Vigyázat! Off, spoiler veszély! Számomra a zombi történetek legalább annyira logikusak és reálisak, mint a vámpír történetek. Ha a kettő közül választanom kellene, akkor inkább az utóbbit választanám. A vámpír történetek számomra izgalmasabbak, talán mert misztikusabbak, romantikusabbak, mint az, amikor élőhalottak élőkkel táplálkoznak, élőket fogyasztanak (itt most nem a filmekre gondolok elsősorban). Igaz, hogy a zombik reálisabbak a vámpíroknál, legalább is, ha a Haiti-féle zombikra gondolunk, bár a filmvásznon nem igazán elkábított, tudatmódosított "ember-zombikkal" találkozunk legtöbbször, akik ideig-óráig nem képesek önállóan gondolkodni vagy cselekedni, hanem emberevő, gyilkos példányokkal. Ezeknek a zombiknak is kell, hogy legyen emésztőrendszerük. Fogjuk rá, hogy van nekik!:) Én úgy gondolom, hogy amiben mások, mint mi, az az idegrendszer és az öntudat részleges vagy teljes hiánya. Ez alatt azt értem, hogy a filmes zombik legfontosabb elfoglaltsága az emberevés, vagyis a táplálkozás, tehát tudattalan ösztönlények (kevésbé érzékenyek vagy teljesen érzéketlenek a fájdalomra, egyéb ingerekre...). Itt is különbségeket tehetünk, mik lehetnek a kiváltó okai ennek a viselkedésformának. Lehet egy vírus vagy valamilyen gonosz, természetfeletti jelenség is (történettől, filmtől függően). Valóban fontos a történet, bár én „zombi téren” inkább a hangulatra utazom. Én nem rajongok a zombis filmekért, történetekért. Amitől viszont mégis úgy érzem, hogy olykor hangulatos és magával ragadó, az a poszt apokaliptikus hangulat. Amikor a világunk átalakul zombiktól hemzsegő mészárszékké, olyankor tanuljuk meg értékelni azokat a dolgokat, amelyeket azelőtt szinte észre sem vettünk és számunkra természetesek voltak. Szerintem mindig szükséges valamilyen negatív esemény, amivel szembe kell, hogy kerüljünk azért, hogy képesek legyünk felismerni a hibáinkat, a gyengeségeinket és felül tudjunk emelkedni a rajtunk eluralkodó káoszon, legyen az háború, katasztrófa vagy akár zombi invázió.:) Ezért nézem ezeket a filmeket és szórakoztatnak is, mert olykor egy bugyuta, egyszerű és primitív történetben is megtalálom azt, ami akár még elgondolkodtató is lehet és tanulsággal is szolgálhat. Az In The Flesh-re kíváncsi vagyok. Nem láttam még egy részt sem, de olvastam róla. Az a bajom a sorozatokkal, hogy idő idő idő…, egyszerűen nem tudom követni őket. A WD-ről már lemondtam, pedig kíváncsi vagyok rá még annak ellenére is, hogy sokat kritizálom. A Trónok Harca sorozattal is elmaradásban vagyok, pedig az eredeti terv az volt, hogy előbb elolvasom a könyveket és utána nézem csak meg a sorozatot. Most már az utóbbival is beérném, ha lenne rá időm. Egy másik internetes fórumon egyfolytában azzal szekálnak, hogy miért nem tetszik nekem a Battlestar Galactica és hogy hagyjam a Babylon 5-öt (hagytam is:)). A B.G.-ból is csak elvétve láttam néhány részt és azok alapján értékeltem, de egyszer annak is neki akarok állni és végignézni. Visszatérve a filmre, a történet egyszerű, bár én nem találtam benne túlságosan logikátlan dolgokat. A Walking Dead egy valóban összetettebb történet. A logikátlanságokat ott nem a történetben, hanem a szereplők viselkedésében, a cselekményben láttam. Persze lehet, hogy az én militarista gondolkodásommal lehet a baj. Egy ilyen élethelyzetben csak ideiglenesen felállított törvények és szabályok szerint lehet csak túlélni, nem pedig úgy, hogy én azt teszem, amihez éppen kedvem van. Ezért nem értettem igazán azt, hogy egy olyan karakter is, mint Rick, miért nem szedte össze magát már jóval hamarabb, ugyanis őt követték, őrá jobban hallgattak, mint bárkire, még ha meg is kérdőjelezték a döntéseit, akkor sem értem, miért nem lépett előbb. Miért nem lehetett volna például a második évadban azt tenni, ami logikus és ösztönszerű, sőt még emberi érzelmektől sem mentes döntés. Ott egy kislány, aki még lehet, hogy él. Leöljük a zombikat a pajtában, aztán együtt megkeressük a lányt, teljesen mindegy, ki a vendéglátónk és mit szól majd hozzá. Egy emberéletről van szó. Azonkívül a pajta még a többiek életére is veszélyt jelentett. Az a baj, hogy ez csak egyetlen példa volt, a második évad hemzsegett a logikátlanságoktól. A 28 Héttel Később film ebből a szempontból erősebb. Ha a történetet nézzük, akkor azonban valóban gyengébb. Igaz, itt én Laurának azzal kapcsolatban írtam, amit írt, hogy ő hiteltelennek, közhelyesnek, logikátlannak vélte ezt a filmet és a Walking Dead-et hozta fel ellenpéldának. Igaz, a WD egy sorozat. Könnyebb egyetlen filmmel és egyszerű történettel kevesebb logikai hibát elkövetni, mint egy sorozatban. A kiindulópont egyébként szerintem mindkét filmben gyenge, bár nem kizárt, hogy kapunk majd válaszokat a folytatásokban.
|
