Cantri hozzászólásai

Ugrás Cantri adatlapjára
elejére ... 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 ... végére

Fel! - Vélemények

2012-01-11 15:21.28

1995 neves évszám az animációs filmipar számára, ugyanis ekkor került nagyvászonra a Disney-Pixar koprodukció első animációs filmesgyöngye, a Toy Story. A két mesevilággal foglalkozó cég a gyümölcsöző munka után nem is kereste a külön utakat, sőt 2006 óta voltaképpen már csak névileg létezik külön a lámpás stúdió, hiszen azóta már a Walt Disney tulajdonában van. Tulajdoni kérdések ide vagy oda a minőség nem szenvedett kárt az összeolvadással, ami lényegében olyan zökkenőmentesen zajlott le, hogy a legtöbben a mai napig nem is szereztek tudomást róla. Hogy a Verdák, mint a legkevésbé kiemelkedő Disney-Pixar munka pont abban az évben került ki a vágószobából, inkább a véletlen műve, de a patkányos kaland már tényleg bőszen bizonyítja, hogy nagyon együtt van a csapat. 2009-es alkotásuk, a Fel! óriási sikerrel söpört végig filmszínházakban, és a nézők valamint a hivatásos ítészek körében is kiváló általános megítélésnek örvendett, ami után még a 10-re bővített „Legjobb film” kategóriába is befért az Oscaron, erre a kérlelhetetlenül nagy bravúrra pedig legutóbb ’92-ben volt képes egy nem élőszereplős alkotás, nevezetesen A szépség és a szörnyeteg. A Fel! egy kicsit eltér a korábbi művektől, hiszen ezúttal emberek kerültek a történet középpontjába - még ha persze az állatok itt is kikerülhetetlen módon megjelennek. Hogy itt nem egy szimpla mozinak leszünk szem és fültanúi, az már szinte az első percekben kiderül, ugyanis a gyors gyermekkori ismerkedést követően meglehetősen komoly szcénára kerül sor, melyjel egy animációs filmben nem igen találkozni. Gyönyörű képkockákba öltött életük összefoglalója az év egyik legcsodálatosabb jelenete nem csak az animált filmeket, hanem az élőszereplős alkotásokat is beleértve. Hangulata kegyetlen erővel szakítja át a képernyőt és hat ránk, mégpedig a szívünk legmélyére. Az életről való mondanivalója - mely kiegészül a végefelé, amikor az öregúr belepillant a kalandok könyvébe - pedig azt hiszem mindenkinek komoly tanulságokkal szolgálhat, hiszen ahogy az egyik híres idézet szól: "Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják!"… Hogy egy Pixar produkcióban a technikai dolgokkal nincs probléma, ma már evidencia, mondhatni alapelvárás. Talán pont ezért nem is próbálkoznak komoly vizuális bravúrokkal, hanem a szép animáció köntösében inkább a magával ragadó történetre, és a karakterekre gyúrnak rá. Itt most az egyik legfantasztikusabb párost álmodták a vászonra, hiszen a mongolvágású kisgyerek, és az életbe belefáradni készülő kockafejű öregember barátsága az egyik legszebben bemutatott kapcsolat, amit mostanság láttam. Persze szokásos módon a hangulat is csodás támpontot szolgáltat a történethez, amihez borzasztóan kellett az olasz származású komponista bájos aláfestése. Hangulatos szerzeményének minden kottájából érződik az igényesség, a fő téma (Married life) pedig olyan frappánsan egyszerű, de mégis nagyvonalú, hogy tökéletes alapot ad egy komoly értékeket felmutató, de ugyanakkor néha egészen könnyed animációs film kettőségének. Ugyan a zene további része leginkább a mesés főtétel újravariálásai, de azokban is időnként olyan jelentős (legyen az éppen szentimentális vagy ritmikai) erő bukkan fel, ami egyértelműen Giacchino bőven átlagon feletti képességeit dicséri. Könnyed, de ugyanakkor érett zeneisége okán egy olyan melódiát tett le az asztalra, melynél úgy érzem született abban az esztendőben erősebb is, de joggal tört be nem csak a nagyközönség, hanem a szakma képviselőinek emlékezetébe is. A végeredményt hallgatva pedig egy filmhez remekül passzoló, hangulatos aláfestés született, melynek bármelyik tételét hallgatva eszünkbe juthat maga a film – ennél komolyabb dicséret pedig nemigen érhet egy zenei szerzeményt. Összességében általános megítélése, mint a „legjobb Pixar film” talán egy kicsit túlzó, de végül is meg tudok mindenkit érteni, hiszen egy olyan bájos alkotásról van szó, mely könnyedén bűvöl el bárkit, és amely olykor felhőtlen humora ellenére komoly értékeket, gondolatokat fogalmaz magában. Kár volna kihagyni.

Harry Potter és a Halál Ereklyéi, 2. rész - Vélemények

2012-01-11 13:58.14

Nem egészen értem mit élvezel saját magad égetésén, súlyos hozzá nem értésed sorozatos bizonyításán. De te tudod.))

Oscar-díj 2012

2012-01-11 13:52.59

Igen, most már egyértelműen kiemelkedett a The Artist, szóval komoly meglepetés volna, ha a The Descendants hirtelen elkezdene feltámadni. Esetleg még tényleg a jó öreg Woody filmje kaphat még szárnyakra, mert azt is imádják az ítészek. A Hugo így is komoly eredményeket ért már el eddig is, és még fog is, de nem hiszem, hogy 2004 után újra egy közönségfilmet kapunk győztesnek, és látatlanban is meg merem kockáztatni, hogy azért Scorsese filmje nem is lett olyan erős, mint Jacksoné volt anno.

2012-01-11 13:48.51

Itt már mindenkinek van esélye.) De külföldi oldalon úgy olvastam, hogy nem sok sminkileg, maszkilag értékelhető dolog van abban a filmben, Close-zal sem csináltak benne sok mindent.

Harry Potter és a Halál Ereklyéi, 2. rész - Vélemények

2012-01-10 16:06.45

A 7 filmre valóban szánalasan kevés a 9 jelölés... de hátha most kompenzálni kívánnak majd az akadémisták.

Oscar-díj 2012

2012-01-10 15:07.18

Jó látni, hogy a VES Award-nál tartja a lépést a Harry Potter.

2012-01-10 15:03.59

Azért eléggé meglepett a J. Edgar kihullása, pedig a legjobb 3-ba vártam. Itt szerintem a The Artist és a Vaslédi jelölésére komoly sansz van, a maradt 1 helyre talán Hugo és Harry Potter verseny lehet (bár a Gainsbourg-ot egyáltalán nem ismerem).

2012-01-10 15:00.25

Van benne valami, de ott legalább nem 2 évre volt az eredeti, meg ott volt is értelme újralkotni.

2012-01-10 13:34.04

Ezzel Fincher lehet, hogy kiütötte a jelöltek közül Spielberget, pedig eleddig esélyesebbnek véltem őt. Finchert meg akármennyire is imádom, de hogy egy szimpla - mondjuk ki felesleges! - remake-ért ismerjék el...

A segítség (2011) - Vélemények

2012-01-09 16:24.15

Ha beköszönt a kánikula menetrendszerűen érkeznek a filmszínházakba csalogatni kívánó nyári blockbusterek, melyek készen állnak meghódítani a box office listák élét. Idén sem volt ez sokkal másképp, előbb Michael Bay alakváltói taroltak a kasszáknál, majd a Harry Potter széria záró epizódja halmozott rekordokat rekordra. Azonban augusztusra mintha kifulladtak volna a közönségfilmek, mintha az emberek becsömörlöttek volna a mainstream áradattól, mert óriási meglepetést okozva A segítség 4(!) héten keresztül tanyázott a bevételi listák élén. A segítség így a tavalyi esztendő élharcosa lett - ahogy 2010-ben az Eredet – hogy igenis van még igény a moziba látogatók körében az értékes szórakoztatásra, nem csak a pusztító hangzásért és az arcszaggató látványért járnak az emberek moziba (még ha a fent említett „megafilmek” közül az egyik ezeknél több értéket is képes felmutatni). Tade Taylor ez igazi bestsellert karolt fel, egy olyan könyvet, amely hasonlóan a belőle készült adaptációhoz sikerre volt ítélve. A téma mondhatni már önmagában elegendő kiindulási alapnak számított, hisz mondjuk ki – komoly előnnyel indul a tengerentúlon, aki a színes bőrűek elnyomását veszi alapul. Persze lehet erre mondani, hogy lerágott csont, és némileg van is benne valami, elvégre tegye fel a kezét, aki nem tudta eddig is, hogy az USA történelmi históriájában nem is kell olyan rengeteget visszalapozni, hogy tettenérjük az elnyomás, a kirekesztés félreértelmezhetetlen jeleit? Sőt hova tovább, hogy a mai napig megvannak az etnikumhoz tartozás velejárói, a mai napig létezik az értelmetlen fajgyűlölet? Azonban ebben a filmben olyan csomagolását kapjuk témának, melyet úgy érzem joggal ünnepel a szimpla moziba járótól kezdve, az ehhez értő kritikus egyaránt. Tökéletesen prezentált sorsdrámáknak lehetünk szemtanúi, ahol a legkisebb görcsösség, vagy giccs nélkül fedezhetjük fel újra a nagy igazságot, miszerint, az eltérő bőrszínek alatt ugyanolyan érzelemdús szív és lélek lakozik, tele rengeteg örömmel, bánattal, fájdalommal és szeretettel. Közel sem vagyunk annyira különbözőek, mint amennyire néhányan gondolják. Mi mindannyian emberek vagyunk, teljesen mindegy, hogy a bőrünk színe fehér, fekete, barna vagy sárga… A magával ragadó sztori mellett figyelemreméltó a film karakterközpontúsága ugyanis sok, remekül kidolgozott figura szerepel benne, melyeket kitűnő színésznők keltenek életre. Férfi főszereplő nélkül komoly sikerek felé indítani egy filmet kockázattal jár, azonban itt olyan színésznői felhozatalt hoztak össze, hogy azt hiszem még a legsovinisztább férfitársam is megnyalhatja mind a tíz ujját. Teheti is, mert ennyi kirívóan tehetséges színjátszó amazont egyszerre csodálni a képernyőn ritka kincs. Ugyan a kimondottan főszereplői státusz az elbűvölően bájos Stone kisasszonyt illeti, de ez itt most inkább a fekete asszonyok terepe – nem megbántva, vagy lekicsinyítve az ő kiváló teljesítményét sem. De a csodálatos Davis-Spencer duó olyan elsöprő erőt képvisel, amely mellett már az is nagy szó, ha mást észreveszünk a vásznon. Viola Davis engem már a Kétely című film során levette a lábamról, mert aki az isteni Meryl Streepet képes elhalványítani néhány perc alatt, az bizony nem csupán jeles képességekkel van megáldva, de olyan kisugárzással is, melyjel a tinibálványok, ha megrokkannak sem fognak soha az életben rendelkezni. Ezúttal talán élete ékkövét produkálta a vászonra, hihetetlen áhítattal, az érzelmek egész tárházát tudja érzékletesen kifejezni, s teszi ezt olyan eleganciával és könnyedséggel, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. De itt tényleg minden színésznő olyan tökéletesen játszik, hogy még bőven tudnám folytatni méltatásukat, hiszen A falu című Shyamalan filmből megismert Bryce Dallas Howard is olyan átéléssel formálja meg az unszimpatikus, nem burkoltan rasszista nőt, hogy az ember szeme kettéáll tőle, s nem megfeledkezve Chastain frenetikus szőkeségéről sem, akiről végül kiderül, hogy az egyik legemberibb figura a történetben. Összességében közvetlen, baráti alkotás ez, melynek minden képkockáját átitatja az emberség, a szeretet, az eggyé válás óhaja. Tiszta szívvel fordulj felé.

Transformers 3. - Vélemények

2012-01-09 13:19.58

Ilyen mikor Michael Bay elszabadul. :D Az utolsó 30-40 perce felejthetetlen audio-vizuális élmény, kár, hogy a jó kezdést leszámítva a forgatókönyv olyan pocsék, hogy Uwe Boll mester is megirigyelhetné. De ha képesek vagyunk átlendülni a raklap marhaságon, az alakváltók látványos ütközetei képesek lehetnek kikerekíteni a szemet.

Tucatjával olcsóbb (2003) - Vélemények

2012-01-09 13:16.00

Bájos családi vígjáték, melynek poénjai ugyan mindenkinek szólnak, de talán csak a nagyobb családban élők képesek igazán átérezni a velejét. Én roppantul élveztem.

Alkonyat - Újhold - Vélemények

2012-01-07 17:26.55

atyaúristen XD jó volt))

Oscar-díj 2012

2012-01-06 21:37.09

Abc Oscaros reklámja. http://www.youtube.com/watch?v=sXGI9suAyBI&feature=player_em..

Harry Potter és a Halál Ereklyéi, 2. rész - Vélemények

2012-01-06 21:32.34

A BAFTA hosszlistán mindenesetre szerepel Rickman neve, de ilyenkor még sok a versenyző. Bár talán egy szemernyit nagyobb esélyt látok itt neki egy jelölésre, elvégre britt díjról van szó, de azért rájuk sem tennék sok pénzt.

BAFTA díj

2012-01-06 21:28.54

2012 BAFTA hosszúlista, jan. 17-én szűkítik. [link]

Oscar-díj 2012

2012-01-06 21:28.26

BAFTA hosszúlista, jan. 17-én szűkítik. [link]

Harry Potter és a Halál Ereklyéi, 2. rész - Vélemények

2012-01-06 21:22.13

Hogy volt-e olyan erős az szubjektív dolog, de egy mellékszereplőnek nem is kell többet szerepelnie.

2012-01-06 21:20.41

Én is úgy tudom, hogy elmondta neki már az elején, hogy valójában melyik oldalon áll. Tudniillik Rickmant kezdetben nem igazán fogta meg a karakter, viszont Rowling mindenképp őt akarta a szerepre, így esütött neki egy utalást, amiből Alan természetesen kitalálta mire is kell számítani. Végül ugyebár el is vállalta.

A legjobb filmzenék!

2012-01-05 19:51.17

Ugyan a score, egészében tekintve nem lett különösebben kiemelkedő, de amit kell készséggel teljesíti - tökéletsen szól az egész film alatt. http://www.youtube.com/watch?v=aehG1bdJzMY (Super 8 - Letting Go)

Super 8 - Vélemények

2012-01-05 19:49.23

Szinte már években mérhető, hogy először hallani lehetett J.J. Abrams „titkos” projektjéről. A kezdeti ködösítések, az első képkockák, de még a teaser trailer is egy mondhatni teljesen más filmet vetítettek előre, mégsem bánom, hogy végül egy emlékébresztő darabbal örvendeztette meg a nagyérdeműt az Abrams-Spielberg páros. Merthogy a Super 8 végső soron ezért készült, hogy megidézzen egy mára letűnt kort, annak igen emlékezetes filmes kultúráját, aminek a földkerekség egyik leghíresebb direktora, Steven Spielberg volt az egyik legfényesebb csillaga. Ugyan az amerikai rendező-legenda ezúttal „csak” mint producer volt jelen, azonban csak a vak nem látja, hogy milyen erőteljesen ott van a keze a művön. Ez a film Spielberg mester gyermekkora előtt tiszteleg, vagyis az előtt, ahogy gyerekkorában Super 8-as kamerával és a barátaival filmeket forgatott. Végső soron persze Abrams gyermekéről van szó, de igazi tisztelgés ez Spielberg 70-es évek végi, 80-as évek eleji filmjei előtt. A sztori tálalása abszolút az ő korai rendezéseivel mutat rokonságot, a képi világ tagadhatatlanul idézi meg például az E.T.-t, de aminek a kopírozása a legpompásabbra sikerült az a hangulat. Szinte újra gyereknek érezhettem magam, még ha csak 2 óra erejéig is, de minden perce megéri. Jómagam ugyan már a 90-es évek gyermeke vagyok, de az én kölyökkoromat is meghatározták a hasonló művek, főleg persze az E.T., amiről azt hiszem egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy mint családi moziként, mint pedig sci-fi alkotásként is ott a helye nem csak az adott kor legjobbjai között, hanem bizony egy „minden idők” felsorolásból sem hiányozhat. A Super 8 ereje tehát kétségtelenül a roppant erőteljes retro hangulatában rejlik, de mint önálló műre sem lehet sok panaszunk. Ugyanis a Losttal világhírűvé váló, az új Star Trek adaptációval pedig a mozik világába is betörő rendező nem csak imitálja Spielberget, hanem meg is idézi. Tevékenységére annyi panaszunk sem lehet, mint egy öt puttonyos Tokajira, mert mindent megtesz, hogy az emlékidézés a lehetető legkiválóbbra sikerüljön. Bizonyítja ezt, hogy egy tulajdonképpen tök sablon sztorit (tipikus amerikai kisváros, alkoholista apa kontra lánya, özvegy, elfoglalt apa kontra fia, első szerelem… és még lehetne sorolni), sikerült úgy felépítenie, és végigvezetnie, hogy egyáltalán nem érezni a kreativitás hiányát, mindehhez pedig csak annyi kellett, hogy a cselekmény és a feszültség fokozatosan épül ki mindenféle időhúzás vagy éppen ellenkezőleg kapkodás nélkül. Maximalizmusa tetten érhető a lurkók esetén is, hiszen valami egészen remekül válogatták ki őket, különösen odafigyelve a főszereplő párosunkra. A kis Elle Fanning persze simán lenyomja társait, hiába, akinek ilyen nővére van, annak biztosan a vérében a színészkedés. Sajnálttal láttam, hogy Dakota azóta Alkonyat filmben pazarolja tehetségét… kár érte, de reméljük az ifjabbik leányzó nem követ el hasonló hibákat, mert amit itt villantott néha, azt bizony felnőtt társai is irigykedve nézhetik. Michael Giacchino már a „lostos” időkben együtt dolgozott a rendezővel és úgy látszik nem felejt el neki hálát mutatni a kiugrási lehetőségért, hiszen azóta is hűséges társként követi projektről-projektre. Szinte hihetetlen belegondolni, hogy nem is olyan borzasztóan rég még videójátékokra pocsékolta képességeit, de hála az égnek azóta már az egyik legbefutottabb komponistának számít, úgy érzem nem jogtalanul. Ezúttal is ügyesen tevékenykedett, ráadásul egyébként sem túlbonyolított dallamai kifejezetten jól illenek a film retros atmoszférájához. Persze, ha azt mondom, hogy retro, akkor természetesen neki is volt egy példaképe, támpontja ugyanis tudatosan merített John Williamstől, a már említett legaranyosabb földönkívülihez írt szerzeményéből. A score-ban egyébként kifejezetten jól oszlanak meg a pörgős, erősen dinamikus tételek valamint az érzelmes részletek, melyek újabb bizonyítékként szolgálva a céltudatos merítés felől - főleg hárfán szólalnak meg. Összességében pompásan sikerült nosztalgia mozi - sőt több is annál -, aminek sikere egyértelműen J.J. Abrams elképesztő mesélői képességeit mutatja. Ugyan valószínűsíthetően nem lesz akkora klasszis, mint az E.T., de kellemes humorával, könnyed hangulatával és kifejezetten intelligens megvalósításával könnyűszerrel válhat az egész család kedvencévé. A végén pedig érdemes kivárni a srácok kisfilmjét.

A legjobb filmzenék!

2012-01-05 18:53.29

Milyen jó kis retros.))

Oscar-díj 2012

2012-01-05 18:28.59

A Super 8 és a Thor hamari kihullása egy kicsit meglepett, úgy gondolom ezeket tovább lehetett volna versenyeztetni, főleg olyan továbbjutók mellett, mint az Amerika kapitány vagy az MI. Az 5 várható jelölt szerintem továbbra is: - Harry Potter és a halál ereklyéi (2. rész) - A leleményes Hugo - A majmok bolygója: Lázadás - Transformers 3. - Az élet fája Ezek közül a 2 legerőebb munka a TF3 és a HP7/2, melyek közül valószínűleg a Harry Potter fog nyerni, a lényegsen jobb kritikai fogadtatása miatt, illetve az Akadémia várhatóan az egész szériát utólag elismeri majd legalább 1 díjjal, és szerintem ez lesz az.

A vaslédi - Vélemények

2012-01-04 18:08.11

Ne feleddjük Mansellt sem, ugyanis koprodukcióban készült a zene.

Sorsügynökség - Vélemények

2012-01-04 17:31.29

Remek alapötlet + jó színészek + hangulatos trailer = jó film? Nem feltétlenül, hiszen nem kell a filmtörténelem vaskos könyvében sokáig visszalapoznunk, hogy a biztató előjelek ellenére pocsék, jobb esetben átlagosnak mondható produktumokat találjunk, de a Sorsügynökség úgy vélem megfelel a fenti képletnek. Egészen biztosan sokan vannak közöttünk, akik elgondolkoztak már azon, hogy mi magunk vagyunk-e sorsunk kovácsai, avagy esetleg valami felsőbb hatalom - legyen az Sors, Isten, Allah, vagy amiben épp hiszünk - szabja meg mindennapjainkat. Jómagam inkább az előbbit pártolom, hisz mindenképp szeretném hinni, hogy az életemről, cselekedeteimről csakis én döntök. Persze könnyű volna hátradőlni azzal a tudattal, a felelősség legkisebb csírája nélkül, hogy bármit teszünk az életben, azt valójában egy felsőbb hatalom véste a Sors könyvébe, hogy pusztán bábuk vagyunk egy kozmikus sakkjátszmában, de én őszintén úgy gondolom, hogy ez nem így van. A Sorsügynökség - mankóként használva Philip K. Dick novelláját - ezt az igen régóta boncolgatott témát kívánja górcső alá venni, fogalmazzunk úgy, hogy a maga módján. Mert a szkriptíró nem mondhatni, hogy velejéig kiaknázta volna az ötlet kínálta lehetőségeket, de azt sem lehet állítani, hogy mindenféle magyarázat nélkül hagynának minket. Nem, a készítők inkább megmaradtak a biztonságos középút mellett, azaz tálalnak egy jónak mondható alapot, de azt nem kívánják részletesebben kidolgozni. S talán ez a film legkomolyabb bökkenője, mert azért az ember egy ilyen feldobott labdát látva igenis szeretné megkapni rá a csattanós választ is. Ez nem most, nem ettől a filmtől kapjuk meg, azonban az alkotás másik szála úgy érzem teljes mértékben rendben van. Sőt mondhatni a szerelmi szál kidolgozottsága magasabb színvonalúbb, mert Damon uraság és a bájosan elragadó Emily Blunt között igenis érezni a szikrát, azt a fajta vonzalmat, melyet az irodalom "igaz szerelemként" emleget. A filmben feltűnően szép képek sorakoznak egymás utánjában, ez persze nem véletlen, ha megnézzük ki dolgozott rajta. John Toll urat jómagam a szenzációs fotósok közé sorolom, és azt hiszem a nagyérdeműnek sem ismeretlen a munkássága, ha olyan címeket említek, mint A rettenthetetlen vagy Az őrület határán. Sajnálattal látom, hogy mostanság inkább közönségfilmekben csillogtatja tudását, de kétségtelen, hogy az ilyen alkotásoknak igencsak jót tesz az ilyesfajta vizuális megmunkáltság. Mindezt megfejeli Thomas Newman kiemelkedőnek vagy éppen teljesen eredetinek nem mondható, de kellemes muzsikája, ami nagyon sokat ad hozzá a film melankolikus hangulatához. Összességében a Sorsügynökség egy ügyes keveréke a romantika és a sci-fi világának, még ha az előbbi mondható falsúlyosabbnak, de úgy gondolom, hogy egy kommersz film mércéjével mérve a tudományos-fantasztikum uralta részére sem lehet komoly panaszunk.

A legjobb filmzenék!

2012-01-04 16:55.39

http://www.youtube.com/watch?v=lR5Icxe9xMI&feature=related (Sorsügynökség - None of them are you)

2012-01-04 15:41.12

Ez a film annó eléggé meglepett, mert elég jóra sikeredett ahhoz képest, hogy mennyiből forgott. És valóban, még a zenéjére sem lehet sok panaszunk.

2012-01-04 15:34.12

Olyan bitang erős téma, mint maga Conan.))

2012-01-04 15:21.49

Mint különálló téma a 2010-es esztendő egyik legerősebbje. http://www.youtube.com/watch?v=-mTANle_IcQ (Az utolsó léghajlító - Flow Like Water)

Oscar-díj 2012

2012-01-04 15:18.59

Ebben a kategóriában jó kis harcot várok a Harry Potter és a Hugo között.

elejére ... 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 ... végére