 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| A legédesebb karácsony - Izaura TV, 19:00 |
| A mestergyilkos - Feltámadás - Mozi+, 19:00 |
| Vesztesek bosszúja - Film Café, 19:10 |
| Volt egyszer egy vadnyugat - AMC, 20:00 |
| Cartouche - M5, 20:20 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| John Lynch (63) |
| Gryllus Dorka (52) |
| Jared Leto (53) |
| Temuera Morrison (64) |
| Kit Harington (38) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
A piac   |
| Kovács Krisztián |
Valentino hozzászólásai
A Föld inváziója - Csata: Los Angeles - Vélemények
| 2011-01-23 18:29.01 |
| A CGI-vel nekem sincs problémám, addig ameddig nem kurvúl odáig, hogy az adott filmben azon kívül semmi több nincs. Sajna manapság túl sok az olyan film ami csak formaiságokból építkezik, az újszerűség hiányában szenvedő vizuális vihar pótolja azt az ekét, amivel azt a bizonyos szellemi faktort elő lehetne kotorni. Én kedvelem a digitális technikát, és örülök, amikor olyan elképzeléseket elevenítenek meg vele, mint egy szárnyas lídérc a LOTR-ban.
Picasso nekem sem a kedvencem, de ettől független el tudom ismerni, fel tudom ismerni, el tudom fogadni művészetének sajátosságait. Annak ellenére, hogy technikájának vagy mozgáskulturájának nincsenek olyan korlátai, mint mondjuk egy reneszánsz festőnek, az csak egy materiális vonatkozás, a művészet pedig amögött van. Mikor megismertem Picasso perspektivista hipotézisét, és annak absztrakt képeken át való magyarázását, cinizmusom ellenére elfogadtam a művészetét, és annak jelentősségét. Mint mindenhol máshol, mindenütt vannak őrültek, és az etikát, a bürökráciát, a szociális erkölcsrendet, az iratlan szabályokat, a megszokottat, és a normálisnak tartottat felrúgó emberek. A művészet is néha nem csak A-tól Y-ig tart, lehet, hogy a Z alatt az őrültek is megjelennek, de ez még nem ad okot, sem jogot arra, hogy rajtuk keresztűl kollektíve egy kalap alatt elássuk az egész művészetet, vagy egy adott korban uralkodó irányzatát. Michelangelo reneszánsz festő volt. A művészet feldámadásának korában egy ikon. De a művészet nem sűllyedt. Salvador Dali ecsetvonásai az avant garde idején is éppoly figyelemreméltóan pontosak, sőt, új irányzatot hozott el, ahol a modern tudományok, mint a lélektan cölöpére épített álmok művészete, a tudatalatti feltörekvése és szimbolikája. Max Ernst dettó. Nem kevés embernek okoztak katarzist munkáikkal, újdosült kifejezési formáikkal. A filmművészet sem csak Z, hanem A-tól Z-ig vázolható relatív jelenség, amiben a Z lehet egy felfújt és egyesek által ízléstelennek tartott kakukktojás (megesik). És ahogy elnézem még mindig arra általánosítasz, azon a bizonyos Z alapon korholsz valamit, amit bizonyítottan magad si preferálsz. A nonplussz ultra meg lehet akár az is, hogy a művészfilmeknek többére csapnivaló marketingjük van, vagy éppen nincs. A limitált előadásoktól kedve, a rétegközönségig eljutó információig sokaknak fel sem merül a létezésük, így a nagyipari gyártás bevételorintáltságához való feltétlen hasonlítgatás nem egész érv. És ez jellemző arra bizonyos, feltételezhető Z kategóriára, amit képviselhet egy vagon önjelölt sznob... Ami pedig A-tól Y-ig történik, a kollektív tudatban pozitív hatást gyakorol, bizonyíték rá az egész Katalógus, és megannyi gyakorlott filmnéző. De a kérdés még mindig lebeg... úgy néz ki üresben: mire ez az általánosított diszkrimináció? |
| 2011-01-23 12:14.00 |
| Juj, ezt régen láttam. Ha most elhipnotizálnának lehet én is látnám azokat az óriásmaszlinákat? :P Egyszer ezt is újranézem. Kell a nosztalgia. :D |
| 2011-01-22 22:27.30 |
| És hoppá:
Főleg úgy érdekel a felvetésed, hogy számos független ART filmre, sőt szurrealistákra, elhivatott művészi darabokra adtál magas osztályzatokat. (Donnie Darko, A Forrás - ami egy abszolút filmes költészet, és nem a nagyközönség élteti, elvégre csúnya anyagi bukta volt - A gépész - lélektani drámák amikről beszéltem - ez sem egy popkulturális jelenség). Bár ezek ugyan inkább amerikai stúdiók égisze alatt készültek, és főként újkeletű filmek. Így végképp összezavar kissé a korábbi vallomásod, de mégis megnyugtató, hogy nincs szó elfogult szakadékról. Mégiscsak preferálod az art irányzatokat és azt a szellemi érteket, amiről annyit papoltam előbb, csak titok, hogy miért jöttek fel a szélsőségek ilyen mód... És így fölöslegesen a filmművészet azon pontját kezdtük vitatni, amit mindketten (a szakmával, kritikával és számos más véleményével kórusban) egyszerre tudunk favorizálni... Hát ez... mindfuck a javából. :D |
| 2011-01-22 22:04.15 |
| Amit írtál a magánvélemény létjogosultságáról, az annyira evidens, hogy már szép bele, de nem értem miként magyarázza a vita tárgyát?
Mármint abból indultunk ki, hogy szerinted Hollywood a filmvilág szellemi atyaúristene és tanítómestere és mellette a független filmművészet a szánalom... Az, hogy felvázolod elvpontokban, hogy a művészet mit jelent(het) az nem magyarázott meg semmit, hogy saját véleményedtől független (elhiszem, hogy őszinte ember vagy, és elfogadom, ha Neked a nagyipari filmgyártás fontosabb), tényállításaiddal dűlőre jussak. A művészet nálam elsősorban az anyag mögül elősejlő szellemi értéket jelenti, amit nem lehet csak úgy látatlanban ráfogni akármire. A szellemi érték létezésére és felismerésére pedig a tapasztalás nevel, és ha valaki azt vissza tudja üzenni nekem, akkor születik az ösztönös elismerés. Ha kapna valaki egy Picasso festményt nagy a valószínűsége, hogy joggal nevezhetné művészetnek, mert kb pont ugyanakkora a valószínűsége annak, hogy egy tüzetes vizsgálat után egy műelemző, vagy egy kortárs alkotó felefedézné benne a perspektivizmust, a stilisztikát, amit bárki a kellő ismeret és tapasztalás birtokában vissza tudna igazolni. Aztán utólag persze lehet nem szeretni és tényként foganatosítani, hogy humbukk, mert a művészet felismerése elvi kérdés, Picasso meg lazac az összes értelmezőjével együtt. De ennek nem sok köze van a filmművészethez. A kérdés még mindig az, hogy mióta képvisel Hollywood nagyobb szellemi értéket. Az állítás, az információ forrása, és tényként való kezelésének az indoka foglalkoztat - a magánvélemény egy másik kontinens. Láttad Danny Boyle 127 óra című filmjét? Talán miatta nem nevezik Bay-t művésznek... :P |
A legjobb romantikus film
| 2011-01-22 20:34.08 |
| Modern románcok közül számomra:
A Forrás Vágy és Vezeklés Egy makulátlan elme örök ragyogása Never Let Me Go De amúgy nem vagyok a romantikus filmek nagy kedvelője, de ezek két vállra fektettek. :D |
A Föld inváziója - Csata: Los Angeles - Vélemények
| 2011-01-22 19:56.01 |
| A mérce nem ennyire egysíkú. A társadalom jelenlegi kollektív viselkedéséről vonsz le egy következtetést olyan példákkal, mint a Twilight, és azt azonosítod be a feltétlen sikerrel (ami bár hibátlan következtetés lenne), de ez csak egy és egyetlen szegmens. A belemagyarázásról amit írtál pedig tévképzetnek tűnik, ugyanis elsőrorban létezik szolid interpretáció, ami a művészet mércéje, amiben a mosolyt és tapsvihart az az eszme váltja ki, hogy a film nem csak egy vásári mutatvány (mint a Twilight és a többi hiperdrága futószalagon gyártott pixeláradat), hanem politikai, erkölcsi, filozófiai, etikai, esztétikai, lélektani erő, kommunikáció, kifejezési mód ember és emberek közt. Másodsorban önmagában a belemagyarázás sem egy negatív értelmezési forma, ugyanis attól válik egy film építő jellegűvé, hogy a nézője kénytelen saját szuverén értelmezését, és továbbképzetét hozzáfűznie, hogy némi foglalkoztatás után következtetést vonjon le, és páratlan katarzist éljen át. Az, hogy egy másik nemű moziban a közönség szájába rágnak mindent, elkezdve hamis hősképektől az alig megkarcolt társadalmi korképekig, és ez elég a nézőnek, azt nem hiszem, hogy egy kövér plussz pontként kell elkönyvelni amivel az az előadásmód hirtelenmód győzedelmeskedik a független art és komolyfilmesek felett. És tök mindegy, hogy az ART filmekről kilézengő embereknek mely hányada mosolyog vagy sír. Amúgymeg még mindig abban a kommunikációs zavarban vagyunk, hogy merészelünk Art filmről beszélni, holott az egész beszélgetés keletkezési pontja inkább a "komolyfilm" fogalmát akarja sugallni, részrehajlások nélkül. És nagy tévhit az, hogy a komolyfilmeket aka Art filmeket nem lehet kultiválni, hiszen az elmult több mint 100 év filmtörténelme pont azt bizonyítja, hogy az elhivatott istápolása és kultiválása a művészetnek az ami véste a filmtörténetet, mint evolúciós folyamatot, a műfajfejlődést, anélkül, hogy bármit is kellett volna erről magyarázni. A Twilight-ot lehet, hogy milliók szeretik, és a felhajtás körülötte nem kis üzlet és élmény egyeseknek, de leszámítva a pénzügyi adatokat, a film a szakma szeme sarkába se fér belele. A prímet azok viszik, akik nem feltétlen csak kiszolgálják a közönséget, hanem újat képesek felmutatni. A legtöbb blockbuster legfeljebb az átmeneti hisztéria íratlan történetében, és némi pénzügyi táblázaton tart igazán nyomot, de messze sincsenek olyan kulturális örökségektől, mint Kuroszawa, Kubrick, Tartovskij, Hitchcock, Ford, Bergman, Leone, Lumet, Antonioni, Bunuel, Godard, vagy a maiak: Scorsese, Fincher, Aronofsky, Inarritu, Lynch, Nolan, Trier, Jeunet, Almodovar filmográfiájától.
Akárcsak az irodalomban. Most képzeld el ha az egész történelem azt igazolná, hogy Tolkien (úgy tudom a kedvenced), Lewis, Elliot, Dosztojevszkij, Kant, Nietzsche, és minden kolosszális gondolkodó az irodalom legalja lenne, és a no name ponyvaszerzők lennének kulturális örökség... Mert őket könnyen emésztik, szép a borítójuk, nem kell önálló képzelet, és szuverén magyarázás ahhoz, hogy lássuk, mekkora zsenialitások... |
| 2011-01-22 16:47.51 |
| Újraírom, mert sietségemben elég zagyva hibák lettek benne:
A Te állításod sem nagyon igazolja a művészfilmeket abban az aspektusban, amiben Te látod. Már megint szélsőségeket hozol fel példának. Ok, ez a Te ízlésed, ha az álpatrióta tucatjunkie filmeket szereted, akkor oké. De a művészetet közben úgy akarod aláásni, hogy a számos motivációkóról feledkezel meg, ami olykor őszinte ars poeticát takar, szakmai rutint, és magas szinten művelt konszenzust az alkotó és közönsége között, még a szürreális agymenéseeknél is, ami például nem értem mivel rosszabb a "folyton folyvás folytassa, de csak külcsínnyel, CGI-vel és a lerágott csont üzeneteivel" alkotóetikai formánál. A művészet nem csak túlkapás, hanem érzelmi és értelmi intelligencia, csak Te ennek a formáját nem fogadod el, és túlkapások példájával akarod erősíteni az igazad. (Amire persze nincs feltétlen szükség, mert a dolog onnan világos, hogy bevallod mit szeretsz és mit nem - csak a relatív pocskondiázás érthetetlen, és inkompatibilisnek tűnik.) |
| 2011-01-22 16:46.02 |
| *számos motivációról |
| 2011-01-22 16:45.27 |
| A Te állításod sem nagyon igazolja a művészfilmeket abban az aspektusban, amiben Te látod. Már megint szélsőségeket hozol fel példának. Ok, ez a Te ízlésed, ha az álpatrióta tucatjunkie filmeket szereted, akkor oké. De a művészetet közben úgy akarod aláásni, hogy a mszámos motivációkól feledkezel meg, ami olykor őszinte ars poeticát takar, szakmai rutint, és magas szinten művelt konszenzust az alkotó és közönsége között, még a szürreális agymenéseeknél is, ami például nem értem mivel rosszabb a "folyton folyvás folytassa, de csak külcsínnyel, CGI-vel és a lerágott csont üzeneteivel" alkotóetikai formát. A művészet nem csak túlkapás, hanem érzelmi és értelmi intelligencia, csak Te ennek a formáját nem fogadod el, és túlkapások példájával akarod erősíteni az igazad. (Amire persze nincs feltétlen szükség, mert a dolog onnan világos, hogy bevallod mit szeretsz - csak a relatív pocskondiázás érthetetlen, és inkompatibilisnek tűnik.) |
| 2011-01-22 15:54.05 |
| A véleményed egy dolog (nem ezzel van bajom), az azonban egy másik, hogy miből indulsz ki vele. Olvasnod kellene egy kis irányzat- és műfajtörténetet, és hamar rájössz, hogy nem az amerikaiak tojták a spanyol viaszt, és hogy honnan is ered az a produktivitás. Csak példának okáért, a ma amerikában annyira közkedvelten gyártott sötét hőseposzok eredetije Franciaországból ered, mert a posztmodern ott szülte a film noirt. A neorelizmus is onnan ered. A fantasy-ban és a sci-fiben a németek vezettek, a britek győztek, az amerikaik utánoztak. A a legjobb drámáikat még ma is bevándolrók és külföldiek gyártják USA stúdiók számára. Amerika népszerűsége meg egyszerűen anyagi potenciáljukban, és a globális piaci magatartásban rejlik, és hogy popkulturális hatásuk és kultiválási folyamatuk mennyire méltányolható az eléggé vitatott. A farmert köszönjük, de ott a Coca Cola, és a MC Donalds. Mindenki tömi magába, de semmi garanciális nincs abban, hogy eme amerikai multicégek termékei igazán jót tesznek-e egészségünknek... A mai emberek ízlése pedig egyre kevésbé igazolják az igazi szakmai és művészeti értéket. Nem olvasnak Dosztojevszkij-t, inkább a Való Világra kíváncsiak, így a szerzői, esetleg Art filmekre sem vevők, mert a tucatszámban legyártott amerikai reboot-ok, remake-ek, előzmények és folytatások látványorgiája a plázák és multiplexek termeiben nem követelnek meg akkora kulturális ismeretet,
De itt már elkanyarodtunk az eredeti témától, és automatice általánosítások fele sodródunk. Amit Szamuráj korábban felvetett az az, hogy az általad felsorolt, és várt filmek többsége tipikus amerikai pénzcsináló blockbuster (Te választottad a Te ízlésed ezt senki nem akarja áterőltetni valami mássá), és kapva némi irónián hiányolta az igazán szerzői filmeket. 2010-ben is megannyi olyan blockbuster készült, mint a SuckerPunch féle steampunk agymenés, vagy a szokásos UFO-támadás, meg az ötszázhuszadik képregényadaptáció. De mégis olyan MŰVÉSZETI értéket képviselő filmek kerültek a legjelentősebb közösségi filmes toplisták élére, mint a metafizikával játszadozó akcióthriller, a művészt és a művészetét megszállottan hajszoló balerina lélektana, egy igaz spirituális történet egy hegymászó igaztörténete alapján, egy karrierista dráma egy köpönyegforgató informatikusról stb. A bevételek semmit sem számítottak abban, hogy a közönség mégis mit favorizál úgy igazán. A szakmabeliek visszaigazolták őket, és a filmtörténelem is ezt fogja tenni minden bizonnyal. A filmek pedig főként brit, zsidó, dán stb szerzőktől erednek. De a lényeg, hogy Szamuráj iróniája erre kérdett rá: hol vannak ezek Nálad, filmézőnél? Jövőre is lesz egy jópár ilyen mainstream gyöngyszem. És mégegyszer kihangsúéyozom, nem a véleményeddel van a bajom, abban nem szívesen kötök bele. Egyszerűen csak megvitatunk valamit. Ennyi. :D |
Oscar Díj 2011
| 2011-01-22 01:37.42 |
| Meglesem. Jó éjt, majd írok. :D |
| 2011-01-22 01:31.13 |
| Amúgy persze én is szeretem, bár nehéz nekikezdenem olykor a háborús filmeknek, sokat nagyon hamar favorizálni tudok. Például az Apokalipszis most! mindent egybevetve kedvenc filmjeim egyike, élményszámba megy nekem az, hogy a maga hullámzó, kissé szürreális módján érzékelteti a destruktív őrületet amit a hely és a szituáció vált ki az emberekből. |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg
| 2011-01-22 01:24.52 |
| SPOILER
+ BUZZ spanyol üzemmódja. XD |
Oscar Díj 2011
| 2011-01-22 01:17.30 |
| Nálam sem volt teljesen átütő a Tetovált lány, de ettől független tetszettek a karakterek és jellemhátterük. A film lényegi motivációscsomagja sem rossz (nőellenesség stb), de úgy érzem ez esetben is a könyv a velősebb, a film pedig csak szépen és stílusosan akar és karcol. Egyébként átlagosan ügyes krimi.
A Lebanon-t még nem láttam - háborús filmeket nehezen eszem, pedig nem vagyok pacifista... annyira. :D De majd talán... |
| 2011-01-22 01:09.01 |
| Legjobb idegennyelvű film kategóriában,
De sajna ebben a kategóriában ritkán lehet időben állást foglalni, későre érnek el hozzánk ezek a filmek. |
| 2011-01-22 01:03.04 |
| A The Secret in their eye tavalyi film, és meg is kapta a Legjobb külföldi filmnek járó díjat.
A Tetovált lány is 2009-es, bár az is megérdemelt volna akkor egy jelölést. De ha már újabban ennyire szeretik Finchert a kritikusok, akkor utóbbinak talán a remake-je. :D |
Lost - Eltűntek (sorozat) - 6. évad - SPOILER TOPIC
| 2011-01-21 19:42.23 |
| Üdv.
Magyarázhatnánk úgy is ezt az egész LOST jelenséget, hogy ebben a rohanó, információval lefárasztott világban az általánosítható laikus nézők nem igazán érnek rá arra, hogy megoldásokat keressenek egy olyan szövevényes sorozatban, mint a LOST. És az is lehet, hogy szakmájuk fogságában a kellő kulturális ismeret sincs meg - utóbbit értem persze mint privát problémát / nem diszkriminálni akarok (még én is keveset tudok, és én sem erre szakosodtam, legfeljebb csak hálás lehetek, hogy van időm kutatni, tanulni, és aszerint formálni ízlésemet a téma iránt). A LOST pedig egy olyan mű - ahogyan Sharon M. Kay írta - hogy az egyetlen pontos közölhető tény benne, hogy veszélyesen kétértelmű. :D És ez a kétértelműség tesz elfogulttá, hogy individuálisan keressünk válaszokat, ismerjük fel a szimbolikáját, sóvárogjunk a konszenzusért. És itt tudom én is azt igazolni amit mondtál, hogy kellő információval, értelmezéssel, és egy kis brainstorminggal lehet elérni azt, hogy ez a sorozat többet nyújtson eddigi önmagánál és az átlag sorozatoknál, amiben legtöbb esetben hétköznapi, jól ismert, kiszámítható karakterkonfliktusokkal lehetünk legfeljebb elárasztva. Itt azonban döbörög a posztmodern, a filozófia, a lélektan, a tudományos elméletek, a kulturális utalások, dráma, románc, horror, realizmus, szürrealizmus, humor, kritika, misztikum ésatöbbiésatöbbi. :D |
A Föld inváziója - Csata: Los Angeles - Vélemények
| 2011-01-21 16:58.40 |
| Röviden és tömören annyi. :) |
| 2011-01-21 16:36.56 |
| Ez egy eléggé beskatulyázott értelmezése az amúgy eléggé relatív fogalomnak. Művészfilm is lehet éppoly mainstream látványos, szórakoztató és mondanivalóval kellően megterhelt. Sőt, a szégyentelenül ötlettelen Hollywoodi biznisz szekerce is onnan tanul. Mert ha valami a "szekér haladjon, a kutya ugasson" elv szerint működik, az pont az amerikai nagyipari filmgyártás. Arról amiről Te beszéltél az azonban CSAK egy szélsőség. Amúgy meg senki sem tudja mit jelent a művészfilm, amikor az egész film egy biznisz, egy tudományág, egy attrakció, és művészet. |
Batman - A Sötét Lovag - Mi hír a 3. részről?
| 2011-01-21 16:20.27 |
| A Prey-ben is benne van a Macskanő, de igazándiból az a hír csak egy nagyszabású találgatás volt annak következményében, hogy Hugo Strange lesz esetleg a főellenfél (Strange-nek pedig a Prey-ben jutott leginkább jelentős szerep), de Nolan sosem mondott ilyent.
Ugy-e az az eddigi két résznek is megvolt az eredeti képregényes inspirációs forrása (Begins - Year One / The Dark Knight - The Killing Joke), így aztán a találgatás kapcsán, hogy Strange lesz középpontban, ideálisnak találták, hogy a következő kivesézni való téma esetleg a Prey. De mint sok más eddigi találgatás, ez sem hivatalos forrásból származik, és ez is megdőlni látszik rendhagyó módon. |
| 2011-01-21 14:54.26 |
| XD The Dark Knights Blood Pressure is Rising. :D Alcímnek meg simán elmenne a "Nemi Hormonzavarok". :D |
| 2011-01-21 00:26.34 |
| Jóéjt. |
Melyik a kedvenc filmed, és miért?
| 2011-01-21 00:14.11 |
| :D Különösebben nekem sincs bajom a Trafóval, bár számomra Torturro, és a digitális látványtervezés miatt élvezhető. |
Batman - A Sötét Lovag - Mi hír a 3. részről?
| 2011-01-21 00:07.39 |
| Sajnos a költségeket nem tudom. De tekintve, hogy a TDK 2008-ban volt 185 millió, kb az lesz amit mondasz. |
Melyik a kedvenc filmed, és miért?
| 2011-01-21 00:06.14 |
| Igen, mindkettőben megvan ez a cseppnyi kompromisszumrahajlás és a konszenzus szándéka. Mindkettejük filmográfiája egy-egy (morális, etikai, társadalmi) üzenet hattyúdala, ráadásul rendkívül közérthetően, és ez nagyon jó.
Bay-t én is kedvelem, csinál jó filmeket, megalomániájából születnek jó darabok is. A Sziget és a Szikla nekem is tetszenek, sőt még ha leríóan áltudományos is, még az Armageddonra is befizetnék mégegyszer. :D |
Batman - A Sötét Lovag - Mi hír a 3. részről?
| 2011-01-20 23:57.59 |
| Nehéz lenne elképzelnem, hogy hibázik. Én sem adtam 4-esnél rosszabbat Nolan-nak eddig, egyike a kedvenceimnek, még legelső kis kísérleti filmje is megmosolyogtatóan tetszett. Remélhetőleg méltó záródarabot készít, és utána meglep még jópár szerzői munkával is. |
Melyik a kedvenc filmed, és miért?
| 2011-01-20 23:55.48 |
| Fincherről amúgy tényleg sok iromány készül. Amúgy egy lapon emlegettétek Fincher/Nolan-t pont valamelyik nap láttam a Filmtett.ro-n egy-egy részletes esszét róluk, és a munkásságukról. |
Batman - A Sötét Lovag - Mi hír a 3. részről?
| 2011-01-20 23:49.44 |
| El is várom, hogy úgy tegyen. :D |
| 2011-01-20 23:47.11 |
| Nem tudom. Feltételezhető hogy meglépheti a realizmust, de arra biztos vigyázna, hogy ne rúgja fel az eddigi szabályokat, és ne legyen retconning. Mondjuk az érdekes lenne, ha több szürrealista elemet vinne bele a történetbe. Korábban is gondoltam erre Hugo Strange kapcsán, hogy a tudatalatti szimbolizmusát kihasználni, asszociatív módon. Persze ezt csak így elképzelésből mondom, gőzöm sincs hogyan működne az egész Nolan-nál, de kíváncsi lennék rá. :D |
| 2011-01-20 23:40.12 |
| Igen, az nagyon jó volt, de a TDK-ból már hiányzott, ott már más panelek dolgoztak
A Macskanő meg amúgy semmivel sem elvontabb Batman karakterénél, őt ugyanúgy bekebelezi a macska szimbólum, mint Wayne-nél a denevér, így engem sem sokkol az elképzelés, hogy feltűnik a filmben. Csak egy jó dögös ruci kell, és felőlem jöhet. :D |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu