Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Képtelen képrablás - TV4, 09:00 |
Bajkeverő majom - M2, 09:15 |
A csendőr New Yorkban - Moziverzum, 09:40 |
Harry és Sally - Cinemax2, 10:00 |
A nagy dobás - Viasat Film, 10:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scherer Péter (63) |
Gálffi László (72) |
Miguel Sandoval (73) |
Missi Pyle (52) |
Harry J. Lennix (60) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Gladiátor 2. |
Stephen Merchant |
2009-02-04 22:35.26 |
Upsz, javítom: az első volt John és Uma kettőse. Pontosabban Vegáék mészárlása után a második, de a nagyok közül az első. |
2009-02-04 22:16.21 |
ztem meg ez pont hogy jó ötlet volt, más kérdés a pénz, és a kivitelezés igényessége. |
2009-02-04 22:14.46 |
Ja, és bár nem művészmozi, műfaji besorolása lehetetlen: se nem akció, se nem dráma, se nem vígjáték: ezek különös egyvelege, hol egyikből, hol másikból van pontos recepttel adagolva. |
2009-02-04 22:11.39 |
Valóban egyet kell értenem: ez Tarantino legnagyobb alkotása és egyben legelismertebb is. Ezzel a filmmel soroltatta be magát a posztmodern alkotók közé, vagyis akik a szerzői látásmódot keresztezték a popcornmozik paneljeivel.
Magasra tette a mércét: Az ilyen típusú filmek között alkotását, mai napig élvonalba sorolják, sőt mi több, sokan az egyik legegyedibb mozifilmként tartják számon. Van benne valami, nem hiába kapta a díjakat a forgatókönyv, Tarantino új stílust teremtett a filmmel: megtörte az addig tömegfilmekben népszerű lineáris stílust. Maga a sztori, teljesen egyszerű, adott egy maffia, melynek főnöke Marcelus Wallace különböző megbízásokat ad ki, és rendkívűl idézőjeles (gondoljunk csak Vincent Vegára) gorillái ezeket vagy elvégzik vagy nem. Tulajdonképpen másról nem nagyon szól a mű, és nagysága is talán pont ebben rejlik. Különösebb mondanivalója nincs, bár Samuel L. Jackson remek állandó monológja, és az utolsó beszélgetés Tim Roth-tal azért talán elgondolkodtatja kicsit az embert a hatalmaskodásról, mert kik is vagyunk mi, hogy Istent játszunk? De igazából a két és fél óra úgy repül el a fejünk fölött, hogy tulajdonképpen amit látunk, az egy kerek egészben nem szól sok mindenről. Három sztori és a kerettörténet kapcsolódik össze, majdnem minden szereplő ismeri mindet, találkozott egyik a másikkal valahol. Ezek a találkozások kicsik ugyan (kivétel az utolsó jelenet), de lényegesek. Azonban mint mondottam, nem időrendi sorrendben haladunk, hanem olyan időbeli váltásokkal, amik teljesen abszurdak néha (SPOILER! pl. a második sztoriban agyonlőtt J. T. visszatér a harmadik sztoriban SPOILER VÉGE), de mégis érthetőek, és nagyon szórakoztatóak. A karakterek mélyen át vannak dolgozva, nem felületeskedtek Tarantinoék, mindenkinek átütő egyéniséget adtak, és ezt megoldották úgy, hogy annyira azért senki sem szimpatikus a filmben. Vagyis talán mindenki egyformán. Mindenki gyilkos, rabló, rosszfiú, de ugyanakkor mindenkinek megvan a maga szépsége is. Nekem speciel a kedvenc történetem a második, Mrs. Wallace és Vincent Vega párosa lenyűgöző. Egy kicsit megidéződött számomra a Grease korabeli John Travolta a twist versenyt látva. Egyébként amellett, hogy fantasztikusan van megszerkeztve a film, egy pillanatig sem unatkozunk (pedig fölösleges locsogás meg káromkodás az van bőven, de mégsem lesz unalmas egy percig sem), ez számomra a tipikus színészfilm. Amit biztosan levetítenék a fiatal színészgenerációnak, míg a fiúk Travolta, Jackson, Willis vagy akár Roth játékára tapadjanak, addig a lányok Uma Thurman, Maria De Medeiros vagy Amanda Plummer telejsítményét nézzék árgus szemekkel. Számomra még ilyenfajta színészfilm a 20 évvel ezelőtt készült Gyilkosság az Orient Expresszen, bár az inkább már a klasszikus színészminta (Albert Finney, Ingrid Bergman, Anthony Perkins, Lauren Bacall stb.). Egyébként számomra a filmben az abszolút csúcs Uma Thurman volt, felháborítónak tartom az Oscar hiányt, ugyanis ebből a szerepből 100X többet kihozott, mint ami eredetileg benne volt, plusz rakott bele még valami olyan pluszt, amitől elképesztően életszagú lett az egész, még a parókája ellenére is. :) Tarantino viszont ne színészkedjen: ezért biztos kapom a paradicsomokat, de nekem teljesen pudvás maradt a játéka, a Négy szobában azért jobb volt. No de sebaj, ért ő máshoz: iszonyú tehetséges rendező és forgatókönyvíró. Tarantino filmje egyéni, egyedi, megismételhetetlen, úttörő, ugyanakkor mocskosul provokatív is. Aki igazi filmkedvelő, annak tetszéstől függően egyszer látnia kell. |
2009-02-04 19:19.03 |
És mi olyan felettébb érdekes egy C. D. koncertben? Tényleg csak kérdés, semmi rossz szándék. :) |
2009-02-04 15:32.43 |
Nekik egy jó dugás kell, oszt befogják :P |
2009-02-04 15:31.58 |
Hát ja. Ezért nem tudnék koncertjére elmenni. :p Inkább a lemez. |
2009-02-04 11:27.34 |
Jó de ő az. Vagyis nem celeb, hanem szupersztár ;) |
2009-02-03 23:19.56 |
Na jó, de azért odafigyelhetnének ilyenekre. |
2009-02-03 22:44.47 |
Az Legjobb színésznő Oscar-díj (vagy legalább a jelölés) hiánya itt egyértelmű negatív elfogultságra utal-
kiegészítettem. :) |
2009-02-03 22:42.12 |
Azon kevés filmek egyike, ami képes megsiratni. Túlzás nélkül állíthatom, hogy Webber legjobb munkája a Macskák mellett, nekem pedig egyértelmű kedvencem, ha musicalről van szó. Mint film, kicsit vissza kell vegyek, tulajdonképpen a rengeteg esemény csak tódul egymásba, aki nem ismeri a történelmi hátterét a dolgoknak, elveszik a fordulatokban, sok helyen nem érthető, hogy most kik és miért is lázadnak pontosan? Evita karaktere sincs rendesen kidolgozva, sokkal ellentmondásosabb személyiség volt, és azért nem volt ő ennyire szent sem. Ezt néhol a film érzékelteti, de a végén mégis zokogunk, hogy meghalt, és a jó tetteire gondolunk, holott ennek nagyrésze érdekből történt. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, Madonna tette szimpatikusabbá karakterét, csakhogy jobban eladja image-ét, és sok rajongóját visszanyerje a botrányos korszaka után: itt bizony a forgatókönyv volt hibás. De sebaj, egy musicalfilmnél, főleg egy ilyennél ahol gyakorlatilag 95%-ban a dalok dominálnak, ez eltörpül, de talán magyarázat az Oscar-hiányra. A zene és a látvány viszont elementáris. Gyönyörűen és meghatóan oldották meg a kezdést, a kis Eva pici szerepében is nagyon hitelesen és megindítóan játszik. A dalok egytől egyig remekek és nagyon igényesek, a rengeteg statiszta, és a remekül megkomponált, korhű tömegjelenetek elhitették velem, hogy ezt tényleg annak idején vették föl. Ráadásul a legtöbb dal, mint egy videoklipszerűen érdekes kamerabeállításokkal van fölvéve (pl. Rainbow High, And The Money Kept Rolling In...), valószínűleg, hogy érdekesebb legyen a film azok számára, akik nem számítottak a zene ilyen mértékű túltengésére. Madonna tündököl a filmben, csodálatos ruháit és ékszereit mintha ráöntötték volna. Hangja varázslatos, még rajongóit is meglepte vele. Játszik vele, mint egy hangszerrel, rengeteg érzelmet kifejezve. Sajnos ki kell mondani rajongó létemre, Madonna nem tartozik a jó prózai színésznők sorába, itt azonban hangja pótolta ilyen téren való idegenségét. Abban a pár prózai jelenetben pedig nagyon is meggyőző, köszönhetően annak, hogy egyértelműen átlényegült Eva Perónná (persze sokat segíthetett, hogy a két nő életében rengeteg a kapcsolódási pont). Ez a mélyen átélt játék egyedüli az énekesnő életében, hiszen többi filmjében ezt a színvonalt meg sem közelíti- mint már mondtam nem jó színésznő, mert egoizmusa nem enged teret más karakternek, ő Madonna: szinte minden szerepéről ez sugárzott- kivétel ezt a filmet. Az Oscar-díj (vagy legalább a jelölés) itt egyértelmű negatív elfogultságra utal- ezt eddigi véleményemmel együtt fenntartom továbbra is. Banderas karaktere -bár sokaknak nem érthető ki ő-mi ő- sztem remek húzás volt: mint Evita lelkiismerete, ott van mindenhol, ahol ő jár, mindenről tud, amit tett, vagy amit valaha gondolt. Nagy találkozásuk a Waltz For Eva And Che a film egyik csúcspontja. A többi mellékszereplő is jól tette a dolgát, és ne felejtsük el, hogy sok jelenetet hazánkban forgattak: kis szuvenirként látható is a Budapest Bank logója mikor Banderas elszalad az éjszakában. Nyilván véleményemhez hozzájárul fanatizmusom is, de obejktíven is úgy gondolom, mint musical remek munkát végeztek, talán a legigényesebbet ebben a műfajban, filmileg cseppet sem tökéletes, de hát nem minden fenékig tejfel, ez nekem akkor is az egyik - ha nem a- legjobb marad. |
2009-02-03 22:21.32 |
Hát sztem azért Celine a nyomában sincs Piafnak, sehogysem. Piaf ha kiállt a színpadra, megszűnt létezni a világ, még a levegő is őt hallgatta, pedig ugye legendásan csúnya volt. |
2009-02-03 19:33.22 |
Celine is tudott szép lenni, példa erre az atlantai olimpia! |
2009-02-03 19:32.04 |
az általad felsoroltaknak |
2009-02-03 19:31.51 |
Egyetértek, hiába van jobb hangjuk az általad felsoroltaknál, Madonna jobb náluk. Bár Madonna sztem nem énekesnő, ő egy táncosnő, vagy méginkább showgirl. |
2009-02-03 17:09.03 |
Észrevettem, és valamennyire meg is védtem, mondtam h szeretem én is több dalát. |
2009-02-03 17:01.58 |
http://www.youtube.com/watch?v=SXeiLh9axi0
Meg hogy nem tud énekelni, mert tátikázik: kérdéezem én: EBBEN pl. hol a tátika? most azért lineklem ezt be, mert ez a kedvencem, de ha egy koncertjét megnézed tisztán hallani, hogy szinte mindig élőben énekel. |
2009-02-03 17:00.10 |
Hát azért szidtad itt alul elég rendesen, hogy semmiért sem lehet szeretni stb. stb. |
2009-02-03 16:57.46 |
Bőven elég, amit itt látok ;) Amúgy nem te írtad, hogy jó lenne ha nem szólna be senki más kedvencéhez? jó lenne ezt megtartani. |
2009-02-03 16:53.32 |
De még így is többen gondolják okosnak, mint téged ;) |
2009-02-03 16:49.06 |
pfff... nem kell mindent elhinni. ha meg tényleg mondta, csak poén volt. :P meg különben is, egy sztárnak ne adjanak már kemény vécépapírt, hol élünk? |
2009-02-03 14:18.26 |
szted tudja ki az az Al Pacino? :P ne légy optimista egy Forrest Gump alapján, amit valószínűleg véletlenül nézett meg, mert épp nem volt HSM a Jetixen :P |
2009-02-03 14:15.22 |
LOL. Egyébként így van. Britney például eszement jó táncos. |
2009-02-03 14:14.01 |
Én bírom azt a dalt :P. |
2009-02-03 02:57.57 |
:o én erre 3 csillagot adtam... elromlott a gépezet? :O |
2009-02-03 02:48.52 |
Egyik se volt jó színész soha, de talán én mégis Stallonét mondanám a jobbnak. |
2009-02-03 02:44.48 |
Egy film, ami egy olyan fiúról szól, aki nem akarja, vagy méginkább nem tudja felmérni saját helyzetét a világban. Nem érti a világot, és azt, hogy maga a világ miért ismeri őt jobban, mint saját maga. De önmagával sincs békében, védekezik mindentől, ami esetleg segítheti, így majdnem eldobja kivételes tehetségét is, melyhez hasonlóért, ahogy Ben Affleck is foglamaz: "Bármelyik srác odaadná mindenét". És egyszercsak jön egy ember, aki belelát a lekébe, ő Sean. Nem derül ki teljesen pontosan, csak néhány kapcsolódási pontot tudhatunk, de úgy tűnik, mintha Sean egy kicsit saját magát látná Willben.Tisztában a fiú fájdalmaival, szorongásával, a világba vetett pesszimizmusával, egyedül ennek okát nem tudja pontosan, de elhatározza, hogy a fiú bizalmába férkőzik, az egyetlen barátja, lelki társa lesz. Bár minden pszichiáter így értene a lélekhez, mint Sean. A legmélyebb sebeket szakítja fel a fiúban, de nem hirtelen, szépen lassan, hogy ne fájjon annyira. Lenyűgöző a folyamat, ahogy szépen lassan kibontja Willt, és hogy a végén rádöbbenti arra, milyen értékes, hiszen nem véletlenül született annak, ami: zseninek. Persze iszik, drogozik, szexel, verekedik stb. stb., mint minden utcakölyök, de ő más. Sokan örülnének neki, Will azonban ezt próbálja eltitkolni, de az ösztön az ösztön. A cselekvésre való hajlam, hiszen érzi, hogy több van benne, és Sean segítségére végül megbékél ezzel, és természetszerűen előnyt kovácsol későbbi életének fényében. Ben Affleck és Matt Damon gyönyörű történetet írt, látszik a szoros barátság, hisz az egész filmet áthatja a sok mély lelki kapocs, a kimondatlan szeretet akár a barátok, akár Sean és Will között. Megérdemelet volt az Oscar és a Golden Globe. Ahogy Robin Williams szobrocskája is. Mintha erre a szerepre született volna, és mintha saját tragédiáját vitte volna váaszonra, minden rezzenete éppoly hiteles. Ez elmondható Matt Damonra is, kettejük jelenetei a legerősebb részek a filmben, hisz mindkettejükből ösztönösen jön a düh vagy épp a szeretet, vagy a megbecsülés egymás iránt, a végén pedig sírva borulnak össze, és persze a mi szemeink is könnyesek lesznek. Sajnos Will néha cselekedik elhamarkodottan: szerelmét korán 'üldözi el', nem kér tanácsot Seantól, rosszul cselekszik. Dehát semmi nem lehet fenékig tejfel, ráadásul sajnos nem az derült ki, hogy Will szerette volna a lányt, sokkal inkább az ellenkezője. Valószínűleg így is volt. Minnie Driver azért jól játszott, kedvencem az első szex előtti csevely, az már-már komikus. Ben Affleck engem az utolsó jelenetben győzött meg igazán, amikoris arcán látszik egyszerre a fájdalom, hogy elment a legjobb barátja, és a felhőlten örömmel elegyedett büszkeség: barátja végre azt csinálja, amire hivatott. Ami nagyon tetszik még a filmben, hogy egy-két 'muszáj érzelmesnek lenni' jeleneten kívűl nem túloznak a színészek, sem a forgatókönyv. Sok érzés kimondatlan, és ezt a színészi játék remekül érzékelteti, nem lesz túlérzelgős, és így is marad pár könnycsepp a szemünkön, mikor vége a filmnek. Gus Van Sant rendezésében remek kis film készült arról,m hogy az életben talán legfontosabb, hogy legyen egy igazi társ, egy olyan valaki, aki talán még démonainkat is segít elűzni, hogy ezáltal bontakozzunk ki, és hogy ezáltal boldogok legyünk. Na meg fogadjuk el, ha valakinek mi vagyunk ez az ember. Néha ezt is nehéz. |
2009-02-02 22:49.05 |
Egyébként Dionnak van egy két dala amit én is nagyon szeretek, a legjobb dala az It's all coming back to me now. vagy amit újabban nyomatnak az Alone. |
2009-02-02 22:48.27 |
Jaj nem azért írtam, nem kell mindjárt megsértődni ;) |
2009-02-02 20:18.51 |
Milyen igaz :D A remény... |