Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Ott vagy istenem? Én vagyok az, Margaret - HBO3, 06:00 |
Brad helyzete - Filmbox, 06:10 |
Ki nevel a végén? - Film4, 06:25 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
Hölgyválasz - Mozi+, 06:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Carter Burwell (69) |
Owen Wilson (56) |
Chloe Sevigny (50) |
Delroy Lindo (72) |
Tim Guinee (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
John Wick: 3. felvonás - Parabellum |
Harold Perrineau |
2012-01-18 01:00.13 |
Hát én sehol nem olvatsam róla, hogy némafilm lenne belőle, nem is szokás 3D-s filmek esetén. :D
Amúgy erősen bizakodom a produkcióban Cuarón miatt, aki egy remek rendező. |
2012-01-16 03:17.59 |
A Tintin engem egy kicsit meglepett, a Rango elég biztos befutónak tűnik.
Mondjuk nekem mindkettő igencsak tetszett, úgyhogy ember legyen a talpán, aki dönt köztük. |
2012-01-16 01:23.20 |
:)) |
2012-01-16 00:20.44 |
:)) |
2012-01-14 01:16.21 |
Egyébként a fotózást megosztották Lubezki és Kaminski között? |
2012-01-14 01:15.48 |
Egész jó felhozatal lett a győztesekből, és szépen előrevítette, hogy akár néhány főkategóriában is lehet harc, ami üdítő élmény volna az elmúlt évek dögunalmához képest.
A makeup lepett meg talán a legjobban, ahol a Harry Potter nyert, kíváncsi vagyok ezek után ki meri-e hagyni az Akadémia a jelöltek közül. A hang nagyon megérdemelten került úgyszint hozzájuk, talán a vizuális effekteknél érdekes, hogy az új Majmok bolygóját hozták ki győztesnek, bár kétségtelenül remek munka lett az is. |
2012-01-14 01:10.06 |
Nem volna érdemtelen a győzelme az egyszer biztos. |
2012-01-13 00:19.38 |
Könnyed, laza kis szvit Christopher Young prezentálásban.
http://www.youtube.com/watch?v=JewyD6A7e-g (Derült égből szerelem - Love happens (main theme)) |
2012-01-12 23:35.59 |
A Karib-tenger kalózai 4. felvonásának score-ja csont nélkül kiérdemli a 2011-es év legnagyobb csalódása "díjat". Talán a minőség erőteljes visszaesését az okozta, hogy a germán mester túlságosan is átengedte a terepet tanítványainak (ugyanis raklapjian dolgoztak rajta). Igaz az album egyik értékelhető tétele pont egyikükkel való koprodukció eredménye, melyben a kísértetisesen megszólaló kórus után jön el a német ideje.
http://www.youtube.com/watch?v=ROqoW571h1c&feature=related (A Karib-tenger kalózai - Ismeretlen vizeken - Mermaids) |
2012-01-12 23:13.56 |
ne becsüld túl)) |
2012-01-12 22:45.25 |
Badalamenti stílusától meglehetősen szokatlan alkotás, de minőségét híven jelzi, hogy Golden jelölés lett érte a jussa.
http://www.youtube.com/watch?v=xk8Y-XxaAog (A Straight Story - Igaz történet - Laurens Walking) |
2012-01-12 22:24.49 |
És szerinted meddig tartana nekik másokat keresni? |
2012-01-12 20:57.46 |
Meg van bocsájtva.)) |
2012-01-12 20:53.40 |
Hát, ha a Filmmagazin aztat mondja, akkor igenis kutya kötelességed szeretni a mozit.)) |
2012-01-12 20:51.38 |
Valamelyik nap olvastam, hogy James Newton Howard nem tér vissza (az okokról nincs infó), az IMDb-n már nincs is ott a neve.
Nagy kár, pedig nem akármilyen párost alkottak Zimmerrel, kiváncsi is leszek mihez kezd a germán mester, mert az eddigiekben az érzelmi töltetért Howard felelt, neki pedig az akciók jutottak. |
2012-01-12 20:37.00 |
pedig igenis meg szokott viselni)) |
2012-01-12 20:34.50 |
Nem olyan rég láttam a filmet, Viola remekül alakít benne és még a főszereplő kategóriával sincs szerintem probléma (simán belefér).
De egyelőre én is Streep párti vagyok, igaz a Vaslédit még nem láttam, de a színésznő, a szerep és a hype szerintem eredményez neki egy szobrot. Davis legkomolyabb hátránya, hogy sokan nem érzik igazi főszerepnek a karakterét, ez pedig igencsak visszafoghatja az esélyeit. |
2012-01-12 20:30.08 |
Kaminskit pedig tuti befutónak véltem, már a traileren is látszik, hogy milyen szép munkát végzett (amúgy meg eléggé szét van dicsérve)
Cronenweth jelölésével előre látom, hogy ezúttal sem fogok egyetérteni, tavaly sem illett bele abba a remek társaságba. Titkon szurkolok Edurado Serra-ért, mert imádom a portugál munkáit, és úgy hiszem a Harry Potter volt elég grandiózus egy jelölésre, de eleddig sok reményt nem látni. De végül is Delbonnel is laposon kúszott be 2010-ben a jelöltek közé. |
2012-01-12 20:19.14 |
"ÉS IGEN, HA EDDIG NEM JÖTT VOLNA LE, TROLLKODOK, MERT EZ A "FILM" NEM ÉRDEMEL MÁST!"
Akkor én kérek elnézést, hogy ennél intelligensebbnek gondoltalak... |
2012-01-11 16:37.29 |
Ugyan lehettek volna még maradandóbbak is a dallamok, de így is bájos szerzeményt hozott össze Howard mester, ami igyekszik menteni nem csak a filmet, hanem az ő évét is.
Vizet az elefántnak (James Newton Howard) http://www.youtube.com/watch?v=qtXpNU8vV6o&feature=related (Did I Miss It) http://www.youtube.com/watch?v=DqeiLLS5_Eg&feature=related (The Circus Sets Up) http://www.youtube.com/watch?v=8t0XWjouIjA&feature=related (Circus Fantasy) |
2012-01-11 16:29.24 |
A trailereket azért találták ki, hogy felhívják a figyelmet, hogy ha nyersz néhány képkockányi betekintést a produkcióba mindenképp meg akard nézni. A Vizet az elefántnak előzetese első pillantásra egynek tűnt a sokból, romantikus alkotások ráadásul nem is igazán érintik a látókörömet, így óriási meglepetést ért, mikor belepillantva abba néhány összevágott képkockába olyan érzés, hangulat fogott el, melyjel igen ritkán van szerencsém találkozni. Az előzetesből egész egyszerűen sugárzott valami megfoghatatlan életérzés, én pedig azonnal eldöntöttem, hogy ezt mindenképp látnom kell.
A Vizet az elefántnak teljesen beleillik Hollywood aktuális irányzatába, egy sikeres könyv híres nevekkel eladva. Bár nem olvastam a könyvet - amihez megjegyzem a film nem hozta meg különösebben a kedvem - úgy tudom, hogy nem gyenge kötetről van szó, mely a romantikus sztorik között kiemelkedőnek számít, amely a sorok között olyan világot ábrázol, amire egy szó illik – varázslat. Ez az, amit borzasztóan vártam, hogy elvarázsoljon a mozi, hogy a csodás cirkuszi világ beszippantson, magával sodorjon, hogy az eltelt két óra után úgy érezzem mintha egy álomból ébredtem volna fel. Az ámulat szikrája talán csak egyszer csillan fel, az első előadás során, de másfél perc édeskevés egy két órás filmbe. Lehet, hogy én támasztottam komoly elvárásokat az alkotással szemben, de a trailer annyira megvett kilóra, hogy úgy éreztem nem hiába várok ilyen filmélményt, sajnos tévedtem. Mert Lawrence filmje hiába próbálja felmarkolni a könyv betűit, de a mögötte húzódó hangulatot koránt sem sikerült. Végig úgy éreztem, hogy egy igényesen kidolgozott filmmel van dolgom, amibe tulajdonképp nem is nagyon lehet belekötni. A sztori rendesen össze van rakva, a látvány teljesen korrekt, a jelmezek, díszletek korhűek és még az elefánt is aranyos. De a receptből a készítők kihagyták a legfontosabb összetevőket, az elsöprő, lebilincselő hangulatot valamint a szívet. Egy romantikus mozinál pedig ezek tökéletlen mivolta – főleg az utóbbié – bizony jelentős hiányosság. Pattinson gyereket sokan rühellik, én úgy vagyok vele, hogy ugyan bőven átlagon feletti képességeket nem mutatott eleddig, de kirívóan tehetségtelennek sem állítanám be, egy szépfiú (ezt állítják róla), aki próbál megélni ebben a világban. Itt és most hozza a fent említett szintet, azaz elvan a szerepében, de egyszer sem láttam, hogy bármilyen mozzanatot is produkált volna, amivel képességeit villantaná. De a legnagyobb baj, hogy a még mindig csodaszépen mutató Witherspoon és közötte nagyjából semmilyen szenvedélyt nem véltem felfedezni. Márpedig egy romantikus film akkor működik, ha a szerelmes párunk között érezni a perzselést, ha szinte szó szerint izzik a levegő, amikor együtt láthatjuk őket, ez nem sikerült nekik, ami persze legalább annyira a rendező hibája is, mint az övék. De itt van Waltz, aki nem rest menteni a színészek becsületét, ugyan valószínűleg ezt a szerepet eljátszani kisujjból is ment neki, de roppantul illett hozzá ez a hirtelenharagú porondmester szerep, könnyedén ellubickol benne. És itt van J.N. Howard is, hogy mentse, amit lehetséges, Szinte ő volt az egyetlen, akiben igazán ott volt az igyekezet, hogy azt a bizonyos varázslatos hangulatot átmentse az eredetiből - igaz neki is volt ebben a legnagyobb felelőssége. Zenéje nagyjából meg is felel a kihívásnak, hiszen, ha néhányszor fel-fel bukkan a műben az a bizonyos mágikus atmoszféra az csakis a zenei költeményének köszönhető. Művét két eltérő stílusra lehet osztani, egyrészt megtalálhatjuk a kor megidézéséért felelős kicsit jazzes, kicsit szvinges hangzású darabokat, de az album domináns tételei, a megfelelő hangulat elérését megcélzó kellemes melódiák, melyek a könnyed hangzás érdekében főleg hárfán és zongorán szólalnak meg, megspékelve egy kis csilingeléssel. Ezek a tételek („Did I miss it” vagy a „Circus fantasy”) azok, melyek kiemelik az átlagból ez a Howard munkát, ami ugyan sikeredethetett volna még emlékezetesebbre, de így is megbújnak benne a fülbemászó dallamok, egyébként pedig a film egésze során remekül szól a képsorok alatt. Összességében sajnos csalódásként kell elkönyvelnem a Vizet az elefántnak, pedig az év romantikus drámáját vártam tőle, de nem kaptam meg a felkínált élményt, így pedig a film okozta kábulatból való kijózanodás helyett csak a nevek olvasása jutott nekem a végefőcím felbukkanásakor. Kár érte… pedig egy ambiciózus rendezővel remek mozi kerekedhetett volna belőle. |
2012-01-11 15:54.26 |
Hallottunk már jobbat is Powelltől, de ilyen kis röpke, aranyos tételeket az asztalaon könyökölve is összehoz.
http://www.youtube.com/watch?v=l_bVIr4Bqdg (Rio - Morning Routine) |
2012-01-11 15:23.19 |
Valóban nem gyenge munka, ami ráadásul nem is az első neki, szóval ő tényleg remek évet zárt. Ebben a vonós főtéma tetszik nekem a legjobban (The Candidate elején). |
2012-01-11 15:21.28 |
1995 neves évszám az animációs filmipar számára, ugyanis ekkor került nagyvászonra a Disney-Pixar koprodukció első animációs filmesgyöngye, a Toy Story. A két mesevilággal foglalkozó cég a gyümölcsöző munka után nem is kereste a külön utakat, sőt 2006 óta voltaképpen már csak névileg létezik külön a lámpás stúdió, hiszen azóta már a Walt Disney tulajdonában van.
Tulajdoni kérdések ide vagy oda a minőség nem szenvedett kárt az összeolvadással, ami lényegében olyan zökkenőmentesen zajlott le, hogy a legtöbben a mai napig nem is szereztek tudomást róla. Hogy a Verdák, mint a legkevésbé kiemelkedő Disney-Pixar munka pont abban az évben került ki a vágószobából, inkább a véletlen műve, de a patkányos kaland már tényleg bőszen bizonyítja, hogy nagyon együtt van a csapat. 2009-es alkotásuk, a Fel! óriási sikerrel söpört végig filmszínházakban, és a nézők valamint a hivatásos ítészek körében is kiváló általános megítélésnek örvendett, ami után még a 10-re bővített „Legjobb film” kategóriába is befért az Oscaron, erre a kérlelhetetlenül nagy bravúrra pedig legutóbb ’92-ben volt képes egy nem élőszereplős alkotás, nevezetesen A szépség és a szörnyeteg. A Fel! egy kicsit eltér a korábbi művektől, hiszen ezúttal emberek kerültek a történet középpontjába - még ha persze az állatok itt is kikerülhetetlen módon megjelennek. Hogy itt nem egy szimpla mozinak leszünk szem és fültanúi, az már szinte az első percekben kiderül, ugyanis a gyors gyermekkori ismerkedést követően meglehetősen komoly szcénára kerül sor, melyjel egy animációs filmben nem igen találkozni. Gyönyörű képkockákba öltött életük összefoglalója az év egyik legcsodálatosabb jelenete nem csak az animált filmeket, hanem az élőszereplős alkotásokat is beleértve. Hangulata kegyetlen erővel szakítja át a képernyőt és hat ránk, mégpedig a szívünk legmélyére. Az életről való mondanivalója - mely kiegészül a végefelé, amikor az öregúr belepillant a kalandok könyvébe - pedig azt hiszem mindenkinek komoly tanulságokkal szolgálhat, hiszen ahogy az egyik híres idézet szól: "Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják!"… Hogy egy Pixar produkcióban a technikai dolgokkal nincs probléma, ma már evidencia, mondhatni alapelvárás. Talán pont ezért nem is próbálkoznak komoly vizuális bravúrokkal, hanem a szép animáció köntösében inkább a magával ragadó történetre, és a karakterekre gyúrnak rá. Itt most az egyik legfantasztikusabb párost álmodták a vászonra, hiszen a mongolvágású kisgyerek, és az életbe belefáradni készülő kockafejű öregember barátsága az egyik legszebben bemutatott kapcsolat, amit mostanság láttam. Persze szokásos módon a hangulat is csodás támpontot szolgáltat a történethez, amihez borzasztóan kellett az olasz származású komponista bájos aláfestése. Hangulatos szerzeményének minden kottájából érződik az igényesség, a fő téma (Married life) pedig olyan frappánsan egyszerű, de mégis nagyvonalú, hogy tökéletes alapot ad egy komoly értékeket felmutató, de ugyanakkor néha egészen könnyed animációs film kettőségének. Ugyan a zene további része leginkább a mesés főtétel újravariálásai, de azokban is időnként olyan jelentős (legyen az éppen szentimentális vagy ritmikai) erő bukkan fel, ami egyértelműen Giacchino bőven átlagon feletti képességeit dicséri. Könnyed, de ugyanakkor érett zeneisége okán egy olyan melódiát tett le az asztalra, melynél úgy érzem született abban az esztendőben erősebb is, de joggal tört be nem csak a nagyközönség, hanem a szakma képviselőinek emlékezetébe is. A végeredményt hallgatva pedig egy filmhez remekül passzoló, hangulatos aláfestés született, melynek bármelyik tételét hallgatva eszünkbe juthat maga a film – ennél komolyabb dicséret pedig nemigen érhet egy zenei szerzeményt. Összességében általános megítélése, mint a „legjobb Pixar film” talán egy kicsit túlzó, de végül is meg tudok mindenkit érteni, hiszen egy olyan bájos alkotásról van szó, mely könnyedén bűvöl el bárkit, és amely olykor felhőtlen humora ellenére komoly értékeket, gondolatokat fogalmaz magában. Kár volna kihagyni. |
2012-01-11 13:58.14 |
Nem egészen értem mit élvezel saját magad égetésén, súlyos hozzá nem értésed sorozatos bizonyításán. De te tudod.)) |
2012-01-11 13:52.59 |
Igen, most már egyértelműen kiemelkedett a The Artist, szóval komoly meglepetés volna, ha a The Descendants hirtelen elkezdene feltámadni. Esetleg még tényleg a jó öreg Woody filmje kaphat még szárnyakra, mert azt is imádják az ítészek.
A Hugo így is komoly eredményeket ért már el eddig is, és még fog is, de nem hiszem, hogy 2004 után újra egy közönségfilmet kapunk győztesnek, és látatlanban is meg merem kockáztatni, hogy azért Scorsese filmje nem is lett olyan erős, mint Jacksoné volt anno. |
2012-01-11 13:48.51 |
Itt már mindenkinek van esélye.) De külföldi oldalon úgy olvastam, hogy nem sok sminkileg, maszkilag értékelhető dolog van abban a filmben, Close-zal sem csináltak benne sok mindent. |
2012-01-10 16:06.45 |
A 7 filmre valóban szánalasan kevés a 9 jelölés... de hátha most kompenzálni kívánnak majd az akadémisták. |
2012-01-10 15:07.18 |
Jó látni, hogy a VES Award-nál tartja a lépést a Harry Potter. |
2012-01-10 15:03.59 |
Azért eléggé meglepett a J. Edgar kihullása, pedig a legjobb 3-ba vártam. Itt szerintem a The Artist és a Vaslédi jelölésére komoly sansz van, a maradt 1 helyre talán Hugo és Harry Potter verseny lehet (bár a Gainsbourg-ot egyáltalán nem ismerem). |