Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Karácsony Grand Valley-ben - Izaura TV, 06:35 |
Ikrek - SuperTV2, 06:55 |
Bajkeverő majom - RTL, 07:10 |
A fiú - HBO3, 07:40 |
Ezüst harangok - Film4, 08:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
John Lynch (63) |
Gryllus Dorka (52) |
Jared Leto (53) |
Temuera Morrison (64) |
Kit Harington (38) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
A kék róka (1920) - Vélemények |
2022-es választás |
Mit hallgatsz most? |
Filmkeresés rövid tartalom alapján |
Jákob rabbi kalandjai - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Horizont: Egy amerikai eposz |
Matthew Goode |
2011-04-01 13:03.14 |
Rövid, tömör, lassú folyású és egyszerű szerkezetű, mégis életszerű és megrendítő kisfilm, gyönyörű zenével és pazar alakításokkal. |
2011-03-30 21:59.11 |
Az átlagos történet ellenére a nagy átlagból messze kitűnő és nagyobb élményt nyújtó darab, Akira Kurosawa forgatókönyve alapján, egy orosz rendező kezei közül amerikai földön játszódva, ami remekül mozog a zsánerek között hisz egyszerre akciófilm, katasztrófafilm, kalandfilm és karakterközpontú dráma. És ehhez a sokszínűséghez remekül alapot adnak, a hihetetlenül sok emberi érzelmi dinamikát megmozgató, mégis mindkét lábbal a földön járó karakterek, akiket remekül formálnak meg a színészek, kiváltképp Jon Voight, aki nemhiába kapott Oscar-jelölést a főszerepben. A hideg és kietlen alaszkai táj végtelensége, a megállíthatatlan monstrumként dübörgő vonat érzékeltetése pedig fantasztikus hangulatot teremt, elsősorban a zenei aláfestésnek is köszönhetően. A befejezés pedig egyszerűen lehengerlően drámai befejezés, amire kicsi szó, hogy tökéletes. |
2011-03-28 14:12.53 |
Tegnap:
Expect The Unexpected: 4* Rövid kritika tekintve, hogy nincs külön lapja: Stílusos és jól megírt hongkongi thriller egy nyomozóosztagról, akik egy rablásban és gyilkosságban jeleskedő bűnbandát próbálnak lekapcsolni, miközben a szereplők közti munkatársi és magánéleti viszonyt is jól megfigyelhetjük. Ám ez nem válik a film hátrányává, nem lassítja a cselekményt, hanem a jellemeket mélyíti és szimpátiát generál velük szemben, ami a későbbi események során a történet gerince lesz, és a színészi játékra sem lehet panasz. Persze azért a feszültség is kellőképpen fenn van tartva, akció kevés van de az egyszerre ütős és realisztikus. És amit még kiemelnék az a főcímet alátámasztó váratlan és döbbenetes érzelmi hatást generáló befejezés, aminek láttam garantált, hogy megfagy a vér az ember ereiben! |
2011-03-25 18:44.13 |
Van, hogy néha a legegyszerűbb képletek a legszórakoztatóbbak és adják meg a legnagyobb moziélményt, ám mivel az ember emberből van, megvan rá az esély, hogy enyhébbik esetben hibázzon, Súlyosabbik esetben pedig úgy járjon el, mint Zack Snyder eme film esetében, és én ez alatt a teljes elbarmolást értem. Olyan stílusa van, amit bárki felismerhet, aki látott is tőle egy filmet: stilizált látványvilág, belassítások, pörgős akciók, remek zenehasználat és még lehetne sorolni. Éppen ezért az utóbbi hónapok vele készítetett interjúkban lelkesen ecsetelte, hogy az „Aliz Csodaországban” akciófilmes átiratához, teljesen szabad kezet kapott a stúdiótól, ezáltal fantáziája, alkotói energiája és lelkesedése előtt semmilyen gát nem állott, mégha meg is kellet víziójáért küzdenie. És pont itt rejtőzik el a probléma lényege!
Az Álomháború ugyanis egy olyan film, ami csak és kizárólag a legvégsőkig kifeszített végletekben tud gondolkodni, minden megvan benne, ami Snyder ismertetőjele csak éppen a szokottnál a többszörösére tekerve és összezsúfolódva, egy extravagáns óriáskiflivé válva, ami kíméletlenül próbál a torkunkon letuszkolódni, nem törődve azzal, hogy esetlegesen gyomrunk már nem képes a befogadására. És most leszögeznék valamit: szeretem a látványos, agyatlan, popcornmozikat, amiknek képviselőit néhányszor védelembe is fogok, de egyúttal azt is kijelentve, hogy mindennek van egy egészséges határa: az akciónak és a látványnak is összhangban kell lennie a történettel, mert a spektrum eltolódása nem éppen jó eredménnyel zárul. Egy videoklippes nyitányban kapjuk meg az alapsztorit: Főhősnő anyja meghal, erőszakos mostohaapa a nem neki szóló végrendelet után bepöccen, mire a csaj megpróbálja lelőni, de a golyó a húga fejében ér célt. Nosza az út az elmegyógyintézetbe vezet, ahol máris egy tervet kezd kovácsolni arra, hogyan szökjön meg néhány sorstársával együtt, és az ahhoz szükséges tárgyak kilétét egy misztikus bölcs adja meg, aki a csaták előtt szerencsesüti-bölcsességet és jó szerencsét kíván a kis csapatnak. Ám jön a fordulat, az ehhez vezető utat, ugyanis nem a való világ dimenziójában, hanem Baby Doll finoman szólva is dús fantáziájában láthatjuk. Nos összegezzük: 10 perc után bekerülünk egy olyan világba, ami egyszerre ötvözete egy 19 sz. végi francia kurtizánháznak és egy dimenziókapuraktárnak, amiken táncoláson keresztül átmenni olyan helyekre, amik Jean-Pierre Januet legdurvább rémálmait is felülmúlják, benépesülve egy szakajtónyi fantasy-sci-fi könyv lakosságával, akiket öt csaj hentel olyan göncökben amiket a B kategória akciófilmes ruhatárának szemeteséből guberáltak ki, és olyan zúzásokban, amiket Michael Bay tervezhetett meg öt liter vodka után. Én pedig ülök a székben és fogom a fejem, mi zajlik itt?! Jó elismerem (és emiatt a filmre jó osztályzatot adók már rázzák az öklüket mondván, mi a rákról beszélek) nem egy egzisztenciális mélységeket boncoló sorsdrámát vártam, hisz itt van a képlet: 5 csaj, tucatnyi fegyver, ezernyi lőszerrel és milliószám aprítandó hullajelölttel, hol itt a gond? De itt a történet szó szerint egy totális káosz és egy dolog, hogy a film sablonos és szinte semmi karakterábrázolást nem mutat, de itt még annak a látszatát se kívánják fenntartani, hogy többet látunk, mint egy CGI bemutatót. Vagyis miket beszélek, dehogyisnem! Snyder ugyanis a lehető legklisésebb és legszájbarágósabb mondatokat pufogtatja el, kitartásról, harcról, életről, barátságról, hogy több mélysége is legyen a műnek. Csak kár, hogy mi a közönség inkább röhögünk rajtuk. Az élvezhetőség egyetlen gerincét a látvány és az akciók adhatnák meg, de a direktor itt is nemcsak átesik a ló túloldalára, hanem a lovat is magával rántja. Egyes szétakciózott blockbustereket megúszok sima fejfájással, de itt majdnemhogy a rosszullét kerülgetett a 11-es hangerőre dübörgő CGI túltöltésben szenvedő vizuális maszturbálások láttán, amik a maguk módján látványosak ugyanakkor a pörgő-forgó- repkedő kamera, a másodpercenként 3.56 belassítás+ pirotechnika megállás nélküli adagolása láttán, szinte imádkozni kezdesz, hogy jöjjön már az őket elválasztó intermezzo, mielőtt beáll az érzékszervi lekapcsolódással járó agyhalál. Az egyetlen, amik megmentik a filmet a vesztőhelytől, azok pont a csendesebb momentumok, a soundtrack, pár látványosabb gyilok, a dögösen kinéző leányzók és a reménykeltő nyitány…de ezek így is kevésnek bizonyultak arra, hogy megmentsék ezt a kaotikus tébolydát, ami az üzenethordozó ultragiccses befejezéssel a szemünk láttára omlik össze. Persze tudom, hogy véleményemért fogok egyesektől kapni az arcomba, akiknek ez a mozi testesíti meg az tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Ízlés kérdése, és én senki véleményébe belekötni nem fogok és nem is akarok, a lecke két évvel a Transformers 2 után ismét is fel lett adva, hogy nem szabad ilyen méretű pékséget csinálni, kiváltképp olyat, ami okosabbak is gondolja magát a kelleténél. Most pedig ha megbocsátotok vár engem a pihenés és az aszpirin. |
2011-03-23 17:18.19 |
Hibátlanul megírt és tanítanivalóan megrendezett megidézése az 50-es évek amerikájának, egy éjsötét neo-noir képében, ahol senki és semmi sem az, ami elsőre egyértelműnek látszik, mindez jól megírt karakterek és pazar színészi játék tolmácsolásában, pompás zenével, vérrel, kevés de ütős akcióval valamint kegyetlenül jól kicentizett dramaturgiával és tempóval. Kötelező darab! |
2011-03-22 14:56.19 |
Avagy Dolph Lundgren kontra 724 aprítandó fegyveres hullajelölt 4347119414+1-ik felvonás, teljesen üres és semmitmondó történettel, rendezéssel, és pár nézhető golyóköpködéssel. Unaloműzésre jó, de ne csodálkozz a minőségen! |
2011-03-19 22:18.25 |
Boldog születésnapot a kemény filmek színészetalonjának! |
2011-03-19 18:43.19 |
Pontosan azt kínálta, amit a trailer sejtetett és meg is kaptam, amire egy magamfajta alacsony ízlésű a hétvégére nulla agysejttel működő egyén megkíván: Egy húszperces felvezetéssel megspékelt másfél órás akcióorgiát, kegyetlen látvánnyal és olyan dinamikus csatákkal valamint hangkeveréssel, ami megköveteli hogy az ember a nagyvásznon tekintse meg, emellet külön pozitívum Brian Tyler szokás szerint remek zenéje és az annak köszönhetően a film végéig jól fenntartott "nincs esély" hangulat. Viszont az, hogy a technikai oldal mindent visz, persze azzal jött hogy a többi része (történet, szereplők, párbeszédek, dramaturgia, stb, stb) a háborús filmes klisétárának legmélyéről van előhúzva és az apokaliptikus szituáció ellenére néha baromi giccses (pl. Eckhart a lerombolt repülőtéren egy olyan nagymonológot nyom le, hogy azt hittem a rendezői stafétabot nem Liebsman hanem Michael Bay kezében van), emellet az idegenekről szinte alig tudunk meg valamit, lévén hogy a film szinte 98%-ban csak az emberi osztagra koncentrál.
Lehet utálni, de nem tudom lehúzni mert nem unatkoztam, hanem izgultam rajta, és teljességgel elszórakoztatott újranézésre vagy folytatásra azért nem nagyon fizetnék be. És még egy tipp: a shaky cam miatt érdemes a szokottnál hátrébb ülni. |
2011-03-18 14:13.43 |
Nálam, a főleg tökvakarásban jeleskedő Skyline-t ennek a filmnek az előzetese (még a puszta tény hogy zúznak benne) is utcahosszal veri, pedig csak holnap fogom meglesni. A Sky-ban pont úgy akartak törekedni valamire, hogy közben semmire sem tudtak építeni, ugyanis ha ott elvesszük a Crysis-ból kiollózott idegeneket, nem marad más mint a nagy büdös semmi (mondjuk azok alapján amit olvasok róla igaz lehet ez az LA-ra is). A befejezésért pedig külön fejberúgást érdemelnének a készítők. |
2011-03-18 13:52.02 |
Dario Argento produceri keze alatt készült olasz zombi horror, aminek alaptörténete (moziban támadó gonosz) kissé üdítő, bár a megvalósítás kicsit más mint amit várunk. A profi rendezés és a fantasztikus fényképezés mellet ugyanis forgatókönyvét és dramaturgiáját tekintve ez egy vérbeli B film, aminek szereplői a lehető legsablonosabbak, a dialógusoktól csak a fejét fogja az ember és bár a maszkok negyedévszázada tényleg félelmetes lehettek, a mai ingerküszöbbel rendelkező néző csak mosolyog rajta. Mégis ezt a filmet, szerintem nem lehet nem szeretni, mert tapintható és remekül eltalált hangulata van, baromi élvezetes, pörög mint a motolla, a gore effektek mai napig is látványosak. Az apokaliptikus és a zsánerban elég meglepő befejezésért pedig külön dicséret jár az alkotóknak. |
2011-03-16 22:03.25 |
A legtöbb ember saját maga szemében intelligensnek vagy na adjisten okosnak vallja magát, és mivel nem reszortom az önfényezés, ezért nem mondok erre egyenest választ. Azt viszont igenis kijelentem hogy nekem van egyfajta értékelhető stílusom, és te még nem nagyon mutattad, hogy neked is van. |
2011-03-16 17:54.53 |
Ugatni a kutyák szoktak, az emberek írni, beszélni, kommentelni stb, stb, csak egy szimpla helyesírási hibára hívtam fel a figyelmet. Arra a kis jelzőre a mondatom végén meg ügyet se vess, csak szimplán érzelmeimet tükrözte mikor láttam milyen mélyreszántó gondolatokat írsz a többi filmhez is. |
2011-03-16 17:46.55 |
A legszarabb-at két b betűvel kell írni zsenikém. |
2011-03-15 19:26.14 |
Csak kíváncsiságból és nem piszkálásból kérdem:
Sajtóvetítés vagy nagyvászon helyett, te tényleg egy internetről leszedett, olcsó lengyelpiaci kamerával felvett verzió alapján ítéled egy csillagosnak a filmet, úgy hogy rá se bagóztál és csak az apró logikai bakik szúrtak szemet? Még egy ok, miért érdemes egy film kapcsán premier utáni véleményekre figyelni. |
2011-03-15 15:13.55 |
A magyar szappanoperákon még tudok röhögni, de a Disney csatornán menő tinisorozatok akkora utolsó legalja, tűzzel pusztítandó foshulladékok, hogy ihaj! |
2011-03-14 18:15.30 |
Bevallom kellett némi idő a megtekintés után, hogy rendesen átgondoljam az egészet, ennek tükrében próbálok néhány szót szólni erről a… szánalmas retekről.
Szegény Nicholas Cage-et lassan már kötelezővé vált cikizni, döbbenetes hajkoronái és finomas szólva is meggondolatlan szerepvállalásai miatt, amiknek száma az utóbbi években meghatványozódott, és ezt a remeket látva azt kezdem gondolni, hogy tényleg mindenféle szelektálás vagy megtekintés nélkül mond igent az eléje hozott forgatókönyveknek. Dominic Sena legújabb ráadásul részben nálunk forgatott akciózása, hasonlóan nyögvenyelős utat járt be, mint a Vakító fehérség, ráadásul ahhoz hasonlóan a stúdió itt is hónapokig próbálta eltakargatni a nagyközönség előtt, ám ez év januárjában jött a bemutató. A kritikusok epét hánytak, a nézők többsége bealudt, a maradék pedig távozott, még a költségvetést is külföldi segítséggel hozta vissza, max. ennyi, amit a film utóéletének nevezhetünk és őszintén ennyit is érdemel. Cage itt éppen egy gyilkolásba belefáradt keresztes lovagot játszik, aki társával együtt úgy dönt, hogy elkísérnek egy boszorkányt szállító társaságot egy távoli kolostorba annak reményében, hogy ez véget vet a vidéket súlytó járványnak. Nem éppen világklasszis expozíció, de valami tisztességest ki lehet hozni belőle, na itt ilyesmire ne is számítsunk. Egy (egyébként borzalmasan műanyagszerű és tréül összevágott) harcmezői montázs és az alapszituáció felvezetése után nem viccelek, csaknem háromnegyed órán egyvalami történik: a nagy büdös semmi. Hőseink mendegélnek, mendegélnek, dumálnak teljesen lényegtelen vagy lényegesnek tűnni akaró dolgokról, ami izgalom lehetne (szökési kísérlet, függőhídon átmenetel, farkastámadás) azt a teljesen jellegtelen, a sablonokat tömegével árasztó rendezés heréli ki. A karakterek kitört ceruzaheggyel vannak felvázolva, hitelesség vagy érdekesség annyi bennük, mint a túrórúdi csomagolópapírjában, a színész játékról pedig leginkább a folyóparti fák merevsége vagy a halpiac jutott eszembe, körülbelül ennyire látszott meg bennük az actori munka tüze és ez Cage-re hatványozottan vonatkozik. És még csak szót sem ejtettem a középköri köntösbe bújtatott buddy movie-kat idéző szövegeket, amiknek nagy része Ron Perlman-tól származik). Eddig egy teljesen élettelen és még röhögést sem generáló B kategóriás TV film képe körvonalazódott számomra. Viszont amikor a nagy csapat beér az úti célhoz, jobb, ha felkötjük az alsóneműt, mert felpörög a tempó, és szó szerint elszabadul a pokol…csak sajnos nem éppen úgy, hogy minekünk nézőknek is szórakoztató legyen. Démonná válás, bunyó megszállt szerzetesekkel, hősi önfeláldozás, mindeközben ördögűző kántálás és áriával megszórt zúzos rockzene aláfestésnek. Ne kerülgessük a forró kását, ami ebben a jelenetsorban látható az már kőkemény ZS kategória, a CGI effektorgiáról nem beszélve, amik komolyan mondom néhol a vécé felé tereltek, valami eszméletlen az a minőség, amit néha a nagystúdiókban dolgozó trükkmesterek 2011-ben megengednek maguknak, Uganda tud már hasonlót szállítani. Az meg még külön imádtam, hogy az akciók (főleg teljes sötétséggel párosulva) direkt úgy vannak fényképezve és vágva, hogy a képernyő előtt ülő szerencsétlen SEMMIT se lásson belőlük. Persze a rosszak meghalnak, a gonosz visszavonul, az eltévelyedett lélek megbékél és megdicsőül, a túlélők pedig boldogan élnek, amíg mi a feldühödött, pénzét vagy jobb esetben csak idejét visszakövetelő csőcselék ki nem nyírja az alkotókat. Ennyi az egész, erre a darabra akkor sem tudok egy kegyelemkettesnél többet adni, ha jobb szívem lenne. Összecsapott, lassú, tré, olcsón kinéző kacat az egész, külön kár a Cage és Sena kettősért, egyre durvább fejeseket ugranak a B kategóriába, pedig mindketten tudnak jobbat…főleg ennél! A hosszért meg bocsánat de ezt csak így tudtam magamból kiadni. |
2011-03-13 17:43.36 |
Ha valaki, hát ő mindig mondta, hogy a fiatalabb demográfiai csoportszámára készít látványpékségeket, nem pedig olyan filmeket, akik a filmművészet megújítására törekednek.
És szerintem ahhoz hogy valakinek megmérhessük a tényleges intelligenciaszintjét, kell némi személyes ismeretség. Minden rendező hibázhat, és Bay most be is ismerte, legyen bármilyen egyszerűen hogy amit készített az tré volt. emiatt jár némi riszpekt nem sok rendező vállalja be ezt. |
2011-03-12 17:25.06 |
Marha jól szórakoztam, persze a készítők nem aprózták el úgyhogy számíthattam is arra, hogy nem lesz rossz élmény.
Gore Verbinski a (lassan tetralógiává növő) Karib-tenger kalózai trilógia eszelős mértékű kasszarobbantása után, mind pénzben, mind alkotói kreativitásban azt csinálhatott, amit akart és íme az eredmény: egy műfaj nevezetesen a western előtti száz perces tisztelgés, animációs formába öntve, főszerepben egy identitásválsága miatt a pisztolyhősi szerepet magára húzó (vagy húzni kívánó) gyík, aki finoman szólva sem illik a környezetbe ahová kerül, valamit leginkább a szerethetően idióta szófosógép jelzőt lehet rá elsütni. De jobb ha hozzászokunk, hogy ebben a filmben körülbelül mindenki fizikai nem éppen csodaszép, jellemüket és észjárásukat tekintve pedig enyhén defektesek, mégis remekül megírt megtestesítői vagy éppen kifigurázói az ilyesfajta "magányos-hős-megmenti-a-várost" típusú történetek szereplői archetípusainak. Ám Verbinski a történet megvalósításában is pazarul végzi a dolgát, a karaktereknek és a (itt piros pont a magyar szinkronnak) frenetikus vizuális és verbális gegekkel telenyomatott párbeszédeknek köszönhetően laza és mégis átérezhetően lőporszagú hangulatot teremt. A cselekmény pörög, a képi világ egyszerre tid már-már szemfájdítóan gyönyörű (Roger Deakins is besegített) és egyben székbeszögezően dinamikus is lenni, ami főleg a kreatív és más-más mozikat is megidéző akciókon lehet megfigyelni, a Mad Max 2 fináléját megidéző üldözéshez hasonló animációs bravúrt nem sokat látni. Hans Zimmer pedig....felesleges mondani akármit, a isteni Moricone témákat és a latin-amerikai zenét egybe keverő soundtrackjére még az is finom szó hogy tökéletes. Kicsit nehezen indít, stílusát szokni kell és a néhol felnőtteknek jobban ütő humor és hangulat miatt meggondolandó, hogy a csemetét is leültessük elé, viszont kihagyni vétek mert én nem gondoltam, volna, hogy az utóbbi évek egyik legjobb és legegyedibb filmkeverékéhez lesz szerencsém. |
2011-03-11 20:05.34 |
A szavazási tendenciákat ismerve fog az lejjebb menni, én szerintem 6 és max 6.8 között fog majd beállni. |
2011-03-10 22:46.46 |
A regénytrilógia második részének adaptációja, hamar tudatja hogy hányadán áll a helyzet: Három ember köztük egy oknyomozó újságírót és barátnőjét agyonlőnek és a gyilkosságokkal, a külföldről titokban visszaérkező Lisbeth Salander-t vádolják. A tétek ugyanis emelkedtek, itt ugyanis már nem egy eltűnt családtag felkutatása, hanem egy több országon átívelő nemzetközi szexrabszolgahálózat áll a központban, aminek fő haszonélvezői között igen magas pozíciókat betöltő személyek is állnak. És a szálakat mozgatók, nemcsak az esetleges nyomok és bizonyítékkeresők kíméletlen eltakarításában nem ismernek könyörületet, de egyben közük is lehet Lisbeth titokzatos és igen sötét múltjához is.
A rendezői székben váltásra került sor, viszont Daniel Alfredson mind történetmesélésben, mind feszültségfenntartásban képes volt hozni az első rész szintjét, így ismét egy remek keverékét az oknyomozó kriminek és a vérrel és szexualitással telített thrillernek. A színészi gárdára sem lehet panasz, Michael Nyqvist és a többi (igaz általam ismeretlen) szév színész is perfektül hozza karakterét, de most is Noomi Rapace alakítása a legemlékezetesebb, egyszerre képes a vásznon megjelenni, mint sebzett lelkű fiatal lány és mint kemény bosszúszomjas igazságosztó méghozzá úgy, hogy egy másodpercre se tűnjön idegennek a kettő közötti váltakozás. Igaz a film tempóján és a cselekmény folyásán nemegyszer ráfért volna a gyorsítás, különösen az első húsz-huszonöt percből lehetett volna kicsit vágni, néhol már majdnem az unalom szele is megérintett. Viszont a zene és a hangulatos operatőri munka által megtermett utánozhatatlan skandináv hangulat, a realitás táján maradás mind a nyomozás, mind a minimálisan megjelenő akciók tekintetén (na jó talán a sírgödrös jelenet a végén feszítette kicsit a határokat) messze az átlag fölé húzza ezt az alkotást, amit bátran tudok ajánlani bárkinek, aki kíváncsi valami mozgóképes unikumra (főleg a származási hely miatt) vagy csak egy szimplán jól elkészített, stílusos krimire. |
2011-03-08 17:57.10 |
Leírni nem tudom mennyire rühellem azt, hogy a pamutból készült cipőfűzők élettartama nem hosszabb másfél-két hónapnál és természeten akkor szakadnak el, amikor az ember sietni szeretne valahova. |
2011-03-06 17:17.05 |
Van egy jelenet amikor a nagymester, egy női segítőtárs részvételével szilánkosra lő egy lengyel szerelemszállodát, a benne lévő rosszfiúkkal együtt. DVD-re gyártott mozihoz képest pofás öt perc, piros hangszóró a koreográfusnak, viszont ami a maradék 75-ben van...arról jobb meg se emlékezni, mert ahhoz hasonló, összecsapott érdektelenséghalmazt nem gyakran látni. |
2011-03-06 16:50.54 |
Na ez már terjedelmes lista! Van is rajta pár ember, akiknek életművét nagyon szeretek csak nem soroltam fel (Kubrik, Boyle, Cronenberg, Coppola és még páran). |
2011-03-06 16:45.06 |
Én is így vagyok a két tesóval, bár nekem a Unstoppable bejött. |
2011-03-06 16:44.29 |
Proyas-t én is csípem csak ritkán rendez, bár ha igen akkor az minőségi darab (bár még a Képlete nem láttam)! |
2011-03-06 16:41.11 |
Sorrend nélkül:
Christopher Nolan James Cameron Ridley Scott David Fincher John McTiernan John Carpenter Michael Bay John Woo Frank Darabont Quentin Tarantino Robert Rodriguez Steven Spielberg Paul Verhoeven Michael Mann Dario Argento Darren Arrfonsky Martin Scorsese |
2011-03-05 18:24.49 |
Habár a könyvtrilógiát még nem olvastam, mindenféleképpen érdekes és pozitív élmény volt megnézni ezt a filmet.
Alapjában véve ez egy régivágású krimi, igencsak éjsötét tónusokkal beburkolva, a hideg skandináv táj területein játszódva. ezáltal igazi rideg, mégis élettel teli stílusa van a filmnek, ami remekül támogatja a történetet. Az ügyesen felvezetett alapszituáció után, példásan van vezetve a film feléig két szálon futó cselekmény (az egyik az egykori milliomos megbízásából ügyködő, egy eltűnt személy után kutató oknyomozó riporter, a másik pedig egy őt eleinte figyelő, később segítő titokzatos múltú hackerlány), amit a megfelelő időben egyesítenek, ezzel is növelve a feszültséget. Ekkor már igencsak pörgős szakaszba jut a nyomozás, és igencsak riasztó képet kapunk arról, hogy a nagy társadalmi jólét valamint egy felső tízezerbe tartozó család közé is milyen mélyre tudja magát befészkelni, az erőszak, mind fizikai, mind szexuális téren. Mind ez kellően adagolt feszültséggel, zenével, hiteles színészi játékkal (különösen Noomi Rapce tekintetében) és jó ütemben és mértékben adagolt csavarokkal támogatva (ami a rendező érdeme) egyaránt arról győzött meg, hogy egy elsőrangú thrillert nézek, ami minden dicséretet megérdemel. A kissé hosszú játékidő ellenére élvezetes nézni, ahogy a titkok lelepleződnek, ahogy kiderül ki a hunyó, és hogy miként bűnhődik meg, egy katartikus fináléban, és ezzel eddig nincs semmi gond. Azzal annál inkább, hogy a filmnek ekkor még nincs vége, és következik a befejezés...csaknem húsz percen keresztül folyamatosan, amire csak egy szó illik: időhúzás. Attól, hogy egy történetnek vannak titkai és felvetett szálai, nem jelenti automatikusan azt, hogy el kell varrni az összeset, hogy kicsivel több drámát facsarjunk ki, nem kell a hollywoodi átlagalkotásokba illő családi összeborulásokat mutatni, ami nemhogy hasznára nem válik, de kifejezetten tökönrúgja az addig mind a cselekményt, mind az emberi kapcsolatokat jól kezelő feszes dramaturgiát. És ha őszinte leszek a jeles osztályzat tényleg csak ennyin múlott, mert ritkán látni ilyen jól megalkotott neo-noir-os és kicsit feminista beütésű thrillert. Szóval ajánlom, de egy kicsit kár is érte. |
2011-03-04 20:02.01 |
"Végül is: mi volt ennek a filmnek a lényege?"
Semmi. Annyi értelme van az egész filmnek (még magyar szinkronnal is), mint vízerőművet építeni a Szahara kellős közepén.:))) |
2011-03-04 19:05.51 |
Kedves Trash film rajongók!
Kinek volt szerencséje (vagy szerencsétlensége) megtekinteni a Return of the Roller Blade Seven magyar néven A szamuráj útja című mesterművet. Tegnap nekem sikerült és örömmel jelenhetem, hogy szürkeállományom teljesítménye 99%-al csökkent vissza. Nem hiszitek el, itt egy kis ízelítő trailer néven! http://www.youtube.com/watch?v=tYkEeFUEqe4 A szamuráj útja elpusztítja felesleges agysejtjeit ezáltal nem fog többé szenvedi, ha rossz filmet lát! Győződjön meg hatásiról és próbálja ki ön is! Csalódni garantált, hogy nem fog! |
2011-03-04 18:59.08 |
A végkifejletet a sportfilm zsánerének szabályi szerint lehet tudni, ám mégis inkább egy remekül megírt és korrektül megrendezett családi drámaként funkcionált, ami tele van energiával, szívvel-lélekkel és a jobb jövőbe helyezett optimista bizakodással. Mark Wahlberg nemhiába küzdött, hogy ez a film létrejöjjön, és teljesen látszik is az az elhivatottság, amivel Micky Ward-ot kívánja megformálni bár ez inkább a fizikai és nem a színészi teljesítményén látszik meg. A mellékszereplők azok, akiknek köszönhetően igazán emlékezetessé válnak a látottak, kiváltképp Christian Bale tekintetében aki nemhiába kapta meg (végre) az Oscart, döbbenetes erővel és autentikussággal formálja meg a drogfüggő lecsúszott féltestvért, de az édesanyát alakító Melissa Leo-ról is csak a legpozitívabb jelzőket tudom mondani. Még ehhez adjunk kiváló soundtracket valamint az operatőri munka és a vágás profi kettőse által tökéletesen megteremtett hangulatot legyen szó, mind a kisvárosi környezetről, mind a boxmeccsekről...lényegében a kiszámíthatóság ellenére nincs mibe nagyon belekötnöm. Ajánlott alkotás, nemcsak a sport szerelmeseinek. |