Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Dumb és Dumber - Dilibogyók - Film Café, 15:30 |
Karácsony, akár egy film - Mozi Klub, 15:30 |
Ismeretlen férfi - AXN, 15:45 |
A szív bajnokai - SuperTV2, 16:00 |
The Commuter - Nincs kiszállás - Filmbox Premium, 16:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Thierry Lhermitte (72) |
Albert Wolsky (94) |
Shirley Henderson (59) |
Katherine Heigl (46) |
Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Minden ami a karácsonnyal kapcsolatos/film-zene/ |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Chuck Woolery - Vélemények |
Bronco Billy - Vélemények |
A falka (2006) - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A torontói ember |
Kristofer Hivju |
12500. Angelika58 (2011-09-06 11:26.11) - (válasz Oliwaw 12499. hozzászólására) |
Nem találtam meg, idetennéd? Nem baj, ha hosszú, van hely. :)) |
12499. Oliwaw (2011-09-06 00:53.20) |
nem akarom leírni a verset viszonylag hosszú
Soós Zoltán: Nagyanyám Szem nem marad szárazon. |
12498. Mütyürke (2011-09-05 23:43.05) |
Dsida Jenő: Pasztell
Nézel hajló tölgyfa-ágat, gyomokat, miket kivágat mord paranccsal zordon kertész, széles paddal vár a kert-rész sűrüje, hogy tűnj el, vessz el jobbkezedben Sokratesszel. Délutánra enyhe, szőke fény esik a háztetőkre s szürkepettyes, gyöngyszín, halvány galamb búg az eresz alján. Alkonyatra sásos zugnak mélyén futó vizek zúgnak, csupa sötét, furcsa, hült nesz, bús suhogás, mi körülvesz. Ebben a nagy félig-csendben asszonyszemek cseppje cseppen, csak a lélek füle hallja: nyirkos lesz a lombok alja. Sok imbolygó, halk kisértet lábujjhegyen jön el érted s pillantván a barna fákra, gondolsz régi balladákra. Nappal-éjjel így terül szét fölötted az egyedüllét, lassan tompa, fullatag, nagy csöndbe merülsz, hallgatag vagy, nem akar a könny fakadni, sem a szó könnyen szakadni, mind nagyobb a néma sejtés, mindig több a mélyre-rejtés, minden nappal, amit élsz, több, amiről nem beszélsz. |
12497. Angelika58 (2011-09-05 10:43.52) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 12496. hozzászólására) |
Igazából egy versét nyúvasztották állandóan ( Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!) a kamaszok beinduló fantáziájától pedig nem lett népszerűbb a vers se.
Van tőle egy gyűjteményes kötetem még az őskorból, lehet belőle szemelgetni jót is, ahogy a fórumtársunk tette. Úgy tudom, Gellért Oszkár beszélte rá, hogy nevét -Jenny- fonetikusan írja . Nem tett vele jót, elég nevetséges hatást keltett, rosszat tett olvasói értékelésének is. |
12496. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-09-05 08:56.54) - (válasz Mütyürke 12494. hozzászólására) |
Köszi Zsenit (nem jelző).Iskolai ünnepségeken nem "be" , hanem inkább kissé "le" "járatták anno. Aztán se kép se hang Róla, Szép versekben sosem hallottam. |
12495. Vbacs (2011-09-04 20:02.17) - (válasz Valaha 12492. hozzászólására) |
:))
Hát még én:) |
12494. Mütyürke (2011-09-04 20:01.38) |
Várnai Zseni:Most este van...
Most este van,lefekszem napomra visszanézek, fáradt vagyok, meleg volt, a hőség elcsigázott, sokat futottam, mentem s a por belepte lelkem, mint utszéli virágot. Napomra visszanézek, beszéltem emberekkel, azok is megsebeztek, szavak tüskéjét érzem, próbálom elfeledni, poros ruhám levetni s aludni hófehérben. Késő van már, elalszom, elfordulok napomtól, a hold vizébe nézek s kendőm beléje mártom, ezüstben elmerítem, szívemre ráterítem, borogatom, - ne fájjon. |
12493. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-08-31 05:21.52) - (válasz Vbacs 12489. hozzászólására) |
Én is szeretek tanulni, főleg verseket. |
12492. Valaha (2011-08-30 22:33.37) - (válasz Vbacs 12487. hozzászólására) |
Annyira kedves a szívemnek ez a vers. Valahogy így gondolok majd vissza vén fejjel Gödöllőre én is. Szeretem. |
12491. Vbacs (2011-08-28 11:09.52) - (válasz Angelika58 12490. hozzászólására) |
Nem szégyen az, egy kis önszorgalom, nincs ebben semmi szégyelnivaló. |
12490. Angelika58 (2011-08-28 11:07.54) - (válasz Vbacs 12489. hozzászólására) |
Alig merem leírni, mert még kinevetnek, de én még most, vén fejemmel is megtanulom, ami tetszik... De ne terjesszétek ám! :)) |
12489. Vbacs (2011-08-28 11:02.04) - (válasz Angelika58 12488. hozzászólására) |
Egyszerűen már nyolcadikos koromban is odáig voltam a gyönyörtől, mikor meg kellett tanulni kívülről.
(Szerintem csak én egyedül, mindenki utál verset tanulni, én szeretek) |
12488. Angelika58 (2011-08-28 11:00.53) - (válasz Vbacs 12487. hozzászólására) |
Hát igen. Erre nincs mit mondani.Káprázatos. |
12487. Vbacs (2011-08-28 10:55.03) |
Szerintem én már linkletem korábban, de akkor is ez a kedvenc versem, szerintem a legszebb a világon:
Radnóti Miklós - Nem tudhatom Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. |
12486. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-08-28 10:54.52) - (válasz Angelika58 12485. hozzászólására) |
Köszönöm, hogy ilyen gyönyörűen emlékezel Goethe-re. Weimarban voltam, Schiller, Liszt, minden CSODA! |
12485. Angelika58 (2011-08-28 10:51.59) |
A Goethe-évforduló emlékére legyen itt ez a szépség.
Goethe: Vándor éji dala ( Tóth Árpád fordításában) Immár minden bércet Csend ül, Halk lomb, alig érzed, Lendül: Sóhajt az éj. Már búvik a berki madárka, Te is nemsokára Nyugszol, ne félj… |
12484. Angelika58 (2011-08-27 12:41.28) - (válasz Mütyürke 12483. hozzászólására) |
Van még valaki a világon, aki emlékszik erre a versre? Azt hittem, már csak én... De jó, hogy feltetted! :)) |
12483. Mütyürke (2011-08-27 12:39.24) - (válasz Zsóka65 12481. hozzászólására) |
Még egy vers a bizalomról,ha még aktuális:)
Garai Gábor: Bizalom S ha százszor is becspnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek és elátkozom már, hogy megszülettem, s ha csak a bosszút hízlalja a hála híveimben, s ha rágalom kerít be,- akkor se mondom,hogy nem érdemes! Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben, akkor se mondom, hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet.- De csöndes szóval eltűnődve mondom: bizalmam sarkig kitárt kapu, nem verhet rá lakatot a gyanú; ki-bejár rajta bárki szabadon. Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak! Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt, megtisztálkodva ma betérhet újból; ki kétélű késsel jött ide ma, köszönthet holnap tiszta öleléssel! Nem, nem a langy irgalmat hirdetem. Nem hirdetek bocsánatot a rossznak, kegyelmet a hazugnak, nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra, s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm, akár a nyers önzés orvtámadását. De hirdetem, hogy bűneink mulandók! Mint a mammut és az ősgyík, a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás; dühünk lehűl, csak szerelmünk örök. S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan. Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül; s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül. |
12482. Kimikem (2011-08-27 00:28.59) - (válasz Fény26 12472. hozzászólására) |
Így igaz.
Büszkék lehetünk erre, hogy nekünk magyaroknak ez is megadatott! :)) |
12481. Zsóka65 (2011-08-26 21:10.51) |
"Annak higyj, ki szépen, csendesen elbeszélget.
Kinek szemei szelíden kísérik lelkedet. Bár ég a vágytól, de arról sohasem beszél. Csendes sóvárgása többet ér mindennél." |
12480. Margaréta (2011-08-26 20:33.00) - (válasz Emylio 12477. hozzászólására) |
Szép gondolat. |
12479. Angelika58 (2011-08-26 16:46.59) - (válasz Fény26 12476. hozzászólására) |
Hogy ez milyen szép... |
12478. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-08-26 15:45.31) - (válasz 2Titi 12475. hozzászólására) |
Köszönöm a választ.Akkor én is téves voltam. |
12477. Emylio (2011-08-26 15:33.12) |
Magyarkodva
Magyarnak, magyar az álma, egy Istene, egy Hazája. Bármerre sodorja sorsa, magyar szíve visszahozza. |
12476. Fény26 (2011-08-26 15:27.47) - (válasz Angelika58 12473. hozzászólására) |
Egy számomra nagyon kedves vers.
Apollinaire: Kikericsek Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig Legelget a tehén S lassan megmérgeződik Kikericsek virítanak kékek és lilák Álmos szemed olyan mint itt ez a virág Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt S szemedtől életem lassan megmérgeződik Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal S letépik a virágot mely anya és leány is És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is Mint rebben a virág ha szélben térdepel A csordás csöndesen halk hangon énekel Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve E halni készülő nagy rétet mindörökre. Ford:Radnóti Miklós |
12475. 2Titi (2011-08-26 13:22.08) - (válasz GyermeklakĂłbizottsĂĄg 12474. hozzászólására) |
Guillaume Apollinaire Búcsú avagy L'adieu c. versét Vas István fordította. Sokan tévesen Radnóti Miklósnak tulajdonítják, nem egészen ok nélkül, hiszen Hubay a szövegre Radnóti naplójában bukkant rá (onnan merítette a darab alapötletét)
forrás: www.port.hu |
12474. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-08-26 13:10.56) - (válasz Angelika58 12473. hozzászólására) |
Ezt nem Radnóti fordította? Vagy csak azért gondolom, mert a musical Róla szól? |
12473. Angelika58 (2011-08-26 10:05.21) |
Guillaume Apollinaire emlékére (akinek ma van a születési évfordulója) legyen itt az egyik legszebb, amit írt. Van magyar vonatkozása is, az "Egy szerelem három éjszakája" c. musicalban nagyon szép dal lett a versből, Vas István fordításában , Ránki György zenéjével.
Guillaume Apollinaire:Búcsú Letéptem ezt a hangaszálat már tudhatod, az ősz halott e földön többé sose látlak ó idő szaga hangaszálak és várlak téged, tudhatod |
12472. Fény26 (2011-08-24 11:40.28) - (válasz Kimikem 12469. hozzászólására) |
A magyar irodalom egyik legszebb férfibarátságának emlékére, amit versben és levélben is megörökítettek az utókor számára.
Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz Toldi írójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogással, forró öleléssel! Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, S nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége. Ha hozzád ér lelkem, s megtalál égetni Nem tehetek róla...te gyújtottad fel! Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? Ki és mi vagy, hogy tűzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki. Más csak levelenként kapja a borostyánt, S neked rögtön egész koszorút kell adni. Ki volt tanítód, hol jártál iskolába? Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted Az iskolákba nem tanulni hiába, Ilyet...a természet tanított tégedet. Dalod, mint puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is , mint a puszták harangja, Melyek csengése a rónákon keresztül Vándorol, s a világ zaja nem zavarja. S ez az igazi költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. A szegény nép!olyan felhős láthatára, S felhők közt kék eget csak néhanapján lát. Nagy forradalmait, ha nem enyhíti más, Enyhítsük mi költők, daloljunk számára! Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás Egy édes álom kemény nyoszolyára!- Ezen gondolatok elmém környékezték, Midőn a költői szent hegyre jövék fel, Mit én nem egész dicstelenül kezdék Folytasd te barátom ,teljes dicsőséggel! Pest 1947. február eleje |