Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Emelt fővel - Visszavágó - Viasat Film, 23:20 |
Ferrari - Filmbox Premium, 23:40 |
Madarak - Film Mánia, 23:50 |
Karácsony - Izaura TV, 00:15 |
Fatima - M5, 00:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
John Lynch (63) |
Gryllus Dorka (52) |
Jared Leto (53) |
Temuera Morrison (64) |
Kit Harington (38) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Lángoló préri |
Marama Corlett |
2010-12-23 23:46.19 |
Ki tudja, cukorkában kapja ő is a fizetését... ekis cukorkában? Hmmm XDXDXDXD |
2010-12-23 23:40.06 |
Amúgy meg erről a befüvezős idiotizmusról nem kis röhögőgörcsöt kaptam, amint az alábbi videót megnéztem. :P A 127 óra Torontó Filfesztiválon megtartott premierjén James Franco adott interjút a szerepével kapcsolatban... Mi a hiba a képen? XDXDXDXD
http://www.youtube.com/watch?v=qcvSL1UHbJU&feature=fvw |
2010-12-23 23:05.40 |
Az Oscar bizottságnak sajna elvei vannak.
:( Sokan azt is rebesgették, hogy talán még ez a film is túl sok lesz nekik. Bár, ahogy mondod az őrülteket szeretjük, ennél bizarrabb végletek is vannak a cinema art-ban. Őket a vörös szőnyeges dicsfény valamiért sosem kapja telibe. Clint Mansell-t már sikerült is kiselejtezniük, mert az létező műelemeket épített bele a film teljes zenei világába, mintha nem lenne evidens, hogy az önálló score mellett szükség volt arra is. |
2010-12-23 22:29.29 |
SPOILERES
Amit írtál a bőrdarabkáról, az nagyon érdekes. Pl nemrég néztem újbol Amélie csodálatos élete c. filmet, amiben a film egy frappáns állítással érvel az olyan apró örömök evidenciájára, mint... egy zsák magba mélyeszteni a kézfejünket. Nagyon tetszenek, az ilyen filmes szuggeszciók, amikor az ember egy jelenetsor kapcsán felkapja a fejét, és igazol: "ez tényleg így van". Nálam is volt olyan eset, hogy a körmöm mellett beszakadt a bőr, és azt a kemény hámot le akartam vágni vagy szedni, folyton az jutott eszembe, hogy egy hirtelen mozdulat és a fél újjamról lehasad a bőr. Még szerencse, hogy az én képzelőerőm nem annyira grafikus, hogy el is higgyem amit fiktíve gondolok. Ninának ijesztőbb volt. :D Ami a Pankrátoros további párhuzamolást illeti, az amit írsz nekem is megfordult ám a fejemben, de valahogy kimaradt. Valóban egy újabb ellentét a foglalkozáson belüli társas viszony is. Míg a pankrátor feladata a szorítóban a küzdés, a rivalizálás, a a kieséses mérkőzés, addig backstage mindenki aki ebben a sportnemben részvevő kivétel nélkül pacsipajtás. Felnéznek egymásra, konzultálnak, közös kultuszuknak tartják azt amit tesznek. A Black Swan balettegyletének az előadása azonban a csapatmunkán múlik, a teatrális előadás szinkronicitása adja az egésznek a zamatát, de backstage a totális rivalizálás jellemző rájuk, amit befolyásol a szerep szerinti hierarchikus elrendezés, vagy éppenséggel egy Leroy-hoz hasonló autokrata rendező. |
2010-12-23 19:18.58 |
Oh ez ilyen. Mondjuk én is jobban örültem volna, ha Portman ilyen Gravity meg hasonló komolyabb koncepciójú nívósabb mainstream szerepekben vállal munkát, de őszintén szolva, a mostani eredmények után nincs kedvem aggodalmaskodni miatta. Sőt, ha James Franco meggyőző lesz majd, a heroikus Aron Ralston szerepében, utána ő is olyan betépett mód csinálhat magából idiótát, amennyire nem szégyelli. :D Amúgy agymenésnek a Your Highness lehet el fog menni egynek, majd meglátjuk. R-es komédiák mindig megadják a löketet. |
2010-12-23 19:07.23 |
:D |
2010-12-23 17:53.31 |
Szinte gondoltam, hogy a jég megtörik majd. :D Van valami vonzó abban, ha remek instrukciókkal valaki ártatlantól destruktív dögig nagyívű utat jár be. :P Nagyon természetes és kifejező volt Portman személyiség rohama.
Most pedig megyek és elolvasom amit a BS topicba írtál, és amint lesz időm írok. :D GG NP!!! |
2010-12-23 03:24.38 |
Mivel a film igaz történet alapján készült, ráadásul egy önéletrajz nyomán, úgy a történet részletei nem feltétlen számítanak akkora spoilernek. Bár megértendőek azok, akik a filmig nem ássák bele magukat a témába, de akiket érdekel itt egy dokumentumfilm részlete Aron Ralston-ról, aki részletezi az ominózus tapasztalatait, és a körülményeket.
http://www.youtube.com/watch?v=B2XLoQ1xYB0 Nem semmi akaraterő kellett ahhoz, hogy egy ilyen szituációban erőt vegyen magán, és az élniakarás mellett döntsön. Remélem, hogy a film kellő tisztelettel adja majd vissza azt az érzést, amint egy ember egy ilyen bizarr eset után szinte újjászületik. |
2010-12-23 00:21.14 |
Arról sajna nem tudok, de nekem nem az volt a szándékom, hogy ilyet tegyek csak mert ez a véleményed. Részemről szabad a véleménnyilvánítás, még az ellenkező is, de az már válaszra késztet, ha valaki nekem címezi: "de nem!". Kb hasonló az érzés. Meggyőzésnek esélye, sincs, a szándéka nonsense, a következménye pedig csúfos személyeskedés lehet. Szar ügy az ilyen. |
2010-12-23 00:08.43 |
Ki beszélt itt személyeskedésről. Te fehéret mondtál a feketémre (kissé provokatív, de nem durva), aztán felháborodtál, ha heccelődtem ezzel, így: :P.
Most akkor jó mélyen lehetek. Szegény én. És Te ismersz, hogy eláshass? :D |
2010-12-23 00:04.02 |
Te mindenre felfősz vagy csak tetteted? Ha nem nekem akarsz sakkmatott adni annyira a "nem megkapó"-val felőlem aztán bármi lehet a véleményed. |
2010-12-22 23:54.38 |
Igenis dandártábornok! Ezt kőbe véssük és terjesztjük. :P Nagy igazság. |
2010-12-21 17:36.24 |
Hehe. Oszkárék megint remek hírekkel szolgálnak. Clint Mansell Black Swan zenéjét kizárták az Oscar esélyes listájáról, mert többnyire Csajkovszkij Hattyúk Tava dallamait használja fel. Az persze nem számít, hogy ettől független is az egyik leghatásosabb és legkomplexebb filmzene idén... |
2010-12-21 15:38.18 |
Ez nehéz kérdés, és meglehetősen szubjektív választ igényel. Lehetséges, hogy még egy párszor látnom kell a Black Swan-t, hogy be tudjam határolni Aronofsky filmográfiájában.
De így némi előlegként: a véleményemben is írtam, hogy ez a film technikai, narrácios szempontból olyan, mintha a Pankrátor női ikerpárja lenne, azonban úgy érzem a táncoló balerina amortizálódása sokkal elemibb, sokkal jobban bejön. A kifejezési módja sokkal érzékibb, tudatosan elrugaszkodóbb, érdekesebb gondolatokat és hipotéziseket rejt az emberi lélek és elme működéséről. Míg a Pankrátor egy realista tragédia, adig a Black Swan egy kicsit olyan, mint egy szép színpadi attrakció tele műfaji vagy éppen egészen sajátos trükkökkel. És mint ilyen számomra két utóbbi film közül a Hattyú a befutó. Azonban, a Forráshoz, vagy a Rekviemhez való hasonlítgatás már sokkal nehezebb. Ugyan le sem lehetne tagadni, hogy mindegyik mennyire Aronofsky, mégis ott a jele mindegyikben, hogy a rendező rendszeresen megújul, és mindegyik filmje a maga módján egy teljes egész. Így nehéz rangsort állítanom, legalábbis egyelőre. De a lényeg, hogy a Black Swan művészetileg, érzelmileg, intellektuális szempontból megint egy elit film. |
2010-12-21 03:18.23 |
„A Fehér Hattyú egyszerű... Az igazi munka azonban az átváltozás lesz a sötét ikerpároddá.”
Valamelyest SPOILERES LESZEK. Sokak számára a doppelganger fogalma nem sokat mondd, de az, amit a szó takar, a legtöbbeknek (filmszeretőknek, könyvmolyoknak) a legelegánsabb karaktervitelt jelentheti. Aronofsky pedig ebből is a legelegánsabbat faragta. A fogalom terminológiája az irodalomban gyökerezik, de a pszichológia és pszichiátria is előszeretettel nevezi meg. Azt a lelki síkon történő metamorfózist jelenti, amikor az ember találkozik önnön sötét alakmásával, befolyása alá kerül, teret enged annak, hogy lerombolja mindazt, ami eddig személyiségünket takarta. Nina Sayers is ezen az átváltozáson megy keresztül. A visszahúzódó, magányos, anyja pesztrálásában álmodozó lány maga a frigiditás típuspéldánya, aki számára idegen a csáb, és a szexuális elhatározottság fogalma. Amikor azonban bekerül az egyik legpatinásabb new york-i balettegyletbe nem csak az álmai válnak valóra, hanem élete kihívásaként fentebb említett frigiditását is kénytelen legyőzni. A Fehér Hattyú eljátszásához minden képessége adott, de a Fekete Hattyú intenzívebb, bujálkodó, és érzéki személyiségéhez túl üres. Ártatlanságában csak alig lappang az a feltörekedni vágyó ÉN, ami ehhez kell. Azonban a lappangás némi instrukcióval teljes átalakuláshoz vezethet. Az alakmásunk - úgy a Ninaé is - relatíve bárhonnan farkasszemet nézhet velünk, irányítani való vágya felsejlik akár egy pillantásból, amint egy tűkörbe nézünk. De az sem kizárt, hogy Nemezisünkre lelünk és az lesz a katalízis a kitöréshez. Leroy a perfekcionista, gyakran gyanúsan kéjvágyó rendező zsarnoki instrukciói rávezetik Nina-t az útra, hogy megismerje a Fekete Hattyút. Azonban ennek következményei még csak apró repedések Nina ártatlanságán ahhoz képest, hogy milyen élményekben részesül a Lilly-vel való megismerkedés során. A lányban önnön tökéletes nemezisét fedezi fel. A realitás lassan betorzul, a tűkörből figyel valami, az indulatok teret kapnak, siker- és bosszúvágy keveredik a légkörben, kiszakadás a közegből, menekülés múlt és személyiség elől. Metamorfózis… Avagy átalakulás, ami lassan szürreális köpenyt ölt és a pszichózis végleteibe tart. A doppelganger sosem dominál cél nélkül, azonban legvégső célja lehet minden emberi vonás elpusztítása - és ez lehet akár a súlyos áron elért tökélyre való fejlesztése a szenvedő ÉN-nek, vagy maga a halál. A film ezen mély gondolatiságával egyszerre a foglalkoztatott témájának, a Hattyúk Tavának a metaforájává válik. A Fekete Hattyú ki elszereti Fehér testvére szerelmét, és megfosztja mindentől, majd végső elkeseredésében a Fehér végez magával. Avagy a sötét én, aki felülkerekedik Nina-n, és kiteljesedik a tökély nevében, majd megfosztja életétől az esetlen frigidet. Innen már csak egy dolgunk maradt. Ismét megnézni a filmet és megfejteni Nina eltévelyedését saját egójában, spekulálni azon, hogy Lilly karaktere mennyire is számít ténylegesen mérvadónak ebben az átalakulásban. Minden egyéb rajtunk múlik. Natalie Portman ezzel a filmmel a maximális tehetségét eddig béklyóba verő frigiditását volt képes megtörni. Nem hiába a rengeteg sok ajnározás, jelölgetés – ez a lány tényleg csúcsra járatja minden képességét ebben a filmben. Az ártatlan Ninának esetlenséget, szégyellőséget, zavarodottságot, határozatlanságot, jellemi gyengeséget adott, hogy aztán kikeljen magából mint a „Fekete Nina”, kinek könyörtelenséget, perverziót, gátlástalanságot, eltökéltséget, és beteges, frászkeltő tekintetet adott… A film vizualitása egy első és cinikus blikkre talán nem tűnik többnek egy ázsiai horror látványvilágánál, azonban Aronofsky egy nem nagyköltségű, és egy nem precíziós CGI-vel is be tudja bizonyítani, hogy nem most jött le a falvédőről, és nem konzultál a hatásvadászattal. Horrorisztikus riogatásai, és szürreálisnak ható, a sötét én jelenlétére asszociáló jelenetsorai ok-okozati függvénye egy termés, egy filmnyelvi gyümölcs, amit megannyi futószalagon gyártott horror kitanulmányozhatna, és használhatna. Képi hatásokra természetesen ráemel Libatique fényképezése, aki imbolygó kamerával a balerinákkal kecses szinkronban táncol a színpadon. Clint Mansell zenéjéről korábban írtam: precízen integrált score-ról van szó, ami követi Nina személyiségének átalakulását. Amúgy érdekes szimmetriák és ellentétek fedezhetők fel a Pankrátor és a Black Swan filmek közt. Figyelembe véve néhány vonatkozást a két film egyfajta kameramozgási kultúrát fogalmaz meg. Mindkét filmben felsejlik egy kis voyerizmus jele, a kamera hátulról követi az előre haladó főszereplőt. Vagy betekintést nyerünk a főszereplő mindennapjainak, vagy foglalkozásának aprójába is: a pankrátor kézkötéseinek felcsavarása – a balettcipő felhúzása. Akár nagyobb motívumokban is gondolkodhatunk: mindkét filmben a főszereplő a magányából igyekszik kitörni, mindkét szereplő életében és karrierjében fontos szerepet jelent a szereplés és a közönség befogadó magatartása. Hasonlóképp tárgyalható mindkét film végkimenetele akár. Ugyanakkor szöges ellentétek is felfedezhetők: a Pankrátor csupa tesztoszteron főhőse a szorítóban valami bizarrat, brutálisat és kegyetlent produkál, míg a balerina kecsességet, erotikát, szépséget, csupa pozitív esztétikai kisugárzást ad a színpadon. Bár az ellentétek végül mégiscsak egy újabb szimmetriához vezetnek. Bármily különbség is legyen balerina és pankrátor, férfi és nő között, az őszinte érzelmek felemelően hatnak Aronofsky filmjeiben. A Black Swan lassan betorzuló Ninája arra enged következtetni, hogy a rendező minden nemű aspektusból képes megérteni az emberi lélek működését, és szenzációs formában tudja továbbadni a nézőnek. A Black Swan sem különb… sőt… „Tökéletes…” |
2010-12-20 21:56.44 |
Belefér, de nem a füstszörny, nem a metafizika, nem a spiritualizmus vizuális megjelenítése, és nem az áltudományosság.
A realizmus a valóságot követi, valós következményeket, a hétköznapokat a nyers anyagi világban. Lehet benne misztika, esetleges sóvárgás az életszagútlan iránt, de konkrétan nem arról fog szolni. Nem fog abszurd, vagy bizarr dolgokkal előhozakodni, az már a sur real. |
2010-12-20 21:41.59 |
"De akkor melyik film az?"
Nézd a francia újhullámot. Sok realista film van, de nem összetévesztendő a reális gondolatokkal megtűzdelt fantasy-val. Ez a sorozat inkább utóbbi kategóriája. A realizmus minden eszköze a valóságból ered, nincs benne elvontság, miszticizmus, vagy transzcendens. Ilyen film bizony van dögivel. |
2010-12-20 20:46.55 |
*ugyan
**katalízis Elnézést a kis fudrizásért, épp sietőben vagyok, de feltétlen reagálni akartam. :D Remélem majd még beszélgetünk, de most mennem kell. Namaste. |
2010-12-20 20:33.51 |
Ugyen, dehogy csalódtam. Jogodban áll azt gondolni amit akarsz.
Azonban a sorozat amint jó posztmodern okosság révén valós konfliktusokat, érzéseket, elveket, és gondolatiságot hordoz magában még nem fog megfelelni a realizmus irányzatának. A realizmus megtagadja azt a környezetiséget, és annak katalíziaként való felhasználtát, mint amilyent tesz a LOST. A LOST inkább a maga megújult módján szürreális, lelkületében és szellemiségében valós. De nem realista. |
2010-12-20 20:02.34 |
Én 12-ről tudok, az egyik egy nemlétező kategória volt, amiben semmit sem jelöltek, de badarságból valami mégis elvitte azt az aranyszobrot, amit az öntőde épp elfelejtett elkészíteni... |
2010-12-20 19:59.42 |
Amit ketten itt leműveltetek kurtamód, az lelt engem, főleg a humorbingyómat. :P |
2010-12-20 19:36.59 |
Édes .... f...om. XDXD |
2010-12-20 18:49.18 |
Egyetértek. Már írtam korábban, hogy hozzám a legközelebbi mozit 48 km-re még most festik, és az önkormányzat azon filózik, mozi legyen-e egyáltalán. A következő már 250 km, ami tökös kiszerelés, de ahhoz nem elég naprakész, hogy Black Swant játszodjon demostmindjártazonnal. Jack Sparrow és kortárs művészei azonban kedveskedtek a maguk bűnittatta módján, én meg elfogadom az ajánlatot. :D |
2010-12-20 18:40.25 |
*kezdem |
2010-12-20 18:40.04 |
És ez vala a gerinctelenkedés magasiskolája. XD Minden olyan fekete, megrontó és erkölcstelen. :P Valahogy mégis kezdek egyre jobban érezni magam... rohadt tiltott gyümi. :P |
2010-12-20 18:13.26 |
Amit a piratebay-ről linkeltem az nem kamu. Az egyetlen szépség hibája, hogy néha felbukkan egy vízjel az alján, hogy a Fox Searchlight tulajdona, ne forgalmazd, de másképp kép és hang nagyon okés. |
2010-12-20 18:07.24 |
Ráadásul Fekete Hattyú egyenesen a feket fájlpiacról. :P |
2010-12-20 17:07.05 |
Pl:
***** Egyelőre ingadolzó a sebessége, de a semminél sokkal jobb. :D * Automatikusan eltávolított tartalom. |
2010-12-20 14:54.48 |
Jah, sajna van kinek még feliratra is várnia kell, de ha már megvan a film, akkor semmi ok az elkeseredésre, napok kérdése és meglesz az is. |
2010-12-20 14:46.29 |
Ha minden jól megy és nem fullaszt meg az ünnepek előtti melóáradat, akkor ma este vagy, holnap délután írok a filmről.
Már alig várom, hogy lássam. |