![]() | ![]() |
![]() |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak | ![]() |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Gyerekjáték (2019) (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Az angyal - Film Café, 15:55 |
Kong: Koponya-sziget - HBO, 16:10 |
Egy zseni, két haver, egy balek - AMC, 16:10 |
Briliáns válás - Mozi Klub, 16:20 |
Nicsak, ki beszél? - RTL Három, 16:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Kim Coates (67) |
Kelsey Grammer (70) |
William Baldwin (62) |
Mélanie Laurent (42) |
Shauna MacDonald (44) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Megtorlás ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Ed Harris ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
2019-07-14 00:57.17 |
De látta a 2 perces trailerét, abban az vóóóót..... D |
2019-07-12 20:20.27 |
nem arra értettem... |
2019-07-09 15:48.05 |
ami amúgy maga is feldolgozás.... |
2019-07-01 21:56.12 |
Nem. Hanem mert jelentósségünk ennyi a világban. Egy USA ba bizonyos vallás, kinézet, háttér, kulturális érdeklődés és megint csak háttér mellett nem akármilyen tortúra belépni pl, nálunk lényegesen lazább. Nem mellesleg nem egy terrorista szépen útlevéllel, hivatalosan lép be egy országba, nálunk is ugye simán járt, aki később rosszalkodott, Orbán bácsiék nem fogták meg..... Hagyjuk már Orbán vityát mint magyar hóst, meg Európa megmentójét. |
2019-07-01 10:33.13 |
Cape fear |
2019-06-30 20:07.15 |
Többet kéne olvasnod a szorólapoknál és kevesebbet írnod egy mangalicánál |
2019-06-30 17:57.42 |
attól,hogy megerőszakolod nyelvünket,ugyanaz a semmihez se értő pattanásos ,az értékektől távolságot tartó málé leszel,mint aki ide belépett valaha |
2019-06-30 17:27.33 |
ami továbbra is a las vegas meg a face off... |
2019-06-28 21:41.56 |
újra.... |
2019-06-28 13:56.13 |
Mag |
2019-06-25 22:11.26 |
Akkor a costner 3 órás mozi |
2019-06-25 21:53.10 |
Tombstone? |
2019-06-25 09:40.53 |
Az utolsó cserkész |
2019-06-23 19:19.12 |
Rengetegen??? DD az volt. |
2019-06-09 22:40.36 |
Lényeget ne már, akartam volt, DD |
2019-06-09 22:39.38 |
Nem. Ennek meg ott van a műfaja. Ezzel az erővel a bukásba Hitlert elégedett vezérnek lehetett volna ábrázolni, a Sztálin filmbe meg a címszereplőt aki lemegy a gulágra oszt hóembert épít a rabokkal. Lehet ferditeni, a dramaturgia miatt játszani a dolgokkal, megváltoztatni itt ott valamit, de a lényeget már. |
2019-06-09 09:37.42 |
Csak a valósághoz nincs köze de kit érdekel ugye egy történelmi személynél, D |
2019-06-07 22:10.18 |
Ezzel nem is vitázom, mert az ellenzékiek oldala is, hát..... Ez a karácsony, Gyurcsány egyebek, érthetetlen, nem véletlenül jött az asszony, azzal siker. De ha valóban olvasol, akkor tudod azt is, hogy mennyire vannak elferditve dolgok, illetve elhallgatva. Orbán nem véletlenül ad fel úgy néz ki, számtalan tervét, most, hogy kint nem az történt amire számított, mert tudja, ha kusodródik oldalra, akkor számtalan forrás is elapad, amivel az esetleges sikereit azért tudta finanszírozni, és azt saját sikerének eladni híveinek. Persze néhány embere próbálja a keményet nyomni, de csak itthon ugye, lásd Balázs... Holott a kommunikáció pár hónapja nem erről szólt. Ha pedig nincs pénz, avagy még jobban ellenórizve lesz, ahogy esetleg olyan közegbe átül, ami az unió irányvonalával nem egyező, olykor kifejezetten ellenséges - nem mondva, néha nincs igazuk persze - akkor még a valós eredményeket is nehéz tartani, nemhogy a sifnirozottat... |
2019-06-07 21:41.12 |
Ha az információt csak kormányközeli médiából vagy hajlandó olvasni, még akár hiheted is ezt. Hisz mindenki más hazudik |
2019-06-07 21:23.29 |
Elnézést, és akik ellene szavaznak, miért nem azt érzik, jobban élnek?? Használod a szót, emberek, mintha a mindenkivel lenne akár behelyetesithető, holott az ország másik fele meg nem ezt érzi |
2019-06-07 13:38.04 |
Dacára néhány pozitív kritikának úgy a szakmától mint nézőktől,én ezt baromira untam.
Snyder még azt is lelassítaná,ahogy Mari néni a Lehel piac felé slattyogva lóbálja a reklámszatyrot,és nagyon is érződnek azok a jelenetek,amik nevéhez fűződnek.A sajnálatos családi tragédia miatti rendezőváltás még így is jót tehetett (volna...) a filmnek,Whedon jött hogy kipofozza a scriptet (meg vagy 20-25 százalékot forgasson még hozzá....és kukázzon ki sokmindent...)de mindent agyonnyom a tré CGI.Néhol mintha nem is egy bazi nagy költségvetésű szuperhősfilmet bambultam volna. Tegyük már a kezünkre a szívünk vagy fordítva tán jobb lesz:a DC-nek az az Igazság Ligája,mint a másik csapatnak a Bosszúállók.Viszont ott túl a profi technikán rájöttek arra is,a karakterek adják el igazán a cirkuszt,olykor pedig a lazaság,és nem az itt látható sete-suta humor.Fura ilyet leírni,de Gal Gadot mellett Ben Affleck viszi el az egész majd két órát a hátán,mert a többiek,hát...persze nehezítette a dolgot a vágás,hogy legyen minél rövidebb a film és így pénzüknél legyenek a producerek ,a híres bajusz-gate,meg ezernyi más probléma,lehet az is csoda,ez összejött. De ,a magam részéről akkor is untam,tele volt a csajsikkantóm a csillivilli műanyagtól szétszürőzött akciójelenetekkel,parasztra vett Habfiúval ,a gyenge ellenféllel,és az olyan silány párbeszédekkel,utána levezetésképpen megnéztem a Némafilmest.Kellett a horror újkori egyik legjobb rendezője bizony a DC-nek,mert itt még nagyon nem találták az egyensúlyt a dolgok felett,és ez is csak azt bizonyította, a könnyebb műfaj is bizony tud nehéz lenni-sőt az elvárások miatt még nehezebb,mint az egyszeri néző gondolná. |
2019-06-07 13:11.51 |
Lars Klevberg saját rövidfilmjét "álmodhatta??" vászonra:az eredmény hát....ez a tinihorror,ami még akkor sem véres,amikor például valakit szó szerint kettétépnek.A brutálisabb jeleneteknél egy macskatáp-reklámban durvább képsorokkal operálnak,a kamera egyszerűen elfordul.
A sztori mintha a Kör és a Végső állomás hibridje volna,de igazából ezért szép nagy klasszikus horrorban benne van már ez a fényképezős hülyeség ugyebár.Amiért közepes,mert a film eleje kellemesen retrós hangulatú,és néhány kimondottan jó ötlet is fűszerezi,illetve a "jó" karakter is hoz áldozatot-és őt végre nem egy cicababa játssza,amúgy szimpatikusan.Még a szex is odébb volt tolva,igaz,innen nem is hiányzott,csavarra is futotta,kár hogy nagyon kiszámítható és több helyen butuska. Ami érdekesség,több éve kész van:csak ugye jött a Weinstein botrány,és úgy látszott,dobozba is marad,mondjuk a költségvetését egy délelőtti narkós celebparti simán leiskolázza.Ez olykor egyenes arányosságban van a vizuális megjelenéssel,de mostanság futottam bele olyan horrorba is,hogy még a Cápavihart is majdhogynem visszasírtam.Ezzel elment 87 perc,addig se dolgoztam,még egy csillag hát. |
2019-06-06 14:32.46 |
nem tudom,mi nem stimmelt,nem láttam még:)majd megnézem,ráér.de sokat foglalkoznak vele meló miatt beleakadok azokba,azért dobtam ide.nem hinném,vacak:)csak sokminden van más még |
2019-06-06 13:52.16 |
nem velem vitázol:)a cikkiróval |
2019-06-06 12:43.54 |
érdemes hidvéghi balit szavaira figyelni ma,mert nincs ma vigjáték a tv-ben. |
2019-06-06 11:08.19 |
És ami nem stimmel:
A helikopterbaleset A dramaturgia és a valóság konfliktusa a legerősebben talán a helikopterbaleset pillanataiban érhető tetten. A filmen azt látjuk, hogy a robbanás utáni második napon katonai helikopterek dobálják le a tűzoltásra szánt homokot és bórt. Egyikük a figyelmeztetés ellenére túl közel repül a nyitott, égő, sugárzó reaktorhoz. A gép meginog, majd a mélybe zuhan. A film azt sugallja, hogy a szerencsétlenség a sugárzás miatt következhetett be. Talán azért, mert – ahogyan később látjuk – még a robotok elektronikáját is megzavarja a sugárzás? Talán azért, mert a pilóta ennyire hirtelen lett rosszul? Magyarázatot már csak azért sem kapunk, mert a valóságban a baleset nem akkor és nem úgy következett be. Hónapokkal később, októberben történt, az első védőburkolat (szarkofág) építése közben. Korabeli felvétel tanúsága szerint az MI-8 azért zuhant le, mert rotorja beleakadt egy daruba. Azt már Craig Mazin forgatókönyvíró egy nyilatkozatából lehet megtudni, hogy tényleg dramaturgiai okokból – a helikopterpilótákat fenyegető sugárveszély nyomatékosítására – másította meg a történteket. A búvárok A saját halálos ítéletüket írták alá, amikor pártutasításra ugyan, de önként jelentkeztek. Ezt sugallja a film arról a három bátor férfiről, aki a robbanás utáni napokban búvárruhában ereszkedett a reaktor aljánál a radioaktív vízbe, hogy kézzel kinyisson egy – távolról már nem vezérelhető – leeresztő szelepet. Ezzel megelőzték, hogy az összegyűlt hűtő-, illetve tűzoltó-vizet az elszabadult reaktor felforralja, és egy újabb gőzrobbanás az elsőnél is nagyobb károkat okozzon. A hármak – Alekszej Ananyenko, Borisz Baranov és Valerij Beszpalov – sorsát a film függőben hagyja, és miután a sorozat egyik legmegrázóbb részében szörnyű halált hal több tűzoltó és erőművi dolgozó, nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a búvárok is hasonló sorsra jutottak. Legalábbis addig, amíg az utolsó rész legvégén, amikor ismertetik a szereplők további sorsát, kiderül, hogy ketten még élnek. Valóban: mindhárman kigyógyultak a sugárzás hatásából. Baranov 2005-ben, 65 évesen hunyt el szívinfarktus miatt. 2000-ben az erőmű munkatársaként nyilatkozott egy PR-videóban (mert ha valaki nem tudná, a csernobili atomerőmű fel nem robbant blokkjai közül az utolsót 2000-ig üzemeltették, ameddig Ukrajna nemzetközi segéllyel megtámogatva be nem zárta azt is). Ananyenko és Beszpalov legutóbb tavaly szerepelt a hírekben, amikor Porosenko ukrán elnöktől átvették sokadik kitüntetésüket (Baranovot unokája képviselte). A bányászok A film látványos jelenete, amikor bányászok ruhátlanul dolgoznak egy földalatti alagút építésén. A munkaterület az olvadozó reaktor alatt van, ezért szinte elviselhetetlen a forróság. A dramaturgiai túlzás jól érzékelteti a vállalkozás nehézségét, de – mint Adam Higginbotham, az említett Csernobil-könyv szerzője állítja – elég sok fotó és film maradt fenn, és mindegyiken felöltözve dolgoznak. Higginbotham azért is valószínűtlennek tartja a pucérkodást, mert anyaggyűjtés közben több résztvevővel beszélgetett, azok pedig sok őrült dologról számoltak be, de éppen erről nem. Az viszont valószínűleg jórészt igaz, amit Craig Mazin mond háttérmagyarázó podcastjában: „Önként vállalták, tisztességből és a közösség iránti felelősségből“. © HBO / Csernobil A kémikus és az apparatcsik A főszereplők közül Valerij Legaszov, a tudós és Borisz Scserbina, a politikus létező személyek, és felfogásuk, jellemük sincs eltorzítva a sorozatban, de szerepük a valóságban csekélyebb volt. A döntéseket nem kettesben hozták, ahogyan a forgatókönyv megköveteli, hanem sokkal inkább a filmben is többször látható népes párt- és kormánybizottságok határoztak. Az igazi és a filmbeli Valerij Legaszov © Wikipedia, HBO / Csernobil A filmbeli és az igazi Borisz Scserbina © Wikipedia, HBO / Csernobil Legaszov már csak azért sem lehetett magányos hős, mert valójában nem reaktorszakértő volt, hanem szervetlen kémikusként egy rokonterület, a radiokémia képviselője. Csakúgy, mint a politikusok körében, a tudósok esetében is jóval többen működtek közre, mint ahány szereplő a filmbe belefért. E sok tudóst, illetve közülük is a bátrabbakat egyesíti egy személyben a fehérorosz Uljana Homjuk kitalált alakja. Mazin azért is nőbe gyúrta össze ezeket a szakértőket, mert az akkori Szovjetunióban több nő tevékenykedett mérnökként, matematikusként, mint sok más országban, és a csernobili katasztrófa körüli teendőkben is többen felbukkantak közülük. A képzelet- és filmbeli Uljana Homjuk © IMDb / Csernobil És befejezésül: a befejezés Ha nézőnek az az érzése, hogy az utolsó, ötödik epizódban a bírósági tárgyalás túlságosan hollywoodi hangulatú, akkor nem téved. Legaszov látványos tanúvallomása, amelyben önmagát is hazugsággal vádolja, és kimondja az igazságot a szovjet atomerőművekről – hát ez valóban nem hangzott el, mert a tudós a valóságban ott sem volt a tárgyaláson (egyébként Scserbina sem tanúskodott). Legaszov a filmbeli tárgyaláson © HBO / Csernobil Egy eheti (a befejező rész utánra időzített) interjújában Mazin készséggel elismeri: azért alakította így a történetet, mert a nézőknek Legaszovtól kellett hallaniuk az igazságot. Az azonban igaz, hogy miután Legaszov hónapokat töltött Csernobilban, a hatalommal szembeszegülve megpróbálta elérni, hogy az erőművek biztonságosabbak legyenek. Emiatt a szovjet rendszerben elszigetelődött (bár tudóstársainak egy részét sikerült aktivizálnia), és a sugárbetegsége mellett a mellőzöttsége is közrejátszhatott az öngyilkosságában. |
2019-06-06 11:07.43 |
ide tartozik,nagyon jó cikk
A most véget érő sorozatnak még Nobel-díjas forrása is van, és többnyire hűen idézi fel az 1986-os tragédiákat, ráadásul a színészek is nagyon hasonlítanak az általuk megszemélyesített figurákra. A sorozat azonban nem mindig követi a valóságot. Mi a helyzet az atomerőműbe zuhanó helikopterrel? És mi lett a búvárokkal, akik alámerültek a radioaktív vízbe? Megnéztük, hogy mi igaz és mi valódi. Majdnem olyan, mintha dokumentumfilm lenne. Nyilván ezért is vált az elmúlt időszak legnépszerűbb sorozatává az HBO és a Sky produkciója, a Csernobil. És a kedd esti befejezés után ezért is érdemes megnézni, mennyire felel meg a valóságnak a film (a legtöbb helyen nagyon), és hol csavartak a történeten (néhány helyen egy kicsit). A történelmi hűséggel talán a forgatókönyvíró, Craig Mazin kiegyensúlyozottsága miatt sincs nagy baj. Ő egyrészt atomerőmű-párti, mert úgy véli, hogy nukleáris energia nélkül nem lehet felvenni a harcot a klímaváltozással – másrészt azzal is tisztában van, hogy gondosan és tisztelettel kell bánni az atomenergiával, mert pusztító hatású lehet. Alapos kutatómunkája eredményeit persze össze kellett egyeztetnie a filmes dramaturgiával. Mégis állíthatjuk: Mazin az igazat mondja Csernobilról, legfeljebb nem mindig a valódit. A hatást erősíti, hogy a színészek többsége nagyon hasonlít arra, akit megszemélyesít – és egyébként még a jelmezek egy részét is korabeli szovjet szövetből varrták. Az igazi és a filmbeli Anatolij Gyatlov © Wikipedia, HBO / Csernobil Ami stimmel: Ljudmila és a tűzoltó Tőle magától tudhatjuk, hogy férje, születendő gyermeke és saját maga tragédiája úgy történt, ahogyan a filmben látjuk, hiszen Ljudmila Ignatyenko az egyik tanú azok közül, akiket a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics megszólaltatott Csernobili ima című könyvében. A férjéhez, a halálosan beteg tűzoltóhoz a kórházakba terhesen is beszökő ifjú feleség filmbéli története helyenként majdnem szó szerint megegyezik a könyvvel. Az irodalmi interjúkötet amúgy is fontos forrás volt a forgatókönyvhöz. Felismerhetőek például a károk elhárításában tevékenykedő katonák és civilek (a „likvidátorok“) visszaemlékezéseiből átvett motívumok. © HBO / Csernobil Szintén Alekszijevics a forrása annak a jelenetnek, amikor a mit sem sejtő környékbeliek a radioaktív pernye esőjében ámulva figyelik a hihetetlen színű fényjátékot. Ami a katasztrófa és a férje ápolása miatt is jókora sugáradagot kapó Ljudmilát illeti, az ő kislánya valóban súlyos betegen – májzsugorral és szívelégtelenséggel – született, és hamar meghalt. Inkább jelképesen, mint orvosilag értelmezhető azonban a filmben elhangzó kijelentés, amely szerint a magzat magába szívta a sugárzást, így mentette meg anyja életét. Néhány évvel ezelőtti hírek arról szóltak, hogy Ljudmila szerény körülmények között él Kijevben. Robotok és emberek a tetőn Az amúgy is dokumentumfilmre emlékeztető sorozat legélethűbb részei közé tartoznak a jelenetek, amikor emberek kézi erővel lapátolják a mintegy száztonnányi sugárzó törmeléket a reaktorépület tetejéről. Egy korabeli felvételen tartalékos katonák végzik ezt a munkát, a képeket a kárelhárítók egyik irányítója, Valerij Sztarodumov kommentálja. Tény az is, hogy a szovjeteknek nem volt alkalmas robotjuk erre a feladatra. Azt a néhány gépet, amelyet kipróbáltak – köztük egy átalakított holdjárót – hamar tönkretette a sugárzás vagy valamilyen baleset. © HBO / Csernobil A munkának nagyjából tíz százalékát lehett gépekkel végeztetni. Mivel politikai okokból nem kértek segítséget az Egyesült Államoktól, nem tudni, mi történt volna az amerikai robotokkal Csernobilban. A tudatlanság és hanyagság az erőműben A csernobili katasztrófa ismertebb körülményei közé tartozik, hogy kísérletet hajtottak végre, de rosszul készítették elő és közben is több hibát követtek el. Közrejátszott ebben ráadásul az is, hogy az egész atomerőműben senki sem akadt, aki el tudta volna képzelni, hogy ilyen robbanás megtörténhet, és ekkora sugárzás szabadulhat fel. Ennek egyik oka valóban az lehetett, ami a negyedik epizód egy fontos párbeszédében hangzik el: nagyon szűk szakmai és titkosszolgálati körökön kívül senki sem tudott egy 1975-ös, nagyon hasonló, de kisebb bajt okozó balesetről, amely egy leningrádi reaktorban történt. Mivel politikai okokból erőltették az atomerőmű-építést, titokban tartották az érintett (RBMK típusú) reaktoroknak azokat a veszélyes tulajdonságait (ezeket a film tudós szereplői jól elmagyarázzák), amelyeknek ismerete esetleg meg is előzhette volna a csernobili tragédiát. A korabeli szovjet bürokrácia nehézkessége mellett ez a tudatlanság is közrejátszott abban, hogy késve tájékoztatták az ország vezetőit, ahogy abban is, hogy a kritikus első napokban jórészt védőfelszerelés nélkül hagyták dolgozni az embereket a következmények elhárításán, és elmulasztották a környékbeli lakosság kiürítését. © IMDb / Csernobil Ami azonban a tudományos nyomozást illeti, az valószínűleg nem volt annyira krimibe illő és nem húzódott olyan sokáig, mint a filmben. Legalábbis Adam Higginbotham brit író és újságíró, egy idei kiadású Csernobil-dokumentumkönyv szerzője úgy tudja, hogy két moszkvai szakértő a robbanás után hamar a helyszínre érkezett és kiderítette az okokat. |
2019-06-03 21:05.52 |
valami francia film volt,asszem |
2019-06-03 20:45.17 |
a barik csitulnak |
2019-06-03 18:44.45 |
Na?))D
Orbán beszéde az Akadémián 2016-ban. "Mi magyar emberek büszkék vagyunk önökre, tudósainkra és a Magyar Tudományos Akadémiára." Egyszer büszke Orbán az Akadémiára, egyszer elpusztítja, ez így természetes, az ország fel sem néz a tüdőspacalból a tévé előtt. A fideszes papa szerint migránssimogatók az akadémikusok, a mihazánkos nagypapi szerint zsidóbolsevikok, a fidelitasos gyerek szerint pedig miattuk nem tudja Orbán visszaadni a magyar kultúra metafizikai megalapozottságát. A mama, aki tudja, hol a helye, leporolja a Novák Katalin bajuszkáját tartalmazó ereklyetartót és arra gondol, hogy az akadémiások miatt nem tudják a hanyatló Nyugaton, hogy Szentéletű Attila a humanista hun minden magyarok őse. Talán ki lehetne igényelni a zongorájukat- gondolják mindannyian. Az a baj ezekkel a tudóskákkal, hogy publikálnak. Kezdenék bele egy komplikáltabb poénba, és akkor derül ki, hogy a Prostisrácok fasiszta idiótája ezt tényleg le bírta írni. Semmi újat nem lehet már kitalálni. Az Akadémia elpusztítandó, mert ma reggel az elpusztítandó rovatban volt, és holnap reggelre te is az elpusztítandó rovatba kerülhetsz, ha nem tapsolsz elég ütemesen. Egy akadémikus valószínűleg nem hajolt elég mélyre amikor a hoppmester felsorolta Princess Ráhel Hét Kiválóságát, tehát pusztulniuk kell, mit kell ezen annyit értetlenkedni. Elképzelhető persze, hogy valamelyik manfréd annyira ráun Orbánra, hogy elmondja neki, ki fogja herélni ha kezet emel az Akadémiára - mondjuk ennek kicsi az esélye, de annyi fura manfréd van Európában. Akkor Gulyás Gergely majd bejelenti, hogy bár teljesen alaptörvénykonform ha személyesen Habony Árpád lesz a fedezőmén a Lótani Intézetben, és Rogán Cilike döntheti el melyik tér lesz Hilbert és melyik Moszkva - de hülye vicc - és elvileg akár meg is úszhatja az Akadémia. De ez nem rajtunk múlik, hanem az aktuális manfrédon. Ez az ország élvezi, ha egy felcsúti csődör belehatol. Élvezte az ellentengernagyi kopulációt, a krumplilevessel súlyosbított proletárszexet, ezt is élvezi, és én ezzel nem tudok mit kezdeni. Normális országban, ha egy ilyen kis metafizikai tahó tönkreteszi az ország egyik legértékesebb intézményét, tutira felkoncolják. Itt meg kap ötvenkét százalékot, hatvankilenc százalékot, háromszázhuszonkét százalékot. Büszke vagyok a magyar parizerre - mondja holnap a Nemzeti Parizergyár fennállásának százhetvenedik évfordulóján a miniszterelnök, miközben arra gondol, hogy mindjárt indul az Air Csányi Szevasztopolba a Ligakupa Döntőre és még mindig nem pörkölték le a szotyoláját. A Nemzeti Parizergyár Elnöksége pedig reménykedve ragasztja ki a faliújságra a dicsérő oklevelet. Aztán egy napon Tiborcz István rádöbben, hogy Nemzeti Parizergyára még pont nem volt. |