultfilmmé avanzsált. Mély karakterdrámákat persze ne keressünk, ez a film a pörgésről szól, ezt viszont tökéletesen hozza is, egyedi stílusával könynen magához ragad. |
2012-01-31 21:57.59 |
Lehet, hogy válaszként Meryl köszönőbeszédére a Golden Globe-on.
"Viola, I love you. You're my girl." |
2012-01-31 11:40.50 |
Most azért baromira összezavartad ám a dolgokat!
DiCaprio-t háromszor jelölték: 1994 - Gilbert Grape: Tommy Lee Jones nyert 2005 - Aviátor: Jamie Foxx nyert 2007 - Véres gyémánt: Forest Whitaker nyert Philip Seymour Hoffman-nal nem volt egyszerre jelölve, A tégláért nem volt jelölve (ami egyébként ugyanabban az évben jött ki, mint a Véres gyémánt, tehát a Capote-t fölösleges megemlíteni), Sean Penn a 2003-as Titokzatos folyóért kapott díjat, az Aviátor pedig 2004-es, vagyis megint csak nem egy lapra tartozik... A többiben egyet értünk. :) |
2012-01-30 23:11.00 |
Más évben valóban megnyerhetné akármelyikőjük. Így van. :) |
2012-01-30 16:13.06 |
Meryl Streep vs Viola Davis
Meryl Streep a The Iron Lady-ben: http://www.youtube.com/watch?v=5g3-21BWhxM Viola Davis a The Help-ben: http://www.youtube.com/watch?v=97a8a22eyvg |
2012-01-30 14:38.34 |
Az ilyesmit én sem tudom tolerálni, de a díjat ettől függetlenül meg fogja kapni... |
2012-01-30 14:32.55 |
Nem is azt mondom, hogy sztárként született, de jó ideje érdemes odafigyelni rá, amit pedig a Help-ben alakított az tökéletes volt, amelett az ő karaktere volt a középpontban egy olyan filmben, ami már csak üzenete miatt sem hétköznapi, a megvalósításról ne is beszéljünk. Ezt csak azért mondom, mert a díja jogos lesz, ha megkapja, és nem hiszem, hogy utána meg színvonalesést kéne várnunk a teljesítményében. |
2012-01-30 12:23.07 |
Isten éltesse! |
2012-01-30 12:22.08 |
eddig sem ott volt, ezután sem lesz süllyesztőben! nézd meg a Doubt-ot!!! |
2012-01-29 18:58.16 |
Az Akadémia és a HFPA soraiba nem kritikusok tartoznak. Egyébként nem mondtál hülyeséget végső soron, mivel a kritikusok még ennyi elismerésre sem méltatták a mozit. Szóba sem került egyetlen díjátadójukon sem. |
2012-01-29 14:06.48 |
A film egyik fő erőssége a dokumentarista stílus. Ügyes vágásokkal és kamerakezeléssel sokszor az az érzés támad az emberben mintha épp csak odakapcsolt volna valamelyik adóra, ahol bemutatják, hogyan telepítik át az idegeneket. Tudod, ott Johannesburgban, abban a körzetben. Hogy is hívják? Ja, District 9, persze. A rövid interjúk is ügyesen vannak felhasználva, remek stílust adnak a mozinak.
Emellett a film egyik fő gyengéje a dokumentarista stílus, sajnos. Mert odáig oké, hogy az ember azt érzi, hogy éppen odakapcsolt arra a bizonyos csatornára, de bizony ezzel egy időben alapvető tudás és ismeret hiányzik arról a bizonyos körzetről, meg az ott élő idegenekről. Nagyon keveset tudunk meg az lényekről, valahol nagyon primitívek, de mégis űrhajóval jöttek, az emberek kommunikálnak velük, de mégsem egy nyelven beszélnek, röviden mondva, az egész filmet áthatja egy afféle balladai homály, és ez nem áll neki olyan túl jól. De az értékét nem itt kell keresni. Mert mindemellett egy remek társadalomrajzot kapunk, a mozi mesél emberi kegyetlenségről, üzletről, érdekekről, és teszi ezt olyan profin és olyan őszintén, hogy felülmúlja minden várakozásunkat. A sztorin talán érződik, hogy egy rövid szkrpit lett mozifilmmé duzzasztva, a képi világon pedig itt-ott látszódik, hogy nem az Avatar költségvetéséből dolgoztak a készítők (ez egyébként nem vészes, sőt nem is hiba), nekem speciel jobban tetszett ez, mint Cameron mozija. A szimbolikájával sikerült egy ma is élő és égető problémát érdekesen, elgondolkodtató módon megragadnia. |
2012-01-29 13:13.51 |
Nem szörnyű film ez, Van Damme például szerintem most tényleg játszott, pedig nem egy harcművészt kellett hoznia, tudjuk, az áll neki igazán jól. Viszont nem nagyon lehet hova rakni ezt a mozit. Kriminek nagyon kevés, a gyilkos kilétét természetesen végig tudjuk, sehol egy csavar, vagy egy meglepő fordulat, sci-finek talán még gyengébb, hiszen a klónról kb. annyi magyarázatot ad, hogy van, aztán szia. Hogy lehet ez? Miért felnőttként született? Mit tud a világról? Ezt még lehetne sorolni, pár kérdésre a cselekmény választ ad, de ennyivel lerendezni egy ilyen procedúrát kérem kevés. A karakterdráma megint nem igen működik. Hiába adott tehát nem egy feltétel, mondjuk a jól megkomponált akciójelenetek, vagy szerintem a színészekkel sem volt probléma, a film gyenge lábakon áll, és ha össze éppen nem is dől, nem érezzük azt, hogy így ebben a formában érdemes volt elmesélni ezt a sztorit. |
2012-01-28 13:22.43 |
Isten éltesse! |
2012-01-28 13:19.46 |
-Tinker-
A brit hírszerzés egyik vezetője komoly összeesküvést sejt. Valószínű, hogy egy vakond férkőzött be a legfelsőbb szintre, aki egy szovjet téglát használva folyamatosan információkkal látja el magát Karla-t, a KGB hírhedt ügynökét. A nyugdíjazásából visszatérő ügynök, George Smiley veszi fel a fonalat, hogy megtalálja az árulót legjobbjaik között. A határvonal elmosódik régi barát és ősi ellenség között, amikor elkezdődik a hajsza a sötétben. -Tailor- Ebben a moziban, amely szerintem az év egyik legjobb alkotása, elfelejthetjük a szuperkütyüket, a luxus karibi kiruccanásokat, a bikinis-csajos-koktélos partikat, a világuralomra törő, bosszúszomjas őrült zseniket, de még a „teszekavilágraésközbenszóviccekkeldobálózok” stílusú CIA ügynököket is. Ez itt kőkemény politika, az ügynököket pedig az eszük és a tapasztalatuk emelik ki az átlagpolgárok közül, nem pedig a fizikai erejük, a technikai repertoárjuk, vagy a lehengerlő stílusuk. Az atmoszféra visszafogott, a feszültség pedig tapintható. Tomas Alfredson hatalmas alázattal és kreativitással nyúlt az alapanyaghoz, filmje tele van izgalommal, de hatásvadászatról szó sincs. Ez mestermunka. -Soldier- Az első perctől kezdve beszippantja az embert a film közege, hangulata. Ez sok dolognak köszönhető, nem utolsósorban a zseniális színészgárdának. A brit all-star csapatot valószínű, hogy nem kell senkinek bemutatni, mindannyian a legjobbjukat hozzák ebben a kétségekkel teli világban, az ő brillírozásuk nélkül nem ugyanazt a filmet látnánk, zseniális játékuk megalapozza a mi elveszettségünket is. A mozi középpontjában Smiley áll, akit Gary Oldman kelt életre fantasztikus hitelességgel. Nem túlzás azt állítani, hogy bármilyen is a színészgárda, ezen a karakteren rengeteg dolog áll vagy bukik. Oldman a szokásos maximalizmusával úgy kerül reflektorfénybe, hogy alighanem élete legvisszafogottabb alakítását nyújtja. Semmiképpen sem rossz értelemben. George Smiley remek megfigyelő, szűkszavú és okos ember. Oldman alakítása kiválóan hozza a karakter feddhetetlenségét, tekintélyét, ő a mi biztos alapunk és támaszunk a film során. A jelenet, amiben Karla-val való találkozását meséli el, a film egyik csúcspontja. Ismét megmutatta, hogy a világ egyik legjobb színésze. Minden elismerés jogos. -Sailor- John le Carré, aki maga is a hírszerzésnek dolgozott, egy csavaros, fordulatos, eszes történet kereteiben fest realisztikus képet a kémek világáról. Én nem olvastam a könyvét, mégis amellett, hogy többször meglepett a mozi, egyszer sem éreztem, hogy elveszteném a fonalat, a film végig követhető maradt. Köszönet ezért a zseniális forgatókönyvnek, ami úgy adaptálta a világhírű regényt, hogy megőrzi annak lassú tempóját, de elmesél egy kerek történetet. Ez a kettő nem sokszor szokott így együtt működni. A házaspár, Bridget O’Connor és Peter Straughan harmadik közös szkriptje volt ez, sajnálatos módon az utolsó is, hiszen a pár női tagja már az Akadémia elismerését sem érhette meg. Távozott, de élete utolsó munkájával maradandót alkotott. -Rich Man- Az, hogy a filmet nem lineáris módon mesélték el, zseniális döntés, szinte együtt lélegzünk Smiley-val, a történet kis darabjai lassan összeállnak szemünk előtt. A visszaemlékezések hihetetlen energiatöltetet adnak a mozinak, a vágás technikás és intelligens, itt megint meg kell jegyeznem, hogy bár nem hétköznapi módszert alkalmaz a film ebben a faktorban sem, kellő figyelem mellett lépést lehet tartani a történésekkel. -Poor Man- Alberto Iglesias soundtrack-je mellett sem lehet szó nélkül elmenni, fülbemászó, egyszerűen remek hangulatteremtő ereje van, ráadásul a nem eredeti dalokat is sikerült remekül a filmbe illeszteni, mind remekül szolgálja az adott jelenetet. -Beggar Man- Amit muszáj még megemlítenem, az a képi világ. Hihetetlen hiteles, nosztalgikus és kreatív egyszerre. A látvány egyszerűen lenyűgözött, hibátlan. Budapestet látni a filmvásznon mindig jó érzés, de rég volt már ennyire kiváló. Minden elemében korhű, de nem a megszokott, általános módon, hihetetlen munkát végeztek az alkotók. A fényképezés is rengeteget ad a mozi hangulatához. Hoyte van Hoytema engem már tavaly, a Fighter-nél végzett munkájával megvett egy életre, itt még tovább emelte a tétet. Nagyon érzi ezt a nosztalgikus hangulatot, fantasztikus képeivel egyediséget kölcsönöz filmjeinek. -Thief- Tomas Alfredson mozija hiába az év egyik legjobbja, befogadásához több kell egyszerű érdeklődésnél. Nem elég rátalálni, hagyni kell, hogy a film is ránk találjon. Ha ez megtörténik, hihetetlen élménnyel gazdagodhat a néző. A kémek világának hangulata még soha nem volt ilyen csontig hatoló, ilyen letisztult, őszinte, és megkockáztatom, hogy még soha nem volt ilyen izgalmas sem. |
2012-01-28 00:05.31 |
Robert Redford egy fantasztikus színész, ezt ebben a filmben is megmutatja. Igazi rutinos, komoly kémként ismerjük meg, aki felkarolja Pitt karakterét, bevezeti a "szakmába", magyarul megtanítja a játékszabályokra. Kegyetlen szabályok ezek, de aki be akar jutni, vagy főleg benn akar maradni, annak ezek szerint kell játszani. A Pitt-karakter viszont talán túlságosan ember ehhez, de valahogy már az elején is nehezen birkózik meg pár alapkövetelménnyel. A film erőssége látni a zseniális Redford-ot, amint minden ügyességét és tapasztalatát bevetve megszegi saját szabályait.
Tényleg emiatt érdemes megnézni a filmet, de ha már egyszer megnézzük, azért be kell látni, a film technikailag tökéletesen van kivitelezve. A nem lineáris történetvezetés telitalálat, Gregson-Williams zenéje ezúttal is kiváló hangulataláfestő, és a fényképezés is tetszetős. A fókusz viszont Redford-on van, aki él ezzel, és egy olyan karakterrel tesz izgalmassá bő két órát, amibe talán sokan belefásultak volna. |
2012-01-27 17:19.35 |
Mindenesetre én is kíváncsi vagyok, mennyire említhető egy lapon a legjobbjaival... |