Fórum - Versek! (191. oldal)

elejére ... 182 183 184 185 186 187 188 189 190 191 192 193 194 195 196 197 198 199 200 ... végére

12530. Mütyürke (2011-09-11 20:42.06)   - (válasz Limpi Sisak 12519. hozzászólására)

Legszebb fa: [link] Garai Gábor Csontváry cédrusára Ha ki fának rendeltetett, erdõben kell éljen. Magányos fán vihar fészkel, villám ül hegyében. Ahány gallya, annyi néma, görcsös jajgatása; álló sírját állhatatos gyökere megásta. Mozdulatlan, mint a bálvány, gyér lomb szikár foglya, vedlett törzse csak mihaszna erényét ragyogja. Dögmadarak elkerülik, vijjog némasága; maga termi keselyûit önemésztõ ága. Ha ki fának rendeltetett... Magányos fa, dermedt, ágas karó, irgalmatlan ég aljába vertek. Magányos fa, terhe, kínja puszta földnek, égnek, nem te hagytad el az erdõt, az hagyott el téged.

12529. Angelika58 (2011-09-11 20:28.50)   - (válasz Limpi Sisak 12528. hozzászólására)

87-es? Erre mondjuk mi, hmm... kissé idősebbek, hogy "Jézusom, ti még akkor születtetek is?" :))

12528. Limpi Sisak (2011-09-11 20:20.21)   - (válasz Angelika58 12527. hozzászólására)

Én is nagyon kedvelem. 87-es születésem ellenére. :) Beleélem magam, amennyire ennyi idősen tudom és mindig ugyanolyan élmény meghallgatni, mint amikor először hallottam. Zseniális.

12527. Angelika58 (2011-09-11 20:18.10)   - (válasz Limpi Sisak 12525. hozzászólására)

Ez az egyik legnagyszerűbb emléke az XX. századnak. Apám emlékére hallgatom , mintha róla írták volna...

12526. Limpi Sisak (2011-09-11 20:14.05)   - (válasz Limpi Sisak 12525. hozzászólására)

De azért linkelve íme a szövege is. [link]

12525. Limpi Sisak (2011-09-11 20:13.13)

Ebben az esetben a szöveget nem másolom be, mert úgy túl hosszú lenne. Viszont előadva igen. Nagyon szeretem. Ráz a hideg, ahogy Kálmán György elmondja a kivételes orgánumán. Szilágyi György - Kálmán György - Hanyas vagy? 28-as? http://www.youtube.com/watch?v=h2vHoYyuO1I http://www.youtube.com/watch?v=Lv1dzYgWZWM http://www.youtube.com/watch?v=pxj3uY-1fnM

12524. Kimikem (2011-09-11 20:11.59)   - (válasz Angelika58 12521. hozzászólására)

Megnézem. Olvasom.:))

12523. Kimikem (2011-09-11 20:11.22)   - (válasz Limpi Sisak 12520. hozzászólására)

Jaj, a szívem !!! Ez oly gyönyörű! Latinovitsért külön köszönet! :)

12522. Limpi Sisak (2011-09-11 20:10.11)   - (válasz Angelika58 12521. hozzászólására)

Virtuális telepátia...:)

12521. Angelika58 (2011-09-11 20:08.15)

Olyan szépeket tesztek ide. És honnan tudjátok, hogy pl. Nemes Nagy Ágnes az egyik legkedvesebb költőm?József Attilától meg a Kész a leltár az öt legkedvesebb versében benne van nálam. Az Előszóról meg épp Latinovitsnál meséltem el valamit. El vagyok ma kényeztetve erősen, az biztos. :))

12520. Limpi Sisak (2011-09-11 20:04.46)

József Attila - Kész a leltár http://www.youtube.com/watch?v=limSCG_Bt0o Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott velem hitegetve: hittem igazán - hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már. 1936. november-december

12519. Limpi Sisak (2011-09-11 19:59.38)

Nemes Nagy Ágnes - Fák Tanulni kell a téli fákat. Ahogyan talpig zúzmarásak, mozdíthatatlan függönyök. Meg kell tanulni azt a sávot, hol a kristály már füstölög, és ködbe úszik át a fa, akár a test emlékezetbe. És a folyót a fák mögött, vadkacsa néma szárnyait, s a vakfehér, kék éjszakát, amelyben csuklyás tárgyak állnak, meg kell tanulni itt a fák kimondhatatlan tetteit.

12518. Kimikem (2011-09-11 19:52.06)

Karinthy Frigyes : Előszó (Latinovits Zoltán) http://www.youtube.com/watch?v=tVmpEzWUhqk&feature=related Karinthy Frigyes: Elôszó Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Próbáltam súgni szájon és fülön, Mindnyájatoknak, egyenként, külön. A titkot, ami úgyis egyremegy S amit nem tudhat más, csak egy meg egy. A titkot, amiért egykor titokban Világrajöttem vérben és mocsokban, A szót, a titkot, a piciny csodát, Hogy megkeressem azt a másikat S fülébe súgjam: add tovább. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Mert félig már ki is bukott, tudom, De mindig megrekedt a féluton. Az egyik forró és piros lett tôle, Ô is sugni akart: csók lett belôle. A másik jéggé dermedt, megfagyott, Elment a sírba, itthagyott. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. A harmadik csak rámnézett hitetlen, Nevetni kezdett és én is nevettem. Gyermekkoromban elszántam magam, Hogy szólok istennek, ha van. De nékem ô égô csipkefenyérben Meg nem jelent, se borban és kenyérben, Hiába vártam sóvár-irigyen, Nem méltatott reá, hogy ôt higyjem. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Hogy fájt, mikor csúfoltak és kinoztak És sokszor jobb lett volna lenni rossznak, Mert álom a bûn és álom a jóság, De minden álomnál több a valóság, Hogy itt vagyok már és még itt vagyok S tanuskodom a napról, hogy ragyog. Én isten nem vagyok s nem egy világ, Se északfény, se áloévirág. Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, Mégis a legtöbb: ember, aki él. Mindenkinek rokona, ismerôse, Mindenkinek utódja, ôse. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Elmondom én, elmondanám, De béna a kezem s dadog a szám. Elmondanám az út hová vezet, Segítsetek hát, nyujtsatok kezet. Emeljetek fel, szólni, látni, élni, Itt lent a porban nem tudok beszélni. A csörgôt eldobtam és nincs harangom, Itt lent a porban rossz a hangom. Egy láb mellemre lépett, eltaposta, Emeljetek fel a magosba. Egy szószéket a sok közül kibérlek, Engedjetek fel lépcsôjére, kérlek, Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én. Örömhirt, jó hirt, titkot és szivárványt Nektek, kiket szerettem, Állván tátott szemmel, csodára várván. Amit nem mondhatok el senkinek, Amit majd elmondok mindenkinek. (1926)

12517. Zsóka65 (2011-09-11 11:41.39)

Gósi Vali:Elszöktél Hiába vártam, hogy egyszer majd hívsz talán, hangod még elér, s egy percre visszatér hozzám a remény: hogy mégis élsz… - de csak a hazug csend süvít felém: halott a Fény… Talán az égből hívsz majd – vagy hiába ígérted, s azt is, hogy nincs halál? Becsaptál. Vége. Nem segít imám… Szemed kék tükre jeges fény ma már. Csak rág és mar az emlék, a hangod, ahogy kértél: mesélsz még? És szelíd mosolyod nemrég, ahogy bágyadtan életre kelt szép, komoly arcodon… Mindez csak könnyes emlék ma már, torz vigyor a lét hazug igazán… Olyan közel hajoltál akkor hozzám, hogy éreztem, ahogy egy fénysugár, lágyan, szépen, valami különös táncot lejtett közöttünk azon a beszédes éjszakán, amikor derűsen a vers dallamára nevettünk, és nem létezett számunkra más mosoly, csak mit a vers üzent, simítva gondot, bajt a szelídülő ráncokon. Ma a halál ül tort itt, és röhögve átoson gyászos fénye hideg homlokodon… Ma már a semmit markolom: az is jéghideg, távoli, akár az örök hó a végtelen ormokon. Mit mondhatnék? Hogy menj, hogy értem e sietést? Hogy hidd csak el tovább a tündérmesét, ha félsz? Hogy otthontalan csak én vagyok - de te remélj: van újjászületés? Elszöktél, hogy elfoglald örök otthonod, s hogy legyen végtelen, égi balkonod, de nem hallhatod már a verszenét, az emberlét magasztos üzenetét! Te már ráérsz, nem sietsz soha: a múlt lett álmaid csöndes, árva otthona… Nincs ott szerelem, s a könnyű, játszi fény, sem lejt táncot a holtak szemén… Bár hinném: az örök ég lett az otthonod, s hogy verssel köszöntenek ott az angyalok…

12516. Angelika58 (2011-09-11 10:46.20)

Varró Dánielnek ma van a születésnapja Sóhajnyi vers a szerelemről Bár volna tél még, bár havazna hó! De vigyorog a nap. Tavasz van, ó Nyúlik megint a vágyak kurta titka, Miként ha füst, fonódik ujjaidra. Volnék nyakadra csöppent körtelé, Volnék ruhádba kent hasonlatok, Apró göröngy, ha megbotolsz belé, Kicsiny bogár, ha eltaposgatod. Dacolnék érted kisgyerek gyanánt, Peregne rólam minden intelem, Köhögnék érted, szívnék rossz dohányt, Vacognék érted ingtelen. Szánalmas házaló a vers emitt, Hívatlan álldogál az udvaron, Előpakolja ócska rímeit: „Magának, kedves, ingyenér adom” Csilingelnek szavában kincsei, Batyujában a csillagok. Az ember arról ír, ami nincs neki. Azt adja el, amit kölcsönkapott.

12515. Vervunhive (2011-09-10 21:01.07)

Vervunhive : Tippmix Hazaira fogadok, persze, hogy vesztek. Fogadjak döntetlenre? Legyen akkor, nesztek! A vendég nyert, hogy basszam szájba! Na most mi legyen? Atommal lőjek a tájba? Utálok mindent, ami x, húzzon a faszba Asterix!

12514. Lennon16 (2011-09-10 20:46.23)

Csak egy lány Már nem is tudom milyen szeretve lenni, Szeretném a bánatot végre eltemetni, Nem kell nekem angyal sem hercegnő, Csak egy lány aki mindig átölel, Nem baj ha nem szépségkirálynő, Csak egy lány, remélem meglel.

12513. Angelika58 (2011-09-09 08:55.12)

Nagy László: Gyászom a Színészkirályért Megfojtom a heroldokat, kik halálodtól hízva gurulnak, vért gurguláznak, lerakom mind a gyalázatosat küszöbére a gyalázat urának. Mi történt megint, mi történt? Kicsoda ment el megint valami vérző eskű szerint szétdúlva a köznapi törvényt? Eb voltál, vagy nagyranőtt Krisztus? Csak jó ripacs, vagy színészkirály? Szépség, vagy hetven kilógram színhús? – a színfalak mögött az irigység, közöny és középszer még hezitál. De színfalak mögött a vakotás, rozsda-sálas ócska lokomotívok toborozódnak a szokás szerint, párátlan prüsszögnek én amig sírok, torlasztják homlokuk egyként a gondnak s mázukat is pattogva egyként bongnak: ez a rebellis nem az enyém, de halottam rend és szokás szerint, sorsa írva volt a tenyerén, onnan eredt meg az öngyilkos gesztus, neki is jobb már nemet ha nem int. Neked jobb már, de szemem vizével elfolynak a csillagok – mégis látom: a végállomási vakvágányon korongon lassúdan megforgatva, már tetőtől talpig megmosdatva s mégis bűntudattal s véred ízével: magányosan reszket az ártatlan Diesel, ő, aki a végső szerepből kiölt – s lám nem dőlt össze a szinház, az lett megint ami volt, noha nincs már Hamlet, de van ki egy életet pitizve kitölt operett-kutyaként s bosszút nem áll. Aranyos meg édes nyár van s béke, minek ide tébolyult Színészkirály? Szemüregem árván retten a kékbe s fázom – egy elfáradt szárazvillám vérszegfű-csokorral mászik elémbe, ráismerek, íme, az Elektro-sokk, csokra: agyadról a sok kis vérfolt – Látjátok-e vicsorgó vad krisztusok? Ostor, ige-habzás immár elég volt, béke van, nyár van, ti elléphettek, vagy vázába kerültök csendéletnek a tévé-azurral bélelt hazában. – Én ártatlan – reszket az Elektro-sokk s elfoszlik hirtelen a nyári lázban. Nyár van, illene hogy én se fázzam, csak búgjak fehéren, turbékoljak e hét emelet vasbeton-galambházban. Hát persze, hogy nem történt semmi, sör habzik, folyik az ulti-parti, kockázatnak elég is ennyi, minek a sebeket fölvakarni, minek akarni, fényesen hasítani bizonytalanba! Bizony, az élet nem hagyja abba, a síron a bogarak összeragadva sürgenek, apró piros vonatok, pirosul a dinnye, mosolyt von a tök, együtt vidulnak a vevők s kofák, rogyásig telve az uborkafák. De ki látja, hogy rohadttá ért a szégyen? Hogy ekkora alázat már gyalázat? Latinovits Zoltán, gyere el hozzám nyári ruhádban, a gyöngyfehérben, hozzám, vagy értem, hozzám, vagy értem, te kísértetnek is őrült Király! Vicsorogd rám a reményt, miképpen élve is, magadnak sereget csinálj, mondd, jön a Vízöntő-korszak, s jóra fordul még Mohács is, megfoganhat mind aki elhúllt – kerengj föl a porból, szállj föl versmondó nagyharangnak! Gyere el hozzám, vagy értem, mindegy, pohár az asztalon, hűen várlak akár utrakészen is, mint egy mosoly, hogy rád, a csillagra szálljak. Csönd vagy te, csönd vagy te, Színészkirály, te jajtalan immár, de bennem baj van: belémtestáltad Mohácsod, érzem, te holtomiglan átvérzel rajtam. Légy forgószél, őrült Színészkirály, az legalább, ki a nagyranőtt sírból szél-Krisztusként ragyogva kiszáll – bömbölj magadra, hogy vivát, vivát, hahotázd meg a Gyászbaborúltat – a mozdonykerék-nagy koszorúkat gurigáld a versemen át!

12512. Igneon (2011-09-08 20:49.53)

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! /Juhász Gyula: Szerelem?/

12511. Lector (2011-09-07 20:26.05)

http://www.youtube.com/watch?v=7rzu1WUonPc&feature=related

12510. Lector (2011-09-07 20:23.07)

http://www.youtube.com/watch?v=EpOBNsgIU2Q&feature=related

12509. Lector (2011-09-07 19:59.46)

http://www.youtube.com/watch?v=hdwfd3EsF00

12508. Oliwaw (2011-09-07 15:09.27)   - (válasz Angelika58 12500. hozzászólására)

Címet elírtam ŐSZIRÓZSA Őszirózsa, őszirózsa, beteg nagyanyám fura vágya; őszirózsa, őszirózsa, libegő őszirózsa tábla. - Jóidőt várt és csak mesélt a részeg tavaszi szeleknek: pici földjébe fiai a pusztán virágerdőt vetnek, s majd a pirosló szőnyegen - ragyog a magas égi oltár- istene lábai előtt öreg kedvére elbotorkál... Őszirózsa, őszirózsa, nagyanyám álma: piros szőnyeg... Vessetek, jaj, erős gátat a vadul vágtató időnek! Őszirózsánkat a halál lábaival le ne tapossa; bütykös, penészes csontjait ne fesse rózsavér pirosra. Mórikás szirmok tengere ölelje körül nagyanyámat, illesse méltó tisztelet, s dajkálja gyermeki alázat. Őszirózsa, őszirózsa, bánatesőtől - szirom-ernyők - védjétek meg nagyanyámat, hadd legyen már gyermek a felnőtt!... - De jöttek kései fagyok, behavazták a rózsaföldet, s nagyanyám szelíd kedvire orvul, gálád bánatok törtek. Szívéből iramló szelek, az álmokat szana-szét szórták, s kedves arcára csak a láz ültetett rózsát. Őszirózsa, őszirózsa, okozta szegényke halálát; őszirózsák, őszirózsák, letarolt őszirózsa tábiák.

12507. Törölt felhasználó (2011-09-07 12:04.27)   - (válasz Birka78 12506. hozzászólására)

akkor nem csak szerintem.:)

12506. Birka78 (2011-09-07 11:23.27)   - (válasz Zsóka65 12505. hozzászólására)

Kicsit közhelyes.

12505. Zsóka65 (2011-09-06 20:53.25)

Helen Bereg Emlék Ránéztem és megszerettem. Tudom, fizetni kell mindenért. A boldogság röpke s véget ér, Ha elmúlik a szenvedély. Hozzáértem, megremegtem. Tudtam, könyörgök szerelemért. A boldogság ára nem csekély. Életem adom, ha véget ér.

12504. Limpi Sisak (2011-09-06 20:35.04)   - (válasz Zsóka65 12503. hozzászólására)

Érdemes tőlük több ilyen megzenésített versadaptációt meghallgatni. :) Nagyon jól csinálják, tehetséges srácok.

12503. Zsóka65 (2011-09-06 20:34.00)   - (válasz Limpi Sisak 12502. hozzászólására)

Köszi!Eme formátumban nem hallottam.

12502. Limpi Sisak (2011-09-06 20:31.52)   - (válasz Zsóka65 12501. hozzászólására)

Gyönyörű. Itt van énekelve, ha érdekel. Bár lehet már ismered. http://www.youtube.com/watch?v=PGMpQbqMwMM

12501. Zsóka65 (2011-09-06 20:29.53)

KERESEK VALAKIT Tele vágyakkal zokog a lelkem Szerető szívre sohase leltem, Zokog a lelkem. Keresek Valakit s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz S nem tudom, ki az. Csüggedő szívvel loholok egyre, Keresek valakit a Végtelenbe, Loholok egyre. Könnyim csorognak - majd kiapadnak: Vágyak magukkal messzebb ragadnak - Majd kiapadnak! Búsan magamnak akkor megállok, Szemem csukódik, semmitse látok - Akkor megállok. Lelkem elröppen a Végtelenbe, Tovább nem vágyom arra az egyre, A Végtelenbe. 1921. okt. 31. (József A.)

elejére ... 182 183 184 185 186 187 188 189 190 191 192 193 194 195 196 197 198 199 200 ... végére