Fórum - Édes anyanyelvünk (9. oldal)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17

256. Margaréta (2010-10-17 21:54.01)   - (válasz Törölt felhasználó 255. hozzászólására)

Igen, olvastam, és nagyon szeretem az írásait. Jónéhányat megtalálsz ezen a fórumon is.

255. Törölt felhasználó (2010-10-17 21:36.53)   - (válasz Margaréta 254. hozzászólására)

Remélem is, mert tényleg nagyon ötletes volt, akár saját kútfőből jött, akár nem. Szerintem érdemes Romhányit olvasni, neki voltak szenzációs szófacsarós játékai. (Nem tudom, olvastad-e a Szamárfül című könyvecskét? Nagyon jó!)

254. Margaréta (2010-10-17 21:32.04)   - (válasz Törölt felhasználó 253. hozzászólására)

Sajnos nem én találtam ki, de kedvet kaptam hozzá, hogy csináljak valami hasonlót.

253. Törölt felhasználó (2010-10-17 21:29.53)   - (válasz Margaréta 252. hozzászólására)

Néma hal módjára csak hallgatok, hogy mily ügyesen használod halhatatlan anyanyelvünk hallatlanul gazdag szókincstárát! Egy egész étlap, és semmi kaja! Kár, hogy nem vagyok szakács, sem szak ács, de így is jó, mert helyette lehetek hivatásos nyelvtörő nyelv törő, s tán még olyan követ is, aki -teljesen értelmetlenül- követ is követ. :):) (remélem, írsz még ilyeneket!)

252. Margaréta (2010-10-17 18:35.53)

Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon az ételekkel kapcsolatos. Például amikor perecelsz egyet. Vagy elmész csak úgy céltalanul kolbászolni a városba. Vagy rizsázol valakinek, például azért, hogy később megrépázd, de az is lehet, hogy ő meg utána megmogyoróz. Ilyenkor nem kell sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted. Veled ne kukoricázzon! Persze ha hivatásos, akkor tejelned kell, mert kisajtolja belőled, ezt általában előre le is vajazzátok, amikor még úgy be vagy sózva, hogy borsózik a hátad, és nem gondolsz arra, hogy utána annyira fel leszel paprikázva, hogy majd becsokizol. Most persze lehet azt mondani, hogy "ez elég gyenge volt". De én erre közlöm, hogy nem ér a nevem, káposzta a fejem. És ha erre nem tudsz mit mondani, akkor mákom van.

251. Kimikem (2010-10-13 18:02.35)   - (válasz Zsoka47 250. hozzászólására)

Én rendszeresen járok át a Partiumba, de vannak barátaink Székelyföldön is. Rokonok meg Maros mentén.:)) Keress valakit és irány! :)) Bármelyik évszakban szépséges helyeket találsz ! A történelmi és kulturális emlékeinkről nem is beszélve ...

250. Zsoka47 (2010-10-13 17:47.31)   - (válasz Kimikem 249. hozzászólására)

Jaj mennék én szívesen, annyi szépet hallottam már róla, csak nincs kivel. Majd egyszer, remélem rám kacsint a szerencse.

249. Kimikem (2010-10-13 17:20.33)   - (válasz Zsoka47 239. hozzászólására)

Egyszer menj el ! Amilyennek elképzellek, hozzászólásaid alapján "megismertelek" - már amennyire ez így neten keresztül ez lehetséges - Neked Erdélyt meg kell tapasztalnod ! Biztos vagyok benne, hogy egymásra találnátok! :))

248. Kimikem (2010-10-13 17:13.10)   - (válasz Margaréta 245. hozzászólására)

Ez aranyos... :))

247. Zsoka47 (2010-10-13 13:51.41)

Gyöngysor Apró, színes gyöngy a betű, a kiejtett hang, s e gyöngyök sora az a sok szép szó, mit anyák, apák tanítnak, s aranyszálra fűzve lesz okos szavakból egy lágy mondat, mit gondosan alkotok, benne fontos gondolat, s te érted, ha mondom, és hallgatod, s válasznak, mint ajándék te is átadod saját kincsed, díszes gyöngysorod.

246. Zsoka47 (2010-10-13 13:51.21)   - (válasz Margaréta 245. hozzászólására)

:DDD nem mindegy

245. Margaréta (2010-10-06 22:25.20)

Magázva vagy tegezve - mert egyáltalán nem mindegy A főnök aggódik a beosztottja miatt, mert 12-kor mindig elmegy valahova, 2-kor megérkezik, és újra leül dolgozni. Felbérel egy detektívet, hogy kiderítse, mit csinál közben. A nyomozó másnap jelenti: - János ismét elhagyta az irodát, beszállt a kocsijába, a házához hajtott és bent lepihent. Utána megebédelt a hűtőjében talált ételből és lefeküdt a feleségével. Ezután elszívott egyet a legjobb szivarjai közül és visszajött dolgozni. - Én már azt hittem valami baj van. Ez nagyon egészséges! - Khm... Nos, megengedi, hogy tegezzem? - Természetesen. - Akkor elmondanám még egyszer: János elhagyta az irodát, beszállt a kocsidba és a házadhoz hajtott. Ott megebédelt a hűtődben talált ételből. Ezután lefeküdt a feleségeddel, elszívott egyet a legjobb szivarjaid közül, és visszajött dolgozni.

244. Emylio (2010-10-01 11:04.37)   - (válasz Zsoka47 243. hozzászólására)

Ez nagyon bravúros, bárki is alkotta.

243. Zsoka47 (2010-10-01 10:51.19)

A "leghosszabb" magyar mondat, ami visszafelé is ugyanaz: Kis erek mentén, láp sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj Baranyában a vadon élő Kis Pálnét nem keresik.

242. Zsoka47 (2010-09-11 18:23.47)

„Szerte e hazában mondom a verseket, és figyelem a közönséget: nem tudják, mit jelent „magyar”, olyan értelemben, ahogyan Ady ejtette, ahogyan Petõfi lángolta, Balassi élte, Arany szenvedte, Bartók sikoltotta Kodállyal, Csontváry és Egry festették, ahogyan Kosztolányi féltette, Babits óvta, ahogyan Móricz simogatta. Nem tudják, nem értik, és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót, ahogyan Vörösmarty és Juhász szavait égetem, félnek attól, hogy ma nem „modern” úgy érteni, ahogyan értenék.” . (Latinovits Zoltán, 1976)

241. Zsoka47 (2010-09-05 09:51.29)

Utassy József néhány játékos-rímes verse: Ellenpont Hogy ontja a verset, hogy ontja! Újabban: naponta tíz szonett. Bezzeg én, orvosok bolondja, tablettázgatok itt szorongva: naponta tíz szemet! Az ördögbe is! Nem vitázom többé veled. Vigyen el a tatár! Buta vagy és oly agresszív, mint egy országhatár. Intés Nős vagy. Ne hősködj! Hős vagy. Nem eladó! Vásár ez a világ, vennék már irhámat: de az nem eladó! Viszik hát: irkámat. Olyan jó! ma csókol minden, a szél ölel: pihés galamb ül szívemen. Utassy József Kossuth-díjas költő 2010. augusztus 27-én, 69 éves korában elhunyt. Nyugodjék békében UTOLSÓ NAPOK Majd eljönnek az utolsó napok: szemem se rebben, fogam se vacog, ha eljönnek az utolsó napok. Majd hallani vélem hangodat ott, hol a szív hökken, hol az ész dadog: hívattál, Uram?! Íme: itt vagyok! Állok előtted büszkén, hontalan, szemem követ egy csóvás csillagot, ám gondja van annak is, gondja van: hát rá se hederít, hogy meghalok.

240. Zsoka47 (2010-08-29 19:22.00)

"A nyelv nem muzeális tárgy, hanem szent eszköz. Használjuk bátran, természetesen, görcsök nélkül. Ösztönözzük híveinket nyelvünk szeretetére, tisztán tartására. Hívjuk fel figyelmüket a magyar nyelv szépségére. Nyelvünket művelve lelkünket is műveljük, szépítjük. Csak anyanyelvünkön tudunk igazán imádkozni, – és szerelmet vallani. Szeressük Istent és embertársainkat- magyarul, hirdessük az ő szeretetét másoknak is: magyarul!" Sebestyén Péter- Kolozsvár

239. Zsoka47 (2010-08-29 19:17.16)   - (válasz Kimikem 238. hozzászólására)

Irigyellek, még nem jártam sajna Erdélyben.

238. Kimikem (2010-08-26 19:25.27)   - (válasz Zsoka47 237. hozzászólására)

Na igen!:)) Büszke vagyok, arra hogy erdélyi pálinkával kínált Tamási Áron unokaöccse, amikor Farkaslakán a szülőházában jártam ! Sosem felejtem. :))

237. Zsoka47 (2010-08-24 11:32.05)

"Olyanok a szavak, mint a hírnökök: mindazt a jót vagy rosszat elbeszélik, ami ott honol az országban, ahonnét jöttek. Azonban megfüröszthetjük őket, ha fáradtan érkeznek; rendes ruhát adhatunk nekik, ha rongyosak; s jó ételt, ha a szolgálatban elszigorodnak. S főleg üzenhetünk általuk, hadd mondják meg, minden magyarnak, ahol szolgálatot hűséggel teljesítenek: becsüljetek meg minket, magyar szavakat, hogy egyértelmű és erős nemzeti lelkületet s igazságos magyar társadalmat tudjunk teremteni!” Tamási Áron

236. Kimikem (2010-08-16 11:09.41)   - (válasz Morli Holect 222. hozzászólására)

Biztosra veszem, hogy az egyetemen nem hallgattál (pl.)Pap Gábor előadást !:)) Nem tudod miről maradtál le !

235. Kimikem (2010-08-16 11:07.41)   - (válasz Morli Holect 228. hozzászólására)

???

234. Zsoka47 (2010-08-15 10:03.02)

"Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony:" (Tóth Árpád) Tud ilyet más nyelv?

233. Zsoka47 (2010-08-11 10:34.28)

Anyanyelvem édes tengere vagy Nem akartam én más lenni: felnőtt gyerekember, és költő, és magyar. Pára-számról magyarul libben a felhő, por-számon magyarul zizzen az avar. Hogy magyarul nyí a kutya, s – épp most – a macska is magyarul nyafog, magyarul nyerít a ló, nől a fű, magyarul mossa a futóhabfényű éj gigászi köveit. Magyarul, s nekem: sárkeresztúriul! – Ó, lelkembe lelkedzett szavak: „Lazsnak, melence, csuport, szülike”. Halhatatlan, te! Ne csitulj, ne csihulj! Zengj, zúgj Kárpát-időknél hatalmasabb emberanyanyelvem édes tengere.

232. Margaréta (2010-08-08 21:11.08)

"Mivel álnok, igazságtalan békediktátumok szétszabdalták országunkat, mi, magyarok immár egységes államalakulatból „kulturális nemzetté” váltunk, ahol a legfőbb értékünk éppen a nemzet kohézióját jelentő anyanyelv. Nyelvünk a legfontosabb közösségképző erőnk: a múltunk, az identitásunk, de a jövőnk záloga is, és nemzeti tudatunk közvetítője. A nyelvünk nem elválaszt másoktól, inkább erőssé, méltóvá teszi nemzetünket az önálló életre, s így megtartja azt a világ számára. Kárpát-hazánkban csak úgy, s csak akkor van létjogosultsága a magyarnak, ha nyelvét megtartva erős nemzet marad. Csak így lehet méltó, hogy más népek fiaival: szerbekkel, románokkal, szlovákokkal, ruszinokkal, cigányokkal, horvátokkal együtt belakja a közös kárpáti hont. Amelyik világban magyart a magyartól államhatárok választanak el, ahol más népek jogot formálhatnak arra, hogy magyarokat a szülőföldjükön másod-, sőt harmadrendű polgárokká fokozzanak le, ott közös hazánk az édes anyanyelvünk, ott jogaink visszaszerzéséért folytatott küzdelmeink elsőrendű célja az anyanyelv védelme, a nyelvi és kulturális autonómia kiharcolása. Őrizzétek a magyar nyelvet, mint az életet adó lángot! Ne feledjétek el, hogy csak magyarul „izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája”, miközben minden más nemzet fia is pontosan tudja, hogy a galagonyabokor ősszel piroslik. Nyelvünk végtelen gazdagsága a nagy lehetőségünk, hogy szépen élhessük meg összetartozásunkat egymással, más népekkel, a természettel, a világgal. A nyelv a közvetítője annak, ahogyan élünk, ahogyan gondolkodunk. A nyelv – nemzeti lelkünk tükre. A ránk zúduló kultúrmocsok világában a tisztán beszélt, megőrzött nyelv az egyetlen kincsünk, a tiszta forrás." Elhangzott az Országházban, a január 23-án megtartott Hungarikum konferencián.

231. Zsoka47 (2010-08-07 14:16.12)

Kicsit hosszú, de gyönyörű! ÓDA, A MAGYAR NYELVHEZ (Faludy György) Éppen új reggel fröccsen ablakomra, S a fény-nyaláb tekergő anakonda, Kúszik felém, pontosan mint a nyelv, Mintha vezetné bármi ösztön, elv, Hogy csúszva ezer éven, ezer ágon, Engem, ki ma beszélem, megtaláljon, Álom-nyelvből magamat szabadítom, Így vagyok itthon. Magyar nyelv! Ó, te golyóálló mellény, Mely test-ruhámat mindig kibélelvén Halálos biztonságom vagy belül, Oltalmazz, s nem élek idegenül! Dombom, dorombom, derengő hold-dobom, Sosem esik le, hogyha feldobom, Kaján kujon, kajtatlak, költögetlek, Jaj, egyelek meg! Magyar szó! Számra sütve forró vassal Billog! Bolyongás, borozóbeli asztal, Sorsom orsója, borsom, kicsi korsóm, Dilim, delem, dalom, számban bíbor som. Joggal tartott önvédelmi gyilok, Olykor tenyérben szorongás-nyirok, Dunyha, amelybe lázasan gubózom, Óv, mint az ózon. Itt rákra mák és zsírra sír felelget, Csámborgok martján rengő rengetegnek, Szótő virul, hajtások hasonulnak, S a nyers, fanyar párán tüdőm kifullad, S ha kiérek végül a sík mezőkre, Hol tág tarló lecsupált haja szőke, És tallózok a maradéknyi magból, Színe arany bor. Több múltidőnk egy sajgó múlttá égett, Valék valák közt, jártam szikvidéket, Hol caplattak rég kobzos igricek, S hozták-vitték a hírt tévé helyett, És ők voltak az újság és az óság, Volt s van szőlőjét egy-musttá taposták, Hisz posta voltak, mulatság, orvosság, Szent másnaposság! Cseles tárgyragok csillámló szeszélye, Botlik bennetek külföldi beszéde, Visszahőköl, mint szakadék fölött, Melyből pöfögnek gázok és ködök, Tárgyraggal gézből gézt képezhetek, Ám mézből mézet, kézből meg kezet, Ha véredben nincs, ezt a furcsa rendszert, Meg sose jegyzed. Itt a tulajdon birtokjelbe rejtve, Mint rekvirálandó csorda hegyekbe, Szegénylegények bújnak személyragban, Mint labanc elől nádasokba hajdan. A ragok úgy ragadnak össze épp, Mint vályogházhoz sok-sok toldalék, Mit nemzedékek tapasztgattak egyre Sírva-nevetve. A rövid ékezetek mintha pöttyök, Madárrajokként írják égre röptök, S akár a szélben kémény füstje ferdül, Sok hosszú ékezet a légbe perdül, A csék, esszek, zsék, dzsék láttán bizony Egy turistára rátör az iszony, Csak magyar néz e hieroglifokra Szíve-dobogva. S miként sűrűdik kamrapolcon lekvár, Gyűlnek németes összetett szavak már. A gyöngy, a gyeplő, a gyékény s a bársony: Török szó sorjáz, rablóhús a nyárson. Nyanya, banya, anya, kutya totyog, Lágyítgatják szlávos ipszilonok. Mit hadisarcba hordtak ide holtak, Ím ma ragyognak. Vad csizmatalpak itt gyakran tiportak, Hát hasonulni élők megtanultak, S mint z-betű az „igazság” szavában, Tömegbe olvadt arcunk általában, Féltek s túléltek itt az emberek, Ha boldoggá mind nem is lehetett, És mint magas Cé, oly élesen, metszve Hívta a messze. Pásztorsípként zümmögve és dönögve Elkísért minket zöngétlen s a zönge, Bújtunk az éjbe, goromba koromba, Porondon port vagy bort nyeltünk borongva. Táncban dobogott, topogott a láb, Majd durva rögöt túrva járt tovább, Gyötörtük a világot és a nyelvet, Küzdeni kellett. Élsz, halsz magyar nyelv, bennünk és köröttük, Amióta csak világra pörögtünk, Lehetetlen már azt szétválogatnunk, Hogy kincseidből mit és honnan kaptunk, Minden sejtünket átrezgi a szó, És nincs fogalmunk kívüled való, És utunk végén te fogadsz a mélybe, Új anya méhe.

230. Zsoka47 (2010-08-03 11:28.33)

Schneider Alfréd : Betű, szó... A ceruzától egy ember egy vonalkát rendel, majd betűvé görbíti. Több betűből szó jön ki. Sok szóból egy mondat ered, lehet tő, lehet bővített. Sokat mondunk sok mondattal, szeretettel, indulattal. Mondunk imát, mondunk verset, átkozódunk csúnyát, nyerset; mindent elbír papírosunk, csendben hordja magyar szavunk. Egyszer, valamikor aztán a papírból por lesz talán. Ha elporladt úgy is jó. Itt volt, szolgált, elment tova, csak az édes magyar szó ne haljon ki soha, soha!

229. Zsoka47 (2010-08-02 11:23.28)   - (válasz Morli Holect 228. hozzászólására)

[link]

228. Morli Holect (2010-08-02 11:05.06)   - (válasz Zsoka47 227. hozzászólására)

Történelmünk része? A "szívcsakra" meg az "emberiség krémje" ? Legfeljebb a náci németországé.

227. Zsoka47 (2010-08-02 10:59.31)   - (válasz Morli Holect 222. hozzászólására)

Mért marhaság? Az a történelmünk része, nem? Ezt csak érdekességként tettem fel, nem vita céljából.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17