Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Bajkeverő majom - M2, 09:15 |
A titkos kert - Film+, 09:30 |
Barbie és húgai - A kutyusos kaland - Minimax, 09:30 |
Valkűr - Mozi+, 09:55 |
Isten kezében - Duna World, 10:18 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Dougray Scott (59) |
Mark L. Lester (78) |
Peter Facinelli (51) |
Garcelle Beauvais (58) |
Tamsin Egerton (36) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Cobra Kai (sorozat) - Vélemények |
2022-es választás |
Pingvin (sorozat) - Vélemények |
Borzalmak városa (2024) - Vélemények |
- Filmes Sámánok Rendje - |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Gyilkos jelenlét |
Jason Momoa |
2012-04-07 11:30.49 |
Bourne visszatért!
Illetve inkább el akart tűnni, de tudjuk, hogy nem olyan könnyű szögre akasztani a bérgyilkos jelmezt. Ösztönei szerencsére nem hagyták el, és rögtön ki is szúrja a zsúfolt indiai utcán az őt kereső gonosztevőt... Ennél a filmnél viszont tényleg fontos az ősi szabály betartása: ne keressünk logikát ott, ahol nincs (és talán nem is kell, hogy legyen... ez egy akciófilm, basszus!!!) De nem tudok nem arra gondolni, hogy a zsáner nagy filmjei mégha irreálisak is voltak, valahol tudták ezt kompenzálni. Szuperkémek, és társaik voltak mindig is, lesznek is, nincs ezzel baj, csak valamit kapjak már mégis, amire azt mondom, hogy ez igen (tudjátok, Die Hard, James Bond egyes részei, Terminátor stb.)! A sztoriról kár beszélni. Az elején úgy tűnik, hogy van egy csavaros, jól kitalált szkript, de rá kell jöjjünk, hogy megint annyi a létjogosultsága, hogy hátteret adjon az üldözéseknek, meg akciójeleneteknek. Amikor elkezdenénk vele komolyan foglalkozni, rájövünk, hogy nem érdemes, a lényeg annyi, hogy Bourne hogyan vágja ki magát egy adott szorult helyzetből. Mindezek mellett még túl is van bonyolítva a történet, de mint mondtam, ez igazából nem probléma... A karakterek mind-mind szokásos kliséken alapulnak, igazi ellenség nincs (illetve továbbra is a megtévesztett, személytelen CIA az), Matt Damon mondatainak száma a legszófukarabb akcióhősökével vetekszik, a karakterek kapcsolatairól inkább ne is beszéljünk. Na de mi van az akciójelenetekkel? Greengrass azért tény, hogy vitt bele stílust, bár sosem volt a kedvencem, érződik, hogy akart valamit kezdeni a mozival. Kézikamera, sűrű vágások, egy-egy látványos megoldás Bourne eszköztárából, de összességében nem olyan stílusos, mint az első rész... Az alagútjelenet a végén ügyes, bár már nem érdekelt annyira, mint kellett volna. Összességében simán hozza az átlag zúzós akciófilmek szintjét (azt amelyik okosnak akar tűnni, de közben egyszerű, mint egy bot), a gond ott van, hogy már másodjára adták be ezt a formulát, minden fejlődés nélkül. Félreértés ne essék, nem rossz ez a széria, csak egyszerűen számomra valahogy eddig nem egy eltalált valami. De van stílusa, meg amit akar, azt elegánsan teszi, csak folyamatosan azt érzetem ennél, meg az első résznél is, hogy ebben sokkal több volt. Kíváncsian várom viszont, hogy a harmadik rész meghozza-e az áttörést... |
2012-04-07 10:25.17 |
A szövetségek ötlete csak első blikkre lehet vicces. A film remekül felvázolja azok létjogosultságát a továbbiakban, majd a sorsukat is. Hogyan?
[SPOILER] Egy alapvető ösztön valahol az ilyen szövetségek kialakítása, megfigyelhető a természetben, vagy az ember történelmében is. Egy közös ellenfél legyőzésének idejére két fél összefog, hogy a siker után rögtön egymásnak essenek a legádázabb harcban. A filmet nézve nekem meg sem fordult a fejemben, hogy mondjuk Cato ne ölné meg a "szövetségeseit", amikor már csak ők maradtak. Nem feledkezhetünk meg a figyelem megosztásáról, az erők összpontosításáról, és hasonlókról, na meg arról, amikor Cato megjegyzi, csak azért nem ölik meg Peeta-t most, mert ő el tudja vezetni a csapatot Katniss-hez. Továbbá, Katniss és Rue szövetsége tűnhet inkább érdekesnek, lévén, hogy ők biztos nem próbálták volna megölni egymást a végén. De ez sem kérdéses, ha megnézzük a mozi végét. Ott válik nyilvánvalóvá, hogy Katniss célja a műsor tönkretétele, a Capitol "legyőzése". [SPOILER vége] Ezek alapján mondom, szerintem inkább az efféle szövetségek hiánya lett volna ellentétes egy valós szituációval. Az éhezők viadalát emberek játszák emberek ellen, és mi ilyenek vagyunk, ha tetszik, ha nem. Hátba szúrjuk és eláruljuk egymást. Ez van. |
2012-04-07 00:58.08 |
Fantasztikus, hogy újra feltűnik majd a vásznon, alig várom az alakítását. Bár elsőfilmes direktor fogja rendezni, Clint mégis megbízhat benne, hiszen sokszor dolgoztak már együtt Robert Lorenz-zel. Ígéretes a sztori is (bár az író sem egy tapasztalt valaki...), Eastwood mellett pedig feltűnik Amy Adams (yeah!) és John Goodman is. 2012 egyik legjobban várt filmje nálam egyértelműen a Trouble with the Curve! |
2012-04-07 00:48.31 |
Nagyon kellemesen érintett ez a film, ahogy látom, téged is. Jókor jött, rég láttam már igényes popcorn-mozit. Magasan felülmúlta a várakozásaimat. |
2012-04-07 00:46.35 |
Na, ezzel nem értek egyet! |
2012-04-07 00:35.05 |
Szakos Andi ügyes, akárcsak Adri (sőt ő még nagyon dögös is), de nem vagyok benne biztos hogy jobbak, mint Balázs. Talán. A csávónak van egy tök határozott hangja, ma is nagyon jó volt, ha nem lenne ilyen alterkedő még szimpatikus is lenne... |
2012-04-07 00:10.08 |
Nem értem az Adrit ért kritikákat a zsűritől, szerintem most tök korrekt előadást tett le az asztalra. Bozont se múltkor se most nem volt nagy szám, ahogy Benji sem, a Timi sokat javult, de most már cseszheti, a legjobbak továbbra is Balázs és persze Gigi, akiből tényleg bármi lehet... |
2012-04-06 15:53.29 |
Ez a Kárász félelmetes nagy nihil ember, ahogy ott terpeszkedik, meg osztja a lapokat nulla hozzáértéssel... Az viszont tényleg hihetetlen, hogy végre olyan vendéget tudtak keríteni, akinek van valami fogalma a dolgokról, nem tudom, hogy sikerült... |
2012-04-06 15:36.01 |
Bale meg Freeman nagyon elvoltak...:) |
2012-04-06 15:19.17 |
ilyen a politikai mentalitás. ez mindenhol így van. az ellenzék elsődleges feladata a választások után az, hogy minden egyes döntését a kormánynak lehúzza, ellenezze, leminősítse. a céljuk, hogy a támogatottságuk nagyobb legyen a következő választásoknál a mostani kormánynál, így azt is ellenezniük kell, amivel egyébként ők is egyet értenének, vagy kormányon nem tudnának másképp kezelni. ilyen ellenzékben lenni, ezt látjuk mindig, de ez nem magyar jelenség. |
2012-04-06 11:27.09 |
Hali Cantri barátom, tetszett az észrevétel a fényképezés koncepciójáról! :) Én is azt vettem észre, hogy ez teljesen tudatosan épül fel, és folyamatosan válik világossá, hogy ezzel Katniss szemszögét hozzák hozzánk közelebb. Bár a könyv E/1-ben van írva, itt belső elbeszélés helyett egy ilyen technikát alkalmaznak. Érdemes megfigyelni, mikor lazul fel a kamera stabilitása. A viadal kezdete, a belépés a show-ba, amikor Ceasar-ral találkozik, az üldözés, stb, mind-mind Katniss-t magát hozza közelebb a nézőhöz, az ő nézőpontját. Nagyon elegáns húzás! :) |
2012-04-05 22:52.25 |
Értem, mondjuk szerintem elég valószínű, hogy nem éli túl a legénység ezt a kalandot, de majd meglátjuk...:) |
2012-04-05 19:58.14 |
Hazajutnak? :) |
2012-04-05 18:23.57 |
Az egyik legnagyobb erőssége ennek a filmnek az, hogy nem akar több lenni, mint ami. Nagyon kellett a francia energia, hogy egyszer se lépje át a mozi azt a bizonyos határt. És nem is teszi, végtelen könnyeddséggel marad a jó közép úton, poénjai működnek, drámaisága pedig megkapó.
A két remek színész alakításában olyan üzeneteket kapunk, mint egymás elfogadása és a szeretet az emberek iránt, ami nagyon fontos mai világunkban. Egy mozgássérült és egy színesbőrű férfi barátságáról szóla film, de kettejük kapcsolatának lényege éppen az, hogy előítéletek nélkül tekintenek egymásra. Az, hogy a mozi igaz történetet dolgoz fel, egy különösen jó érzéssel tölt el, a filmből áradó szeretet, pozitivizmus és elfogadás ezek szerint még létező dolgok. |
2012-04-05 17:33.15 |
Fincher Dragon Tattoo-ja a feszültségre épít, szerencsénkre teszi ezt nagyon ügyes módon, máskülönben ez a maratoni játékidő nehezen lenne kibírható. Maga a nyomozás ugyanis nem tartogat soha nem látott izgalmakat, vagy filmtörténeti csavarokat. Szépen, nagyon okosan van felépítve, izgalmas is, de egyszerűen kell bele valami, ami igazán érdekessé teszi.
Az egyik ilyen valami az a feszültségteremtés, az ügyes történetvezetés. Fincher ebben az egyik legjobb persze, nagyon jól használta fel eszköztárát, mozija fenn tudja tartani az érdeklődést. A belecsempészett megbotránkoztató, esetleg obszcén jelenetek, elemek sem állnak távol a rendezőtől, szerintem nagyon is élvezte ezt a filmet, egyáltalán nem lóg ki a többi alkotása közül. A másik nagyon fontos összetevő, vagy többlet, ami kiemeli a mozit az átlagos krimi keretei közül az maga a tetovált lány. Ő aztán egy nem hétköznapi karakter, egy olyan hátrányos helyzetű, lelkileg sérült, kiszámíthatatlan, erős, de mégis törékeny komplex személy, aki felhívja magára a figyelmünket, aki érdekessé teszi a filmet. Kapcsolata a főszereplővel különös hangsúlyt kap, ennek bemutatása, úgy hiszem, jót tesz a filmnek. Rooney Mara játéka érett és izgalmas, valószínűleg nem csekély destruktív mélységekbe kellett lesüllyednie ahhoz, hogy azonosuljon Lisbeth-tel, és hogy ilyen élő alakítással álljon elő. Hallani érdekes dolgokat a forgatásról, annyi biztos, hogy a hölgynek tényleg át kellett alakulnia ehhez a karakterhez, nem csak külsőleg. Az eredmény szerintem nagyon is sikeres, engem sokszor a hideg rázott egy-két nézésétől, nagyon kiszámíthatatlan, olyan volt mint egy bomba, ami bármelyik percben felrobbanhat. Nem kicsit beteg, de közben segítségre szoruló, intelligens, és veszélyes. Hálás szerep lehet, de kell hozzá elszántság úgy hiszem. Jól sikerült darab ez, Fincher-rajongóknak kötelező, a krimi szerelmesei viszont aligha fogják az állukat keresgélni a sztori alakulása miatt. Sokkal inkább azért, mert ez egy nagyon stílusos thriller lett, nagyon korrekt módon összerakva, egy olyan karakterrel megfejelve, akit nem felejt el könnyen az ember. |
2012-04-05 13:37.44 |
Nem kizárt, hogy 2012 végül a remekül sikerült popcorn-filmjei miatt marad emlékezetes. A felhozatal igencsak ígéretes, és egyáltalán nem baj az, hogy a patinás díjszezon beindulása előtt végre (remélhetőleg) igényes mainstream-filmeket láthatunk majd. A blockbuster movie az a kategória, ami sosem fog kimenni a divatból, éppen ezért tölt el reménykedéssel, amikor sikerül valami okossal előállni, mert napjaink közönségfilmjei gyakran meglepően kritikán aluliak. A szennyáradat persze nem fog leállni, de az igényes blockbuster térnyerése mindenképpen egy pozitív jelenség lenne. Reménykedésre ad okot rögtön a Hunger Games…
Suzanne Collins regénye óriási népszerűségnek örvend a tengerentúlon, hazánkban, stb. Lévén, hogy a főszereplői tinédzserek, nem lehet hibáztatni az embereket, amikor a filmváltozat megjelenése előtt sokakat elkapott egy kisebb pánikroham, azt gondolván, újabb x évre el leszünk látva nyálas giccsparádéval tarkított, kultuszromboló szerelmi ömlengéssel. Nos, jelentem, a félelem alaptalan, a mozi megtekintése után egyértelmű, hogy a Hunger Games és az itt meg nem nevezett remekmű között semmi hasonlóság nincs. Sőt, jelen darab komoly kérdésekkel foglalkozik; elnyomás, zsarnokság, hatalom (a film társadalomkritikája vagy tetszik, vagy nem, vagy átjön, vagy nem), önfeláldozás, túlélés... Mennyit változtunk, fejlődtünk a gladiátorok arénái óta? Az ember része a pusztítás, egymást azóta is folyamatosan mészároljuk. Vajon adott helyzetben vevő lenne a mai közönség egy ilyen tv show-ra, ahol húsvér emberek gyilkolják egymást? Félek, a válasz igen. Nagy szerencse, hogy ez a történet tud adni egy főszereplőt, akivel lehet azonosulni, akinek van jelleme, karaktere, nem pedig csak papírízű kliséket böfög fel, meg szendén tud nézni, és hát tudjuk, hogy neki kell szurkolni, mert hát olyan okosak vagyunk, nem? Katniss egy nagyon izgalmas karakter, rengeteg lehetőséggel, a szereplő kiválasztása pedig nem is sikerülhetett volna jobban. Jennifer Lawrence az egyik legtehetségesebb fiatal színésznő Hollywoodban, a Winter’s Bone óta pedig tudjuk, az önálló, elszánt, cselekvőképes, önfeláldozó női karakterek igazán közel állnak hozzá. Ezt a mozit szépen elviszi a hátán, érett játéka lehetőséget ad arra, hogy tényleg egy karakterközpontú filmről beszélhessünk. Örülök, hogy ezzel most széles körökben is nevet szerez magának, de remélem, látjuk őt még a jövőben függetlenfilmekben. Na de hol a lényeg? Mi kell egy sikeres könyv adaptációjához? Tovább megyek, min áll vagy bukik a produkció? A rendezőn, kérem, kell egy értő, stílusos direktor, aki összefogja mindazt a jót, ami megvan, Jennifer-t és a többi remek színészt, a pöpec látványt és a sikersztorit. Összefogja, és ad nekik a saját látásmódjából, formálja, és tökéletessé teszi. Gary Ross hibátlan munkát végzett. A hozzávalókat elegánsan, kimérve adagolta, mellőzte a túlzásokat, túlkapásokat. Végig érezzük, hogy foglalkozott a filmmel, nem csapong, egyszerűen tökéletes. Az érzelmi csúcspontokhoz pedig tényleg úgy nyúlt, hogy minden giccs nélkül katarzist tudott teremteni. Bevállalom férfiasan, ennyi. Minden blocbusternek kéne, hogy legyen egy ilyen atyja, mint ez a Gary Ross, és akkor talán… Áh, hagyjuk. “Két féle ember létezik ezen a világon”: aki olvasta a könyvet, és aki nem. Előbbiek vagy azon sírnak, hogy mennyire más ez, mint az alapanyag, vagy belátják, hogy más médiára átültetve, újraértelmezve milyen remek darab lett kedvencükből. Utóbbiaknak is vagy tetszik, vagy nem, de én azt mondom (minthogy közéjük tartozom), hogy a kihagyások ellenére ez egy tökéletesen érthető mozi, és ha a fókuszpontjai kicsit máshol is vannak, mint a könyvnek, egy koherens egészet alkot a film. Ez a történet a vásznon a viadalról szól, maga a gonosz még a háttérben van. Tudunk a létezéséről, de nem pofátlankodik a képünkbe, hogy már most utálhassuk. Nekem ez tetszik. Mérsékelt húzás, és megadja a feszültséget a folytatáshoz. Mert lesz folytatás, ez biztos, és most tényleg tiszta szívemből örülök neki. Létezik még a remek popcorn-film, nem nyírták ki a transformerek, meg a titánok és társaik. És ez jó. Sose hagyjon el a remény! |
2012-04-05 12:41.43 |
Jogos. Úgy értem, az nem hülyeség, hogy ezt belerakták a filmbe... Tetszik érteni? :) |
2012-03-26 15:55.09 |
Egy film pontszámának az átlaga nem az adott film erénye, hanem a róla alkotott vélemények egy számmal kifejezett összessége. Attól, hogy itt valami a 4. helyen áll, még nem lesz jobb film. Csak annyit jelent, hogy 3 film van, ami összességében ennél jobban tetszett a filmkatalógust látogató közönségnek.
Ebből kiindulva, megérdemelt a 4.70-es átlag, igen! Ízlés dolga, nem? Ezért kéne az ostoba trolloknak is felébredni, agyuk helyéhez kapni, és rájönni, hogy nyugodtan keresgélheti a filmeket, amik szerinte nem érdemlik meg a pontszámukat, nyugodtan húzza le őket, de valójában mi értelme a közízlés ilyen szembeköpésének? Ugyanúgy felkel a nap, ugyanúgy fog ez a film azoknak az embereknek tetszeni, akik 5*-ot adtak rá, maximum a pontszám nem fogja a valóságot tükrözni. Persze kell egy életcél mindenkinek, meg a hobbi is jó dolog, hát sok sikert hozzá! |
2012-03-23 20:54.04 |
Szerintem a Red Tails nagyon el lesz már felejtve, meg igazából most sem kapott nagy figyelmet, Lucas sírt is emiatt rendesen. |
2012-03-22 18:57.51 |
az a csávó egy nyomorék volt, nem kellett volna a filmbe. |
2012-03-21 09:40.34 |
Nagyon szeretem ezt a mozit, a 2010-es felhozatal egyik legerősebb darabja a konzervatív stílusú nagyjátékfilmek között. Az egészet áthatja a brit maximalizmus, minden képkockáról, beállításról sugárzik a profizmus. A színészi felhozatal teljesítménye kiemelkedő, ilyen erős kollektív actori munkát ritkán látni a filmvásznon, szinkronnal nézni pedig tényleg emberiség ellenes bűn, bármilyen kimunkált legyen is az!
Van egy jelenet a filmben, amikor a király visszamegy Lionel-hez, és egy bennőséges párbeszéd alakul ki kettejük között. Nem fogom soha elfelejteni azt a részt, olyan visszafogottan tökéletes jelenetet már rég láttam, Firth és Rush brillíroznak, karaktereik őszintén felvázolt kapcsolata pazar az egész mozi során, de itt például olyan erő van bennük, hogy hihetetlen. Desplat aláfestő zenéje kivételes, egyszerűen sallangmentes alkotás ez. Tom Hooper biztos kézzel vitte vászonra az okos szkripten alapuló filmet, amiért pedig mindenképpen megérdemelte a legmagasabb kitüntetéseket, az a zárójelenet, a király beszéde. Ahogy megkomponálta azt a részt, valami borzongató, hatalmas kifejezőerő van benne. Firth alakításának csúcspontja, Rush már nézésekkel is üt, a vágómunka költői, Beethoven zenéjének felerősödése pedig a nézőt is belerángatja a helyzet hangulatába. A háború kitört, a pusztítás elkezdődött, és ki tudja, mikor lesz vége újra. A nép egy hangra kíváncsi, ami erőt adhat nekik, aki végigvezeti őket az őrületen. Az anyakirályné szemlesütve drukkol, Lionel pedig magabiztosan néz barátja szemébe, és bólint. A piros fény nem fog égni. |
2012-03-21 09:23.34 |
Tuti tetszeni fog, amint lesz rá lehetőségem, első dolgom lesz, hogy megnézem! :) |
2012-03-21 09:21.38 |
Az élet már csak ilyen. Hülyeségekben botlik el az ember... |
2012-03-21 09:20.01 |
Aki olyan felkészületlenül mer megszólalni a tv-ben, ahogy ő azt az ominózus esetben tette, annak nem fogok kíváncsi lenni a véleményére. Az kérem hangulatkeltés volt nulla hozzáértéssel, egy kritikus ilyennel aláássa minden tekintélyét. |
2012-03-20 23:30.03 |
Klassz írás!
Egyébként a magyar cím tényleg nagyon túlzás, az eredeti azért jóval árnyaltabb... Az utolsó bekezdésedben említett dolgok szerintem Reitman mozijainak egyik legnagyobb erősségei, könnyedd hangulatból csapnak át fokozatosan kőkemény moralizálásba, így bontva ki a fajsúlyos témákat. Van bennük hangulatingadozás, de a jó értelemben. Ezt a filmjét még nem láttam, de az eddigieknél szerintem ez az "átolvadás" egyre jobban kivitelezve jelent meg, az Egek ura már gyönyörű, letisztult módon szállította a néző letaglózását. |
2012-03-20 23:15.42 |
ez pedig egyáltalán nem hülyeség... |
2012-03-20 18:45.15 |
Legyen igazad a Hobbit-tal kapcsolatban! :)
elnézést a rajongóktól...xD |
2012-03-19 16:46.46 |
Egy minden ízében romantikus történet, szerencsére olyan alapokon, amit már kipróbált az idő vasfoga, így több generáció bizonyíthatja, hogy nem az a fajta mozi, ami elől menekülnie kéne a férfiközönségnek. Vannak azért ebben a műfajban is mindenki számára fogyasztható darabok, igaz, manapság inkább beérik a filmesek a kevéssel, a hölgyek megríkatásával, ostoba történetekkel, cenzúrázatlanul hagyva a giccs- és nyálfaktort. Az, hogy időről időre születnek filmek, amik bizonyítják, lehet ma is értelmes romantikus filmet csinálni, és hogy ezen a műfajon belül sem halt ki még teljesen a jó ízlés, szerintem jó dolog.
Ezen tábor egyik nagy alakja Joe Wright, aki tényleg meg tud rendezni egy szerelmi történetet ízléssel. Jane Austen-től áthozza, amit kell, hozzáadja önmagát, filmje pedig minden hivalkodás és erőlködés nélkül tud szép lenni. A csodás angol táj fényképezése is ízléses, nem klisés, a mozi mögött állt azért egy igencsak hozzáértő stáb, legnagyobb örömünkre. Keira kisasszonyról meg tudni kell, nem a popcorn filmekben tud igazán jó lenni, a komolyabb műfajban van igazán otthon, itt most ügyesen egyensúlyozva egy energikus, remek kisugárzású, erős játékot hoz, mindenképpen az eddigi legjobb alakításai között kell említeni. A többi színész is jól hozza karakterét, az olyan rutinos actorok jelenléte, mint Judi Dench, vagy Donald Sutherland pedig igazi jutalom. Joe Wright neve mára már garancia az igényes filmekre, az hogy újra leporolta Austen művét pedig szerintem egy jó ötlet, napjaink műfaji felhozatala ordít egy ilyen filmért. Sok minden múlik az összetevők értő adagolásán, és nem kell ezen a téren csalódnunk Wright tehetségében. |
2012-03-19 16:16.47 |
Hafström mozija annyiban mindenképpen érdekes, hogy ilyen hosszú és intenzív pokoljárással nem minden film kecsegtet a thriller műfaján belül. Itt viszont tényleg a szobáról, és az azon belül zajló eseményekről szól minden, ami meg nem, annak megértéséhez kénytelenek vagyunk a szobából kiindulni. A film megfejtésével lehet vesződni, több megoldás is lehetséges, az a verzió, amit szerintem a mozi a végén kiválasztott teret enged Enslin személyiségváltozásának vizsgálatához, és hiába ez King kedvenc témája, nekem mégsem ez a verzió tetszett igazán. De ha már így állunk, akkor ezt kell szeretni, és Hafström igyekszik megfelelni az elvárásoknak, Cusack vérprofi, a rémálom-hatás pedig piszok érdekes egy ideig. Sajnos néha viszont sok, viszont újra és újra meg tud lepni a film, ami azért jó dolog... |
2012-03-19 15:48.16 |
Érdemes odafigyelni Payne alkotásaira. Hétköznapi életből merített ötleteire épülő filmjei belopják magukat a szívünkbe. Ez a mozi is ide tartozik, remekül megkomponált, őszinte darab. Munkáiból kitűnik, hogy az író-rendező valóban érti az emberek nyelvét, úgy tölti meg műveit szeretettel, hogy egy pillanatig sem érzünk semmit bennük soknak, vagy eltúlzottnak. Realista alkotások, valós problémákkal, de mégsem leereszkedő stílussal elmesélve. A humort is úgy tudja adagolni, hogy nem csap át vígjátékba, megmarad a drámai hangulat, legfeljebb oldódik egy kicsit, de ilyen az élet is, olykor keserű, olykor könnyedd. Ha el is nevetjük magunkat egy-egy jól időzített poénon, akkor sem zökkenünk ki, és fikarcnyit sem veszít a mozi a súlyából.
Jack Nicholson mint mindig, most is kiválóan alakít, jól kidolgozott karakterét értő játékkal teszi teljessé. A mozi az első perctől érdekes és leköt, mert olyan problémákat vesz elő, amik minket is foglalkoztatnak. A karakterek kapcsolatai remekül vannak felépítve, olyan őszinték, mint a való életünkben, Payne pedig megint erre a dologra építi filmjét, és nem vall kudarcot. Mer foglalkozni kényes témákkal, eljátszik a lelkiismeretünkkel, kimondja azt, amit félünk kimondani. Schmidt levelei az afrikai fiúhoz a mozi talán legszebb pillanatai. Úgy érzi, ennek a srácnak, aki olyan távol él tőle, kitárhatja szívét, és kimond neki dolgokat, amiket senki mással nem osztana meg. Problémákat, amik számunkra a mindennapok problémái, bele sem gondolva, vajon mennyit ért ebből az a gyerek, akin ő segített, vagy hogy neki mennyivel másabb gondok jelentik a mindennapi problémákat. Alexander Payne intelligens módon felépített mozija igényes darab, a mi életünkről szól, mégsem száraz, humorral vegyíti a komoly témát, mégsem túl könnyű, eljátszik az érzelmeinkkel, de sosem giccses. Egy őszinte, emberi vallomás. |