Fórum - Versek! (193. oldal)

elejére ... 184 185 186 187 188 189 190 191 192 193 194 195 196 197 198 199 200 201 202 ... végére

12470. Lennon16 (2011-08-23 22:37.49)

A ruandai népirtás emlékére Ruanda, Ruanda, Vérben úszó Afrika, Eljön a nap, Mikor béke lészen, S a népek együtt élnek, Örök testvériségben.

12469. Kimikem (2011-08-23 22:34.49)

ARANY JÁNOS : VÁLASZ PETŐFINEK Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom; Örűl a szívem és mégis sajog belé, Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom? Petőfit barátul mégsem érdemelé. Hiszen pályadíjul ez nem volt kitűzve... Szerencse, isteni jó szerencse nékem! Máskép szerény művem vetém vala tűzbe, Mert hogyan lett volna nyerni reménységem? És mily sokat nyerék! Pusztán a pályabér Majd elhomályosít, midőn felém ragyog: De hát a ráadás!... Lelkem lelkéig ér, Hogy drága jobbkezed osztályosa vagyok. S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék, Ki törzsömnek élek, érette, általa; Sorsa az én sorsom s ha dalra olvadék, Otthon leli magát ajakimon dala. Akartam köréből el-kivándorolni: Jött a sors kereke és útfélre vágott, S midőn visszafelé bujdokolnék, holmi Tüske közől szedtem egynehány virágot. Jöttek a búgondok úti cimborának, Összebarátkoztunk, összeszoktunk szépen; Én koszorút fűztem, ők hamiskodának, Eltépték füzérem félelkészültében. Végre kincset leltem: házi boldogságot, Mely annál becsesb, mert nem szükség őrzeni, És az Iza partján ama hű barátot... Nem is mertem volna többet reményleni. Most, mintha üstökös csapna szűk lakomba, Éget és világít lelkemben leveled: Oh mondd meg nevemmel, ha felkeres Tompa, Mily igen szeretlek Téged s őt is veled. (1847. febr. 11.)

12468. Fény26 (2011-08-23 22:29.50)

Mihai Eminescu: Kint megremeg a nyárfaág Kint megremeg a nyárfaág És ablakomra koppan Úgy érzem most: a kerten át Te jössz felém titokban. A tóba csillag fénye hull, s lent megdereng a mélyvíz- Úgy érzem: kínom elcsitul, s már megbékélek én is. A hold szikrázik fényesen, a felhő szerteszéled- Úgy érzem: rád emlékezem mindig, amíg csak élek. Ford: Képes Géza Szép emlékek fűződnek ehhez a sajátos hangulatú szép vershez.

12467. Kimikem (2011-08-23 22:18.20)   - (válasz Miss bambi 12463. hozzászólására)

Örülök! Igazán. :))

12466. Sötétszív (2011-08-23 22:15.40)   - (válasz Miss bambi 12465. hozzászólására)

Ennek örülök:))) A versek nagyon fontosak az embernek. Például abból merít erőt, vagy olyan gondolatot fejez ki a vers, amely passzol az ember életéhez.

12465. Miss bambi (2011-08-23 22:04.46)   - (válasz Sötétszív 12464. hozzászólására)

Ady Endre,Babits Mihály,Tóth Árpád,Kosztolányi Dezső,József Attila. Az igazság az,hogy mindegyik költőnek van olyan verse,ami igazán magával ragad a szépségével,a mondanivalójával.

12464. Sötétszív (2011-08-23 22:01.28)   - (válasz Miss bambi 12463. hozzászólására)

És még ki a kedvenc költőd?

12463. Miss bambi (2011-08-23 22:00.07)   - (válasz Kimikem 12462. hozzászólására)

De szép,Petőfi kedvenc.:)

12462. Kimikem (2011-08-23 21:56.57)

Petõfi Sándor: Csonka torony Vén torony áll a rónaság felett... Letûnt századba visz a képzelet. Kevélyen néztek hajdan e falak, Mert ormukon szent jelt tartottanak. A szabadság zászlója volt e szent jel; Csak játszott a viaskodó szelekkel. Piros szárnyát hivólag lengeté, S kiben vér volt, elszántan jött elé. Gyûlt a toronyba a sok ifju bajnok, Harc-öltözetnek csillogása rajtok, De fegyveröknél sokkal fényesebben Sugárzott a hõsbátorság szemökben. "Markunkban a kard, s benne lesz, amig Szemfényünk vagy rabláncunk megtörik!" Ezt harsogák s mely ekkor kinn zugott, A mennydörgés e zaj viszhangja volt. - A sírba dõlt egy századév ezóta, Nincs a toronynak többé lobogója, A szabadsági zászló lebukott, Ti is alusztok, dicsõ bajnokok, Kik szabadon inkább elestetek, Semhogy rabszolgaságban éljetek. A torony áll még egyes-egyedûl, Ez is maholnap már halomra dûl. Idétlen rom, mogorva, puszta váz, Falai között senki sem tanyáz. Csak a holt század fekszik odabent, Szemfödele a hosszu, méla csend. (Szalonta, 1847. június 1-10.) Friss élményem fűződik hozzá.

12461. Kimikem (2011-08-23 21:55.10)   - (válasz Törölt felhasználó 12430. hozzászólására)

Na, igen. Jogos a kérdésed. Nekem már volt szerencsém (teljesen véletlenül) látnom már ilyen műsort. Szenzációs volt, tényleg! :))

12460. Kimikem (2011-08-23 21:50.49)   - (válasz Evile-Elvis- 12402. hozzászólására)

Szánalmas. :(

12459. Lennon16 (2011-08-22 20:13.55)

Most írtam: Szeretlek Téged látlak mindig és mindenütt, Téged látlak a Napban s az álmaimban, Gyönyörű szemeid úgy ragyognak, mint Ezernyi gyémánt a Himalája szent tavaiban. Bájos orcádat simogatom s te mosolyogsz, Rózsacsokrot hoztam, aminek örülni fogsz. Átölelsz, érzem szíved minden dobbanását, Mint a lezúduló hegyi patak csobogását, Annyira szeretlek, hogy szorosan ölelnélek, Óvnálak mindentől, nehogy elveszítselek!

12458. Riddick312 (2011-08-19 22:10.41)

igaz h zene de az is vers: http://www.youtube.com/watch?v=QuthIiYo1xw ezután elmorzsoltam 1 könnyet:_(

12457. Vervunhive (2011-08-19 09:54.58)

Vervunhive:Ne mán, he! Ne legyél már ilyen komor, mert megkérdezem, fej vagy gyomor! Ne legyél már pesszímista, mert fejedet szétveri Pista! Ne legyél már búval bélelt, mert rád uszítom a Darth Vadert! Legyél jól, legyél faszán, éld az életet hiper lazán!

12456. Lennon16 (2011-08-13 21:45.24)

Most írtam: Nyugat és kelet Miért hagytál el? Ó mondd miért? Szerelmed szellemként kísért. Holdfényes estén az ég alatt, Egy csillag magányos maradt. Elhullok, mint a sárgult falevél, Messzire visz majd az őszi szél. Arra kérlek ne gyere utánam oda, Mert lelkem nem talál otthonra. Az utolsó csókod emlékét elviszem, Hogy látlak-e még, nem hiszem. Útjaink elváltak, de csak kétfelé, Én megyek nyugat, te meg kelet felé.

12455. Emylio (2011-08-11 18:57.35)

Kutyafuttában Elől fut a kutya, hátul meg a farka, így kellett, hogy legyen, mert Isten ezt akarta. Két szélén a füle, közte meg a feje, hogy lássa kibe harap, áldassék két szeme! Orcájában fogak, s onnan lóg ki nyelve, szépen ülve liheg, ha ép erre van kedve. Erénye a hűség, becsülöm is érte, hogyha főzni tudna, száz nővel felérne.

12454. Angelika58 (2011-08-11 13:24.46)   - (válasz Zsoka47 12453. hozzászólására)

De jó, hogy eszedbe jutott! Akkor legyen itt egy másik is. Aminek az a címe: A másik És szólt a nő: - Hajam ében és lágyabb, mint a lágy selyem, és itt a szívem közepében ujjong a boldog szerelem. Tied a lelkem, tied a testem, te vagy az első, akit öleltem, boldog vagyok, mert a tied vagyok. És a férfi szólt: - A másik elhagyott. És szólt a nő: - Piros az ajkam, és harmatosabb, mint a rózsa kelyhe. És végigfut az üdvök üdve rajtam, mikor így tartasz ,forrón átölelve. Szemem sötétebb, mint az égbolt, mikor fergeteg zavarja. Oh, mondd a másik szintén szép volt? Fehér a válla, gömbölyű a karja? Tudott-e súgni-búgni szintén? Tudott-e édes csókot adni? Meghalni karjaidban, mint én, és új gyönyörre feltámadni? És lángolt, mint a nap? Vagy szelíd volt, mint a hold? S a férfi szólt: - A másik csúnya volt. És szólt a nő: - És mégis nappal, éjjel, sóhajtva gondolsz vissza rája. Amellyel az enyém nem ér fel, mi volt a titka, a varázsa, bája? Miben olyan nagy, dicső, elérhetetlen? S a férfi szólt: - A másikat szerettem.

12453. Zsoka47 (2011-08-11 12:56.52)

Heltai Jenő(140éve szül): Vallomás Mi ketten egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom, asszonyom, De ha nem kellek szeretőnek Egyébre nem vállalkozom. Például arra, mit gyakorta Szónoki hévvel mond kegyed, Hogy meggyötört szegény szivének Legjobb barátja én legyek. Legjobb barát! szavamra mondom, Megtisztelő egy hivatal, De nem vagyok hozzá elég vén, S ön aggasztóan fiatal. Ön csupa élet, csupa illat, Lángol vakít, hevít, ragyog, Hát hogyne szomjaznám a csókját Én, aki angyal nem vagyok? Olyan kevés amit kivánok... Ha osztozkodni restel is, Legyen a tisztelt lelke másé Nekem elég a teste is. Legyen lelkének egy barátja, Kivel csevegni élvezet, De ez az őrült, ez a mamlasz, Ez a barát nem én leszek. Legyen övé minden poézis. És az enyém: csak ami tény, Ő oldja meg a problémákat, A ruháját viszont csak én. Hogy ez a hang szokatlan önnek, Kétségbe, kérem, nem vonom, De annak, hogy megértsük egymást Csak egy a módja asszonyom: Adjon az Úr, ki egy tenyérbül Rosszat is, jót is osztogat, Rosszabb erkölcsöket kegyednek, Vagy nekem adjon jobbakat!

12452. Kefe Sanyi (2011-08-09 20:45.33)

Ne haragudjatok, ez most irgalmatlanul hosszú lesz, de ma van az évfordulója. Arashi - Tűzvihar Kokura leborul Istenem előtted Kétszer is célpont volt De Te megmentetted. Üvölts Hirosima Ordítsd Nagaszaki Fájdalmad, hadd hallja Jajszavad mindenki! 1945 Véget ért a nagy háború Megkönnyebbült sok-sok ember Arcukról tűnik a ború. Európa elcsendesül Leteszi a fegyvereket Nem öldösheti már senki A védtelen embereket. Távol-Kelet még nem nyugszik Mozgósít minden katonát Császáruk a harcra buzdít Nem adhatja ő meg magát. Van egy fiú, vékony dongás Megért ő már kilenc telet Születéskor nagyapjáról Adták rá Naoki nevet. Nagypapához költöztették Itt lakik egy jó ideje Jó levegő kell most neki Portól beteg a tüdeje. Fujiko a kistestvére Hiányoznak a szülei Elfogadta már a helyét Öregapja kényezteti. Lowellben egy kertes házban Kicsi lurkó ugrándozik Bizonyítványa kitűnő A családja lelkendezik. Jó fejű a Charlie gyerek Érdeklődik, megért mindent Szüleivel templomba jár Buzgón imádja az Istent. Matekórán jeleskedik Töretlen a kitartása Számíthat rá feleléskor Jóban-rosszban minden társa. Négy éve a nagy kórházban Egy augusztusi hajnalon Felsírt egy csöppnyi leányka Boldog mosoly az arcokon. Örültek neki szülei Örömmel várta a világ A Fujiko nevet kapta Nyíló szép cseresznyevirág. Mosolyog a pici baba Míg vidáman nézelődik Evett, aludt és gőgicsélt De erre ő nem emlékszik. Rég Naoki az apjával Kievezett a folyóra Horgászbotot, szákot vittek Vadásztak egy nagy compóra. Hajnal volt, az idő csípős Vettek fel vastag pulóvert Ne fázzon fel, neki Anya Teába kis mézet kevert. Megmozdult a horgászzsinór Apja a halnak bevágott Végét kisfiára bízta Aki győzelemre vágyott. Kamaszkorban cserkészkedett Meg is járt néhány dzsemborit Sátrak mögött rejtőzködve Szívta el az első cigit. Megismerkedett egy lánnyal Barna hajú, barna szemű Szép az arca, kerek melle Egyszóval a lány gyönyörű. Lágy holdfény az éjszakában Lisa meleg szemét nézi Keze reszket, gyomra görcsöl Szeretné már megcsókolni. Alig tipeg kis Fujiko Karácsonyra kapott babát Cseperedve neki mondja El az összes búját-baját. Ezt tőle el nem vehetik Ebből ő már nem alkuszik Ővé marad mindörökké Minden este vele alszik. Emlegetett babánk duci Fekete haj és pisze orr Két kis mandula a szeme Szükség is van rá mindenkor. Kirándult az egész család Urakami dombjaira Csatangoltak az erdőben Nem gondoltak gondjaikra. Egy kis tisztásra elértek Naoki kérte a labdát Apjával focizni kezdett Cselezéskor rúgta lábát. Kötényt adott, nagy gólt rúgott Jó a játék, jó a móka Karóráját, ne törjön el Ráadta kis Fujikora. Charlie-gólya izmos gyerek Edzi mindennap a testét Futópálya, konditerem Nem bárban tölti az estét. Kinn a pályán baseball idény Labdát üti, dob és rohan A bajnoki címre vágyik Aranygyűrűkért e roham. Ez se kötötte le végleg Égen suhan, mint kevesen Magasban, fönn szállni akart Repülés lett a szerelem. Fujiko a szomszéd lánnyal Bolondozott reggel, este Jókedvű volt, mindig vidám Nevetéstől rengett teste. Papírhajót hajtogattak Utána egy kicsi csákót Megpróbálták, kilyuggattak A fejükre papírhálót. Próbálkoztak lelkes szívvel S kitartásból lett egy zokni Papírkutya, madár s virág Jó játék az origami. Naoki nagypapájának Szemüvegét törölgeti Ablakon ki, kedvtelésből Fenyőfákat nézegeti. A Papival sakkozni kell Hazagondol, hogyha felnő Béke lesz és eltűnik majd Világ egén minden felhő. Apuka hazáért harcol Mindig erős volt a keze Nem tudja a pici fia Nem él már, holt kamikaze. Elkezdődött a háború Öccse hadszíntérre vonul De Charlie nem megy utána Ő még egyetemen tanul. Hétvégére hazatérve Anyját könnyek közt találja Távirat jött, rettenetes Hozta a család barátja. Jimmy eltűnt a tengeren Hajóját találat érte Nem tudták őket menteni Rádión hiába kérte. Anyukával főzőcskézni Fujikonak vidám dolog Pici szíve mindig derül Mikor gázon a láng lobog. Krumplit hámoz, levest kavar Liszt teríti be, mint dunyha Sót szór, cukroz, diót darál Tojásban úszik a konyha. A főztjéből etetgeti Szép szelíden a babáját „Ne köpjed ki a spenótot!” Puszilja a baba száját. Japán gyászol és még bízik Ajkukról szól a harci dal Hirohito nem hiszi el Nem lesz ebből már diadal. Nagy ember egy Fehér Házban Parancsot ad ki, keményet Lesokkolva kényszerítjük Fél térdre az ellenséget. Enola Gay már átrepült Kicsi Fiú őrjöng, tombolt Hirosima megsemmisült Halál keze bőszen rombolt. Tengerparti ősi város Kjúsú északi végénél Naoki a nagypapával Kokurában eléldegél. Boltba mennek vásárolni Fiú viszi a csomagot Öregember mellett sétál Ki sántít és fog egy botot. Mendegélnek a főtéren Látni sok színes virágot Partra hajókat megnézni Kik hódítják a világot. Katonai támaszponton Szürkén, felszállásra várva Charlie, aki már parancsnok Felszáll a nagy gépmadárra. Hátranézve ott a bomba Plutónium, hasa sárga Neve vicces, dagi Fat Man Halált hoz sok fasisztára. Katonáit nézi Charlie Harcolni indulok velük Parancs harsan: „Felszálláshoz! A háborút befejezzük.” Urakami katlanjában Egy szép nagyváros terül el Körülötte hegyek, dombok Védi gyengéden s átölel. Város poros utcácskáján Anyukával megy Fujiko Keze reszket, nagyon retteg Orvos várja, s injekció. Védőoltást fog most kapni Nyalókától ragad szája Romlatlanság maszatosan Süt róla a lányka bája. Tengerparton lapos követ Vizslán kutat, de nem talál Fejük felett fellegekben Némán átrepül a halál. „Menjünk haza kisunokám!” De Naoki most nem örül „Nagy vihar lesz, felhős az ég Várjunk addig, míg felderül.” Durcáskodik, ő nagyfiú Halad nagyapja mellette Nem sejti, halálra szánják De kishúga hal helyette. Közeledik a célponthoz Alul szürke felhőgomoly Charlie izgul, elszánt nagyon Arca feszült, nincsen mosoly. Armageddon elszabadul Látta ezt már három napja Ha megtudják a hőstettét Büszke lesz rá anyja, apja. Rádión jön meg a parancs: „Ha a felhőből kiértek Majd az első város fölött Oldjátok s meneküljetek!” Fujikoék bandukolnak Motorzúgás hallik légből Sárga testű szörnyetegként Kövér Ember hullik égből. Nagyot robban, világvége Fehér vakság reá mászott Rettenettől kerek szeme Kislány többet már nem látott. Nincsen tovább, kis élete Minden álma semmivé lett Hetvenezer sorstársához Hasonlóan porrá égett. Dúl a vihar, tűzből való Amely itt mindent felzabál Lerombolja, elpusztítja A Hortenzia Városát. Az iskola megsemmisül Nem tanul itt már több gyerek Nem lesz, ki őket tanítsa Semmivé teszik fegyverek. Tűz tengere összedönti Oura templom leomlik Itt zsoltárt nem énekelnek Harangszó többé nem hallik. Lakóházak szétrobbannak Többé nyomuk sem maradhat Gúnyos kacaj, Sátán boldog A Kaszás vígan arathat. A kórházban nincs gyógyulás Meghaltak mind a betegek Sebészetre sem megy senki Pusztuljatok jó emberek! Óvodákat széjjelveti Megszűnik a gyermekzsivaj Sosem fog már visszatérni Élet hangja, úgy mint tavaly. Dúl a vihar, tűzből való Okádik magából halált Romba dönti, felperzseli Életet mind, amit talált. Parkban a szökőkút helyén Rom-hegyek között a murva Pad sincsen, itt nem lesznek már Szerelmesek összebújva. Játszóterek is eltűnnek Nem lesz öröm, nem lesz móka Beleizzik a talajba Olvad végleg a mászóka. Urakami katedrális Keresztelés itt sosem lesz A sok ember ki idejárt Levegőt már többé nem vesz. Sárga ördög, tűzgomolyag Viharzik a városon szét Eljegyzést tart pusztulással Égő karikagyűrűként. Valahol a középpontban Izzó gomba növekedik Piros-szürke lángrózsaként Az ég felé törekedik… Eközben a Bockscar repül Charlie nézi a monitort Bosszút álltam az öcsémért És csendesen zúg a motor. A legénység elégedett Bátor, semmitől se retten De egy magába zuhanva Írja: „Úristen, mit tettem!”

12451. Lennon16 (2011-08-08 22:25.17)   - (válasz KareszFaszi 12450. hozzászólására)

Igen :-) Nem iszok alkoholt, nem is ihatok, így mindig józan vagyok. A vers alapja tegnapi álmom, nagyon pocsék éjjelem volt.

12450. KareszFaszi (2011-08-08 21:33.36)   - (válasz Lennon16 12449. hozzászólására)

Ezt józanul írtad?

12449. Lennon16 (2011-08-08 21:24.07)

Körhinta Forog velem az egész világ, Akár egy hatalmas körhinta, Gyerekek nevetését hallja fülem, Nyikorog a rozsdás fogaskerék, A nyári naplemente megcsillan rajta, Egyfogú öreg a hintát vígan hajtja, Forog velem a világ, körbe-körbe, Mellettem szőke lány néz tükörbe, Drága rúzzsal rúzsozza az ajkát, Gyöngyberakásos fésűvel fésüli haját. Forog a világ, az egész forog velem, Szédülve szédülök, zúg szegény fejem, Leszállt az éj, pár csókolózik a padon, Én nem fogok, inkább leszek hajadon.

12448. Zsoka47 (2011-08-08 14:02.16)   - (válasz Angelika58 12445. hozzászólására)

:)

12447. Zsoka47 (2011-08-08 14:01.31)   - (válasz Vervunhive 12441. hozzászólására)

:D Látom, nem hazudtolod meg magad :)

12446. Andi0013 (2011-08-08 10:46.04)   - (válasz Angelika58 12445. hozzászólására)

:))

12445. Angelika58 (2011-08-08 10:37.15)

Ha már Romhányi, legyen egy másik is.:)) A nerc sírfelirata Hogy meghaltam , ó én árva, elvittek az Operába. Függött ott még nyúl, nyest, menyét... Jaj, de úútálom a zenét!

12444. Andi0013 (2011-08-08 09:19.07)   - (válasz Vervunhive 12441. hozzászólására)

Ez jóóó!!:)))

12443. Andi0013 (2011-08-08 09:17.24)

Romhányi József: A teve fohásza. Monoton üget a süppedő homokon a sivatag lova, a tétova teve tova. Hátán rezegve mozog a rozoga kúp alakú púp. A helyzete nem szerencsés. Apró szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve. Sóvár szeme kutat kutat. Még öt-hat nap kullog, baktat. Az itató tava távol, s oly rettentő messze még az oázis. Erre utal az alábbi fohász is: Tevék ura! Te tevél tevévé engem eleve, Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje. Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol, de tévedvén, vélvén, vén híved neved feledve elvetemedve vádol. Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova, mivel levet vert vederbe feltekerve nem vedelve lett betelve a te tevéd szenvedelme. Te nevedbe legyen eme neveletlen tevetetem eltemetve! S evezzevel ava teve levelkévét kivilevelhevelteve. Nem tudom hogy bemásolták e már ezt, minden esetre nekem tetszik.:)

12442. Juditka2310 (2011-08-07 23:32.58)   - (válasz Vervunhive 12441. hozzászólására)

Hatalmas ez a vers...=DD

12441. Vervunhive (2011-08-07 22:52.41)

Vervunhive:EgészSEGG-ügy Bemegyek a rendelőbe, mert fájdalom gyötör, velem szemben ott ül egy köpenyes ökör. Doktor úr! Doktor úr! Megvizsgálna kérem? Megtehetném - így felel, de túl kevés a bérem. Adok neki ötvenezret, hogy éhen ne haljon, s közelebb megyek, hogy mindent halljon. Elmondom a panaszomat, s ő tovább ül lazán, az ilyenekkel megtelne akármilyen kazán. Távgyógyító módjára leszkenneli testem, én ledöbbentem tőle, s a padlóra estem. Kihívták a mentőt és kórházba vittek, a köpenyesekkel ezért még nem vagyunk kvittek. Jöttek többen ágyamhoz, de nem ropogtak a bankók, így hónom alá kerültek szép hosszú mankók. Hazaküldtek-mondván majd jobban leszek, nem hittem nekik, így koporsót veszek.

elejére ... 184 185 186 187 188 189 190 191 192 193 194 195 196 197 198 199 200 201 202 ... végére