Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A nagy dobás - Viasat Film, 10:15 |
Búcsú a királynémtól - Film Mánia, 10:35 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 10:45 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 10:55 |
Karácsonyi kavalkád - Családból is megárt a sok - Izaura TV, 11:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scherer Péter (63) |
Gálffi László (72) |
Miguel Sandoval (73) |
Missi Pyle (52) |
Harry J. Lennix (60) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Karácsonyi fények |
Jana Kramer |
2009-01-30 03:49.48 |
Én sem tudok mondani sztem 10 filmet jelenleg
talán Psycho Szédülés Halloween Ponyvaregény Halálsoron Parfüm A remény rabjai A bárányok hallgatnak Evita Az ördögűző |
2009-01-30 03:25.47 |
Őszintén szólva: elég elcseszett egy sorozat ez sajnos. A negyedik rész szódával elment, bár visszagondolva nem lehettem túl éber állapotomban, mikor három csillagot adtam rá, de már mindegy. Az még egy nézhető kis B-kategóriás '80-as éveki feelinggel megszórt horror volt, és a történet meg az elsőt idézte. Ennek a filmnek viszont volt egy izgalmas alapötlete, amolyan Cirque du freak szerű, de a megvalósítással úgy elrontották, ahogy csak lehet. Ez egy látványközpontú film, így talán nem 5 dollár-értékű költségvetésből kellett volna megoldani a mozit. A maszkok egész egyszerűen nevetségesek, holott a cirkusz maga tényleg izgalmas lenne. A vérfarkas ebben a részben már-már homo erectus Herkulest idézte, a vámpírról meg E.T. felettébb ideges apja jutott eszembe, akire épp ráömlött a szilvakompót. Hasamat fogtam a röhögsétől, ami egy horror esetében azért ciki. Egyetlenegy dolog tetszett, és az a hüllő fiú volt, a maszkját nem túlozták el, hatásos volt, és tőle egy kis színészi játékot is láthattunk, ami kb. ebben a filmben úgy hatott, mintha a balassagyarmati fegyház férfirészlegébe dobnánk a meztelen Paris Hiltont. Tulajdonképpen egyszer megnézhető, ha valaki szereti a B vagy C vagy mi, szóval nem az elsőrangú horrorokat. De vigyázz vele, mert a tűzzel azért nem jó játszani. jaj... Inkább maradjunk az első résznél. |
2009-01-30 03:04.14 |
A 2005-ös Oscar nagy meglepetése volt, hogy a legjobb dráma Golden Globera nem jelölt film megkapta az Oscart. És nem véletlenül. Kitűnő és megindító alkotás. Sajnos napjainakban -hazánkban is- teret nyer az a szó, hogy rasszizmus. Már az elején tetten érhető volt, hogy ez a film eköré a téma köré épül majd, de hogy ennyire azt én sem gondoltam volna. Rengeteg kis apró élet, apró sztori kötődik egybe, és mindegyiknek megvan a maga varázsa és a maga mocska. A film bemutatja, hogy mennyire undorítóan diszkriminatív ez a világ, ugyanakkor a másik oldalt sem állítja be szentnek. Gondoljunk csak a mexikóira, aki meg akarta ölni a zárjavítót, vagy a főnővérre, akibe nem sok empátia szorult (bár ez talán érthető a rendőr viselkedése után). Apropó rendőr. Matt Dillon az élvonalban, remekül játszott, a legprovokatívabb személyiség talán. Viszont ne feljetsük el, hogy a film a nagy drámák és egyben a nagy meglepetések sorozata. Hát nem az addig rasszista, undorító viselkedésű rendőr ment meg egy fekete nőt saját életét kockáztatva a tűzhaláltól? És akkor vegyük Ryan Phillippe karakterét. Mindössze egy haláleset történik a filmben, egy fekete srác, akit történetesen az a fiatal rendőr öl meg, aki addig társát nézte le azért, mert rasszista kijelentéseket tett, vagy megalázóan bánt a feketékkel. Ő pedig megöl egyet. És az addig szimpatikus srác sunyi módon be sem vállalja tettét. Talán ezt jósolta meg neki Dillon, mikor azt mondta: "Fogalmad sincs róla, hogy ki vagy." Igen, fogalmunk sincs róla kik vagyunk, egy-egy helyzetben hogyan cselekednénk, mi fog velünk történni a jövőben, szükség lesz e feladni elveinket. Ez a film is rámutat arra, hogy nem vagyunk egyformák, és nyugodt kis életünk, elhatározott ideáink egyik pillanatról a másikra megváltozhatnak, a film fő mondanivalója pedig, hogy bőrszíntől, kultúrától függetlenül ez bárkivel megtörténhet. Bárkivel megtörténhet, hogy félreért egy mozdulatot, és önvédelemből megöl valakit, akit nem kéne. Báérmelyikünkkel megtörténhet, hogy egy általunk addig lenézett embertípus egyik tagját megmentjük, vagy segítünk rajta. Bármelyikünkkel megtörténhet, hogy rájövünk, mennyire rosszul cselekedtünk, vagy arra, hogy azt hisszük jók vagyunk, és mégsem. Egy pillanat alatt válhatunk rosszá. De ha ezt belátjuk talán nem is vagyunk azok. Kemény az élet, tele van ütközésekkel, az hogy egy-egy ütközés után, hogyan állunk talpra csak rajtunk múlik. A film ezen mondanivalóit gyönyörűen megrendezett történetekkel adagolja, megfűszerezve a könnyfakasztó zenével. És a színészi játékok. Matt Dillon és Don Cheadle viszik a hátukon abszolút a filmet. De remek volt mellékszerepében Sandra Bullock is. Utolsó mondata és arckifejezése mindent elmond. Egy boldogtalan nő arckifejezése, aki rájön mi is a legfontosabb az életben. Az, ha törődnek vele. És mindössze egyetlen ember törődik vele: a házvezetőnője. Életben maradt, és időben kapaszkodott egyetlen menedékébe. Thandie Newton és William Fichtner tetszettek még nekem nagyon, de szinte mindenki kiemelhető, még Ryan Philippe-ben is kellemesen csalódtam. Próbáljuk meg elfogadni embertársainkat, nem olyan nehéz, és talán egy picit több szeretetet vinni a hétköznapokba. Úgy talán az ütközések sem lesznek olyan veszélyesek. |
2009-01-29 21:53.01 |
LOL. :P |
2009-01-29 21:37.24 |
Whitney tényleg a valaha élt egyik legjobb hang... VOLT. Sajnos láttam 2008-ban készöült fellépéseket, és sajnos hallgathatlanok. Nagyon sajnálom, hogy az lett belőle ami, elvesztette a hangját, így az egyetlen olyat, amitől ő volt az egyik legnagyobb. Sajnos színésznőnek csak a Több, mint testőrben láttam, de ott tényleg nem volt jó. Az egyik legnagyobb veszteség. |
2009-01-29 15:24.14 |
Rob mReiner műve Stephen King regényéből nagy ellentmondásokat váltott ki, leginkább a King-rajongók körében. Durván átírták bizony a sztori egyes részeit. Ez némelyik filmet rosszul érintheti, de van olyan melyeknek jót tesz. Itt szerintem az utóbbi történt. Ugyanis ebben nem a különös brutalitás volt a félelemkeltés fő eszköze, hanem a lelki szenvedés, a lelki terror, amit Annie Wilks az írónak okozott. King amúgy is sokat ír írókról, vajon miért? :P Sokan nem gondolják erőteljesnek Caan játékát, sztem meg tökéletes volt. Ahogy belemegy Annie kis lelki játékaiba, nagyon hiteles volt, látszott rajta a kényszer, a szenvedés, a fájdalom, hogy tulajdonképpen azt használják fel ellene, amire addig életét feltette. Egy sima, fehér papír és egy írógép jelenti neki az életet, és most kényszerből kell használnia, hogy fizikai létét megtartsa. Mindig menti ami menthető, még ha tudja, hogy Annie bármelyik pillanatban kifakadhat, akát meg is ölheti. Nem adja fel, és a vgén győzedelmeskedik is. A film legerősebb jelenete a végén a párharc. Egyben drámai és félelmetes. Annie mikor utoljára ráugrik Paulra, még egy gyakorlott horrornézőt is a wc-re küldene. A film nagy szenzációja vitathatlanul Kathy Bates. Olyan színvonalon jeleníti meg a pszichopatát, mint Anthony Perkins Norman Batest, vagy névrokona Dr. Lectert, de akár említhetném Jack Nicholson Joker figuráját is. Itt tehát dramaturgiailag (Gondoljunk csak arra a jelentre, mikor Paul először kiszabadul, hát nem lerágjuk mind a 10 körmünket? Remekül van adagolva a feszültség.) és színészileg kapjuk a rettegést. Feltűnik egy kisebb szerepben az egykori gyönmyörű hollywoodi filmcsillag Lauren Bacall, és pici szerepében is kiváló. Még humora is van a rendezőnek, a seriff és feleségének párbeszédei nagyon viccesek, és beletöltenek a filmbe egy különleges érzetet, talán némi személyes vonalat is kapunk? A legutolsó jelenetben teljesedik ki a film, Kathy Bates hátborzongató, az az egy pillantás Oscart érdemlő. Az író pedig belátja, hogy sosem szabadul démonaitól. Minden sarkon ott várhatja egy Annie Wilks. És ez úgy általában a hírességekre igaz. Aki válallja a sikert, annak ezt is vállalni kell. Némelyik híresség talán elgondolkodott rajta, talán még jobban megijesztette a film, mi egyszerű emberek Sheldonban is az egyszerű, védtelen embert láttuk, és így is vérfagyasztó 110 percet kaptunk. Kathy Batesről meg akaratlanul is ez a szerep fog eszembe jutni mindig. Brr, a hideg ráz. Tessék megnézni ;). |
2009-01-28 21:35.24 |
Hát ez az, hazánkban csak az 1,2,3,7,8 meg ez jelent meg dvdn. :( 4-5-6-ról nem tudok, és nem is láttam még őket. Mondjuk a 3-at sem, de nem tudom, hogy meg merjem e venni, mert állítólag nem jó. |
2009-01-28 20:02.10 |
alvásközeli, futotta, látványtúltengés, az a démon, által...
hiába nem a saját gépem :P |
2009-01-28 20:00.13 |
hatszázszor :P |
2009-01-28 19:59.43 |
Hát, egy újabb horror a Sziklák szeme rendezőjétől (amit mellesleg nem láttam még). Felemásra sikeredett. Az szinte sajnos már alapnak számít, hogy az újabb horroroknak már hatszásszor lelőtték a poénjait, feszültséget a látvánnyal, hanghatásokkal, effektekkel és a vérrel próbálják pótolni. Ezt a filmet, mintha már hatszásszor láttam volna. Akkor fogtam a fejem igazán, mikor kiderült ez a kiscsajos téma, és elment vidékre kutatni. Akkor volt nálam az a pont, hogy sajnos elvásközeli élményem lesz. Aztán kiderült, hogy nem a kiscsaj gyilkol a tükörben, hála Istennek, ez némileg pozitív pont. Az effektekből annyi már nem dutotta, hogy megutassák, hogy alakul az apáca dém,onná. Ha már erre mentek rá, legalább ez elvárható lett volna. Ltáványtúltengésem nekem is volt, de a végén már annyira, hogy szinte zavaróan összevissza rángatózott a kamera, ráadásul z a démon minden volt csak nem félelmetes, a hang amit kiadott az meg egynesen nevetséges. Semmi baj nem történt volna ha lehagyják ezt, nem beszélve a tipikus és tulajdonképpen teljesen értelmetlenül elkészített végéről. Ezek helyett inkább megmutathatták volna, hogy a kisfiú miért nem félt a démonoktól (mert ez baromira nem derült ki). Talán egyedül az a rész tetszett a filmben, amikor a végén a családot a házban meg akarják gyilkolni. Paula Patton teljesen ismeretlen színésznő, azonban meglepő módon itt ő volt a legjobb. Sutherland játéka néhol lehetett volna erősebb, sajnos a végig rémült ábrázoláson és ordibáláson kívűl nem mutatott semmi olyan lelki folyamatot ami esetleg ilyen esetekben kiül az emberre, őrületnek a nyomát sem láttam. A tükrös történetből sokkalta jobbat is kihozhattak volna, esetleg némi mondanivalót is, az ember valós és saját maga álatal megvizsgált énjével kapcsolatban, vajon a tükörképünk mennyire tükrözheti személyiségünk? A szem valóban a lélek tükre? A tükör egy saját másik világba enged vajon betekintést? Lehethogy ez utóbbi elvont téma, de vannak erről elméletek, utána nézhettek volna. Deígy lett egy egyestére nézhetős hang és látványeffektekkel teledurrogtatott ijesztgetős horror. Lehethogy a Sziklák szeme jobb. |
2009-01-28 19:47.08 |
Sok olyan film van, ami régebben nem nyerte el a tetszésem, érettebb fejjel meg tetszik, és látok benne valamit. Két év ilyen korban meg igenis sok idő. Legalábbis nálam az. |
2009-01-28 17:47.15 |
A Feltámadás is nagyon rossz, de ott Michael még legalább Michael. Meg az eleje annak jó, amikor megölik... szóval őt. :) De egyébként félni annyit lehet tőle, mint egy kölöykkutyától. |
2009-01-28 17:45.14 |
Igen, mivel láttam már régebben és akkor nem tetszett, pont amiatt amiért leírtam. Ezt itt is írtam, csak így kicsit többet látott fejjel már másképp értelmeztem a filmet, és sziruposságát, megláttam benne a mondanialót. :) |
2009-01-28 03:31.18 |
Bevallom, előítélettel ültem a mozi elé, hiszen a '78-as eredeti egyik kedvenc filmem. És nem csalódtam. Abban a tekintetben, hogy ez egy hulladék. Ennél nagyobb gyalázást csak egy másik klasszikus remekmű a Psycho szenvedett el eddig (legyünk optimisták, jön a Rémálom az Elm utcában remakeje). A filmben olyan szinten hemzsegnek a hibák, hogy órákig tartana fölsorolni őket. Először is totál porrá zúzták az eredeti filmnek azt az eszményét, hogy a szinte 0 vér, kis költségvetés, amatőr stáb is elég ahhoz, hogy az emberre a frász jöjjön. Hiszen a műfajteremtő 1978-as Carpenter-féle eredetiben a lassú feszültségkeltésre helyezték a hangsúlyt, a gyönyörűen megkompnált jelenetekre, ennek köszönhetően lett az egész Haddonfield egy olyan misztikus hely, ahol akármelyik sarokból előbukkanhat a sejtelmes gonosz.Ezáltal kialakult egy klasszikus sejtelmes hangulat, egy amolyan (lehethogy csak számomra) speciális halloweeni atmoszféra, amit csak abban a filmben érezni. Tetézték ezt Myers félelmetesen megjelenített alakjával, szinte a semmiből tűnik elő, és mindig akkor mikor nem számítunk rá. Illetve az idegtépő zenét ki ne hagyjuk, zsigereinkbe hatol, ma is félelmet kelt.
Ebben a szörnyedelemben egy valami van sok: ketchup. Porrá zúztak mindent abból, amit az eredeti létrehozott. Ok, egy az egyben lekoppintották a zenét, és pár jelenetnek jó volt az alapötlete (természetesen azoknak, amiket az erdetiből vettek). Pozitívuma semmi, de semmi más. Feszültség szóról Rob Zombienak halvány lila gőze nincsen. Azért mert a végén félórát sikítozik a csaj, meg mert őrültekháza van, és folyik a vér. Ettől max. csak idegesek leszünk, meg undorodunk. Mondom a zene sokat segíthet esetleg annak, aki nem látta az eredetit. Na de, vááá. Néhány jelenetnél nekem nagyon 1000 halott háza feelingem volt, amit én a legrosszabb filmek között tartok számon. Michael Myers rohangál a kamerák kereszttüzébe végig, semmi misztikum nincs az alakjában, csak egy behemót barom (inkább beillett volna Jasonnek.) Halloweeni hangulatot már meg sem említem. Az első fele az ugye tlejesen új- és teljesen fölösleges. Unalmas, hosszú, és azzal hogy megismerjük Myerst, totál elvesztjük azt az érzetünket, hogy ez a fiú valami természetfelettitől őrült meg (ahogy azt az erdetiben érzékeltetik). Itt egy lelki sérült gyerek őrül meg. Teljesen hétköznapi történet, ebben semmi extra nincs. Ráadásul azok a jelenetek igazán pocsékak voltak, mikor a család veszekszik, mintha valami horrorparódiát néztem volna. A színészi játékok katasztrófálisak, a karakterek teljesen kidolgozatlanok, szegény Laurie karakterét totál kiherélték. Anno Jamie Lee többet hozott ki belőle, mint ami elvárható lett volna, ez a csaj meg még az elvárhatónál is jóval kevesebbet. Tele van csúnyabeszéddel, Zombie "rockerstílusa" is folyamatosan tetten érhető, de nekem már sok volt egy idő után. Ilyen nyivákoló idegesítő gyerekeket meg még életemben nem láttam filmen. Egyszóval úgy ahogy van, katasztrófa. Nagyon-nagyon nagy hiba volt ezt megcsinálni. És ideges is vagyok, de nagyon. Zombie bácsi most nagyon a bögyömbe került. |
2009-01-27 23:02.50 |
Spielberg talán egyik legvitatottabb filmje. Nekem minden képkockája egy utazás volt. Egy új kaland, izgultam mint egy óvodás, most vajon mi lesz a következő csoda, amit látni fogok? Nagyon szép film. Ha Kubrick-kal csinálta volna Spielberg, a vége szinte biztos, hogy másként alakul. Pl. a kisfiú vízbe hullásánál. Így azonban a legszebb, legmegríkatóbb részketől estünk volna el, illetve a film egyik fő mondanivalójától, amit az egyik földönkívűli mond ki: Az emberek a halálukkal beteljesítik a rájuk kiszabott utat. Talán a végén David is meghalt. Vagy örökre elaludt. Pusztán csak azért, mert sosem akart többet felkelni. És itt ütközünk egy újabb súlyos mondanivalóba. Spielbergben valóban ott van a gyerek, a rózsaszín ködöt látó optimista. Azt várnánk, hogy a kisfiúnak nem sikerül elérni az álmát. Mert ez lenne a dráma kiteljesedése. De sztem sokkal meghatóbb, hogy kiderül, ha küzdünk azért, amit a világon a legjobban szeretnénk, megőrizzük magunkban a gyereket, és hiszünk a csodákban, akár még valóra is válhat. Lehethogy hülye vagyok, de nekem ez a hitvallásom. Az álmok sokkal szebbek annál, mintsemhogy feladjuk őket. A futurisztikus hangulat remekül el lett találva, elhittem, hogy a jövő ilyen lesz. Főleg, hogy mostanában végzetesen pusztítjuk Földünket. A földönkívűlieket le se tagadhatná a rendező, igazi "spielberges" sci-fivé avanzsálták a mozit. A vizuális effektek végig lenyűgöztek, egyfajta mesevilágba repítettek Rúzs várostól elkezdve a Kék tündérig. A végén sírtam. A meghatódottságtól, meg a rengeteg gondolattól. A halál gondolatától. Mindig eszembe jut, hogy hangoztatni szoktam, hogy nem félek a haláltól. Mindenki fél tőle. Én is. Csak szembesülni nehéz vele, újra és újra. A zene nagyban hozzájárul a könnyekhez, Williams korunk egyik legjobb zeneszerzője (ha nem ő a #1). És a színészi játékok. Jude Law remek mellékszerepében, és a maszkmestereknek is külön taps jár. De aki igazán kiemelkedően teljesített, az Haley Joel Osment. Sok felnőtt színész epedve tanulmányozhatná, hogyan kell úgy magunkévá tenni egy szerepet, hogy többet hozzunk ki karakterünkből, mint ami benne van. Őstehetség a kisfiú, kedvenc jelenetem, amikor az anya olvassa fel neki a szavakat, ott szorul össze először a torkunk Osment őszinte érzelmei láttán. Oscar-díjat sztem igazán ilyen alakítás érdemelne. Lehet kritizálni a filmet, hogy hosszú, hogy vontatott, hogy szirupos, hogy a vége fölösleges stb. stb. De ha félretesszük kritizáló látásmódunkat, és hiszünk egy pillanatra a Kék tündérben mi is, talán egy kis csoda részévé válhatunk ezen film által. És ez igaz úgy általában mindennapi életünkre is. |
2009-01-26 01:14.58 |
Igen, ezért mondom, hogy logikát ne keressünk ;). Ha keresnénk, akkor tényleg semmi értelme nem lenne a folytatásoknak. (néha nincs is :P) |
2009-01-26 00:58.21 |
de hogy tért magához 20 év után a víz alatt? :D |
2009-01-26 00:57.27 |
Jó fel-feltűnik, de itt ilyen sokáig én úgy emlékszem itt látjuk egyedül. De most nézem újra a sorozatot a hugommal, majd írok mindegyikhez. :) Amúgy mindegyik részt csak egyszer láttam. (az elsőt már vagy 20X, a másodikat kb. 3X, a többi 1X). |
2009-01-26 00:27.35 |
Ugyanez. :P |
2009-01-26 00:26.35 |
Bocsánat, a legjobb film 1994-ben a Ponyvaregény, csak utána jön a Remény rabjai és végül a Forrest Gump. Amúgy is hihetetlen hogy egy évben ennyi kiváló filmet tudnak csinálni :O |
2009-01-26 00:21.17 |
Tényleg a Remény rabjai a legjobb, de a Forrest Gump is egy időtlen remekmű, és alapfilm. Magát minősíti, aki azt mondja rá, hogy hulladék, mindenfajta indok nélkül. |
2009-01-26 00:00.18 |
Egy olyan témába, ahol Hitchcock tette le az alapkövet filmügyben nagyon kockázatos belenyúlni. De Palma megpróbálta, és végülis sikerült neki. Egyéni látásmódú rendező, ebben a filmjében is feltűnnek, a különleges már-már szerzői beállítások, vagy a rengeteg csavarral megjelenített történet. Az álomjelenetek, a képzelgések, és Lithgow tökéletes színészi játéka csak még jobban növeli az izgalomfaktort. A végén a tetőpont jelenetet ennél jobban nem is tudták volna megcsinálni, összeszorított fogak, 2 perc néma csönd, és ... a végén happy end. De csak azt hisszük. Ugyanis az utolsó jelenetben -picit parodisztikusan utalva arra, hogy ennek "benne kell lennie egy thrillerben"- kiderül, hogy továbbra sincs senki biztonságban. De Palmáról köztudott, hogy nagyon szereti Hitchcockot -nemcsak a téma miatt, de akaratlanul is éreztem némi Psycho-vonulatot. Valószínűleg ez tudatos volt: női ruhába öltözött gyilkos, gyermekkori trauma (ez esetben az apával), és ami a legszembetűnőbb talán, a kocsi elmerülése, mely egyértelmű tisztelgés a nagymester előtt. Ugyanakkor zseniális húzás volt, hogy az 1960-as remekkel szemben, a hölgy itt bizony nem lesz a mocsáré. :) Szórakoztató thriller, érdekes, olykor tömegfilmbe bele nem illő művészi rendezéssel. Bukását valahol sztem meg lehet érteni, az emberek, akik megnézték egy kicsit 'egyszerűbb' filmre számítottak. Sok volt nekik a -talán nem megfelelően adagolt- személyes látásmód. |
2009-01-25 14:59.50 |
A szemfülesebbek észrevehetik, hogy ez sokkal több, mint egy tinihorror. ;) |
2009-01-25 05:00.31 |
Póka Angéla volt a legjobb mind közül. Nálam negatív faktorban Rúzsa vezet. :P |
2009-01-25 04:27.59 |
Hát lehet, hogy gyerekkoromban megijedtem volna tőle, de most. Mindenképpen nézhető folytatás a katasztrófális és agysejtpusztító, három perc alatt összedobott harmadik rész után, de még mindig elég gyenge, amolyan fércmunka-szerű. Fogalmam sincs miért csinálták. Próbálták visszahozni az első hangulatát, nagyon nem sikerült, de legalább a szándék megvolt és ez dicséretes. Összességében van talán 1 jó jelenet, mikor a pasi "átalakul", bár már a végén nem tudtam mi van. Vámpírok, fakrasok, kutyák, élőhalottak? Mert minden volt már, csak vérfarkas nem. :D A vége meg nagyon gyenge. A színészi játék? Hm, a harangtorony szépen égett a végén. Összességében, én azt mondom, hogy egy agyament nap után buliból nézhető popcorn és sör (inkább utóbbi) mellett. :P |
2009-01-25 04:19.29 |
Néhány férfi (sok) belebukik, ha nőt kell játszania |
2009-01-25 04:18.44 |
Ha musicalről van szó, akkor az új évezred is büszkélkedhet néhány remek és elismert alkotással (kimagasló a Moulin Rpuge és a Chicago). Ez ha nem is remek, de mindenképp szórakoztató alkotás, és kedvező lett a fogadtatása is. Fülbemászó dallamok, kimagasló táncok, taps a koreográfusnak. Némelyik szereplő még énekelni is tud :P (ezt azért írom, mert ugye elvárás a musical műfajban, néhol viszont hm, ez se mindig jön össze). A történet bugyuta, tipikusnak mondható, de végülis elfogadható. Mondanivalója ugye elcsépelt : ha tehetséges vagy, mit számít a külső. Végülis néhány embernek erőt adhat, innentől fogva van is értelme. Ami viszont nálam vitte a prímetr, az John Travolta volt. Igazi komika (:P) a filmben, szenzációs alakítást nyújt. Néhány férfi (ok) belebukik, ha nőt kell játszania, Travolta remekül beleette magát a szerepbe, a legtöbb kellemes pillantot ő okozta. A főszereplő lány is meglepően jó volt színészileg, és éneklés terén sincs mit szégyellnie (nekem egy kicsit Fejes Szandra jutott róla eszembe a Társulatból.) Michelle Pfeiffer pedig igazi profi, itt is sziporkázik, nem értem miért maradt ki a Golden-Globe jelölésekből. Zac Efron és Amanda Bynes színészi játéka kimerül idióta vigyorgásban és pislogásban, de talán ANNYIRA nem zavaró. Jó szórakozást hozzá! :) |
2009-01-25 03:53.55 |
Az akkori elsőfilmes Sam Mendes 10 éve tarolt mindenféle szempontból, a kritikusok, a nézők az egekbe magasztalták, és nem hiába. Rendkívűli tehetségét mi sem bizonyítja jobban mint ez a mozi. Egy halom mondanivalóval megfűszerezett alkotás, amiben tulajdonképpen semmi sem történik, ami ne lenne hétköznapi, mégis működik, mégis érdekes, mégis zseniális. Mindjárt a cím érdekes a film tekintetében. Amerikai szépség. Amerika. Ez most nem a csillogás oldala, de akik azt gondolják, hogy fricska rá, és a film a sötét oldalt mutatja be (mint pl. A Még egy nap a Paradicsomban c. film), azoknak is csalódást kell, hogy okozzak. Ez a film bizony az egyszerű, hétköznapi embereket mutatja be. Üzletemebereket, háziasszonyokat, katonákat akik a kertvárosban közepes jólétben és teljes szürkeséggel élnek. Ez az alapszituáció, aztán persze változik a dolog. A legeleje meglepő, egy lány kéri hogy öljék meg az apját. Aztán egy férfi beszél a halálról. Mi van? Biztos nagyröptű művészfilm. Utána elkezdődik a film. Az előbb említett férfi élete olyan sima és szürke, mint bárki másé. Rejszol a fürdőben, reggelizik munkába megy. Kiderül hogy van egy felesége és egy lánya. Tökéletes családnak látszanak, a lány elmegy suliba, a feleség szintén dolgozni megy, előtte még a szomszédok is bemutatásra kerülnek. Mintha mindenki szeretne mindenkit. A többi családtag élete is átlagos. A lány például elmegy suliba: fura pletykák az új fiúról a suliban, a kislány visszahúzódó szűz,barátnője szőke liba, aki a dugásairól mesél állandóan. Akár egy tinivígjátéknak is beillene. Azt gondolná már-már az ember, hogy az eleje megtévesztés volt. Hát, igen is meg nem is. Fokozatosan kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik. A boldog család fogalmat Burnhamék még hírből sem ismerik. Ez attól még teljesen átlagos családra is utalhat. Az érdekes az, ahogy az álarcok lehullanak. Főszereplőnk egy olyan férfi, akinek megromlott házassága, megromolott kapcsolata a lányával teljesen bezárja. Nem lenne ő ilyen szürke, hiszen azelőtt habzsolta az életet, de beleszokott mostani létébe. Betelik nála a a pohár, és ki akar lépni. Egyik pillanatról a másikra megváltozik, és nem teszi a szépet senkinek kendőzetlenül megmondja a magáét a főnökének, feleségének stb. Aztán ott van a szőke liba barátnő, akiről a legvégén derül ki, hogy nagyszájúsága ellenére szégyenlős szűzlány, aki tulajdonképpen fél attól, hogy átlagos lesz, de igazából akkor lett különleges, mikor először önmaga volt. Ez a fő mondanivalója a filmnek. Nincs átlagos ember, ha őszinték vagyunk, nem tesszük magunkat, akkor mi is ugyanolyan különlegesek vagyunk mint bárki más. Hiszen ha mindenki önmaga, akkor mindenki más. Ettől mindenki különleges, és ettől szép ez a világ. Nincs két hajszálugyanolyan fa, felhő és ember sem. És a fák vagy a felhők is ettől lesznek izgalmasak, érdekesek. Mire erre főhősünk véglegesen rájön, vége van. A szomszéd apa, akiről szintén kiderül egy-két meglepő dolog (habár talán ez volt a rendező legjobb és legletarolóbb húzása, azt azért meg kell említenem, hogy az elején a fiával való beszélgetésnél a kocsiban, gyakorlatilag észrevehetetlenül, de elárulja magát, mégis meglepődünk, zseniális), nemes egyszerűséggel lepuffantja Lestert, aki hoszzú idő után először mondta ki, hogy remekül érzi magát, hiszen saját maga lehet. És meghal. Egyszerűen. Érzelmi csalódás nekünk nézőknek ez, hiszen a halálában nincs semmi különleges. A film másik üzenete, vannak dolgok, melyben viszont ugyanolyanok vagyunk. Porból lettünk, porrá leszünk, fölösleges különbséget tenni, ki hogy hal meg. Mindnyájan meghalunk egyszer, és ebben ugyanolyanok vagyunk. Örök igazság, hogy meg kell becsülnünk az életet, mert ki tudja-lehet nem lesz már rá többet lehetőségünk. Hát akkor, ez egyszer éljünk különlegesként, ahogy mindenkinek kéne, és akkor még színesebb lenne a világ. És egyúttal rádöbbenünk, hogy tulajdonképpen a film teljesen hétköznapi. És ezzel a legmegrázóbb szembenézni. Hányingerem is lett a polgári családeszménytől egy darabig. Ez van cica, bocsi ;). "Szakmai" szempontból fölösleges a filmet értékelni. Minden tökéletes benne, a szereplők jázéka szenzációs, a legjobb persze Kevin Spacey, de nekem nagyon tetszett a fiatal fiú is. Az elején egy pszichopata benyomását kelti, de aztán kiderül, hogy valójában igazi művészlélek, a gyönyörű emberi szabadság egyik hírnöke. És a többiek is remekek voltak, ahogy az operatőri munka , és az utolsó képsor is. A halál sem bonyolult dolog, hanem egyszerű. És mégsem az. Mert annál rosszabb nincs, mint elveszíteni valakit, ha ez nap mint nap történik, akkor is. Hiszen mindenki külön érték. Gondolkodjunk el, öt perc kell rá legalább a film után. És ne szégyelljük törölgetni könnyeinket sem. Néha azt is kell :) |
2009-01-24 22:26.51 |
Istenem, ezek a hozzászólások energiákat, és életfunkció segítő agysejteket vonnak el tőlem. MIÉRT? |
2009-01-24 22:21.15 |
Na tehát akkor. Az első után egy évvel már lőn a folytatás. Ellentétben a Halloweennel úgy érzem, hogy az elsőt már abban a tudatban készítették, hogy lesz követője. Persze, tisztán üzleti okokból csinálták, jött is bevétel, és a kritikusok sem szedték úgy szét, mint az első részt. Jó munkát is végeztek, bár a második résztől elezdve semmi értelme a sorozatnak, hiszen egy olyan ember (?) gyilkolászik, aki tulajdonképpen már meghalt. És nem is derül ki, hogy tért vissza az élők sorába. Vgay hogy anyja elől miért bújkált? Az első részben a csaj rossz álma a második részben valóra válik. De vajon miért? És hogyan? Mindegy, gondolkodni felesleges, a lényeg a szórakozás. Megfelelő számú gyilok, és mell is van bőven. :) Néhol sutának érzek egy-két jelenetet, nem az idő múlása miatt, hanem leginkább az első részhez viszonyítva (Ok, ott sem volt feltétlen mindegyik jelenet egy Psycho-zuhanyzós, vagy Észak-északnyugat-repcsis feszültségbomba, de azért mégis.)m A feszültség viszonylag jól ki van dolgozva, Jason szemetes-zsákja, azonban ma már inkább mosolyogtató. Nem úgy az igazi arca, amit tulajdonképpen itt látunk először és utoljára. A vége kiváló, bár az első rész utolsó jelenetének ijesztgetése fényében azért érezzük, Muffin-kutyuli nem lenne túl hatásos vég. Ismét megnyitja kapuit a Kristálytó tábor. Be ne lépj, de nézd meg a filmet nyugodtan. ;) |